E-könyv olvasók

A Stanza és az epub

Réges régen, egy távoli galaxisban már írtam a Stanza nevű iPhone/iPod alkalmazásról. Alapból nem vagyok az a kifejezett Apple rajongó, számos averzióm van az üzlet- és termékfilozófiájukkal, de már akkor is a sárga irígység evett az elképesztő grafikus felület és funkcianalitás miatt.

Az élet egy iPod Touchot sodort a kezembe, és persze első dolgom volt egy Stanzát applikálni rá a csodás AppStore-ból (A magyar store-ból is simán elérhető, ingyenes). És bizony kint van belőle a 2.0 verzió, ami mindent tud, ami egy olvasó alkalmazástól elvárható:

• Első és legfontosabb: beágyazás nélkül is helyesen jeleníti meg a magyar karakterkészletet az epub állományokban! A címekben is.
• Van annotáció
• Van integrált angol értelmező szótár (WordNet 2.0)
• Vannak integrált könyvesboltok (BooksOnBoard, Fictionwise, O'Reilly, Allromance, Feedbooks, Random House stb. ingyenes olvasnivalók szépen előkészítve.)
• És megvan az eddigi összes "eye-candy" finomság, az ultralátványos lapozás effekt és cover-flow, a csillió vizuális beállítás, fontok, sortávok, hátterek, az instant színprofil-váltás, az egyujjas fényerő- és kétujjas betűméret-állítás, stb.

Az élet persze nem habostorta. A legnagyobb gond, hogy a kijelző pixelmérete nem változott 480x320, ez bizony fájdalmas, még azoknak is, akik amúgy nem zárkóznak el a TFT-től. A másik, hogy a saját tartalom eszközre küldéséhez szükséges a Stanza dektop változatának futnia ugynazon a WiFi hálón, amit az iPod/iPhone lát. És ennek a PC-s változata valami ordenáré. Ha azon nem látszanak helyesen a karakterek, még nem kell pánikolni. Az átvitel kicsit trükkös, a PC-s alkalmazáson keresztül "ki kell ajánlani" a saját tartalmat, amit így az olvasó le tud tölteni magának. Érdekes, hogy egy tartalom nem az iTunes-on keresztül kerül föl az almás vasra.

Ami engem nagyon meglepett, hogy a Stanza epub parsere fényéveket ver az Adobe hasonló célú dolgaira. De ez csak a történet egyik fele. A másik, hogy ugynaz az epub állomány másképp néz ki a Stanzán és másképp egy Adobe meghajtotta dedikált olvasón (vagy PC-n,). Erős a gyanúm, hogy az Adobe DRM sem fog zökkenőmentesen működni a Stanzával, ha működik egyáltalán.

A DRM csapda

Nehéz helyzetbe kormányozza magát a halogató könyvipar. Aki most akarna megjelenni és kemény DRM-mel, annak állást kell foglalnia, hogy pontosan milyennel. Lehet valami standard (Adobe pl), amivel sok helyre eljuthat, de így is kimarad a potenciáls piac fele (Kindle, Stanza). Próbálkozhat valami egyénivel és teljessel, mint pl. az Amazon, de nem hiszem, hogy egy Amazonnál kisebb méretű entitás értelmesen bevállalná, hogy mindent elbukik, amit nem ő szolgál ki. Ezért kételkedem csöppet az eClicto-ban. Ezért állítom továbbra is, hogy a kemény DRM használata nemcsak az olvasóval (vásárlóval!) szúr ki, de a kiadónak sem magától értetődő érdeke.

Az meg külön érdekesség, hogy az elvileg szabványos epub a DRM-ől függetlenül is eltéréseket mutat. És ezt akkor most hogy? Aki az epub-képes olvasókat veszi célba építsen két párhuzamos rendszert, egyet az Adobe-istáknak, egyet az Apple-bázisnak??

Verdikt

A Stanza/iPod(iPhone) kombináció ideális "kapudrog" az e-olvasáshoz. Töméntelen legális és ingyenes olvasnivaló, végtelen komfort és funkcionalitás, korlátozás nélküli elérhetőség. A kis kijelző ugyan fájdalmas, de mindig zsebben lehet (főleg, ha ez egy telefon), és lehetővé teszi az instalt olvasást, gyakorlatilag bárhol és bármikor.

Akit elkap a gépszíj, "kinövi a kijelzőt", az meg nyugodtan fejlődhet tovább a kifinomultabb olvasási platformok felé (és elkezdheti költeni a pénzét).

A kiadók meg jobb lesz, ha nem tévesztik szem elől az az Apple felhasználókat, csak iPhoneból majd kilencmilliót adtak el tavaly, és fene tudja hány iPod/iPhone van kint már összesen, de biztosan sokszorosa a dedikált olvasóknak. És talán végre tényleg megjelenik az idén a sokat emlegetett Apple tablet, ami nem kevesek szerint olvasóplatformnak is kiváló lesz. Tény, hogy egy nagyképernyős Stanzától még én is gondolkodóba esnék.

UPDATE: Vannak azért érdekes kanyarok az Almás kompániánál is. Például, hogy a Stanza korábban képes volt USB-n szinkronizálni, de ez elmúlt. Itt van leírva, hogy miért.

Az előző post folytatásaként is az összehasonlítás és a helyzetfelmérés a célom. Az alábbiakban a „vasak” „etetésére” alkalmas könyváruházakat, fizetős és ingyenes forrásokat veszem sorra. Zárszóként pedig ismét a kiadókhoz „szólok”, hogy forszírozzam őket arra, hogy az illegális mellett helyett elérhető áron kínáljanak minél több legális tartalmat.

Kezdetnek három fontos kitétel:
1. a cikkben kizárólag a legális tartalmakat elérhetővé tevő források vannak felsorolva,
2. azok közül válogattam, amelyek elsősorban magyar nyelvű tartalmat kínálnak,
3. jobb híjján a „Mari néni” által annyira nem kezelhető, vagyis kevésbé egyszerű kategóriába tartozó oldalak is bekerültek, így a „letöltöm innen, utána kinyomtatom pdf-be, utána konvertálom, aztán feltöltöm” megoldások is képbe kerültek. Sajnos.

Nehéz ügy. Az olvatársak hathatós segítségével és az internet hosszas böngészésével is szomorú kép tárult fel. Optimális becslés szerint (a Magyar Elektronikus Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum Digitális Irodalmi Akadémiája választékát leszámítva) körülbelül 3000-4000 kötetnyi tartalom érhető el legálisan az országban. Ezek jelentős része ráadásul kevésbé „olvasóbarát” mind formátumát (PDF vagy saját, sokszor jelszavas vagy csak saját olvasóval számítógépen olvasható változat), mind a választékot tekintve. A mostani „vezető” szerzők, „bestseller” művek, vagyis a nagy kiadók által birtokolt tartalom elektronikus változatai szinte egytől egyig hiányoznak. A választék jelentős részét számítástechnikai szakirodalom, sci-fi és fantasy, klasszikus magyar és világirodalom (ez utóbbiak jórészt a MEK-ről) teszi ki, a maradék kisebb rész jellemzően kevésbé ismert, jobbára magyar szerzőktől származik.

Nézzük most, hogy mivel is lehet megtölteni a vasakat. Alapvetően két lehetséges út van. A két Kindle zsinórtalan, vagyis az Amazon boltjából tudunk pénzért (vagy néha ingyen) könyveket és egyéb tartalmakat letölteni, nincs szükség PC-s szöszmötölésre, WIFI keresésére, az egész 3G-n megy, ráadásul ingyenesen. A jelek szerint a hamarosan európa-szerte elérhető 'txtr is ezt az utat fogja választani, az azonban még nem tiszta, hogy itthon lesz-e áruház, aki „beszáll” hozzájuk. Az összes többi eszközt magunk kell feltöltsük az internetről bevásárolt tartalommal, ehhez pedig internetkapcsolattal megáldott számítógépre van szükségünk.

