E-könyv olvasók

Valamiért eszembe jutott egy filmrészlet, amit még akkor láttam, amikor volt tévém, tehát egészen biztosan 2000 előtt: a jelenet egy végtelen magas felhőkarcoló remek panorámás tárgyalótermében zajlik, ahol épp egy nagyvállalat vásárol sok jogásszal és vezetővel egy kis cégtől egy zárt dobozban lévő szerkezetet, csupán a leírás, pontosabban a szerződés alapján. Egy mindentudó, gyors, egyszerű, elronthatatlan, kis energiaigényű, stb. számológépet, ami pont arra jó, amire nekik szükségük van. Aláírás, fizetés, csomagbontás… És egy abakusz a dobozban. Nyilván minden paraméterében pontosan az, mint ami a szerződésben van.

Az apropót, hogy ez a rég elfeledett részlet eszembe jutott alighanem az adta, hogy végre elérhető az új Kindle a legtöbb eddigi leg-gel:

• amelyikre a bemutató után a legtöbbet kellett várni,
• amelyiknek legelőször van tolla,
• amelyik a valaha volt legnagyobb,
• amelyik a legelső, amelyikre lehet írni…

...csak sajnos nem ennyire egyszerűen. A képen a Send-to-Kindle funkcióval feltöltött saját pdf-re írás lehetősége látszik, de ez a szabadság csak ezen a módon működik, más könyvnél nem. | A kép forrása: amazon.com

…avagy az Amazon belépése egy számára új területre.

Az, hogy kell(ene) nekem egy ekönyvolvasó, önmagában kevés indíték egy cikk írásához. Van viszont egy nyomósabb ok is, amely a blog fennállása óta másodszor fordul elő: paradigmaváltás zajlik. Az írás apropóját e kettő adta, az utóbbi napok-hetek adatgyűjtése kellő tudást és ihletet adott arra, hogy egy összefoglaló anyag szülessen belőle. Körbejárom kicsit a hátteret, az elérhető eszközöket, és megpróbálom megtippelni azt is, hogy az Amazon a Kindle Scribe-bal belenyúl a darázsfészekbe, vagy leuralja a piacot. A „helyes” válasz itt az, hogy…

…az attól függ.

Forrás: amazon.com

Drága Olvasók,

Bizonyára senkinek sem hiányoztam… � A világ gyors őrlése nem – túlságosan – érintette az e-könyves piacot, pláne annak hardveres oldalát. A legjelentősebb hullámokat kétségtelenül a Kindle minapi bejelentései okozták, már ami a kzw / mobi / epub kereszt-kompatibilitás teljes újragondolását illeti. De ez más tészta, Dworkyll érdemben ki fogja fejteni (valószínűleg).

Röviden az előzményekről

Az esetek bő 90 százalékában olyan dokumentációkat bújok, amelyek jellegüknél, méretüknél és formátumuknál fogva a papíron és nagy képernyős PDF-en kívül úgy nagyjából semmivel sem kompatibilisek. Így festenek.

A maradék 10 százalékra, már ha épp nyitva tudtam tartani a szemem, előszedtem az olvtársunktól jó 4 éve kapott, egyébként a sorozat tervezési hibája miatt hibás Kindle Voyage-em és olvastam, ami épp rajta volt. Nem igazán sokat, így nem okozott jelentős gondot az érintőfunkció komoly hiányossága. Ezt most cseppet felülírta az új firmware, de ezzel még együtt tudnék élni.

Igényem lett viszont arra, hogy az eddigieknél több én-időm legyen, ezen belül egy picit többet olvashassak (pl. Ésik Sándor könyvét is, ha már elektronyosan is elérhető). Erre viszont már ez a berendezés nem igazán alkalmas, úgyhogy elkezdtem körbenézni. A cél az volt, hogy a Kobo Aura HD olvasási minőségét hozza valami, bármiféle extra sallang nélkül. Konkrétan:

• 300 ppi, vagy nem sokkal rosszabb, e-ink, lehetőleg a legújabb Carta,
• ideálisan 6 collos,
• kétkezes, tehát nem egyik oldalon súlyozott aszimmetrikus cucc,
• háttérvilágítás, lehetőleg inkább meleg (vagy állítható),
• semmi extra sallang (jegyzetelés, stb.),
• lehetőleg 150 eurót jelentősen nem meghaladó ár, de inkább legyen valahol 100 és 150 között,
• Pocketbook, Onyx, Navon, Alcor kizárva, mind más okból.

Röviden: kellene egy új, működő eszköz…

Kedves Barátaim az Úrban, 

levelet írt nekünk az Amazon, hogy 2022 augusztusától elkezdi kivezetni a támogatott formátumok közül a mobit és az azw-t. Fogadkoznak, hogy a régi mobik, amelyek már fönt vannak az olvasón, azok maradhatnak, de pl. a Send-to-kindle, ami az egyik legegyszerűbb módja volt az anyagok célba juttatására, képességei közül kikerül a mobi. Hát ez így érdekes lesz.

Egy kis történelem

A mobi és származékformátumai nem az Amazon saját kútfejéből pattantak ki, azt még az előző évezredben csinálta egy Mobipocket nevű francia(!) kompánia, és már a PalmPilot nevű korai PDA-n is lehetett olvasni. Meg Psionon. Jeles tulajdonsága volt, hogy egy file-ban tárolta a törzsszöveget, nem volt meg benne az epubokra ma is jellemző belső 400 kB-os forrástörési kényszer. Minimalista, ugyanakkor nagyon kellemesen olvasható formátum még ma is, csak az előállítása volt mindig is meglehetősen komplikált. A régi szép időkben a Mobipocket Creator nevű alkalmazást kellett (sok minden más mellett) használni, de az eredmény teljesen rendben volt. Kb 2005-ben, az első Kindle megjelenése előtt vásárolta föl az Amazon a Mobipocketet, amellyel csak minimális, leginkább a DRM-mel kapcsolatos módosításokat csinált, ebből lett az azw. De a Kindle-ök azóta is tökéletesen olvassák az eredeti mobikat - utat nyitva ezzel pl. azoknak a magyar könyváruházaknak, akik direktben és natívan szolgálják ki a Kindle-tulajdonos olvasóikat.

A Mobipocket Creator kézműves szoftver, kellett mellé még pár script is a jó eredményhez. És persze tömeges gyártásra alkalmatlan volt. Ugyanakkor viszont született egy nyílt ekönyv-szabvány, az epub. A rossz hír csak az volt, hogy annak idején az epub alapú tartalomgyártáshoz még a mobinál is kevesebb eszköz volt. 

Az Amazon színrelépésével azonban két dolog változott meg. Nagyságrendet váltott az olvasók száma, és szintet kellett lépni az előállítással is. Ebből lett egy igencsak jól használható, parancssoros eszköz, a KindleGen. Ez paraméterezve tud - micsoda meglepetés - epubból mobit konvertálni. A rossz hír, hogy ezt az offline, sok platformon használható parancssoros konvertert az Amazon 2013 óta nem frissítette. Ők próbálták a felhasználókat a saját, felhőalapú konverterük felé terelgetni.

A mobi a múlt évezred minimalista terméke, az eredeti formájában voltak is hiányosságai, pontosabban nem tudott mindent, amelyet manapság már elvárunk egy ekönyvtől: nem tudott több különféle fontot kezelni, nem működött pl. a jobb oldali behúzás, kínkeserves volt a táblázatkezelés. Ezeket a tételeket az epub tudja már több, mint tíz éve. Az Amazon lépett egyet a tízes évek első felében, és újraalkotta a mobit, ami ugye az alapoktól egy konténerfájl, és onnantól kezdve a forrásepubot is beépítette a KinldleGen a mobiba, ez volt a kf8 meg a társai. Ez ugyanúgy mobi (vagy azw) volt, csak ebben már legalább két verziója is bekerült a publikációnak, egy minimalista, régi mobi, amely olvasható volt a régi vasakon, meg egy kifinomultabb, amely jobban is ki tudott nézni, nagyságrendileg a Paperwhite-tal kezdődő modelleken.

