...addig jó, amíg csak gyártunk [az ismert LGT-nóta dallamára]
Ez a post azért jött létre, hogy mindennemű prepozíció, tudományos és áltudományos, gyakorlati és elvi okfejtés mellőzésével mintegy fórumként teret nyisson az ePub (és társai) gyártásával kapcsolatos tapasztalatok megvitatásának.
Kezdődjék hát az agytorna!
Bocsánatot kérek, barátaim, ez egy emocionális poszt lesz. A nagy helyzet az, hogy pár órával ezelőtt bizony a kezembe került egy iPad, és legalább öt percig mókázhattam vele. És hát szaknyelven szólva bizony odabasz rendesen.
Értelemszerűen csak a könyves részt abuzáltam, és amit eddig láttam belőle az bizony bíztató.
Szóval azt hiszem ez a forma/méret, ez a könnyed használhatóság rendesen át fogja rendezni azt a világot. A kindle-t páros lábbal átugorja használhatóságban és nyíltságban. (Ó! Ezt mondom az almáról, és még hiszek is benne??!!)
Várom a versenytársakat, hogy űbereljék, (nem fogják, vagy legalábbis nem könnyen) és tartsák a lendületet az apple-ban. Legyen verseny. Nyomják az árat lefelé. Mert lesz ilyenem.
UPDATE 0412: megkaptam a forrásállományokat, kutya közönséges, Calibre-vel készült viszonylag nagy, de belül tördelt epubok. Fontok nem voltak befűzve.
Innentől kérdés, hogy akkor miért nyílt meg lassan, és mihez kezd majd a beágyazott fontokkal. De ezt majd csak egy alaposabb teszt után tudom megmondani.
Amint arról a maga idején a blog is beszámolt, Steve, aki jó munkásember, jól kivárta a CES okozta hullámverés elültét, és maga is előugrott egy izgalmas eszközzel. Mivel ezt a szerkezetet már évek óta várta a felcsigázott közönség, volt is visszhang rendesen. Ha minden igaz, pár héten belül igazi felhasználók is rátehetik a kezüket az Apple legújabb "fejőstehenére", vagy döglött lovára, hogy a mezőgazdasági hasonlatoknál maradjunk. Érdemes hát egy kicsit felidézni, hogy mi történt a bejelentés óta, és hogy hova futhat ki ez a dolog, főleg a villanyos olvasás és tartalomterjesztés vonatkozásában.
Ami engem meglepett, hogy elsősorban a hardverközeli témák izzottak föl a bejelentés után. Tény, hogy az előzetes várakozásokhoz képest (mint pl. ez a kamu-specifikáció) egy kissé vérszegényebb eresztéssel rukkoltak elő az almások. Volt is nagy sírás-rívás majd egyre-másra bukkantak föl a komolytalan és komoly vasgyártók, hogy bezzeg az övék mennyivel tutibb, mint az iPad.
A wikipedia röviden így jellemzi a Foxit olvasóját: "The device is notable in that it has minimal features (no wireless, no subscription, no DRM)." Vagyis figyelemreméltó, hogy mennyire alapszintű: nincs net, nincs rá előfizetés, nincs DRM. Nem véletlen, hogy már a megjelenése óta tetszett nekem.
Az eSlick a kis szoftvercég, a Foxit első hardvere, ennek minden előnyével és hátrányával. A cég pdf-es programjaival tűnt föl, a kicsi, könnyen használható Foxit Readere barátságos alternatívája az Adobe nehézkesebb szoftverének. Meglepő volt tehát a hír, hogy olvasóval állnak elő, az már kevésbé meglepő, hogy az olvasó fő formátuma kezdetben a PDF volt.
Most már az olvasók többsége képes kezelni a pdf-et, a kezdeti elképesztő árrés is a múlté (amikor a Kindle 1 még 370 dollárba került, az előrendelők 230 dollárért kapták meg az olvasójukat), úgyhogy fogytak az érvek az olvasó mellett, pláne látva az ügyetlenkedő fórumos ügyfélszolgálatot. Az eSlick mind árban, mind alapszolgáltatásban felsorakozott a többi, EB-600-ra építő olvasó közé. Azután jött a 2.0-ás firmware, és a szorosabbra fűzött kapcsolat a fictionwise-zal (a Nook mellett ez az egyetlen olvasó, ami a FW eReader formátumát (úgy-ahogy) támogatja). Az eSlick alternatíva maradt.
Hogy mindemellett miért érdemes eSlicket választani?
