E-könyv olvasók

Kedves Barátaim az Úrban, 

A nyáron főleg gyerekkönyveket faragtam, és sikerült pár érdekes felfedezést tennem, amelyek talán érdeklődésre tarthatnak számot.

Kezdetben vala az inDesign

Arról nem tudok beszámolni, hogy  az Adobe tördelőszoftvere milyen, vagy milyen vele dolgozni. Feltételezem, hogy jó, mert manapság a legtöbb kiadó, tördelő ezzel dolgozik. Fut Windowson és macOS-en, úgyhogy talán annyira nem hardverfüggő. Ami számunkra érdekes, hogy van epub kimenete, azaz elvileg alkalmas lenne ekönyvek gyártására. A valóság ezzel szemben az, hogy az inDesign által generált epub emberi fogyasztásra csak mérsékelten alkamas ipari melléktermék. A jellemző hibái normál felhasználás mellett hogy

• nem csinál tartalomjegyzéket
• nem csinál az epubban is elérhető tördelést, azaz pl. nem kezdi új lapon a fejezeteket
• ezzel szemben nem adja át a sormagasság-információkat. Azok a tompasorok, amit a tördelő sormagassággal választott el, össze fognak folyni az előző bekezdéssel
• bizonyos méret fölött (vagy valami más algoritmus alapján, nem tudom) a képeket egyszerűen az anyag végére centrifugálja
• a használt fontokat beágyazza ugyan, de titkosítva és kifilézve, ettől a boltszoftverek meg rendszeresen sikítanak
• a használt fontok a legtöbbször szépen néznek ki nyomtatva (pl. Garamond vagy Caslon) de ezeknél vannak jobbak az elektronikus publikációkhoz, mint pl. a Noto Serif, ellenben piszok sokba kerülnének, ha valaki letisztázott jogokkal akarná betenni egy kiadványba, ha egyáltalán a licencelése megengedi. A Noto Serif, meg jópár dekorfont viszont szerencsére ingyenesen használható
• simán megenged olyan anomáliákat, amelyektől az epub validáló eszközök, (Epubcheck, FlightCrew) csakúgy dobálják a hibákat. Mivel ezeket a boltok is használják, nagyon könnyen lehetséges, hogy a sima inDesign exportokat már be sem fogadják.
• És hát a metaadatok sem igen szoktak szerepelni az exportban, gondolom, mert a tördelők papírban és laptükörben gondolkoznak, nem fájlban

A jó hír az, hogy amennyiben a tördelő konzisztensen dolgozott, az inDesign exportban megtalálható a forrásszöveg egy tisztességes xml-ben, a hozzá tartozó css állománnyal, jó esetben a beágyazott képekkel együtt. Mivel az export információvesztéssel járt (lásd fent) ilyenkor szoktam még kérni egy pdf-et az ellenőrzés végett, hogy lássam, mire gondolt a tördelő (pl. hogy hol kellene lenni a képeknek eredetileg), és neki lehet állni a munkának, kezdve azzal a css-sel, mert abban is tudnak lenni huncutságok. Már ott érdemes leellenőrizni, hogy a kenyérszöveg tényleg fekete-e, mert megesett már párszor sajnos, hogy monitoron nem észrevehető nagyon mély sötét volt, csak az eInken lett egy kicsit kontrasztszegény. Illetve érdemes még a px-ben megadott behúzásadatokat em-re váltani.

Még egy jó hír az inDesign exportról, megmutatta ugyanis, hogy hogyan kell az iniciálékat lekódolni. Továbbra is azt gondolom, hogy az iniciálék a XXI. században elképesztő anakronizmusok, de ha valaki ragaszkodik hozzájuk, akkor kaphat ilyeneket az ekönyvébe.

Iniciálé - vegyük észre, hogy a lapon három különböző betűtípus van, Amatic, Berylium és Noto Serif
Astrid Lindgren: Kalle nyomozni kezd, Móra 2017

Grafikus fejezetcímek

A kiindulópont az, hogy az ekönyveknél, mivel az alapjuk a html (xml), igaznak kell lennie rájuk annak a szabálynak, hogy minden szövegblokknak (fejezetnek) van eleje és vége, azok nem folyhatnak össze egymással semmilyen módon: az n. fejezet (és annak minden alkotórészének) vége kell lennie, mielőtt az n+1. fejezet elkezdődne. A fejezetek első alkatrészét az automatikus generálórendszerek fejezetcímnek tekintik ezért kézimunkázás nélkül nem lehet csinálni olyan fejezetkezdéseket, ahol a fejezet nem a címmel kezdődik, hanem mondjuk egy idézettel, vagy egy képpel, ami lehet éppen magának a fejezetcímnek egy grafikus megjelenítése.

Fejezetszám a szövegben nincs, a fejezetek idézetekkel kezdődnek.
Veres Attila: Odakint sötétebb, Agave 2017

Azonban mostanra a sigil nevű ingyenes segédprogram kellően jól használhatóvá vált ahhoz, hogy az ilyen igényeket viszonylag egyszerűen lefedjük. A fejezet egy tartalomjegyzék bejegyzéssel, egy achorral kezdődik, ami lehetséges, hogy csak a tartalomjegyzékben magában látszódik, a folyószövegben viszont nem feltétlenül, és ez után lehet berakni a már emlegetett, a fejezet címét ábrázoló képet, vagy egy idézetet. Az olvasó pedig egy lapdobás után nem a pusztán karakteres fejezetcímet látja (az aktív tartalomjegyzékbe más nem is fér), hanem a szép fejezetkezdő grafikát vagy idézetet.

Ugye látjuk, hogy nem azt látjuk a tartalomjegyzékben, mint a folyószövegben? 
John Flanagan: A lángoló híd (nem hivatalos  és nem is elérhető demóverzió, bocs, Ildikó :)

Barnes&Noble kompatibilitás

Említettem már, hogy a különféle ekönyv-kereskedések használnak automatizált szűrőket a minőségbiztosítás végett. Jellemzően ezek szigorúbbak, mint a megjelenítőrendszerek, hogy egy rosszul vagy rosszindulatúan elkészített publikáció ne sodorja veszélybe magát a boltot. Ezért érdemes a boltokba szánt anyagokat validátorokkal is leellenőrizni, ilyen a sigil pluginként működő FlightCrew, a másik az EpubCheck. Egyik sem fut önmagában, a FlightCrewhoz sigil kell, az EpubCheckhez Java Runtime, de ezek ki fogják dobni, ha valami nem teljesen kerek. A Barnes&Noble például nem tűri, hogy az epubba beágyazott fájlok nevében szóköz legyen. Úgyhogy erre, jellemzően az utólag beillesztett állományoknál, például képeknél, érdemes ügyelni.

Fülszöveg és más metaadatok

Sok évvel azelőtt, mielőtt az Amazon megvette volna a Mobipocketet, volt egy teljesen ügyes applikáció-páros, aminek a teljes funkcionalitását a mai napig nem replikálták, ez volt a Mobipocket Reader és a Mobipocket Desktop Reader. A reader WinCE-n futott, a Desktop Windowson. Ha látták egymást (ActiveSync) képesek voltak például az annotációkat szinkronizálni. És a Desktopon látszottak a fülszövegek is, igaz csak kb 20 karakter szélesen. Azóta is vártam, hogy felbukkanjon egy olyan platform, amely képes megjeleníteni a címen és a szerzőn túli metaadatokat, jellemzően a zsánert és a  fülszöveget.

A minap volt egy kis diskurzus arról, hogy van-e ilyen, és _iMaginer_ szaktárs rámutatott arra, hogy a Kobo hosszú nyomásra bizony visszaadja a Description mező tartalmát, ami teljesen megfelel a fülszöveg tárolására. Úgyhogy innetől hallelúja, _iMaginer szaktársnak meg óriási köszönet. És tessék mindenkinek rendesen tölteni a metaadatokat, remélem, egyre több olvasó lesz képes erre.

Összegezve

Kedves kiadók, nagyok és kicsik, az e-könyvek továbbra sem tudnak mindent és váltják ki a nyomtatottat. De egyre szebb és igényesebb és mindenképpen jövőállóbb dolgokat lehet velük megcsinálni. A részletekért kérjék ekönyv-faragójuk és szakértőjük segítségét.

Kedves Barátaim az Úrban, 

amióta többé-kevésbé beállt az "olvasási profilom", aktív eszközökön (telefon-tablet) Kindle-mobi, eInkben meg Kobo-epub, nagyon nem vadászgattam olvasó appokra. Ha néha kellett, akkor Androidon Pocketbook, iOS-en meg Marvin vagy iBooks. Így aztán kellemes meglepetés ért a minap, amikor is új, és használhatónak látszó appokat találtam.