Mi lesz most?

Az Amazon bejelentése szerint megszűnik annak a lehetősége, hogy valaki a Send-to-Kindle módszerrel, kábel nélkül küldjön natív mobikat bármilyen Kindle-re. USB kábellel továbbra is működik a side-loading. Ez elsősorban a nem-Amazon könyvesboltoknak fog (egy kicsit) fájni, mert megnehezíti a Kindle-tulajdonos vásárlóik közvetlen kiszolgálását, ha azok ragaszkodnának a natív mobihoz. Eddig, ha a vásárló white-listre tette a boltot, az direktben el tudta küldeni a mobit az olvasóra. Ha valaki tényleg de tényleg zsír eredeti mobit akar az olvasójára rakni, az mostantól mókolhat egy USB kábellel, mint az őskorban.

A jó hír viszont az, hogy 1. a mobikat ezer éve, de mondjuk legalább több mint egy fél évtizede amúgy is epubokból gyártottuk, és 2. ezeket most már mindenféle közbe-KindleGenerálás nélkül egyszerűen küldhetjük a Kindle-ünkre. Ha emailben küldjük, az már most is működik, nyár végére fogadkoznak, hogy a Send-to-Kindle app is átáll, és a támogatott formátumok közül kikerül a mobi, viszont bekerül az epub. És a nevezett könyvesboltoknak ezentúl már csak az epubjaik menedzselésével kell foglalkozniuk, a Kindle-ök ellátását elvégzi a Send-to-kindle szolgáltatás. Már amennyiben a célolvasó legalább Paperwhite, friss firmware-rel.

A nagy kérdés csak az, hogy ha valakinek még Paperwhite előtti Kindle-je van, az vajon mit fog szólni ezekhez az újonnan küldött epubokhoz, lesz-e olyan konverziós lépés, ami "lebutítja" a régi vasak számára a friss epubokat.

Azt tippelem, hogy lesznek ott huppanók, finoman arra bátorítva a régi Kindle-t használó ügyfeleket, hogy ruházzanak be mielőbb egy újabb eszközre. Ők pedig jobban teszik, ha bespájzolnak egy KindleGent, és ameddig nem frissítenek hardvert, sajnos maguknak kell a bolti epubokat az olvasóra desztillálni.

Viszont ha már váltani kell, említettem már, hogy mennyivel jobbak a Kobók? ;-)

(egy forrás)

Kedves Barátaim az Úrban, 

nem vesztem el, csak érdekességből volt sokkal kevesebb, mint sok más tennivalóból, ezért tudott eltelni a komplett 2020 poszt nélkül. Pedighát. Annyit azért meg lehet állapítani a magyar e-könyv szcénáról, hogy már nem az a lázadó-kalóz  vagy éppen bölcsész-kocka légkör veszi körül, mint egy évtizede, hanem masszívan mainstream lett. A kiadók kiadnak, az olvasók olvasnak, és kb. minden sarkon lehet emberi áron teljesen vállalható olvasókat kapni. A piac, ha nem is törte át a tetőt, de szépen gyarapszik. Olvasóhardver-fronton mostanában olyan egetverően nagy durranás nem volt, bár készülődik a színes eInk, aki színesben akart olvasni, az már rég vett magának valami normális kijelzővel szerelt tabletet, és kibírta, hogy nem tűző napon lapozgat képregényeket.

Ellenben. A tabletre jegyzetelés nem annyira új dolog, sőt, még létezik PC-kre a StickyNote nevű csodás program is. Van azonban egy norvég brigád, akik ezt tényleg nagyon komolyan gondolják, és csináltak egy meglepően használható, eInk kijelző köré épített jegyzetelő tabletet. Ez a reMarkable, amely nemrégen hozta forgalomba a tablet második generációját. Erről fog szólni ez a poszt.

Business Case

A reMarkable csak közvetlenül értékesít, nincsenek versenyző bolthálózatok. És az ár nem borsos, hanem egyenesen vérlázító. A tablet maga 400 euró, az olcsóbbik, egyszerű marker meg még 60. Ezek biztosan kellenek, de emelni lehet a tétet: "radíros" marker 100 euró, a legegyszerűbb gyári tok, ami csak egy huzat, újabb 80. A rendes, füzetszerű tok már 100-150, kiviteltől függően. Szerencsére teljesen jó tokokat lehet találni az amazon.de-n is, 20-40 eurókért, a radírozás meg spéci marker nélkül is alapfunkció. A múlt héten egy alapcsomag az kb 177.000 HUF volt így kombinálva. És ez nem kevés, ez sok. Ez nem a civilek és nem is a vékonypénzű egyetemisták vasa, ehhez már árbevétel kell.

Olyanoké mondjuk, akik úgy csinálnak pénzt, hogy írnak (vagy rajzolnak) méghozzá sokat, nagyon sokat. Ennyi pénzért ugyanis piszok sok tollat meg füzetet lehet venni, úgyhogy ez a vas akkor kezdi el kitermelni az árát, amikor a végtelen sok papírt nem kell tárolni, rendszerezni, meg elküldeni, mert ez az, amiben a reMarkable jó.

És vannak ilyen szakmák. Ez a példány konkrétan egy pszichológusé lett, aki már telejegyzetelt pár iratfűzőnyi A4-est, és az már az a mennyiség, amelyet munkás rendben és biztonságosan tartani. De jó lehet még jogászoknak, forgatókönyv-íróknak, és mindenféle kreatív embernek, akik ipari mennyiségben koptatnak ceruzát vagy tollat.

Persze van alternatíva is. Ezekben a körökben használnak még erre a célra iPad Prókat is, Apple Pencillel, csakhogy ott eleve a duplájáról indul a matek, és nem kell nagy szorgalom a vásárláskor, hogy félmillió forint fölé csusszanjon a végösszeg. Igen, az iPad Pro még jó ezer dologra. Ezzel szemben a reMarkable segít fókuszálni, mert ezen nem lesz sem felugró értesítés, sem youtube-ozás.

Logisztika

Minimalista, de parádésan működik. Ugyan egy norvég cégnek fizetünk, maga a szállítmány Hong Kongból érkezett, a régi Amazonos időkhöz hasonlóan kevesebb, mint egy hét alatt itt volt. A szállítás, vám és ÁFA is benne van az árban, de vámkezelni kell, ezért volt egy kis levelezés a futárcéggel. De ennyi, a pénteki rendelés után csütörtök délelőtt kézben volt a cucc, folyamatos online követéssel.

Hardver és az alapok

A vas praktikusan egy tablet, a vámáru-nyilatkozatba is ezt kell majd írni. Van benne egy kb. két hétre elegendő Li-Ion akku, meg 8 GB memória. Ez semmiképpen sem indokolja az árcédulát. Azt majd (többek között) a kijelző fogja. A reMarkable2 ugyanis egy 10,3 collos Canvas2 kijelzőt használ, 1872x1404 pixeles (226 DPI) felbontással. (Komolyan, ez hogy jött ki??). A cucc részben eInkre épül, többpontos, nyomásérzékeny kapacitív érzékelős. Háttérvilágítás nincs, teljesen papír az érzés és a viselkedés is. Csak ne rendes tollal akarj rá írni. Cserében tökéletesen kezeli a saját tollát, ugyanakkor bizonyos helyzetekben lehet bökni meg simogatni ujjal is, hibátlanul működik. Az egész nincs 5mm vastag, és csak egy hangyányit nehezebb negyven dekánál.

Egy spéci Linux fut egy kétmagos ARM procin, egy 1GB-os rendszeren. Nem egy száguldó idegbeteg, de nem is lassú. De erre még visszatérünk. Mondjuk úgy, hogy a sebessége természetes és használható. Az írás késleltetése gyakorlatilag észrevehetetlen.

