E-könyv olvasók

Vendégírónkról: az e-olvasás nagy öregje, aki már akkor villanyon olvasott, amikor a kínaiak még a négykombos kvarcóránál tartottak. Ő az, aki ha bemegy egy papírkönyv-áruházba, e-könyvvel a zsebében jön ki. Fogadjátok sok szeretettel a Gyalugép Feketeöves Mesterét, scan_dalt, aki a kedvünkért még az ékezethasználatra is hajlandó volt.

Dworkyll

A napokban nekem is a nyakam közé vágtak egy SONY jószágot, néhány napra. Eddig szigorúan LCD kijelzőjű readereket nyúztam, találkoztam már néhány eink-es ketyerével, de ez volt az első alkalom, hogy hosszabban guvaszthattam a kicsikét.

Kicsit újrarágva Video mester postját :-)

Az Inda-gyárnak hála újabb web-sokas lehetőségünk nyílt a szervezkedésre, éspedig az e-könyv olvasó közösség. A belépés a jobb hasáb közepe táján látható, vagy pedig ezen a linken.

Mindenki szivesen látunk, villámokosságok, kérdések és poszt-előzetesek, meg egyáltalán, bármilyen témába vágó érdekesség gyors megosztása ügyében.

Megérkezett a Sony PRS-600. Szokatlanul apró dobozba volt csomagolva, egy USB kábel, egy ráhúzható kis tok, valamint némi minimális dokumentáció társaságában.

Az olvasó kibontása után az első gondolatom az volt, hogy "jesszus, ez jég hideg". A Cybook műanyag volt, érzéketlen a külső hőmérsékletre, a Sony viszont átvette a kinti hőmérsékletet.

A használatba vételéhez körülbelül 4 órányi töltés szükséges, így jelenleg csak egy "USB connected" feliratot olvasgathatok rajta.

Annyi már most is egyértelműen látszik, hogy a kijelző valóban nagyon tükröződik. A laptopok esetén ez általában csak kikapcsolt állapotban érzékelhető igazán, mivel a háttérvilágítás elnyomja a tükröződést, a Sony readeren viszont nincsen háttérvilágítás, ezért a tükröződés jóval láthatóbb.

Mivel jelenleg szürke háttér előtt látható az USB csatlakoztatást jelző ikon, a kontrasztról nem tudok még megfelelő benyomást alkotni. A Cybook-om sajnos már nincs nálam, hogy összehasonlítsam a kettőt, de a fekete talán tényleg kevésbé fekete rajta, mint azon. Ez azonban nem zavaró - ha a tükröződéssel normáis körülmények között nem lesz gond, akkor a csökkent kontraszt sem fog gondot okozni.

Külső

A Sony reader szép, és - a Cybook-al szemben - egyáltalán nem kelt gagyi benyomást. Kifejezetten jól összerakottnak és masszívnak, és a Cybook-hoz képest talán kevésbé könyv-szerűnek, "technikaibbnak" néz ki.

Az előlapon a kijelző alatt 5 gomb található: 2 lapozás, home, nagyító és options. A bal oldal teljesen üres, a jobb oldalon pedig csak a tetején kihúzható stylus található. Felul van a bekapcsoló gomb, két memóriakártya hely, és minden más az alján lett elhelyezve. Sorban: hely a csuklópántnak, reset gomb, töltés, miniUSB, fülhallgató, hangerőszabályzó.

A reset gomb már a Cybook-on is zavaró volt, mivel egy kicsi lyukban volt elhelyezve. Ha a kütyü a buszon ülve kiakadt, igen nehéz volt találni valamit, amivel megnyomhattuk a resetet. A Sony readeren a gomb még apróbb helyre lett eldugva, de a beépített stylus segítségével valószínűleg könnyedén megnyomható. Reméhetőleg kevesebbszer lesz rá szükség, mint a Cybook esetében.

Holnapra várom a Sony PRS-600-amat, amire a Bookeen Cybook e-könyv olvasómat cseréltem. Mielőtt a részletes tesztet elkezdeném, pár szó arról, hogy miért cserélem le az olvasómat, és mit várok a Sonytól. Amennyire tudom, az itt felvetett előnyök nagy része a többi itthon kapható e-könyv olvasóval szemben is fenn áll, ezért talán hasznos lehet a lista azoknak, akik most gondolkodnak e-könyv olvasó vételén.

Miért jobb?