Adobe Digital Editions

Számoljunk le gyorsan egy mítosszal: ez, bár olvasó alkalmazásnak látszik, igazából nem az. Ez az Adobe hivatalos eszköze, amellyel epubot kéne olvasni, de messziről süt róla, hogy ezt könyvkészítőknek csinálták, nem rendes olvasóknak. Egy dologban megkerülhetetlen, és igazából egy dologra alkalmas. Akkor válik megkerülhetetlenné, ha valaki Adobe DRM-mel szerelt epubot szeretne olvasni (és nem akarja élből feltörni).

Azért gondolom, hogy könyvkészítőknek csinálták, mert az olvasóknak egyetlen dolgot hagynak meg változtatni: a karakterméretet. Bármi más, amelyet minden alapvető olvasó app tud, hogy pl. a margó, a sortáv, a betűtípus esetleg a színprofil állítható lenne, az az ADE-ban fel sem merül. Minden olyan lesz, amilyennek a készítő megálmodta. Tiszta pdf-dèja vu. Mivel én nem importálom be az ADE  saját könyvtárába az epubokat, nálam még arra sem képes, hogy onnan folytassam az olvasást, ahol abbahagytam.

Egyetlen egy dologra viszont éppen így lesz alkalmas: a minőségellenőrzésre. Azért van szüksége minden könyvfaragónak az ADE-ra, hogy ellenőrizhesse a végeredményt, ha az ADE-ban úgy néz ki, ahogy szeretné, akkor a többi parser is el fog bírni vele. Félreértés ne essék, ez csak a formai minőségellenőrzés, a szintaktikaira javaslom az EpubCheck és a FlightCrew plugin használatát.

Ilyenformán viszont nem teljesen értem, hogy mire jó az ADE egy mobil eszközön. Megjelent ugyanis a Google Play-en és az Apple AppStorejában is, pont annyira kényelmetlen, ha nem kényelmetlenebb, mint desktopon.

De, ahogy az a drága Eötvös Gábor mondta volt, van máásik :)

Lithium

Amikor a  Google Playen jártam, ott jött szembe ez, és adtam neki egy esélyt. Az eredmény egy kellemes, a Kindle for Androiddal teljesen pariban lévő epub olvasó app, nagyjából ugyanazt tudják: konfigurálható nézet, színprofilok, annotáció. Ami viszont meglepő, hogy a Kindle egy kényelmetlen hibáját is (részben) ismétli: ha nem angol a nyelvi jelzet, akkor ez az olvasó is csak a publikáció alapértelmezett fontját (fontjait) hajlandó használni. Annyival jobb a helyzet, mint a Kindle appnál, hogy nem a Droid Sanst erőlteti, ellenben ha a publikációban több font van, akkor mind helyesen jelenik meg, csak állítani nem lehet.

A nyelvi jelzetről

Minden kiadványnak illik nyilatkozni arról, hogy milyen nyelvűnek tekinti magát. Ez a content.opf nevű leíró xml állományban szerepel, valahogy így:

 

<dc:language>en</dc:language>

 

Ez mindig két betű, HU, EN, vagy DE pl. és alapvetően két dologra való. Megmondja egy szótárnak, hogy milyen nyelvi törzsben keresgéljen, illetve - ezek szerint - a felhasználható betűkészletek kompatibilitását is ellenőrzi. 

A korrekt nyilván az lenne, ha magyar nyelvű anyagoknak magyar lenne a nyelvi jelzete, de mivel az Magyar Értelmező Szótárt nemigen szoktam ekönyvre ráindítani, a fontok hiánya meg időnként fáj, mostanában hajlamos vagyok az EN jelzet használatára a privát anyagaimban.

A Lithium kifejezetten előzékenyen áttúrta a telefonomat epubok után, és meg is jelenítette azokat. A program ingyenes, és reklámmentes. Tervezik egy egyszerfizetős, pro verzió megjelentetését, de aki rendszeresen olvas epubot Androidos platformon, annak egy próbát (szemben az ADE-val) így is mindenképpen megér.

Kedves Barátaim az Úrban, 

lassul a blog, mert lassul a fejlődés, és ez igazából nem olyan nagy baj. Nagyjából minden elérhető, ami a komfortos elektronikus olvasáshoz kell, középkategóriás telefon áráért parádés dedikált olvasót lehet venni, és annak a bizonyos középkategóriás telefonnak is van már olyan kijelzője, hogy simán lehet rajta szórakozásból (értsd: rekreációsan ;-) olvasni. A fejlődés kisebb lépésekre váltott.

A mai témánk pedig betűtípusok, és a többféle betűtípus használata.

Epub eredet

Az újonnan csatlakozók kedvéért, az epubba a magyar szövegek miatt mindig is kikerülhetetlen volt a használt fontok beillesztése, lévén nélkülük sok platform, főleg az Adobe alapúak, képtelenek voltak rendesen megjeleníteni az extrémebb magyar ékezeteket, főleg az ő-t és az ű-t. Az Adobe lassan javított (a régi vasakon nyilván nem), de addigra kitanultuk, hogy a Noto Serif, és az Open Sans tökéletes alapértelmezett betűtípusok.

Az epub formátum világ életében (de legalább a v2-től biztosan) támogatta a több különféle betűtípus egyidejű használatát. Egy kiadványt kifejezetten feldob, ha kellő körültekintéssel, de kicsit felékesítjük. Fejezetcímek pl. lehetnek más betűvel szedve. Ennek kapcsán átbogarásztam egy kicsit a Fontsquirrelt, és találtam néhány kifejezetten izgalmas dekorfontot, amelyeknek a licencelése megengedi, hogy akár kereskedelmi célú kiadványokba is be lehessen tenni. Ilyen az Architects Daughter, az Amatic, az Exo vagy a Mountains of Christmas (bár ez utóbbiból éppen hiányzik az ő és az ű). Érdemes őket megnézni közelebbről, főleg hogy Kindlegennel áttekerve, meg újabb Amazon platformokon olvasva a mobi formátumban is megjelennek ezek a dekorfontok.

Amazon anomáliák

Az Amazon szerintem nemcsak a Kindle olvasóval, de a Caecilia betűtípus felkarolásával is beírta magát az olvasástörténetbe. Azóta csak nagyon ritkán dobnak be hasonlóan jól használható fontot, az utolsó ilyen a Bookerly volt, ami már kifejezetten a nagyfelbontású vasakra van optimalizálva. A régi vasakon is volt lehetőség egyszerre kettő font megjelenítésére, feltéve, hogy az egyik monospaced. Az új platformok viszont már hajlandóak felismerni a publikációba épített fontokat, azaz jöhetnek a saját dekorfontok. Furcsaságok azért vannak.

A Kindle for iOS-en például bátran lehet választani az alkalmazás beépített fontjaiból. A Kindle for Androidra ez csak akkor igaz, ha a publikáció nyelvi jelzete en, és nem hu. Ha, egyébként korrektül, a nyelvi jelzet magyar, akkor az Androidos olvasón csak a Droid Sans betűtípust lehet kiválasztani. 

Cserébe, mintha az Androidon engedné eljátszani azt a manővert, amelyet a Kobo tud, mégpedig hogy csak az alapértelmezetett betűtípust csapjuk fölül egy kedvenc fontunkkal, a dekorfontok maradnak. Az iOS-en, ha már saját fontot választunk, az homogénül átírja az egész anyagot, a jól dizájnolt címsorokkal együtt.

Richard Kadrey: A végítélet kis doboza
(és ha már dekoráció, van megoldás a fejezet eleji kis grafikus díszítésre is ;-)

Amint azt emlegettem, a Bookerly volt az utolsó igazán izgalmas font, amelyet az Amazon behozott. Az utolsó fontfelfedezés azonban nem ez, hanem az Amazon Ember Bold. Kicsit hasonlít az utóbbi pár Kindle modellre: piszokul nem értem, hogy mi célból került elő. Ez ugyanis egy jó vastag ám faék egyszerűségű sans-serif font, oszt jó napot. Lehet, hogy vészhelyzetre találták ki, amikor az éltesebb olvasók otthon hagyják a szemüvegüket. És persze ez is csak a Kindle for iOS-en bukkant fel, Androidon még nem.

Végszó

Kellő körültekintéssel (licencelés, magyar karakterek) már lehet, sőt érdemes több betűtípussal dolgozni egy kiadványban. Túlzásokba persze nem kell esni, lásd pl. a Geronimo Stilton lapjait, amelyekre nézetem szerint simán ráhúzható a "kiskorú veszélyeztetése" tényállás. Amikor viszont egy alternáló, vagy egy dekoráló betűtípus választása emeli az olvasás élményét, esetleg segíti a befogadást, akkor azt érdemes kihasználni. Szerintem.