A toll olyan mint egy fura, festék nélküli filctoll, a kijelzőt nem karistolja, a hegy ellenben kopik. Régebbi motorosok szerint, használattól függen 2-3 havonta cserélni kell. Az alapcsomagban rögtön van egy kilenc darabos cserecsomag, ilyet lehet külön is venni 14 eurókért, egy huszonötös csomag 39 eurót kóstál.

reMarkable2 2021 vs Honda 1986

Külön töltő a csomagban nincs, csak egy lapos USB-C – USB-A kábel. 

A tartalmat alapvetően kétféleképpen lehet az eszközre fel-le mozgatni. Az egyik, hogy kötelező az eszközt  WiFi-n keresztül beregisztrálni a gyártóhoz, aki rögtön ad egy kis felhőtárhelyet. Ugyancsak érdemes egy-egy appot a desktopra vagy a telefonra is letelepíteni, a felhőn keresztül ezekkel fog szinkronizálódni a vas. Azaz az appokba tesszük be és vesszük ki az anyagokat, a tablet pedig követi a változásokat. A másik, és ez már egy kifejezetlen szokatlan mód, hogy ha a mellékelt USB kábellel egy gépre kötjük, és a vason engedélyezzük a megosztást, akkor egy bizonyos IP-címen megjelenik a vas tartalma egy WebDAV ablakban. Más módon, külső drive-ként, vagy explorerben nem fog látszani. A vas, a szinkront felhasználva a felhasználó email címét megjelenítve el is tud küldeni füzetlapokat, de arra válaszolni, azaz emailben anyagot küldeni a tabletre nem lehet.

PDF és irkafirka

A reMarkable2 alapvetően egy jegyzetelő eszköz, ezt igyekeztek a lehető legjobban, ugyanakkor minimalistán megoldani. Tudunk definiálni foldereket, füzeteket (Notebooks), illetve gyors lapokat (Quick Sheets), ez utóbbi egy mindenhonnan elérhető spéci füzet, amelynek az egyes lapjait aztán ki tudjuk venni, és ha kell, külön füzetet nyitni belőlűk, vagy épp átrakhatjuk azokat más füzetekbe. A foldereket egymásba tudjuk ágyazni, így aztán hierarchikusan tudunk szervezni nagy mennyiségű tartalmat is. A füzetekbe folyamatosan tudunk új lapokat fűzni, illetve a gyors lapokat át tudjuk beléjük rakni. Az egyes füzetlapokhoz tetszőleges template-et tudunk választani, úgyhogy egy füzet egyszerre lehet vonalas, kockás (tudom, tudom, négyzetrácsos) és sima. Tisztára kvantum. Főleg, hogy az egyes füzetlapokat simán át tudjuk rakni vagy másolni máshová, másik füzetbe is akár.

Ez az elérhető template-ek töredéke

Rajzolgatni mindenféle szimulált íróeszközzel lehet, golyóstoll, tűfilc, ceruza vagy töltőtoll, ez igazából a vonalvastagságot meg a vonalstruktúrát jelenti, nagyon ezen nem pörögnék, mindenki meg fogja találni a számára legkellemesebbet. Ami már érdekesebb, hogy a felhőszinkronnal kerül bele egy megdöbbentően jó karakterfelismerés, ami a nyers magyar szöveget egészen jól képes felismerni. Ideértve az összes ékezetes betűnket, az ő-t és az ű-t is. Ez utóbbi azért vicces, mert a magyar billentyűzet, amit a szoftver tud, csak kalapos meg kukacos ő-t, ű-t tud.

Ezek a füzetek gyakorlatiag üres pdf-ek, méghozzá rétegzettek. A legalsó réteg lehet a template, erre még legfeljebb öt(!!) különálló layert lehet definiálni. A rétegek sorrendjét lehet variálni, ki- és be lehet kapcsolni őket, sőt még össze is lehet vonni azokat. Kellő szervezéssel, több szerkesztő is értelmesen tud dolgozni ugyanazon az anyagon. Sajnos az elküldött pdf-ben már "összenőnek" a layerek, az Acrobat Próm, nem mai darab, de nem látta külön azokat.

A grafológusok most fogják be a szemüket :)

Ami még durván jó, hogy a kütyü tökéleketesen különbözteti meg a tollászkodást a matatástól. Simán és természetesen tudja, hogy a toll húzza a vonalat (vagy radíroz), az ujjal csak lapozunk, vagy a menüben alkotunk, a tenyerünk szélével, amellyel a lapra támaszkodunk, meg nem törődik. Tök triviálisnak tűnik, de piszokul nem az. De működik.

Szóval füzetcsomónak teljesen jó a cucc.

PDF könyvek

Beszéltünk már a rétegzett pdf-ekről. Ez bizony a könyvekre is működik, simán és frankón lehet belefirkálni minden felrakott könyvbe. Ahonnan a firkált pdf-et laponként (vagy több laponként) meg jól ki lehet exportálni. Innentől kezdve lehet ez a dolog nagyon hasznos egyetemistáknak, és mindenféle, szövegekkel és nyomtatott lapokkal dolgozó szakmunkásnak.

Külön pirospont jár azért a funkcióért, hogy a nevezett pdf-ekre állandó lapszélvágást (constant cropot) lehet húzni, így a szöveg "faltól falig" kitöltheti az amúgy csak elsőre nagynak látszó bő A5-ös méretet, és a margó már a passzív területre kerülhet.

EPUB

Itt jön a csapda. A kütyü kapott egy teljesen használható, bár sok funkcióval nem agyonterhelt epub-parsert. Azaz az epub fájlokat szépen meg tudja nyitni, szinte teljesen úgy, ahogy a könyv előállítója megálmodta (csak a háttérszínezett szövegdobozokkal volt egy kis nyűge, de az extrém ritka amúgy is). A szokásos állítási lehetőségek, karakterméret, sortáv, margó, használt font, simán állítható. DE. Az epubok nyitása, és a szövegkép átállítása a mai olvasókhoz, sőt még a régiekhez képest is piszok lassú. Nem elviselhetetlenül, de azért számottevően lassabb, mint a mai vasak. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ennek az az oka, hogy ez a kis nünüke mind a nyitással, mind az áttördeléssel csinál egy átmeneti, a beállított lapképnek megfelelő pdf-et, és azt nézegetjük, azt lapozgatjuk, immár teljesen megfelelő sebességgel! Mert az így megjelenített epubot (epubnak látszó pdf-et) ugyanúgy firkálhatjuk péppé, mint a fent említett jegyzetfüzeteket és pdf-eket!

Világ szerkesztői, egyesüljetek!

Értelemszerűen, miután már összefirkáltuk az "epubunkat", egy újabb változtatáskor a firkákat nem tudja a helyén tartani, átskálázni vagy ilyesmi. Ilyenkor a vas szól, hogy gond lesz a firkáinkkal, biztosan akarunk-e mondjuk sortávot változtatni. Ha igen, a firkáink elmásznak. De ha visszaváltunk az eredeti beállításokra, a firkáink is visszakerülnek a helyükre. Ez így szerintem menő és vállalható. Egyet sajnálok, hogy ezekre a belefirkálásokra egyelőre nem tudok külön rákeresni. Be kell érnem annyival, hogy a firka-réteget ki-be tudom kapcsolni.

Verdikt

A reMarkable egy parádés minőségű, nagyon jól átgondolt, jól összerakott eszköz, meglehetősen durva áron. Bár, ha úgy nézem, akkor ez egy felső-középkategóriás telefon ára, a csúcstelefonok kétszer-háromszor ennyibe kerülnek. Aki komolyan jegyzetel, és akinek beleférnek az anyagi lehetőségeibe, annak lehet jó. Sima olvasónak semmiképpen sem venném meg, arra mostani csúcsmodellek, Kobo Forma pl., elég sokkal jobbak. Feketeöves füzetpusztítók viszont vessenek rá egy pillantást. Szerintem én megvárom a meleg háttérvilágításos változatot.

