Intro

Valamikor tíz évvel ezelőtt, amikor a Rocket eBook még csak slide-ware-ként létezett, kezdtem el barátkozni a hordozható elektronikus olvasással, egy Palm III-ason futó iSilo nevű alkalmazás formájában. A páros egyenesági leszármazottja a nyolcvanas évek kvarcjátékainak, monokróm LCD 160x160 pixellel, ami gyakorlatilag csak háttérvilágítás nélkül használható, 2 MB memória, amibe az összes felhasználói alkalmazásnak/adatnak és olvasnivalónak be kellett férnie. Hosszadalmas olvasásra nyilván alkalmatlan, de "kapudrognak" éppen megfelelt.

A PalmOS diadalmenetét sajnos korán derékba törte a lassú fejlesztés/tőkehiány illetve a WinCe/WinMo alapú eszközök agresszív térnyerése. A történelem szerencsés szelei előbb egy 3600-as majd egy 4150-es iPaqot fújtak a kezeim közé, ez utóbbi a mai napig működik. Színek! Háromszor annyi pixel (320x240)!! Mobipocket!!! Ezzel már lehetett olvasni, bár a komfortfokozat hagyott maga után kívánnivalókat. És nyilvánvalóvá tette, hogy ami a fő hiány a boldogsághoz az sok sok pixel. Ekkor (2006 elején) akadt kezembe az első igazán átütő VGA PDA, az iPaq 4700-as.

A 4700-as

A 4700-as korának legszebb képernyőjű PDA-ja volt, színeit tekintve ma is az. 4" és 640x480 pixel, VGA felbontás. A szupersztárolt iPhone/iPod épp feleekkora, csak 320x480. A jelenlegi 6"-os eInk eszközök 166 dpi-sek, a 4700-as 200 dpi-vel bír. Az egyetlen olvasóeszköz - szerintem - amin használható és értelmes az élsímítás. Szerencsére Mobipocketék hamar portolták a nagyfelbontásra az olvasójukat (ne feledjük, hogy akkor az alkalmazások nagyon nagy részét QVGA-ra írták (240x320)) és jöhetett az olvasási nirvána. Majdnem.

Sajnos a HP valamilyen rejtélyes oknál fogva a korábbi eszközein már megszokott többirányú billenőkapcsoló és rendes gombok helyett fóliagombokat és tapiegeret (!!!) rakott a kijelző alá. TAPIEGERET!! Egy érintésérzékeny kijelzőjű tenyérszámítógépre. Igen, én is kímélni akartam a kijelzőt, ahogy lehet, de ez rendesen alátett a használhatóságnak. A gombutánzatok/tapiegér gyakorlatilag használhatatlan a lapozásra, még a gombok átkonfigurálása után is. Szerencsére a mobi tud oldalra bökéssel lapozni, csak azt kellett megtanuljam, hogy hogyan lapozzak és hogyan korrektúrázzak ugyanazzal a gesztuskészlettel.

De tudott működni, főleg hogy még így is sokkal jobb/komfortosabb volt mint bármi más. A mobipocket összes képessége működik a tenyérgépen, van teljes annotálás: firkálás, kommentelés, kiemelés. Sokat segít, hogy van SD és CF kártyafoglalata is, így a memóriabővítés is gyerekjáték.

Ezen a vason barátkoztam össze igazán a mobipockettel. A kimagaslóan jó olvashatóság mellett lehet a háttérvilágítás mértékét befolyásolni, a környezeti fényviszonyoknak megfelelően. Lehet (sőt kell) a színekkel-színprofilokkal variálni, ha szélsőségesek a fények, pl. ha teljesen sötét van.

Kiderült, hogy a mobipocket érzékeny a használt memória írási sebességére, ezért egy 150x-es modellt használtam benne. Meglepő módon az SDHC nem föltétlenül gyorsabb, a kipróbált példányom kifejezetten lassú volt.

A 214-es

4 évig ült a HP a 4700-as babérjain, hogy aztán 2008-ban előugorjon az új, sokkal ütősebb modellel. Egyetlen apró kivétellel csak javítani tudtak a nagy öregen. A WinMo 2003SE helyett a WinMo 6 Classic az operációs rendszere, ettől egy hangyányit lassabban indul, kb 2 másodperc a 0 helyett. De lássuk a fejlődést:

• a kijelző ROHS compliant lett (ettől tartott négy évig kijönni vele), matt, és a fényerőn is tudtak fokozni, lehetségessé téve a szabadtéri olvasást
• alapból tudja fogadni az SDHC memóriakártyákat
• a töltésre/PC illesztésre használható a speciális mellett egy teljesen szabványos mini USB csatlakozó, azaz lehet szabvány kábeleket és töltőket használni
• normális gombok és billenőgomb van, külön középgombbal, azaz lehet gombnyomással indítani az olvasó alkalmazást, és oldalanként vagy soronként lapozni (az igazán geekek persze autoscrollozhatnak is)

A rossz hír csak az, hogy a HP a kivonulását fontolgatja a PDA piacról, pedig a 214-esnél jobb integrált eszközt ebben a kaliberben nemigen láttam.

Összegzés

Egyszer már nekifutott a blog az eInk vs PDA témának. Az eInknek valóban vannak vitathatatlan előnyei, de az itt leírt szerkentyűk képesek valódi alternatívát nyújtani. A PDA-k legfontosabb hátrányának a kijelző és a töltések közötti idő látszik. Nos, ezeket a vasakat zárt térben bárhol és bármikor lehet olvasni, felhős időben/árnyékban pedig szabadban is. Az akkuk futásidejéről meg csak annyit, hogy értelmes használat mellett kb. egy hétig elfutnak egy töltéssel, és pár óra alatt feltölthetőek. Ha hetekre lemegyek a térképről, akkor talán zavaró, de egyébként teljesen rendben van. És ha már az off-roadozásnál tartunk, az iGo mellé mindenféle masszív tokot is lehet vásárolni a készülékekhez.

De ami a legfontosabb, a 214-es már az az eszköz, amit egy civil is teljesen kényelmesen, kompromisszumok nélkül tud aktív olvasásra használni.