Kedves Barátaim az Úrban, 

kissé hatásvadász címmel (Veszélybe kerülhet az e-könyvek jövője) jelent meg egy cikk az SG-n. Mivel, őőő, szenzitív vagyok a témára, elolvastam, természetesen az e-könyv apokalipszisre még egy kicsit várni kell. Érdekesség azért van benne.

Ez pedig, hogy a de facto standardot, az EPUB2-t és EPUB3-at összehozó szervezet, az IDPF és a webszabványokért felelős brigád, a W3C egyesülésre készül. Nézzük csak, mit is jelent ez.

Az IDPF alapvetően a kiadói világból jön, nagyon leegyszerűsítve mondjuk úgy, a statikus tartalmakat próbálják átemelni a digitális térbe, az ehhez tartozó szabványok és ökoszisztémák kimunkálásával. Az ő erőfeszítésük eredménye az EPUB2, amely bár nem tökéletes, de gyakorlatilag mindent lefed, ami egy hagyományos (szövegcentrikus) könyv digitalizálásához kell, ennek megfelelően el is terjedt, mindenki ezt használja. Igen, az Amazon is, akik az utolsó lépésben még minőségvesztés nélkül átcsomagolják mobinak. Az EPUB2 alaptechnológiája gyakorlatilag webes, html-t (xml-t), css-t és néhány kísérőfájlt használ, képeket, fontokat. Nem meglepő ez, hiszen a feladat ugyanaz, különböző hardverkörnyezeten, különböző méretű kijelzőkön kell ugyanazt a tartalmat megjeleníteni. Azért ehhez az elterjedéshez kellett idő, mert az EPUB2 2007-ben jelent meg.

2011-ben jött az EPUB3, felváltandó az EPUB2-t. Alapvetően nem rossz dolgokkal lépett előre EPUB szabvány, html5, natív svg megjelenítés, MathML támogatás, scripting, mulitmédia és egyebek, de gyakorlatilag csak a szabvány fejlődött, a körülötte lévő világ már nem annyira. Az esetek túlnyomó hányadában sem az elérhető tartalom, sem a szabványt támogató megjelenítőeszközök, sem az olvasói igények nem kényszerítik ki az EPUB3 használatát. Ha kép vagy képlet hegyek vannak egy anyagban, akkor jó lesz a pdf, ha video, akkor megnézem a YouTube-on, ha meg kattintgatni kell, akkor nyitok egy böngészőt, az aktív tartalmak úgysem néznek ki jól eInken. Az EPUB3 innen nézve egy svájci bicska, sok mindenre jó, de mindenre, amire használható, van jobb céleszköz. Éppen ezért az EPUB3 közel sem terjedt el annyira, mint az EPUB2.

A W3C nagyon hasonló az IDPF-hez, csak az ő fő célja az egységes webszabványok kimunkálása, és ehhez sokkal szélesebb tagságot vonultat fel, sokkal nagyobb anyagi potenciállal. Nem véletlen, hogy nagyságrendekkel dinamikusabb az IDPF-nél, pedig a kitűzött célok, és a használt alaptechnológiák is gyakorlatilag ugyanazok, csak a léptékben van lényeges különbség.

Innen nézve kézenfekvőnek tűnik, hogy az IDPF betagozódjon a W3C-be, és mint ilyen, egy lökést kapjon a szabványfejlesztés és -terjesztés ügye, már amennyire annak szüksége lenne rá. Ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül, az IDPF tagszervezetek 88%-a szavazta meg a csatlakozást. Vannak viszont hangok, amelyek attól félnek, hogy a W3C szélesebb fókusza (a web) mellett az IDPF eredeti fókusza (a könyvkiadás) a háttérbe fog szorulni. Ugyanígy, a jellemzően kevésbé tőkeerős IDPF tagok közül többen alkalmasint be sem fognak jutni a W3C-be (mert lényegesen nagyobb a tagdíj), hogy ott az érdekeiket, egy jóval nagyobb szervezeten belül érvényesíteni tudnák.

Személyes véleményem szerint bár a félelmeknek van alapja, magát a szabványt, az ekönyveket, vagy akár a formátumot nem kell félteni. Túlságosan meggyökeresedett, túl sok pénz van már benne ahhoz, hogy egy ilyen esemény komolyan veszélyeztesse. Lám, az mp3 és a jpg óta sok, sokkal jobb médiaformátum jelent már meg a piacon és mégis ezekkel még nagyon sokáig együtt fogunk élni.

A W3C kebelén belül igenis vannak törekvések arra, hogy egy új, a jelenkor informatikai trendjeihez (folyamatos online kapcsolat, cloud alapú háttér-infrastruktúra, dinamikus tartalom stb.) közelebb álló formátumot dolgozzanak ki, ez lenne a Portable Web Publications, de ez jelenleg még csak egy tervezet, munkadokumentum, nemes célokkal és jókora lyukakkal. Hogy mikor lesz belőle elterjedt szabvány az jó kérdés, szerintem jópár év kell hozzá, és akkor is kérdés, hogy végül ki és mire fogja használni.

Az epub elkezdett hasonlítani a papírkönyvekre. Még ha be is következne az, amitől az egyesülés ellenzői félnek, a formátum maga, hála az olvasóinak, előállítóinak és támogatóinak mára már önálló életet él.

Nem tudom nem szóvátenni, de hogy egy demokratikus döntést (88%) demokratikusan megkérdőjelező kezdeményezést (petíció) miért kell iparági apokalipszisnek aposztrofálni egy címben, ezt nem nagyon tudom megérteni. A klikkelésnek lehet, hogy jót tesz, de elegánsnak nem nevezném. Valamiért van ilyen hajlamuk, az SG.hu-n tavaly is eltemették már az elektronikus olvasókat.