E rendhagyó postban az E-könyv olvasók blog szerzői foglalják össze gondolataikat az Amazon új, a könyvpiacot várhatóan alapjaiban megrengető kezdeményezéséről. Pro és kontra, szeret/nem szeret, jó/rossz.

A lényeg dióhéjban: az Amazon két nagy bejelentést tett. Egyrészt azt, hogy bizonyos feltételek (ár, formátum, jogtulajdon stb.) teljesülése esetén az eddig megszokott 70 (Amazon) : 30 (kiadó) javadalmazási arányt megfordítja, vagyis olcsóbb könyvekért többet kap a kiadó (nyilván az eladási ár arányában). Másrészt hamarosan megnyitja a Kindle fejlesztő környezetét, vagyis bárki írhat majd alkalmazást Kindle-re, ezzel lényegében lemásolva az Apple AppStore modelljét.

Dworkyll

Alapvetően a verseny nagy barátja vagyok, mert kikényszeríti a piaci szereplőkből, hogy valamifajta optimum felé konvergáljanak a megoldásaikkal, eltakarítja a vállalhatatlan teljesítményeket a piacról ésatöbbi. Vannak persze helyzetek, ahol a verseny nem ad optimális választ az adott kihívásra, de alapvetően hasznosnak érzem a versenyszférát.

De valahogy ez az e-könyv pálya még nem egészen mutatja a verseny (vásárlóra) áldásos hatásait. Kezdve azzal, hogy az eszközgyártóknál gyakorlatilag nincs verseny, már ami a kijelzőt illeti, folytatva azzal, hogy a formátumok (és a mögötte lévő üzleti logikák) kőkemény kizárásra játszanak, a potenciális fogyasztókat egy szerfölött kényelmetlen választásra kényszerítve: most akkor melyik DRM-mel ellátott szerkezetet vegyék? És ha a bolt (DRM) tetszik, de az eszköz nem, akkor mi van?

Az Amazon kitalált egy remek, bár zárt koncepciót, amiben nehéz nem észrevenni az Apple iTunes modelljét. A tartalomhoz jutás végtelenül egyszerű, kényelmes, és értelmes áron van (már ha az anyapiaci árakhoz nézzük). A mostani lépésével tett egy kézenfekvő de brutális lépést abba az irányba, hogy az e-könyvek fogyasztóbarátabb, értelmesebb áron jussanak el az olvasókhoz. Ez mindenképpen jó hír. De jó eséllyel egy ilyen árazás már nem nagyon fér össze a meglevő kiadói-terjesztői struktúrákkal. Amik fölött bár eljáróban van az idő, mégiscsak sokat tesznek (már ahol persze) azért hogy minőségi olvasnivalót kapjuk. Szerkesztők, korrektorok, tördelők pl. Szerkesztők és korrektorok továbbra is kellenek, a tördelőknek is lesz dolga, bár más, mint eddig. Ők eddig sem voltak agyonfizetve. Ha egy ilyen ár- és költségprés beindul, akkor annak sajnos jó eséllyel lesznek minőségbeli következményei. Hasonlóan negatívok, mint mondjuk a rendszerváltáskori könyvkiadási liberalizációnak.  Ez nyílván rossz hír.

Hosszú távon meg ideje lenne berendezkedni arra a világra, hogy vannak e-könyvek, vannak instant, a teljes világot lefedő (e-)könyváruházak. A könyvek előállításának is hasonlóképpen szabványosodnia kellene lennie mint a piacuknak, a mostani kézműves módszerekkel űzött kiadás indokolatlanul drága. És amikor túllendülünk majd mostani e-liberalizáció okozta óhatatlan minőségesésen (csak gondoljuk el, boldog-boldogtalan adhat ki e-könyvet, a nyomdai megjelenés költségeinek és kockázatainak a töredékéért pl-), amikor a verseny visszakerül a formátumoktól és a egymást kizáró technológiáktól az olvasnivalók, a tartalom területére, na akkor jön majd a digitális Kánaán. Szerintem.
 

ViDe0

 Az e-könyvek jelenlegi árai gyakran egészen viccesek, egy-egy e-könyv ára olykor akár kétszerese is lehet a papír verziónak, de még az Amazonon is találni olyat, hogy a hagyományos változat postaköltséggel együtt olcsóbban jön ki az elektronikusnál. Az Amazon mostani kikötései - könyvenként $3-$10, minimum 20% kedvezmény a papírváltozathoz képest - talán javítanak valamit a helyzeten, de még mindig kevesek ahhoz, hogy igazán megérje e-könyvet vásárolni. Papírkönyvet általában a fentihez hasonlóan minimum 20% kedvezménnyel szokás megszerezni. Ezt a kedvezményt általában az Amazon is megadja a könyv eredeti árához képest, és itthon is elérhető több webshopban is. Egy e-könyvtől többet várok, mint hogy gyorsabban megkapjam a papír változathoz képest. A papírkönyvet kölcsönadhatom, kirakhatom a polcra, eladhatom, ha már nincs szükségem rá, vagy elcserélhetem valakivel. Ahhoz, hogy minderről lemondjak, sokkal olcsóbban kellene megkapnom, mint a hagyományos, papír változatot. Annál is inkább, mert Amerikában és az UK-ban már működnek elektronikus könyvtárak is, ahol az e-könyveket a hagyományos könyvtárakhoz hasonlóan kölcsönözhetem ki. Márpedig egy e-könyv esetén meglehetősen kicsi a különbség aközött, hogy a könyv valóban az enyém (főleg, ha DRM-es), vagy ha szükségem van rá, kivehetem az e-könyvtárból egy hétre.

Lehet, hogy igénytelen vagyok, de a külsőnél a tartalom sokkal jobban szokott érdekelni, és általában semmi bajom azzal, ha az e-könyvem sima, formázás nélküli TXT-ben olvasom. Márpedig a fizetős e-könyveknek - tetszik vagy nem - fel kell venniük a versenyt a talán kevésbé jól formázott warez könyvekkel is. Erre szerencsére van mód. A Kindle és a hasonló, net eléréssel rendelkező kütyük segítségével az új könyvek beszerzése roppant egyszerű. Sokkal egyszerűbb, mint gép elé ülni, keresgélni a könyvet különböző oldalakon, letölteni valamilyen kétes, körülményes szolgáltatáson keresztül, szükség esetén konvertálgatni, összekötni a gépet az olvasóval, és reménykedni, hogy nem hiányzik egy oldal sem a műből. Ráadásul a könyv megjelenése után rögtön az enyém lehet, ami néhány mű esetén különösen pozitív dolog. Így azt mondanám, a megjelenés után max. $7 körül, pár hónappal később pedig max. $4-os áron már talán szívesen rendelnék tőlük könyveket. $2-$3 körül pedig akár gondolkodás nélkül is. Főleg, ha tudnám, hogy ennek nagy része a szerzőhöz kerül (ami most nyilvánvalóan nincs így).

Bár az általam írott árak túlságosan elszálltnak tűnhetnek, úgy gondolom, hogy hosszú távon hasonló árakkal fogunk majd találkozni. Mindez persze még igen messze van - a jelenlegi felállás mellett az Amazon lépése tehát kifejezetten örömteljesnek mondható.

A hír másik fele - a Kindle fejlesztői környezetének megnyitása - rövid távon sokkal többeket érinthet. Remélem, hamarosan követi őt a Sony, és a többi gyártó is...

Komavary

Az Amazon előre menekült. Rövid távon úgy látszik, ezzel mi, az olvasók járunk jól (szaporodnak az olcsó ekönyvek), hosszútávon viszont ez lehet az első jele annak, hogy a könyvpiac teljesen átalakul. Az Amazon eddigi feltételeihez képest úgy látszik, jobban járnak az írók, a kiadók, de biztos-e ez?

Először is, feltétellé teszik a nemzetközi terjesztést. Ez nekünk, nem-amerikaiknak jó, viszont még egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy megszűnjön a több részre osztott angolszász könyvpiac, ahol egy könyv jogai külön kelnek el pl. az Egyesült Királyságban és külön Észak-Amerikában. Ez az íróknak rossz.

