E-könyv olvasók

Intro

Mint arról már beszámoltam, elkészült végre az a "gépsor" pontosabban munkafolyamat, amivel végre olyan minőségű epubokat tudok desztillálni a szövegeimből, amik még az én faxnis ízlésemnek is elfogadhatóak. Nosza, van is tülekedés, hogy a szűk 200 kötetes kollekcióból mit is forgassak át először epubba, és mi várhat.

De ami a lényeg, most először van, hogy prémium minőségű anyagot olvashatok, ismeretlen, de jó minőségű szöveget, eInken. Végre kijön az olvasóból az, amire képes, immáron erős másfél éve. És jól megpróbáltam beilleszteni az olvasási szokásaim közé. (Vannak extremitások, kiskoromban reggelente a két cipőm bekötése között is képes voltam olvasni, édesanyám nagy örömére).

Eredmények

Alapjáraton TFT párti vagyok, részint mert többségében zárt térben olvasok, részint mert kereskedelmi minőségű anyagok hiján elég sokat korrektúrázom. Az eInk, így, hogy végre formájában és tartalomban is megfelelő minőségű olvasnivalót prezentált, rendesen tágította a lehetőségeimet.

Az egyik, hogy be kell lássam, az 5" több, mint 4", és a 800x600 több, mint a 640x480, még ha nem is olyan radikális az ugrás, mint a QVGA-ról a VGA-ra. Hosszú évek után megint tudok serif betűket olvasni, mit mondjak, ezt is szokni kellett. A másik, hogy el lehet felejteni a TFT folyamatos fényerő-babrálását, ha van normális fény, akkor instant lehet olvasni. Különösen igaz ez a szabadtéri helyzetekre, gyerkőcök játszótéri legeltetése mellé egyszerűen ideális. Az 5" végtelenül hordozható, és a 4" VGA-n edzett szememnek teljesen komfortos. A sokak által preferált 8"+ szerintem már túl nagy, de legalábbis sokkal kevesebb helyre lehet elvinni, mint egy kisebb szerkezetet. Ugyanezért a trükkös 6"-osok, pl. a Nook vagy a Kindle is fölöslegesen nagy/nehéz. Legalábbis annnak, akinek jó a szeme az 5" 800x600-hoz. Szerintem.

Két helyzet volt, amikor szerettem volna "visszanyúlni" a TFT-hez. Az egyik, amikor a kereskedelmi minőség ellenére mégis beleszaladtam a kevésszámú hibák egyikébe-másikába. Mivel ezeket javítani akartam, jelölni kellett volna a szöveget. Na ez nem ment, csak papír+toll kombinácóval. Ha "profi" felhasználásra kellettek volna a szövegek, akkor nyilván ez fájdalmasabb lett volna.

A másik, hogy a TFT rászoktatott a teljes sötétségben való olvasásra, alvó gyerkőc és feleség mellett. Sajnos ez se megy. Próbálkoztam mindenféle ultramini led lámpácskával, olvasófénnyel meg fejlámpával, de azok, amik elég picik voltak, hogy ne nagyon zavarják az alvókat, túl közel voltak a felszínhez, ami minden mattsága ellenére kellemetlenül visszacsillant. Ergo a normális világítás kötelező.

Verdikt

Ahogy most látom a dolgot, ha valaki nem csak rekreációs olvasásra akar használni egy eszközt, akkor a TFT által kínált funkciókat nem nagyon tudja feláldozni. Viszont az eInk tíz helyzetből hétszer-nyolcszor komfortosabb olvasásélményt ad. Ugyanez igaz a méretbeli döntési helyzetekre, a nagyobb értelemszerűen komfortosabb, de kevesebb helyen tud velünk lenni. (Lásd még HiFi rendszerek vs mp3 lejátszók).

Azaz jó lenne, ha ugyanazt az anyagot több eszközön tudnánk olvasni. És ezek a különböző platformok szinkronban lennének, hol tartunk az anyagban, mit emeltünk ki, stb.. Remélem a DRM szimpatizánsok eljutnak ennek a támogatásáig.

Ez sajnos nem holnap lesz, bár az előjelek biztatóak. Azok a tartalomforgalmazók, akik megengedhetik a több platform támogatását, bizony ebbe az irányba mennek. Lásd Amazon Kindle, és az iPhone/iPad appok. Ugyanez a B&N Nook és az eReader.

Kedves barátaim az Úrban, ez a nap is eljött. A héten elkészítettem az első kereskedelmi célú ePubjaimat, az Agave Kiadó jóvoltából. A jó hír, hogy abszolút kurrens könyvekről van szó: Kondor Vilmos Budapest Noir trilógiájáról. Még jobb hír, hogy nincs rajtuk semmilyen DRM.

Üröm az örömben, hogy kereskedelmi forgalomba sem kerülnek, legalábbis nem most. A szerzőt képviselő angol ügynökségnek készültek, akik továbbértékesítés során ezeket az ePubokat küldik tovább a különböző külföldi kiadóknak, értékelés és esetleges fordítás végett. Erre pedig van sansz, már most van lengyel, olasz, német, és holland kiadás is.

Személyes vélemény a könyvről: tetszik. Értelemszerűen ezeket az elektronikus változatokat nem küldhetem el senkinek, ezért ne is kérjétek. Pontosabban kérhetitek, de az Agavétól :-)

Annyit azért megengedtek, hogy az első fejezeteket, csak a "belelapozás végett" itt közzétegyem. Fogadjátok őket szeretettel:

• Budapest Noir
• Bűnös Budapest
• A budapesti kém

Letöltés után vágjátok le a txt kiterjesztést, az epubot ugyanis a blogmotor nem komálja. Akinek nincs kéznél epub olvasója, az itt találhat.  Vagy FF plugint itt. Mondjuk a legszebb mégis egy Koobe Junioron :-).