A saját érveim következnek. Az ekönyv olvasók régóta érdekelnek, de az már most látszik, hogy a kivárás taktikája nem fog működni. Miközben gombamód szaporodtak (szaporodnak) az olvasók, a gépemen gyűltek az olvasásra váró könyvek. Sonyt elvből (korábbi rossz tapasztalatok, no, nem az olvasóval) nem veszek, bevásárolni magamat egy amazon-szerű rendszerbe nem akartam. DRM-mentes könyveket vettem és veszek a továbbiakban is, a zárt DRM-es megoldások nem érdekeltek. A Foxit kezdetektől kezdve szimpatikus cég volt. Nem mellesleg a használt olvasóm postaköltséggel együtt is kétszáz dollár körül volt, (bőr)tokkal-vonóval sem volt több, mint egy Kindle vagy Nook posta és tok nélkül. Egy dologra akartam használni: regényolvasásra. Erre pedig tökéletes.
Doboz, Ügyfélszolgálat, tok
Az eBayról rendelt olvasó némi körömrágás után végül megérkezett: a papírdobozban az olvasó mellett egy USB kábel (plusz töltő), egy CD, egy két gigás SD kártya és egy fülhallgató lapult átalakítóval
Csak két dolog hiányzott: egy tok, és a mellékelt programok aktivációs kódja. Ez utóbbihoz a korai gépeknél a szériaszám mellett kellett a vásárláskor kapott kód is, ezt az előző tulaj elfelejtette odaadni. A Foxit ügyfélszolgálata kézségesen és kérés nélkül küldött két új aktivizációs kódot, minden levélre egy napon belül válaszolva.
Ugyanez történt a tokkal is, egykettőre megérkezett (gyorspostával, követhetően küldték). A bőrtok maga kényelmes, látszik róla, hogy képes megvédeni az eszközt, ha jól bepasszintottuk az olvasót, minden gomb kényelmesen elérhető (az egyetlen kivétel az újraindítás gombocskája, hiszen ez az olvasó hátlapján található.) Egyetlen hibája a fedőlap zsebe - sajnos már egy erősebb összecsukás után is nyomot hagy az olvasót védő bőrkereten.
Indítás, rendszerfrissítés, menü
Az eSlick egyik legnagyobb hibája, hogy bizony lassan áll fel a rendszer - stopperrel nem mértem, de fél percre tippelem mire a nyitóképernyőn vagyunk, és ezen a hibernálás sem segít. (Érdemes tehát az ébrenléti időt a maximumra, vagyis egy órára állítani.)
A rendszerfrissítés is macerás, kb. hét újraindítást igényel, szerencsére annak ellenére gond nélkül végigfutott, hogy nekem egy korai eSlick jutott. A régebbi rendszerrel meg sem próbáltam összehasonlítani, a legújabb firmware-ról írok (mivel nincs downgrade, korábbi verziókat nem is nagyon tudunk felrakni). Fontos: frissítés előtt nézzünk el a fórumra, néha a legfrisebb változattal sok a gond.
A nyitóképernyőn négy választási lehetőség fogad - vagy folytatjuk az olvasást (a gyorsmenüben az utolsó tíz megnyitott könyvet találjuk), vagy megnyitunk egy újat (kártyáról vagy magáról a gépről), vagy bekapcsoljuk a zenét. Mivel valószínüleg az SD kártyán tartjuk majd a könyveinket (a belső memória kicsi, és sokat kéne bűvészkedni a kábellel), valamint a zene megy, de arra meg vannak jobb eszközök, a négy választási lehetőség közül csak az első kettőt fogjuk használni.
Az eszköz négy baloldali gombjával újabb funkciókat hozhatunk elő: megint csak zene (ugorjunk), beállítások (1) (itt tudjuk ellenőrizni a verziószámot, szabályozni a hangerőt, megnézni, mennyire vannak tele a memóriák, beállítani, hogy hány perc után váltson sleep üzemmódba, illetve a preference feliratva kattintva kijelölhetjük, hogy alapból elforgatva jelenjenek-e meg a szövegek - ennél fapadosabbat kitalálni is nehéz). A másik két gomb is magától értetődő - vissza és kuka.
(Egy kis kitérő: elsőre zavaró, hogy a felugró menüknél nem teljes az oldalfrissítés - ott marad az alapoldal, vagy lekapcsolás esetén a menü "szellemképe". Lapozásnál eltűnik. Lásd a gyorsmenü képét:
Ha megnyitjuk az SD kártyát, hozzáférhetünk a fájlokhoz és könyvtárakhoz. Az utóbbiak nagyon hasznosak, de érdemes kitalálni egy olyan rendszert, hogy az olvasón navigálva a lehető legkevesebb kattintással érjünk el a kereset könyvhöz. A filenevekben a magyar ékezeteket igen, a keleti nyelveket például nem kezeli - ez utóbbi esetben a fájl névtelen lesz, csak a formátumát látjuk, de megnyitható.
