A világon nincs olyan elemzés vagy szakértői vélemény, amely megkérdőjelezné a Kindle e-könyvolvasó-család piaci elsőségét. Ezzel együtt akad egy-egy teszt (például a WIRED-é), amely másik eszközt hoz ki legjobbként. A Kobo a kezdetektől jelen van az e-papíros eszközök piacán, mindig igyekeztek a többiektől eltérő szolgáltatás vagy műszaki tartalom nyújtásával kitűnni. Mivel egészen 2012 végéig csak szűk körben forgalmazták az eszközeiket, ezeknek nem volt olyan piaci visszhangja, amely gyors népszerűséget hozott volna (természetesen Kanadát kivéve).
A cégről épp elég információt ad az angol nyelvű wikipedia cikk. Ami e bemutató szempontjából fontos, az pár pontban összefoglalható:
- kanadában székel, de többségi tulajdonosa a japán Rakuten (kis túlzással a japán Amazon),
- saját boltjuk van (kobobooks.com),
- 2013-ra építették ki a világszintű értékesítési hálózatukat (elvileg az Euronics révén Magyarországon is).
Külön utak
A Kobo eszközeire kezdetektől jellemző a többiektől kissé eltérő alapkoncepció. A fejlődés stációinak alapos elemzését kihagyva csak a legújabb eszközön, az Aura HD-n is felfedezhető elemekre térek ki.
Reggeli mellé is megteszi olvasnivalóként azzal együtt, hogy a „Newspaper Stand” csak az Egyesült Államokban és Kanadában működik – egyelőre
Egyedi epub parser
A Kobo eszközei és szoftverei (PC, Mac, okostelefonok) is, bár alapvetően az Adobe vázára épülnek, attól kicsit különböző megjelenítési protokollt (parsert) használnak. Ennek eredményeképpen az egyébként szabványos és e mellett tetszetős epub fájlok a legutóbbi időkig teljesen esetlegesen jelentek meg. Az Aura HD a legújabb firmware-rel olyan eszköz lett, amelynél kettéválasztották a „hivatalos” utat a sajátjuktól. A gép fogadja a szabványosan formázott epubot (és a kiadó elvárásának, tervének megfelelően meg is jeleníti azt), de a saját kepub formátumát is, ami kicsit más, mint a hivatalos.
Kepub
A pontos differenciára utaló hivatalos leírást (még) nem találtam, ami a felhasználói élményekből kiderül, az többek között (és részben feltételezésekre alapozva):
- eltérő fontkezelés, az epub beépített fontokat, a kepub a gép belső fontjait használja
- kepub esetén van fejléc a szerzővel és a könyv címével, epubnál nincs
- kepub esetén a lábléc számozása a fejezetre vonatkozik, epub esetén az egész könyvre
- a kepub statisztikája fejezetszintű, az egyes fejezetek hosszát oszlopgrafikonnal szemlélteti, tippel a fejezet végéig hátra lévő olvasási időre, sima epub esetén csak az „eltelt” statisztikát mutatja, azt is az egész könyvre
- kissé eltér a fontméret-beállítás hatása
- sima epubok esetén (kereskedelmi és „barkács” is) előfordul, hogy egy-egy hosszabb bekezdést valamely lehetetlen helyen kettévág, ezzel 2-5 cm-nyi üres helyet hagyva – feleslegesen.
Ahogy korábban a KF8 bevezetésekor, úgy jó eséllyel ebben az esetben is az történik, hogy a cég a saját, gyári könyveibe teszi bele azokat az extrákat, amelyek a minőségérzet tekintetében többletet adnak (pl. KF8 beágyazott fontok). Az ötlet nem rossz, már csak a hibák kiszűrését kellene gyorsítani. (A Kobo egyébként különösen figyel néhány fórumra, illetve az ezekben elhangzott építő jellegű kritikákra, amelyeket beépít a firmwarefrissítésekbe.)
Reading life
A Kobo elsők között ismerte fel a közösségi média olvasási hajlandóságot erősítő erejét, így elsőként vezette be a „Reading Life” nevű plecsnigyűjtő játékot. Ennek lényege, hogy bizonyos olvasáshoz kapcsolódó eseményekért egy felvarrót (badge) kapunk. Alapból 20 ilyen van (később, ha ezeket teljesítettük, újak megszerzésére leszünk jogosultak), ezekkel dicsekedhetünk ugyan, de a büszkeségen túl semmilyen ésszerű előny nem társul hozzájuk.
Reading stats
Statisztikamániásoknak. Minden, amit az olvasási szokásokról tudni érdemes attól kezdve, hogy percenként hányat lapozunk, vagy egy-egy alkalommal mennyi időt töltünk olvasással, egészen addig, hogy összesen hány órát töltöttünk ezzel. Sok érdemi haszna ennek sincs.