Érintőkijelző

A PRS-600-as legnagyobb előnye a többi olvasóhoz képest természetesen az érintőkijelzője. Bár sokan felesleges luxusnak tartják, az érintőkijelző megléte lehetővé tesz több olyan funkciót, ami más olvasókban nincsenek meg, vagy szinte használhatatlanok. A számomra legfontosabb ilyen dolog az...

Angol szótár

A Cybook is tud kezelni ugyan szótárfileokat, a szótár használata azonban olyan nehézkes, hogy nem egyszer inkább a telefonomban kerestem rá az engem érdeklő szóra, mert még így is gyorsabban megtaláltam a jelentését. A Cybook alapvetően minden gombnyomásra viszonylag lassan reagál, a szótár használatához pedig 10-20 gombnyomás is szükséges. Meg kell nyomni a menü gombot, megvárni amíg a menü megjelenik, lelépegetni a Look up menüponthoz, majd a megjelenő kis téglalappal addig kell mászkálni a szövegben, amíg oda nem jutunk a minket érdeklő szóhoz. Ha nem vagyunk elég türelmesek, és gyorsan nyomkodjuk a gombokat, könnyen túlléphetünk a szavunkon, és a rendszer működéséből adódóan előfordulhat, hogy egy felesleges plusz gomb megnyomását 4-5 további gombnyomással tudjuk csak korrigálni. Ha a szó után kötőjel található, a rendszer ezt nem tudja kezelni, és nem ad találatot. Ha van találat, a szó teljesen feleslegesen megjelenik egy feljövő ablakban, és rá kell kattintani. Az újabb kattintás után elolvashatjuk a kapott találatot, majd vagy egy gép oldalára rejtett, nem kézreeső gomb, vagy ismét a menü segítségével visszajuthatunk a könyvünkhöz.

A Sony reader esetében a szótár használatához elég, ha olvasás közben duplán rábökünk az ujjunkkal a szóra, és a jelentés máris megjelenik a lap alján egy X-el lezárható kis ablakban.

Intro

A T úgy csinált, mint az egyszeri lány Mátyás királynál, hozott is ajándékot meg nem is. Amikor ősszel csiripelni kezdték a verebek, hogy beszállnak az olvasópiacra, erősen tamáskodtam, hogy egy ekkora cég karácsonyra be tudna robbanni. És valóban, a belépésnek csak az első - és némileg elkapkodott - momentumát tapasztalhattuk meg. Kiválasztották ugyanis a piac létező legolcsóbb, és jelen ismereteim szerint legprimitívebb, de már eInk eszközét, és bármiféle magyarosítás (szaknyelven lokalizáció ;-) nélkül idehozták. Nekem pedig megadták a lehetőséget, hogy egy kicsit meghajtsam.

A vas

Akit a vájt részletek érdekelnek, itt megtalálja őket. A ház texturált és fényes fehér műanyagból van, nem tökéletes illesztésekkel összerakva, az exkluzivitás látszatától teljesen mentesen. Nem hat elegánsnak egy cseppet sem, ellenben illik kezet mosni minden használat előtt, mert szerintem hosszú távon hamar piszkolódik. Eleinte ígéretesnek találtam a billentyűzetmennyiséget, mert egy jól öszerakott firmware-rel ügyes tudna lenni,  de a billentyűk egy picit kicsik, és sok esik balkézre (vagy keresztbe kell nyúlkálni). A firmware-ről pedig még lesz szó.

A sebességgel alapvetően sok baj nem volt, azzal már inkább, hogy szűk 39-másodperc alatt bootol be. Ez azért különösen fájdalmas, mert automatikusan kikapcsol valamennyi idő (pár óra) után, és azt az automatizmust sem kiiktatni, sem konfigurálni nem lehet, suspend módot nem találtam. Összevetésképpen a Koobe boot ideje 15 másodperc, és hetekig elvan bekapcsolva. A suspend hiánya miatt a prompt olvasásnak lőttek, perceket kell várni/gombolkozni az olvasnivalóig.

Elvileg van a szerkezetnek belső memóriája, de az a felhasználó számára nem látható, nem címezhető (Koobe v5: 440 MB). Jár viszont a készülékhez egy 2GB kártya (Koobe v5: 0 GB)

A tok négy erős kis mágnessel tapad az olvasóra, amit kézzel könnyen lehet oldani. Ez kellett is párszor, mert jó néhány fagyást sikerült összehozni, és a reset gomb a kütyü hátlapján van. A tok mágneses zárófüle hagyományos módon, alulról fölfelé zár, de ezért néha belóg a kijelző elé. (Koobe v5: fordítva zár, furán néz ki, de nincs visszalógás)

Egyszer már nekiszaladtam a témának, hogy ostorozzam kicsit a jeleneg piacon lévő, vagy oda igyekvő "kemény" DRM-sémákat. Röviden összefoglalva az alábbi problémákat látom velük:

• korlátozzák a jogtiszta felhasználást (pl. eszközhöz kötik a használhatóságot, nem tulajdonoshoz)
• drágítják a terméket
• konzerválni igyekeznek a meglevő, de az új dolgokat nehezen értelmező könyvterjesztési-könyvkiadási struktúrákat.