Formátumok
A kettes firmware óta az eslick egy tucat formátumot kezel. Ami nekünk fontos, az az epub és a pdf.
Elvileg olvasható rajta a fictionwise védett formátuma is, de ez még több, mint kiforratlan. Habár az eSlick képes képeket is megjeleníteni, a négy szürkeárnyalat ugyanúgy kevés, ahogy a képernyőméret - ha mindenáron ezt akarjuk, mangát vagy kifotózott könyvet olvashatunk vele, de nem lesz nagy élmény. A direkt eolvasókra írt képregény viszont még így, négy árnyalattal együtt is működik.
Az epub kényelmesen olvasható, nagyítható. Egyszer fordult elő (egy Calibre-gyorsformázott könyvnél), hogy egy bizonyos oldalnál nem engedett tovább - többszöri próbálkozással is visszadobott a főmenübe. Betűméret-váltás után viszont gond nélkül működött a lapozás. (Akuélettartam-számoláshoz : többféle betűméretet kipróbálva nekem egy, a nyomtatott méretnél nagyobb betűméret jött be a leginkább - így viszont a kb. 300 nyomtatott oldalnyi könyvek két és fél - háromszorosukra nyúltak. Ennyivel többet kell lapozni.)
Az eSlick legnagyobb (egyetlen?) előnye a pdf-kezelése. Alapból minden pdf-fel megbirkózik (az extrém eseteket kivéve - én ezzel küldtem padlóra, de gond nélkül olvasott egy másik 150 megás fájlt). Ha máshogy nem, fektetett üzemmódban olvashatjuk a szöveget (ilyenkor lapozásnál ráhagyással vágja szét az oldalt - hogy nehogy fél sorokat hagyjon, az utolsó egy-két sort megismétli a második lapon, ami olvasásnál elég zavaró tud lenni), de a szövegre nagyítás és a lényeg: a reflow megold mindent.
A reflow automatikusan áttördeli az oldal tartalmát - ügyesen elbánik a többhasábos olvasnivalóval is, egyedül a beszúrt keretek illetve képek zavarhatják meg. Ezt hol az oldal elejére dobja, hol a lap végére kerül. Mivel oldalanként alakítja át a szöveget, ez azt is jelenti, hogy betűmérettől függően kettőt-hármat lapozunk, mire egyet ugrik az oldalszám. (A módszer hátránya visszalapozáskor jön elő, ilyenkor automatikusan az előző oldal tetejére ugrik). A matematikai képletekkel azonban még meggyűlik a baja (A és B - az olvasható betű ára az elszálló képlet.)
Lássunk egy példát! Fogunk egy cikket, kinyomtatjuk a kapott pdf-olvasóval. Alapból ezt látjuk, ha újratördeljük, szerencsénk van - a kissé zavaros első oldal után maga a szöveg jól olvasható.
De a három hasáb sem okoz neki gondot. Itt egy példa a Realms of Fantasy februári, pdf-es számából. Az ismertető először olvashatatlanul pici, áttördelve a sorok még nem szépek, de legalább a szemünk nem folyik ki.
Az, hogy ennyire jól bánik a pdf-fel, több szempontból óriási előny: gond nélkül megbirkózik az ázsiai karakterekkel is (csak ne a fájlnévbe legyen a szöveg), illetve értelmet nyer az egyik mellékelt program is. Az első látásra értelmetlen pdf-nyomtatót akkor szereti meg az ember, hogyha egy-egy hosszabb internetes cikkből fél perc eSlicken olvasható tartalmat gyárt (az olvasás megkezdéséhez sajnos még ott van a másik fél perc...), és persze segítségével egy lépéssel könnyebb az olvasóra szabott pdf elkészítése is.
Forgatás
Mivel nincs oldalsó lapozógomb, ezért az eSlicket legkönnyebb megtámasztva olvasni. Habár nagyon könnyű (180 gram, tokkal együtt sem több 350-nél), a sarkánál fogva egy idő múlva fárasztó. Ha sokat mozgunk vele, érdemesebb átállítani a megjelenítést, és oldalról, "kesztyűként" használni a tokot.