Kedves Kiadók!

Ha szeretnétek látni, hogy a Ti kiadványaitok hogyan festenének a XXI. század olvasóin, keressetek meg nyugodtan, ingyen és bérmentve csinálok nektek hasonló, teljes példányos "próbanyomatokat". Ha pedig kereskedelmi ajánlatotok (kérésetek) van, akár epub-gyártási kiképzésre is, azt is várjuk szeretettel.

Az RTL Klub Fókuszában híres emberek beszélnek a villanykönyvekről. Silverlight kell hozzá, cserébe nem lehet embeddelni, és két hét után megy a levesbe.

Ezek pedig az budapesti "újtechnológisták" havi összetartásán készültek:

És ha már coming-out, itt egy tavalyi anyag:

Intro

Ezidáig itt a blogon a kötött formázású szövegekkel, (szövegképekkel, laptükrökkel), melyeknek tipikus formátuma a pdf, a djvu vagy a multi-page tiff, nem nagyon foglalkoztunk. Pedig ezeket is olvasásra találták ki, csak éppen az oldalkép annyira kötött, hogy a dedikált olvasók csak erős kompromisszumokkal tudják megjeleníteni. Az eInk olvasókon a pixelszám kevés (vagy az ár nagyon magas), lassú a kijelző és nehézkes a szövegkép mozgása.

Pedig a kötött formájú szövegek nem véletlenül alakultak ki. Itt a szöveg mellé a lapkép kialakításával további információt lehet kódolni, illetve lehetségessé válik az intenzív grafikus tartalom beágyazása a szöveg mellé (alá), legyen szó képletektől kezdve, sematikus ábrákon keresztül teljesen szabályos, sokszínű, nagyfelbontású képekig, illetve ezen komponensek teljesen ad-hoc keveréséig.

Igény pedig van arra, hogy ilyen típusú tartalmak elérhetőek legyenek hordozható eszközökön, majdnem olyan intenzív, mint a klasszikus, szöveg alapú olvasnivalókra. Ami eddig látszott, hogy pixelszám nélkül ez a dolog sehogy sem fog jól működni. Ha csak szöveg volt egy pdf-ben, és szövegként is volt kódolva, akkor még éppen lehetett áttördelni, de ezzel elvesztek az igazítások, és megmaradtak a fölösleges sor- és laptörések. De ha volt grafikus tartalom, akkor ez nem segít. A nagy képméretű olvasók meg egyszerűen irgalmatlan drágák, és még mindig maradt elfogadandó kompromisszum elég.

Ezen a helyzeten változtat az iPad, és nem kicsit. Az eInk vs. TFT vitát kicsit újra élesztve azt lehet mondani, hogy a 10"-os, 1024x768-as kapacitív kijelző nagyon jól muzsikál az ilyetén tartalmak alatt. Van képméret, van értelmes válaszidő, vannak színek, és a vezérléssel (lapozás, pásztázás, zoom) is minden rendben van. Már csak alkalmazást kell találni, hogy megjelenítse a tartalmat.

Goodreader

Ez már ilyen almás dolog, ha valamit akarok, irány az AppStore. Szerencsére van ott mindenféle alkalmazás raklapszám, így kifejezett pdf olvasó is. Ebből a Goodreadert használja a szerkezet üzemeltetője, így én is ezzel kezdtem el barátkozni. Ez a program nem ingyenes, de nagyon megéri letölteni.

Az egyik első meglepetés, hogy bár a jó munkásember az USB használatát megtiltotta a külső alkalmazásoknak, a Goodreader fejlesztői remek munkát végeztek a sideloading megoldására. A program ugyanis rendelkezik egy beépített szerverrel, ami a WiFi-nken meg tud jelenni egy kutya közönséges file-szervizként. Kicsit komplikáltabb, mint az USB háttértár matatása, de csak először. Onnantól viszont mehet a folderezés, és ezeket olvasáskor is lehet használni!! (V.ö. Koobe és Onyx így működik, de pl. a Kindle vagy az iRex nem). Sok formátumot eszik, és a pdf-et egészen használhatóan tálalja. Egy ujjal működik a lapozás és a pásztázás, éspedig parádés gyorsasággal, csak az volt furcsa nekem egy picit, hogy függőlegesen lapoz, nem vízszintesen. Működik a kétujjas zoom.

Nézzük mit tud még, felsorolásszerűen:

• Működik a hierarchikus tartalomjegyzék, feltéve hogy készítéskor így kódolták a pdf-et
• Van direkt lapra ugrás
• Tud lapokhoz bookmarkot rendelni
• Tud a szövegben keresni (szöveges pdf-nél)
• Van éjszakai mód, ez nem átszinezés, csak egy agresszív kontraszt- és fényerő-igazítás
• Olvas a pdf-en kívül textet és html-t.
• Van egy "heurisztikus" áttördelés funkció, ilyenkor a pdf-ből textet csinál. Inkább érdekes, mint használható.