Másodszor,a gyorsan tíz dollár alá kényszerítéssel - hiába kapnak többet arányaiban - rosszabbul járhatnak a kiadók, mint a jelenlegi modellel (Keményfedeles kiadás/drága ekönyv - puhafedeles kiadás/olcsó ekönyv).

Amennyiben az Amazon-modell elterjed, megszületnek az első cégek, amelyek egyetlen írót, vagy egy szűk írói csoportot menedzselnek - hiszen ha ki lehet váltani a kiadót, a bevétel megtöbbszöröződhet. (Érdeme ennek kapcsán elolvasni Robert J. Sawyer bejegyzését és a kialakult beszélgetést.)

Kérdés, hogy mi lesz a "kicsikkel"? Ki válogatja ki a magánkiadású regények tengeréből az olvasható darabokat? Hányan fogják abbahagyni az írást, akik ebben a modellben már nem keresnek annyit, hogy megéljenek belőle?

A másik hír hallatán is szkeptikus vagyok: nem hiszem, hogy egy könyvolvasó elárasztása alkalmazásokkal sok jót hozna. (Ehhez hozzá kell tenni, hogy a könyvolvasót én egy egycélú eszköznek tekintem: lehessen rajta könyvet olvasni.) Ráadásul az Amazon az Apple útját járja: így szinte biztosak lehetünk benne, hogy dögivel lesznek pl.könyves közösségi szolgáltatások, de olyan programot, amely egy jelenleg hiányzó formátumot tesz olvashatóvá a Kindlen, keresve sem találunk majd.

Az Amazon előre menekült. Boltját a könyves iTunessé, a Kindlét a könyvek iPhonejává akarja tenni. Az lesz majd az igazán érdekes, ha megjelenik a könyves Nexus One.

Professzore

A közgazdaságtan és a marketing is ismeri azt a piaci szereplőt, aki saját erejének tudatában olyan lépésre szánja el magát, amellyel reményei szerint durva piacszerzést tud realizálni. Az Amazon is így tervez eljárni. Ehhez persze az kell, hogy sikerüljön kivernie a kiadókból mindazt, amire szükség van a modell működéséhez. A nagy kérdés azonban nem az, hogy a piacot ez miként fogja befolyásolni, hanem az, hogy nekünk, olvasóknak jó lesz-e mindez vagy sem. És erre a kérdésre most azt tudom csak mondani: valószínű, hogy inkább rossz. A kiadói oldalon megjelenő alacsonyabb árak csak arányosan nagyobb értékesítési volumen mellett hozzák ugyanazt az eredményt, márpedig rövid távon durva emelkedésre nem lehet számítani: az átmenetileg hiányzó pénzt pedig a minőség szándékos rontásával lehet elsősorban fedezni. Az pedig nekünk, olvasóknak nem jó. Aztán hogy is van az, hogy olcsó könyvnél jó a 30 az Amazonnak, 70 a kiadónak elv, a drágánál meg nem? És vajon mi lesz az európai tartalomszolgáltatókkal, akik eddig is a saját (magasabb) végfelhasználói áraikkal dolgoztak és egyébként jó előre megvették egy csomó könyv kiadási jogát? Simán tönkremennek? A szerencse az, hogy ez alighanem az Amazon aduásza volt. Innentől a többiek, gatyájuk egyidejű felkötése mellett jöhetnek a többi erős lappal. No, az lesz majd jó nekünk, olvasóknak.

A post a félrenyúlások, hirtelen ötletek, a „csak adatok” és az „első látásra szerelem” vezérelte, utólag könnyen elhibázottként értékelt beruházások elkerülésére igyekszik támpontul szolgálni.

Furcsamód ezúttal egy kicsit a „gombhoz a kabátot” elv érvényesül, ugyanis egyelőre nincs egységes szabvány sem a tartalmak formátumát, sem az esetleges másolásvédelmi rendszereket (DRM) illetően. Épp ezért...

1. lépés: döntsd el, hogy kitől és milyen formátumban akarsz tartalmat (olvasnivalót) vásárolni!

A két legelterjedtebb kifejezetten e-könyves formátum a prc (mobipocket) és az ePub. Ezen felül a PDF is gyakori, de a MEK-ről letölthető RTF, LIT, DJVU is. Érdemes tudni, hogy a legtöbb „hagyományos” formátumról kielégítő minőségben lehet akár ePub-ra, akár  prc-re vagy PDF-re konvertálni. Feltéve persze, hogy nincs másolásvédelem (DRM).

Ha van, akkor a két nagy, az Adobe (ePub, PDF) vagy AZW/Topaz/Mobipocket (PRC, az első kettő Kindle-specifikus) egyike, vagy a kisebbek (Wolf, Marlin stb.) valamelyike lehet. A legtöbb eszköz vagy az egyik vagy a másik nagyot és ritkán valamelyik kisebbet támogatja. Olyan e-inkes olvasó nincs a Mobilread adatbázisában, amely mindkét másolásvédelmi szabványt támogatná egyszerre.

Összefoglalva: ha valamely szabványpáros (formátum+DRM) mellett elkötelezzük magunkat, mert kedvenc kiadónk boltja is ezt tette, akkor egyúttal (nagyon kevés kivételtől eltekintve) kizárjuk a másik formátumot, vagyis csak olyan boltokból fogunk tudni vásárolni, ahol az általunk választott formátumban elérhetőek a tartalmak.

Ha tehát megvan a tartalomszolgáltató (bolt), akkor lehet tovább lépni és a lehetséges jelölteket szűkíteni aszerint, hogy támogatják-e az adott formátumot.

Példa: ha az Amazon Kindle Store-jában szeretnél könyveket vásárolni, akkor azokat Kindle 2-n vagy DX-en tudod olvasni (vagy PC-n, ha letöltötted az ehhez szükséges szoftvert), mert pillanatnyilag nincs más olyan olvasóeszköz, amely ezt a másolásvédelmet támogatná. Ugyanakkor mindkét eszközzel tudsz (másolásvédelem nélküli) PDF-et vagy prc-t is olvasni, de ePub-ot nem, mert azt nem támogatja. Ugyanígy a Barnes&Noble Nook-ja az Adobe DRM-jét használja, kedvenc formátuma pedig az ePub, így nyilván erre hiába töltesz fel prc-t, akár van, akár nincs rajta másolásvédelem, nem fogja tudni megjelentetni.

A formátumok harcáról, az egyes formátumok előnyeiről és hátrányairól lásd Dworkyll olvtárs újabb és régebbi hozzászólásait!

Wifi, színes kijelző, touchpad, szövegbevitel - mindez a Kindle2 árának feléért. Túl szép hogy igaz legyen. És nem is igaz: a Nintendo kézikonzolja nem könyvolvasónak készült, annak ellenére nem, hogy azóta két klasszikus-válogatás (egy japán és egy angol) is megjelent hozzá. Amiért érdemes odafigyelni rá, az két olyan megoldás, amely igényként sokszor felmerült, de megvalósítani ezidáig egyik dedikált olvasó sem tudta, akarta.

Először is nézzük mi kell ahhoz, hogy egy NDS-en olvasni tudjunk. Először is, maga a konzol. Legalább egy DS light, az első változat túl bumfordi ahhoz, hogy normálisan használni tudjuk. A két később változat (DSi és DSi LL) nagyobb képernyője sokat javít a használhatóságon, ám ez tükröződik az  árukban is.

Azután egy flashcard. A flashcard egy olyan játékkártya, mely lehetővé teszi, hogy programokat futtassunk a gépen - hála a lelkes hobbifejlesztők csapatának, több olyan program közül választhatunk, amelyek minőségükben akár a hivatalos programokkal is felveszik a versenyt. Ha tudunk programot futtatni, és a eszköznek van képernyője, akkor lesz rá olvasóprogram. És lett is.