Összegzés
Az eSlick korai generációs olvasó - ezek között viszonylag jól muzsikál, de újonnan biztosan nem éri meg az árát. Ha mégis erre fáj a fogunk, akkor érdemes megfontolni a fictionwise ajánlatát (ameddig él) - ők száz dollárnyi kredittel fizetik meg a vásárlást. Másik lehetőség pedig, hogy aukciós oldalakon vadászunk egy használt eSlickre. Az eredeti tulajok közül egyre többen váltanak olvasót, az eSlick pedig nem elég nagy név, hogy az érdeklődők felverjék az árát. Az új (és remélhetőleg tovább fejlődő) firmware-rel viszont biztosak lehetünk benne: az eSlickkel kihúzhatjuk addig, amíg le nem tisztul az olvasók és formátumok jelenleg zűrzavaros piaca. Utána pedig élmény lesz váltani.
Hiánylista
A rövid fájlokat elolvasás után el is felejtenénk, de bennemaradnak a tízfős tartalomjegyzékben - nem lehet lecsukni a fájlt. A négy színárnyalat szöveghez ideális, minden máshoz kevés. Habár az olvasó könnyű, biztosabb tartást adnának a hosszanti oldal mentén elhelyezett lapozógombok.
Mint azt már itt-ott látni lehetett, a Koobe Magyarország is belecsapott az Onyx Boox60 forgalmazásába. Az árverseny még nem érezhető, ellenben belevágtak a felület magyarításába, úgyhogy előbb utóbb magyarul is meg fog tanulni ez az egyébként roppant használható szerkezet. Hogy a menürendszer csak angolul beszél, az nem annyira fájdalmas, mint hogy a szövegbeli keresés, és a viruális billenytűzet - még - nem ismeri a magyar karaktereket. A tervek szerint mindkét dologra lesz megoldás.
A másik érdekesség, hogy megtudtam, az Onyx a stardict szótárak nagy barátja. Egy faék egyszerűségű műveletsor végén (letölt, kibont, bemásol a SD/dict alkönyvtárba) a minden szöveges alpú formátumon működő Dictionary lookup funkció elkezd működni. Több szótárat is föl lehet tölteni, ezeket szótárazás közben lehet váltogatni. A nyelvtudást nem helyettesíti, az ingyenes szótárak meg nem a minőségükre lehetnek büszkék, de hasznos funkció, gyorsítja az idegen nyelvű szöveg olvasását.
Mint azzal fenyegetőztem az előzetesben, a reklám után kíváncsi voltam a részletekre is az ifjú eKönyv Magyarország kapcsán. Ezért aztán összeszedtem a kérdéseimet, amiket egy leendő, tudatos fogyasztó is föltenne, és elküldtem őket Weiler Péternek, az eKönyv Magyarország egyik ügyvezetőjének. Mivel kaptam válaszokat - amiket ezúton is köszönök - , itt olvashatjátok a blog első interjúját.
Egy éves múlt a blog, és milyen év van mögöttünk? Az évet még egy gyártó egyetlen tipusával kezdtük, már ami a hivatalos magyar jelenlétet illeti, aztán elkezdtek jönni a bejelentések, és szép lassan amellett, hogy új versenyzők is felbukkantak (T-Com, Sony, iRiver), az internetes rendelések is kezdtek kiszámíthatóbbá válni. Szóval, aki olvasóhóz akart jutni, az már megtehette, ha nagyon akarta. De mit hoz 2010? Ez itt a kérdés.
Erős kezdés volt a CES, ahol olyan régi adósságkat is sikerült törleszteni, mint a Que, és kezdtek föltünedezni az izgalmasnál izgalmasabb új eszközök. Néhányat már sikerült bemutatnunk (Onyx, iRex DR800), és igyekszünk lépést tartani az újdonságokkal. Ezekből lenne a 2010-es év áttörése? Személyes véleményem szerint nem, még akkor sem, ha mindenféle durva - bár tisztán technológiai - újításra vállalkoznak. Az érintőkijelző, a hajlékony kijelző, vagy bármi, ami a Wizplexet versenyhelyzetbe hozzá remek dolog, de kevés. Ami kell egy nagy dobáshoz (mondjuk a Kindle sikerének az ismétléshez) valami más kell, üzleti modell, és írdatlan tartalombázis. Erre most egy komoly esélyes látszik, az iPad. Annyira forró a téma, hogy lesz róla részletes poszt is. És még ki sem jöhetett az iPad, máris ott tolonganak az alig kevésbé potens versenytársak a nyakán. Ki lesz 2010 nagy nyertese az olvasók piacán?