Az utolsóba, mint végfelhasználónak, nem illik beleszólnom, de az első kettő igenis masszívan sérti az érdekeim. És ez egy olyan világ, ahol bizony a - bizonyos szemszögből akár bűnözőnek is tekinthető - civil társadalom elképesztő hatékonysággal töri meg ezeket a "gátakat". Nem igazán van olyan, (kellően népszerű) tartalom, amihez nem lehetne ilyen vagy olyan módon ingyenesen hozzájutni, legyen szó nagyfelbontású F1 közvetítésről, valamilyen zenéről, vagy akár könyvről. Minél népszerűbb a tartalom, annál gyorsabb és biztosabb a törés. Érdemes szemügyre venni az egyébként imponáló eladási statisztikákat produkáló Harry Potter könyveket: az angol megjelenés előtti napon már volt a hálón végigfényképezett oldalkupac, egy hét sem kellett a formázott pdf-ig, és a magyar "fan" fordítás is megvolt pár hét alatt. És nemcsak Rowling járt így, ugyanígy pörögnek a mostani bestsellerek is.

Akkor mégis mire jó ez az egész cirkusz a DRM-mel? Ahogy látom, egyetlen dologra. A kiadók szóba sem állnának DRM nélküli elektronikus publikálórendszerekkel, míg ha van DRM, az újabb bevételi forrást jelent nekik is, a szerzőnek is (vélhetőleg) és az adott technológia rendszer szállítójának. A csodás Adobe, amelyik egy szánalmas inDesign export funkcióval gyártatja a nyílt(!) szabványnak csak lazán megfelelő epub formátumú publikációkat, 40 eurocentet kér minden egyes letöltés-autentikálásért.

Mi lehetne az alternatíva? Valami, ami megoldja a kemény DRM jelentette problémákat. Ha már annyira erőltetjük a papír-világ replikálását, akkor jussunk el oda, hogy nem az eszközhöz kötjük a terméket, magát a könyvet, hanem a vásárlóhoz. Azaz lehessen olvasni bármilyen eszközön (a könyveimet is hurcolhatom ezerfelé), és ne korlátozza amúgy az olvasást semmiben. Egye fene, ha elhagyom, akkor érjen valami kár, értsd legyen motiváció, hogy vigyázzak rá, akkor is, ha amúgy lehet biztonsági másolatot készíteni. És persze ne drágítsa külön ez a védelmi megoldás az ügyet.

Ezeket a célokat szerintem jól szolgálná a "puha" DRM (© Dwo, :-P). Ennek három alappillére lehetne:

1. Legyen az e-könyv annyira olcsó, hogy ne érje meg a "rippeléssel" szórakozni. Ez párszáz forint, ennyit buszjegyre is elver az ember. A követendő példa a "jóárasított" DVD-k, ahol a másodosztály, a.k.a Zs-kategória 1000 forint alatt van, és a premierfilmek is megállnak kb 2 plazás mozijegy áránál.
2. Csak létező, regisztrált emberek tudjanak e-könyvet vásárolni. Mivel, ha már mindenképpen kell kötni, a könyvet a tulajhoz kötném, ez sajnos megkerülhetetlennek látszik.
3. A publikációkba, formátumtól függetlenül bekerülne három jól kódolt azonosítócsoport. Bekerülne a tranzakcióé, a vásárlóé és a kiadóé. Mindezt persze úgy kellene tenni, hogy az olvasást abszolút ne zavarja, az se baj, ha nem is látszik (lásd: szteganográfia). Ezzel szemben látszhatna a fedlapon, vagy a második lapon a tulajdonos neve, ex librise, avatarja, esetleg valami finom személyes adata. Csak hogy meg feledkezzen senki arról, hogy ezek az adatok nem láthatóan is be vannak építve, és akkor is megmaradnak, ha a látható azonosítókat valaki kioperálná a példányából.

