E-könyv olvasók

Vicces hely  ez a könyvszakma, bizonyos dolgok vissza-vissza térnek. Volt már olyan, hogy a Multimédiapláza gurított egy féláras napot. Nem hittem volna, hogy egyhamar utána csinálja valaki, főleg hogy a komplett magyar könyvpiac ránevelte az olvasókat az akciók "elvárására", hogy ha nem a megjelenés napján vesznek meg egy könyvet, akkor jelentősen kevesebbet is lehet fizetni. És butaság lenne ezt a témát a villanykönyvek piacán újrajátszani, mert így soha nem derül ki, hogy mennyit érnek az olvasóknak valójában az ekönyvek.

De tévedtem, állítólag holnap, szerdán megint lesz egy féláras akció az Ulpius jóvoltából. Hogy miért pont most, az egy nagy kérdés. De mivel gyakorlatilag a listaára az Ulpius anyagoknak 2000 forint, egy napra bekarcoljálk az egészet 1000 forint alá. Igen, Az Ötven árnyalat trilógiát, a Szepesi féle szexbotrányosdit, vagy a Kása-könyvet is.

Derék gurítás, nem mondom :-) Bár egy ideális világban az e-könyvek nem kerülnének többe, ettől ma még elég távol vagyunk. Szóval akit érdekelnek a kortárs habkönnyű olvasmányok, vagy ellenkezőleg, az új pápa, esetleg Jane Austen vagy Fábián Janka hozza lázba, annak érdemes holnap végigböngésznie a kollekciót. Mert az előző ilyen akció két éve volt. Szerintem a következő sem lesz sokkal hamarabb.

És nincsen öröm üröm nélkül, valamiért az Ulpius eltüntette az összes nála megjelent Fejős Éva könyvet a bolti polcokról, az elektronikusakról is, azokat egy darabig fölösleges keresni. Csak az antikváriumban lehet megtalálni.

Naszóval, miként az látszik, az "utca embere" még mindig nincs kellően képben, hogy mik is azok az ekönyv-olvasók. Ezért  ismétlésképpen itt az a poszt, amit eredetileg az iPonnak írtam.

Tudom, hogy a blog törzsolvasói már feketöves ekönyv-fogyasztók és -készítők, de talán nem haszontalan átisméltelni a dolgokat azok kedvéért, akik most csöppennek bele ebbe szép, új, bár lassan alakuló ekönyv-világba.

A videóért a Magyar Nemzet Online utcai filmeseit illeti a köszönet.

Dworkyll

Mi az e-könyv?

ELMÉLET: Nagyjából ugyanaz a könyvnek, mint a zenének az mp3. A felszínen lemondunk bizonyos dolgokról, mint pl. a papír susogása és színe, vagy maga a konkrét fizikai példány, cserébe kapunk sok olyan extrát, amiről a papírkönyv nem nagyon álmodhat: végtelen adatsűrűség, kereshetőség, integrált szótár, stb. A dolog mélyén pedig egy komplett paradigmaváltás van, aminek szerintem a maga módján lesz akkora jelentősége, mint mondjuk a könyvnyomtatás elterjedése volt a kódexmásolás idején.

GYAKORLAT: az e-könyv alapvetően egy médiafájl, (egy konténerfájl, hasonlóan mondjuk az avi-hoz vagy az mkv-hoz), csak itt elsősorban a szöveges, vagy statikus vizuális tartalom visszaadására fókuszálunk. Ebbe a konténerbe kerül be maga törzsszöveg, alapvetően xml-ben, a megjelenítéshez szükséges sablonok css bejegyzései, képek, mint például a borítóképek, és ha szükséges és lehetséges, akkor a használt fontok is, valamint az említett alkatrészek kapcsolatát leíró manifesztek, vezérlőállományok (szintén xml-ben ). 
Az e-könyvek belvilágáról egy ideális világban egy civilnek annyit kéne tudnia, mint egy jól működő autó belvilágáról, vagy egy weboldal mögött álló kódtömegről: semmit. Működnie kéne. A gyakorlatban is csak annyit kell róluk tudni, amennyi a saját gyártáshoz, vagy esetleg a sérült vagy rosszul összerakott konténerek javításához, esetleg saját célú „tuningjához” kell. Jó minőségű e-könyveket azonban minden ilyesmi nélkül is tökéletesen lehet olvasni. Azaz, ha az előző hárombetűs szavakat (xml, css, stb.) nem, vagy nehezen értetted, ne pánikolj! :-) A dolog gyakorlatilag olyan, mint a weblapok. Olvasni könnyű, jót készíteni nem annyira. Ugyanígy, ameddig jól megy alattad az autó, viszonylag hidegen hagyhat, hogy mit mutat a lambda-szonda, és kinek. Ha babrálni akarsz vele, na akkor kell képbe kerülni.

Hogyan lehet az e-könyvet megjeleníteni, használni?

ELMÉLET: Ahogy a többi médiafájlhoz is, az e-könyvekhez is kell valamilyen megjelenítő platform. Ezek egyik része a szoftveres komponens, a parser, ami értelmezi és megjeleníti a konténerfájlba csomagolt tartalmat. Mivel az e-könyvek legjobban a weblapokra hasonlítanak, ezért a parsert is legegyszerűbb úgy elképzelni, mint egy különleges böngészőt. Mert az, néhány, a könyvekre és az olvasásra kihegyezett különleges funkcióval. Ez a parser pedig futhat gyakorlatilag bármin, aminek a minimálisnál picit több számítási kapacitása és megjelenítő felülete van. Ez lehet az asztali számítógéptől a mobiltelefonig bármi, tabletek, note- és netbookok, és persze a csak e-könyvek megjelenítésére kitalált dedikált olvasók. 

GYAKORLAT: Az e-könyvek fogyasztása olvasás, azaz célszerű olyan olvasóplatformot választani, ami jól támogatja az olvasást magát. Ehhez pedig kell nettó kijelzőméret, ami a rövid, impulzusszerű olvasásokon kívül legyen legalább 4 colos képátlójú, a 6-8 col közel ideális. Kell még pixelsűrűség, legalább 160 DPI, ennek hiányában ugyanis szögletesek lesznek a betűk, ami jelentősen rontja a tartalom élvezeti értékét.
A bevett gyakorlat szerint a 6 colos méretű kijelzők a legelterjedtebbek 800x600-as felbontással. Ez klasszikus szöveg fogyasztására teljesen elfogadható, képregények, vagy A4-re méretezet pdf-ek megjelenítésére már csak valamilyen kompromisszummal.

Kijelzőtipusok

ELMÉLET: Nagyon durván kétféle kijelző van a piacon. Az egyik az aktív paneles, háttérvilágítással rendelkező TFT, a legtöbbször valamilyen mobil eszközben, tabletben, vagy okostelefonban. A másik az ú.n. e-Ink. Ez egy speciális kijelző, jeles tulajdonsága, hogy átlátszatlan, ezért nem is lehet „átvilágítani”, ellenben tökéletesen olvasható tűző napsütésben is, energiafogyasztása pedig töredéke az aktív kijelzőkének, az ilyen eszközöket nem naponta kell tölteni, elég havonta is, az olvasási szokásoktól függően persze. Cserében az e-Ink kijelző lapozási sebessége a töredéke a TFT-nek. Normál olvasásnál ez abszolút nem probléma, de aki szeret gyorsan lapozni, „átpörgetni” az oldalakat, az ezt nem fogja szeretni.

GYAKORLAT: a TFT kijelzőket sokan elvetik, mint lehetséges olvasófelületet, de ez szerintem hiba. Az igaz, hogy a TFT kijelzők minősége nagyon széles skálán szór, és az olcsó kategóriát kifejezetten fájdalmas lehet olvasásra használni. A nagy pixelsűrűségű kijelzők (pl. Retina Display) viszont jól használhatóak olvasásra (zárt térben), feltéve hogy a környezeti fényviszonyoknak megfelelő fényerőt állítunk be. Azaz se túl sötét, se túl világos ne legyen a kijelző, mert mindkét esetben fölöslegesen terheljük a szemünket. Cserébe a jobb TFT-kkel és a jobb alkalmazásokkal lehet színprofilt is állítani. A szépia színvilág a legtöbb alkalmazáson létezik, és megfelelően beállított fényerővel igen kellemes lehet.

Az e-Ink még ezzel együtt is normál körülmények között egy nagyságrenddel kényelmesebb olvasásélményt nyújt, papírszerű. A pixelsűrűséggel alapból sincs baj, a HD kijelzők pedig egyszerűen remekek. Új fejlemény, hogy bizonyos modelleknél már van integrált világítás, ez azonban nem hátulról történik, hanem a kijelzőpanel elé kerül egy hajszálvékony diffúzorréteg, ami a kijelző mellé épített LED-ek fényét teríti, többé-kevésbé egyenletesen. Ilyen a Kindle Paperwhite, az Onyx AngelGlow HD vagy a Kobo Glow.
Hosszú olvasására az e-Ink a komfortosabb, sűrű lapozásra, színes képek (pl. képregények) és interakciók kezelésére viszont egyértelműen a TFT a jobb .