Lassan lassan tisztul a kép. Mára gyakorlatilag két versenyző maradt lábon. A mobipocket az öregebb, szépen beágyazódott az Amazon üzleti modelljébe. Személyesen nagyon szeretem, korrektúrázni, PDA-n olvasni még mindig ez a legjobb. De már az Amazonnál is csak félgőzzel nyomják, a gyári fórumhoz majd két éve nem szól hozzá fejlesztő, nemhogy új funkciók nincsenek, de a régieket is veszik kifelé. (V.ö. Mobipocket Desktop vs Kindle for PC)
Az ePub új, elveiben, filozófiájában modern és nyílt. Lassan már normális eszközök is akadnak hozzá, amivel elő lehet őket állítani. Az olvasók egyre jobban kezelik, bizonyos eszközökön már annotálni is lehet őket. Ha majd lesz normális és funkciógazdag PC-s olvasó, akkor talán nem fog annyira fájni a prc térvesztése. (V.ö. Mobipocket Desktop vs Adobe Digital Editions)
A kérdés, átáll-e az Amazon ePubra, ha igen mikor, és milyen feltételekkel? Vagy pedig jönnek a tabletek, és radikálisan újrarajzolják a formátumtérképet a színes-szagos interaktív élményparádéval?
Ezen a fronton várom az igazi ébredést Magyarországon. Eddig csak a kispályások elszigetelt, és szabványosnak kevéssé mondható kísérletei jelezték, hogy vannak olyanok, akik beszállnának a kereskedelmi tartalomszolgáltatásba, de igazi áttörést nem láttunk a nagy nevektől (T-com, Bookline) sem. Talán most. Egy erős páros már bejelentette a színrelépését, és amennyire meg lehet ítélni, "komolyak a szándékaik". És ők még nem is a legnagyobbak. A másik kettő is tervez valami hasonlót? Vagy a maradék független kiadók lövik majd oldalba a mostani terjesztői gépezetet? Akinek híre, tippje, fülese, megérzése van, az ne habozzon megosztani :-)
Olvtársak! Poroljátok le a kristálygömböket, csomagoljátok ki a tarot-paklikat, és nézzetek bele, mi lesz a tuti 2010-ben? Várjunk, vagy vegyünk? Ha vegyünk, akkor mit? Lehet tippelgetni bátran, és egy év múlva derülhetünk vagy ámulhatunk a mai mondásokon.
Decemberben már emlegettük, hogy a négy nagy magyar terjesztő közül a "kicsi, de dinamikus", a Bookline belecsap az elektronikus-tartalom értékesítésébe is. Az anyacégtől átvett idegennyelvű anyagok azért nem verték le forgalmukkal a biztosítékot (az áraik már inkább).
Szerencsére nem állt meg itt az élet, a magában sem kicsi Bookline közös céget alapított az elsősorban nagykereskedelmi vonalon erős Lírával, a beszédes eKönyv Magyarország Kft néven. A téma még nagyon friss, ezért mélyelemzésbe még nem mennék bele, de talán végre látható közelségbe került az értelmes (értsd kurrens tartalom, megfizethető áron, szabványos formátumban) magyar e-könyvkiadás. A Bookline erős az internetes piacokon, a Lírának nagyon erős saját brandjei (kiadói) vannak, és a nem sajátokkal sem rossz a kapcsolata.
Elfért nagyon ez a manőver az Alexandra és Libri uralta kicsit langyos állóvízben, de ne felejtsük el, hogy nekik is lehet még egy-két szavuk a dologhoz.
Maradjanak velünk, a reklám után jövünk a részletekkel.
UPDATE: remélem az illetékesek látták ezt a prezentációt. Meg ezt itt.
Valahogy úgy volt, hogy én az olvasók Grálját, a tökéletes olvasót kerestem, Professzore olvtárs pedig úgy vélte, már meg is találta. A Koobe Magyarországnak hála (akik épp mostanság nyitottak meg egy újabb bemutatóhelyet a IX. Balázs Béla 18. alatt), egy igen erős potenciális versenyző is felbukkant a magyar piacon, és amikor felkértek egy tesztelésre, nem hagyhattam ki írókedvű olvtársunkat az értékelésből. Nem ugyanúgy látjuk a világot, és mást találtunk fontosnak az olvasón is. Ezért ez egy duplcsövű poszt, fogadjátok szeretettel.