A lényeg, hogy az így preparált könyvek és publikációk gond nélkül vihetők olvasóról olvasóra, azaz a felhasználó nem lenne "digitálisan röghöz kötve". Ellenben ha elhagyná, vagy valahogy publikus tárterületre keveredne a személyes kópiája, bizony érhetnék kellemetlenségek. Kezdve azzal, hogy magyarázhatná a jogtulajdonosnak, hogy ez hogyan történhetett.

Már csak arról kéne meggyőzni a jogtulajdonosokat, hogy az így személyesített egyéni példányok legalább olyan jók nekik, mint valami vevőbosszantó klasszikus DRM megoldás. Például mert többet lehet belőlük eladni. Nem csak dedikált olvasók léteznek, lehet olvasni sok mindenen a PC-től kezdve a PDA-kon át az okostelefonoktól (mobipocket) a  butatelefonokig (java). Nem kötelező persze, de lehet. Akkor meg miért ne? E szerint az érdekes predikció szerint egy csomó embernek amúgy sem éri meg, hogy dedikált olvasóba fektessenek egy csomó pénzt, ahhoz nem olvasnak eleget. De olvasásképes szerkentyűjük, PC vagy telefon, nekik is van, akkor legyen rá olvasnivaló is.

És  persze sokkal jobban lehetne pozicionálni a vásárlások adatbázisára építve a jövő marketing-kampányait, szezonális akcióit.

Ami rögtön felveti annak a kérdését, hogy milyen célokra és hogyan is használják azokat a tranzakciógyűjtő adatbázisokat, amik - a félrértések elkerülése végett - már ma is léteznek az összes webshop mélyén.

Vélemény?

UPDATE:

I shouldn't need to explain why DRM is bad, stupid, and doomed to failure, so I'll leave it to cryptography guru Bruce Schneier, who in 2001 pointed out that DRM is an attempt to repeal the laws of nature. When you get down to it, every DRM scheme relies on encrypting files, then giving them to someone else, along with the necessary decryption key for decrypting them, and trusting that the someone else is too stupid to reverse engineer the decryption algorithm and use the keys you helpfully provided.

The primary problem with DRM is not only that it doesn't work, but that it irritates the hell out of law-abiding customers who only buy legal products (with DRM), but doesn't inconvenience pirates in the slightest. It's actually counterproductive. Customers learn to stay away from vendors of DRM'd products, once they've upgraded a device too far and discover that their old files are locked away from them and inaccessible (because the old software or keys won't run on their new gadgets).

A secondary problem with DRM is that it fractures the market — if a consumer has to commit to a particular DRM platform in order to read their books, then they can't easily buy books by authors whose publishers picked a different platform. So unless the publishers try to support all the DRM platforms, they're going to be left offering their customers a tiny sub-set of the books they can buy if they wander off the street into a branch of B&N, Borders, or Waterstones. Supporting multiple DRM platforms is expensive and time-consuming; not providing a decent range of goods is a deterrent to building the ebook habit among your customers. QED.

DRM doesn't emerge from the publishing industry itself; it's those annoying IT marketing guys with their WNPoTs again. In this case, the WNPoT in question (each and every DRM system) is designed to deal with a ingrowing toenail, but appears to involve leg irons and a chainsaw, if not a guillotine. For some reason, senior management recommend it.

I'm hopeful that the DRM nonsense will pass, if and when the music and film industries pull their heads out of their collective cloaca. Of course, the publishing industry may be a smoking crater by then: but hey, I'm an optimist.

(Some of you may with some justification point to Cory Doctorow and say, "how come he puts out free ebooks without DRM?" To which, I'm afraid to say the answer is that Cory is a Special Snowflake with EFF superpowers and New York Times Bestseller mojo which make him immune to the normal laws of man and nature. The rest of us still get to pay cash.)

Charles Stross

Miként azt annak idején jeleztük, a T csoport is beszállt a magyar villanykönyv piacra. Bevallom, kicsit szkeptikus voltam, mert szeptember végén még csak ismerkedtek a témával. De a karácsonyi láz igencsak szorította őket, és ezért a tartalomterjesztési platform nélkül, a maga meztelen valójában piacra dobtak egy olvasót.

Sokat nem kockáztattak, a tavaly ősszel már az űrt is megjárt Hanwag(Hanvon) N510-esének ráncfelvarrott (bővített belső memóriás) változatát, az N516-ost hozták el. Eddig nem tudtam még kideríteni, hogy a magyarítással mennyire haladtak, pl. a menü tud-e magyarul, illetve a támogatott formátumok kezelik-e jól a hosszú ő-t, ű-t, de a Hanvon kezdeti DRM-telensége mára már megoldottnak látszik az epub támogatással. (Mondjuk egy mobipocket meg egy rtf támogatást azért jó lenne még látni)

Az ár mindenesetre a legbarátságosabb mind közül, amit eddig magyar boltban láttunk (60.000 HUF), sőt még mindenféle részletfizetési módozatokat is lehet találni.

