Intro

Régi adósságot törlesztek, amikor (nem kevés bátorságról és szerénytelenségről tanúbizonyságot téve) arra vállalkozom, hogy az iRiver olvasójáról írjak. A szerencse (a biblieteka jóvoltából) végre kezembe sodort egyet ebből az izgalmas szerkezetből, és kipróbáltam.

Az iRiver nem ismeretlen az alternatív szórakoztatóelektronika fogyasztói előtt, a koreai kompánia mindig is igyekezett számos funkciót bezsúfolni olyan eszközökbe, ami trendi versenytársakéból hiányzott. CD-s mp3 lejátszói legendásak voltak a maguk idején, flashmemóriás verzióikból magam is elfogyasztottam kettőt. Aztán a funkcionalitás fontosságát kicsit meghaladta a formatervezés, és születtek igen szép és igen drága lejátszók.

Úgy fest, ők sem akartak lemaradni a nagy e-könyv olvasó boomról, és megcsinálták a maguk olvasóját.

A vas

A csatolókat tekintve a Story szerencsére teljesen szabványos, memóriából SD-t, adatból és töltésből mini USB-t fogad, akinek pedig akusztikus igényei lennének, a fülhallgató 3,5 mm-es. Processzorból is egy igen izmos került bele, ettől, vagy az ismeretlen eredetű grafikus vezérlőtől az eszköz kimondottan gyors lett.

A formatervezők jó munkát végeztek: az eszköz úgy külcsínben, mint a grafikus felületen: szép. Egy-két dolog kifejezetten menő, pl. a kétoldali szolídan rejtett, de nagyméretű lapozógombok, mások kicsit túl minimalistára sikeredtek. Pl. napok kellettek, hogy rájöjjek a töltöttségjelző hogyan is működik. Az energiakezelést (kötelező, igaz késleltetett standby és shutdown) sem igazán értem. Minek kell egy eInk eszközt lekapcsolni? A Koobe el van napokig ugyanazzal az oldallal, ha úgy alakul, a fogyasztás meg ugye elhanyagolható. Öröm az ürömben, hogy standby-ból azonnal, kikapcsolásból pedig kellemesen gyorsan éled föl az olvasó.

Viszont az eszköz maga méreteit és arányait tekintve (talán nem véletlenül) a Kindle kiköpött mása. A rossz hír, hogy a másolás nem sikerült valami jól. Például nem szériafelszerelés a védőtok, és ahogy elnézem, a külön vásárolható tok fölapplikálása az olvasóra közel sem triviális. Mert nútnak, vagy horonynak nyomát sem láttam. A billentyűzet, ami persze véletlenül sem ismeri a magyar karaktereket, szintén rejt furcsaságokat. Van MENU és van OPTION billentyű is. Microsoft áldozatoknak a jobbklikk avagy context menu ugrik be erre, ami egyébként hasznos, de mikor melyiket kell nyomni?

A "valódi" qwerty billentyűzet kicsit konzervatív értékeket közvetít, jó hogy valódi gombokat lehet nyomkodni, de nagyon rossz, hogy nincsenek magyar karakterek. Még trükközve (SYM gomb) sem. Ezért aztán inkább negatívnak értékelem: méret- és árnövelő, potenciális hibaforrás. Legalábbis annak, aki magyarul akarna írni.A keretrendszer képe is igen szépre, kellemesre sikerült, bizonyára volt tördelői affinitása annak, aki a főképrenyő oldalképét összerakta.

A keretrendszer

Az, hogy van négy kurzorgomb, továbbá ENTER és BACK, nagyon kellemessé teszi az állományok közötti navigálást. Magukat az állományokat illik a rendszerfolderekbe pakolni, azaz könyvet a könyvek közé, zenéket a zenékhez, de ha valamiért ettől a konvenciótól eltérnénk, akkor sincs nagy baj. Egyrészt lehet a folderek mentén közlekedni (bár amit nem ismer föl a rendszer, azt nem is jeleníti meg), másrészt összeszedi az ismert formátumú állományokat, és felsorolja a megfelelő rovatban, a fizikai helytől függetlenül.