Még egy kicsit az eInkről

ELMÉLET: az e-Ink, szemben a TFT-vel, nagyon más alapokon működik. A TFT-n, nagyon leegyszerűsítve addig látható a kép, ameddig a kijelző pixeljei kapnak áramot és háttérvilágítást, pici lökésekben ugyan, de másodpercenként százat is akár. Ettől lesz a képfrissítés irgalmatlanul gyors. Az eInk lényege ezzel szemben az, hogy a pixelek gyakorlatilag emulzióba ágyazott tintagolyócskák, amik addig, ameddig nem kapnak áramot, ugyanazt a felüket mutatják az olvasó felé. Kicsit olyan a hatás, mint egy hátulról nyomtatott újrapapír. Ha a pixel, pontosabban a pigment töltést kap, átfordul. Ami eddig világos volt, most sötét lesz és vice versa. Azaz csak akkor van szükség (teljes) képfrissítésre, amikor a kijelzőn oldalt váltunk. Ami nagy szerencse, mert ezekhez a kijelzőkhöz nagyon nehéz videovezérlőt készíteni. Az első e-Ink kijelzők lapfrissítési sebessége bőven másodperc fölött volt. A dolog ma már jobban áll, a lapozás gyorsabban megy, mint egy papírkönyvnél, de Angry Bird-özni nem ezen kell. Webet böngészni, ha amúgy az eszköz támogatja valamilyen hálózati illesztéssel (WiFi, 3G) akkor éppen lehet, de nem túl komfortos.

További érdekes hatás, hogy ha az ember hagyja lemerülni az eszközt, ami simán összejöhet, mert a töltési „igénytelenség” miatt elfelejti tölteni, akkor az utolsó „oldal” odafagy a kijelzőre, és nem csinál semmit. És ez elég félelmetes tud lenni.

GYAKORLAT: az e-Ink kijelzőkből is volt több generáció. A két legfontosabb paraméter, amire a fejlesztők koncentráltak, a lapozási sebesség és a kontraszt voltak. Nagyjából három generációt különböztethetünk meg a Magyarországon is elérhető, fogyasztásra alkalmas kijelzőkből. Ez a Vizplex, a Pearl, és a legújabb háttérvilágított/HD kijelzők. Ez ár- és minőségi sorrend is, ráadásul civilek által is jól érzékelhető a minőségi ugrás. Vizplex kijelzői voltak a Koobe Classicnak és a Koobe Juniornak, de a Kindle 2-nek is pl., a Pearl kijelző először a Kindle Keyboardban (K3) jelent meg. Fontos megjegyezni, hogy van ugyan könnyen észrevehető különbség a kijelzők között, de megfelelő világítás mellett a Vizplex kijelzők is jól használhatóak. A megnövelt kontraszt az olvasás komfortját növeli, és valamivel kevesebb fény is elég az olvasáshoz, de nem sokkal.

Formátumok

ELMÉLET: Alapvetően az e-könyves formátumoknak célja, hogy magán a tartalmon ne lehessen változtatni, hasonlóan egy rögzített zenéhez vagy filmhez. Megfelelő eszközökkel természetesen mindbe bele lehet piszkálni, de akkor tudni lehet, hogy a tartalomgazda által előállított tartalomhoz képest a módosítás már nem eredeti, nem autentikus.
Nagyon durván két formátumcsaládról beszélhetünk az e-könyvek esetén. Az egyik család a lapkép lezárásával őrzi a tartalmi egységet. Van amikor ez jó, sőt optimális, nyomdai leadásoknál, hiteles másolatoknál, vagy éppen az intenzív grafikus tartalmú olvasnivalóknál, a képregényeknél, prospektusoknál. Ilyen formátum a pdf, a djvu és a tiff pl.. Cserébe ezek a formátumok csak egy méretben (egy felbontáson) optimálisak, akár kisebb a megjelenítő, akár nagyobb, romlani fog az élmény.
A másik család a konténer „lezárásával” őrzi a tartalmat, és a megjelenítés bizonyos attribútumait: a tipográfiát, a dőlt és félkövér szedést, a behúzásokat, az igazításokat, a címsorokat, a lapdobást. Más attribútumokat viszont az olvasóra bíz, jellemzően ilyen a margó, a sortáv, a betűméret, a lapméret. Ezek a formátumok A txt, a doc, az rtf nem e-könyv formátumok, mert túl könnyen engedik a tartalom változtatását. A html-ről lehet vitatkozni, főleg hogy az újratördelés és a formázás az e-könyvekben gyakorlatilag html alapokon történik, viszont önmagában a html nem teszi kötelezővé azoknak az elemeknek a meglétét, amik egy szöveget könyvvé tesznek: borító, impresszum, tartalomjegyzék, stb..

Dedikált (e-Ink) olvasóeszközök

ELMÉLET: két fajta olvasócsalád létezik. Az egyik mögött áll egy tartalomszolgáltató, ezért ezek az olvasók a keresztfinanszírozás miatt a teljesítményükhöz képest tudnak relatíve olcsók lenni, cserébe valamiféle „zártság” , „röghöz kötés” azért megfigyelhető. Ilyenek az Amazon, a Barnes&Noble, és a Kobo olvasói: a Kindle, a Nook, és a Kobo.
A másik családban a tökéletes függetlenség ölt testet, nincs mögötte bolt, és nem annyira a minőségre és az ergonómiára, mint inkább a sokcélúságra optimalizálták ezeket. Azaz kényelemben elmaradnak a „könyvesboltos” olvasók mögött, de tudásban sokszor felülmúlják azokat, jellemzően pl. sokkal több formátumot tudnak valamilyen szinten natívan megjeleníteni. És a keresztfinanszírozás hiánya miatt egy kicsit drágábbak, mint a „boltosok”. Ilyen pl. a Koobe, az Onyx, a Prestigio, a Wayteq.

GYAKORLAT: Praktikusan a Kindle az áránál és a kényelménél fogva letarolta a magyar piacot, úgyhogy errefelé van a Kindle és a nemKindle. A Kindle kényelmére jellemző, hogy nagyon sok, amúgy a kütyükért nem rajongó „civil” is használja, nagy megelégedéssel. Formátumban ugyan keveset támogat, cserébe azt a keveset nagyon könnyű előállítani. További kényelmi faktor, hogy nagyon sok hardverplatformra létezik ingyenes Kindle alkalmazás (PC, Mac, Android, iOS), továbbá a Kindle account mellé jár egy 5 GB-os tárhely az Amazon felhőben, és ezen keresztül szinkronizálódhatnak a keresztülfűzött anyagok az egyes saját platformok között.
De nem kötelező Kindle-t (Amazont) választani. A kényelem feladásával sokkal több szabadsághoz juthatunk, de ezzel bizonyos erőfeszítés élni. A „bolttalan” olvasóknak sokkal több beállítási lehetősége van, de ezekkel lehet, sőt kell is piszmogni, hogy az optimális olvasásélményt (ami szubjektív alapokon nyugszik, és egyénről egyénre, sőt hangulatról hangulatra változik) elérjük.

Mi a DRM?

ELMÉLET: A DRM egy technológiai megoldás, ami próbálja a papírkönyvek paradigmáit biztosítani a digitális világban, de jellegéből adódóan tökéletlen, és a jelenlegi formájában (kemény másolásvédelem) pusztulásra van ítélve. Ez gyakorlatilag egy másolásvédelem, ami a jogos másolást is megnehezíti (a felhasználó saját eszközei között), cserébe a könyvkalózoknak a semminél alig észrevehetően többel nehezíti meg a dolgát. Viszont pénzbe kerül, nem is kevésbe.

További kellemetlen mellékhatása a kemény DRM-nek, hogy lehetetlenné teszi a formátumkonverziót. Erre pedig szükség lehet, ha az olvasó platformot vált, és mondjuk epubról mobira vált, vagy fordítva. Ezt pedig a felhasználó csak akkor tudja megtenni, ha előtte eltávolítja a védelmet, ami elvileg nem megengedett. A konverzió persze önmagában sem tökéletes megoldás, ennél sokkal kulturáltabb, hogy független könyvesboltok mindkét formátumban árulják az anyagaikat, és egy platformváltáskor egyszerűen csak le kell tölteni az aktuális verziót a megfelelő formátumban.

GYAKORLAT: Nemzetközi téren még elterjedt a kemény DRM használata, ezért pl. sok külföldi kiadó is erőlteti hogy a magyar fordításon is legyen ilyen. Magyarországon viszont gyakorlatilag eladhatatlan a kemény DRM-mel védett könyv, kivéve, ha az Amazon árulja. Ezért (is) gyarapodnak lassan a magyar nyelvű, de külföldi eredetű e-könyvek.
A magyar gyakorlat a Social DRM (puha DRM) névre hallgat a nagyvilágban, ami annyit tesz, hogy minden vásárló személyre szóló példányt kap a könyvből, ami láthatóan és láthatatlanul is tartalmazza a tranzakciós adatait. Ezt aztán lehet másolni otthon és többszörözni, mondjuk olvasóeszközök között, de nem legális mondjuk nyilvánosan megosztani.
A dolog meglepően hatékonyan működik, elenyészően kevés incidens volt a puha DRM megsértéséből. A magyar bookwarez szcéna ugyanis a nyomtatott példányokból dolgozik.

Hol találhatunk olvasnivalókat?

