Karácsony előtt jártomban-keltemben akárhová néztem, mindenhol tombolt az eszköz-bőség. Amikor a könyvszakma jeles képviselői azon keseregnek, hogy zsugorodik a könyvpiac, akkor talán vethetnének egy pillantást arra, hogy milyen sebességgel alakul ki az új olvasási paradigma felhasználó-oldali infrastruktúrája. Elég biztos vagyok abban, hogy mióta a használható olvasók ára becsúszott egy középkategóriás mobil ára alá,  kicsit több mint két éve, azóta százával és ezrével adják el őket, ez a karácsony már a sokadik hullám.

Senki ne ringassa magát ábrándokban, ezekre az olvasókra kerül tartalom, frissen és bőségesen, csak nem feltétlenül onnan, ahonnan a könyvpiacról élők azt szeretnék. (Nem, nem fogom megmondani, honnan, bocs. De nem kell sokáig keresgélni). Elég elmenni a moziba és kedvet kapni valami kurrensebb anyaghoz, legyen szó a Felhőatlaszról vagy a Hobbitról, és ha az ember villanyon akarna olvasni, csak felnyúl a felhőbe, és ott van. A szövegkritikai kiadás is, csak a papírral ellentétben itt kattinthatóak a jegyzetlinkek, sőt a jegyzetek lábjegyzetei is. Komolyan.

Lopás lenne? Szerintem nem. Jelentős érdeksérelem, vagy inkább érdekütközés? Mindenképpen. 

Két fő érvem van a lopás, mint kategorikus kijelentés ellen.

1. Aki letölt, az nem von meg mástól semmit. Akitől letöltenek, az nem feltétlenül veszít. A veszteség csak akkor realizálódna, ha valaki olyan töltene le, aki egyébként kifizette volna azt az árat, amit a "tulajdonosa" ráírt. Egyébként még az "elmaradt haszon" sem védhető.

2. Az elektronikus könyvek (sajnos ma még) a legtöbbször olyan "termékek", amire kereslet van, a legális kínálat azonban csak nagyon korlátosan érhető el. Azaz a "lopott" terméket a "tulajdonosa" de facto elő sem állította. Akkor, hogy nagyon provokatív legyek,  hogyan is lehetne ellopni?

Egészen konkrétan a tulajdonos nem él az előállítási jogával, valakik (nem kevés munkával) azt az engedélye és támogatása nélkül megteszik, az esetek elsöprő többségében mindenfajta anyagi  ellentételezés nélkül. Azaz abból a dilemmából, hogy "nem adom ki" <-> "nem vehetem meg" egy paradigmatörés nyújt (átmeneti) kiutat -> valaki ingyen (de legalábbis nem pénzért) dolgozik.

Forrás

És persze van még érv számos, amit  a morálisan megkérdőjelezhető magatartást folytató fogyasztók felsorolnak. A legtöbb olvasó ugyanis igyekszik nem bűnözőnek látni önmagát, ezért érveket hoz fel, hogy miért teszi azt, amit:

1. Olyan könyvek eletronikus változatait töltöm le (illegális forrásból), amik már megvannak papíron
2. Csak olyan könyveket töltök le, amik már kifogytak a boltokból, és nem elérhetőek legálisan digitálisan sem
3. Csóró vagyok, de olvasni szeretek. Mivel a kaját nem tudom warezolni, warezolok minden mást, amit lehet
4. A könyvtárakban alig van azokból a címekből, amiket olvasni szeretnék
5. Csak tankönyveket warezolok, azok eleve is pofátlanul drágák, és kell a pénz tandíjra
6. Ha az elektronikus változat drágább, mint a papír, akkor néha már csak brahiból töltöm le
7. A warez lehetővé teszi, hogy a maga teljességében ismerjek meg egy könyvet, mielőtt azt előre kifizetném

A listát nem én szedtem össze, a Galleycaten volt olvasható először, és rutinos olvtársak hívták fel rá a figyelmemet. Érdemes beleolvasni a kommentekbe is. A szövegért bocs, nem saját kúfő, hanem fordítás. A warsystemsen még az eredeti linkek is ott vannak.

Az tisztán látszik, hogy mindkét oldalnak van tennivalója, ha ezt a fenemód faramuci állapotot fel akarja oldani.

A kiadói oldalnak (és ezt zsolozsmázom évek óta, nem egyedül), elő kell jönni a megfelelő alternatívával árban, minőségben és szolgáltatásban. Hogy megfelelő piacméret felett ez lehetséges, ezt látjuk az iTunes, a NetFlix vagy az Amazon példáján. És igenis szembe kell nézni azokkal az érvekkel, amiket a fogyasztók próbálják mentegetni magukat. Darabokban és elszigetelve már láttunk példákat: pl. csomagolt promóció az 1. pontra, kuponok a 3. pontra stb. Könnyen lehetséges, hogy a mai magyar piaci struktúrának ez az "építkezés" komoly (esetleg külföldi) befektetés nélkül vállalhatatlanul sokba kerül. Viszont addig kulturáltabb honfitársaink több pénzt fognak elkölteni e-könyvekre külföldi webáruházakban, mint magyarokban, ez nagyjából borítékolható.

Az olvasói oldalnak meg szép lassan meg kell tanulnia, hogy ha nehezen is, de kialakulóban van a magyar e-könyv piac. Ha végre megjelenik valami elektronikusan is, akkor a legális linkeket kéne osztogatni, nem az illegális kópiákat. És ha már lehet kapni elektronikusan a Szürke ötven árnyalatát, akkor a nagyi nem kéri meg a torrentvitéz kisunokát, hogy "tőccse má le valahunnan, ingyé' ".

Forrás 

Addig viszont mindkét oldalnak be kell látnia, hogy a másik oldal se nem homogén, se nem egyenszilárdságú. Nem minden letöltő nettó bűnöző. Nem minden kiadó pénzsóvár kultúranepper, aki Dagobert bácsi módjára fürdőzik a szegény kultúrafogyasztókról lefejt forintmilliárdokban. A szürkének meg nem csak ötven árnyalata van ;-) A másik oldal megértése és megismerése nélkül nem lehet jól kijönni ebből az érdekütközésből.

Szerintem.