Intro

Kedves Barátaim az Úrban, mint azt bizonyára észrevettétek, az utóbbi időkben megritkultak a posztok a blogon. Szerencsére ennek semmilyen drámai oka nincs. Egyrészt a polgári munkám most kicsit jobban kitölti az életemet, mint egy-két évvel ezelőtt, másrészt az ekönyvek ügye is eljutott oda, ahová a blog indulása idején szerettük volna, hogy eljusson: legyen magától értetődő, hogy aki akar, az tudjon legálisan és elektronikusan friss megjelenésű könyveket olvasni. És bár ugyan vannak még besatirozatlan fehér foltok a térképen (Hahó, Könyvmolyképző! :) de alapjában véve e-könyvet kiadni nem az a forradalmi dolog, mint mondjuk öt éve, jobbára csak a technológiai részleteket és az üzleti modellt cizellálgatjuk.

Néha ugyan felbukkan a sajtóban valami veretes marhaság ekönyv-ügyben, hogy aztán némi utánajárással kiderüljön, hogy az nem egészen úgy van.

És hát lássuk be, az olvasóvasak sem egészen ugyanazt az életciklust futják, mint mondjuk a mobiltelefonok. Az idén hétéves(!) Kindle Keyboardom még mindig tökéletesen működőképes. Ha valami megöli, az az lesz, hogy a ritka használat mellett még ritkábban töltöm. A még nála is öregebb Koobe Classic felhasználóknak nagy szerencséje, hogy Nokia akkuval lehet cserélni a kortól letérdelő gyárit.

Az ilyen hosszúságú életciklusok meg nem tesznek jót a fejlesztési költségvetéseknek, az elérhető büdzséből nehéz évente olyat gurítani, amelytől az átlagfelhasználó le akarná cserélni a pár éves olvasóját. Az Amazonnak szerintem nem is sikerült, a két utolsó "csúcskészülékét", a Voyage-ot és az Oasist konkrétan nem is értettem, hogy "és akkor ezt így most hogy?".

Szerencsére van még remény, a Rakuten csoport kezébe kerülő Kobo évek óta hozza ki a jobbnál jobb olvasóvasakat, amelyek egyrészt már régóta leverik bizonyos (számomra fontos) paraméterek mentén az Amazont, másrészt elég nagyot ütnek ahhoz, hogy érdemes legyen rájuk váltani. A funkcionalitás-darabszám értékek miatt pedig errefelé kifejezetten van sportértéke egy újabb modellt levadászni, a tavaly nyáron megjelent Aura ONE hónapokig hiánycikk volt a forgalmazónál. Szerencsére most éppen megint kapható, úgyhogy a kezembe is került egy :)

Lássuk a medvét!

Szoftveroldalon a megszokott Kobo-komfort. Alapformátuma az epub (pontosabban a kepub), de ami a lényeg, hogy borzasztóan jól testre-szabhatóan képes megjeleníteni az epub anyagokat. Nagyon finoman és tág határok között lehet a betűméretekkel, sortávolságokkal és margókkal játszani, és nincs még egy olvasó a radaromon, amely képes szelektíven felülírni az amúgy több betűtipust is tartalmazó publikációk törzsfontjait. Alapvető újdonság itt tehát nincs, igaz fejleszteni való sem volt nagyon. (Most komolyan, hová? Égbe világba konfigurálható lapkép, és simán lehet saját fontot is rátölteni jailbreak nélkül.)

Valami azért mégis történhetett, mert a megjelenés után még az ősszel négy firmware-verziót hoztak ki csak a tavalyi megjelenésű olvasókra, azokkal váltott major release-t a több, mint egy éve stabil firmware, idén februártól pedig a cikk írásakor már az ötödik publikus minor release-nél tartanak.

H2O vs ONE vs iPad Mini2. Nem a vasak életlenek, én vagyok béna a félhomályban.

Kész szerencse, hogy Kobóék, szemben az Amazonnal, nem nehezítik meg mindenféle huncutsággal a civil fejlesztők és a felhasználók életét, a platform nem zárt, így a nem-gyári képességeket elérhetővé tévő patchek is gyakorlatilag késlekedés nélkül jelennek meg. A pontos verziókra azért nagyon oda kell figyelni!!

Pdf-et is megjelenít természetesen, a grayscale-dithering tesztanyag, amit még Professzore szaktárs rakott össze, sem tudta zavarba hozni. Ettől persze továbbra is csak akkor ajánlom pdf-ek alá, ha azokat legalább hasonló méretre tervezték, mert ugyan vannak pdf-méretezős meg lapgörgetős funkciók, de a GoodReaderhez hasonló constant crop sajnos nincs.

Hardver. Na igen, itt ugrik a majom a vízbe, méghozzá szó szerint. Úgy sikerült elérni az IPX8-as besorolást (azaz a port nagyon nem bírja, de a vizet 2 méter mélyen akár egy óráig is), hogy közben a töltőcsatlakozót nem zárták le fizikailag. (Ha valami fájt, az Aura H2O-ban, hogy a nálam relatíve gyakori kábeldugdosáshoz mindig ki kell pattintani egy jól záró műanyaglapot). De ez csak a kezdet.

Mert a lényeg a kijelző, ott jön a nirvána. 7,8 coll, 1872x1404 pixel, éppen 300 dpi. Kész szerencse, hogy csak egy normális epub parsert kell erre optimalizálni, nem egy szakajtó alkalmazást. A háttérvilágítás tökéletesen homogén, és van még egy, a többi vasban ezidáig nem alkamazott csavar. Ugyanis nemcsak a fényerőt lehet szabályozni, de a színhőmérsékletet is! A Kobo nemcsak lereagálta a "kék fény a cirkaradián ciklus ellen"-trendet, hanem konkrétan meglovagolta azt: nappal, erős fényben inkább a hideg fényű háttérvilágítást javasolja, a kijelző meleg fényű vége meg gyakorlatilag narancssárga. Van automata adaptáció is, én ezt nem erőltetném, de tény, hogy kézzel be lehet állítani egy roppant kellemes, szépiaszerű színvilágot. Parádés.

ComfortLight PRO akcióban

A kijelző fizikai kivitelét tekintve amúgy inkább a tabletekre és nem az olvasókra hasonlít: nem matt, és nincs is besüllyesztve, nincs káva. Aki akar, applikálhat rá kijelzővédő fóliát is akár. A perem oldalt viszonylag keskeny, de a tok nélkül 233 gramm kellemesen kézben tartható. Összehasonlításképpen a méretben hasonló iPad Mini 2  kb. 100 grammal nehezebb.

Vannak még ezen kívül a szokásos dolgok: 8GB belső memória, az azért az átlag 1-2 megabájtos epubokból sokat elbír, nincs SD kártyahely, sem semmilyen audióképesség. Van WiFi. Kobo sajátosság, bár ezeket nem használom, hogy ha kérném, gyűjtögetné az olvasási statisztikáimat, illetve van egy OverDrive nevű könyvtár, aminek nem vagyok a tagja.

Ár. Ha valami van, ami egy kicsit fájdalmassá teszi a dolgot, az az ára, jelenleg tok nélkül, viszont számlával és garanciával 80 ropi, ami a gyári tokkal inkább 100 körül van. Csúcsmodell, ez van, a Lexust sem Suzuki áron mérik. Nagyon jó kis Kobo vasakat lehet kapni 65 és 45 ezer forintokért is, ha beérjük kisebb kijelzővel, meg a színhőmérséklet (esetleg automatikus) babrálása nélkül. Mondjuk aki ragaszkodik a 8 collos eInk kijelzőhöz, annak azért itthon olyan 65-70 ezer forint körül kezdődik a piac, ehhez képest már nem olyan veszélyes az a 80 guriga.

Verdikt

A Kobo Aura ONE az áránál és a kialakításánal fogva nem annyira klasszikus (értsd: 6 collos) eInkes olvasókkal, hanem inkább a felsőkategóriás kistabletekkel versenyezhetne. Feleennyiért is lehet nagyon jó olvasót kapni, még Kobót is. A KA1 viszont még mindig vagy 50 ezerrel olcsóbb, mint a legolcsóbb iPad Mini 4 vagy mondjuk egy Samsung Galaxy Tab Active 8.0. Nagyon hasonlóan fest, mint a tabletek, de nem arra való, nem igazán felcserélhető a két kategória. Az olvashatóság, a súly és az akkuélettartam témában nyilván a Kobo a nyerő, funkcionalitás-gazdagságban meg a tabletek.