Az tisztán látszik, hogy a T csoport csak azt árul a boltjában, amihez tartalmat is ad, ezért van telefon és ezért nincs mikrosütő. Ebből pedig az is következik, hogy előbb-utóbb lesz itt e-könyv bolt is. Ehhez könyves szaktudás kell, most a Bookline látszik az első partnernek. A helyzet - gondolom átmenetileg - még fonák, mert a Bookline árulja az eszközt és nem a T csoport a Bookline könyveit. De reméljük a legjobbakat, hogy a most az eszköz mellé csomagolt 300 ingyenkönyvön kívül is lesz egyszer igazi e-könyv bolt. Meg ideérhetne az érintőképernyős N518 is, ha már így belecsaptunk a lecsóba.

A HWSW cikke itt olvasható.

Miként azt éles szemű olvtársak jelentették, a Westendben található Sony Centerben valóban fölbukkant néhány új sorozatú, 300-as és 600-as olvasó. Odamentem és beszélgettem az illetékesekkel, hogy miről is van szó.

A rossz hír, hogy az akció mögött nem a Sony Hungária áll, hanem egy lelkes Sony közeli beszállító vállalta föl az ügyet, hogy a boltra nehezedő nyomás kielégítése végett beszerzi az olvasókat. Ettől lett a boltban fogható és elvihető eszköz, még ha nem is eget verő darabszámban. Nem lett viszont igazi magyar támogatás, pl. magyar firmware sem, és a terméktámogatásra is csak alapértelmezett választ tudtak a boltban adni: az eszköz mellé a Sony európai garanciája jár, hasonlóan más termékekhez, nem lesz az országban javító kapacitás, valahova tovább fogják küldeni a javításra szoruló eszközöket. Azaz a Sony stratégiai térképére még mindig nem került föl az ország.

Viszont aki való életben töpreng egy ilyen vas beszerzésén, az most elmehet oda, és megnézheti-megtapogathatja hogyan is néznek ki, megtapasztalhatja, hogyan működik pl. a 600-as érintőkijelzője. Működik ujjal, de egy nagyon picit csökkenti a kontrasztot a sima wizplexekhez képest. A bent lévő készülékeken angol nyelvű epub demoanyagokat láttam, azaz nem tudom, hogyan ábrázolják a trükkösebb karaktereinket. A 600-as sebessége elfogadhatónak tűnt, az összerakottsága rendben lévőnek látszott, de meglehetősen nehéz volt, a Koobe Juniorhoz képest. A sok feltételes mód azért van, mert éppen csak érinteni volt idő a szerkezetet, remélem egy rendes teszt is összejön.

Mivel a szállító biztonságosan eladható készletben gondolkodott, aki meg akarja nézni közelről ezeket az olvasókat, az ne sokat habozzon, mert vélhetőleg hamar elfogynak, bár az árazás (70.000 és 100.000 forint) nem túl fogyasztóbarát.

UPDATE:

ZLC olvtárs olyan kiváló YouTube review-t linkelt a kommentek közé, hogy kénytelen vagyok ide kiemelni :-)

Intro

A klasszikus papírkönyvek, és a(z egyelőre csak ideákban létező) ideális e-könyvek között bizony széles a spektrum. Mivel valószínűsíthető, hogy a ma papírkiadói lesznel a holnap e-kiadói, nézzük meg merre felé keresik az ösvényt az e-kiadás szép új világa felé. Egy két versenyzőről már volt alkalmunk beszámolni, most két újabb izgalmas kezdeményezést szeretnék bemutatni.

Az látszik, hogy a "papír-eredet" meglehetősen rányomja a bélyegét ezekre a "szárnypróbálgatásokra", mert a versenyzők valami miatt csak egyetlen formátummal, a pdf-fel hajlandók foglalkozni. Ez elég rosz hír, mert ugyan a pdf így vagy úgy megjeleníthető az olvasóeszközökön, de ha nem az adott képmértere lettek optimalizálva (márpedig szerencsére nem egy méretben léteznek ezek az olvasók), akkor bizony lesznek kényelmetlenségek, ha egyáltalán meg lehet őket nyitni a DRM "ellenére".

Mert a másik általános megfigyelés, hogy jó vastag technikai DRM-mel próbálják az amúgy is bátorításra szoruló olvasók életét bonyolítani. Csak pdf, erősen limitált választék és felhasználhatóság, nem annyira bíztatóak.