A világnyelveken tényleg miénk lehet a világ, a Project Gutenbergtől a nagy könyváruházakkal bezárólag tényleg (majdnem) mindent elérhetővé tettek elektronikusan, az egész gyakorlatilag csak pénzkérdés. Az Amazon (általában) nem alkalmaz területi szűrést az elérhetőségre nézve, csak az árakkal manipulál, értelemszerűen USA című vásárlókat olcsóbban szolgál ki, még akkor is, ha bitről bitre ugyanazt kapja, mint a magyar vásárló.

Magyar nyelven sajnos nem ilyen rózsás a helyzet. Ingyenes forrásnak ott a MEK és a DIA, fizetősnek az ekönyves nagy portálok, a digitalbooks.hu, az ekönyv.hu, a multimédiapláza.com. Az ingyenes helyeken az anyagok kicsit éltesek, a fizetősökön meg kicsit korlátosak, nem minden aktuális slágercím bukkan föl elektronikusan is (bár vannak üdítő kivételek). Ez a „nincs (hivatalos) elektronikus változat” dolog azért változóban van, lassan a nagyobb független kiadók is beállnak a sorba, és megjelengetnek a külföldi bestsellerek is a magyar ekönyv-boltokban. Már nem az a kérdés, hogy lesz-e hivatalos ekönyv-kiadás, hanem az, hogy mikor.

Bevezetés

Már lassan egy éve, hogy hírt adtunk egy, khmm, sajátos trilógia a könyvpiacot megrengető (és megmentő) felbukkanásáról. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, és most egy újabb figyelmet érdemlő anyag tűnt fel a radaron.  (Diszklémer: az irodalmi és stiláris értékekről most sem szeretnék vitát nyitni, azokért tessék a szakblogokat, podkasztokat és a moly.hu-t látogatni.)

Első fejezet

Szóval, egy szűk évvel a Szürke-trilógia felbukkanása után egy tökéletesen ismeretlen ifjú hölgy, bizonyos Cora Carmack, nagyjából tavaly ősszel úgy döntött, hogy magánkiadásban megjelenteti a Losing it  című könyvecskéjét, ami egy huszonéves leányzó, és az ő szüzességétől való  megszabadulásának kalandos története. Ettől persze még nem kellene írnom róla, arra valók ugye azok a bizonyos szakblogok. Amitől viszont a dolog érdekessé válik, hogy Ms. Carmack meg sem próbált papíron megjelenni, egyből az Amazon szerzői szekciójában nyitott, a Kindle verzióval, és a kőkemény két dollárért vesztegetett opuszból két hét alatt 32.000 példányt adott el! Egy olyan anyagból - erre direkt rákérdeztem - ami sosem látott szövegipari szakmunkásokat, konkrétan szerkesztőt, csak a barátok és a rajongók olvashatták, és szólhattak bele. 

Ezt a példányszámot még odakint is észreveszik, főleg, hogy a cím már az első héten fölkerült a New York Times bestsellerlistájára. Oké, hogy csak a Top20 aljára, de milyen nevek mellé? Rowling, E. L. James, a Felhőatlasz és a Gone Girl mellé. Innentől tündérmese, Ms. Carmack a HarperCollins tenyerébe csap, leszerződik még két kötetre (Faking it, (hehe :-), és Finding it és ez az utóbbi már már majdnem kilenc dollár lesz, ha megjelenik). A hölgy boldog, mert lelkes és tehetséges amatőrből, leginkább a saját erőfeszítéseinek hála professzionális író lett, most ebből él.

Második fejezet

Egy ekkora durranásnál a nemzetközi siker sem maradhatott el, mostanra 11 országban keltek el a könyv jogai. És Magyarországon egy szintén elképesztően friss formáció, a Content2Connect kezdett foglalkozni az anyaggal. Róluk annyit érdemes tudni, hogy nem  könyvkiadók, hanem egyfajta kapocsként kívánnak működni a kiadók és összes nagy és elérhető könyváruházzal. A magyarul Szakítópróba címre hallgató opusz ilyenformán nem a főprofil része, sokkal inkább egy kísérlet, ahol a saját befektetésük (jogok, fordítás, szerkesztés, tördelés print(!)) sorsán keresztül mutatják be leendő partnereiknek és vásárlóiknak, hogy jól tudnak sáfárkodni a rájuk bízott könyvekkel. 

A kísérlet része volt, hogy a nem a nyomtatott változatot követi az elektronikus, hanem fordítva, az Amazonhoz hasonlóan, az epub és a prc bukkant föl egy héttel korábban a nyomtatottnál. És gyakorlatilag mindenhol, ahol magyarul olvasó könyvvásárló belefuthat, az iTunestól és a Kobotól kezdve a digitalbookson át a ekönyv.hu-ig. Ezek után nem meglepő, hogy a könyv meglepően jól fogy. 

Elektronikus bónusztrekk kiadóknak, akik elektronikus megjelensében goondolkoznak: mivel itt a fogyásról valós idejű kép van, nem kell várni még hónapokat, meg negyedéveket, ameddig a nagykerek lejelentik, hogy mennyire népszerű egy adott új megjelenés.

Hogy kitart-e majd a lendület a nyár végéig vagy sem, azt most még nem lehet tudni. Én mindenesetre szurkolok a "friss vérnek", ráfér az erre a magyar piacra. És be fogunk számolni pár hónap múlva az eredményekről.

Tanulságok, vélemények

Nem gondolom, hogy a jelen pillanatban olyan nagyon fürdőzni akarnék a szerzői kiadásokban, mert minden jóra jut ezer olvashatatlan, és még a piaci siker sem garancia arra, hogy egy adott mű egyébként értékes, vagy érdemes az elolvasásra.

De nem lehet elmenni amellett, hogy az ilyen nullkilométeres írók számára az elektronikus kiadás valódi lehetőséget jelent a kiugrásra, még akkor is, ha a mezőny amúgy borzalmas és borzalmasan nagy.  Hiszen relatíve kis kockázattal és kevés költséggel tudják magukat megmérettetni. És ha a megmérettetés helye egy globális piactér, akkor az esély a sikerre már elmozdult a nulláról. Én imádom a magyar nyelvet, de ilyenkor azért irigylem az angolokat. Nekik könnyű.

Sajnos nálunk, bár a tavalyi év tele volt mindenféle írótehetség-felkutató pályázattal, nem volt olyan igazi áttörés. Az abszolút nullkilométeresek nem tudták még csak észrevetetni sem magukat a piacon. Írni ma már nem lehet megtanulni a sufniban, publikálni kell sokat, vívni a kritikusokkal (trollokkal), hallgatni a rutinosok és a jóbarátok tanácsaira, és gyakorolni kell, gyakorolni és gyakorolni.

Nagyobb fegyvertényként értékelem viszont, hogy azok, akik valamit már letettek az asztalra, mint pl. Görgey Eta, egyre ügyesebben találják meg a helyüket az új paradigmában. Lám, Fejős Éva is saját kiadót alapított.

És csak remélni merem, hogy azok a szerintem nagyon tehetséges outsiderek, akiket azért lehet olvasni, mint pl. amilyen régen a tardablog volt, vagy most a Tékasztorik, egyszer rendesen is megjelennek  a könyvpiacon. És olvashatóak lesznek frankón, off-line az olvasómon.

Kedves olvtársak,

az Európai Unióval nem annyira magától értetődő a viszonyunk. Továbbra sem szeretnék az aktuálpolitika ingoványos talajára tévedni, de néha érdemes ránézni, mi történik abban a gazdasági-politikai közösségben, ami bizonyos fokig meghatározza azt,  hogy hogyan alakulnak a dolgaink. 

E-könyv fronton a legfájóbb tétel, (amin még az Orbán-Matolcsy-Varga tengely sem tudott változtatni), hogy az e-könyvet az komplett európai adórendszer szolgáltatásnak tekinti és nem engedélyezi – fizikai hordozó nélkül – a kedvezményes ÁFA alkalmazását. (A nem kedvezményeset meg pártunk és kormányunk kellemetlenül magasan tartja, ugye.)

(Eurofighter)

Csakhogy az EUban, bár a kerekek lassan őrölnek, nemcsak alibiből tartanak – nemzetek feletti – konzultációkat. Tavaly télen elemzés tárgyává tették azt a bizonyos kedvezményes ÁFA-kört, az eredmények pedig természetesen publikusak. És, lássatok csodát, az egész elektronikus kiadványpiac, könyvek újságok, ott szerepelnek egészen expliciten az asztalon. Rendesen megcsinálták a házi feladatukat, példának okáért megpróbálták definiálni, hogy mi is az az e-könyv:

A large majority of respondents - many of whom are European and national publishers or bookseller associations - think that a minor adaptation to the VAT Directive would be sufficient. They propose an adaptation of Annex III, point 6, of the VAT Directive in this way:

"supply, including on loan by libraries, of books (including brochures, leaflets and similar matter, children’s picture, drawing or colouring books, music written or in manuscript form, maps and hydrographic or similar charts), newspapers and serials, accessible on all means of support and formats (including -but not limited to- print, digital, audio) and via any technological means (both offline and online), other than material wholly or predominantly devoted to advertising”.