Kedves Barátaim az Úrban, 

rég jártam errefelé, de a szívemnek oly kedves e-könyv-témát azért nem engedtem el. Ahogyan azt egy e-könyv faragó harcostárs említette a napokban, a "minimálszabványunkat" több, mint öt éve fogalmazuk meg itt a blogon. Azóta pedig sok víz folyt már le a Dunán, az orvostudomány is fejlődött, és ha nem is készülnek tucatjával az olyan radikális szövegképű kiadványok mint a D.O.D.O felemelkedése, néhány, korábban szerfelett megugorhatatlannak tartott megoldás azért átkerült "persze, megoldható" kategóriába.

A legfontosabb, bár talán nem akkora durranás, hogy már nem okoz traumát a jobb oldali behúzás. Így aztán egészen kulturáltan lehet vendégszövegeket illeszteni a főszövegbe, kellőképpen el fognak válni egymástól.

Mondjuk ehhez az is kellett, hogy kikopjon a natív MobiPocket Creator, és mobit manapság már csak KindleGennel csináljunk. A rossz hír, hogy a KindleGenhez sem nyúlt az Amazon már vagy hat éve,  helyette csak a rettenetes Previewer 3-at  tudták elkövetni, attól pedig őrizkedjen minden jóravaló lélek, ha jót akar.

Aztán került megoldás a valamelyik oldalról körbefolyatott képekre. A tervezett lapkép szélességének felét nem meghaladó képeket most már lehet valamelyik oldalra igazítani, bár itt is érdemes ügyelni arra, hogy sokan olvasnak e-könyvet telefonon, és bár parádés kijelzőket találhatunk a mai telefonokon, nem lettek nagyon szélesek.

Végül pedig, és ez a mostani elmélkedés tárgya, hogy a betűmérettel és a körbefolyatással némiképp variálva, lehet egy e-könyvben is iniciálé.

Astrid Lindgren: Kalle és Rasmus, Móra Könyvkiadó 2019

A kérdés csak az, hogy ez a technológia, ami azért a középkor jeles fejleménye volt, (válaszul az ókori szövegábrázolás puritanizmusára), hogyan fest egy ennyire XXI. századi környezetben?

Kinek mennyire esik jól, hogy ilyet lát egy e-könyvben, vagy ki tartja éppenséggel zavarónak, kontextus-idegennek?

És ha már elmélkedünk, mennyiben kell leképeznie egy e-könyvnek egy nyomtatottat? Pár dolog nyilván más lesz: nincs kötött lapméret, a nyomtatott betűtípusok nem néznek ki feltétlenül jól (vagy nem megfizethetőek) e-könyvben, stb. Más dolgok, pl. minden fejezet új lapon kezdődik, változó oldalmargók, teljesen működőképesek villanyon is.

A nagy kérdés, hogy mennyire önálló "vizuális műfaj" az e-könyv?

Hmm?

Kedves Barátaim az Úrban, 

nem vagyok egy kapkodós típus, és az sem, aki évente cseréli a kütyüjeit a mindenkori legújabbra. Az egyik első olvasóm egy Kindle 3 (a.k.a Kindle Keyboard volt), amelybe az elmúlásáig vagy nyolc évet beletekertem. Kindle 4 és Kindle Touch kimaradt, a következő beruházás egy Paperwhite 1-es volt, ami még ma is üzemel, bár a mostani vasak fényében a saját dicsősége bizony megkopott. A Paperwhite következő generációi kimaradtak, nem volt értelme váltani, és kimaradt a Voyage és az Oasis is, mert addigra bizony elment a Kindle mellett a világ, a Kobók kellemesebb élményt nyújtottak kevesebb pénzért (és ez szerintem most is megállja a helyét). Így lett a következő olvasóm egy Aura H2O Gen 1, ami a mai napig a fő hurcolós olvasóm. 

Paperwhite 1 - Kobo Forma - Kobo H2O G1

Az Aura ONE, bár tetszett, de megint kimaradt, ellenben ez a Forma már a bejelentéskor megszólított a benne rejlő potenciállal. Így aztán amikor a magyarországi forgalmazónál felbukkant, nem volt kérdés, hogy közelről akarok látni egy ilyet. És megfogott.

Ami egyedülálló

A Forma specifikáció között van pár olyan tétel, amit egyszerűen a többiek nem tudnak. Több pénzért sem.

• KIJELZŐ. 8 coll. 1440x1920 pixel. Egyszerűen és durván nagyon jó. Pont. (Kindle Oasis 2: 7 coll, 1264x1680 pixel)  Mármost pl. fényképező fronton nem vagyok nagy barátja a pixelháborúnak, egy húsz évvel ezelőtti 2 megapixeles Nikon DSLR most is elkeni a száját a legtöbb ifjú pixelvitéznek, de olvasáshoz a több pixel egyértelműen jobb. Főleg, ha az olvasó ember már az érettebb ifjúsághoz tartozik, vagy valamilyen szemproblémával küzd és szeretne szellősebben, nagyobb betűket olvasni. A mostani szemmel kifejezetten fura nézni a mai nyomtatott könyveket, (papírköltségek, helló) a kilencvenes évekbeli nagy kedvenceim meg kifejezetten rondák, főleg az évtized első feléből.
• HÁTTÉRVILÁGÍTÁS. Nem egyszerűen meleg, de állítható! Nappal érdemes hidegebben hagyni, a kontraszthoz (a kellemes olvashatósághoz) az is elég, de sötétedéskor, főleg lefekvés előtt nem hátrányos felcsavarni a melegséget. Ez nem teljesen tökéletes, mert a gombok felőli oldal szélső egy-másfél centije fokozatosan hidegebb marad, de ez nem zavaró. Olyan kicsit (de tényleg csak nagyon kicsit), mint egy vastag könyv közepe. Az előző poszt kommentjei között emlegetett villódzásnak nyoma sincs.

 Azért ez az "alig van káva" dolog elég menő. És a kép elég jól visszaadja a színhőmérsékletbeli különbségeket.

Más jóságok, amit más eszközök is tudnak

• LAPOZÓGOMBOK/ASZIMMETRIKUS ELRENDEZÉS. Ezt már nem csak a Forma tudja, de mostanra valamiért prémiumjellemzők lettek. Lapozógombok régen voltak, (és milyen jól tették), azután kikoptak, de most szépen kezdenek visszacsordogálni. Az aszimmetria is érdekes, nagyon jól használható. Maga a vas nagyon könnyű, nincs húsz deka, a specifikáció szerint csak három grammal nehezebb a kisebb kijelzőjű Oasis 2-nél, az oldalsó "fül" pedig teljesen jó fogást biztosít. És ez kell is, mert a káva olyan keskeny, hogy a régi "fogom ahol érem"  módszer egyszerűen nem működik vele.
  Ide tartozik, hogy a lapozógombokat (és az érintőzónákat) lehet konfigurálni, hogy melyik lapozzon előre-hátra. Kis dolog, de erősen befolyásolja a komfortot. Van egy dőlésszenzor is, amely arról gondoskodik, hogy a szöveg mindig helyesen álljon, ne fejjel lefelé. És ha nem tiltjuk le, akkor tud landscape módot is, ez szintén elég ritka.
• IPX8. Egy óra, két méteres mélységben. Ezt azért nem fogom kipróbálni, ez olvasóeszköz, nem evezőlapát, a töltőcsatlakozó meg amúgy is szabadon van. Különféle gyártók villogtatják a nagy vízállóságot, ideértve az Apple-t is, de garanciát azért nem vállalnak rá. A fröccsenő víztől nem hal meg, és ez már nekem elég.
• ORIGAMI TOK. Ettől kicsit tartottam, de teljesen jó. Egy ilyen tokot vettem, és nemcsak a mágneszáras ki-be kapcsolás működik tökéletesen, de az állvánnyá hajtogatás is. Menő. És nem volt túl drága sem.
• PATCHELHETŐSÉG. A Kobo, szemben az Amazonnal, nem csinál abból ügyet, hogy a közösség belebabrál a firmware-be, ellenkezőleg, a belebabrálás megdöbbentően egyszerű és biztonságos. Ami viszont most először fordult elő, hogy erre nem volt szükségem, a gyári szoftverrel is össze tudtam hozni azt a lapképet, amelyet a legkomfortosabbnak találok: nincsenek lapszámok, meg szükségtelen fejléc/lábléc, és még a margót is minimálisra tudtam venni minden külön pimpelés nélkül.