Pár képesség meg jó lett volna, de kimaradt:

• Nincs globális átszínezés, csak ha előbb textre konvertálunk
• Nincs szöveg kijelölése, másolása, kiemelése
• Nincs belefirkálás

Miniverdikt: A Goodreader teljesen használható papírspórolásra, aki nem akar munkahelyi pdf-eket nyomtatva cipelni, simán és kényelmesen olvashatja azokat az iPaden. Kifinomult nyomtatványfogyasztók meg töprenghetnek rajta, hogy a nagy eInk kijelzők nettó olvasáskomfortját részesítik előnyben, vagy a TFT (iPad) által jelentett szolgáltatási sokszínűséget és sebességet. És persze van alternatíva rengeteg, ingyenes is.

Zinio

Nem hittem, hogy ezt is megélhetem, amikor full extrás képes magazinokat láthatok értelmesen digitalizálva egy abszolút hordozható gépen. Nem vagyok nyomdász, de még én is látom, mennyivel bonyolultabb egy National Geographic-et, vagy egy Sports Illustrated-et megcsinálni papíron, mint a Háború és békét. Színes nyomtatás, fényes papír, zéró margó, kétlapos képek és más nyalánkságok.

A Zinio meg nem kisebbre vállalkozott, mint ezt az élményt értelmesen átültetni egy digitális hordozóra. Értsd: átvinni amit át lehet, nem erőltetni, amit nem, és újat adni, ha annak értelme van. A pixelsűrűség nyilván kisebb, mint fényes papírra nyomtatva. De lehet zoomolni. És lehet alkalmazni animációkat, diagramokat, külsős linkeket.

A Zinio alapvetően őrzi az eredeti lapszám oldalképeit, hasonlóan a pdf-hez, és ad egy kellemes keretrendszert a lapszámok közötti, illetve a lapokon belüli navigáláshoz. És aki nem díjazza az eredeti, kifinomult tördelést, az (ha az anyag amúgy megengedi) átválthat egy text-only nézetbe, ami inkább a megszokott e-könyv-szerű olvasásélményt nyújtja.

A Zinio egyfajta elektronikus kiadóként vagy kioszkként működik, megállapodik az egyes magazinokkal, és ő készíti el az adott lapszámok elektronikus változatait. Hogy mi mindenre képes ez a rendszer, azt a demopéldányok (NG, MacWorld) nagyon jól mutatják be, és nem minden tanulság nélkül való kicsit összevetni az elektronikus lappéldányokat a papírokkal. (Ennek megfelelően voltak olyan topikok, akik épp azért ekézték a Ziniót, hogy a "széria-példányok" színvonala miért maradt el jelentősen a demonstrációs e-lapszámoktól.)

Miniverdikt: A Zinio egy roppant izgalmas próbálkozás a klasszikus nyomtatott tartalmak egy részének a digitális "portolásának". Érdemes közelről megnézni. Ennél olcsóbban és egyszerűbben nem nagyon lehet hozzájutni távoli magazinokhoz. Persze azt is észben kell tartani, hogy sok esetben van direkt megoldás, ilyen pl. a Financial Times, Wall Street Journal, vagy a BBC, amiknek saját appjuk van az AppStore-ban, és szintén szerfölött kellemes őket böngészni.

Verdikt

Azt kell mondjam, az iPad nagyszerűen birkózik meg a kötött tartalmak visszaadásával. Egy kicsit mindig TFT párti voltam, éppen a gyorsasága és rugalmassága az, ami számomra fontosabb, mint a végtelen akku-élet, és az eInk nettó olvasási komfortja. Az iPad penetrációs ereje, ami 60 nap alatt 2 millió eladott példányt jelent, olyan platformra utal, amin a tartalomszolgáltatók és külső alkalmazásfejlesztők bizony versengeni fognak a vásárlók kegyeiért. Az eInk-olvasók pedig rétegeszközként (remélem erősen újragondolt árakon) megpróbálhatnak túlélni a kütyüviharban.

PS Sok okosság olvasható még itt.

Mindjárt kezdődik a könyvhét, és a néhányan a kortárs irodalom jelesei közül - a Magvető kiadó által képviselve -  egyszerre publikálják anyagaikat papíron és elektronikusan.

Idézet a sajtóközleményből:

„Az ország kiemelkedő alkotóinak döntése szimbolikusan is értelmezhető. Ha Esterházy Péter, Závada Pál, Garaczi László, Nádasdy Ádám, Takács Zsuzsa, Szabó T. Anna és Szilasi László úgy döntöttek, hogy a megjelenéssel támogatják a digitális könyvterjesztést, az mindenképpen üzenet a szakmának, és jó hír az elektronikus tartalmakra váró közönségnek. A Magvetővel kötött megállapodásunk értelmében a könyvheti címek mellett a teljes kortárs katalógus digitalizálása is folyamatban van.” – nyilatkozta Weiler Péter, az eKönyv Magyarország társ-ügyvezetője.
Az Ünnepi Könyvhét közel félévszázados múltra visszatekintő antológiái, a Körkép és a Szép versek is idén először kaphatók digitálisan. Így kortárs klasszikusok és olyan nevek, akiket csak eztán fog megtanulni az irodalmat olvasó közönség, is először jelennek meg ekönyvben.

Az ekönyvek forgalmazását a Bookline és a Líra által idén márciusban alapított eKönyv Magyarország Kft. végzi a www.ekonyv.hu weboldalon.
 

Ígérem, rajta lesz a szemem az eladási statisztikákon, is innen küldöm a blog hivatalos pirospontját a vállalkozókedvű irodalmároknak :-) Csak így tovább!