In case the adaptation of Annex III is not deemed to be sufficient, they propose the following definition: 

"An electronic book is a work, conceived as a whole in one part or within a finite number of parts by its publisher/author(s), consisting predominantly of textual, photographical and/or graphic content or else in the reading or in the audio rendering of the same content, which is made publicly available in an electronic format. An electronic book can be interactive and can contain non-textual elements, presented in different formats (such as audio, video, hypertext), functionally connected to that predominant content."

Az egész történet onnan indul el ugye, hogy hasonló javak és szolgáltatások essenek egy adózás alá. És tessék, QED.

A történetnek itt még nincs vége. Névvel nyilatkozó forrásunk szerint az Európai Bizottság is rajta van az ügyön. Az várható eredmények, amiket ugye európai és helyi szinteken is ratifikálni kell majd, a következőképpen néznek ki:

• 2015 január 1-től életbe kell lépnie az új, módosított ÁFA rendszernek, ami már egységesen kezelné a könyveket, hordozótól függetlenül.
• Ebben a módosított rendszerben, (hasonlóan a fizikai termékekhez) a vásárló országának az ÁFA-kulcsát kell majd alkalmazni. Ez érdekes hatást gyakorolhat a Luxemburgból szolgáltató Amazonra és Apple-re (meg a többi távközlési szolgátatóra is UPC-től a Vodafone-ig).

Az alábbi lista nem szorul ratifikálásra, cserébe szó szerinti idézete a brüsszeli forrásom beszámolójának.

• A Bizottság támogatja az e-könyv olvasók "interoperability" problémájának megoldását. Ennek érdekében a Bizottság segíti az EPUB3 elismerését.
• A Bizottság segíteni fogja, hogy a szakma létre hozzon egy "online discoverability tool"-t, ami abban segítené a vásárlót, hogy egy közös európai adatbázisból megtalálja, hogy az általa keresett mű létezik-e e-könyv formában és melyik kiadónál vagy kereskedőnél tudja megvenni. 
• A Bizottság fórumot biztosít különböző egyéb szakmai kérdések megvitatására, többek között a jogvédelem kérdései számára (pl. a DRM alkalmazása).
• A Bizottság tervezi egy kisebb tanácsadó könyvecske elkészítését is az e-könyv kiadók és kereskedők számára.
• A Bizottság komolyan foglalkozik az e-tankönyvek bevezetése ügyének támogatásával egy fajta koordináló szerep felvállalásával. Pl. az elmúlt hónapban egy francia delegáció járt a Bizottságnál, ahol ismertették az erre a területre vonatkozó francia tervek fő vonalait és szorgalmazták a lehetséges európai együttműködést.
• A Bizottság tavaly júniusban és idén márciusban szervezett egy-egy szakmai megbeszélést az e-könyvről, amelyen a szakma képviselői vettek részt és a legtöbb fent említett kérdést megvitatták.

És végül de utolsósorban, ha minden jól ment, a napokban ültek le Berlinben a franciák és a németek e-könyv-ügyben. Ugye mindkét csapatnak vannak fura dolgai, a franciák például már elrúgták a pöttyöst a csökkentett e-book ÁFÁval, a németeknél meg az e-könyv ugyanannyiba kerül, mint a papír. Ellenben ez a két gazdaság adja az EU gerincét. Ha ők ketten elhatároznak valamit, (azaz ebben az esetben ha a németek támogatják a franciák javaslatait) akkor kifejezetten felgyorsulhatnak az események.

Ezt pedig, a fenti listát tanulmányozva, alig várom.

Naszóval,

ne mondja senki, hogy a Könyvmolyképző nem hallgat az értő közönség szavára. Mellékelten jön az e-könyvgyáruk próbaüzemének második hulláma. Igen, sorkizárt. És zombik is vannak. Lehet kritizálni megint :-) Ha lehet, építő jelleggel.

	Max Brooks: Zombiháború epub mobi
	Simon Tamás: Vérmacska epub mobi
	Hugh Howey: A siló epub mobi

Mostanából csupa izgalmas helyről kapok megosztható történeteket, ez a mostani sem különb. Olyan titkos helyről jött, hogy nem is fedhetem föl a forrást, de talán nem is érdekes. Mert a történet maga bárkivel megeshetett volna, aki kilátogat a könyvhétre. Ami sajnos,  – és ebben igazat kell adjak a lázongó olvtársaknak – még mindig nem szólt eléggé az e-könyvekről is. Pedig, óriási kedvenceim, a párhuzamos kiadás  hazai bajnokai, az Ad Astra kiadó épp arról számolt be, hogy fennállásuk legizmosabb könyvvásárát abszolválták a mostani könyvhéttel, igaz nem csak villanyon.

(Forrás: Máté Péter, MNO)

De jöjjön inkább az  ismeretlen olvtárs "élménybeszámolója".

Mint minden könyvbarátnak aki tehette, nekem is kint volt a helyem az ünnepi könyvhéten a Vörösmarty téren. Patrick Ness - Chaos Walking trilógiáját kerestem. Hosszas tolongás után végre rám mosolygott a szerencse. Kicsit beszélgettem az eladóval már amennyire ez két könyökkel a 4-es és 5-ös bordák közt lehetséges. És akkor feltettem neki azt a kérdést mely fekete leplet borított csinos, kedves és mosolygós ábrázatára...
– Esetleg a honlapjukon, e-bookban hozzáférhető?
Na itt aztán kaptam hideget-meleget, kioktatott azokról a rettenetes emberekről akik tönkreteszik az írókat, a kiadókat, nyomdákat és személy szerint neki sem lesz lehetősége  továbbtaníttatni a gyermekét. És én is jobban tenném ha itt most visszatérnék a papírkönyv olvasására és nem a neten próbálnák hozzájutni.
Picit felment az agyvizem ezért csak annyit mondtam neki.
– Kedves hölgyem, ha a neten próbálnám megkeresni a könyvet, akkor vajon mi a fészkes fenét keresek itt Önöknél nyitott pénztárcával? Önök meg azt mondják: Nincs!

Hiába, messze még az alagút vége. De nem adjuk fel ;-) Példának okáért lehet, hogy meglátogatom ezt a kiadót. Az mindig nagyon hatásos, ha beállítok egy kiadóhoz, a zászlóshajó-könyvük elektronikus változatával (mert persze Patrick Nesst se nekem kell bescannelni, ha e-könyvben akarom olvasni magyarul). Teljesen komolyan mondom, hogy nem egy kiadóval kezdődött így a baráti és gyümölcsöző viszonyom. Náluk viszont még nem jártam. Pedig ezek szerint ideje lenne.

Ez az anyag nagyon kalandos úton került hozzám, egy, a Holt-tenger mellett legeltető pársztorfíú talált egy sziklarésbe csavart hajlékony e-ink panelt, azon volt. Az írás egyértelmű bizonyíték arra, hogy valahol a világ egy eldugott zugában (a mobilereadon is túl) beavatottak bűvölik ezeket az eszközöket, és veszik rá mindenre, amiről földi halandók (ideértve a konstruktőröket) nem is álmodtak.

Vigyázat, nagyon kemény szöveg következik.

Dworkyll

E sorok írója egyrészt kütyümániás, másrészt nem épp mai gyerek: születésekor ember még nem járt a Holdon, de a Sgt. Pepper´s Lonely Hearts Club Band album már megjelent, szóval... régen volt. Számítógéppel még akkoriban találkozott, amikor azok csak betűket tudtak kiírni, színek nélkül. Azaz ősi, mint a dínómaradványok és geek – ha ez ebből a szövegből esetleg nem lenne egyébként is világos. Egyszóval: ős-geek. Ejtsd: ősgyík. :)

forrás

A Kobo Touch eReader-ről több helyen is olvasni lehet, olyan fontos dolgokat például, hogy milyen színekben kapható... Nos, lehet, hogy egy rózsaszín példány tényleg bírna olyan hatással, ami használatát esetleg akadályozná, szerencsére azonban ez esetben egy konzervatív fekete "öltönyös" készülékről van szó. A gyártó kanadai, azonban létezik egy japán igényekhez igazított változat, amely a Rakuten felirattal is ékes, elvben azonban ez ugyanaz a „vas", csak a rendszer tér el apróságokban.

A valóban fontos technikai adatok a következők:

• A kijelző átmérője 6 inch, Pearl eInk technológiájú.
• A felbontás 600x800 (névleges), 16 szürkeárnyalattal.
• Egy bekapcsoló-"retesz" és egy Home (alapmenü/főképernyő) gomb adott.
• A készüléket a Touch Screen-nel vezéreljük, mint egy okostelefont.
• Tölteni adattal és árammal is egy mikroUSB aljzaton át lehet.
• Hosszan bírja egy feltöltéssel, de az egy hónap inkább csak elméleti...
• Belső tára 2GB, de ebből a rendszer is foglal magának, kb. 1GB szabad.
• MicroSD kártyát fogad, max. 32GB SDHC, az előformázott kártyák működnek.
• Legkedveltebb formátuma az EPUB, ebből van saját változata is (kepub).
• Megjelenít PDF, HTML, RTF és TXT dokumentumokat... amennyire tőle telik.
• Képeket is kezel önálló állományként (PNG, JPG, GIF, TIF) és...
• ...csomagolva is (CBZ, CBR).
• Hangrendszere nincs (egyes források tévesen jelzik, de nincs).
• WiFi (802.11b/g/n) van, ezzel együtt böngésző is adott.
• Néhány egyéb alkalmazást is tartalmaz (firkáló, Sudoku, stb.)
• Belső rendszere Linux alapú, a vizsgált példány 2.4.0-ás verziójú.