Az ár 

Az igen, az az olvasókhoz-tabletekhez képest elég erős, egy jó százas, plusz a tok. (Tok pedig kell, hiába promózzák a gyártók, az Amazonnal az élen mezítlábasan az olvasóikat. Nem is értem). Ennek a feléért is lehet teljesen jó olvasókat kapni, ez nem a belépőszint. Ha viszont azt nézem, hogy ez egy középkategóriás telefon ára, ami jó, ha kihúz két-három, legfeljebb négy évet, ez meg tutira el fog menni hatot, nyolcat, akkor már annyira nem drága. Vagy hogy egy vérlázító analógiát mondjak, annyi pénzt kell olvasóra költeni, amennyit a szemünk ér.

Verdikt

Kinek ajánlható ez a vas? Az a véleményem, hogy ez nem a fiatalok/kezdők olvasóplatformja lesz. Az ára egyrészt magas egy diákzsebnek, (most nem számolom át fesztiválbelépőbe), másrészt egy kicsit nagyobb, hogysem zsebre lehessen vágni. Ennek a hordozásához már táska kell, igaz csak a kiterjedése és nem a súlya okán. Az érettebb olvasók azonban már megengedhetik maguknak, sőt azt is, hogy ne hurcolják ide-oda, hanem egy kellemes sarokba bekuckózva olvassanak. Akár úgy, hogy leveszik a szemüveget. A törzsformátuma az epub (sőt, a kepub), az Amazonon árult tartalomhoz nem ez a jó, de minden máshoz, pl. az összes magyar ekönyvesbolthoz igen. (Igen, tud pdf-et. Zoommal és pan&scannel együt. De az eInk reakcióideje miatt ez lassú lesz és fájdalmas. Ha nem erre a kijelzőméretre van eleve belőve a pdf, akkor nem lesz komfortos. Még ez is kisebb, mint a fele egy A4-esnek.).

Szóval aki össze tud barátkozni az árával, annak mindenképpen nagyon tudom ajánlani.

Abszolút pariban van a nyomtatott könyvekkel, sőt.

* Találós kérdés: minek volt ez a reklámszlogenje? Guglizni nem ér ;-)

Kedves Barátaim az Úrban, 

ilyet sem csináltam még, de mindent el kell kezdeni. Szóval itt van már a laborban egy Kobo Forma, csak meg kéne róla írni a tesztet. Meg is fogom, de addig is álljon itt egy kis kedvcsináló. Nem, a tesztben nem lesz Kindle Oasis.

Kedves Barátaim az Úrban, 

jó sokat hőbörögtem már azon, hogy milyen végtelenül és védhetetlenül ostoba is az EU ÁFA szabályozása, amely képes volt az alapján megkülönböztetni a kiszabandó ÁFÁ-t, hogy az adott elektronikus kiadványt letöltötték-e, avagy egy hordozón adták az olvasó kezébe. Az első esetben elektronikus szolgáltatást véltek ezek a drága jó emberek felfedezni, és kirótták a teljes ÁFÁ-t, míg a második esetben megengedték, hogy a nyomtatott könyvekhez hasonló, kedvezményes ÁFÁ-t alkalmazzanak. Csak halkan jegyzem meg, az eredmény ugyanaz: egy elektronikus állomány egy olvasóeszközön.

Néhány év alatt az EU gazdasági és pénzügyekért felelős tanácsa (ECOFIN) is eljutott erre a következtetésre, pontosabban engedett annak a nem gyenge lobbierőnek, amelyet német és francia játékosok (is) kifejtettek. Az október 2-ára keltezett döntésükben megengedik, hogy tagállamok alkalmazzák ugyanazt a kedvezményes ÁFÁ-t, amellyel a nyomtatott könyvpiacukat támogatják. (Hivatalos magyar nyelvű szöveg). Külön vicces, hogy az EU a saját költségvetési hatását zérónak kalkulálja ("A javaslat nincs kedvezőtlen hatással az Unió költségvetésére, mivel a tagállamokban alkalmazott héakulcsok nincsenek hatással a héaalapú saját források kiszámítására."), míg errefelé egy kis számolgatással én nagyságrendileg 100 millió forintot látok, amelyet a kormány egy év alatt az e-könyveket vásárló állampolgárok zsebében hagyhat.

Na és ki plankolta föl ezt a fejleményt, és számolt be gyakorlatilag a döntés napján a fejleményekről? Hát éppen a Brexit-tárgyalások hálójában vergődő Egyesült Királyság könyvkiadószövetsége, az ottani MKKE. Akik ugyanazzal a lendülettel már ugrottak is neki a saját törvényhozóiknak, hogy tessenek szívesek akkor ezt a módosítást azon nyomban beleépíteni a költségvetési elképzeléseikbe.

Hát ilyenek történnek a nagyvilágban. Kíváncsi vagyok, hogy mikorra fog ez begyűrűzni hozzánk.

Kedves Barátaim az Úrban,

Nem titok, hogy nagyon sokáig voltam Kindle Paperwhite rajongó. Első generációs modellem van, amelyik ugyan csak az idén tölti be a hatodik életévét (helló, mobiltelefonok), de nem most kezd el iskolába járni, lévén a fiam jópárszor magával vitte már a suliba, nem egyszer írásos kommentelésre ragadtatva a tanerőket.
Ugyanezért viszont nem voltam boldog, mert hiába figyeltem évről évre az Amazon Kindle bejelentéseit, a Kindle Keybardról a Paperwhite-ra váltáshoz hasonló nagy ugrás azóta sem volt. A cég nem nagyon hallotta meg törzsfelhasználók igényeit, a nagyobb kijelző, a vízállóság, a melegebb színű megvilágítás csak nem akart eljönni, a 2016-ban bemutatott új csúcsmodell is csak 6 collos volt, a legnagyobb innováció az volt, hogy a kötelezően megvásárolandó bőr tokba rakták az akkumlátor háromnegyedét. Az ár viszont megindult fölfelé szépen.
Kész szerencse, hogy volt egy cég, aki átvette a trend irányítását az ekkorra már borzasztóan diverzifikálódott Amazontól. Ez volt a Kobo.

Kis Kobo történelem.

Első hat collos olvasójukkal egy pár hónappal a Kindle Keyboard előtt startoltak, de az ökoszisztéma-építésben, talán érthető módon, kicsit lassabban haladnak, mint az Amazon. Ezzel együtt 2012-ben már nekik is van háttérvilágított modelljük (Kobo GLO), 2013 áprilisára kihozzák az első HD modellt, (Aura HD). Az Amazonnál az ezzel versenyképes felbontás csak 2015-ben kerül eladósorba, a PW gen3-ban. 2014 októberében (négy éve már) van a Kobonak szűk hét collos, vízálló, nagyfelbontású modellje (Aura H2O). 2016 szeptemberében pedig bejelentik az Aura One-t, ami szűk 8 collos, vízálló, nagyfelbontású ÉS változtatható a színhőmérséklet. Ha kicsit sarkítani akarok, akkor az Oasis Gen2 egy három évvel ezelőtti Koboval van nagyjából pariban, kivéve a lapozógombokat és az Audible könyvlejátszást.