Intro

A publikációkat megjelenésük szerint föl lehet osztani két csoportba. Az elsőbe soroljuk azokat, ahol a lapkép csak a komfortfokozatot definiálja, a tartalmat magát nem. Ilyenek tipikusan a szöveges könyvek, és eddig a blog leginkább az ilyen tipusú publikációk, és megjelenítési lehetőségeik körül keringett. A prc és az epub jellemzően ilyen művek megjelenésére alkalmas, és erre vannak optimalizálva.

A másik csoportnál a lapkép beosztása (layout) és tartalma komoly jelentést hordoz, itt az (automata) áttördelés nemcsak a komfortot rontja, hanem sok esetben az érthetőséget is. Ilyenek jellemzően a szines magazinok, vagy a képeskönyvek. Civil formátuma ennek a pdf, a djvu, meg mondjuk a képregény-formátumok.

Ezt a megosztást részletezi ez a blogbejegyzés, érdemes elmélyedni benne. Mivel pedig az iPad, szemben az eInk olvasókkal, jól támogatja mindkettőt, célszerűnek látszott megbontani az ismertetést.

Ez a poszt a "hagyományos", szabadon formázható tartalmakról szól, hogy hogyan is jeleníti meg az iPad az epubot. Fontos látni, hogy egyrészt az eladások is pörögnek, másrészt a fejlesztések is. Azaz minden, amit itt leírtam elavulttá válhat akár heteken belül. Ez esetben előre is bocs.

"More real than real", is our motto*

Ez pedig nem más, mint az iBooks. Nagyon cizellált olvasó alkalmazást (almául appot) hoztak össze itt a fejlesztők.

Az első a polc nézet, ikon módban. Itt már dörög a grafika, a fedlapok sorakoznak szépen a polcokon. Lehet szabadon rendezgetni, bár nem engedi, hogy üres helyet hagyjunk, azaz ha nem akarnánk feltölteni egy polcot, a program akkor is föltölti. Itt lehet vásárolni is. A polc nézet listázó módjában lehet követni a polcsorrendet, vagy lehet címre, szerzőre és műfajra is rendezni, ergo az iPad epub parsere, szemben az Adobe-val, belenéz a metaadatokba, és használja is azokat. Keresni lehet ebben a nézetben, csoportosítani azonban nem, reading listek nincsenek.

A könyvek formátuma epub, és ha véletlenül nem a villanyboltból kerülnének a birtokunkba, akkor az iTunes szinkronizálja föl őket, ugyanúgy mint a többi médiaállományt. Az iBooks az Apple FairPlay DRM-jét használja, azaz az Adobe DRM-es könyvek jó eséllyel nem fognak megnyílni. A boltok az ebből eredő kényelmetlenséget úgy tudják kivédekezni, hogy az iPadre dedikált alkalmazással adják el az anyagokat, de kíváncsi vagyok, hogy egy korábban már Adobe DRM-mel megvásárolt könyvet a B&N  mennyiért fog a vevőnek "újra kiadni", az új DRM okán. (Spekulálok: nem lesz új kiadás, van B&N olvasó app, abban lehet olvasni Adobe DRM-es könyveket. Ugyanígy lesz a 'textr és az ekönyv.hu képviselve az iPaden)

A könyv maga

Amikor a polcról végül kinyitunk egy könyvet, kezdődhet az igazi könyv-vizuális orgia. Aki azt hiszi, most túlzok, nézze meg milyen lapozó animációt követtek el a fejlesztők. Értelme ugyan nem sok van, de felettébb látványos.

Mint azt már említettem, az iBooksnak saját epub parsere van, ez részben jobb, részben pedig rosszabb, mint az Adobe.

A legfontosabb különbség, hogy saját fontokat használ, ezért fontbeágyazás nélkül kijelzi a hosszú ő-t és ű-t, igaz a rendelkezésre álló 5 fontból 2 nem teljes,  ott  más fontból pótolja ki a hosszú ékezeteket. Viszont ugyanezért nem működik a több font egyidejű használata, sőt úgy tűnik, a kiadó semmilyen fontot nem tud láthatóan beállítani az olvasónak. Betűméretből 10 félét lehet választani, de sortávot vagy margót nem lehet állítani. A méretválasztás menüből történik, a megszokott kétujjas zoomolás nem működik.

A szövegben nagyon jól lehet navigálni, működik a tartalomjegyzék és a progress bar is parádés. A tartalomjegyzék külön kezeli a fejezetcímeket és a könyvjelzőket.

A trükkösebb funkciók közül elérhető a

• könyvjelzőzés (ez egy kiemelés, de komment nem fűzhető be)
• a szövegbeli keresés
• a másolás
• a szótárazás (angol értelmező)
• a lapra ugrás (a progress bart simogatva egy ujjal)

A fényerőt az iBookson belül lehet állítani, a rendszerbeállítástól függetlenül. Az olvashatóság nézetem szerint a fényerőtől másodlagosan függ, ha az jól van beállítva, szerintem lehet kényelmesen olvasni TFT-t órákig. Ami viszont nekem erősen hiányzott, hogy lekapcsolhassam az élsímítást. Egyébként sans-serif párti vagyok, de az iBooksban elérhető egyetlen ilyen fontot (Verdana) nem tudtam komfortosra méretezni. az élsímítás mindig zavaró volt sajnos. A Times New Roman viszont egész jól nézett ki.

A legjobb autofókusz rendszerből az átlagember kettőt hord a fején, az orra és a homloka között. Ha arra kényszerítjük, hogy életlen képet nézegessen (pl. agyon anti-aliasolt betűket rossz felbontásban, vagy egyszerűen LCD-ket nem a natív felbontásban), akkor ez az autofókusz-rendszer erőlködni fog az élességállítással (hiába), piszok hamar elfárad, fejfájást és más kellemetlenséget fog okozni. Ezért kell, hogy az olvasnivaló olyan éles legyen, amennyire csak lehetséges.