A Kobo Touch eReader, azaz könyvolvasó, ezt a feladatát a megfelelő epub állományokon kellemesen teljesíti, más állományoknál meg igyekszik... Erre való, erre tervezték (jól), ezért veszik (sokan). Ez a legtöbb róla szóló írás konklúziója, helyesen. Kezelése magától értetődő, angolul persze nem árt tudni, míg magyar nyelvű menüje nem készül...

Ez az írás viszont csak a bevezetőn van túl, mert egy geek számára az „és még mit tud?" merül fel kérdésként, ha az alapfunkciók rendben vannak. Márpedig azok rendben vannak. A készülék epub esetén késlekedés nélkül végez minden szóba jöhető feladatot, lapoz, keres. Comic Book formátumban (ami valójában csak sorrend szerint számozott képek tömörített csomagja) is gyors. A másik véglet a pdf, ott el-elgondolkodik, de ez inkább a formátum hibája. A készülék egyesek szerint lassú, de az alapfeladatához képest nem. Sőt, az „egyéb alkalmazások" közt megbúvó sakkprogram alapján talán kicsit túl is méretezték – ráadásul megveri az embert már könnyű fokozatban is bosszantóan hamar és pimaszul erre képes még az elején figyelmeztetni.

Ami engem érdekelt, az az, hogy vajon JavaScript-ben programozható-e és erre vonatkozóan a netes keresések meglehetősen zavaros eredményt adtak. Böngésző van, azonban a HTML megjelenítési képesség nem jár együtt szükségképpen teljes, vagy akár részleges JavaScript-futtatási képességgel. Ebben az esetben ez a képesség megvan, ha nem is maradéktalanul. Az alábbi kód működik (méghozzá az olvasó felől, a böngésző indítása nélkül):

<html>
<style type="text/css">
*
{
font-family: monospace;
}
td
{
width: 2em;
}
</style>

<body>
<table>

<script language="JavaScript">

var i,j;

for( i = 0x00; i < 0x200; i++ )
{
  for( j = 0x00; j < 0x100; j++ )
  {
    if( !( j & 0x3F ) )
      document.write( '<tr><td> ' );
    if( !( j & 0x0F ) )
      document.write( '<tr><th>' + hexconv( i, j ) + '</th>' );
    if( !( j & 0x03 ) )
      document.write( '<td> </td>' );
    document.write( '<td>&#x' + hexconv( i, j ) + ';</td>' );
  }
}
function hexconv( i, j )
{
  return ( ( i << 8 ) + j + 0x100000 ).toString( 16 ).substring( 1 );
}

</script>

</table>
</body>

</html>

Ugyan „fejtörést okoz” a Kobo-nak, időbe telik, míg lefut, de elvégzi a rárótt munkát és megjeleníti táblázatszerűen azokat a Unicode karaktereket, amiket az épp beállított font is tartalmaz.

Alapvető JavaScript funkcionalitás tehát van.

Nézzük a HTML5 világát, azaz a rajzolást a canvas-ra!

<html>
<body>

<canvas
  id="myCanvas"
  width="600" height="600"
  style="border:1px solid #c3c3c3;">
</canvas>

<script type="text/javascript">

var c=document.getElementById("myCanvas");
var cxt=c.getContext("2d");
var w=600;
var i;
for( i = 0; i <= w; i+=10 )
{
  cxt.lineTo(0,i);
  cxt.lineTo(i,0);
}
cxt.moveTo(0,0);
for( i = 0; i <= w; i+=10 )
{
  cxt.lineTo(w,w-i);
  cxt.lineTo(i,0);
}

cxt.stroke();

</script>

</body>
</html>

Botlás nélkül, gyorsan rajzolja.

Ez a két kis program eredetileg Androidos telefont vizsgáztatott, működésük esetén feltételezhető, hogy saját célra szolgáló fejlesztések is lehetségesek. Ez az a pont, ahol érdemes elkezdeni részletesen is feltérképezni a korlátokat. Még ez előtt azonban érdemes újra felidézni a készülék alapjellemzőjét: olvasó, azaz megjelenítővel rendelkező dokumentumtároló. Nem gyors, nem szereti az „akciókat” (játékprogramozók figyelmébe: nem szereti!!), nem színes. Már Tetrist tenni rá is minősített felelőtlenség, de van, aki megtette.

Még egy határvonalat húzunk: csak a legális keretek közt mozgunk, azaz ami itt szerepel, az nem törés, nem root-olás. Lehet ezt a Nyúlbéla lét bizonyítékának tekinteni, de akit az érdekel, az talál arról is írást.

Nézzük, mit tud a Kobo Touch JavaScriptben programozva!

Keserű kezdés

A Kobo Touch HTML állományokkal kétféleképpen találkozhat: egyrészt a (kissé eldugott) böngészőjén keresztül, másrészt tárolt állományként az olvasói alapfeladataként megjelenítve. A böngésző viszont helyben nem olvas. Ha elindítjuk, már kapcsolja is be a WiFi-t, ha az esetleg nem lenne aktív és esélyt sem ad a helyben tárolt állományok (off-line) elérésére. Az alap olvasó megint egyedi módon viszonyul a HTML állományokhoz, ugyanis minden egyes HTML „dokumentum” önálló világba zárt entitás, sem a linkek nem aktívak, sem a web világában megszokott egyéb külső tartozékok nem jelennek meg. Sem a külső CSS, sem a js kiterjesztésű külső programok nem hívódnak be, sőt a képek sem. A Kobo Touch csak azt jeleníti meg, ami valóban az állományon belül meg is található, a „csatolmányokat” már nem! (De magát a formázott szöveget azért egész szépen...) Ez így elég reménytelennek néz ki.

Viszont valami mégiscsak lefutott, tehát lennie kell kiskapunak. Van is – de tényleg kicsi.

Azzal, hogy a linkek nem élnek, nem tudunk mit kezdeni. Bármit szeretnénk, annak egy HTML állományon belül el kell férnie. A képeket (a kijelző miatt inkább csak ábrákat) egy módon tudjuk elhelyezni: ha az ősöreg base64 kódolással „belefordítjuk” magába a HTML állományba. A CSS és a JavaScript egyszerű eset, hiszen azok elhelyezhetők a HTML-en belül is. A következő probléma az, hogy ha egy oldal megjelent (akár statikus, akár generált tartalommal), akkor a továbbiakban nem mutat életjeleket, hiába helyeznénk el bele gombokat és egyéb interakciót támogató eszközöket. A megnyomás ténye ugyan látható, de ennél több nem fog történni.

Azaz, várjunk csak!...

Nomen est omen

Az eszköz neve ugye Kobo Touch. Ha a kattintás nem működik, attól még más ún. event-ek lehetnek aktívak! A mobiltelefont is a kijelzőjén keresztül lehet „izgatni” (vagy igazgatni? áh, az nem olyan élvezetes ;) ), így adódik, hogy az erre az eszközre definiált eseménykezelők aktívak lehetnek, s így is van, ez kis tesztprogram működik:

<html>
<body>

<div id="out1"><h1>?</h1></div>
<button onmouseup="go();" ontouchend="go();">KATT!</button>

<script type="text/javascript">
var ctr=0;
function go()
{
  document.getElementById('out1').innerHTML = '<h1>' + ++ctr + '</h1>';
}

</script>

</body>
</html>

(Az onmouseup a PC-n való teszteléshez kell, a Kobo a másikat, az ontouchend-et érzékeli, egyébként egymásnak megfeleltethető értelmű események. Kobo Touch, de hisz ez a neve is! ;) )

A következtetés tehát az, hogy ha valami interaktívat akarunk, akkor a JavaScript DOM elérésén át generálhatjuk a tartalmat, az akciókat pedig a telefonokban is használandó „tapogatós” eseményekhez kell kötnünk.

Figyelnünk kell még arra is, hogy az olvasó a maga logikáját mindettől függetlenül érvényesíti, azaz a kijelző két szélének megérintését lapozásnak fogja tekinteni! (Ebből van néhány beállítható mód, mely területeket tekintsen előre- illetve hátralapozásnak, mit a helyi menü hívásának.) További kellemetlenség, hogy azt is számon tartja, (szerinte) hány oldal hosszú a dokumentum. Ha tehát nyitáskor mondjuk két oldalnyi, de aztán a generált tartalom hosszabb, a második oldalra lapozás után könyörtelenül bezárja, hiszen – szerinte – a végére értünk... statikus tartalomnál ez így is volna, de...

A HTML input mezői sem dolgoznak majd, a virtuális billentyűzet nem éled fel, ha egy-egy ilyen elemre kattintunk, sőt a kiválasztó (select) menük sem. Nem kimondottan a Kobo HTML feldolgozásával van gond, hanem a speciális hardverhez való illesztés során nem volt cél(!) az egyébként az alapműködésen túlmutató lehetőségekkel törődni.