A különféle próbálkozások közül a DSLibris az, amelyik leginkább használható. A többiek vagy vízszintesen jelenítették meg a szöveget (pl. DS Reader), vagy félúton megunta a programozójuk (mint egy ígéretesnek induló pdf-olvasó), vagy az olvasás élményét tönkretevő előkészületeket és olvasási módszert igényel (például a képként elmentett dokumentumot azegyébént kiváló CBDS képregényolvasó-programmal olvasni úgy, hogy ide-oda rángatgatjuk az olvashatóra nagyított szöveget).

A program maga nem kínál túl sokat: xhtml vagy epub formátumokat olvashatunk vele. Ennyi. Viszont ezt tudja bármilyen nyelven, normális ékezettel is. Ahogy a képen látszik, van minimális beleszólásunk abba, hogy milyen fonttal, mekkora méretben jelenjen meg a szöveg, de ezt sem érdemes nagyon piszkálni. Elhelyezhetünk könyvjelzőket is az olvasott műben, de igazából felesleges: a program megjegyzi, hogy hol tartottunk (és újrainduláskor automatikusan az adott oldalnál nyitja meg az adott könyvet.) A képernyő még mindig pici, de van három dolog, ami mégis élménnyé teszi az olvasást.

Háttérvilágítás

A háttérvilágítás régi vita az ekönyvek rajongói között. Aki szokott sötét szobában, vonaton is olvasni, tudja, mennyire hasznos lehet. A program első indulásakor zavaróan erős lehet a papír fehér színe - ám levéve afényerőt (Y gomb), hamar egy szemnek is barátságos szürkét kapunk. Teljes sötétben pedig kipróbálhatjuk a pepita változatot is: ilyenkor fekete alapon jelennek meg a fehér betűk. Egyetlen hátránya, hogy erős napfényben nem nagyon fogunk olvasni rajta.

Két képernyő

Az osztott képernyőre sokan úgy tekintenek, mint egy felesleges sallangra, amelyet a papírkönyvek nosztalgiája szült. A NDS megmutatja, miről is lenne szó. Jelenleg egy ekönyvolvasó legsebezhetőbb pontja a képernyő, tok nélkül csak a bátrabbak merészkednek vele lakáson kívül. A NDS-nél csak egy mozdulat: összecsapjuk a két oldalt, és máris van egy zsebben elférő "könyvünk", a két képernyőt kemény külső páncél védi. Jó lenne látni ezt a megoldást nem csaknetbook méretű olvasók képében.

Lapozás

A két képernyő miatt sokat kell lapoznunk. És erre több módszer is a rendelkezésünkre áll. Haldhatunk a nyilakkal a szövegben, simogathatjuk az érintőképernyőt (mintha igazából lapoznánk), nyomkodhatjuk az A és a B billentyűkkel. Ám a legkényelmesebb, ha egyszerűen kézbe fogjuk a DS-t. Belesimul az ember markába, a fogás biztos (nem próbál kifordulni az ember kezéből, mint egyes "sarokgombos" olvasók), és elég egy apró pöccintés a hüvelykujjunkkal, és máris ott a következő oldal. Nagyon gyorsan meg lehet szokni, és hamar elérjük a papírkönyves olvasósebességet.

Összefoglalva: aki most akar új olvasót venni, annak egyik DS sem lehet opció - még a legfapadosabb ekönyv olvasók is többet tudnak. Viszont aki már megvásárolta játék céljából, az kis ráfordítással használható olvasó-alternatívát faraghat belőle.
De az NDS legnagyobb tanulsága az, hogy van értelme egy dupla- és aktív képernyős olvasónak, amit bátran zsebre vághatunk.

Mióta megjött a Sony PRS-600-am, tele vagyok papírkönyvekkel, így kellett egy kis idő, hogy részletesebb tapasztalatokat szerezzek a Reader hétköznapi használatáról. Jelenleg másfél könyvön vagyok túl, és olvastam otthon, buszon, napfényben és éjszaka is.

Az előző olvasómhoz (Bookeen Cybook) képest a Sony kütyüje kisebb és gyorsabb, ebből azonban nem sok érezhető hasznom származott. A hétköznapi olvasás során a Cybook lapozási sebessége is bőven elegendő volt.

A bekapcsolással már más a helyzet. A Sony Reader kikapcsoláskor csak készenléti üzemmódba kerül, így amikor legközelebb használni akarom, nincs szükség újabb bootolásra. Sőt, ha napokig nem használom, és ezért ténylegesen kikapcsol, akkor is gyorsabban indul be a rendszer, mint a Cybook esetében. Ez nagyon hasznos dolog - a Cybook-ot sokszor kedvem se volt bekapcsolni, vagy ha mégis, utáltam várni rá.

Vélhetően ennek (és az érintőkijelzőnek) is köszönhetően a készenléti idő siralmas a Cybookhoz képest. Az ott szerzett tapasztalataim alapján az e-könyv olvasó olyasvalami, amit soha nem kell tölteni (havonta egyszer, amikor épp eszembe jut, rádugom kicsit a laptopra, és ezzel le van tudva). A Sony PRS-600-nál ez sajnos nem így van. Az akku töltöttségét jelző kis ikon bizony naponta változik, és 4-5 nap után már inkább töltőre dugom, csak hogy ne útközben merüljön le az olvasó. Mindez persze nem olyan zavaró dolog, de sokat hozzáad a Reader "technikai" hangulatához, szemben a Cybook-kal, amit az ember ténylegesen papír-szerűnek érez.

A két készülék között a kijelzőben van a legnagyobb különbség. A Sony Readeren az e-papír felület előtt egy érintésérzékeny lap van, ami rontja a kijelző kontrasztját, és tükröződik is. Bár a Cybookkal is játszani kellett néha, hogy a fény ne tükröződjön a felületén, a Sony olvasóján ez egyértelműen zavaróbb. Nem is igazán azzal van gond, amikor közvetlenül a lámpa fénye jelenik meg a kijelzőn - ilyenkor elég, ha egy kicsit másképp tartom, és máris minden rendben. A zavaróbb az szokott lenni, ha engem világít meg valamilyen fény, és én tükröződöm a kijelzőn, vagy ha úgy esik a fény, hogy a tükröződés nem is igazán feltűnő, mégis, ha a készüléket másképp tartom, kontrasztosabbnak látom a kijelzőt.

A Reader a kisebb kontraszt miatt több fényt igényel az olvasáshoz, de az sem mindegy, hogy a fény honnan jön, és mit világít meg. A legjobb olvasási élményt akkor kapom, amikor az ablakon már nem süt be a nap, de az olvasólámpám ugyanúgy ég, mint amikor még besütött. Azaz a könyv legyen megvilágítva, én (és a mögöttem lévő dolgok) ne, és ne tükröződjön közvetlenül a lámpa fénye a kijelzőn. Ha mindez megvan, tökéletes az olvasási élmény, mintha csak a Cybook-ot használnám...

Nem mondom, hogy a kijelző borzasztó, bár amikor papírkönyv után nappali fény plusz olvasólámpa kombinációval próbálkoztam, a Reader kifejezetten zavaró volt. Nem beszélve arról, mikor egy hideg este a buszon elővéve azt találtam, hogy bepárásodott, és emiatt szinte semmit sem látni rajta... A hétköznapok során általában azért pár foknyi elforgatással lehet találni olyan pózt, ahol nyugodtan lehet olvasni. Ha azonban nem érzed feltétlen szükségét az érintőképernyőnek, mindenképpen érdemes másik kütyüt választanod.

Az érintőképernyő elsősorban a szótár könnyű kezelhetősége miatt hasznos, és mivel csak angol értelmező szótár található a gépen, magyar nyelvű irodalom esetén nem számíthatsz rá. A szótár általában rövid, nagyon jól érthető magyarázatokat ad, bár van egy olyan rossz szokása, hogy ha egy szó valakinek a neve is, akkor a magyarázat helyett az illető életrajzi adatait dobja ki, és teljes oldali nézetre kell váltanom, hogy megtaláljam, ami engem érdekel. Az is hasznos lenne, ha nem csak annyit közölne néha, hogy Z szó az X szónak a harmadik alakja, hanem azt is rögtön megmutatná, hogy az X szó mit jelent (ehhez jelenleg plusz két kattintás szükséges).