Pedig ennek nem kéne így lennie. Egyfelől már Adamoék is hamar belátták, hogy a technikai DRM csak elriasztja a reménybeli olvasókat, sokkal barátságosabb, ha egyszerűen a felhasználó adatait szépen befűzik az amúgy is személyre szabottan készülő publikációba.  Másfelől ha már létezik az ügyfelet tartalommal kiszolgáló "gép", akkor nincs komoly akadálya annak hogy még két formátumot is fölvegyenek a portfólióba, a prc-t és az epubot, ezek legalább valamelyikét a ma elérhető értelmes eszközök (PDA-k, okostelefonok, dedikált olvasók) támogatják szépen. Azaz a "formátumháború" föloldása egyelőre nem más, mint hozzáférhetővé tenni az anyagokat ebben a három formátumban. Ha egy van, a másik kettőt mellétenni minimális költséggel lehet.

Lám, olyan harmatos kezdők, mint pl az O'Reilly is simán meg tudták oldani. DRM mentes, sok formátum és garancia arra, hogy a megvásárolt publikációknak frissítik a formátumát! Na így kéne ezt.

Intro

Mint az ebből a jó kis felmérésből látszik, a felhasználók többsége szivesen látna a maiaknál nagyobb olvasókat. Eddig leginkább csak az iRex volt látható ezen a térfélen, majd a nyár végén bejelentették a Sony 7"-osát. Nem emlegettünk viszont eddig két új szerkezetet, amiktől szintén sokat várnak az érdeklődők.

iRex 800

Az első izgalmas modell szintén az iRextől származik. Az éppen már kihalóban lévő iLiad modellt, (ami 2006 óta méri aranyárban a 8"-os képátlót) turbózták föl az 1000-es sorozatból ismert stylussal és 3G képességekkel. A modell neve iRex DR 800SG.  Kis furcsaságok akadnak azért e körül az olvasó körül is.

Az egyik, a márkatársak kérdése. Az Iliadok, 8" ide vagy oda, brutálisan drágák voltak. Az 1000-es sorozatból meg épp a drótnélküliségben erős modell maradt a rajztáblán.

A másik, hogy még szeptemberben "bepróbálkoztak" a Barnes&Noble-nél, hogy árulják a 800SG-t B&N cimkével, lévén az iRexet a kutya sem ismeri az USÁ-ban. Lehet, hogy nem tudtak volna az épp bejelentés előtt álló Nook-ról? A nagy barátság papíron azért megmaradt, a Barnes&Noble látszik elsődleges tartalomszolgáltatónak. Sőt, a frankfurti könyvvásáron a Nook után kutakodó ismerősnek az iRex kereskedő a 800SG-ről állította, hogy "ez A B&N olvasóeszköz".

Szerencsére jó hírek is vannak. Aki érintésérzékenységre vágyik, "penabled" képességet már kaphat. (Itt az érintésérzékenység csak a stylusra vonatkozik, másra nem, cserébe megmaradt a kép kontrasztossága, aminek a hiányát a Sony 700-asnál sokan fájlalták). És ami tényleg nagyot üt(het), hogy egyszerre több DRM rendszer kezelését is vállalják. Ilyet eddig más nem tudott. Elsőkezes angol bemutató itt olvasható.

Az USÁban még az idén, Európában 2010 első felében tervezik a piacra dobást. Nagy kérdés, hogy az USÁban 400 dollárért eladni próbált eszköz mennyibe fog kerülni a nagy víz innenső oldalán.

Plastic Logic Que

Amíg az iRextől legalább már láttunk kézzel fogható eszközt, addig a Plastic Logicnak egyelőre csak a híre nagy. Viszont az nagyon. Lássuk mit lehet róla tudni:

• a kijelzője valami olyan lesz, ami eddig még nem volt, közel 14" átló, érintőképernyő, ami "látványosan" jobb a Sonynál
• lesz annotálás
• drótnélküli kapcsolódás a szóba jöhető irodai és távközlési hálózatokhoz
• a szokásos dokumentumformátumok (benne epub) mellett teljes office kompatibilitás, még visio is
• a bemutatóját 2010 január 7-re, a Las Vegas-i CES-re tervezik
• és persze szintén óriási barátság a B&N-lal.
• elsősorban az üzleti felhasználókat (és üzleti folyamatokat) veszi célba. (A nagyon profik fölcsatlakozhatnak a Que Linked in hírcsatornájára)
   

Egy dolgot nem lehet még tudni. Az árát.