Végszó

Ez a kis írás közel sem teljes, inkább a „felfedezés” módja és az ötletmagok elültetése járt a fejemben konkrét leírás készítése helyett. Nekem is fog még eszembe jutni egy-s-más... remélem. ;)

Ali Ttaik-al-Rep

Megy a pörgés azon, hogy milyen világváltás kellene a magyar e-könyv piacnak, és hogy azt ki fogja megtenni. Ameddig azonban az bekövetkezik, örüljünk inkább az apró lépéseknek. Külföldiában láttunk már olyat, hogy egy szerző vagy egy kiadó egy hosszabb sorozatának első kötetét ingyen lehet elvinni, és képet lehet alkotni arról, hogy a szerző és a kiadvány elkészítői milyen munkát végeztek. Most már nekünk is van ilyenünk.

A Typotex kiadó belevágott egy méretes, az ógörög pantheont feldolgozó sorozatba, és az első kötet, a Pallasz Athénéről szóló ingyen tölthető le az ekönyv.hu oldaláról. A sorozat belbecséről most sem szeretnék nyilatkozni, arra inkább egy könyvesblogger vagy bölcsészmérnök nálamnál sokkal alkamatosabb, ellenben az ötlet szerintem remek. És nem csak az ötlet, a megvalósítás is.

Maguk az elektronikus kiadványok nagyon tisztességesen vannak összerakva. Ami cseppet sem volt magától értetődő, mert tele vannak képekkel, lábjegyzetekkel sőt kifelé mutató linkekkel, forrásmegjelölésekkel. Nem mondom hogy – a témaválasztása okán – dobogóra várom egy bestsellerlistán, de akit érdekel a görög mitológia, az nem fog csalódni az anyagban. Youtube linkeket pl. most először láttam e-könyvben. Ugyanezért, hogy a képek és a linkek igazán élvezhetőek legyenek, érdemes valamilyen tableten olvasni az anyagot.

A konverziót az eClassic.hu csapata csinálta, akiknek ezúton is szeretnék gratulálni a parádés kiadványhoz. Tankönyv-minőséget raktak le az asztalra.

Mint azt éles szemű törzsolvasónk, Polemius észrevette, már lehet rendelni Kindle Fire HD -t, Magyarországra is (június 13-tól szállítanak). Nagy kérdés, hogy érdemes-e rámozdulni? Nem kevesen gondolkoztunk el rajta, (köztük új kedvenc podkasztom a Metiheteor is)

Miként anno már pörögtünk rajta egyet, a Kindle Fire nem elsősorban hardver, bár a mostani kifejezetten ígéretes, ha a nettó vasat nézzük. Hanem egy Amazon-tartalom-fogyasztó-eszköz. Nagyon az. Olyannyira, hogy alapból az Amazon AppStore-jából akar fogyasztani appokat is (erről persze hekkelés nélkül le lehet beszélni, állítólag).

A Kindle Fire nagy dobása, hogy képes megjeleníteni az Amazon Prime szolgáltatásba tartozó kultúrjavakat (sokezer filmet és sorozatot pl.) évi 79 dollárért, korlátozás és késleltetés nélkül streamelve. Ami ha kirakom HDMI-n egy jobb tévére, akkor igazán remek ajánlat.

Lenne. 

Mert pont ez NEM fog működni Magyarországon még egy ideig. Könyvek igen, zenék talán, appok inkább nem, de ott van legális kerülőút.  De innen is látszik, hogy az Amazon hosszútávon gondolkodik, sőt még pénze is van rá, mert ha elterjed ez az eszköz, akkor bizony pillanatok kérdése megvenni és letarolni egy piacot, amikor majd egy megállapodás összejön a jogtulajokkal. 

Szerintem majd akkor kell visszatérni erre a Fire kérdésre. Addig ugyanennyi pénzért, én egy Nexus 7-et vennék, amit ugyan kicsit simogatni kell, de legalább egy vegytiszta és szabad Android tábla, a kijelzője gyakorlatilag ugyanez. Oké, HDMI helyett GPS van rajta. És mivel egy "torzítatlan" tábla, azt rakok rá, és azt futtatok rajta, amit akarok.

(Ez eddig a spekulatív véleményem, sima Fire volt a kezemben, HD és Nexus 7 meg nem. Akinek van elsőkezes infója, az ne habozzon megosztani a tapasztalatait, előre is köszönjük.)

Ha lenne anonim könyvkalózok szervezete, biztos kirúgnának, mert egyáltalán nem vagyok anonim. Több, mint tíz éve kezdtem el az elektronikus olvasnivalók farigcsálását, ami akkoriban még legfeljebb az elvetemültek úri, és enyhén mazochisztikus huncutsága volt. Az eltelt idő alatt mindenféle jogállású könyv átment a kezeim között, a saját, széthullás alatt álló antikvár példány digitális megőrzésétől, az innen-onnan letöltött teljesen kalóz példányokon át, a barátaimnak baráti alapon megcsinált, és ingyenesen elérhető könyvekig. DIA és MEK konverziók saját célra. Zárt és nyílt terjesztésű anyagok különféle kiadók számára. És isten tudja, mi még.

Ettől persze a könyvkalóz létem nem lesz legitim. Magyarázatom van, mentségem nincs. De próbálok vezekelni :-) Ezért is van ez a blog, hogy legyen rendes e-könyv kínálat, amiben a könyvkalózokra (akikről ne feledjük el, hogy alapvetően egy olyan terméket állítanak elő, amit a normál könyvkiadás nem: e-könyveket) ne legyen szükség. Tudom, ez egy vízió, könyvkalózok mindig is voltak, vannak és lesznek, mint ahogy a motivációikat sem lehet leírni egyetlen összetett mondattal.

Persze ha már ennyit keringek a könyvkiadók körül, valamennyire magukkal is ragadtak. Ugyanolyan megszállottak ők is, mint az olvasóik. Szerintem. És elkövetkezett a nap, hogy berántottak egy olyan munkába, ami távolról sem volt természetes vagy magától értetődő a számomra, azaz nem az e-könyvek körül kellett észt osztani, vagy kiadványokat faragni. 

Tavaly augusztusban ott találtam magam (a főállásom és a család mellett) az Agave "csövében" fordítóként, igazi szövegipari szakmunkásként. És született egy könyv, amiben nagyon nagyon sok munkám van. És amire nagyon büszke vagyok.

De nem csak a munka volt sok, hanem a tapasztalat, az élmény is. Közben olyan, mint a hosszútávfutás. Csak nem 42 kilométer, hanem 4 hónap, túl sok szabadidő nélkül. Utána,  először a felfokozott várakozás, mert a leadás után szűk három hónappal jelent meg, és benne volt a teljes karácsonyi mizéria a kiadónál.  Azóta pedig a jóleső büszkeség. A molyon nem volt még hét, hogy 90% alatt lett volna, és csak úgy sorjáznak a csillagok. Nem semmi érzés. Az eladások olyan jól pörögnek, hogy az Agave vagy fél évvel előbbre hozta a sorozat következő, harmadik részének a megjelenését (amit sajnos és hála az égnek nem én fordítottam), valamint jön az újranyomás a Vének háborújából. (35% kedvezmény az előrendeléssel, csak szólok ;-)

Persze ez csak viszonylag kis részben az én érdemem. Legelőször is ott van Scalzi, aki megírta ;-). Aztán ott vannak azok a jómunkásemberek a "csőben", akik soha nincsenek a reflektorfényben (pedig abszolút megérdemlik), és akiknek innen is szeretném megköszönni, hogy abból a cirka 4500, egyáltalában nem bölcsészmérnöki bekezdésemből könyvet kovácsoltak. Annamarinak a folyamatos noszogatásért, Szilvinek a szenzációs szerkesztésért, és sok szövegipari szaktanácsért jár a pirospont. És volt korrektor, Éva, aki végtelen precizitással vágott rendet a vesszők és az egybeírás-különírási anomáliáim között. Is. A Jana által olyan szépen összerakott lapképen. (Ennyit a "cső" korát megelőző filozófiájáról ;-) És ott a Rajmund-féle borító, ami szerintem állati jó, még ha kicsit másképpen is csináltam volna. De Scalzinak is tetszett. És dolgoznak még páran az Agavénál, akik ha direktben nem is voltak benne a Szellemhadtestben, de akik nélkül nem lehettem volna gazdagabb egy nagyon nagy élménnyel. Civilként egy katonai sci-fiben. Mindegyikőjüknek hálás vagyok ezért, és hálás lehet mindenki, aki olvasta ezt a könyvet, és tetszett neki.

És itt jön, amikor a fagyi visszanyal. A sikeres, népszerű könyvekből mindig készül kalózváltozat, a Szellemhadtest 90 napig bírta. Nem egy Harry Potter a maga minusz egy napjával, de én erre is büszke vagyok. Szóval van belőle kalózváltozat, (nem mondom meg hol, ne is kérdezzetek ;-), és tisztában vagyok vele, hogy lesz is az idők végezetéig. De. Miként minden címnél, mint magánember, abszolút el tudom fogadni, hogy valaki számára nem ér annyit ez a könyv, mint amennyit a boltban elkérnek érte. (Pedig nagyon jó áron van ;-) Ha viszont sikerült, khmm,  a vásárlás előtt elolvasnod, és tetszett, nos akkor arra kérlek nagy tisztelettel, látogasd meg az Agave webboltját, és vegyél egy példányt. Ha nem kell a konkrétan a papírverzió, akkor ajándékozd nyugodtan azt egy barátodnak, vagy ismerősödnek. 

