Előbeszéd 

Írtunk mi már a blogon Kobo olvasóról, sőt éppen az a poszt őrzi az ezüstérmet a legolvasottabbak között. Aztán nem túl régen egy olvtársunk bedobta ezt a Kobo témát a beszélgetésbe, én elkezdtem utánakeresni, és találtam is kifejezetten ígéretes anyagokat. Úgyhogy mentem, és be is ruháztam egybe, itt.

És nem bántam meg. Mivel rendszeresen – most már – vagy három platformon (platformcsoporton) olvasok, megpróbálom Professzore mester tényfeltáró dolgozatát némi személyes összehasonlító elemekkel továbbvinni, lévén az Aura HD és a H2O ugyanzokra az alapokra épül. Csak a tudományos alaposság végett, ezek a párhuzamos platfomok egy jól felpimpelt  Paperwhite I, illetve egy Huawei Mate 7 - iPad Retina Mini kombó. A Paperwhite-on gyakorlatilag csak kézműves prc-ket olvasok, a telefonon-tableten kindlegenelt mobikat, viszont szinkronizálva. Ebbe a társaságba érkezett meg az epubra (és a Kobo ökoszférára) kihegyezett Aura H2O.

Nem a Kobo a nagy, csak a kijelzője. 

A kijelző - a vas

Azt kell mondjam, ez az a komponens, ami a legfontosabb ebben az egész ekönyv-olvasó buliban, és ebben a pillanatbam (ha jól számolom, évek óta, de legalábbis az Aura HD óta) a Kobóé a legmenőbb kijelző. Egyszerűen tökéletes. Olyan finom rajzolatú, hogy gyakorlatilag bármilyen betűtipus tökéletesen mutat rajta, tényleg csak az egyéni preferenciáink szabják meg, hogy mivel szeretünk olvasni. Szigorúan a számok nyelvén: 1430x1080@6,8" vs 1024x768@6, azaz a DPI 264 vs 213.

A kijelző megvilágított, méghozzá végtelenül egyenletesen, és valamivel melegebb fénnyel, mint a Paperwhite. Az érintésérzékenységet IR technológiával oldották meg, aminek vannak némi mellékhatásai, de a képminőség tényleg csúcs. Ilyen mellékhatás, hogy nincs kétujjas zoom, és hogy kicsit trükkösebb pontosan célozni, mondjuk egy checkboxot eltalálni, vagy egy szöveget kijelölni. Nincs vele komoly gond, de egy kicsit szokni kell. (Az objektivitás végett, a PW-m érzékeny arra, hogy ha nagyon ki van száradva a bőr a kezemen, akkor nem érzékeli rendesen az érintést.)

Gondolom kontrasztra optimalizálták a vezérlőt, ezért olvasni nagyon kellemes rajta, ellenben a szürkeátmeneteket kifejezetten mostohán kezeli a kijelző. Mindegy, olvasni vettem, nem fényképeket nézegetni :)

Méret és súly. A PW kijelzője az iparági standardnak mondható 6 coll (kb 15 centi) átlójú, a Kobo erre rátesz majdnem pontosan 2 centit, és lesz belőle 6,8 coll. A súlynövekedés ehhez képest elhanyagolható: a PW gyári tokkal 344 gramm, a Kobo 364. A Retina Mini, amelyik már szinte nehéznek tűnik 412 gramm. Meglepő, de a Kindle Keyboard, szintén gyári tokkal 456 gramm. Többen emlegették, hogy a Kobo már "otthonülős" méret, ezzel nem értek egyet. Valóban nagyobb kicsivel, mint a PW, de abba a combzsebbe, amelybe egy PW elfér, egy Kobót is elrakok.

