Intro

Ezidáig itt a blogon a kötött formázású szövegekkel, (szövegképekkel, laptükrökkel), melyeknek tipikus formátuma a pdf, a djvu vagy a multi-page tiff, nem nagyon foglalkoztunk. Pedig ezeket is olvasásra találták ki, csak éppen az oldalkép annyira kötött, hogy a dedikált olvasók csak erős kompromisszumokkal tudják megjeleníteni. Az eInk olvasókon a pixelszám kevés (vagy az ár nagyon magas), lassú a kijelző és nehézkes a szövegkép mozgása.

Pedig a kötött formájú szövegek nem véletlenül alakultak ki. Itt a szöveg mellé a lapkép kialakításával további információt lehet kódolni, illetve lehetségessé válik az intenzív grafikus tartalom beágyazása a szöveg mellé (alá), legyen szó képletektől kezdve, sematikus ábrákon keresztül teljesen szabályos, sokszínű, nagyfelbontású képekig, illetve ezen komponensek teljesen ad-hoc keveréséig.

Igény pedig van arra, hogy ilyen típusú tartalmak elérhetőek legyenek hordozható eszközökön, majdnem olyan intenzív, mint a klasszikus, szöveg alapú olvasnivalókra. Ami eddig látszott, hogy pixelszám nélkül ez a dolog sehogy sem fog jól működni. Ha csak szöveg volt egy pdf-ben, és szövegként is volt kódolva, akkor még éppen lehetett áttördelni, de ezzel elvesztek az igazítások, és megmaradtak a fölösleges sor- és laptörések. De ha volt grafikus tartalom, akkor ez nem segít. A nagy képméretű olvasók meg egyszerűen irgalmatlan drágák, és még mindig maradt elfogadandó kompromisszum elég.

Ezen a helyzeten változtat az iPad, és nem kicsit. Az eInk vs. TFT vitát kicsit újra élesztve azt lehet mondani, hogy a 10"-os, 1024x768-as kapacitív kijelző nagyon jól muzsikál az ilyetén tartalmak alatt. Van képméret, van értelmes válaszidő, vannak színek, és a vezérléssel (lapozás, pásztázás, zoom) is minden rendben van. Már csak alkalmazást kell találni, hogy megjelenítse a tartalmat.

Goodreader

Ez már ilyen almás dolog, ha valamit akarok, irány az AppStore. Szerencsére van ott mindenféle alkalmazás raklapszám, így kifejezett pdf olvasó is. Ebből a Goodreadert használja a szerkezet üzemeltetője, így én is ezzel kezdtem el barátkozni. Ez a program nem ingyenes, de nagyon megéri letölteni.

Az egyik első meglepetés, hogy bár a jó munkásember az USB használatát megtiltotta a külső alkalmazásoknak, a Goodreader fejlesztői remek munkát végeztek a sideloading megoldására. A program ugyanis rendelkezik egy beépített szerverrel, ami a WiFi-nken meg tud jelenni egy kutya közönséges file-szervizként. Kicsit komplikáltabb, mint az USB háttértár matatása, de csak először. Onnantól viszont mehet a folderezés, és ezeket olvasáskor is lehet használni!! (V.ö. Koobe és Onyx így működik, de pl. a Kindle vagy az iRex nem). Sok formátumot eszik, és a pdf-et egészen használhatóan tálalja. Egy ujjal működik a lapozás és a pásztázás, éspedig parádés gyorsasággal, csak az volt furcsa nekem egy picit, hogy függőlegesen lapoz, nem vízszintesen. Működik a kétujjas zoom.

Nézzük mit tud még, felsorolásszerűen:

• Működik a hierarchikus tartalomjegyzék, feltéve hogy készítéskor így kódolták a pdf-et
• Van direkt lapra ugrás
• Tud lapokhoz bookmarkot rendelni
• Tud a szövegben keresni (szöveges pdf-nél)
• Van éjszakai mód, ez nem átszinezés, csak egy agresszív kontraszt- és fényerő-igazítás
• Olvas a pdf-en kívül textet és html-t.
• Van egy "heurisztikus" áttördelés funkció, ilyenkor a pdf-ből textet csinál. Inkább érdekes, mint használható.

