Mióta megjött a Sony PRS-600-am, tele vagyok papírkönyvekkel, így kellett egy kis idő, hogy részletesebb tapasztalatokat szerezzek a Reader hétköznapi használatáról. Jelenleg másfél könyvön vagyok túl, és olvastam otthon, buszon, napfényben és éjszaka is.

Az előző olvasómhoz (Bookeen Cybook) képest a Sony kütyüje kisebb és gyorsabb, ebből azonban nem sok érezhető hasznom származott. A hétköznapi olvasás során a Cybook lapozási sebessége is bőven elegendő volt.

A bekapcsolással már más a helyzet. A Sony Reader kikapcsoláskor csak készenléti üzemmódba kerül, így amikor legközelebb használni akarom, nincs szükség újabb bootolásra. Sőt, ha napokig nem használom, és ezért ténylegesen kikapcsol, akkor is gyorsabban indul be a rendszer, mint a Cybook esetében. Ez nagyon hasznos dolog - a Cybook-ot sokszor kedvem se volt bekapcsolni, vagy ha mégis, utáltam várni rá.

Vélhetően ennek (és az érintőkijelzőnek) is köszönhetően a készenléti idő siralmas a Cybookhoz képest. Az ott szerzett tapasztalataim alapján az e-könyv olvasó olyasvalami, amit soha nem kell tölteni (havonta egyszer, amikor épp eszembe jut, rádugom kicsit a laptopra, és ezzel le van tudva). A Sony PRS-600-nál ez sajnos nem így van. Az akku töltöttségét jelző kis ikon bizony naponta változik, és 4-5 nap után már inkább töltőre dugom, csak hogy ne útközben merüljön le az olvasó. Mindez persze nem olyan zavaró dolog, de sokat hozzáad a Reader "technikai" hangulatához, szemben a Cybook-kal, amit az ember ténylegesen papír-szerűnek érez.

A két készülék között a kijelzőben van a legnagyobb különbség. A Sony Readeren az e-papír felület előtt egy érintésérzékeny lap van, ami rontja a kijelző kontrasztját, és tükröződik is. Bár a Cybookkal is játszani kellett néha, hogy a fény ne tükröződjön a felületén, a Sony olvasóján ez egyértelműen zavaróbb. Nem is igazán azzal van gond, amikor közvetlenül a lámpa fénye jelenik meg a kijelzőn - ilyenkor elég, ha egy kicsit másképp tartom, és máris minden rendben. A zavaróbb az szokott lenni, ha engem világít meg valamilyen fény, és én tükröződöm a kijelzőn, vagy ha úgy esik a fény, hogy a tükröződés nem is igazán feltűnő, mégis, ha a készüléket másképp tartom, kontrasztosabbnak látom a kijelzőt.

A Reader a kisebb kontraszt miatt több fényt igényel az olvasáshoz, de az sem mindegy, hogy a fény honnan jön, és mit világít meg. A legjobb olvasási élményt akkor kapom, amikor az ablakon már nem süt be a nap, de az olvasólámpám ugyanúgy ég, mint amikor még besütött. Azaz a könyv legyen megvilágítva, én (és a mögöttem lévő dolgok) ne, és ne tükröződjön közvetlenül a lámpa fénye a kijelzőn. Ha mindez megvan, tökéletes az olvasási élmény, mintha csak a Cybook-ot használnám...

Nem mondom, hogy a kijelző borzasztó, bár amikor papírkönyv után nappali fény plusz olvasólámpa kombinációval próbálkoztam, a Reader kifejezetten zavaró volt. Nem beszélve arról, mikor egy hideg este a buszon elővéve azt találtam, hogy bepárásodott, és emiatt szinte semmit sem látni rajta... A hétköznapok során általában azért pár foknyi elforgatással lehet találni olyan pózt, ahol nyugodtan lehet olvasni. Ha azonban nem érzed feltétlen szükségét az érintőképernyőnek, mindenképpen érdemes másik kütyüt választanod.