És a Kobo nem lassított le. Az Aura One-ban bemutatott színmelegítős világítást (Comfortlight) szépen lassan lecsorgatta az olcsóbb modellekbe is, így jelent meg a H2O második verziója, és most eljutottunk az 50.000 forintos lélektani határ alá a Kobo Clara-val. A szoftver a már ezer éve ismerős Kobo GUI, ami bevált, azon nem kell nagyon változtatni. Alapból epubot eszik, de azt parádésan, kedvenc feature-öm, hogy úgy hagyja fölülcsapni a törzsfontot, hogy a dekorfontokat nem bántja. Nagyon nem is tudok mit írni róla, szép, könnyű, kicsi. Álljon hát itt néhány összehasonlító kép.

Clara vs PW1. Ezt teszi a plusz hat év, a kijelző mérete egyezik, az eszköz viszont lényegesen kisebb.

Clara vs H2O 1. Az érettebb ifjúság esetleg nagyobban szeretne olvasni ;-)

Három generáció

És az évnek még nincs vége, felkészül a Kobo Forma, amit az amerikai boltban a jövő héttől lehet előrendelni, és amelyik bizonyos szempontból követni látszik az Amazon aszimmetrikus formavilágát. (És amiről egyelőre még nem döntöttem el, hogy tetszik-e).

Maradjanak velünk ;-)

Kedves Barátaim az Úrban, 

villanyon olvasni már éppolyan mindennapos, mint papíron, extrém események se igen vannak, de csak nem állt meg az élet, akadnak azért újdonságok.

Ami jó: Kobo Clara

Hála istennek a Rakuten mérnökei nem lopják a napot, szép lassan csorognak lefelé a portfólióban a high end eszközökben megismert jóságok. Kijött nem olyan rég a Kobo Clara. Ez is érintőképernyős, nagyfelbontású szerkezet, de beleapplikálták a nagy testvérek színhőmérséklet-variálós Comfortlight PRO világítórendszerét. Ami nagy királyság. A képernyőátló 6", ami az érettebb ifjúságnak már lehet, hogy kicsi, cserébe roppant hordozható. Az ára önmagában barátságos, az edigitalban most éppen 50 ropi körül vesztegetik, ami összevetve a Paperwhite III 44 ropijával teljesen vállalható. (A PWIII-nak fele akkora a memóriája és nincs melegfényű mókolás). Ami egy picit fájdalmasabb, hogy a gyári tok (amelyet minden egyes olvasóhoz nagyon ajánlok, tipustól függetlenül), az még 15 ropival dobja meg a költségvetést. Viszont még így is csak 65 guriga, ennyiért csak erősen középkategóriás telefont lehet kapni, amelyek általában 2-4 évet bírnak, az olvasók meg jellemzően a dupláját.

Ami nem annyira jó: Kindle Preview v3

Történt pedig, hogy a drága jó Kindle Prewiever (v2.943), amellyel mindenféle munkaanyagokat ellenőrzök, elkezdett csipogni, hogy már illene frissítenem, mert ő már bizony nem támogatott többé. Mivel ez a verzió bizony 2012-es, azt mondtam, egye fene, legyen. Aztán elkezdtek jönni a meglepetések:

• Az install kit 275 megabyte. 275(!!!) Mbyte. Egy reader. WTF?
• Installáláskor érzékeli, hogy van már egy Kindle Prewiever install, ezért szerényen közli, hogy azt meghagyja. Utóbb kiderül, hogy ez remek dolog, mert három perc után nyüszítve csűrök vissza a régi Previewerre. Amelyik mostantól csak némi noszogatásra hajlandó elengedni ezt a "nyisd meg inkább V3-ban" dolgot. De legalább el tudja engedni.
• Kinyitok egy, az utolsó  KindleGennel (v2.9) készített mobit. Azonnal elkezdi konvertálni. WTF???. Majd közli, hogy ezt bizony túl régi KindleGennel készítették (nincs újabb, gyökér), és hát az Enhanced Typesetting nem fog működni.
• Cserébe egy nyikk nélkül nyitja az epubokat és docx-eket is, igaz lényegesen több ideig tart a konverzió.
• Viszont nem lacafacázik, simán felkínálja, hogy az eredményt kiexportálja mobiba vagy azk-ba. (WTF is *.azk??) Ez valami iOS-es csodaság, csak azt nem értem minek. A mobit is tökéletesen olvassa a Kindle for iOS, igaz ott a Docs fülbe rakja a külsős cuccokat, nem a Booksba, na de majd jól kipróbálom. Ja, és a régi previewer is gyártott azk-t.
• Sajnos a mobi praktikusan háromszor akkora, mint a megfelelően fölparaméterezett (-c2 -dont_append_source) Kindlegennel készített, szintén teljes értékű verzió. Ez így nem lesz a barátom.

Kicsit nézegettem, a Kindlegenem valóban lassan négy éves lesz, 2014-es. Talán a Kindle Creator lenne a tuti? Az biztos nem, azt 2012-ben frissítették utoljára. Most direkt megnéztem, gyakorlatilag az ipari hulladék kategória. Akkor meg mégis mivel kéne mobit gyártani? Mármint hivatalosan, a calibrét meg az online konverterteket inkább hagyjuk. Alighanem Amazonék a KDP-be, az online, az értékesítési szegmensbe direktbe bekötött publikáló alrendszerbe akarnak mindenkit terelni. Köszönöm, de köszönöm nem.

Egy szerencséje van a Kindle Previewer v3-nak, hogy meglehetősen míves (értsd: beágyazott, multifontos, rendesen összerakott epubból generált) mobijaimat teljesen jól meg tudja nyitni, és visszaadja az eredeti designt. De ezt konkrétan az előző verzió is tudta. Előny, hogy van export (gyakorlatilag ez egy Kindlegen GUI-val, de paraméterezhetőség nélkül), és előny, hogy megnyitja a doc-ot, docx-et, ha valaki nem akar elmélyedni a gyártástechnológiában. De konkrét, üzleti minőségű gyártásra ez bizony alkalmatlan. 

Ez így csak még egy strigula az "Amazon, ez most mire volt jó?" rovatba. Maradok az sigillel fényesített epub -> kindlegen vonalon. Teljesen teljes.

Kedves Barátaim az Úrban, 

szinte pontosan egy évvel ezelőtt írtunk arról, hogy mi mindenre képes ma már az ekönyv-megjelenítéstechnika. Azóta nem sűrűn voltak posztok, mert a (hála istennek) hétköznapivá váló ekönyv-témában viszonylag ritkán bukkannak fel akkora hírek, amelyek megrezgetnék az ingerküszöböt. Ma már nem akkora szenzáció, hogy vezető kiadók a könyvhétre megjelenű újdonságaikat elektronikusan is kihozzák, azaz lehet nyugodtan nézelődni a vásárban (ahhoz hasonló kedvezmények úgysem lesznek boltban), de aki inkább villanyon olvas, az utána nyugodtan térjen be a kedvenc webshopjába.

Maguk a könyvek, ahogy azokat ismerjük és szeretjük, mint vizuális formanyelv, azért több száz éve állandóak. Walter Scott, Jane Austen és mondjuk Jókai Mór elé nem nagyon mennék időben, de formailag az ő szövegeik teljesen összemérhetőek mondjuk James Clavellel, vagy a legtöbb kortárs íróval. A könyv információtartalma persze nemcsak a szövegből jön, a szöveg formája is meghatározó, és az elmúlt kétszáz évben ennek azért nagyjából letisztultak a szabályai: hosszú olvasáshoz nem illik talpatlan (sans serif) betűt választani, egy oldalon ne legyen egyszerre jobbra, balra és középre igazítás is, ha lehetséges, és így tovább. A tipográfia és a műszaki szerkesztés is szakma, és igen fontos a végeredmény élvezeti értékét tekintve.