Verdikt - iBooks

Esztétikában nagyon ott van a szeren, funkcionalitásban alig hiányzik belőle valami. Egy kicsit fölturbózott (iPad-ül HD) Stanzának azért jobban örültem volna, de az még nem készült el az iPadre, és talán nem is fog, lévén a Stanza amúgy az Amazoné. És nem biztos, hogy össze akarnának veszni az almásokkal.

Kicsit hiányoznak belőle a színprofilok (az éjszakai üzemmód), a Stanza féle rapid konfigurálhatóság és formaválaszték. De ezek talán nem kritikusak. Ami nekem nagyon fájt, az a brutális élsímítás volt. Ezért most azt gondolom, alkalmi olvasásra nagyon is alkalmas az iBooks, kitartóhoz azonban valamit még igazítani kell az oldalképen, (vagy venni kell egy eInket :-)

Sajnos a B&N olvasó azután jött ki pár nappal, hogy a vasat vissza kellett adjam. A Touchon talán a leghasználhatóbb olvasó az eReader, jó lenne látni, mit mutat az iPaden. Viszont egy "ősbűne" neki is van, abszolút nem támogatja a saját anyagok olvasását, mindenképpen valamilyen weboldalról akar könyvet tölteni. Lehet, hogy valami Calibre szerver segít ezen, de sajnos ezt sem tudtam kipróbálni.

UPDATE:

Jelentem, megvolt a B&N olvasó appja. Az iBooks mehet a levesbe, a B&N reader helyből átugorja. Kicsit kevésbé látványos, (sima slide effekt, nem a lapozás-szimuláció), de amit hiányoltam az iBooksből, azt gyakorlatilag mind beletették:

• Megtartja a kiadó által javasolt formázásokat VAGY egy mozdulattal kikapcsolja
• Vannak színprofilok/témák. A színek száma egyezik az iPad színmélységével. Lehetnek saját profilok.
• 8 font van, ebből 3 san-serif. Sokkal visszafogottabb az élsímítás.
• Állítható a sortáv és a margó.
• Állítható a sorkizárás
• Van kiemelés (állítható színnel), van jegyzetelés, a szótár a google-ban, vagy a wikipédián keres
• Külön könyvjelzők vannak (az oldal sarkát hajtja be, virtualice persze)
• A könyvjelzőket és a kiemeléseket lehet listázni
• A polcnézet végtelenül informatív, és jól átlátható.

Három kérdés maradt csak.

1. Működnek-e a sok fontot használó megoldások?
2. HOGYAN kerülhet föl saját tartalom az app alá?*
3. Mi lesz ezek után a Nook-kal?

* As one reader has pointed out already, it appears to be exclusively designed to access Barnes & Noble's eBook store and content, but company reps have told us that in the future users will have a way to add "external" ePub-formatted content from other sources to their digital libraries. In other words, stay tuned for updates in the coming weeks.

http://reviews.cnet.com/8301-31747_7-20006074-243.html

Előző: iPad 0.9, avagy bevezetés egy kísérlet vázlataiba

Következő: iPad 2.0, avagy a "kötöttfogású" szövegek

Az intro intrója

A minap megint összejött a lehetőség, hogy egy iPadet nyüstölhessek, ezúttal a percek helyett óráim voltak, sőt még tesztanyagokat is sikerült fölcsempészni a vasra. Így aztán rutinos olvasó-tesztelőként tapicskolhattam abban a lehetőség-áradatban, amit ez a valóban forradalmi szerkezet jelent. Annyi érdekességet találtam már a rákészülés során is, hogy meg sem próbálom egy posztba besűríteni. Ezért ez a mostani egy háromrészes posztfüzér első darabja.

DISCLAIMER

A posztok létrejöttét sem az Apple Inc, sem annak semmilyen magyar partnere, forgalmazója vagy viszonteladója nem támogatta sehogy. A partnerek amúgy segítőkészek lettek volna, ám az Apple de facto rájuk lépett, hogy ne támogassanak semmi ilyesmit (értsd: alávágnak a saját  területi képviselőiknek)

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A tesztkészülékért a köszönet az mc3.hu Kft-t illeti, akik nem az Apple, hanem a HP feketeöves partnerei (így aztán almás termékekért ne őket keressétek, hanem továbbra is az XMS-t)

Hol itt a forradalom?

Amikor a jó munkásember januárban (végre) bejelentette az iPadet, volt médiareakció rendesen, sőt, ahogy az események alakultak azóta is, az iPad, (erre az évre bizonyosan) megkerülhetetlen médiatémává vált. De hát miért?

A blog első interjúja után itt az első vágatlan sajtóközleménye, sok szeretettel.