Mert nem ez volt az utolsó rész ;-)

Brainoiz ismertetője az eredeti első részről az endless.hu-n

A moly lapja a Szellemhadtestről

Az Agavebolt Scalzi polca

Mottó: Pontosan ez a célunk, a gondolatébresztés.

Egyelőre tegyük félre az értelmező szótárat és tegyünk kísérletet az építő eszmecsere folytatására! És nem csupán Dombi Gábor cseppet sem lámpalázas, éppenséggel nagyon is összeszedett, saját álláspontját, üzleti érdekeit védő vendégposztjára, hanem a kommentek között megjelent – szintén szakmabeli – tetsuo_ olvtárs szavaira következzen a viszontválasz.

Mennyiség kontra minőség

Mindenekelőtt vegyük ketté a körforgást és az áramlást. Áramlás mint az egyes címek vándorlása az e-könyv-kereskedelmi rendszeren belül. Vajon az a 2500 cím, amelyről tetsuo_ ír a kommentjében, hogyan állt össze? Vajon nincs-e kísérteties hasonlóság a klasszikus könyvkereskedelmi rendszer és az aktuális e-könyvkereskedelmi rendszer között? Vajon nem mindennapos-e, hogy a legtöbb bolt inkább viszonteladóként működik azon túl, hogy exkluzív szerződései alapján bizonyos könyveket csak maga árul? A tisztán célszámokra, vagyis a mennyiségre való elsődleges törekvést tekintem én „nettó” mennyiségi elvárásnak.

Forrás: www.theliteraturemonster.co.uk

Egy nagy könyváruház polcain épp elég könyv van ahhoz, hogy a kínálat kellően széles legyen az eltérő művészi érték iránti igény kielégítésére. Mert van J. K. Rowling, Fejős Éva, Gárdonyi Géza, Lev Tolsztoj, Victor Hugo, Millner Judit, Vavyan Fable, Kertész Imre, Umberto Eco, és Győrffy Ákos is. Rengeteg könyv között így sok jó könyv akad. Ezzel együtt sajnos tudjuk, hogy pár könyvkiadó képtelen finanszírozni a teljes profi gyártósort, és ezért valamennyit szükségszerűen enged a minőségből, viszont ezek felett a könyvek felett is van valamennyi kontroll. Kontroll abban a tekintetben, hogy az ocsút, kevés kivételtől eltekintve, nem engedik a búza közé keveredni.

Ez pedig értékrend kérdése elsősorban. Mert egy Európa Kiadó tudja, hogy azok az olvasók, akik a könyveit leveszik egy áruház polcáról, milyen minőséget várnak el. Vagy a Corvina, a Kossuth, az Osiris, a Park Kiadó – és még persze sorolhatnám. Van egy minőségi előszűrő (válogatás), egy tartalmi kontroll (ellenőrzés), amelynek eredményeként kialakul és rögzül egyfajta szakmai igényesség. Innen nézve – igen sarkosan – az ettől eltérő protokollok, így akár a szűrő, akár a kontroll kihagyása egyfajta igénytelenség. Visszájára fordítva persze mondhatjuk, hogy ez kultúrsznobizmus, bölcsész hülyegyerekek betű-orgiája.

Végül pedig az, hogy mi az igényesség és mi az igénytelenség, a vásárló dönti el. Ő az, aki a triumvirátus tagjai közül a legfőbb irányító hatalmat gyakorolja, ő az, aki a legkevésbé megbocsátó (lásd a kommenteket a blogban). Az olvasót nagyon nem érdeklik a számok magukban, csupán az, hogy megtalálja-e azt, amire szüksége van, és olyan minőségben, amelytől nem mászik falra. Vagyis az ő igényessége számít.

Sziasztok!

Hogy a produktivitást és a kreatív hangulatot is megőrizzük, itt közöljük a régóta emlegetett Könyvmolyképző e-könyves projektjének bétateszt-felhívását. Úgy tűnik, ők nagyon komolyan gondolják a dolgot, és elébe mennének az esetleges nehézségeknek, gyermekbetegségeknek.

Úgyhogy elérhetővé tették pár címük demóverzióját, epubban és mobiban is. Töltsétek, nézzétek, véleményezzétek. Az építő bírálatokat előre is köszönjük a műfaj nevében.

Dworkyll

	Benina: Bíborhajú 2. – A Boszorka démona http://omnebook.hu/letoltes/Benina_Biborhaju2_A_boszorka_demona-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Benina_Biborhaju2_A_boszorka_demona-teszt.mobi
	Böszörményi Gyula: Gergő és a bűbájketrec http://omnebook.hu/letoltes/Boszormenyi_Bubajketrec-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Boszormenyi_Bubajketrec-teszt.mobi
	Kerstin Gier: Időtlen szerelem 1. – Rubinvörös http://omnebook.hu/letoltes/Gier_Rubinvoros-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Gier_Rubinvoros-teszt.mobi
	Rudyard Kipling: A dzsungel könyve http://omnebook.hu/letoltes/Kipling_A_dzsungel_konyve-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Kipling_A_dzsungel_konyve-teszt.mobi
	Marie Lu: Legenda http://omnebook.hu/letoltes/Lu_Marie_Legenda-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Lu_Marie_Legenda-teszt.mobi
	Lucy Maud Montgomery: Emily 3. – Bagolykacaj http://omnebook.hu/letoltes/Montgomery_Bagolykacaj-Emily_3-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Montgomery_Bagolykacaj-Emily_3-teszt.mobi
	Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem http://omnebook.hu/letoltes/Patrick-Forgotten-Ugyis_elfelejtem-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Patrick-Forgotten-Ugyis_elfelejtem-teszt.mobi
	James Patterson: Maximum Ride 1: Az Angyal-próba http://omnebook.hu/letoltes/Patterson_Maximum_Ride_1-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Patterson_Maximum_Ride_1-teszt.mobi
	Brent Weeks: Éjangyal trilógia 1. – Árnyak útján http://omnebook.hu/letoltes/Weeks_Az_arnyak_utjan-Ejangyal_1-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Weeks_Az_arnyak_utjan-Ejangyal_1-teszt.mobi
	Moony Witcher: Morga, a szél mágusa http://omnebook.hu/letoltes/Witcher_Morga_a_szel_magusa-Morga_1-teszt.epub http://omnebook.hu/letoltes/Witcher_Morga_a_szel_magusa-Morga_1-teszt.mobi

Professzore barátom tegnapi posztja, mint azt már mondtam, kellőképpen inspiratív volt ahhoz, hogy ne csak a kommentekben váltson ki reakciót. A Publio – nem véletlenül – megszólítva érezte magát az ügyben, és szólni kívánt. Következzék hát  az ő írásuk. (Az illusztrációt én vadásztam hozzá, innen)

Dworkyll

A szerző és szabadsága

Nagyon kedvelem az ekonyvolvaso.blog.hu írásait, mert ezek alapmotívuma a vitára ingerlés. Nem dacos, kurucos, nem-apád ellentmondásra, hanem az útkeresésre serkentő diszkusszióra sarkallnak az itt megjelenő gondolatok. Éppen ezért a Publio Kiadó egyik tulajdonosaként kötelességemnek érzem, hogy válaszoljak „A belső ember” című cikkre, a megszólítottak csendes lámpalázával. Az e-könyvpiac fejlődésének döccenőit elemző írás keretesében a Publio-ra súlyos vádak hullanak, „igénytelenség”, „a nettó mennyiségre való törekvés”, és végső tromfként meg azt is megkaptuk, hogy a „magyar (e-könyv)piac kerékkötője”.

Kiemelve e jelzőket biztos vagyok abban, hogy a Professzore nicknév alatt publikáló szerző ezeket nem gondolta komolyan, sőt akár tévedés áldozata a Publio Kiadó tevékenységét illetően. Azt sem hiszem, hogy azokra a harcostársaira gondolt az e-könyvpiac kerékkötőjeként, akik – mint dr. Kerekes Pál, a Publio vezetője – könyveket, írásokat tettek közzé az e-könyv jövőjéről; így serkentve az e-könyv piacon való részvételre sokakat – éppen úgy, mint teszi ezt Professzore is. Nem vagyok benne bizonyos, hogy valóban komolyan kell-e vennünk olyan kifejezést, mint a „nettó mennyiségre való törekvés”, hiszen nem tudjuk (nem értjük) milyen a bruttó mennyiség az e-könyvek esetében? Való igaz, kiadónk törekszik arra, hogy mind több e-könyv lásson napvilágot, mind több alkotó kapjon teret – olyan módon, ahogy neki tetszik. De ez – felfogásunk szerint ‑ nem bűn, hanem az e-könyvek világának építése.

A harmadik vádpont pedig valójában a szerzői kiadás alapjait, alapelveit érinti, amelyet Professzore – olvashatóan – nem kíván elfogadni, vagy nem érzékel kellő mélységében. Ezt szeretném kissé megvilágítani.