Nem meglepő módon elsősorban a spekulatív fikció felől azért rendre fel-felbukkannak olyan szerzők, akik próbálkoznak ennek a formanyelvnek a kiterjesztésével, ha a tartalmuk az kívánja. Ilyen példákól azért már írtunk, az eddigi rekorder szerintem a folyószövegbe peszeudo-xml betéteket illesztő </Harmónia> lehetett. A nyomtatott könyveknél ez nem akkora kihívás, a papír tényleg minden elbír, leginkább két dolog miatt, az e-könyvekkel összevetve:

1. A papírkönyvek lapmérete állandó, a kiadó terjedelmi döntése után simán ki lehet optimalizálni a tartalmat a lapokra, újratördelésről, változó laptükörről meg ugye szó sem lehet.
2. Ezért aztán a papírkönyveknél nincs meg az a kényszer, hogy a szövegelemeket logikai egységként kezeljék, simán lehet a lapra dobálni mindent, mindenhova. A kedvenceim a külön szövegdobozba behajigált lábjegyzetek és képek, amelyek isten tudja hova keverednek az első epub/xml exportnál.

Mivel a magyar könyvterjesztés elsősorban még mindig a nyomtatott verzióból indul el, teljesen normális, hogy az elektronikus verzió a nyomtatott műszaki alapjaiból dolgozik. Ha a nyomtatott kiadvány lapképe kellően komplex, akkor fájdalmas/költséges és simán lehet, hogy lehetetlen megfelelő minőségű epubot/mobit készíteni belőle. Ilyenkor szoktam javasolni a kiadóknak, hogy az elektronikus verzió legyen pdf. A változó méretű és elhelyezkedésű szövegdobozokra az a legjobb.

A szerzőket persze nem érdeklik és nem is kell hogy érdekeljék a nyafogó e-könyv faragók, ők, ha szükségét érzik nekieresztik a kreativitásukat, és alkotnak. Így tett a címben szereplő művel Neal Stephenson és Nicole Galland is. És ha már a tartalom komplexitásával sem fogták vissza magukat (egy varázslós-időutazós, a Moly.hu-n 95%-ra értékelt anyagról van szó) bizony a formája is ennek megfelelő. Nyomtatva 600+ oldal, teli mindenféle nyalánksággal, amelyet - dobpergés - elképesztő munka árán sikerült epubba és mobiba is átültetni. Van itt kérem minden, kezdve a 28 db (!!) betűkészlettől, amelyet nem csak viccből építettek be, és amelyet még megkeresni és összeválogatni is jelentős munka lehetettet. Komolyan, ebben az anyagban fel lehet ismerni bizonyos szereplőket a kézírásukról. 

Aztán vannak itt mindenféle szövegtípusok, naplórészletek, viking sagák átirata, (szerencsére nem rúnákkal), elektronikus üzenetváltások, és minden, amit a nyomdagép elbír. És a zömét ezeknek a tipográfiai flikk-flakkoknak beemelték szépen az elektronikus kiadványba is, például a sötét (pergamen?) hátterű szövegdobozokat is. Állat lett, annyit mondhatok, pedig már láttam ezt-azt.

Meg kell említenünk az ekönyv létrehozóját (bookproducerét, ha úgy tetszik), akit az Ambrose Montanus fedőnév rejt, és akit az ekönyv.hu rántott be a projektbe. Tényleg elképesztő nagyot alakított, Oszoli Juditnak és Benes Attilának a nyomán, akik a Fumaxnál megcsinálták nyomtatott verziót. De azt azért látni kell, hogy ez már messze nem klasszikus ekönyv-készítés, sokkal inkább annak a "hőskornak" az újraélése, amikor a weboldalakat tesztelni illett, hogy minden értelmes böngészővel használható képeket mutatnak-e - és ha nem, akkor bizony vissza kell menni a kódhoz, és meg kellett keresni a legnagyobb közös osztót.

És a tanulság? Hogy ezt is meg lehet csinálni. Hogy ennek a font-őrületnek lehet értelme is (bár tagadhatatlanul igénybe veszi az olvasót, de legalább ad is neki valamit), nem kell feltétlenül olyan öncélú, vagy legalábbis nehezen indokolható vizuál-orgiával sokkolni, mint a Geronimo Stilton könyveknek. Azaz kedves szerzők, kiadók, merjetek kreatívok lenni :).

Diszklémer: az illusztrációk iBooks-képernyőmentések. A Kindle appjaim nem szerették a sok fontot, a szimulátorok szerint a natív Kindle-k azért visszaadják.

Kedves Barátaim az Úrban, 

írtunk már ezen a blogon a Kobo újhullámos olvasóiról, az Aura HD-ről itt, a H2O-ról meg itt. És az a szép a Kobo fejlesztési filozófiájában, hogy amikor "ráncfelvarr", akkor alapjában véve nem rúgja fel a korábbi verzió előnyeit, azaz az előzményposztok igen jól használhatóak. Akit behatóbban érdekelnek ezek az árban középre, minőségben viszont a prémium osztályba sorolt, azaz igen jó ár/teljesítmény arányú olvasók, azok mindenképpen olvassák el a régebbi posztjainkat.

Lássuk a medvét!

A Kobo Aura H2O a maga idején egy szenzációs olvasó volt, és nem feltétlenül a vízállósága okán. Parádés epub parser, könnyű testreszabhatóság, valami egészen kivételes kijelző és remek minőség volt rá jellemző.

Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, előkerültek olyan fejlesztések, amelyek a H2O első változatába még nem kerültek bele, illetve kicsit optimalizáltak a hardveren is.  Tekintsük át, melyek is ezek:

• Ugrott a microSD slot, és vele együtt a nehezen járó műanyagfül is. Úgy látszik, 2017-ben már létezik vízálló microUSB aljzat. Az előző verzió műanyag portlezárója elég körmös volt, örülök, hogy azt sikerült elengedni. A kártyaslot hiánya nem fáj nagyon.
• A belső memória 4 GB-ról 8 GB-ra nőtt, ebből kb 6.8 érhető el a gazdája számára. A prosik 6000 könyves kapacitásnak dekódolják, de az átlag magyar publikációk a beágyazott fontok miatt inkább 2 MB körül vannak, ebből én inkább erős 3000 címes kapacitást kalkulálok, de ez is bőven sok. Egyszerre mindenképpen, bár elég jó a kereső
• A bekapcsoló gomb a készülék hátára került. Ettől elsőre megijedtem, de megnyugtattak, hogy a SleepCover (ami szerintem kötelező, bár nem olcsó) úgy van kiképezve, hogy a felrakott tokon keresztül is meg lehet nyomni
• Erősítették a vízálló funkciót. Az előző változat még "csak" IPX 67 minősítésű volt: (1 méter mély, 30 percig), az új már IPX8-as, (2 méter, 60 perc). Valószínűleg ugyanezért a menüből kivették a "cseppérzékelés" funkciót, az már itt nem pálya ;-)
• Csökkent a készülékház mérete, majd egy centivel alacsonyabb, egy milliméterrel vékonyabb, és több, mint 20 grammal könnyebb
• És végül, de utolsósorban, az Edition 2 megkapta a ComfortLight PRO világítórendszert, azaz nemcsak a fényerő, hanem a színhőmérséklet is állítható, akár automatikusan is (ezt én nem tenném, mert ez enni fogja az akksit, ha folyamatosan méricskéli a beeső fényt), de a lényeg, hogy csodaszép meleg színhőmérsékletet lehet beállítani, szinte már analóg finomsággal.

Ez utóbbi témát próbálom meg szemléltetni, egy ED2, egy ED1 és egy PW1 segítségével. Elnézést kérek a laborkörülmények elmaradásáért, de remélem így is látszik, hogy hol domborít nagyot az Edition 2. Mindenki nézze meg azért közelről is a vasat, hogy találkozik-e a személyes preferenciáival.