Az érintőképernyő elsősorban a szótár könnyű kezelhetősége miatt hasznos, és mivel csak angol értelmező szótár található a gépen, magyar nyelvű irodalom esetén nem számíthatsz rá. A szótár általában rövid, nagyon jól érthető magyarázatokat ad, bár van egy olyan rossz szokása, hogy ha egy szó valakinek a neve is, akkor a magyarázat helyett az illető életrajzi adatait dobja ki, és teljes oldali nézetre kell váltanom, hogy megtaláljam, ami engem érdekel. Az is hasznos lenne, ha nem csak annyit közölne néha, hogy Z szó az X szónak a harmadik alakja, hanem azt is rögtön megmutatná, hogy az X szó mit jelent (ehhez jelenleg plusz két kattintás szükséges).

A szövegkiemelés szintén hasznos funkciója a kütyünek, de sajnos ez sem megy mindig egyszerűen. Az nagyon jó, hogy lehet lapozni is, miközben a szöveget kijelölöm, néha azonban a vízszintes kijelölés mellett csinál egy jobb oldali függőleges oszlopot is, amit csak úgy lehet eltüntetni, ha kevesebb szöveget jelölök ki az adott bekezdésből. Elképzelhető, hogy ezt csak bizonyos PDF-eknél csinálja, mert csak az egyik könyvemnél tapasztaltam.

Az érintőfelület sajnos nem szereti, ha túl "lazán" használom. Ha azt várja, hogy kétszer kattintsak egy szóra, akkor nem mozdulhat el a ceruzám az egyik kattintás közben, vagy nem kattinthatok pár mm-el távolabb másodszor, mert a reakció csak egy kis áthúzott kör lesz a jobb alsó sarokban: "nem értem, hogy mit akarsz". Ugyanígy nem szereti, ha az érintőfelülettel való lapozáskor nem vízszintes, hanem némileg ferde vonalat húzok rajta. Néha olyan érzésem támad, mint amikor kézírásfelismerő vagy beszédfelismerő programokat használtam régebben - már harmadszorra mondom neki, hogy mit akarok, és még mindig nem érti. És ilyenkor aztán megpróbálom nagyon pontosan csinálni a dolgot, legközelebb pedig a gombokkal lapozok, vagy nem nézem meg egy szó jelentését, mert nem szeretnék idegbeteg lenni, amikor nem sikerül. Persze lehet, hogy csak nem szoktam még eléggé hozzá, hogy hogyan kellene kezelnem.

A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy nem vagyok megelégedve a készülékkel, pedig összességében igazán szeretnivaló kis kütyü. A felsorolt hibák ellenére is sokkal jobb élmenyt ad a Cybooknál. Míg az utóbbinál azt éreztem, hogy valamilyen nagyon gagyi, átgondolatlan és összecsapott program fut rajta, a Readernél e tekintetben kifejezetten pozitívak a tapasztalataim. (A hozzá adott PC-s szoftverről ez nem mondható el, az használhatatlan. A Calibre viszont jó választás helyette.) A Cybooknál minden olvasás előtt konvertálgatnom kellett, a Readernél általában erre nincs szükség, elég felmásolni az olvasnivalót, és gyönyörűen viszi. Ha a HTML formátumot is kezelni tudná, tökéletes lenne.

A PRS-600 legnagyobb előnye és egyben legnagyobb hátránya is az érintőkijelző. Bár a tükröződések és a kontraszthiány kompromisszumot igényel, ez általában csak pár pillanatot jelent, amíg megtalálod a legjobb olvasási pózt (vagy rosszabb esetben, míg rájössz, hogy hogyan változtasd a kütyü dőlésszögét, miközben a kijelző teteje felől az aljához közeledsz az olvasásban).

Összességében a fentiek ellenére engem meggyőzött a Reader, és bár hosszabb távon remélem, hogy meg lehet majd szabadulni a kompromisszumoktól, továbbra is úgy gondolom, hogy jelenleg ez a legjobb választás azok számára, akiknek fontos a jól használható angol szótár, illetve szeretnének jegyzetelni/szöveget kiemelni is (igaz, IREX-el e tekintetben nincsen tapasztalatom).