Sebesség. Lehet, hogy maga az epub-feldolgozás miatt, de a Kobo valamivel lassabb, mint a PW. Mondjuk ez leginkább az új könyv kinyitásánál érhető tetten, a kiemelésnél-szótárazásnál, illetve az oldalkép variálásánál: pl. a fontok váltásánál/átméretezésénél. A lapozás maga bár valamivel lassabb, mint a PW-n, de ott csak akkor lehet észrevenni, ha kifejezetten "lapozóversenyt" tartunk. Mivel eleve nagyobbak az oldalak, részben mert nagyobb a kijelző, részben mert alapértelmezésben sokkal szűkebb margókat lehet állítani, úgyis kevesebbszer kell lapozni.

Megbízhatóság. Bevallom, a PW-mnek vannak időnként bosszantó dolgai. Az egyik, hogy valamiért az Amazonnál úgy gondolták, a világításnak mindig működnie kell, nincs full off. Ez még nem lenne baj, de néha van úgy, hogy lekapcsolásnál (standby) a PW nem kapcsolja le a világítást. Mivel a legtöbbször a tok csukásával kapcsolom le, ez tud meglepetést okozni -> az olvasó orvul lemerül. És csak a reboot orvosolja.

A Kobo ilyen szempontból látványosan hibamentes, ki lehet kapcsolni a fényt teljesen, a fényerőt nagyon kényelmesen, a lapszélt simogatva lehet állítani, gyakorlatilag fokozatmentesen, és amikor lekapcsol, akkor a világítás is lekapcsol.

És persze ne felejtsük el, hogy vízálló, és memóriakártyával bővíthető. Egyik sem egy nagy kunszt, nem gondolom, hogy nagyon megdobná a költségeket a szigetelés, egy gumidugó a csatlakozókra, vagy egy micro-SD aljzat a hozzá való vezérlővel. Ezért nem értem, hogy miért nincs elterjedve.

Rendre 6", 6,8", 7,9"

Formátumok

Az Amazon ebben a műfajban piszok nagy tróger, pontosabban potyautas. Amióta megvették anno a Mobipocketet, most már több, mint tíz éve, nem voltak képesek egy natív mobikészítő alkalmazást összerakni, csak trükkösködnek itt a Kindlegennel. Ami, ugye, egy kattintással, meg némi homokórázással simán csinál az epubból mobit. Azaz ha epub van, minden van, ami visszafelé sajnos nem igaz.

A Kobo alapvetően epubot eszik, azt viszont parádésan. Márpedig epubot, szép epubot nagyon sok mindennel elő lehet állítani, sok eszköz van a piacon az epub-polírozásra. Egyszerű népeknek ott van az Atlantis, amelyet az utolsó nagy váltásnál megtanítottak a táblázatok kezelésére, ott van a Sigil az igényes utómunkálatokra, amely most már támogatja az EPUB3-at, ipari megoldásokra pedig ott van a Jutoh, meg számos más eszköz és plugin. (Nem, az inDesign epub exportja nem alkalmas emberi felhasználásra ;-)

A Kobo pedig majdnem tökéletesen kezeli már az epubokat is. A kedvenc képességem, hogy képes rendszerfonttal felülvágni a könyv kenyérszöveg-törzsfontját, és csakis azt! Azaz ha a kiadó valami, a számomra nem épp kellemes betűtipusssal szedett egy adott könyvet, akkor azt átállíthatom bármilyen, az olvasóra installáltra, de a dekorációs fontok, pl szépen szedett fejezetcímek maradnak. Ez olyan piszok menő, hogy nem értem, más miért nem tudja.

A Kobo tovább ment egy lépéssel, és kitalálta a kepub formátomot. És el is kezdett amazonosodni gyorsan, mert ehhez nincs eszközkészlet, elvileg a saját boltból kéne megvenni az ilyen formátumú könyveket. Szerencsére a mindenki Calibréjéhez van pár olyan plugin, ami képes kepubot galabintani.

Viszont a világ még mindig nem tökéletes, a kepub néhány kellemes mellékhatása ellenére (pl. szemben a natív epubbal, lehet linkekre kattintani) a fontválasztás az összes fontot érinti, a dekorfontokat is. Ezért, meg a kötelező Calibrés trükközés miatt egyelőre lemondok a kepubról, és maradok az epubnál.