Szóval iRex DR800S... Korábban sokat olvastam az iLiadról, az iRex másik, szintén 8 hüvelykes "top" olvasójáról, amelyet sokan a valaha gyártott legjobb PDF-specifikus e-olvasónak titulálnak. Címszavakban: nagyítás (zoom), pásztázás (pan), metaadatok szerkesztése az eszközön, kitűnő kezelőfelület, korrekt sebesség, kegyetlen ár.
A DR800S nem igazán utód, az iRex is inkább konzumer kategóriába, vagyis az "egyszerű" olvasók közé sorolja. Az iLiad és a DR1000 a "profi" megoldások kedvelőinek (és finanszírozóinak) való elsősorban. A két eszköz között tehát szakadék van: nincs nagyítás, nincs pásztázás, nincs on-the-fly metaszerkesztés. Maradt viszont a remek kezelőfelület és a kezelőelemek (gomb, slide/click bar, Wacom penna) és a hovatovább horrorisztikus ár.
Kezdjük az elején: nuk. Így egyszerűen, rövid u-val. (Valójában a magyar o és u hang közötti magánhangzó.)
(A képekre kattintva azok új ablakban teljes, néha megdöbbentően nagy méretben jelennek meg. A cikk végén az összes képről részletes leírás és külön hivatkozás található.)
Folytassuk a velejével! Itthon nem kapható, nem rendelhető, tehát csak magánimport útján juthat be az országba. Ár tekintetben a Kindle 2-vel versenyez, tehát per pillanat 259 amerikai dollárért juthat hozzá az, akinek tengerentúlon lakó ismerőse hajlandónak mutatkozik az eszközt saját címére megrendeli és postán elküldeni Magyarországra. Ezzel a postaköltséget, vámot, áfát nem számolva tekintélyes árelőnyre lehet szert tenni, mivel a még durva 200 forintos dollár-árfolyammal számolva is alig 52 ezer forintba kerül.
Ezért a pénzért kapunk egy gyönyörű eszközt, kitűnő minőségű 6 collos e-ink kijelzővel, egy kis méretű, színes, érintésérzékeny TFT-vel, amerikai szabványú hálózati USB töltővel, adatkábellel, itthon nem működő 3G-támogatással, nagyjából működővé tehető wifivel, zenelejátszással, ePub és éppenhogy PDF támogatással.
A Nook a Barnes&Noble, amerika immár csupán második legnagyobb könyvkereskedői hálózatának "saját" olvasója. Az Amazonnal ellentétben ők "nyitottak" a szó jó értelmében: nem csak a formátumuk, vagyis a lassan-lassan ipari szabványnak tekinthető ePub az, hanem a cég hozzáállása is. Az ekönyves áruházat lényegében bármelyik, az elvárásaiknak megfelelő ekönyvolvasót gyártó vállalkozás számára megnyitják: a Plastic Logic QUE vagy az iRex DR-sorozatú olvasói is innen kapják az anyagot zsinórtalanul. Egyszerűségben és hatékonyságban tehát az Amazon példáját másolják, csak épp annak pár rákfenéje nélkül. Pont a remek bolt az, ami az olvasóeszköz igazi előnye, egyúttal ez az, amit itthon nem lehet kihasználni. Legalábbis egyszerűen. A B&N ugyanis -- ellentétben az Amazonnal -- elég komolyan figyel a nemzetközi jogokra, így belátható időn belül nem lesz lehetőség Magyarországról rendelni tőlük (az elektronikus értékesítést firtató kérdésemre adott hivatalosnak tekinthető válaszukban legalább 1 évet ígértek). Az eszköz tehát e tekintetben pont ugyanolyan, mint a távol-keleti gyártók tömegeszközei. Mindazonáltal a tesztkészülék tapasztalatai alapján megfelelő trükkökkel és az Android (Linux) lehetőségeinek kihasználásával működésre bírható az olvasó -- bár ez megint nem a "nagymama is meg tudja csinálni" kategória.
Az egyik egyedi ismertetőjegy az alsó érintésérzékeny TFT. Ez szolgál az eszköz kezelésére. Hardveres gomb mindössze a ki-/bekapcsolásra és a lapozásra van, összesen 5 darab. Praktikus, szép, használható.
Egy kedves kis magyar kompánia, a Netkorzó is úgy érzi már, ideje belevágni az e-könyv bizniszbe, és felvették a kapocsolatot a CES postban is emlegetett Onyx Internationallel. A tesztkészüléket rám bízták egy hétvégére (köszönet érte), és én jól meg is hajtottam.
UPDATE, március 9: Már a Koobe Magyarországnál is előrendelhető ez az olvasó.