H2O vs ONE. A fényképezőgépem meg próbálja kitalálni a fehéregyensúlyt.

Rétegtermék ez, ez tisztán látszik, talán ezért is nem járatják alatta teljes gőzzel a gyárat. Aki ilyet vesz, mindenképpen jól jár vele, de aki beéri egy H2O-val, vagy egy Aura 2 Editionnel, annak sincs oka a szomorkodásra.

UPDATE: a teljes gőz hiányára a helyes magyarázat a kínai újév volt. A terv az, hogy mostantól folyamatosan legyen Aura ONE, főleg hogy az ára ellenére igen népszerű és elég jól fogy. Még egy kis színes hír: az eInk nem gyárt többé 8 collos, "SD" felbontású panaleket, így pl. a Bokeen Ocean nevű modellje is kifutott. Úgyhogy aki most akar 8 collos olvasót venni, az "sajnos" csak nagyfelbontásút vehet :)

Kedves Barátaim az Úrban, 

ez most introverzió is lehetne. Van egyszer az, hogy nagy kedvencem, John Scalzi, akinek (hasonlóan Neil Gaimanhez) az idén egy régebbi írásaiból összerakott válogatáskötete jelen meg. Kellemes olvasmány, a rajongóknak bejön, de nem ezzel fogja megváltani a világot.

Ami viszont a blog számára érdekes, hogy a magyar kiadás, amely szemben az amerikaival (144 oldal, kemény fedéllel 40 dollárokért!) puhafedeles és elektronikus, továbbá nemcsak az idei "ötperces" írásokat tartalmazza egy sokkal barátságosabb árért, hanem két régebbi, Vének háborúja írást is.

És, itt jön a slusszpoén, a plusz tartalommal feldúsított elektronikus verzió Magyarországon november eleje óta kapható, az Amazonon azonban csak előrendelni lehet, mert december 31-én fog megjelenni. És ha nem vigyázunk, akkor a magyar kiadásból több mehet el, mint az amerikai keményfedelesből, mert abból 1500 számozott (és 52 bőrkötéses) jön majd ki.

Azért erre nem gondoltam volna.

Kedves Barátaim az Úrban,

régi barátság a miénk a Koobe-val, nekem gyakorlatilag az ő első készülékük jelentette az első eInkes olvasót. És azóta is igyekeztem beszámolni a dolgaikról. A cég meglehetősen adaptívan állta a versenykapitalizmus viharait, sajátmárkás olvasóikon kívül az Onyx és az Icarus gyártmányaival voltak jelen a magyar piacon.

Ez a világ azonban már nem az, ami hat-hét vagy akár csak két évvel ezelőtt volt, és mint ilyen, a Koobenak is újra kellett gondolnia a stratégiáját. Az talán nem újdonság, hogy tisztán eInkes olvasókból nem igazán tud megélni egy cég, ezért is nyitottak már évekkel ezelőtt a "hasonló" termékek felé, olcsóbb androidos tabletek és okostelefonok már régóta szerepelnek a kínálatban.

A mostani változások alapvetően két központi területet érintenek. Az egyik, hogy a hagyományos saját boltos – fizikai – kiskereskedelmi értékesítés megszűnt, (a webáruház megmaradt) és alapvetően nagykereskedéssel foglalkoznak már. A portfóliót elsősorban a partnereiken keresztül lehet elérni, akiknek megvan a saját vevői- és boltbázisa. Azaz aki meg akarja tapogatni a vásárlandó vasakat, az nyugodtan menjen el a kedvenc kereskedésébe és nézze meg ott, vegye meg tőlük.

A másik nagy változás, hogy mostantól nemcsak B kategóriás olvasókat képvisel Magyarországon a cég, hanem, és itt lehet pezsgőt bontani, megállapodtak a Rakutennel és a Bookeennel is,  hivatalosan forgalmazzák a Kobo és a Bookeen olvasókat. A Kobókat már emlegettük, bár gondolom nem ezért kelt el gyakorlatilag lábon az első öt tucat(!!) Aura One, annak ellenére, hogy nem ez a piac legolcsóbb olvasója. A Kobo csúcsvasakból igen nagy rendelésállomány halmozódott fel szerte Európában, úgyhogy a vásárlásra (és a tesztünkre) még várni kell egy kicsit, aki ilyet akart karácsonyra és még nem vette meg, annak sajnos át kell ütemeznie a terveit.

A Bookeen is érdekes kompánia. Ugye ők voltak azok, akik továbbvitték a lángot a Mobipocket világból. A Mobipocket.com-ot (vele a formátumot, de nem a DRM-et) 2005-ben megvette az Amazon, a Bookeent ugyanabból a közösségből érkező mérnökök alapították. Ezért aztán a régebbi Bookeen vasakon firmware-függő volt, hogy mobit vagy epubot fogyasztanak, a kettős DRM valahogy sose működött. Az újaknak már az epub a törzsformátuma. Amint időnk engedi, ezeket is megnézzük közelebbről.

Ami a Koobe.hu-t illeti, a cégnév is változott, mostantól IT Marketnek hívják őket. A portfólióban megjelentek ugyanis a félig és teljesen ipari hálózati eszközök, például óriási kedvenceim, a Mikrotik routerek (komoly arcok otthon is ilyennel tolják, egyszerűen zseniálisak ;-), és a hálózati eszközök iránti folyamatos igény vélhetőleg életben fogja tartani a céget a dedikált olvasók iránti hullámzó kereslet idején is.

Kívánunk nekik innen is sok sikert és hosszú életet :)

Kedves Barátaim az Úrban, 

kissé hatásvadász címmel (Veszélybe kerülhet az e-könyvek jövője) jelent meg egy cikk az SG-n. Mivel, őőő, szenzitív vagyok a témára, elolvastam, természetesen az e-könyv apokalipszisre még egy kicsit várni kell. Érdekesség azért van benne.

Ez pedig, hogy a de facto standardot, az EPUB2-t és EPUB3-at összehozó szervezet, az IDPF és a webszabványokért felelős brigád, a W3C egyesülésre készül. Nézzük csak, mit is jelent ez.

Az IDPF alapvetően a kiadói világból jön, nagyon leegyszerűsítve mondjuk úgy, a statikus tartalmakat próbálják átemelni a digitális térbe, az ehhez tartozó szabványok és ökoszisztémák kimunkálásával. Az ő erőfeszítésük eredménye az EPUB2, amely bár nem tökéletes, de gyakorlatilag mindent lefed, ami egy hagyományos (szövegcentrikus) könyv digitalizálásához kell, ennek megfelelően el is terjedt, mindenki ezt használja. Igen, az Amazon is, akik az utolsó lépésben még minőségvesztés nélkül átcsomagolják mobinak. Az EPUB2 alaptechnológiája gyakorlatilag webes, html-t (xml-t), css-t és néhány kísérőfájlt használ, képeket, fontokat. Nem meglepő ez, hiszen a feladat ugyanaz, különböző hardverkörnyezeten, különböző méretű kijelzőkön kell ugyanazt a tartalmat megjeleníteni. Azért ehhez az elterjedéshez kellett idő, mert az EPUB2 2007-ben jelent meg.

2011-ben jött az EPUB3, felváltandó az EPUB2-t. Alapvetően nem rossz dolgokkal lépett előre EPUB szabvány, html5, natív svg megjelenítés, MathML támogatás, scripting, mulitmédia és egyebek, de gyakorlatilag csak a szabvány fejlődött, a körülötte lévő világ már nem annyira. Az esetek túlnyomó hányadában sem az elérhető tartalom, sem a szabványt támogató megjelenítőeszközök, sem az olvasói igények nem kényszerítik ki az EPUB3 használatát. Ha kép vagy képlet hegyek vannak egy anyagban, akkor jó lesz a pdf, ha video, akkor megnézem a YouTube-on, ha meg kattintgatni kell, akkor nyitok egy böngészőt, az aktív tartalmak úgysem néznek ki jól eInken. Az EPUB3 innen nézve egy svájci bicska, sok mindenre jó, de mindenre, amire használható, van jobb céleszköz. Éppen ezért az EPUB3 közel sem terjedt el annyira, mint az EPUB2.

A W3C nagyon hasonló az IDPF-hez, csak az ő fő célja az egységes webszabványok kimunkálása, és ehhez sokkal szélesebb tagságot vonultat fel, sokkal nagyobb anyagi potenciállal. Nem véletlen, hogy nagyságrendekkel dinamikusabb az IDPF-nél, pedig a kitűzött célok, és a használt alaptechnológiák is gyakorlatilag ugyanazok, csak a léptékben van lényeges különbség.