A specifikáció szerint az olvasó megbirkózik a mobi  formátummal is, ezt azonban nyugodtan nevezhetjük barokkos túlzásnak. A prc-ket még csak-csak megnyitja, a mobikat meg felismeri könyvként, de sok köszönet egyikben sincs. Aki csak ezért venne Kobót, az ne tegye, a prc támogatás kb olyan élmény, mint a kerítésen kívülről élvezni a kertmozit.

Sideloading

Na ebben piszok erős a Kobo.

1. Nem kell célozni, akárhová felhajíthatjuk az olvasnivalókat, az olvasó majd kiszedegeti magának a mindenféle alkönyvtárakból. A kindle-höz igen hasonlóan nem érdekli a könyvtárstruktúra, aki rendszerezetten szeretné tartani az anyagait, az használhat collectionöket.

2. Nemcsak sima könyveket lehet felrakni, hanem egy Pocket nevű app/plugin segítségével simán lehet weboldalakat is elküldeni az olvasóra, későbbi fogyasztás végett.

3. És az a legszebb, ha valaki nem lenne elégedett a gyári betűtipusokkal, amelyekből azért van elég sok, közte a Caecilia, és a könyv sem olyan fontot tartalmaz, amely szívének tetsző lenne, akkor azt a fontkészletet is fel lehet tölteni az olvasóra. Ez pedig nagyon nagy királyság. Még nem teljesen százas a történet, vannak olyan fontok, pl. a Bookerly, amelyet ha a könyvben kap meg az olvasó (beágyazva), akkor hibátlanul jeleníti meg, ha viszont a kívülről töltött fontot használnánk, akkor a dőlt szedésből félkövér lesz. Még nem jöttem rá, hogy miért, lehet, hogy a font-fileok nevében van a kulcs.

Az ökoszféra

Ó, van az is szépen. Könyvesbolt, szinkronizálás meg minden. Mivel elsősorban offline olvasásra használom, a felhő alapú tárolásnak nem mentem utána. Az van Amazóniában, itt bedugok egy micro SD kártyát és jók vagyunk. Na jó, a Send-to-Kindle jellegű könyvküldés kicsit hiányzik, igaz azt PW-n sem használtam, csak a Kindle appokon.

Pimpelés

Már alapesetben is nagyon jól és finoman lehet konfigurálni az olvasót, pl gyári lehetőség a betűk vastagságának a változtatgatása. Ha viszont valaki a felületre nem kivezetett paraméteren szeretne változtatni (pédául kikapcsolná, vagy átvariálná az alapértelmezett láblécet), akkor sincs nagy feladata: egy konfigállomány szabad szöveges szerkesztésével generálni kell egy update állományt, amelyet lefuttatva azok a beállítások is megtörténnek, amihez nincs menü. Nem egy csillagháború ez sem, ellenben nagyon kellemes és hasznos.

Részletes leírás a folyamatról a Mobilereaden.

Verdikt

Sok dolog miatt lehet szeretni az Amazon-világot, de azokból sincs kevés, amelyek hiányért az egyszeri Kindle-felhasználó bizony bosszankodhat: nagyobb e-Ink kijelző, bővíthetőség, vízállóság, rendes multifont-támogatás, tartalomfejlesztő eszközök. Nos, ezek mind ott vannak a Kobo Aura H2O-ban (és részben a márkatársaiban). Mindez egy középkategóriás okostelefon áráért, Magyarországon, számlával.

Mint azt sokszor megállapítottuk, az elektronikus olvasók nagyon lassan avulnak "eszmeileg", egy sokéves vas, ha amúgy működőképes, teljesen jól használható, nincs racionális indok a váltásra. Bizonyos szempontból ez a vas is túl drága, már feleennyi pénzét is lehet nagyon jó kis olvasókat kapni. Ha viszont valaki tényleg egyfajta csúcsra (vagy maximális olvasáskomfortra) tör, az Aura H2O-ban nem fog csalódni.