Kezdjük az elején: nuk. Így egyszerűen, rövid u-val. (Valójában a magyar o és u hang közötti magánhangzó.)
(A képekre kattintva azok új ablakban teljes, néha megdöbbentően nagy méretben jelennek meg. A cikk végén az összes képről részletes leírás és külön hivatkozás található.)
Folytassuk a velejével! Itthon nem kapható, nem rendelhető, tehát csak magánimport útján juthat be az országba. Ár tekintetben a Kindle 2-vel versenyez, tehát per pillanat 259 amerikai dollárért juthat hozzá az, akinek tengerentúlon lakó ismerőse hajlandónak mutatkozik az eszközt saját címére megrendeli és postán elküldeni Magyarországra. Ezzel a postaköltséget, vámot, áfát nem számolva tekintélyes árelőnyre lehet szert tenni, mivel a még durva 200 forintos dollár-árfolyammal számolva is alig 52 ezer forintba kerül.
Ezért a pénzért kapunk egy gyönyörű eszközt, kitűnő minőségű 6 collos e-ink kijelzővel, egy kis méretű, színes, érintésérzékeny TFT-vel, amerikai szabványú hálózati USB töltővel, adatkábellel, itthon nem működő 3G-támogatással, nagyjából működővé tehető wifivel, zenelejátszással, ePub és éppenhogy PDF támogatással.
A Nook a Barnes&Noble, amerika immár csupán második legnagyobb könyvkereskedői hálózatának "saját" olvasója. Az Amazonnal ellentétben ők "nyitottak" a szó jó értelmében: nem csak a formátumuk, vagyis a lassan-lassan ipari szabványnak tekinthető ePub az, hanem a cég hozzáállása is. Az ekönyves áruházat lényegében bármelyik, az elvárásaiknak megfelelő ekönyvolvasót gyártó vállalkozás számára megnyitják: a Plastic Logic QUE vagy az iRex DR-sorozatú olvasói is innen kapják az anyagot zsinórtalanul. Egyszerűségben és hatékonyságban tehát az Amazon példáját másolják, csak épp annak pár rákfenéje nélkül. Pont a remek bolt az, ami az olvasóeszköz igazi előnye, egyúttal ez az, amit itthon nem lehet kihasználni. Legalábbis egyszerűen. A B&N ugyanis -- ellentétben az Amazonnal -- elég komolyan figyel a nemzetközi jogokra, így belátható időn belül nem lesz lehetőség Magyarországról rendelni tőlük (az elektronikus értékesítést firtató kérdésemre adott hivatalosnak tekinthető válaszukban legalább 1 évet ígértek). Az eszköz tehát e tekintetben pont ugyanolyan, mint a távol-keleti gyártók tömegeszközei. Mindazonáltal a tesztkészülék tapasztalatai alapján megfelelő trükkökkel és az Android (Linux) lehetőségeinek kihasználásával működésre bírható az olvasó -- bár ez megint nem a "nagymama is meg tudja csinálni" kategória.
Az egyik egyedi ismertetőjegy az alsó érintésérzékeny TFT. Ez szolgál az eszköz kezelésére. Hardveres gomb mindössze a ki-/bekapcsolásra és a lapozásra van, összesen 5 darab. Praktikus, szép, használható.
Kézben
Érzésre
Kézbe véve az első feltűnő tulajdonsága a súlya volt. Határozottan nehéz, érzetre és mérés alapján is. Konkrétan a legnehezebb eszköz a 6 collos mezőnyben (343 gramm a specifikáció szerint, a Kindle 2 súlya 289 g, a legkönnyebb Bookeen Cybook pedig 174 gramm). Ez a tulajdonsága az egykezes használatot kevésbé teszi kényelmessé: az előre lapozás gombja annyira alul van, hogy azt egy hétköznapi anatómiával megáldott ember csak úgy tudja hüvelykujjal elérni, hogy a berendezést szinte a legaljánál fogja, ekkor azonban nagyon "fejnehéz" lesz -- bár ez a tartás feltűnően hasonlít a "klasszikus" egykezes könyvfogáshoz. Nagyon pozitív élmény a műanyag-gumi keresztezésből készült hátlap, amely a hátoldal két széle felpúposodásának hála, egyébként remek fogást enged a berendezésen: nem csúszik, de nem is tapad kényelmetlenül.