Innen nézve kézenfekvőnek tűnik, hogy az IDPF betagozódjon a W3C-be, és mint ilyen, egy lökést kapjon a szabványfejlesztés és -terjesztés ügye, már amennyire annak szüksége lenne rá. Ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, az IDPF tagszervezetek 88%-a szavazta meg a csatlakozást. Vannak viszont hangok, amelyek attól félnek, hogy a W3C szélesebb fókusza (a web) mellett az IDPF eredeti fókusza (a könyvkiadás) a háttérbe fog szorulni. Ugyanígy, a jellemzően kevésbé tőkeerős IDPF tagok közül többen alkalmasint be sem fognak jutni a W3C-be (mert lényegesen nagyobb a tagdíj), hogy ott az érdekeiket, egy jóval nagyobb szervezeten belül érvényesíteni tudnák.

Személyes véleményem szerint bár a félelmeknek van alapja, magát a szabványt, az ekönyveket, vagy akár a formátumot nem kell félteni. Túlságosan meggyökeresedett, túl sok pénz van már benne ahhoz, hogy egy ilyen esemény komolyan veszélyeztesse. Lám, az mp3 és a jpg óta sok, sokkal jobb médiaformátum jelent már meg a piacon és mégis ezekkel még nagyon sokáig együtt fogunk élni.

A W3C kebelén belül igenis vannak törekvések arra, hogy egy új, a jelenkor informatikai trendjeihez (folyamatos online kapcsolat, cloud alapú háttér-infrastruktúra, dinamikus tartalom stb.) közelebb álló formátumot dolgozzanak ki, ez lenne a Portable Web Publications, de ez jelenleg még csak egy tervezet, munkadokumentum, nemes célokkal és jókora lyukakkal. Hogy mikor lesz belőle elterjedt szabvány az jó kérdés, szerintem jópár év kell hozzá, és akkor is kérdés, hogy végül ki és mire fogja használni.

Az epub elkezdett hasonlítani a papírkönyvekre. Még ha be is következne az, amitől az egyesülés ellenzői félnek, a formátum maga, hála az olvasóinak, előállítóinak és támogatóinak mára már önálló életet él.

Nem tudom nem szóvátenni, de hogy egy demokratikus döntést (88%) demokratikusan megkérdőjelező kezdeményezést (petíció) miért kell iparági apokalipszisnek aposztrofálni egy címben, ezt nem nagyon tudom megérteni. A klikkelésnek lehet, hogy jót tesz, de elegánsnak nem nevezném. Valamiért van ilyen hajlamuk, az SG.hu-n tavaly is eltemették már az elektronikus olvasókat.

Kedves e-könyvesboltban vásárló Barátaim!

Nagyon örülök nektek, mert biztos jele van ám annak, hogy léteztek, tavaly már 200 millió körüli volt az e-könyv piac, és a növekedése, már csak az alacsony bázis miatt is sokszorosa a nyomtatotténak. De még azért nem vagyunk ott, ahol a papír, amit mégiscsak tízmilliárdokban kell számolni.

Előfordulhat ugyanakkor, hogy a vásárolt termékkel, főleg Ti, akik olvassátok ezt a blogot ;-), nem vagytok megelégedve, legalábbis műszaki/technikai vagy mondjuk esztétikai értelemben. Van olyan, hogy átcsúszik a bolton olyasmi, amit egy rendesen kiépült minőségbiztosítási rendszernek illene megfognia.

Nos, ezt ugyan nem írják ki magukra az e-könyv boltok, de ilyenkor nyugodtan jelezzetek vissza, hogy az adott anyaggal gondotok van. Mehet a visszajelzés akár a boltnak, akár a kiadónak, hogy elütést találtatok, valahol tördelési hiba van, nem konzisztens a lapkép, vagy hogy éppen nem feketék, hanem szürkék a betűk.

Amit látni kell, hogy a kereskedelmi ekönyv-gyártás és forgalmazás még nem tart el senkit Magyarországon. Ebből pedig legalább két dolog következik:

1. Mindenki, aki ebben érintett, valami mást is csinál, valami másból él. A kiadók jellemzően a papírkiadásból (ami nélkül, ezt soha ne veszítsük szem elől, értelmes elektronikus kiadás sem lenne), a tördelők papírtördelésből, a könyvfaragók (a.k.a book producerek) meg valami másból. Ebben a felállásban benne van, hogy az alacsonyabb prioritás miatt sajnos becsúszhatnak hibák.
   
   
2. Aki viszont foglalkozik a témával, az bizonyosfajta küldetéstudattal, jövőképpel és megszállottsággal teszi ezt. Azaz ha kritikus visszajelzés érkezik (ahol a vásárló/olvasó azért valahol mégis becsatlakozik a folyamatba, minőségellenőrként), akkor alapvetően megköszönik, és próbálják javítani a hibákat.

A kiadók, forgalmazók jellemzően nem tesznek explicit vállalásokat garanciatémában, a könyvszakmában valahogy ennek nincs hagyománya, de ennek ellenére valahányszor minőségi kifogás érkezett egy anyaggal kapcsolatban, az illetékesek mindig konstruktívan álltak a dologhoz, és ez szerintem biztató.

Azaz ha gondotok van, jelezzetek nyugodtan vissza, elsősorban a vásárlás helyén. Legyetek specifikusak, mikor történt a vásárlás, mi a pontos hiba, milyen platformon jön elő. A folyamat az e-könyv-nyersanyagtól a vásárolt példányig hosszú és összetett, ha az általatok jelzett hibával ki lehet iktatni egy rendszerszintű anomáliát, akár a gyártásban, akár az értékesítésben, akkor nem csak magatokkal tehettek jót, hanem az olvtársakkal is. Amit innen előre is megköszönök.

Kedves Barátaim az Úrban, 

sok bokros teendőm és csodálatos családom mellett szoktam ekönyveket is faragni, kereskedelmi célzattal. Alapvetően lektűröket, ritkábban gyerekkönyveket, a tankönyveket (és azok összetettségét) meghagyom az iparági profiknak. A lektűrben is van azért kihívás, például, hogy rendesen oda kell figyelni az apróságokra, amitől az olvasó komfortosan tud közel kerülni ahhoz az üzenethez, amelyet a szerző (és a kiadó) meg akart vele osztani.

A magyar tipográfiának is megvannak a maga szabályai, amit a profik nemcsak ismernek, de alkalmaznak is (én meg igyekszem tanulni tőlük), de ismeri azokat az egyszeri olvasó is, hiszen ezért érzi komfortosnak az olvasást, ha "szabályos" a szedés, és ezért lesz ideges, ha nem. A szabályok alapvetően nem bonyolultak, a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány:

• magyarban a bekezdéseket az első sor behúzása választja el, nem a bekezdések közötti távköz
• egy szövegblokk első bekezdése nem behúzással kezdődik, ez a tompasor
• egy szövegben kettőnél több betűkészletet csak nagyon indokolt esetben használunk

és hasonlók.

Ha igénytelen alkotó (vagy tördelő) sérti meg a szabályokat, az szerintem gáz. Szerencsére kevés ilyennel találkozom. És vannak a zsenik, akiket vagy értünk, vagy nem, de akik úgy rúgják fel, pontosabban értelmezik újra a szabályokat, hogy az a művészi önkifejezés részévé válik. Nem új dolog ez, már Janus Pannonius is írt képverset, de most nem a rövid műfajokat emlegetném. Nemrég írtam arról, hogy milyen amikor két űrhajó beszélget, ahol a tördelés maga is információ- és hangulathordozó, nem is kicsit. Időről időre szerencsére előkerül egy-egy újabb anyag, amelyek már önmagukban is zseniálisak, és a formabontó megoldásaik csak fokozzák az élményt.

</Harmónia>

Az egyik szemem sír, a másik nevet. Az Itó Projekt névre hallgató alkotó, aki nemcsak szépíró volt, de webdesigner is, </Harmónia> című főművébe számtalan xml formanyelvű betétet csempészett. A nyomtatott kiadásból sajnos kimaradt az xml-re oly jellemző hierarchikus behúzás, de az elektronikus változatba muszáj voltam belevarázsolni. A fenti képen egy natív prc látható, tehát nem epubból legenerált kf8. Márpedig tudjuk, hogy a prc mennyire támogatja a behúzásokat és a több fontot. Sajnos Itó Szatosi 2009-ben, mindössze 34 évesen meghalt, és a hivatalos elektronikus kiadásra nem sikerült jogot szerezni. Papíron szerencsére kapható. És össze lehet vetni a fenti képpel.