Pár képesség meg jó lett volna, de kimaradt:

• Nincs globális átszínezés, csak ha előbb textre konvertálunk
• Nincs szöveg kijelölése, másolása, kiemelése
• Nincs belefirkálás

Miniverdikt: A Goodreader teljesen használható papírspórolásra, aki nem akar munkahelyi pdf-eket nyomtatva cipelni, simán és kényelmesen olvashatja azokat az iPaden. Kifinomult nyomtatványfogyasztók meg töprenghetnek rajta, hogy a nagy eInk kijelzők nettó olvasáskomfortját részesítik előnyben, vagy a TFT (iPad) által jelentett szolgáltatási sokszínűséget és sebességet. És persze van alternatíva rengeteg, ingyenes is.

Zinio

Nem hittem, hogy ezt is megélhetem, amikor full extrás képes magazinokat láthatok értelmesen digitalizálva egy abszolút hordozható gépen. Nem vagyok nyomdász, de még én is látom, mennyivel bonyolultabb egy National Geographic-et, vagy egy Sports Illustrated-et megcsinálni papíron, mint a Háború és békét. Színes nyomtatás, fényes papír, zéró margó, kétlapos képek és más nyalánkságok.

A Zinio meg nem kisebbre vállalkozott, mint ezt az élményt értelmesen átültetni egy digitális hordozóra. Értsd: átvinni amit át lehet, nem erőltetni, amit nem, és újat adni, ha annak értelme van. A pixelsűrűség nyilván kisebb, mint fényes papírra nyomtatva. De lehet zoomolni. És lehet alkalmazni animációkat, diagramokat, külsős linkeket.

A Zinio alapvetően őrzi az eredeti lapszám oldalképeit, hasonlóan a pdf-hez, és ad egy kellemes keretrendszert a lapszámok közötti, illetve a lapokon belüli navigáláshoz. És aki nem díjazza az eredeti, kifinomult tördelést, az (ha az anyag amúgy megengedi) átválthat egy text-only nézetbe, ami inkább a megszokott e-könyv-szerű olvasásélményt nyújtja.

A Zinio egyfajta elektronikus kiadóként vagy kioszkként működik, megállapodik az egyes magazinokkal, és ő készíti el az adott lapszámok elektronikus változatait. Hogy mi mindenre képes ez a rendszer, azt a demopéldányok (NG, MacWorld) nagyon jól mutatják be, és nem minden tanulság nélkül való kicsit összevetni az elektronikus lappéldányokat a papírokkal. (Ennek megfelelően voltak olyan topikok, akik épp azért ekézték a Ziniót, hogy a "széria-példányok" színvonala miért maradt el jelentősen a demonstrációs e-lapszámoktól.)

Miniverdikt: A Zinio egy roppant izgalmas próbálkozás a klasszikus nyomtatott tartalmak egy részének a digitális "portolásának". Érdemes közelről megnézni. Ennél olcsóbban és egyszerűbben nem nagyon lehet hozzájutni távoli magazinokhoz. Persze azt is észben kell tartani, hogy sok esetben van direkt megoldás, ilyen pl. a Financial Times, Wall Street Journal, vagy a BBC, amiknek saját appjuk van az AppStore-ban, és szintén szerfölött kellemes őket böngészni.

Verdikt

Azt kell mondjam, az iPad nagyszerűen birkózik meg a kötött tartalmak visszaadásával. Egy kicsit mindig TFT párti voltam, éppen a gyorsasága és rugalmassága az, ami számomra fontosabb, mint a végtelen akku-élet, és az eInk nettó olvasási komfortja. Az iPad penetrációs ereje, ami 60 nap alatt 2 millió eladott példányt jelent, olyan platformra utal, amin a tartalomszolgáltatók és külső alkalmazásfejlesztők bizony versengeni fognak a vásárlók kegyeiért. Az eInk-olvasók pedig rétegeszközként (remélem erősen újragondolt árakon) megpróbálhatnak túlélni a kütyüviharban.

PS Sok okosság olvasható még itt.