Ránézésre
A kijelzőre alapvetően nem lehet panasz, az e-inkek között határozottan a jobbak közé tartozik. A matt felület csak egészen éles fényforrások direkt rávetülésénél tükröződik zavaróan, hétköznapi körülmények között (a napfényt is beleértve) tökéletesen olvasható. Fontos viszont, hogy a jó olvashatósághoz minimum olyan jó fényviszonyok kellenek, mintha egy könyvet olvasnánk. A kijelzőkkel kapcsolatos egyetlen határozott negatív élményem az, hogy az alsó TFT sokszor zavaróan hosszan világít (különösen este, viszonylagos sötétben olvasva). A 10 mp-es legrövidebb kikapcsolási várakozás alatt is reflexszerűen takartam le valamelyik kezemmel. Ugyanakkor zavaró, hogy pár hosszabb gondolkodást igénylő művelet alatt kikapcsol, így újra működésre kell bírni a két megjelenítő közötti embléma megérintésével. Kicsit több intelligencia, érzékenység jól jött volna. A TFT sokszor "hullámzik", vibrál, egyes esetekben nehezen reagál, és mivel nem küld egyértelmű visszajelzést az adott parancs/utasítás elfogadásáról, sokszor véletlenszerű kijutást eredményez a főmenübe. A gombok hiánya e tekintetben erősen érezteti a hatását, ott ugyanis megnyomáskor egyértelmű visszajelzés.
Sajnos az alábbi rész első változatába néhány hiba csúszott. Az eredeti (rossz) értékeket áthúztam, melléjük írtam kiemelve az újat. A referenciaképet is cseréltem. A figyelmetlenségért mindenkitől elnézést kérek. (2010. február 22.)
Mérések alapján a kijelző természetesen alul marad egy rosszabb minőségű papírnyomattól is. A tesztfelvételen összehasonlításul három mintát mutatok, mindegyik eredetileg 1200 dpi-s, utólag nem módosítottam rajta árnyalatokat. Az abszolút fehéret ofszetpapír, az abszolút feketét fotókarton reprezentálja, ezek átlagos szürkeértéke a 256 lépéses skálán 245 244 (fehér) és 45 (fekete). Az Nook kijelzőjén a fehér felület 233 130-as értéket képvisel, a fekete pedig 54 56-ot, ezzel szemben az összehasonlító mintákban a fehér ofszetpapírra nyomott szövegnél ezek az értékek rendre 242 204 és 59 55, a volumenizált, fehérítetlen (tipikus olcsó kartonált könyveknél alkalmazott) papír esetén pedig 243 202 és 54 56. A fenti ábra keskeny alsó és felső mezője az elméleti dinamikatartományt, a két függőleges vonal a referencia papírok fekete és fehér határát, a három sáv pedig az egyes minták mért dinamikatartományát reprezentálják: felül a Nook, középen a fehér ofszetpapír, alul pedig a volumenizált papír. Jól látható, hogy a fekete minden esetben szinte ugyanolyan, a Nook viszont számottevően sötétebb "alapszínű".
Olvasási élmény
Nos, az van. Gyorsan megszokható, megfelelően (személyre szabottan) kiválasztott betűtípus és betűméret esetén majdnem könyves élményt nyújt. Egyedül a viszonylag kis kontrasztarány (kékesszürke lapon sötétszürke karakterek) igényelnek a szokásosnál valamivel nagyobb figyelmet az olvasás elején, de ez rövid idő alatt megszokható. Zseniális volt az ágyban úgy olvasni, hogy a Nookot egy párnának támasztottam a felhúzott lábamhoz, így nem kellett tartani, egyedül a lapozásnál kellett "aktivizálnom magam". Kézben tartva azért fárasztó: csak a 400-500 oldalas, ofszetpapírra nyomott könyvek súlya hasonló (azonos külsö méret esetén). Mindenképp fontos a jó fény és a megfelelően megválasztott betűméret.