Alvó óriások

Ez az anyag még nem jelent meg, de meg fog (elektronikusan is, szóval maradjanak velünk :). Egy piszok jó kis sci-fi, de csak ezért még nem került volna ide. Ami érdekes a formájában, hogy a könyv nagyon nagy része "csak" párbeszéd. Az egész történetetet a párbeszédek mesélik el, és az író úgy gondolta, hogy ne csak a sima tördelés válassza el a kérdezőt a válaszolótól, hanem minden, amit a formátum kibír: bekezdésközi távolság, betűtipus (talpas vs talpatlan), de még a színárnyalat is: fekete vs szürke.

Nem akarok spoilerezni, de a kérdezőről az egész könyv alatt nem tudunk meg semmit a világon, holott praktikusan ő az egyetlen, aki majdnem minden fejezetben "ott van". És az, hogy effektíve rosszabban tudjuk olvasni a szövegét, értsd halványabb és talpatlan, olyan szinten idegeníti el az olvasótól, hogy az valami elképesztő. Akkor volt ehhez hasonló élményem, amikor gimnazista koromban először láttam a Szárnyas fejvadászt, és a film felénél el kezdett zavarni, hogy folyton esik az eső, és sosem látjuk az eget. A lényeg, hogy ez a formanyelvi szabályszegés nagyon jól működik, iszonyatosan koherens a tartalommal.

Már csak az kellene, hogy egy fakezű parser ne vágja fölül az egészet a saját formázásával. 

Kedves Barátaim az Úrban, 

egy kedves ismerősöm érdeklődött a minap, hogy mi most a menő ekönyv-olvasó fronton, és két eszközt is tudtam neki javasolni, noha sok tekintetben különböznek egymástól. Ennek a kis gondolkodásnak az eredménye az alábbi táblázat.  

Verdikt

MIndkét olvasó nagyon nagyon komfortos eszköz. Nettó olvasásra szerintem a Kobo jobb. A nagyobb méret nem annyival nagyobb, amennyivel komfortosabb az olvasás. A Kindle viszont erősebb, ha többet is kell csinálni, például szótárazni, jegyzetelni, vagy platformok között váltogatva olvasni. 

Azaz innen nézve nincs egyértelmű nyertes. Ami önmagában egy érdekes eredmény, ugyanis pár évvel ezelőtt nehezen tudtam elképzelni, hogy a Kindle-t valaki hazai pályán (értsd: eInk alapú olvasás) valaki meg tudná szorongatni.

A tervek szerint két nap múlva érkezik az Aura One, ami egyrészt tovább fokozza a versenyt, másrészt lehet, hogy kissé lejjebb tolja a H2O árát.

Kedves Barátaim az Úrban, 

rég volt poszt gyártástechnológia-témában. Nagyon nagy áttörések nincsenek, (én például nagyon hiányolok egy rendes GUI-t a kindlegenhez, meg egy tisztességes leírást a paramétereihez), de kellemes, és régóta várt fejlemények azért akadnak, amikkel érdemes ekönyv-gyártó munkafolyamatokat is frissíteni.

Atlantis

Régi kedvenc ez alapszintű epub-faragáshoz, és tavasszal megjelent az a változat, amely már tud táblázatokat is kezelni. Aki ilyennel gyárt epubot, annak érdemes ránéznie. Nagyon nagy csodát ne várjunk, a táblázat meg az újratördelhető lapkép nem annyira barátai egymásnak, de már legalább nem esik szét a világ, ha a publikációban táblázat is van. Kis javaslat: aki Atlantist használ epub-gyártásra, az a forrást tartsa rtf-ben. Az rtf-et ugyan a Word valami elképesztően nagyra fújja, de ugyanazt az Atlantissal elmentve azért helyreáll a világbéke. Az rtf-ből húzott epubokban viszont tisztább lesz a html-kód, nem fogja az Atlantis teleszemetelni fölösleges <span> tagekkel.

Sigil

Nem rossz az Atlantisszal desztillált epub, de lehet rajta javítani. A Sigil meg már a harmadik generációt fogyasztja a fejlesztőkből, és egy kifejezetten hasznos és barátságos eszköz lett belőle. Érdemes az Atlantisból kijött epubokat is átfuttatni rajta:

• Először is kérdezés nélkül rendbe szedi az epub belső filestreuktúráját
• Érdemes megfuttatni azokat a rutinokat, amelyek kitakarítják a nem használt stílusdefiníciókat és felesleges médiaállományokat 
• És végül de utolsósorban az Atlantis nem fontnak hanem opentype-nak definiálja a fontokat a content.opf-ben. Ez alapvetően semmilyen platformon nem okoz gondot, de egy epub-validálás azért dob egy figyelmeztetést. Érdemes egy egyszerű search/replace-szel orvosolni.

Nem butaság ezek után még lefuttatni egy ellenőrzést, mondjuk a FlightCrew-t.

A 0.9 váltás hozott pár újdonságot a Sigilbe:

• masszívan benne van az epub3 támogatás, ha valaki ilyet akarna csinálni
• hoz magával egy Python környezetet, hogy pl. a mindenféle pluginhez ne kelljen a Pythonnal külön mókolni.
• Pluginozni pedig jó dolog, van mindenféle extraság. A már emlegetett FlightCrew ellenőrzés a 0.8.9 óta már pluginként üzemel, úgy is kell belőni, de például van konfigurálható kindlegen illesztés is, és akkor nem kell a parancssorral szüttyögni. Van még mindenféle import/export plugin, amivel pl tud mobit enni, és pdf-et gyártani.

Érdemes tehát végigböngészni a lehetőségeket.

Jó könyvfaragást :)

Kedves Barátaim az Úrban, 

Ilyen sem volt még a blog történetében, hogy egy egész hónapig nem volt poszt. Mondjuk úgy, olyan nagy direkt esemény nem volt, ami megrázta volna az ekönyvek világát (ha tévedek, ér idekommentelni). Lássuk be, az ekönyvek a mindennapok részei lettek, aki akar már telefonon is olvashat, tablet minden háztartásban van már, a gyerekek kezéből pajszerrak kell kifeszegetni a Youtube-ot meg a Pokemon Gót.

Szerencsére a fiam, mint azt már megírtam, elkezdett maga is olvasni. Tisztelt bíróság, meg sem próbáltam befolyásolni, nem hozsannáztam az ekönyveket (nagyon). Papíron olvasott (és olvas), rendes könyvári tag lett, bizony ám. Aztán eljött az én időm is, igaz, jó messze kellett menni érte. Nyaralni voltunk, nem a szomszédban, oda meg véges mennyiségű papírolvasnivaló fér a poggyászba, sőt még az út is hosszú volt (értsd: útközben is lehetett olvasni). Félidőre el is fogyott a nyomtatott tartalom. 

Aztán előkerült apa jó öreg Paperwhite-ja, rajta hónapokra elegendő olvasnivalóval. (Na jó nem. Ha behúzom a korhatárt, akkor sajnos jóval kevesebb. Ez van, alapvetően mégiscsak felnőttirodalmat olvasok.)

Ezek a mai kölkök nagyon nehezen tanulják meg, hogy mindig legyen nálad olvasnivaló! És akkor nem fog unatkozni, amikor várni kell például az ebédre.

És persze én sem unatkoztam. A blogra most kevesebb szöveget gyártottam, de nemcsak azért, mert az ekönyv-piac épp a nyugisabb napjait éli. Hanem mert a könyvesek, akik ellen olyan sokat vétettem, gondoskodtak arról, hogy méltóképpen bűnhődjek: nekik dolgoztam-dolgozok mostanában sokat.

A Scalzi-tematikát már emlegettem, két egész és két fél fordítás szárad már a lelkemen. Mármost Scalzi mester nem írt újat katonai sci-fi témában (pedig, ahogy a vicc mondja, igény az vóna rá), ezért kedvenc kiadóm az Agave Könyvek egy Magyarországon eddig még nem kiadott szerzővel műveli tovább a zsánert, ő pedig nem más, mint Marko Kloos, és a Frontvonalak. Ilyen frankó borítója lett:

Mit is mondhatnék, Buzzard mester piszokul elkapta, miről szól ez a regény, pont ilyen lesz belülről is, akció akció hátán, semmi cicó, meg magaskultúra :)

Ugyan nem ezen dolgoztam a nyáron, annál azért lassabban őrölnek a malmok, viszont ez fog megjelenni szeptember 13-án. Aki papíron akarja a magáénak tudni, az még egy vaskos 35%-os kedvezménnyel előrendelheti a megjelenés előtt, aki viszont elektronikusan szeretné, az is meg fogja majd találni a dibookon.