Intro

A beszerzés utáni keserves csalódásokat megelőzendő egy dolgot nagyon nagyon érdemes észben tartani: villanykönyv-nyelven ha egy formátum támogatott (supported), az nem jelent többet, minthogy az adott formátumú állományt jó eséllyel az eszköz képes valahogy megjeleníteni, és nem omlik össze tőle. Minden más, hogy az adott formátumra amúgy jellemző lehetőségek közül éppen mi érhető el és mi nem, az eszköz- és firmwarefüggő.

A korlátok néhol kézenfekvőek, pl. egy eInk alapú nem érintőképernyős olvasónál senki nem gondolja azt, hogy a támogatott word állományt szerkeszteni lehet, néha azonban meglehetősen véletlenszerűnek tűnnek, pl. ahány prc megvalósítás, annyi zoom-lehetőség.

Ezért aztán, lehetőleg még a vásárlás előtt szinkronba kell kerülni a kinézett olvasóval, hogy azon

• mi lesz a "törzsformátumunk",
• azt hogyan állítjuk elő/honnan szerezzük be
• az adott formátum a kinézett olvasón pontosan mit enged meg, és mit nem

Példának okáért fanatikusan rajongok a mobipocket formátumért, ami Windows Mobile platformon valami döbbenetesen funkciógazdag, de nincs két eInk eszköz, ami akár csak egymáshoz képest is ugyanazt nyújtaná.

Nem volt rossz ez az év, főleg hogy a blog márciusi indulásakor nem gondoltam volna, hogy ennyi izgalmas szerkezet jelenik meg még az idén, és hol van még a karácsony? Sajnos ezek az eszközök a világ elterjedtebb nyelvein beszélő helyeken jelentek meg főleg, a "hatalmas" magyar piacot eddig egy multi sem vette még célba.

Igen, a honosítás nem föltétlenül egy egyszerű vagy olcsó műfaj, nem nagyon hiszem, hogy minden jelenleg kapható olvasóból lesz magyar változat belátható időn belül. Azaz válogatni kell, melyik vonalba érdemes fektetni a magyarosítással.

Csináltam hát egy kis kérdőívet, hogy kiderüljön, milyennek szeretnénk az ideális, magyarosított (vagy itt fejlesztett) e-könyv olvasót. Ez elsősorban a komoly importőröket támogatja, akik nem csak dobozszállítással foglalkoznak, hanem szeretnének hozzá is adni az ügyhöz, szervizszolgáltatást, magyar kezelőfelületet stb.. És egy sikeres importőr sok elérhető olvasóeszközt jelent.

Ha szeretnél valaha honosított e-könyv olvasót venni, töltsd ki a kérdőívet itt. Köszönöm.

Ha érdekel, hogy milyennek gondoljuk a magyarosításra érdemes olvasót, nézd meg az eredményt.

Ugyan még nem kapható a B&N új csodaolvasója, de jól fölkavarta az állóvizet. Látszik, hogy nem kispályás cég állt elő vele, mert bedobtak pár radikális újítást a némileg homogenizálódó olvasópiacra. Nézzük hát ezeket egyesével, a jelentőségükkel együtt.

Eddig ment a fűrészelés, mert volt amire a "hagyományos" érintőképernyős kijelző a jobb, volt amire az eInk. Kreatív megoldás, hogy van mindkettő, és bár nem tetszik mindenkinek, minimum egy érdekes új lehetőségcsomagot jelent. Hasonló az olvasó magrendszere, ami Android. Bár a mostani olvasók zöme is Linuxon fut, valahogy mégsem zuhogtak rájuk az alkalmazások. Talán most, hogy a nookhoz SDK is lesz, ez változni fog.

Nagyon erős mondás a WiFi, ami lehetővé teszi, hogy távközlési hálózat használata nélkül kerüljön föl olvasnivaló az eszközre. Az ugyanis, ha nem a honos (esetünkben AT&T) hálózathoz kapcsolódik, pénzbe kerül, mindenféle kapcsolódási és dataroaming díjakba, amit ugyan el lehet maszkolni a végfelhasználó elől, de a nap végén úgyis ki fogja fizetni, csak más néven.

Viszont van azért itt pár csöndes huncutság. A mostani mondás szerint publikus (értsd nem B&N bolti) wifin nem lehet vásárolni, csak meglevő anyagot töltögethetjük. Azaz a vásárlás-autentikáláshoz bizony kell a 3G kapcsolat. Vélhetőleg ezért is nem lehet az eszközzel jelenleg az USÁ-n kívül vásárolni.