És itt kezdenek gyülekezni a felhők. Egy ideális világban ugyanis nem néhány címet tartunk az olvasón, hanem alsó hangon több százat. Viszont az epub parser, és ez gondolom az Adobe sara, nem használja az állományokban amúgy elérhető metaadatokat. Ez ellen védene a kereső (Kindle) az utoljára olvasott művek listája (Koobe), vagy az egyszerű folderhasználat (Koobe, Onyx).

A keretrendszerhez sorolom, hogy néhány hasznosnak szánt funkciót is beépítettek, ilyen a Napló (Diary) és a Feljegyzés (Memo) kezelés. Az utóbbiból hangosat is képes rögzíteni. Viszont ezen a vonalon sikerült belefutnom egy jókora problémába. Noha a rendszer angol nyelvűre volt állítva, valamiért meg volt arról győződve, hogy én a latin betűkkel kínaiul akarok írni. Azaz esze ágában sem volt az én ékezetmentes szövegemet visszaadni, hanem megfelelő karakterkombinálás esetén bepöttyentett egy kínai írásjelet. És egy heti guglizás után sem sikerült erről lebeszélni :-( Ugyanezért a szövegbeli keresést, vagy szótárazást sem sikerült használnom.

Formátumok

Ezen a téren a Story elég erősnek számít, bár talán kicsit extrém, hogy egy e-olvasó ismerje az ogg-ot, vagy az office formátumokat. Személy szerint fájlalom, hogy a prc, mint publikációs formátum, kimaradt a firmware-ből. Van helyette cbz a képregények kedvelőinek, és (gondolom az erős processzor miatt), meglepően kellemes az olvasási élmény.

A hagyományos olvasóformátumokból a pdf és az epub használható a szerkezeten. A pdf a szokásos  csapdákkal küzd. A pdf a lapkép konzerválására és az összetett lapképek megjelenítésére jó (több hasáb, sok kép, stb), és ebben semmilyen 6"-os kijelző nem versenyképes a sima papírral. Ha nagyon erőltettem, volt újratördelés, csak épp köszönet nincs sok benne.

Az epub megjelenítés nagyjából a megszokott, van zoom, három fontmérettel, van tartalomjegyzék. Extra, hogy a dithering külön kapcsolható. Lehet könyvjelzőket hagyni a publikációban, viszont azok nem érhetőek el belülről, csak anyagból kilépve. A könyvjelzők egy helyen  találhatóak az összes könyvhöz. Van szövegbeli keresés, de a beviteli problémám miatt nem tudtam használni. Van lapra ugrás, a meglehetősen érdekes Move Page névre hallgat a belső menüben.

Verdikt

Nem először van az érzésem, hogy a hardvert nem lehet nagyon elrontani, a komponensek monolitikusak (grafikus vezérlő-kijelző pl.), az összerakás robusztus és igényes. A szoftver viszont kiforratlan, de nagyon. Nem értem, hogy hogyan lehet metaadat-használat nélküli parsert kiadni 2010-ben. A firmware update pedig kockázatosnak látszik, többen szóvá tették már, hogy elszállt tőle az olvasójuk. Ezért aztán hiába nyitott a firmware, nem gondolom, hogy egyhamar "háztáji" verziókkal kísérleteznének a tömegek.

Az ötlet, hogy kiegészítő funkciókkal bővítsenek egy dedikált olvasót, mindenképpen kedves, de jobban tetszene, ha főfunkció lenne rendesen kidolgozva (keresés, kiemelés, szótárazás, metaadatok szerinti rendezés, csoportosítás, kicsit több fontméret, esetleg lapképi finomságok [margó, sortáv] állíthatósága).

A qwerty billentyűzetet és az Office kompatibilitást nem igazán várom el egy dedikált olvasótól, és ha választani kéne, én inkább a Kindle-re szavazok, még azon az áron is, hogy esetleg a vásárolt magyar epubokat törnöm kell, hogy fölrakjam rá. (Már ameddig a kiadók és a firmware-ek nem érnek össze.)

Persze néhány firmware-generáció után nyilván újra kell majd értékelni az álláspontomat.