Apropó dibook. Érdemes benézni most hozzájuk, mert az Agavén kívül a GABO is részt vesz abban az akcióban, amelyben 20-60%-os kedvezménnyel kaphatóak szórakoztatóirodalmi alkotások. Nem a legeslegfrissebbek, de bőven jók, bőven jó áron. A másik érdekesség velük kapcsolatban, hogy megállapodtak a Multimédiaplázával, és pont ennek a két nagy és független kiadónak a könyvei már ott is elérhetőek, igaz, épp most ott nincs akció.

Hát igy telnek napjaink.

Kedves Barátaim az Úrban, 

nem tudom, az Amazon mit csinál, de megint úgy tettek, mintha új olvasót jelentettek volna be, bár talán az autóiparból ismert "ráncfelvarrás" szó pontosabb lenne a jelen helyzetre. Némi (nem is kicsi) túlzásra ragadtatva magunkat, azt lehet mondani, hogy megújult a Kindle termékvonal belépő szintje:

Foglaljuk össze gyorsan, mit lehet tudni a változásokról. 

Ami új:

• Kétszer akkora a rendszermemória (512 MB)
• Lekerekítettebb a design
• 11%-kal vékonyabb és 16%-kal könnyebb az elődjénél [Wow, gondolom tok nélkül, tokkal még ennél is kevesebb a difi]
• Van bluetoth audiokapcsolat, (angolul beszélő) gyengénlátóknak jól jöhet. [Hol láttam ilyet, á, megvan, hat éve a Kindle keyboardon. Csak lecserélték a hangszórót meg a sztereó jack aljzatot egy BT modulra]
• És most tessék kapaszkodni:van fehérben is!  [Nagy ötlet! Mondjuk ez is volt már az legelső Kindle modellben is 2007-ben, azóta meg volt mindenféle szép színben kapható tok hozzá. Ami úgyis eltakarja az olvasó szinét, viszont olcsó cserélni]
• Tuningoltak a szoftveren, pl. a Word Wise már tud kínaiul, az annotációkat meg el lehet küldeni levélben, pdf-ként is akár [Húúú. A saját appjuk is tudja ezt évek óta, ahogyan pl. az iBooks is]

És ami maradt a régiben:

• Az ára. Azért ez is valami.
• A kijelzője. Érintésérzékeny, 800x600. A mai világban azért ez már nem az a zászlóshajó specifikáció.
• A belső memória (4 GB)
• A bővíthetőség hiánya
• Szállítják hivatalosan Magyarországra :)

Hát, szerintem nem ebbe fog beleremegni az ekönyv-ipar, a hír nemigen látszik ki az uborkaszezonból.

Kinek ajánlható? 

• Akinek még nincs olvasója, és tényleg csak a minimumot akarja rákölteni. 
• Akinek van egy haldokló régi Amazon vasa, és nem akar sem váltani, sem sok pénzt költeni.

Akinek van működő olvasója, amivel alapvetően elégedett, annak felesleges ezt a modellt megnéznie.

 Diszklémer: 

A blogon továbbra sem cél ez egyes könyvek tartalmi vagy éppen szerzői értékelése, méltatása, ezügyben forduljon mindenki a mértékadó helyekhez, mint pl. a moly.hu, a Hármaskönyvelés vagy éppen az ekultúra.

Van egy kedvenc szerzőm, a nemrégiben elhunyt Iain M. Banks, aki prózájában, mondjuk így, koponyarecsegtetően feszegeti a konvenciókat. Aki még nem találkozott volna a munkásságával, annak kezdésképpen nagyon tudom ajánlani a Játékmester című opuszát, engem az rántott be a világába. És mint ilyen, az egyszerű könyvfaragó szakmunkásoknak is fel kell kötni a textilt, ha vissza akarják adni azt a fajta történetmesélési komplexitást, amelyben Banks olyan erős volt. Mert ezekben a könyvekben a dialógusok nemcsak emberek között folyhatnak élőbeszédben, (aminek jele magyarban ugye a gondolatjel ;-), hanem történhet telepátia, és trécselhetnek űrhajók is egymással, a galaxis átellenes sarkaiból. És ezek mindenféle kombinációja.

Nézzük meg, hogy mit láthatunk a képen (már persze túl azon, hogy két űrhajó beszélget).

• Ez egy bolti epub a dibookról
• Egy Kobo Aura H2O-n
• Az epubban két font van beágyazva, a kenyérszöveg Noto Serif, az űrhajók Open Sans fonttal beszélgetnek
• A képen viszont a beágyazott Noto Serifet, és csak azt az olvasó kérésére felülcsapta a rendszer a vasra alapból telepített Caeciliával (A kép középső része)

Egyszerűen piszok kényelmes így olvasni.

A könyv (minden könyv) messze több, mint folyószöveg, a tördelés abszolút információhordozó. Ha az nem jó, bizony sérül a tartalom, nehezedik a befogadás. Ha viszont a tördelő rendes munkát végzett, megkönnyíti az olvasó számára a befogadást, főleg ha a szerző gondoskodott arról, hogy kihívás legyen a művét befogadni, Banks pedig pont erről híres. (Innen is küldöm a blog pirospontját az Agave tördelőjének, akinek sose írják ki a nevét az impresszumban, pedig nagyon megérdemli :)

Az ekönyv-faragásban meg pont az a szép, hogy a tördelés egy részét úgy kell beépíteni a publikációba, hogy nem tudjuk, mekkora kijelzőn, vagy éppen milyen fontokkal akarja majd az olvasó az adott tartalmat elfogyasztani. És, mint az a képen látható, a feladat megoldható.

Ez nem sci-fi. Ez az abszolút jelen.

Előbeszéd 

Írtunk mi már a blogon Kobo olvasóról, sőt éppen az a poszt őrzi az ezüstérmet a legolvasottabbak között. Aztán nem túl régen egy olvtársunk bedobta ezt a Kobo témát a beszélgetésbe, én elkezdtem utánakeresni, és találtam is kifejezetten ígéretes anyagokat. Úgyhogy mentem, és be is ruháztam egybe, itt.

És nem bántam meg. Mivel rendszeresen – most már – vagy három platformon (platformcsoporton) olvasok, megpróbálom Professzore mester tényfeltáró dolgozatát némi személyes összehasonlító elemekkel továbbvinni, lévén az Aura HD és a H2O ugyanzokra az alapokra épül. Csak a tudományos alaposság végett, ezek a párhuzamos platfomok egy jól felpimpelt  Paperwhite I, illetve egy Huawei Mate 7 - iPad Retina Mini kombó. A Paperwhite-on gyakorlatilag csak kézműves prc-ket olvasok, a telefonon-tableten kindlegenelt mobikat, viszont szinkronizálva. Ebbe a társaságba érkezett meg az epubra (és a Kobo ökoszférára) kihegyezett Aura H2O.

Nem a Kobo a nagy, csak a kijelzője. 

A kijelző - a vas

Azt kell mondjam, ez az a komponens, ami a legfontosabb ebben az egész ekönyv-olvasó buliban, és ebben a pillanatbam (ha jól számolom, évek óta, de legalábbis az Aura HD óta) a Kobóé a legmenőbb kijelző. Egyszerűen tökéletes. Olyan finom rajzolatú, hogy gyakorlatilag bármilyen betűtipus tökéletesen mutat rajta, tényleg csak az egyéni preferenciáink szabják meg, hogy mivel szeretünk olvasni. Szigorúan a számok nyelvén: 1430x1080@6,8" vs 1024x768@6, azaz a DPI 264 vs 213.

A kijelző megvilágított, méghozzá végtelenül egyenletesen, és valamivel melegebb fénnyel, mint a Paperwhite. Az érintésérzékenységet IR technológiával oldották meg, aminek vannak némi mellékhatásai, de a képminőség tényleg csúcs. Ilyen mellékhatás, hogy nincs kétujjas zoom, és hogy kicsit trükkösebb pontosan célozni, mondjuk egy checkboxot eltalálni, vagy egy szöveget kijelölni. Nincs vele komoly gond, de egy kicsit szokni kell. (Az objektivitás végett, a PW-m érzékeny arra, hogy ha nagyon ki van száradva a bőr a kezemen, akkor nem érzékeli rendesen az érintést.)

Gondolom kontrasztra optimalizálták a vezérlőt, ezért olvasni nagyon kellemes rajta, ellenben a szürkeátmeneteket kifejezetten mostohán kezeli a kijelző. Mindegy, olvasni vettem, nem fényképeket nézegetni :)

Méret és súly. A PW kijelzője az iparági standardnak mondható 6 coll (kb 15 centi) átlójú, a Kobo erre rátesz majdnem pontosan 2 centit, és lesz belőle 6,8 coll. A súlynövekedés ehhez képest elhanyagolható: a PW gyári tokkal 344 gramm, a Kobo 364. A Retina Mini, amelyik már szinte nehéznek tűnik 412 gramm. Meglepő, de a Kindle Keyboard, szintén gyári tokkal 456 gramm. Többen emlegették, hogy a Kobo már "otthonülős" méret, ezzel nem értek egyet. Valóban nagyobb kicsivel, mint a PW, de abba a combzsebbe, amelybe egy PW elfér, egy Kobót is elrakok.