Formátumtámogatás
Ahogy a bevezetőben is írtam, alapvetően az ePub-ra van az eszköz kihegyezve. A tapasztalatok alapján ezen kívül elbír a PDF-fel, mást (RTF, TXT stb.) nem próbáltam. Képek megjelenítésére nem alkalmas (nincs benne képnézegető, a jpg képek nem jelennek meg sem a saját dokumentumok között, sem a hekkelt OS fájlkezelőjében).
ePub
Mivel a formátum nem oldalképet, hanem formázott, beágyazott fontokkal megjelenített folyó szöveget tárol, a megjelenítés itt a lehető legjobb. Megfelelő font esetén nincs gond az ő és ű betűkkel, a kijelző kihasználása optimális, a betűméretváltás pedig pontosan az elvárt eredményt hozza. A referenciaként emlegetett "This Dynamic Earth" nevű ePub kifogástalanul, működő belső linkekkel jelent meg, korrekt formázásokkal, elsőosztályú minőségben. Egyetlen gond a viszonylag lassú kezelhetőség volt (tapiképernyő + sok gondolkokdás).
Meglehetősen idétlen megoldást választottak: a PDF a "small" betűméret esetén oldalképként jelenik meg, minden más esetben áttördelődik, így fordulhat elő, hogy a "medium" fontmérettel kisebb betűk jelennek meg a kijelzőn, mint "small" méretnél. Itt válik lényegessé a PDF optimalizálása a kijelzőre, mert ahogy elnéztem, az 1:1 megjelenítés kivételével minden más esetben is törekszik az oldalkép megtartására, vagyis nem valódi újratördelés (reflow) történik. Viszont az oldaltörések kivételével minden más formázást (sortáv, bekezdés eleji behúzás stb.) elfelejt. Zoom/pan nincs, bár elvileg a kezelőfelület erre lehetőséget adna. Megfelelő beágyazott fontokkal (ami egyébként is a PDF sajátja) korrekt a megjelenítés, még a japán kanjikkal és a PDF-be pakolt speciális karakterekkel (ugráló számok, ligatúrák) is vígan elvolt, sőt, az ugráló számokra keresni is lehetett.
Tesztképek
Ahogy a képeken látszik, a PDF-be ágyazott fontok (OpenType) megjelenítése egyáltalán nem okoz gondot, akár 40-45 sor is elférhet a kijelzőn úgy, hogy éles szemű olvasó (jól megválasztott betűtípussal) még bőven el tudja olvasni. Javasolt természetesen, hogy mindenki egyedi ízlésének megfelelően optimalizálja a PDF-eket.
A kijelző a tesztképek alapján valóban hozza a 16 lépcsős szürkeárnyalatot. A referenciához képest számottevően szűkebb a kontraszt, a megjelenő képek így sokkal inkább egy hitvány minőségű nyomatra hasonlítanak, mint a jól megszokott TFT vagy egy nyomott könyv dinamikájára. A technológiától ennél többet egyelőre nem várhatunk.
A grayscale dithering, vagyis a 16 szürkelépés közötti területek/átmenetek e 16 szín keverésével kialakított fokozatmentességére nem látható törekvés, az egyenletes szürke átmenet is lépcsőkben jelenik meg. Nem szép, a Sony-k (Touch például) klasszissal szebbek.
Dícséretes ugyanakkor a felbontás és az élsimítás adta lehetőségek kitűnő kihasználása, normális körülmények között a szöveg és az ábrák egészen vékony vonalai is nagyszerűen megjelennek, bár természetesen itt is nagyon fontos az optimalizálás (nyilván egy A/4 méretű PDF megjelenítése kívánnivalót fog maga után hagyni).
Teljesítmény, lapozási idő, akkuélettartam
A teljesítményére alapvetően a lomhaság jellemző. Nem lassú, inkább csak úgy kicsit öregurasan döcög. A gyári menü elemeinek lapozgatása lassabb a kelleténél, mintha nem is az e-ink lenne az igazi bűnös, hanem az agy. Magát a menürendszer kezelését is faramucira csinálták, a gyorsan kezelendő elemekre én sokkal inkább az alsó LCD-t, semmint az eInk kijelzőt használnám. Hiányzik belőle a "spiritusz": az érintőképernyő nem rossz, de néhányszor úgy érzem, hogy a lehetőségeinek csak töredékét használja ki: nem (sokkal) több, mint egy billentyűzet, ugyanakkor néhány tekintetben (visszajelzés, fix kiosztás) rosszabb annál.