A szövegkiemelés szintén hasznos funkciója a kütyünek, de sajnos ez sem megy mindig egyszerűen. Az nagyon jó, hogy lehet lapozni is, miközben a szöveget kijelölöm, néha azonban a vízszintes kijelölés mellett csinál egy jobb oldali függőleges oszlopot is, amit csak úgy lehet eltüntetni, ha kevesebb szöveget jelölök ki az adott bekezdésből. Elképzelhető, hogy ezt csak bizonyos PDF-eknél csinálja, mert csak az egyik könyvemnél tapasztaltam.

Az érintőfelület sajnos nem szereti, ha túl "lazán" használom. Ha azt várja, hogy kétszer kattintsak egy szóra, akkor nem mozdulhat el a ceruzám az egyik kattintás közben, vagy nem kattinthatok pár mm-el távolabb másodszor, mert a reakció csak egy kis áthúzott kör lesz a jobb alsó sarokban: "nem értem, hogy mit akarsz". Ugyanígy nem szereti, ha az érintőfelülettel való lapozáskor nem vízszintes, hanem némileg ferde vonalat húzok rajta. Néha olyan érzésem támad, mint amikor kézírásfelismerő vagy beszédfelismerő programokat használtam régebben - már harmadszorra mondom neki, hogy mit akarok, és még mindig nem érti. És ilyenkor aztán megpróbálom nagyon pontosan csinálni a dolgot, legközelebb pedig a gombokkal lapozok, vagy nem nézem meg egy szó jelentését, mert nem szeretnék idegbeteg lenni, amikor nem sikerül. Persze lehet, hogy csak nem szoktam még eléggé hozzá, hogy hogyan kellene kezelnem.

A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy nem vagyok megelégedve a készülékkel, pedig összességében igazán szeretnivaló kis kütyü. A felsorolt hibák ellenére is sokkal jobb élmenyt ad a Cybooknál. Míg az utóbbinál azt éreztem, hogy valamilyen nagyon gagyi, átgondolatlan és összecsapott program fut rajta, a Readernél e tekintetben kifejezetten pozitívak a tapasztalataim. (A hozzá adott PC-s szoftverről ez nem mondható el, az használhatatlan. A Calibre viszont jó választás helyette.) A Cybooknál minden olvasás előtt konvertálgatnom kellett, a Readernél általában erre nincs szükség, elég felmásolni az olvasnivalót, és gyönyörűen viszi. Ha a HTML formátumot is kezelni tudná, tökéletes lenne.

A PRS-600 legnagyobb előnye és egyben legnagyobb hátránya is az érintőkijelző. Bár a tükröződések és a kontraszthiány kompromisszumot igényel, ez általában csak pár pillanatot jelent, amíg megtalálod a legjobb olvasási pózt (vagy rosszabb esetben, míg rájössz, hogy hogyan változtasd a kütyü dőlésszögét, miközben a kijelző teteje felől az aljához közeledsz az olvasásban).

Összességében a fentiek ellenére engem meggyőzött a Reader, és bár hosszabb távon remélem, hogy meg lehet majd szabadulni a kompromisszumoktól, továbbra is úgy gondolom, hogy jelenleg ez a legjobb választás azok számára, akiknek fontos a jól használható angol szótár, illetve szeretnének jegyzetelni/szöveget kiemelni is (igaz, IREX-el e tekintetben nincsen tapasztalatom).

Nos, itt az ideje, hogy összeszedjük és rendszerbe foglaljuk a magyar tartalmat kínáló, legális keretek között működő szolgáltatókat. Arra kérek mindenkit, hogy aki tud ilyenről, az kommentként írja meg a vállalkozás nevét, internetes elérhetőségét, és ha van, személyes tapasztalatait!

Akik már megvannak:
-- Adamo Books
-- akonyv.hu
-- interkönyv
-- MEK
-- Petőfi Irodalmi Múzeum DIA
-- Syllabux

Várom a kommenteket, amelyeket előre is köszönök!

A post kommentelésének lehetőségét az új cikk megjelenésével lezárom. A felhívásra adott válaszokat kérem az új helyen megtenni! Köszönöm, ahogy az eddigi segítséget is!

Sokan sokféleképp ideologizálták végig az e-könyvek előállítását, ideje hát, hogy az összes érintett fél: a kiadók (és közvetve a szerzők), a „vas” gyártói, a forgalmazók, valamint az olvasó, mint ezek végfelhasználója szemszögéből is megvizsgáljuk a kérdést. A legtöbb internetes irodalom tartalmát tekintve két szélsőséget képvisel: vagy szigorúan az olvasóeszközök technikai paramétereire/kínálatára koncentrál (mint az Index CES-ről beszámoló cikke), vagy kissé teoretikusan az egész technológia rákfenéit ostorozza, sokszor ésszerű megoldási javaslatok nélkül. Az írásban kísérletet teszek a szempontok összegzésével és egymás ellen állításával rávilágítani a nehézségekre és az ezekből kivezető lehetséges, általam optimálisnak tartott megoldásokra.

Kezdjük a velejével!

A „gyártók” célja egyértelműen az, hogy profitot termeljenek, függetlenül attól, hogy a termék elektronikus tartalom vagy kézzel fogható eszköz, illetve ezek valamely egységbe gyúrt, csomagolt vagy erőszakolt kombinációja. A gyártói és kereskedői profit az itthon hagyományosnak tekinthető könyvterjesztési eljárás alapján meglehetősen szélsőséges, amennyiben a kereskedő adott áron átveszi a kiadótól (gyártótól) a könyvet, majd annyiért adja el (sokszor utólagos elszámolás mellett), amennyiért eladhatónak gondolja. A kiadónak okosan kell az árral sakkoznia, hogy a termék előállításának minden mozzanatát ki tudja fizetni és lehetőleg még nyereségre is szert tegyen. A kereskedőnek jórészt csak abban áll a kockázata, hogy a tárolási/logisztikai költségeken bukik, ha az adott címből adott idő alatt nem képes az elvárt mennyiséget értékesíteni. Ez a recept, ha papír-könyvről van szó.
Széles körben elterjedt tév-nézet, hogy az e-könyvek tartalma esetében mindez gyökeresen másként van. Pedig abszolút nem: egy e-könyv gyártásakor sem lesznek semmissé a tartalom legyártásának költségei, éppen csak a szerkezetük, és kis mértékben a nagyságuk alakul át. A kereskedő oldaláról is ugyanez a helyzet: a megfelelő eredmény eléréséhez hasonlóképp ki kell fizetnie a terjesztés rá eső költségeit a villanyszámlától kezdve az adminisztrációs személyzeten át a marketingig.
A hardverek, vagyis az elektronikus tartalmak elolvasására optimalizált céleszközök gyártóinak is a profit az elsődleges céljuk. Igyekeznek olyan piacképes terméket előállítani, amelyet megvesznek, adott ideig használnak, majd később újat vásárolnak helyette. A fejlődés éppúgy visszás lesz, mint ahogyan bármilyen fogyasztási cikk esetében láthatjuk: „tökéletes” konzumer termék nincsen, mert valami mindig hiányzik belőle.
Az olvasó, vagyis a vásárló célja a legösszetettebb: szeretne kedvező áron a számára fontos (kívánt) tartalomhoz hozzájutni megfelelő minőségben és persze a lehető legegyszerűbben. Egy papír kiadású könyv esetében ezek a feltételek jobbára teljesülnek: minden érdekelt fél számára (nagy átlagot tekintve) kielégítő egyensúly alakult ki.
Csakhogy mindennek szükségszerűen változnia kell az új technológia megjelenésével, és ennek a már érezhető lassú változásnak érkeztünk mostanában egy fontos mérföldkövéhez. Innen számos lehetséges útvonal vezet egy-egy teoretikus jövő felé, azonban egyértelműnek látszik, hogy ezek közül néhány a technológia ma ismert és többé-kevésbé elfogadott/elterjedt megoldásainak gyors és kegyetlen bukását eredményezheti.