Az olvasó formavilága erősen hajaz a iPodra/iPhone-ra. Mattra eloxált alumínium hátlap, szintén matt, de a Kindle-t idéző kellemes műanyag front. Reset gomb nincs (bár néha jó lett volna, vagy csak a timeouthoz nem volt türelmem). Két négyirányú, koncentrikus gyűrűforma billenőkapcsoló középen egy OK gombbal alkotja a "gombolós" vezérlést. Szokni kell, és néha kicsit zavaró, hogy hogyan változnak a funkciók (pl. a VISSZA és a VISSZAFELÉ néha ugyanazt jelenti, néha nem), de ezzel együtt gyakorlatilag a teljes funkcionalitás elérhető ezekkel a gombokkal.
Fontos még, hogy a Boox60 szokásos 6"-os eInk kijelzője alatt ott lapul még egy WACOM tablet, ami azt jelenti, hogy a kontraszt változatlansága mellett érintőkijelző van, már ameddig megvan az eredeti stylusunk (ceruzánk). Bármi mással masszírozva a kijelző nem csinál semmit. És nem tudom hogy csinálták, de ez a szerkentyű messze gyorsabb bármilyen eInk eszköznél, ami valaha a kezemben volt. Nem PDA sebesség még, de majdnem. Ez igaz a rendszerbetöltésre is, abszolút barátságos, alig marad el a Koobe-tól.
Van még egy WiFi illesztés, ami publikus (védelem nélküli) hálózatra gond nélkül fölkapaszkodik, sőt elvileg a WEP-et és WPA-t is ismeri, de a mostani firmware valamiért nem tudott IP címet venni a routeremtől, ha a hálózaton volt titkosítás.
Az összes interface szabványos, adatot és tápot mini USB-n tud kapni, memóriából SD/SDHC bővítés lehetséges, hangot pedig egy 3,5 mm-es jack aljzat szolgáltat.
Részletes műszaki információk a vasról itt olvashatók.
Apróság talán, de a tesztpéldány védőtokja teljesen fehér és bőrszerű. Ez egyrészt valószínűleg piszkolódni fog, másrészt az olvasó hajlamos volt csúszkálni benne. Egy szilárd kötés a la Kindle vagy Koobe szerintem szerencsésebb választás lett volna, de sajnos ilyenre sem aljzat, sem horony nem található az eszközön. A másik tokkal kapcsolatos megfigyelés, hogy ha rajta van az olvasón, akkor egykezes fogásnál nem lehet az összes gombot elérni, és csak jobbal lehet használni, mert a balkezes tartásnál nem tudunk előre lapozni.
Ne csak nézd, hallgasd :-)
Érdekes dolog ez az e-könyv-világ. A világnak ezen a felén, ahol a kiadók - egyelőre - nem kényeztetnek el elektronikus kiadványokkal, a lelkes betűfaló civilek ugrottak fejest a villanykönyv-gyártásba. A többség beéri a mezei formátumokkal, word-rtf, néha txt; aki pdf-et gyárt magának, az már minősített eset, és csak a legelvetemültebbek készítenek prc-t, vagy epubot.
Az epub és eInk előtti világban (a pdf-et nem ideszámítva) a betűképek kérdése meglehetősen bináris volt: a prc-WinMo esetben kettőből lehet választani Tahoma vagy Courier New. Mondjuk ameddig QVGA a felbontás, már az is eremény, ha látunk valamit.
Az első változás az eInk eszközök megjelenésével és elterjedésével történt. Egyrészt nőtt a pixelszám, már finom részletek is feltűnhetnek a betűképen. Másrészt az alaprendszer bizonyos korlátok mellett engedi a fontkészletek babrálását. Prc esetén ugyan egy publikáció esetében csak egy font használható, de amennyiben rendelkezésünkre áll, azt a fontot magunk válaszhatjuk ki. Az epubnál meg egyenesen kötelező fontkészletet, vagy fontkészleteket befűzni a publikációba, mert anélkül az Adobe parser egyszerűen nem jeleníti meg a magyar ékezetes karaktereket.
És ha már muszáj, nézzük meg mit lehet belőle kihozni. Kis odafigyeléssel elérhetjük a maximális komfortot azzal, hogy azt a betűtipust választjuk ki, amelyiket tényleg a legkevesebb kényelmetlenséggel tudjuk órákig olvasni. Ha pedig itt megvitatjuk ezirányú tapasztalatainkat, talán a nem túl távoli jövőben megjelenő magyar kiadványok betűképe, betűképei is tükrözni fogják ezeket.