Egyedi kezelőfelület
A Kobo a bolt bevezetése óta minden esetben az olvasó aktív és intuitív kiszolgálására törekszik, a készülék kezdőlapja is erre az elvre alapozva lett összeállítva. A tartalma mindig a készülék aktuális történéseinek megfelelően változik, ráadásul – hasonlóan a Windows 8 csempéihez – bizonyos elemeket kedvünk szerint eltávolíthatunk belőle. Az éppen olvasott könyv mindig ki van emelve, ezen túl az utolsó szinkronizálás időpontja, az utoljára megnyitott és/vagy az utoljára hozzáadott könyvek listája és a szokásos ajánlók is szerepelnek a nyitóoldalon, utóbbi sem tolakodó módon. Bár kis megszokást igényel, eddig a legjobb, amit láttam.
Bár nem annyira kifinomult (és teljes), mint a Kindle keresője, a nyitóoldalra még odatettek egy keresősort is, amelyben éppúgy kereshetünk magán az eszközön, mint a Kobo boltjában.
Közeli kép a kijelzőről (a két szélső fekete sáv a kijelző pereme). Ezt levágva nehéz lenne megmondani, hogy e-inkről vagy papírról van-e szó
Különb utak
Történelmileg úgy alakult, hogy a Kobonak soha nem sikerült számottevően jobbat alkotnia a versenytársainál és ebből eleget gyártani és elég helyen árulni ahhoz, hogy „nagyot szóljanak”. Bár maga a háttérvilágítás és a nagy felbontás nem újdonság, ugyanakkor az, hogy a példásan jól megvalósított világítás mellé extra képátlót (6,8 coll versus 6 coll), és jelentős mennyiségű, bő 1,5 millió effektív pixelt (az alap 0,45, illetve a Paperwhite-féle „mini-HD” 0,776 millió pixel helyett) kapjunk – az azért üt. És nem kicsit. Míg a korábbi kijelzők kb. 140 dpi-s fizikai felbontása egy rossz nyomat benyomását kelthették, addig az Aura HD kijelzője a maga 265 dpi-s felbontásával lényegében „retina”.
Gyakorlatiasan szemlélve
A nagyobb kijelző ellenére is kisebb, mint a Kindle 3, és bár csekély mértékben vastagabb nála, simán elmegy „öltönyzseb” olvasónak. Igaz, valamivel nehezebb nála, 242 gramm.
A fogására nem lehet panasz, az anyagválasztás is csupán az „ujjlenyomatmágnes” jelzővel illethető, ami talán a Kindle kivételével az összes többi eszközről is elmondható. A differencia annyi, hogy erről viszonylag könnyű letörölni. Bár a készülék viszonylag új, azért a tipikus műanyag nyekergés már sajnos érezhető, pontosabban hallható rajta.
Nem estek túlzásba a tervezők a kezelőszervekkel sem. Egy csúszka van a ki/bekapcsolásra (ez helyettesíthető a saját mágneses tokkal), és egy gomb a háttérvilágításnak. Több nem kell, bár a ki/bekapcsolás egyébként üdítően piros gombját ügyesebben is meg lehetett volna tervezni. Ezek felül vannak, alulra csak a töltőcsatlakozó és a mikroSD kártya foglalata jutott.
Piros és nem gomb, hanem csúszka – nem egy jól eltalált megoldás, de működik és megszokható. Mellette a töltést visszajelző LED és a háttérvilágítás gombja
A tapis kijelző az olvasókon megszokott infrás technológiát használja, amely kicsit ugyan már elavult, de a használhatóságán később szoftveren még javíthatnak. A perem vastag, így árnyékot vethet, ez a háttérvilágítás mellett kevésbé zavaró (lásd az anim-gifet). Egyetlen érdemi bajom az, hogy nincs az okostelefonokon megszokott azonnali visszajelzés: mintha egy-egy érintés után alkalmasint másodpercekig gondolkodna. Előfordul, hogy kétszer is rábökök egy elemre, pedig egy is elég lett volna. Másfelől, és ez elég kellemetlen lehet, az infrás érzékelés nem kifejezetten precíz, emiatt pl. a linkelt jegyzethivatkozások adta egyszerűség kihasználása esélytelen – már feltéve, hogy valaki nem extra nagy méretű betűvel olvassa a szöveget. A beépített kiváló szótár – és a megvásárolható vagy simán csak rátölthető egyéb szótárak – használatához azonban ez is elegendő.
Sok vád érte annak idején a Kobo korábbi eszközeit (szinte a kezdetektől), hogy lassúcskák. Oké, konkrétan tetű lassúak. Úgy döntöttek, hogy ez ellen tesznek valamit, így a processzort a feladat ellátására számottevően alkalmasabb 1 GHz-es típusra cserélték. És az eredmény sem maradt el. Hasítani ugyan nem hasít, továbbá tény és való, hogy az egészen kezes okostelefonok mellett kis türelem kell hozzá, de ezt nem érzem égetően nagy kompromisszumnak.