Ha már a kétpólusú kérdéseknél tartunk, frissítsük egy kicsit föl a kijelző alapú hitvitát. Párszor már érintettük, de talán ideje egy kicsit mélyebben belekotorni. Nézzük az alapokat.

eInk

Az eInk olvasási szempontból a papír nagyon közeli rokona, meglehetősen passzív, (értsd nincs se villózás, se videó), viszont nagyon kényelmesen olvasható, és a világ végéig elég az akkumulátor, legalábbis a TFT kijelzőkhöz képest. Fontos technológiai tulajdonsága hogy (még) nagyon monokróm, bár nagyszerű a rajzolat finomsága, legalább 166 DPI.

A rossz hír az, hogy amennyiben minimális, és egyébként jogos képességeket várnánk az eszköztől, pl szövegkiemelés, annotálás, linkkövetés, akkor elkezdenek gyűlni a felhők. Ezek ugye közel sem maguktól értetődők, mert vagy nehézkesek lesznek (sok gombolkodás), vagy valami kompromisszum kell, az érintőképernyőnél a kontraszt és/vagy az akkuidő elkezd romlani.

Ami még fájóbb, hogy a fejlesztők, főleg a tartalomfelelős szoftverészek, mintha direkt erőltetnék a papírkönyv-analógiát, és olyan képességeket is kihagynak az eszközből, amire az amúgy képes lenne. Pl. nem értem, hogy bizonyos, olvasóra optimalizált formátumokból (pontosabban azok implementációiból) miért hiányzik a keretes szöveg, vagy a több font használatának a lehetősége.

TFT

Emlékszik még valaki a Hercules meg a CGA monitorokra? Vagy a DSTN-re? Jó nagyot fejlődött a világ azóta. Utoljára talán a ROHS megfeleltetés és a kapacitív technológiák löktek egyet a szekéren. A mai transzflektív TFT kijelzők bizony nagyon nagyon jók. Még a rezisztívek is parádésan olvashatók mindenhol a tűző napot kivéve, a kapacitívok  ráadásul a gyűrődést is jól bírják. A töltöttség persze nem tud kitartani addig, mint az eInkeknél, főleg ha ezeket az alapvetően többcélú eszközöket elkezdjük kihajtani, WiFi, video, GPS, akármi, de ha alapvetően csak olvasásra használjuk, akkor azért jópár nap, vagy egy szűk hét azért simán össze tud jönni.

Cserében viszont nem kérdés a szines tartalom, az érintőképernyő. A fényviszonyokhoz  igazodó színprofil és fényerő. Düböröghet(né)nek az extrafunkciók, többszínű, rendszerezett szövegkiemelés, linkek, képek minden mennyiségben. A mostani mobil eszközök TFT-it gond nélkül lehet órákig olvasni. Ha jól vannak a felhasználóhoz és a környezethez hangolva, semmivel sem kényelmetlenebb olvasni őket, mint az eInket.

Az olvasási nirvána útjában azonban legalább két akadály van. Az egyik, hogy még mindig nincs olyan átfogó, elterjedt és támogatott formátum, mint zenében az mp3. Momentán a prc tudja a legtöbbet, legalábbis a szolgáltatásokból, de csak bizonyos platformokon, és a zárt formátum tulajdonosa, az Amazon inkább visszafejleszti, mint kiterjeszti. Érdemes megnézni, hogy a Mobipocket Desktop Reader mennyivel többet tud, mint az ugyanazt a formátumot használó, és sokkal újabb Kindle for PC. Az epub elvileg a szép új világ lenne, de még a csodálatosan összerakott iPhone/Stanza páros sem tud mindent, amit elvileg simán tudhatna, és még így is fényéveket ver az eInk eszközök által nyújtott epub támogatásra. Már ha a pixelszámtól el tudunk tekinteni, persze.

A másik, hogy mintha az olvasóplatform-gyártók mintha direkt nem akarnának elszakadni a papiros olvasás analógiájáról, abszolút nem erőltetik az extra funkciókat, még az olvasáshoz kapcsolódókat sem.

Pedig a dedikált olvasóknak nagyjából most van az első és utolsó sanszuk, hogy beágyazódjanak a kultúrába, mert ha idén tényleg ránkszabadulnak azok a tabletek, amelyekről a macianok és windózerek is ábrándoznak, akkor bizony érdekes dolgok történhetnek.

Megírhatnák végre az első full extrás olvasó alkalmazásokat (részletesebb specifikáció a szerkesztőségben). Meg kicsit átalakulhatna a mostani szeparált tartalomstruktúra, és igazi komoly konvergens alkotások jelenhetnének meg. Nem ragaszkodom a szagoskönyvhöz ;-), de milyen lenne már, ha a könyvfejezetek mellett a könyvhöz illő/írt soundtrack is lenne?

Oké, ébredezem, azok a mai tartalomszolgáltatók (kiadók) még a DRM vagy a formátum körüli egységesítési kérdéseket sem képesek megoldani, majd pont ők fognak olyan munkafolyamatokat összerakni, amelyek ugyanabból az alapból egységes minőséggel bírják kiszolgálni a különböző megjelenítő rendszereket, a papírtól a webig. (Köszönet Professzore olvtársnak ezért a linkért.)

Verdikt

Aki a klasszikus módon olvas, és esze ágában sincs a szövegekhez egy picit is hozzápiszkálni, akinek tetszik, hogy lenne egy végtelenül egyszerű és robosztus robusztus (mea culpa) eszköze, egy nem annyira csekély összegért, az nyugodtan próbálgasson eInk olvasókat, és vásároljon ilyet.

Aki viszont valami pluszra vágyik, akár képességekben, akár funkcionalitásban, valamint nem zavarja az adott eszköz összetettsége és "energiaéhsége", az a TFT alapú eszközök között keresgéljen nyugodtan. Az ideális eszköze lehet akár PDA, akár okostelefon, de lehet várni is az emlegetett tabletek eljövetelére.

 Még egy kis elmélkedés sok képpel itt.

Amióta csak kézzelfogható lehetőséggé vált, hogy egy civil elektronikus könyvet olvasson, amióta vannak digitalizált szövegek ÉS azok megjelenítésére alkalmas mobil eszközök, azóta lángolnak föl időről időre viták, hogy jó-e ez az egész e-könyvesdi vagy sem.

Ami kicsit érdekes ezekben a vitákban, ahol e-könyv-pártiak és papírfavorizálók csapnak össze, hogy a "papíristák" általában az e-könyv jelenséggel szemben ellenségesek/félnek tőle, míg az e-könyv hívők alapvetően olvasáspártik és bár a nyomtatott könyvterjesztés neuralgikus pontjait ostorozzák (elérhetőség, árazás pl.) nem utasítják el magát a nyomtatott-könyv témát.

Ezeknek a vitáknak izgalmas előfordulásai itt és itt olvashatók, a fő érvek összefoglalását pedig itt lelhetjük föl.

UPDATE: Azt hittem már minden patront láttam ellőve a papír vs villany méricskélésben, de nem. Szeretek villanyon olvasni, náci vagyok-e?

Ugyancsak erősen érdekli ez a papír vs. e-kiadvány polémia a könyvkiadókat (legalábbis a jövőben gondolkodókat), főleg az jövedelemtermelés mentén, azaz hogy  

• jelent-e veszélyt a papírkiadásokra az e-verzió?
   
• jelent-e pótlólagos bevételt, de főleg profitot az e-verzió piacra dobása?
   

Egy fontos tény azonban rendre kimarad ezekből a dönteni próbáló diskurzusokból. Éspedig hogy bár a papírkönyvnek és az elektronikusnak vannak közös vonásai, de valójában korántsem csereszabatosak. A "papíristák" mintegy védekezésképp erőltetik a papír személyes, tradicionális jellegét, a birtoklás kézzelfoghatóságát, szinte metafizikus rétegeit.  A "villanyisták" szerintem nem tagadják ezek meglétét, sőt fontosságát sem. De ismerik és értékelik a villanyverziók nyújtotta - újszerű - előnyöket: a testre szabhatóságot, kereshetőséget, végtelen (szöveges) adatsűrűséget és hordozhatóságot, formátumtól és platformtól függően a színprofilokat és annotálhatóságot.  