Bár akkora hírbombával, mint az iPad bejelentés, nem tudok szolgálni, de érdemes bekukkantani a Koobe honlapra. A kisebbik hír, hogy december végével jöttek ki új, magyar firmware-ek az olvasókra. Erősen kell nézni a változásokat, mert még csak a verziószám sem ugrott, (és néhány apró bug azért megmaradt), ezek inkább új buildek. Pl. most már az óra kijelzése kezd elhatalmasodni
A nagyobbik, hogy 10-11%-ot csökkentek a Koobe-k árai, így a v5 besuhant a lélektani 65.000 Ft alá. A viszonteladók honlapjai nem föltétlenül tükrözik még az árcsökkenést, aki most akar ilyesmit venni, az kérdezzen rá bátran.
Nos, megtörtént.
Jött egy enyhén kopaszodó, kissé betegesnek látszó ember a megunhatatlan farmerjában és azt mondta a világnak: itt vagyunk, kedves Világ, épp most adtunk minden konkurensünknek egy jó nagy tockost.
A blog bejegyzéseiben rendszeresen példálóztunk az Apple üzleti modelljével, kicsit kritizáltuk, nagyon veséztük annak lehetséges hatásait az elektronikus könyvek piacára, mindig kiegészítve azzal, hogy hát azért lesz itt még valami, ami bizony nagyot üthet. És igen, nagyot üt.
Egy valamirevaló mezitlábas netbook (az elsősorban internetes tartalmak és szolgáltatások elérésére optimalizált, rendszerint nagyon kis méretű hordozható számítógép) ennél ugyan olcsóbb lehet, de semmi nem jár mellé, ami e mellé jár. És azért az elvitathatatlan előnye az Apple összes platformjának és operációs rendszerének, hogy két dolgot csaknem hibátlanul tud: felhasználói élményt biztosítani és megbízhatóan működni. Ha a felhasználó nincs korlátozva (ahogy várhatóan nem lesz, mivel -- legalábbis Steve Jobbs szerint -- sim-lock nélkül fogják árulni világszerte), ráadásul meg van engedve neki, hogy tartalmakat vásároljon, akkor ezt meg fogja tenni. Ilyen áron ráadásul meglehetősen nagy tételben. Emlékeztetőül: az iPhone első kiadásának 8 GB-os verziója 2007. szeptemberében 400 dollárba került.
Sokan várták, hogy az Apple új táblagépe, a mostmár nevesíthető iPad alapjaiban fogja megváltoztatni a piacot. Várhatóan meg fogja, ha nem is alapjaiban. Nézzük sorban, hogy miért.
Körülbelül Kindle-színvonal. Öt nagy könyvkiadó (Penguin, Simon & Schuster, HarperCollins, MacMillan, Hachette Book Group) termékeit árulják az előzetes bejelentések szerint 5 és 20 dollár között. Baráti. Egyszerűségben hozni fogják az AppleStore elveit, ami a tapasztalatok szerint tényleg nem bonyolultabb, mint a 10 deka párizsit megvenni a sarki közértben.
ePub, esélyes, hogy DRM-mel. Mindenesetre az a tény, hogy az Apple nem a konkurens Mobipocket/Amazon formátuma mellett tette le a voksot, elég egyértelművé teszi, hogy nemzetközi szinten ez ePub lesz a szabvány. Ez pedig annyit jelent, hogy lesz rá fejlesztői környezet (akár Apple App szintjén), és előbb-utóbb az Adobe is össze fogja szedni magát, hogy valódi szabványt gyártson belőle.
A hype, illetve végülis az Apple részéről megszokott módon gerjesztett csordaszenvedély bőven elég embert fog áthúzni a papírról az elektronikus tartalmak olvasására. Még úgy is, hogy az iPad alapjában messze nem tud annyit és úgy, mint egy eInk/ePaper eszköz, sem a súly, sem a méret, sem az akkuélettartam, sem az olvashatóság tekintetében. Viszont ezen az áron (500 dollár, nagyságrendileg 120-150 ezer forint az itthoni viszonyokat ismerve) épp elég embert fog mozgósítani. Sokkal többet, mint amennyivel akár a Kindle, akár az összes többi e-könyvolvasó megmozgatott az utóbbi időben (nem csak itthon, hanem világszerte).
Nem tudom, hogy kéne-e...
![1](http://<p style="text-align: center;"><img src="https://m.blog.hu/ek/ekonyvolvaso/image/eslick/eslick02settings.jpg){kind=link}
Utolsó kommentek