Ez itt a leghidegebb beállítása az H2O ED2-nek. Tapasztalat, hogy jóval magasabbra kellett tekerni a fényerőt, hogy legalább hasonlítson az ED1-re a fényesség.

Ez egy közepes színhőmérséklet beállítása az H2O ED2-nek

Ez pedig a maximálisra tekert színhőmérséklet. Túlzás nyilván, de a potenciált jól illusztrálja

A többi, a szoftver logikája, a képességek (kiemelés, szótárazás stb.) a beágyazott Kobo ökoszisztéma a megfelelő bolttal és ajánlórendszerel ugyanaz, mint a többi Kobo olvasón. Szerintem abszolút versenyképes az Amazonnal, bizonyos szempontból még jobb is.

Verdikt

Nagy és markáns a váltás a H2O előző verziója óta, de valamiért a review oldalak a H2O Edition2-t nem az előzőhöz hanem az Aura ONE-hoz méregetik, pedig ahhoz "csak" a világítórendszer és a vízállóság mértéke hasonítja. Ellenben kisebb és olcsóbb is annál. És a ravasz kérdés ugyanaz, mint mindig: érdemes váltani? A kulcsparaméter a világítórendszer, a meleg fény. Akinek fontos, az jól jár a ráncfelvarrott változattal. Jelenleg még van az Edition 1-ből is, ami itthon most (2017 december eleje) kb. 12 ropival olcsóbb, mint az új változat (az ExtremeDigital árait vettem referenciának), de ki fogják futtatni, így akinek fontosabb a kártyahely, mint a színhőmérséklet-szabályozás, az csapjon le a készlet maradékára.

A magam részéről nagyon remeg a kezem a Buy gombon, de az előző változat is annyira jó, hogy nehéz indokolni az upgrade-et :)

Kedves Barátaim az Úrban, 

mégiscsak eljött az ősz, és a tavalyi unortodox (értsd: tavaszi) bejelentés után ismét jelentkezett az Amazon egy, mondjuk úgy, ráncfelvarrott modellel. Annak idején nagyon nem értettem, hogy mire jó a tokba rejtett akku, és miért nem képesek egy kicsit is követni a trendeket: legyen a kijelző egy kicsit nagyobb, maga az egész meg vízálló, például.

Örömmel jelenthetem, hogy a piaci trendek alól még az Amazon méretű óriások sem vonhatják ki magukat büntetlenül, az idei modellváltozat sokkal inkább szól a fősodorhoz való visszatérésről, mint az "útkeresésről". Nézzük is akkor gyorsan miben újult meg az Oasis 2017-ben:

• Végre 7" a kijelző (300 dpi)
• Vízálló (IPX8, 2 méterig, 60 percig)
• Aluminium unibody
• A Kindle Keyboard után 7 évvel visszatért az audioképesség az eszközbe, bár a vízállóság okán gondolom nincs hagyományos audiojack-aljzat, csak Bluetooth
• Lett belőle 32GB-os változat (+30 dollár felárért), férjenek valahová azok az audiokönyvek (csak AAX, audible!)
• Az audible könyvek intergráltak, ahol befejeztem az olvasást, onnan folytathatom a hallgatást és vice versa
• Kicsit alacsonyabbról indul az ár, mint tavaly, a "full fapad+reklámok" verzió 250 dollárról, erre jön a reklámmentesítés 20, a nagy memória 30, a mobilképesség a wifin túl 50 dollárért, + a tok (víztűrő) 45 dollártól. Az egész árazás egy fokkal barátságosabb, mint egy évvel ezelőtt, de még így is bőven a "nehezen indokolható" kategória
• 12 LED (tavaly még "csak" 6 volt), nagyobb felületet kell bevilágítani
• Maradt viszont az aszimmetrikus elrendezés, a lapozógombok, és az adaptív világításvezérlés

Nézzük egy kicsit a kontextust. Az Oasis csúcsmodell, a meglehetősen széles Amazon eInk kínálat legdrágább és legtöbbet tudó darabja. Ez a kínálat már az alján is nagyon versenyképes ajánlatokkal rendelkezik, a 80 és 120 dollárról induló Kindle és Paperwhite már teljesen jó mondás, az ő fényükben a Voyage és főleg az Oasis nehezen értelmezhető. Ha pedig beveszem az egyenletbe a Kobo csúcsmodelljeit, amelyek már – az audible képességek kivételével – évek óta tudják, ráadásul lényegesen olcsóbban, azt amit az Oasis, az lényegesen leszűkíti azok körét, akiknek racionális választások lehetnek az Amazon csúcsvasak.

Az Oasis egyetlen képessége, amellyel a többiek nem rendelkeznek, az az integrált audible könyvlejátszás, és persze az Amazon ökoszférával való maximális összeszövöttség. Kicsit az az érzésem, hogy az Amazon (a Kindle-termékvonalon legalábbis) el-apple-ösödik, a korábban az ökoszisztémájába bekötött vásárlóit próbálja egyre drágább és egyre nehezebben védhető, a piac által már régen meghaladott modellekkel magánál tartani. Régebben egyértelmű rajongója voltam a Kindle-vonalnak, de a Paperwhite utáni dolgaik, főleg a Kobo kínálat fényében egyszerűen nehezen indokolhatóak. Szerintem.

UPDATE 2017.12.07 - MeeCee elsőkezes beszámolója:

Kedves Barátaim az Úrban, 

a minap úgy hozta az élet, hogy egy kollégám számára kellett egy használt Yotaphone-t átvegyek. Az eladó egy teljesen rendes és jó arc volt, engem pedig a kolléga megkért, hogy próbáljuk ki a telefont. Csak egy bekapcsolás, egy kimenő és egy bejövő hívás, semmi nagy trükk. 

Nézegettem a telefont, kikapcsolva pont a tizenkettő - egy tucat kategória, a hátán egy lepattinthatónak tűnő ívelt műanyaglap, pont mint az unibody előtti telefonokon, és leginkább azon törtem a fejem, hogy honnan akasszak le hirtelen egy SIM-kártyát a teszthez, és hogy hogyan kell azt a telefonba rakni. A hátlap közepén a márkanév.

Szerencsére az eladónál volt kéznél egy nem telefonban lévő SIM, így nem kellett sajátot kibányásznom a cuppanósan rászorult tokkal védett, egy darab alumíniumból faragott Huaweiemből. Mint kiderült, ez a Yotaphone is ugyanolyan tüskével kipattintható tálcán fogyasztja a SIM-kártyát, mint az újabb telefonok többsége. Én pedig a szöszmötölés közben simán rákérdeztem a tagra:

– Te, figyelj már, ez a Yotaphone nem arról volt híres, hogy e-ink kijelző a hátlapja?

– De, igen – felelte a tag vigyorogva, és a telefon bebootolt.

Én meg ott álltam, és nem hittem el, hogy ugyanazt szoptam be, mint majdnem erős nyolc évvel ezelőtt, amikor az első e-ink eszköz, egy Koobe Classic a kezembe nem került, és nem ismertem fel a kikapcsolt e-inkben a tutiságot. Én, aki e-inkkel kelek-fekszek. Szégyen-gyalázat :) (Érdekesek ezek a régi cikkek, Kelt írásában ugyanerre az aknára futottak rá az Origo akkori kollégái).

A telefont annak idején a Mobilarénások szerették, náluk van részletes teszt és specifikáció is. Ami engem meglepett, hogy iszonyat nagyot esett az ára, pontosabban az induláskori 230 ropi volt irreális, mint ahogy azt a cikk hozászólóinak zöme is megjegyzi. Mostanra ennek a töredékére esett az ára, legalábbis ennek a használt példánynak biztosan. Cserébe fut rajta a 6-os Android, működik a gyorstöltés és a vezeték nélküli töltés stb.

Sőt még tokot sem kell venni rá.