UPDATE: A WiFi szituáció sem problémamentes egyelőre:

"In store can browse but not download. Streaming technology.

Wifi can only be used in store for events and in store content. Plan to open up later on."

http://www.teleread.org/2009/10/20/barnes-noble-press-conference-live/

Elég emberbarátnak tartom, hogy ha nem tetszik, 14 napig vissza lehet adni a szerkenytűt. Ha használt (értsd: ki volt bontva a fóliából) akkor 10% újrakészletezési díj fejében. Ez nem technológia, ez üzleti hozzáállás. Tetszik. Hasonlóan pozitív, hogy gyakorlatilag két éves biztosítást lehet kötni a szerkezetre.

Izgalmas marketingötlet a kölcsönadás, és bár jelenleg vannak korlátai, reméljük ez idővel elmúlik vagy lazul majd.

És végül, de nem utolsósorban, a legfontosabb, hogy letették a voksukat az epub mellett. Sajnos az Amazon azw-je egy kicsit a Betamaxra és a Sony sok más csodásan zárt szabványára emlékeztet, hiába jó, ha nem engedik oda a többieket, ki fog halni. És jó dolog, hogy van lehetőség a memóriabővítésre, mert a magyar szövegek korrekt megjelenítéséhez be kell ágyazni minden publikációba az összes használt fontot, ami a minimális publikációméretet fél megabyte környékére emeli.

Az Amazon pedig észrevette a szorítást, elkezdte az egyetlen, időben járható utat járni, és árat engedtett.

UPDATE: Hogy kell-e az amazonnak epub irányba mozdulnia, arról megint csak nincs konszenzus. A Gartner szerint kell. Mások szerint nem föltetlenül, illetve nem azonnal.

Éljen a verseny!

Ennyit ér a slideware radar, a textr kivételével "derült égből" érkeztek az újdonságok. A Kindle 2 GSM már megkapta a maga posztját, a Barnes&Noble, ha igaz, ma fog nagyot gurítani. A(z állítólagos) szerkentyűjük kifejezetten szép, állítólag egy Apple közeli design cég is benne volt a tervezésben. Slave kijelzőt pedig ugyan már láttunk, óccót ;-) de az nem volt se szines, se multi-touch (UPDATE: ez se az). A levehető tokba integrált(?) lámpa meg éppenséggel jó ötlet.

UPDATE 2009.10.20.12:00 A szerkezet neve nem Athena lesz, hanem Nook, 259 dollárért (azaz Kindle áron) fogják árulni, méghozzá, - ha el lehet hinni - most csütörtöktől.

UPDATE 2009.10.20.12:00 Nem lesz csütörtöktől, és nem multi-touch az alkijelző, de lesz benne WiFi (B&N bótba ingyér), 3G, és cimboráknak kölcsönadás, meg micro SD slot. Ezen kívül vágja az epubot, a pdf-et és az mp3-at. Sajnálom az Amazont, de kellett nekik saját, zárt DRM-mel bohóckodni. Mondjuk az átállás technikailag az azw-ről epubra egy firmware-rel megoldható, de az üzleti sémákat újrahúzni az sokkal fájdalmasabb lesz.

via Endgadget

... nyilatkozta Steve Ballmer Rotterdamban. Kicsit dinoszauruszosnak érzem ezt a mondást, bár biztosan nem az utolsó veretes bölcsesség, amit Microsoftos nyilatkozik. Addig világos, hogy vannak PC-k, amin még olvasni is lehet, a tabletek formája például szinte ideális erre, de hogy valaki a Microsoft Reader-t nevezze meg, mint szignifikáns platformot, az azért nem vall valami nagy realitásérzékről.

Bezzeg a Forrester, most frissítette az ezévi eszközeladásról szóló becslését, és kettő helyett hárommillió eszköz eladását prognosztizálják idénre. Mondjuk így könnyű becsülni, +-50%. Az aktuális tipp az e-book vs. papír átfordulásra 2018. Kíváncsi vagyok, ebből mi lesz valójában.

Érdemes lesz nagyon a szemünket a Frankfurti Könyvvásáron (26. oldal) tartani, a Kindle 2 nemzetközi verzóját már bejelentették, elvileg a textr-nek is ott kéne startolnia. Mondjuk tavaly ilyenkor a Readiust sztárolták, az meg elég nagyot zakózott azóta. Mostani előadások foglalkoznak a lehetséges üzleti modellel, aminek kitalálása már nagyon ráférne a villanykönyv-világra.