Nézetem szerint a papírkönyv->e-könyv vonulat nem a kazetta-CD-mp3  fölcserélhetőségét (és kiszorítását) ismétli, hanem sokkal inkább a színház-mozi-TV-házimozi evolutív sokszínűségét. Tény, hogy amikor egy újfajta médium megjelent ebben a kontextusban, akkor volt némi pánik és átrendeződés, de ettől még ezek szépen megférnek egymás mellett.  

És ugyanúgy, ahogy lehetek néző színházban, moziban vagy a nappalimban, úgyanúgy olvasó vagyok akkor is, amikor a papírban merülök el, meg akkor is, amikor egy e-könyvben. Mert a nap végén az olvasás ugyanolyan intim, személyes dolog, akármin is láthatóak a betűk.  

A könyvkiadók helyében nem rettegnék az új "platformtól", hanem szépen diverzifikálnék, és a tartalomtól függően választanék elsődleges hordozót. Sima szövegre, főleg régebbi, nyomtatásban nem föllelhető, vélhetőleg kisforgalmú dolgokra, vagy éppen az "egyszer olvasható" anyagokra egyszerűen ideális az elektronikus. Grafikusan/vizuálisan intenzív tartalomra, albumokra, gyerekkönyvekre pl. meg értelemszerűen a nyomtatott a nyerő. És azt se felejtsük el, hogy a villanykönyvek  és a kapcsolódó fogyasztási szokások térnyerése nem két nap alatt fog lezajlani: sima papírkiadványokra,  az e-könyvektől kvázi függetlenül, még hosszú-hosszú ideig lesz igény. Az e-könyvek viszont eljuthatnak olyan piacokra (és termelhetnek jövedelmet onnan), ahova a papír nem jutott, nem juthat el soha.  

Hogy mennyire nem csereszabatos a két műfaj, arra tudományos választ talán csak az Amazon tudna adni, aki láthatja ugyanannak a címnek a forgalmát mindkét médiumon. De az látszik, hogy ameddig (jobb híján az alvilág segítségével) gyorsan a piacra kerülnek a slágerkönyvek elektronikus változatai, azok abszolút nem veszélyeztették a papíreladásokat a saját jogukon. Lásd a Harry Potter könyvek értékesítési rekordjait, amivel szemben áll a megjelenés előtti képváltozat és a megjelenés hetében felbukkanó korrektúrázott és formázott pdf. Ugyanez Magyarországon a fanfordítások esete.  Vagy hogy egy távolabbi példát hozzak, a  file-csere és a válság ellenére Hollywood történelmi rekordot döntött. Mert a letöltött film sem egyenlő a moziélménnyel, és egy letöltés sem egyenlő egy nem megvett mozijeggyel.

Azaz visszatérve a címben föltett kérdésre, a válasz papírkönyv ÉS elektronikus. Szerintem.
 

Először is boldog újévet kívánok minden kedves olvtársnak. A gadgetnepperek nem sok időt hagytak maguknak regenerálódni a karácsonyi vásárlási lázból és az új évi, khm, rekreációból, január 7-10 között rendezik Las Vegasban a CES-t, a világ talán legnagyobb, fogyasztókra kihegyezett elektronikai vásárát.

Ha valaki valamilyen rejtélyes okból nem lepte, vagy lepette meg magát egy elektronikus olvasóval, annak érdemes elcsemegéznie ebben a listában (ami sajnos nálam nem működik FF alatt). Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, a legolcsóbb Hanwonoktól, a közép(?)kategóriás PocketBookon, Onyx Boox-on, keresztül a Que-ig.  Tényleg, hallott már valaki az Oaxisról? Mert 2009-ben állítólag design díjat kaptak Kínában ezért.

Lesznek még nem dedikált, de olvasásra (szerintem) szerfölött alkalmatos eszközök is, mint pl. ez itt. Lehet, a T jobban járt volna, ha a Hanvon helyett erre fókuszál, mert sokkal több tartalom élvezhető rajta, és generál is hálózati forgalmat rendesen.

Csupa ínyencség, még nekem sem volt még időm minden részletet átmazsolázni. Talán már az áttörést jelzi, hogy nemcsak sokféle olvasót, hanem mindenféle izgalmas kiegészítőt, tokokat lámpákat és lábacskákat is találhatunk a vásárba'.

Ugyancsak az áttörés jele, hogy bár a sok-néven-ugyanaz-a-vas ősi eInkes hagyománya még érezhető (pl a dittobook meglehetősen emlékeztet egy eclicto-ra, de végre némi diverzifikálódást lehet megfigyelni. Talán a sok különféle vas 2010-ben végre elvezet az áhított árcsökkenéshez és tartalombővüléshez.

Sajnos nem lehetek jelen a CES-en, de igyekszem rajta tartani a szemem az eseményen. Tegyétek azt ti is, jól ;-)

Amióta a Koobe felbukkant a magyar piacon egy erős évvel ezelőtt, azon zsizsgek, hogy tartalom is legyen hozzá rendesen. Ugyan magyar tartalomra gondoltam, de ez a hír (amellett hogy megismétli az "elsőként kínál eBook olvasókat a hazai könyvrajongóknak" irtózatos hazugságát) azért megmozgatta a fantáziámat.

A lényeg, a Bookline, azon kívül hogy 2/3 idő alatt hozta a tavaly decemberi forgalmát (ennyit a válságról) januárban már 20.000 angol és német nyelvű elektronikus könyvet akar árulni. Mivel az eddigi kínálat Bookline-éknál olvasóból a Koobe és a Hanvon, erősen valószínűsíthető, hogy epub formátummal és Adobe DRM-mel fognak próbálkozni. (Ha jelszóvédett pdf-et vesznek elő, lehet, a kardomba dőlök.)

Mondjuk pont az idegennyelvű tartalom eddig is vásárolható volt jóféle külhoni boltokban, kíváncsi vagyok mi lesz a Bookline hozzáadott értéke ebben az ügyben. Pl. hogy sikerül-e nekik értelmes árat találni a magyar piacra, mert pl az Amazon 12-14 dollárja szerintem nem az. Hogy sikerül-e nekik áttörni a jeget a honi olvasóknál ÉS a kiadóknál. Hogy benne lesznek-e azok a szolgáltatások a publikációkban, amiknek illene benne lenni manapság. És a többi.

Meglátjuk.

Intro

Bár annak idején PipBoy olvtárs már kivesézte a szerkentyű amerikai változatát, nem olyan régen a Líra jóvoltából a kezembe kerülhetett egy GSM verzió. És nem bírom megállni, hogy ne osszam meg az élményeimet.

Mi is ez voltaképpen?

Kézbevéve és meghajtva az eszközt rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy a Kindle 2 messze nem csak egy e-könyv olvasó. Ez bizony az Amazon könyves birodalmának a felhasználó otthonába telepített könyvterjesztő "ügynöke". Míg a kínai fejlesztők a "mindegy mit, csak a mi eszközünkön olvasson" elvet igyekeznek megvalósítani, legalábbis változó minőségű formátumtámogatással, addig az Amazon a "mindegy mit, csak tőlünk vegye" elgondolás mentén fejlesztették, nemcsak a vasat, de az egész üzleti modellt.

Nem véletlenül érezte az Origó tesztelője már másfél évvel ezelőtt is, hogy ez az eszköz a könyvek iPodja, bizony ki van optimalizálva rendesen arra, hogy bármiféle számítógépes beavatkozás vagy akár -tudás, továbbá észrevehető késleltetés nélkül tudjon a tulajdonosa vásárolni az Amazon - jelenleg kb. 350.000 címet tartalmazó - könyváruházában. Ha a nagymamám elbír egy hitelkártyával, akkor ezzel is meg tud birkózni. És ez nagyon nagy szó manapság, az Ezer Kütyü Korában.

Vendégírónk továbbra is szeret mindenkit, összefoglalván a Bookdesignerrel való ismerkedés alaplépéseit.