S lőn világosság
Az e-inkes eszközök egyik jelentős előnye a papírszerű olvashatóság, akár napfényben is. Hátránya, hogy kell hozzá fény, mert saját maga nem világít. Mivel a technológia nem teszi lehetővé egy egyszerű háttérvilágítás beépítését (mivel maga a kijelző nem átlátszó), valahogy elölről kell megvilágítani a felületet. Az első ilyen készüléket a Sony csinálta (bukás volt), igazi áttörést csak a Nook GlowLight-ja és az Amazon Kindle Paperwhite-ja hozta meg. Azóta a többi gyártó is fejlesztett ilyen berendezéseket (Kobo, Onyx, PocketBook).
Műszaki értelemben nem háttérvilágításról, hanem megvilágításról beszélhetünk, mivel a fényt adó felület a kijelző előtt van.
A felhasználók egyöntetűen az Amazon Paperwhite háttérvilágítását tartják referenciának. Erősség, állíthatóság, fogyasztás, és ami fő, egyenletesség tekintetében komoly magasságba helyezi a lécet. A Nook GlowLight-ja ennél egyértelműen rosszabb, az Onyx és a Kobo Glo kijelzőjét csak hírből ismerem, ezért ezekről nem szívesen nyilatkozom.
A Kobo Aura kijelzővilágítása azonban emelt fővel állhat be a Paperwhite mellé. Úgy erejében, mint egyenletességében kifogástalan, és mivel még teljesen sötétben szükségtelen magas fokozaton járatni (ízlés szerint 8-15% közötti fényerő elegendő), az akkuidőt sem befolyásolja érdemben.
Beltér, ablak mellett, „hagyományos” egykezes tartással. A perem is és a hüvelykujj is árnyékol, a háttérvilágítás ezt kompenzálja. A differencia számottevő még úgy is, hogy 20 százalékra volt állítva a fényerő (anim gif, ha nem vált, új ablakban kell megnyitni)
Az alábbi képen igyekeztem olyan körülményeket bemutatni, amely a hétköznapi olvasási szokásoknak megfelelő környezetükben ábrázolja a masinákat. Balra a Pocketbook Touch Lux (bemutató cikk hamarosan), középen a Kobo Aura HD, jobbra a Sony PRS-650. A megvilágítást kicsit oldalról egy jól ismert IKEA Jansjö lámpa adta, a Kobo kb. 90 cm-re volt a fényforrástól. A képek fentről lefelé:
- Mindkét világítás minimumon (1%), (a Kobo is világít, csak nagyon sötét),
- Mindkét világítás kb. 10%-on – ez a teljes sötétben olvasás ideális beállítása,
- Mindkét világítás kb. 50%-on,
- Mindkét világítás 100%-on,
- Mindkét világítás kb. 50%-on, környezeti fénnyel – ez a napfényes árnyékmentesítő, kontrasztnövelő beállítás.
Ahogy a gép tulajdonosa mondta, este, sötétben simán használható szükség-elemlámpának, és ebben teljesen igaza van. A háttérvilágítás tekintetében kizárólag a színhőmérsékletbe lehet belekötni, már amennyiben elég rideg.
Száraz
A bal oldali képeken a Sony PRS-650 „klasszikus” Pearl kijelzője, a jobb oldaliakon pedig a Kobo Aura HD megjelenítője. A Sony képein a szürke keretek az összehasonlítás végett kerültek fel, ennyivel látszik nagyobbnak ugyanis a Kobo kijelzője. A képek ugyanarról a pdf-ről készültek szkenneléssel, és kattintásra új ablakban eredeti (nagy, illetve brutálisan nagy felbontásban) megtekinthetők.
Szürkeárnyalatok – Sajnos a Sony nyer, a Kobon elfelejtették a grayscale ditheringet.
Vonalas kép – A kép viszonylag alacsony felbontása miatt itt nem jön ki a differencia. Optimalizált képeknél, brutális fájlméretek esetén a differenca kétség kívül mellbevágó lenne
Vonalas felbontás – Ami egyszer vektorral rajzolódik körvonalként (betűk, ábrák), ott a Kobo döbbenetesen ráver nem csak a Sonyra, de minden másra is. A differencia magyjából a jó minőségű mátrixnyomtató és a lézernyomtató közötti különbséggel jellemezhető.