A lapozási időben nem is az eInknél megszokott frissítés frusztrál leginkább (ahhoz hozzá lehetne szokni), hanem az, hogy a gomb megnyomása után majdnem másfél másodpercig gondolkodik, mire elindítja az oldalváltási procedúrát, amely újabb 1 másodpercen belül véget is ér. A gyakorlatban az utolsó sor közepének olvasásakor megnyomva a gombot épp az utolsó szó elolvasása után indul a frissítés. A legkisebb betűtípussal (oldalanként 29 sor) megjelenített PDF 10 oldalának átlapozása 23 másodpercbe tellt, vagyis egy-egy lapozás átlagosan 2,3 másodperc. Egy-egy oldalnyi lapozás átlagosan 2,1 másodpercig tartott. Egész oldalas, 160 dpi-s beágyazott kép (tif) megjelenítése csaknem 5 másodpercet vett igénybe. Egy 27 soros ePub megjelenítése esetén: 10 oldal alig több mint 14 másodperc alatt futott át, egy-egy oldalra tehát átlagosan 1,4 mp jutott, ugyanakkor egy-egy oldalnyi lapozás itt is nagyjából 2,1 másodpercet vett igénybe.
Standby üzemmódból (képernyőkímélő) a legutóbb megnyitott dokumentumba nagyjából 5-5,5 másodperc alatt tér vissza (ehhez le kell törölnie a kijelzőn díszelgő, egyébként remekül mutató képet). A teljes (hideg) boot az alap menü megjelenéséig nagyjából 75-80 másodpercet vesz igénybe, egy nagyobbacska 1 megabájtos PDF első megnyitása 15 másodpercig, a további behívások alig 2-2,5 másodpercig tartanak, természetesen a legutóbbi olvasás befejezésének helyén "kinyílva". Nem tudom, hogy a hekkelt OS hibája-e, mindenesetre ha a berendezés úgy megy standby módba, hogy előzőleg valamelyik menü (pl. betűméretváltás) aktív volt, akkor nem a dokumentumba, hanem a gyökérmenübe (az OS-ek közötti váltást lehetővé tevő oldalra) tér vissza. Ez elég zavaró, bár ritkán fordul elő.
Az akkuélettartam elég érdekes. Ha a wifi és a 3G megy, akkor "üresjáratban" is rengeteget fogyaszt a berendezés, 15%-os töltöttségről nagyjából 1,5 óra alatt merült le annyira, hogy a kijelzőn csak az elemtöltés szükségességére figyelmeztető szöveg és magyarázó piktogram jelent meg, pedig ez idő alatt a készüléket egyáltalán nem használtam. Ezt a funkciót kikapcsolva (repülőgépes mód) kb. egy órai böngészés, nyomkodás és olvasás után az akku 96%-on áll (egész éjszakás töltést követően), ami nagyjából azt feltételezi, hogy napi átlagos 2 órányi sima olvasás mellett is bőven kitart egy hétig. A teszt végére rendeteg ide-oda lapozás, néhány feltöltés (2-3 percnyi töltés), és kb. 3 órás folyamatos olvasás mellett 48%-ra merült az akkumulátor.
Verdikt
Az eszköz tudásban alig jobb, mint a Kindle 2 (PDF áttördelés és bővítőkártya), így természetesen komolyan elmarad a szinte mindenevő Koobe-któl. Külső méretének és a kijelző nagyságának arányát tekintve a gyengébbek közé tartozik: az eInk a készülék teljes felületének 43 százalékát foglalja el, ennél csak a Kindle 2 alig 40 százaléka rosszabb (összehasonlításul: egy átlagos könyv egy oldalának kb. 60%-a szöveg). Ezt még tetézi az is, hogy a nem megfelelően optimalizált PDF pazarolja a helyet, amennyiben az eredeti oldaltöréseket, sőt, a tapasztalatok szerint néha még a sortöréseket is meghagyja.