A 2010. március elején alakult a Bookline.hu Nyrt. és a Líra Könyv Zrt. közös leányvállalata az eKönyv Magyarország Kft. A cég komoly nemzetközi partnereket tudhat a háta mögött:
A berlini székhelyű TXTR cég Európában elsőként kötött együttműködési megállapodást az eKönyv Kft-vel az általuk kifejlesztett SIM kártyás kapcsolattal is rendelkező ekönyv-olvasó terjesztésére és a mögöttes technológia exportjára. A TXTR platform előnye, hogy a vásárlás nemcsak az eKönyv Magyarország weboldalán, hanem az olvasón, sőt iPhone és iPad alkalmazása révén akár mobiltelefonon is megtörténhet, a letöltött könyveket pedig minden olyan olvasón lehet majd olvasni, ami a platform által használt Adobe szabványt ismeri.
Az eKönyv Magyarország másik nemzetközi szövetségese, a Hanseatische Gesellschaft für Verlagservice Németország egyik nagy múltú informatikai cége, amely kifejezetten a kiadók támogatására jött létre. A logisztika, a papír megrendelések bonyolítása mellett az összes technikai jellegű feladatot is a HGV végzi partnereinek, így az e-könyvek előállítása és a file-ok tárolása és titkosítása is rajtuk keresztül történik majd.
Az eKönyv Magyarország további célkitűzése, a hazai kiadók szellemi termékeinek digitális terjesztése, hogy azokat a megfelelő titkosítás és kereskedelmi technológia alkalmazásával a lehető legjobb minőségben juttassa el az olvasóhoz.

További információ:
Sándor Gabriella
marketing igazgató
e-mail: sandor.gabriella@bookline.hu
 

Intro

Régi adósságot törlesztek, amikor (nem kevés bátorságról és szerénytelenségről tanúbizonyságot téve) arra vállalkozom, hogy az iRiver olvasójáról írjak. A szerencse (a biblieteka jóvoltából) végre kezembe sodort egyet ebből az izgalmas szerkezetből, és kipróbáltam.

Az iRiver nem ismeretlen az alternatív szórakoztatóelektronika fogyasztói előtt, a koreai kompánia mindig is igyekezett számos funkciót bezsúfolni olyan eszközökbe, ami trendi versenytársakéból hiányzott. CD-s mp3 lejátszói legendásak voltak a maguk idején, flashmemóriás verzióikból magam is elfogyasztottam kettőt. Aztán a funkcionalitás fontosságát kicsit meghaladta a formatervezés, és születtek igen szép és igen drága lejátszók.

Úgy fest, ők sem akartak lemaradni a nagy e-könyv olvasó boomról, és megcsinálták a maguk olvasóját.

Intro

A klasszikus papíralapú könyvterjesztésnek többé-kevésbé közismertek a rákfenéi: elképesztően koncentrált terjesztői hálózat, brutális árrés, döbbenetesen kitolt fizetési határidők a kiadók és a terjesztők között, és sok más nyalánkság. Az e-könyvnek, mint valamiféle alternatívája a hagyományos kiadványoknak éppen ez lenne az egyik versenyelőnye, hogy ezeket a (szerintem nem természetes) piaci deficienciákat valahogy megkerülje, orvosolja. A technológia adott, ez tény.

Az ekönyv.hu, minden előremutató igyekezete ellenére két területen még mindig a régi paradigma negatív dolgait ismétli: ő is a terjesztői koncentráció egyik újabb példája, és az árrés sem lett kisebb. Így pedig igencsak nehéz a dolga, hogy a kiadók bizalmát elnyerje, és végrehajthassa a maga elé kitűzött missziót, ami végső soron rokon a blogéval: minőségi elektronikus tartalom elérhetővé tétele a fogyasztók számára.

Ezért aztán nem meglepő, hogy többen is igyekeznek a kínálati (drága) és a keresleti oldal között valahogy megvetni a lábukat.

Intro

Egy régebbi posztban már feszegettem ezt a kérdést. Mára a zöm úgy gondolja, hogy a kérdés megoldott, a válasz az epub. Az epub megjelenítési képességei fejlettebbek, a szabvány nyílt, a DRM-et meg meg lehet venni az Adobe-tól (persze jó pénzért) és utána mégiscsak a kiadó szerverén berreghet az egész. A nagyok, Sony, B&N, Apple, és itthon gyakorlatilag mindenki talán éppen ezért is az epub mellett tette le a voksot. Ulrik Deichsel, a 'textr üzletfejlesztési igazgatója szerint "prc is dead". Valóban az lenne?

Megvolt hát a nagy könyvfesztivál a kis magyar könyvpiacon. Kellemes meglepetésként ért, hogy az előre ismert játékosokon kívül néhány új és ígéretes kezdeményezés is felbukkant. Ezekről majd szintén igyekszünk írni, de a mai főcsapás egy igazi nagyágyúról szól.

A jó hírek

Történt pedig, hogy a nagy négyes közül kettő már tavaly elindult abba az irányba, amit itt a blogon már nagyon régóta szeretnénk látni, hogy legyen értelmes áron értelmes tartalom elektronikusan is. Az első lépések persze vagy kevéssé láthatóra vagy kevéssé meggyőzőre sikerültek. Abból a szempontból azonban profi volt az elgondolás, hogy jó alaposan körüljárták a témát, mi is ez az egész e-könyvesdi, hogy lehet ezt jól megcsinálni, minek kell ebben benne lenni. Megvoltak a kötelező nemzetközi körök, hogy más országokban mi működik (működhet) és mi nem. És a könyvfesztiválon az eKönyv.hu végre kiállt a széles szakmai közönség elé is, ismertetni kicsit a részleteket.

A legfontosabb, hogy végre egy igazi, a könyvszakmában profi és méretes játékospáros  lát neki az ügynek, és szemmel láthatóan komolyan gondolják. Számukra az e-könyv nem egy marék file, hanem perspektívával rendelkező piac, platform és újszerű, (bár klasszikus alapokon nyugvó) kultúra. Céljuk a sok és egymással szinkronizált platform, (tablet)PC, okostelefon (iPhone és Android), dedikált olvasók; a sok elérési csatorna, (webáruház, mobil hálózatok). Cél a versenyképes ár,  aminek a mértékéről persze lehet és kell is vitatkozni, de a trend iránya mindenképpen pozitív. Cél a tartalom minőségének a biztosítása, illetve ha majd a piaci helyzet engedi, a speciális, csak az elektronikus tartalmakra jellemző kiegészítések megjelentetése.