 A Publio Kiadó neve valóban megtévesztő lehet, de tevékenységére nincs jobb szó. Cégünk azt vállalta fel, hogy a digitális térben segítséget kínál szerzőknek műveik megjelentetésére. Tehát szolgáltatást nyújt. Olyan szolgáltatást, amelyet a mű szerzője igényel, mert az itt felbukkanó művek 99 százaléka nem a Publio felkérésére, javaslatára születtek, hanem alkotóik szabad közlési vágyából. A Publio azt teheti hozzá e művekhez, amire megbízást kap, legfeljebb eldöntheti, hogy szerződést köt-e a szerzővel vagy sem. A kínált szolgáltatások listája hosszú, s a korrektúra ugyanúgy benne foglaltatik, mint a grafikai tervezés. De az, hogy helyesírási hibák, pongyolaságok is elfordulnak egy szerző szövegében, az nem lehet az elutasítás oka, még akkor sem, ha ennek javítását alkotója nem kéri, igényli. A mű nem a kiadóé, hanem a létrehozójáé. A szerző is, az olvasó is nevelődik, s a szerzőt abban kell segíteni, hogy megtanuljon valódi alkotóvá válni. Azért, mert van szövegszerkesztő, nem lesz mindenki író. Azért mert tudja valaki kezelni az Indesign-t, nem lesz könyves szakember, pláne nem tipográfus. Azért, mert valakinek van egy blogja, nem jelenti azt, hogy okosakat is mond, és ha éppen nem, akkor sem hívunk hozzá azonnal elmegyógyászt. A Publio missziója egy folyamat kezdetén tart, s részben az általa megjelenni segített magyar gondolkodók is, akik szeretnének ismertté válni. Sokuknak célja, hogy szerzőből íróvá fejlődjenek, de legtöbbjüknek erre nincs is szüksége, mert máris érzékeny művészek, alkotók, írók. Sőt: sikeresek.

Az e-könyvek világában immár a megjelent művek 20 százaléka felé közelít az az arány, amelyet self-publishingnak, szerzői kiadásnak nevezünk. De ha körülnézünk a magyar weben, a millió véleményoldal, blog, portál alkotásaiból mennyi e-könyv születhet egykoron? Hányan vezetnek rendszeresen blogot és hány könyv jelenik meg Magyarországon? Hányan akarják, hogy gondolataik eljussanak másokhoz? S őket vajon megkeresik dús honoráriumokkal kiadók, hogy tessék nekünk eladni a fennkölt gondolatokat? S fordítanak-e arra gondot, hogy szerkesztő, korrektor tipográfus nyomdász dolgozzon a jövő sikerkönyveit csak sejtető művek ezrein? Ha nem adunk lehetőséget a maguk kipróbálására, hol terem akkor a jövő írója? Hol vannak a mecénások, akik művek előtt nyitják meg az utat?

Nem lehet elvitatni a jogot senkitől, aki publikálni akar. S a Publio éppen ebben partnere mindenkinek. Felnőtt embereknek, akik el tudják dönteni, vállalják-e a nevetségesség kockázatát, sőt Professzore kritikáját, vagy ha bizonytalanok munkájuk erejében, igényt formálnak-e szerkesztő, korrektor munkaidejére, hogy gondolataiknak ne csupán veleje, hanem máza is legyen. Szerzőink nem csupán érzékeny, okos alkotók, hanem olyanok is, akik helyet kérnek a Parnasszuson, s tevékenyen tesznek azért, hogy műveik mind többekhez jussanak el, s hasznot ne támogatásokból, hanem értő és lelkes olvasók vásárlásaiból nyerjenek. Mi ehhez adunk eszközt, keretet, támogatást. A Publio minden sikere szerzőinek erejét, akaratát, elszántságát és sikerét jelzi.

A Publio-ban egy hatalmas dologra esküdött össze négy ember, hogy új ösvényt nyit a könyvkiadásnak. Ez nem egyszerű, s mint látható e kritikából: még nem igazán világos a Publio útja. De mi azon dolgozunk, hogy a magyar e-könyvkiadás ezrek, tízezrek előtt nyissa meg a lehetőséget, hogy ne csak pár nagy írónk, hanem ezernyi alkotónk legyen. A mennyiségből előbb-utóbb minőség születik – hallottuk már valahol. De időt kell ehhez is adni, és a szerzőkkel szembeni türelmetlenség pálcacsattogtatása csak elriaszt, de nem nevel, s kritikusunk szándékával éppen ellentétesen a hazai e-könyvpiac növekedését ez is akadályozza.

 Dombi Gábor

Kedves Olvasóinknak bizonyára feltűnt, hogy az utóbbi nagyjából egy évben kevés és felettébb szűkszavú elemzés jelent meg tőlem. A dolognak több oka is van, ezek közül a legfontosabb, hogy ez idő alatt a politikai korrektség jegyében csak néhány szűk témában nyilatkozhattam, ugyanis szakmai tudásomat (az időm és figyelmem mellett) egy hazai e-könyves vállalkozás tanácsadójaként töltöttem. Egy év nem feltétlenül nagy idő, ugyanakkor bőségesen elegendő arra, hogy olyasmibe is belelásson a „földi halandó”, amibe egyébként – függetlenül szakmai és bloggeri múltjától – kevésbé tudna. Az alábbiakban egy korábbi bejegyzésemben emlegetett körforgás, a „nagy triumvirátus” egyes elemeinek gondjait és egymáshoz való viszonyát igyekszem boncolgatni gyakorlati tapasztalatok alapján, a „belső ember” szemével. [A filmet egyébként ajánlom megtekintésre.]

A körforgás

Mindennek alapja a pénz. A pénz, amelyet a vásárlónak kellene kifizetnie (de kevésbé szeretne), hogy a forgalmazó fejlessze az áruházát (vagy korábban befektetett tőkéjének egy részét végre visszakapja), a kiadó kifizethesse a szerkesztőt, a könyv konverziójának költségét, végül és persze elsősorban eljuttathassa a szerzőnek jól megérdemelt tiszteletdíját, pontosabban annak nevetségesre redukált egy könyvre eső morzsácskáját.

Számtalanszor leírtuk már, sőt, nálunk sokkal befolyásosabb emberek is elmondták, hogy a minőségi végfelhasználói tartalomhoz – akár tetszik, akár nem – egy speciálisan összeállított gyártósor kell, annak minden létező nyűgjével és költségével egyetemben. Ezért nincs „ingyen” a szerző és a kész e-könyv közötti „konverzió”, mert ugyanazok a lépések szükségesek hozzá, mint amelyek a hagyományos könyvhöz is szükségesek. Ennek részletes taglalásától most eltekintek, helyette olvashattok erről több helyütt [például Dwo tollából itt vagy e cikk szerzőjétől itt], illetve ajánlom a nyájas olvasóink figyelmébe az alábbi keretes írást is. Számos kommentelő illette heves kritikával azt a modellt, amely alapján a pillanatnyi hazai e-könyvkereskedelmi rendszer működik. A kifogások között első helyen mindig ennek bonyolultsága és a szerzőkre vonatkoztatva meglehetős igazságtalansága szerepelt, majd az, hogy drága, a folytatásban pedig rendszerint a minőség, sőt, a gyártó „cső” bizonyos technikai paraméterei szerepeltek („ugyan, 2013-ban miért is történik Atlantis-szal a gyártás”). Az ideológiákkal, állításokkal kapcsolatban két fontos dolgot szeretnék leszögezni.

Lassan a fejlett világ is utoléri kis hazánkat, és egyre többen gondolják úgy "odaát is", hogy nem éri meg, ellenben kontraproduktív a DRM-mel vergődni.

A TOR most ünnepli, hogy egy éve lemondott a DRM-ről. És már egy éve is voltak adatok, hogy a bookwarez nem feltétlenül árt a biznisznek:

...Data that we collected for the titles O’Reilly put out showed a net lift in sales for books that had been pirated. So, it actually spurred, not hurt, sales....

Innen

És azt is tudjuk, hogy a torrentezők nettó többet költenek tartalomvásárlásra, mint a nem warezolók, legalábbis a nagyvilágban. Biztos tennék ezt Magyarországon is, ha lenne mit, ugye.

Most a TOR szerényen csak annyit  mond:

we’ve seen no discernible increase in piracy on any of our titles, despite them being DRM-free for nearly a year.

és érdemes megnézni a kommenteket is. A mi előnyünk annyi, hogy Magyarországon, legalábbis DRM szempontból ez megy már szerencsére vagy két éve.

Most már csak az a nagy kérdés, hogy ha odakint is belátják, hogy a fizikai DRM kontraproduktív, Magyarországon meg bejáratott a "puha-DRM", (angolul social-DRM, bár nem engedtem meg nekik, hogy lefordítsák ;-), akkor mi a fittyefenéért nem engedik meg, hogy egy az egyben lehessen puha DRM-mel adni mondjuk a Fraktálherceget?

Forrás

További érdekes olvasnivalók a témában a Publishers Weekly-n, a tippért pedig köszönet Norbinak a Lex Copyrighttól, aki nem keveset tesz azért, hogy jöjjenek azok a fránya e-jogok a külföldi irodalom mellé.