Itthon a használtcikk piacon (újként!) 80-90 ezer forintért, újabban néha 80 ezer forint alatt adják-veszik. Összehasonlításként: a majdnem azonos tudású Kindle 2 "tokkal-vonóval" (valójában tok nélkül, de postaköltséggel, áfával, vámmal együtt) 63 ezer forint körül legálisan megérkezik az országba (ezzel egyúttal az egyik legolcsóbb olvasó, amit itthon kapni lehet, ráadásul az on-line vásárlás is alapból működik rajta).
Pro (+)
• gyönyörű dizájn,
• airplane módban, kikapcsolt vagy alig használt LCD-vel remek üzemidő,
• jó minőségű kijelző,
• ePub, elfogadható PDF támogatás (beágyazott fontokkal, jól személyre szabva),
• SD kártyahely,
• jó fogás, kitűnő anyagválasztás (hátlap),
• jó ár/érték arány (kacifántosan megrendelve).
Kontra (–)
• kissé nehézkes menükezelés (különösen listáknál) -- bár ez hozzászokás kérdése,
• lassú keresés (PDF-ben legalábbis másodpercek kérdése),
• hack nélkül nem működik együtt magyar hálózattal,
• kissé súlyos, egykezes használatnál hosszú távon nem kényelmes, bár ez esetben az előre lapozó gombok pont a hüvelykujjhoz esnek,
• nem lehet oldalszámra ugrani, a tartalomjegyzék csak közvetett módon működik,
• PDF-nél idétlen a betűméretváltás és az ebből fakadó kvázi-újratördelés,
• nincs kiemelés, nem fűzhető megjegyzés a szöveghez,
• nem szerkeszthető a dokumentum fejléce, vagyis a rosszul vagy hiányosan kitöltött PDF fejléc esetén nem a várt helyen találjuk meg az anyagot (hanem az eredeti, nálam Indesign fájl neve alatt),
• néha zavaró hátérvilágítású alsó kijelző.
Kéne?
Azoknak a preferenciáknak, amelyet én egy hordozható olvasóeszköztől elvárok, nem nagyon felel meg. A kijelző mérete regények, versek olvasására elfogadható, PDF-ekhez csak jó optimalizálás mellett ajánlott (egyébként olvashatatlan/pazarló). A kezelőfelülettel nem vagyok megbékélve, a lapozási sebesség siralmas (azzal együtt, hogy ez már az újabb 1.2-es firmware).
Aki szereti a kifinomult, egyszerű szépséget, a magas minőséget, be tudja szerezni "direktben", meg tud békélni a menürendszer és a kezelhetőség nehézségeivel, a lassú lapozással, illetve azzal, hogy sem a kiemelés, sem a megjegyzések hozzzáfűzése nem működik, végül pedig nem okoz neki gondot saját elvárásainak megfelelő PDF-ek, esetleg ePub készítése és feltöltése, annak bátran merem ajánlani a Kindle 2, esetleg a Sony Touch alternatívájaként (utóbbinál szerencsés esetben csaknem 50%-kal olcsóbb).
További képek, magyarázatok
Fontokat tartalmazó teszt pdf Nookra és 6"-os kijelzőre optimalizálva itt.
Esti felvételek (ágyban, párnák között): setup, közeli, távoli, a lámpa direkt tökröződése.
A Nookon a mintaszöveg a PDF-ből, a sárgás könyv Harry Potter 2. kötete (volumenizált papíron), a fehér színű pedig a hagyományos ofszetpapírra nyomott MCSE Csillagászati Évkönyv.
Dinamika felvételek: az illusztráció PhotoShop rajz, a sárga hátterű könyv Harry Potter és a Titkok kamrájának történetéből van, a fehér hátterű könyv a Magyar párbaj című kiadvány egy részletét mutatja, ahogy a Nook is e könyv egy illusztrációjának PDF-be ágyazott változata. Mind szkennelés, eredetileg 1200 dpi-ben, utólag leméretezve.