Azaz az eKönyv.hu megjelenése örvendetes és üdvözlendő.

Az Indexen ma délután megjelent cikk kapcsán merült fel bennem néhány gondolat. Az írás témája az idei Könyvfesztivál keretén belül megrendezett ekönyvkiadással, és általában a könyvek digitalizálásával foglalkozó konferencia sommázata. A cikk alapján valami itt nagyon nem stimmel...

Nyilván a szűrés szűrése (vagyis egy cikk elemzése) önmagában nem megalapozott és rengeteg félreértésre adhat okot, tehát éppúgy minősítem a cikkírót (és az ő véleményét), mint a cikk témájául választott dolgokat vagy a cikkben elhangzott véleményeket. Vegyük alapul azt a tételt, hogy minden lent olvasható véleményt nagyjából úgy kell érteni: "ha ez úgy igaz, ahogy az idézett cikk írja, akkor...".

Először

Matyi Dezső az Alexandra tulajdonosaként ebbéli tisztében nyilván védi a saját érdekeit. Ehhez képest számomra nem egészen világos annak gondolatának az alapja, hogy az új technológia szükségszerűen és kizárólagosan rossz kell legyen. Miért egyértelmű (és elkerülhetetlen), hogy a digitális könyvkiadás azonos és egyenlő az illegális tartalmakkal? Mikor fogja fel azt, ha egyáltalán eljön ez a pillanat, hogy az emberek olvasni akarnak, és olvasnivalóra vágynak, és nem feltétlenül és kizárólagosan abban a formában, amely formát eddig a (papír)könyvet kiadó vállalatok biztosítottak a számukra?

A kalózkodás furcsa fogalom: jól párhuzamba állítható mostanában gyors hajókkal közlekedő, állig felfegyverzett marcona alakokkal. Ők bizonyos előnyök megszerzése végett "rosszalkodnak", amelyért jó esetben elnyerik méltó büntetésüket. Ezekhez a javakhoz máshogy is hozzájuthatnának (például megvehetnék), de ennek számukra gyakorlatban van legalább egy akadálya (már amennyiben nincs rá elegendő pénzük). Ha az illegális ekönyv olvasója kalóz, úgy ő is bizonyos előny (az elektronikus olvasás) megszerzése végett követi el a cselekményt, mégha ahhoz sem fegyver, sem hajó nem kell. A differencia azonban elég komoly: neki van pénze, van elhatározása megszerezni e jószágot, épp csak lehetősége nincs rá.

Másodszor

Bodó Balázs fő gondolata, amennyiben összefogás és határozott irány kell a térnyeréshez és a pomogácsokkal vívott harc megnyerésére, nagyjában-egészében egybevág azzal, amit én a kérdésről gondolok. Egy probléma van vele: minek technológiát gyártani, ha az készen van? Jó magyar módra kegyetlen pénzért találjuk fel a spanyol viaszt, döntsünk bele néhány százmilliót (uram bocsá' milliárdokat), majd egy szimpla félrenyúlás keretében dobjuk az egészet a kukába, ahogy történt az már rengeteg dologgal?

Nyilván megfelelő összefogással, ésszerű célok kitűzésével és megvalósításával reálisan lehet egy "nagy" ellen menni. Ehhez azonban sürgősen, és nem magyar "Pató Pál-urasan", ezer felé húzva és halogatva tenni kellene.

Harmadszor

Lehet a versenyt nem szeretni. Lehet a gravitációt nem szeretni, mert az asztalról levert vajas kenyér után fel kell takarítani, vagy a munkapadról a lábujjunkra rántott kalapács roppant fájdalmat tud okozni. Ettől még mindkettő létezik: a verseny is és a gravitáció is. Starcz Ákosnak, a Bookline igazgatójának szavai azért is tűnnek számomra visszásnak, mert per pillanat az ő Lírával közös kezdeményezésük (eKönyv Magyarország Kft.) az egyetlen, amely ésszerű célokat felmutatva, tettekkel kiegészülve próbál valamit létrehozni abból, ami Nyugat-Európában jórészt működik: az elektronikus könyvek piacának kínálati oldalát.

Negyedszer

Sajó Andrea, az OSZK (per pillanat az egyetlen tisztességes mennyiségű magyar nyelvű elektronikus tartalmat kínáló legális forrás) vezetőjének volt egy, a cikk által kiemelt épkézláb mondata: "A könyvtár mindig öncélú volt, csúnyán nézett a felhasználóra, de ez megváltozik. Egy könyvtár sem veszíthet olvasókat." Nem állítom, hogy a fején találta a szöget, mindenesetre rámutatott valamire, aminek igenis jelentősége van: nagyon új dologgal állunk szemben, amelyre már megvan az igény, épp csak senki nem tudja, hogy ezt hogyan elégítse ki anélkül, hogy a közreműködő felek érdekeit sértené.

Végül

A cikk záró gondolatával nem értek egyet, és erre jó okom van: a Google (vagy bármely más egyeduralkodó) totális térnyerésével nem mi, olvasók járunk jól, hanem "ők", a kvázi-szolgáltatók. És rajtuk kívül sajnos senki más. A vásárlók (fogyasztók) érdekeit két dolog szolgálja nagyon: egyrészt a verseny, másrészt az, hogy képesek pontosan definiált igényt támasztani az őket kiszolgáló gyártók (kereskedők, szolgáltatók) felé. Minél határozottabb és vehemensebb ez az igény, annál egyszerűbb (és határozottabb) rá a válasz. Az erős keresleti piacot nem a kínálat befolyásoja (mint teszi azt rengeteg területen.