Sebesség. Lehet, hogy maga az epub-feldolgozás miatt, de a Kobo valamivel lassabb, mint a PW. Mondjuk ez leginkább az új könyv kinyitásánál érhető tetten, a kiemelésnél-szótárazásnál, illetve az oldalkép variálásánál: pl. a fontok váltásánál/átméretezésénél. A lapozás maga bár valamivel lassabb, mint a PW-n, de ott csak akkor lehet észrevenni, ha kifejezetten "lapozóversenyt" tartunk. Mivel eleve nagyobbak az oldalak, részben mert nagyobb a kijelző, részben mert alapértelmezésben sokkal szűkebb margókat lehet állítani, úgyis kevesebbszer kell lapozni.

Megbízhatóság. Bevallom, a PW-mnek vannak időnként bosszantó dolgai. Az egyik, hogy valamiért az Amazonnál úgy gondolták, a világításnak mindig működnie kell, nincs full off. Ez még nem lenne baj, de néha van úgy, hogy lekapcsolásnál (standby) a PW nem kapcsolja le a világítást. Mivel a legtöbbször a tok csukásával kapcsolom le, ez tud meglepetést okozni -> az olvasó orvul lemerül. És csak a reboot orvosolja.

A Kobo ilyen szempontból látványosan hibamentes, ki lehet kapcsolni a fényt teljesen, a fényerőt nagyon kényelmesen, a lapszélt simogatva lehet állítani, gyakorlatilag fokozatmentesen, és amikor lekapcsol, akkor a világítás is lekapcsol.

És persze ne felejtsük el, hogy vízálló, és memóriakártyával bővíthető. Egyik sem egy nagy kunszt, nem gondolom, hogy nagyon megdobná a költségeket a szigetelés, egy gumidugó a csatlakozókra, vagy egy micro-SD aljzat a hozzá való vezérlővel. Ezért nem értem, hogy miért nincs elterjedve.

Rendre 6", 6,8", 7,9"

Formátumok

Az Amazon ebben a műfajban piszok nagy tróger, pontosabban potyautas. Amióta megvették anno a Mobipocketet, most már több, mint tíz éve, nem voltak képesek egy natív mobikészítő alkalmazást összerakni, csak trükkösködnek itt a Kindlegennel. Ami, ugye, egy kattintással, meg némi homokórázással simán csinál az epubból mobit. Azaz ha epub van, minden van, ami visszafelé sajnos nem igaz.

A Kobo alapvetően epubot eszik, azt viszont parádésan. Márpedig epubot, szép epubot nagyon sok mindennel elő lehet állítani, sok eszköz van a piacon az epub-polírozásra. Egyszerű népeknek ott van az Atlantis, amelyet az utolsó nagy váltásnál megtanítottak a táblázatok kezelésére, ott van a Sigil az igényes utómunkálatokra, amely most már támogatja az EPUB3-at, ipari megoldásokra pedig ott van a Jutoh, meg számos más eszköz és plugin. (Nem, az inDesign epub exportja nem alkalmas emberi felhasználásra ;-)

A Kobo pedig majdnem tökéletesen kezeli már az epubokat is. A kedvenc képességem, hogy képes rendszerfonttal felülvágni a könyv kenyérszöveg-törzsfontját, és csakis azt! Azaz ha a kiadó valami, a számomra nem épp kellemes betűtipusssal szedett egy adott könyvet, akkor azt átállíthatom bármilyen, az olvasóra installáltra, de a dekorációs fontok, pl szépen szedett fejezetcímek maradnak. Ez olyan piszok menő, hogy nem értem, más miért nem tudja.

A Kobo tovább ment egy lépéssel, és kitalálta a kepub formátomot. És el is kezdett amazonosodni gyorsan, mert ehhez nincs eszközkészlet, elvileg a saját boltból kéne megvenni az ilyen formátumú könyveket. Szerencsére a mindenki Calibréjéhez van pár olyan plugin, ami képes kepubot galabintani.

Viszont a világ még mindig nem tökéletes, a kepub néhány kellemes mellékhatása ellenére (pl. szemben a natív epubbal, lehet linkekre kattintani) a fontválasztás az összes fontot érinti, a dekorfontokat is. Ezért, meg a kötelező Calibrés trükközés miatt egyelőre lemondok a kepubról, és maradok az epubnál.

A specifikáció szerint az olvasó megbirkózik a mobi  formátummal is, ezt azonban nyugodtan nevezhetjük barokkos túlzásnak. A prc-ket még csak-csak megnyitja, a mobikat meg felismeri könyvként, de sok köszönet egyikben sincs. Aki csak ezért venne Kobót, az ne tegye, a prc támogatás kb olyan élmény, mint a kerítésen kívülről élvezni a kertmozit.

Sideloading

Na ebben piszok erős a Kobo.

1. Nem kell célozni, akárhová felhajíthatjuk az olvasnivalókat, az olvasó majd kiszedegeti magának a mindenféle alkönyvtárakból. A kindle-höz igen hasonlóan nem érdekli a könyvtárstruktúra, aki rendszerezetten szeretné tartani az anyagait, az használhat collectionöket.

2. Nemcsak sima könyveket lehet felrakni, hanem egy Pocket nevű app/plugin segítségével simán lehet weboldalakat is elküldeni az olvasóra, későbbi fogyasztás végett.

3. És az a legszebb, ha valaki nem lenne elégedett a gyári betűtipusokkal, amelyekből azért van elég sok, közte a Caecilia, és a könyv sem olyan fontot tartalmaz, amely szívének tetsző lenne, akkor azt a fontkészletet is fel lehet tölteni az olvasóra. Ez pedig nagyon nagy királyság. Még nem teljesen százas a történet, vannak olyan fontok, pl. a Bookerly, amelyet ha a könyvben kap meg az olvasó (beágyazva), akkor hibátlanul jeleníti meg, ha viszont a kívülről töltött fontot használnánk, akkor a dőlt szedésből félkövér lesz. Még nem jöttem rá, hogy miért, lehet, hogy a font-fileok nevében van a kulcs.

Az ökoszféra

Ó, van az is szépen. Könyvesbolt, szinkronizálás meg minden. Mivel elsősorban offline olvasásra használom, a felhő alapú tárolásnak nem mentem utána. Az van Amazóniában, itt bedugok egy micro SD kártyát és jók vagyunk. Na jó, a Send-to-Kindle jellegű könyvküldés kicsit hiányzik, igaz azt PW-n sem használtam, csak a Kindle appokon.

Pimpelés

Már alapesetben is nagyon jól és finoman lehet konfigurálni az olvasót, pl gyári lehetőség a betűk vastagságának a változtatgatása. Ha viszont valaki a felületre nem kivezetett paraméteren szeretne változtatni (pédául kikapcsolná, vagy átvariálná az alapértelmezett láblécet), akkor sincs nagy feladata: egy konfigállomány szabad szöveges szerkesztésével generálni kell egy update állományt, amelyet lefuttatva azok a beállítások is megtörténnek, amihez nincs menü. Nem egy csillagháború ez sem, ellenben nagyon kellemes és hasznos.

Részletes leírás a folyamatról a Mobilereaden.

Verdikt

Sok dolog miatt lehet szeretni az Amazon-világot, de azokból sincs kevés, amelyek hiányért az egyszeri Kindle-felhasználó bizony bosszankodhat: nagyobb e-Ink kijelző, bővíthetőség, vízállóság, rendes multifont-támogatás, tartalomfejlesztő eszközök. Nos, ezek mind ott vannak a Kobo Aura H2O-ban (és részben a márkatársaiban). Mindez egy középkategóriás okostelefon áráért, Magyarországon, számlával.

Mint azt sokszor megállapítottuk, az elektronikus olvasók nagyon lassan avulnak "eszmeileg", egy sokéves vas, ha amúgy működőképes, teljesen jól használható, nincs racionális indok a váltásra. Bizonyos szempontból ez a vas is túl drága, már feleennyi pénzét is lehet nagyon jó kis olvasókat kapni. Ha viszont valaki tényleg egyfajta csúcsra (vagy maximális olvasáskomfortra) tör, az Aura H2O-ban nem fog csalódni.