Fontminták: három jellemző Adobe Pro font, Jenson (tévedésből és megszokásból Jansonként írva, a Misztótfalusi Kis Miklósnak tulajdonított) antikva, Minion és Myriad, mindegyik 6, 8, 10 és 12 pontos betűvel.
Fontméret az eredetileg 8 pontos, 10 pontos törzsre szedett Minion font Caption verziójával (ez az, amelyiknek a vékony vonalai kissé vastagítottak). Extra Small, Small (ez az eredeti, áttördelés nélküli), Medium, Large és ExtraLarge méretben. Úgy gondolom, hogy ez semmiképp sem mérvadó. Az ePub ebben az esetben számottevően jobb megoldás.
Szürkeárnyalat, dithering: A Sony tesztképe és egy saját képem (Similaun gleccser, amelynek közelében Ötzit, a jégbefagyott ősembert is megtalálták) a PDF-be ágyazva, továbbá egy sima átmenet, amelynek aljába egy fekete (100%), egy fehér (0%), és egy-egy 33, 66, illetve 50 százalékos szürke négyzetet (utóbbit középre) helyeztem. Siralmas a dithering hiánya.
Tükröződés másképpen: a kézben tartott eszköz közvetlen az ablak mellett a fehér, de árnyékban lévő fal és az ablak felé fordítva. Az előbbin jól látszik az egykezes tartás: kényelmes, funkcionális, de fárasztó. Egy további kép az asztalon fekvő berendezésről, amelyen az ablak és a félig leeresztett reluxa határa tükröződik.
Nook nappali fényben: mérlegelés (ha lenne, esküszöm vennék a tulajdonosnak ajándékba egy Calvin Klein tokot hozzá), ePub (Alice in Wonderland) megjelenítve egy fehér (ofszetpapírra nyomott) és egy sárga könyvön. Utóbbi természetesen Potter. Végül egy zsánerkép a Sears toronnyal (cityscapes képernyővédő).
Nyomat versus Nook: az előbb említett vonalas (1 bites tif) illusztráció eredetiben (egy viszonylag rosszul nyomott könyvből szkennelve) és a Nook kijelzőjén. Ha nem hasonlítgatom semmihez, azt mondom, a kis felbontás ellenére is gyönyörű.
Felbontás másképpen: a PDF-be ágyazott EPS elvileg pontosan reprezentálja a felbontást, gyakorlatilag pedig nem, mivel a 160 dpi-s jelölésnél elvileg pixel--pixel váltásban fekete és fehér vonalakat kellene látnunk a most enyhén moiré-s megoldás helyett. Mindazonáltal a vonali felbontás és az élsimítás kitűnő, még az alig ferde vonalhatárok is látható fűrészfogazástól mentesen jelennek meg. Ennek másik példája, hogy a 0,1 pontos, vagyis alig 0,03 milliméteres vonal is látható, sőt, a differencia is a kétszer vastagabbhoz képest.
Egy "különvélemény": első benyomások egy tapasztalt könyvolvasótól
Szerintem kicsit nehéz. A kijelzője szép, bár maga a szövegtükör [a teljes felületen a szöveg mérete, margók aránya] a kis betűmérettel ideális. Nagyobb betűmérettel kevés a szöveg a kijelzőn.
A lapozás kicsit lassú.
Nem magától értetődő, hogy hogyan lehet keresni. Nem derül ki, hogy az oldalról-oldalra lapozás helyett miként lehet egyből pl. a 145. oldalra ugrani.
Szép a grafikus megjelenítés.
Nincs rajta sok felesleges kütyü. Önmagában minden gombtól, csili-vili dizájntól mentes, ami nálam előnyt jelent. Maga a kivitel számomra tetszetős.
Nem tudom, hogy milyen lenne használni, mert csak kicsit érzékeltem belőle.
Igazán nem győzött meg annyira, hogy könyv helyett ilyenen olvassak.
A készülék tulajdonosának ezúton is hálásan köszönöm, hogy erre a pár napra rendelkezésemre bocsájtotta az eszközt!
Utolsó kommentek