Továbbá

Az inforadio.hu rövid összefoglalóban említi az eKönyv Magyarország sajtóbemutatójának gondolatait. Ismét Starcz Ákost idézik, amikor leírják: "A kft. ajánlása szerint az e-könyveket a papíralapú változatnál 20-50 százalékkal alacsonyabb áron érdemes árusítani." Mondhatnók: hiszem, ha látom. Láthatjuk: Závoda Pál Milota című műve a txtr.hu-n drm védett ePub formátumban 1990 forint. Libri ár: 3316 forint. Ez 40% differencia (nettó árakat figyelembe véve az eltérés még több: 50%).

Másképp fogalmazva: a károgóknak, aggodalmaskodóknak, szőrszálhasogatóknak és kusshadóknak nem lenne sokkal hatékonyabb azzal foglalkozni, hogy ők maguk mit tesznek ennek a nagyszerű technológiának a kihasználásáért ahelyett, hogy a saját életüket tennék sokkal nehezebbé (profitjukat pedig alacsonyabbá)?

Zárszóként (update)
Az már tegnap éjszaka, zuhanyozás közben jutott eszembe, hogy végülis ezekkel a gondolatokkal egyetlen dolgot közvetítenek a vásárlójuk felé: "te kalóz vagy, tehát rossz ember!" Biztos vagyok benne, hogy ezt igen sokan rossz néven veszik.

Update 2
Két link az SG.hu oldalról. Elsőként a txtr reader késéséről, néhány sületlenséggel (pl. wlan és bluetooth) kiegészítve. Másodikként pedig egy összefogalás arról, mit is gondol az EU digitális poltikáért felelős biztosa az illegális letöltésekről.

Ma nyitja kapuit a 2010-es Könyvfesztivál. Ami az elektronikus könyvek szempontjából izgalmas, hogy természetesen a Koobe Magyarország is megtalálható lesz, a Kossuth Kiadó standjánál kell keresni, a Jövő Háza földszintjén, a 18-as helyen (a bejárat után kétszer balra).

Ha minden jól megy, hallhatunk eKönyv Magyarország prezentációt is, ez a tervek szerint pénteken 16.00-kor lesz az Osztovits teremben, ez az alaprajz szerint a Csodák Palotájaban van. Lehet, láthatunk ott 'textr-t?

Izgalmas még ez a monstre diszkusszió is, amit az alábbi címmel tartanak a Márai teremben, pénteken, 10.00-16.00 között:

A könyvkiadás és könyvkereskedelem helyzete az elektronikus másolhatóság korában
1. Szerepvállalás a könyvörökség digitalizálásában.
2. Az illegális másolás elleni küzdelem eszközei és eredményei.
3. Szövegkultúra a digitális másolhatóság korában – stratégiák, politikák

Ahogy néztem, a civil másolókat nem hívták meg, de sok okos ember azért lesz ott. Például az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Így azért lehet, picit egyoldalú lesz az a kép.

Részletes programok itt, részletes alaprajz meg itt található. Az MKKE-nek meg jár egy feketepont, mert a kereshető adatbázis a mostani állás szerint üres, az egész oldal flash vagy pdf, és kicsit karcos összemazsolázni a tematikus ügyeket. Hogy pl. a Supka Géza teremben is lesz egy izgalmas beszélgetés a bibliEtékával, ami a surranópályán már fel is bukkant egy raklap ingyenes epubbal. És lesznek még érdekes események, érdemes kimenni akkor is, ha a villanykönyv-dedikálás még nem kiforrott technológia ;-)

UPDTATE: aki a villanykönyv-témát (is) szeretné körbejárni, az alábbi versenyzőket ne hagyja ki a programjából:

• eKönyv Magyarország - villanykönyvek kiadóknak és olvasóknak, kézbe vehető a 'textr (A Líra stand mellett)
• Koobe Magyarország, a piacvezető olvasóeszköz-forgalmazó, elsősorban olvasóknak érdekes (A Kossuth Kiadó standja mellett)
• eBook online - Könyvfaló - leendő olvasók itt tudják a legtöbb eszközt megnézni, Koobe és Onyx is volt kint, a kiadóknak viszont a Content Server lehet érdekes (kint, a tó melletti pavilonsorban)
• biblieteka.hu - őket még abszolút nem ismerem, de rajta vagyok az ügyön, hogy frissüljön az adatbázis :-) (Fönt a galérián)

Olvasóvasból már elég sok látszik, sőt meg is vásárolhatóak nagyobb komplikációk nélkül, de a tartalomoldali áttörés még várat magára. Különféle kezdeményezések persze vannak, üzletiek és civilek is.

Az utóbbiba szeretnék egy kis rendszert vinni a mellékelt minifelméréssel. A terv az, hogy a kérdőíven jól szereplő kiadóknak és témáknak kiemelt fókuszt szentelünk, és a magunk szerény eszközeivel azon leszünk, hogy ők legyenek kint először.

A kitöltéshez kattints ide.

Reméljem az ingadozó, kockázatkerülő könyvkiadókat sikerül ezzel meggyőzni, hogy az igényes elektronikus tartalomnak bizony van piaca.

Az eredmények itt láthatóak.