BookDesigner © Prohorenkov, lrf file faragása , lépésről-lépésre

Windows alá írt program, Prohorenkov mester a készítője. Nálam XP verziók alatt szépen megy, néha hanyatt esik de utána zokszó nélkül teszi a dolgát, Vista-hoz szükséges a DhtmlEd.msi telepítése, nem tudom mi ez, de valószínűleg szükséges a zökkenőmentes munkához.
A háttérben szükséges, hogy ott legyen a gépen az MSWORD valamelyik verziója (Word 2003 pl.) és ha PDF-ből is szeretnél konvertálni, feltétlenül szükséges egy legalább 7-es Acrobat, nem a reader! A Word hiányát valószínűleg pótolhatja egy másik szövegszerkesztő, a lényeg , hogy ki lehessen jelölni a benne lévő szöveget és vágólapon keresztül bele lehessen másolni a BookDesigner ablakába (még az életben nem próbáltam  mondjuk a SUN free csodájából ezt megtenni, de elvileg működhet).

Telepítés: (ha nem vigyorogna még a gépeden :-))

Mivel sem a készítő webhelyén, sem pedig az ottani linkeknek megfelelő  oldalon nyoma sincs a telepítő fájloknak ……
innen érdemes leszedni:
1 BookDesigner40.zip (8.69 MB)
2 Bookdesigner2007-07-30.zip (6.03 MB)

Az első link maga a program , a második egy update , amit ki kell bontani és felül kell velük írni az eredeti telepítést. Általában ide települ : c:\Program Files\Book Designer 4.0\ tehát az update-tel ennek a könyvtárnak a tartalmát kell felülírni.

A problémamentes munka szűk paraméterek értsd programbeállítások mellett lehetséges, ne kérdezd miért, lehet játszani a beállításokkal, de általában logikusan nem azt kapjuk amit várunk….. de ez egy ilyen szoftver… kicsi , zöld stb. de ingyenes és adott paraméterek mellett egyszerűen teszi a dolgát.

Telepítés update stb. követően indítás után valami ilyesmit illik látni.

Az első munka előtt érdemes eljátszani a beállításokkal, a szöveg értelmes megjelenítéshez be kell állítani a nyelvet, mennyire szabja át a formázásokat, stb.

Ha már minden jól megy és tenger az időd érdemes vele eljátszadozni ….. addig is ha lehet valahogy így nézzen ki:

Ezzel már el lehet indulni. A szöveg behúzásánál 2 módszer lehetséges. Ha nem izgatnak az opusz formázásai, dőlt betűs részek stb. akkor egyszerűen meg kell nyitni az illető file-t. Rengeteg formátumot ismer és archívokból mint zip, rar is kiszedi a neki tetsző file-t. Ha több file ül az archívban kis ablakban kínálja fel a megnyithatóakat

Ha szeretnénk megtartani a formázásokat, nagyjából, akkor a forrásnak megfelelő alkalmazásban kell megnyitni az eredeti szöveget , majd mindent kijelöl copy , jobbklikk a BoookDesigner ablakában és paste , belemásolni az alkalmazás ablakába.

Ha valami gáz van a szöveg megjelenésével a file/book encoding menüpont alatt állíthatjuk be a szöveg helyes kinézetét.(kódolását, nekünk közép eu win lehet a nyerő)
Ha itt se sikerül, akkor a bemenettel van valami zűr……..

Alapesetben így néz ki egy betöltött könyv. Értelemszerűen piros a szerző, barna a cím, a rendszer ezt adja majd filenévnek!!!!, a fejezetcímek linkjei kék színben pompáznak. Ha a szöveg elrendezése nem ilyen, kézzel kell legalább a két első paramétert, cím és szerző megformázni, ha beillesztéssel és nem megnyitással indítunk ezt a lépést nem érdemes kihagyni. A program ablakában ugyanúgy szerkeszthetjük javíthatjuk a szöveget mint egy szövegszerkesztőben.
Képek: jól hegesztett html-ből gond nélkül átpakolja a megfelelő formátumú képeket, más típusok esetében kézzel kell utólag beilleszteni, ha az illusztrációkat viszont szeretnénk látni a villanykönyvünkben. Elég sok formátumot ismer.
Ugyanez a helyzet a lábjegyzetekkel, a linkek gond nélkül átkerülnek rtf-ből.

A sok duma után csináljuk meg a könyvet.

ebook

Ha van, fűzhetünk fedelet az opuszhoz, és megadhatjuk a műfaját, jelen esetben regény, de adható hozzá más meghatározás is.

Style

A következő fülön bűvészkedhetünk a betűtípusokkal . Alapértelmezésben a Verdana jelenik meg kenyérszövegként azt cseréltem le Times New Roman-ra. A jobb sarokban húzódó ablakocska szolgál a betűtípusok hozzáadásához és a check gombocska megnyomásával megtudhatjuk, hogy a vas hajlandó-e megjeleníteni.

Option

Itt tovább csinosíthatjuk könyvünket, fej- és lábléc tartalomjegyzék margók stb.
Az ablak alján húzódó teszt stb. gomboknak sok hasznát nem vesszük, a program egyelőre nem rendelkezik lrf nézegetővel. Amennyiben kíváncsiak vagyunk betöltés előtt a végeredményre a Calibre lrf olvasójába betöltve megtehetjük.

Make!

A Calibre readere a kis felbontású fedelet mutatja, és szürke háttér előtt feltűnik a szöveg, karakterhelyesen, olvashatóan.

Már csak be kell másolni USB-n keresztül a masinába és beléphetünk a Dworkyll mester által oly szépen aposztrofált kapuba. :-)

p.s. a mobilread-en láttam valaki összekalapált hozzá egy Perl-ben futó epub generátort is

Egyéb okosságok a Bookdesignerről:

• A mobileread wiki oldala
• HarryT tutorialja és a csatolt fórum

 

Úgy fest, a multik érkezése a e-könyv bizniszbe vet néhány hullámot. A Google-t most éppen a (az amerikaiak után) a franciák próbálják megfékezni, meglátjuk milyen sikerrel. A nagy vízen túl már a megállapodás második verzióján is túl vannak mostanra (az első perek 2005-ben kezdődtek), de pl. az Open Book Aliance-nek még mindig vannak  (innen jogosnak tűnő) kifogásai.

UPDATE: Lám, Kínában is mennyire fontosak szerzői jogok, beperelik a Google-t jól.

Idehaza pedig a T olvasóra fölkerült kis kollekció okozott kis kavarodást. A dolog onnan indult, hogy honnan is szedte a T az anyagokat? Jó eséllyel a MEK-ről, ami ugye egy közpénzből fenntartott gyűjtemény. Addig világos, hogy a T magáért az olvasnivalóért nem kér pénzt, de mégiscsak a saját jövedelemszerzése érdekében használta a MEK anyagait. Jogilag talán nehezen támadható, de morálisan egy jó nagy adományt azért szimpatikusnak vennék, amivel a Magyar Telekom a MEK-et (OSZK-t) támogatná.

És lehet, nem sok köze volt ennek a mostani "önkiszolgálásnak" ahhoz, hogy néhány jogtulajdonos észbekapjon, átböngéssze a MEK állományát, és levetessen pár anyagot. De az is lehet, hogy van összefüggés, véletlen egybeesésnek kicsit gyanús az ügy. Ezért aztán az alábbi klasszikusok most egy ideig nem lesznek elérhetőek a MEK-en:

Austen, Jane: A mansfieldi kastély

Balzac, Honoré de: Betti néni

Cooper, James Fenimore: Bőrharisnya

Cooper, James Fenimore: A kém

Cooper, James Fenimore: A préri

Cooper, James Fenimore: Az utolsó mohikán

Cooper, James Fenimore: Vadölő

Hašek, Jaroslav: Švejk
Egy derék katona kalandjai a világháborúban

London, Jack: A vadon szava

Twain, Mark: Egy jenki Arthur király udvarában

Ezek közül az Austen kötet rajta van az olvasón. Ez így eladott példányokkal most vajon mi lesz?