Szöveg – A hétköznapi helyzetekben előforduló betűméretek esetén (ez nagyjából a 11-12 pontos mérettartományt jelenti) a Sony jó szemmel nézve kicsit elmosódott, a beállítási lehetőségeknek hála ezzel együtt kellemes íráskép alakítható ki. A Kobo ezzel szemben döbbenet, egy rosszabb digitális nyomda minőségét hozza e-inken. Ahogy eddig az epub „ideális” betűtípusa, a Gentium Book Basic e-inkes elrontása segített az olvashatóságon, itt ugyanannyit ront a helyzeten: a megjelenítés jó minősége miatt a beágyazott fontok grafikai minőségére nagyon érzékeny a rendszer. Aligha véletlen, hogy a Kobo az olvasók kezébe engedte a formázást (az alapkoncepció ez volt, ebből időközben engedtek – részben cserencsére), ehhez pedig kitűnő minőségű, bár nem feltétlenül a legjobb olvashatóságot adó fontokat mellékelték a gépbe.
És a döbbenet fokozódik
Az alábbi négy kép négy „közeli”, fent/balra a Sony, lent/jobbra a Kobo. A képeken a méretarányt egy sávval szemléltetem. Igen, ez 1 cm.
Elképesztően sok sornyi szöveg a kijelzőn. Aki szeret keveset lapozni és jól látja a kis méretű betűket, itt tobzódhat: kb. 7 pontosnak megfelelő mérettől már kitűnően olvasható. Eddig ez a határ valahol 10 pontnál volt.
Konklúziók, szárazon
- + borzasztóan nagy a felbontása
- + teljesen jó a kontraszt (kb. a Pearl megszokott szintjét hozza háttérvilágítás nélkül)
- + mintaszerűen sikerült a háttérvilágítás, a fogyasztást érdemben nem zavarja
- + jó a fogása, a viszonylag nagy súly ellenére jól tartható egy kézzel is
- + a 6,8 collos kijelző az A/4 méretű pdf-ek olvasását is lehetővé teszi
- + specifikáció szerint tud mobi-t is, ezt nem teszteltem
- – sajnos nincs grayscale dithering, emiatt a szürkeárnyalatos képek „lépcsősek”
- – a Kobo boltjának könyvei jellemzően drágábbak, mint az Amazoné, bár a magyar tartalom elé nem gördítenek akadályt (ahogy az Amazon igen), a földrajzi távolság és a kicsit buta kereső nehézkessé teszi a kereskedelmi megjelenést
- – a pontatlan infrás érintésérzékenység miatt a lábjegyzethivatkozások használata nehézkes, illetve sokszor lehetetlen
- – kicsit gyenge a pdf parser, képmegjelenítő egyáltalán nincs
Nem száraz, avagy verdikt
Itt elsősorban nem a „kéne vagy nem kéne” örök kérdése merül fel, mert ugye kéne, mert cefetül jó olvasó.
DE.
Sokkal lényegesebb, hogy ki az, akinek:
- a Kindle-nél érzésre kicsit lassabb működést adó, de elég gyors processzor pont jó,
- nagyon kell a +2,3 cm képátló,
- nagyon kell a „retina” felbontás,
- jól elvan a minőségi epubokkal, illetve az Amazon ökoszisztéma nélkül,
- tetszik neki a Kobobooks széles kínálata és a kínálatban szereplő könyvek, kiadványok (magasabb) ára
- és olvasót akar vásárolni.
Mert ha neki(k) van uszkve 50 ezer forintjuk (169 euró, Euronics, Németország), akkor a Kobo Aura HD messze a legjobb választás a célra.
Ugyanakkor: 2,3 cm (0,8 coll) képátló tekintetében nem mellbevágó differencia, a Paperwhite felbontása (amely egyébként több más „HD” eszköz felbontása is) ugyan még nem papírszerű, de teljesen vállalható. Ehhez képest a Kobo Aura „HD”-je sokkal jobb, viszont 10-ből 9 olvasó számára a hétköznapokban alapvetően teljesen mindegy.
Valahogy olyan ez, mint a Phở bò, vagy a minőségi sushi, esetleg az, hogy valaki nem a tizenkettő egy tucat HP/Dell/Asus/Samsung laptopot veszi, hanem a Lenovo T sorozatát, nem elektromos Omega órát, hanem mechanikus Fortist. A kicsit több pénzért „megadjuk a módját a dolognak” életérzést sugallja. Egyszerre jelzi a különbözőségre és a minőségre való igényt az extrémség nélkülözésével.
Nem tudok határozott választ adni arra, hogy a készüléknek lesz-e esélye Magyarországon a sikerre. Érzésem szerint a magas ár, a szervízháttér és a vevőtámogatás hiánya, a nehéz beszerezhetőség együttese, ahogy az eddigi Kobo modelleket is, szűk rétegtermékké fogja tenni. Ahogy így volt ez a Kindle első szériájával vagy a DX-szel, az iRex Iliad-dal, a Sony PRS-900-zal. Pedig lenne helye a piacon.
Utolsó kommentek