Az Indexen ma délután megjelent cikk kapcsán merült fel bennem néhány gondolat. Az írás témája az idei Könyvfesztivál keretén belül megrendezett ekönyvkiadással, és általában a könyvek digitalizálásával foglalkozó konferencia sommázata. A cikk alapján valami itt nagyon nem stimmel...

Nyilván a szűrés szűrése (vagyis egy cikk elemzése) önmagában nem megalapozott és rengeteg félreértésre adhat okot, tehát éppúgy minősítem a cikkírót (és az ő véleményét), mint a cikk témájául választott dolgokat vagy a cikkben elhangzott véleményeket. Vegyük alapul azt a tételt, hogy minden lent olvasható véleményt nagyjából úgy kell érteni: "ha ez úgy igaz, ahogy az idézett cikk írja, akkor...".

Először

Matyi Dezső az Alexandra tulajdonosaként ebbéli tisztében nyilván védi a saját érdekeit. Ehhez képest számomra nem egészen világos annak gondolatának az alapja, hogy az új technológia szükségszerűen és kizárólagosan rossz kell legyen. Miért egyértelmű (és elkerülhetetlen), hogy a digitális könyvkiadás azonos és egyenlő az illegális tartalmakkal? Mikor fogja fel azt, ha egyáltalán eljön ez a pillanat, hogy az emberek olvasni akarnak, és olvasnivalóra vágynak, és nem feltétlenül és kizárólagosan abban a formában, amely formát eddig a (papír)könyvet kiadó vállalatok biztosítottak a számukra?

A kalózkodás furcsa fogalom: jól párhuzamba állítható mostanában gyors hajókkal közlekedő, állig felfegyverzett marcona alakokkal. Ők bizonyos előnyök megszerzése végett "rosszalkodnak", amelyért jó esetben elnyerik méltó büntetésüket. Ezekhez a javakhoz máshogy is hozzájuthatnának (például megvehetnék), de ennek számukra gyakorlatban van legalább egy akadálya (már amennyiben nincs rá elegendő pénzük). Ha az illegális ekönyv olvasója kalóz, úgy ő is bizonyos előny (az elektronikus olvasás) megszerzése végett követi el a cselekményt, mégha ahhoz sem fegyver, sem hajó nem kell. A differencia azonban elég komoly: neki van pénze, van elhatározása megszerezni e jószágot, épp csak lehetősége nincs rá.

Másodszor

Bodó Balázs fő gondolata, amennyiben összefogás és határozott irány kell a térnyeréshez és a pomogácsokkal vívott harc megnyerésére, nagyjában-egészében egybevág azzal, amit én a kérdésről gondolok. Egy probléma van vele: minek technológiát gyártani, ha az készen van? Jó magyar módra kegyetlen pénzért találjuk fel a spanyol viaszt, döntsünk bele néhány százmilliót (uram bocsá' milliárdokat), majd egy szimpla félrenyúlás keretében dobjuk az egészet a kukába, ahogy történt az már rengeteg dologgal?

Nyilván megfelelő összefogással, ésszerű célok kitűzésével és megvalósításával reálisan lehet egy "nagy" ellen menni. Ehhez azonban sürgősen, és nem magyar "Pató Pál-urasan", ezer felé húzva és halogatva tenni kellene.

Harmadszor

Lehet a versenyt nem szeretni. Lehet a gravitációt nem szeretni, mert az asztalról levert vajas kenyér után fel kell takarítani, vagy a munkapadról a lábujjunkra rántott kalapács roppant fájdalmat tud okozni. Ettől még mindkettő létezik: a verseny is és a gravitáció is. Starcz Ákosnak, a Bookline igazgatójának szavai azért is tűnnek számomra visszásnak, mert per pillanat az ő Lírával közös kezdeményezésük (eKönyv Magyarország Kft.) az egyetlen, amely ésszerű célokat felmutatva, tettekkel kiegészülve próbál valamit létrehozni abból, ami Nyugat-Európában jórészt működik: az elektronikus könyvek piacának kínálati oldalát.

Negyedszer

Sajó Andrea, az OSZK (per pillanat az egyetlen tisztességes mennyiségű magyar nyelvű elektronikus tartalmat kínáló legális forrás) vezetőjének volt egy, a cikk által kiemelt épkézláb mondata: "A könyvtár mindig öncélú volt, csúnyán nézett a felhasználóra, de ez megváltozik. Egy könyvtár sem veszíthet olvasókat." Nem állítom, hogy a fején találta a szöget, mindenesetre rámutatott valamire, aminek igenis jelentősége van: nagyon új dologgal állunk szemben, amelyre már megvan az igény, épp csak senki nem tudja, hogy ezt hogyan elégítse ki anélkül, hogy a közreműködő felek érdekeit sértené.

Végül

A cikk záró gondolatával nem értek egyet, és erre jó okom van: a Google (vagy bármely más egyeduralkodó) totális térnyerésével nem mi, olvasók járunk jól, hanem "ők", a kvázi-szolgáltatók. És rajtuk kívül sajnos senki más. A vásárlók (fogyasztók) érdekeit két dolog szolgálja nagyon: egyrészt a verseny, másrészt az, hogy képesek pontosan definiált igényt támasztani az őket kiszolgáló gyártók (kereskedők, szolgáltatók) felé. Minél határozottabb és vehemensebb ez az igény, annál egyszerűbb (és határozottabb) rá a válasz. Az erős keresleti piacot nem a kínálat befolyásoja (mint teszi azt rengeteg területen.

Továbbá

Az inforadio.hu rövid összefoglalóban említi az eKönyv Magyarország sajtóbemutatójának gondolatait. Ismét Starcz Ákost idézik, amikor leírják: "A kft. ajánlása szerint az e-könyveket a papíralapú változatnál 20-50 százalékkal alacsonyabb áron érdemes árusítani." Mondhatnók: hiszem, ha látom. Láthatjuk: Závoda Pál Milota című műve a txtr.hu-n drm védett ePub formátumban 1990 forint. Libri ár: 3316 forint. Ez 40% differencia (nettó árakat figyelembe véve az eltérés még több: 50%).

Másképp fogalmazva: a károgóknak, aggodalmaskodóknak, szőrszálhasogatóknak és kusshadóknak nem lenne sokkal hatékonyabb azzal foglalkozni, hogy ők maguk mit tesznek ennek a nagyszerű technológiának a kihasználásáért ahelyett, hogy a saját életüket tennék sokkal nehezebbé (profitjukat pedig alacsonyabbá)?

Zárszóként (update)
Az már tegnap éjszaka, zuhanyozás közben jutott eszembe, hogy végülis ezekkel a gondolatokkal egyetlen dolgot közvetítenek a vásárlójuk felé: "te kalóz vagy, tehát rossz ember!" Biztos vagyok benne, hogy ezt igen sokan rossz néven veszik.

Update 2
Két link az SG.hu oldalról. Elsőként a txtr reader késéséről, néhány sületlenséggel (pl. wlan és bluetooth) kiegészítve. Másodikként pedig egy összefogalás arról, mit is gondol az EU digitális poltikáért felelős biztosa az illegális letöltésekről.