Az intro intrója

A minap megint összejött a lehetőség, hogy egy iPadet nyüstölhessek, ezúttal a percek helyett óráim voltak, sőt még tesztanyagokat is sikerült fölcsempészni a vasra. Így aztán rutinos olvasó-tesztelőként tapicskolhattam abban a lehetőség-áradatban, amit ez a valóban forradalmi szerkezet jelent. Annyi érdekességet találtam már a rákészülés során is, hogy meg sem próbálom egy posztba besűríteni. Ezért ez a mostani egy háromrészes posztfüzér első darabja.

DISCLAIMER

A posztok létrejöttét sem az Apple Inc, sem annak semmilyen magyar partnere, forgalmazója vagy viszonteladója nem támogatta sehogy. A partnerek amúgy segítőkészek lettek volna, ám az Apple de facto rájuk lépett, hogy ne támogassanak semmi ilyesmit (értsd: alávágnak a saját  területi képviselőiknek)

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A tesztkészülékért a köszönet az mc3.hu Kft-t illeti, akik nem az Apple, hanem a HP feketeöves partnerei (így aztán almás termékekért ne őket keressétek, hanem továbbra is az XMS-t)

Hol itt a forradalom?

Amikor a jó munkásember januárban (végre) bejelentette az iPadet, volt médiareakció rendesen, sőt, ahogy az események alakultak azóta is, az iPad, (erre az évre bizonyosan) megkerülhetetlen médiatémává vált. De hát miért?

Azért mert almás logó van rajta? Ezt nem hiszem, hisz ezer más termékük van, az iPhone 4 még csak csak téma, de a többit alig lehet észrevenni a napi "sajtóban". Maga a tablet koncepció sem mai gyerek, sok gyártó próbálkozott vele, az elmúlt tíz évben, de a legmesszebb ameddig eljutottak, az pár "convertible notebook", meg netbook volt. Ez utóbbiak szintén forradalmat csináltak a maguk idején, amikor az összezuhanó gazdaság ellenére tudtak piacot építeni maguk körül.

Akkor mégis mi magyarázza az egy hónap alatt elrőfölt egymillió eszközt, a sorbanállást, a mindenféle érdekes anomáliát (60 nap késés a nem-USA piacon, egy hónap alatt 1500 példány a magyar IP-címtérben stb.)? Nézetem szerint az, hogy az iPad egy irgalmatlanul jól eltalált kompromisszum a kezelhetőség-funkcionalitás-méret koordinátarendszerben. Elég nagy összegbe le merem fogadni, hogy 5-10 éven belül az ilyen eszközök (és itt nem kizárólag az Apple termékeire gondolok, hanem ideértem az egyelőre még csak slideware állapotban lévő versenytársakat is) legalább annyira elterjedtek lesznek, mint ma a mobiltelefonok, és valamivel kisebb összeget arra is feltennék, hogy több ilyen eszköz lesz, mint notebook.

A bejelentéskor sokan ekézték azzal az érvvel, hogy ez csak egy "nagy iPod Touch". Valóban, bár én ezt úgy pontosítanám, hogy az iPad a felhasználó felől nézve egy médiakonzol, támogatottságát illetően viszont számítógép. Értsd: elképesztően kényelmes használni (egy-két furcsaságtól eltekintve), másrészt döbbenetesen egyszerű alkalmazásokat fejleszteni rá, főleg ha a dedikált readerekkel (vagy bámilyen más konzollal) vetjük össze. Ebből pedig az következett, hogy már most nagyságrendekkel több tartalom létezik rá, mint bármilyen dedikált olvasóra. (És majdnem olyan fogós saját tartalmat fölrakni rá, mint egy konzolra).

Ha kicsit lazábban értelmezzük a formátumot, akkor pl. elérhető rajta a komplett Youtube, akik a flash-háborút elunva elindultak a html5 felé. Az Amazon még márciusban összerakta a maga Kindle for iPad alkalmazását, és a Barnes&Noble is megjelent már.

Ami jó...

Ezt a fejezetet nem akarom túlcizellálni, ezer hozsannázó posztot lehet találni, a döntő többségük jogos. Ami a blog témájába vág: a szerkezet bizony gyors, de nem kicsit. A HD video megizzasztja, de amúgy nagyon folyamatosan dolgozik. A nagylapos anyagok, weboldalak zoomja és pan&scan mozgatása fenomenális. A kapacitív kijelző abszolút használható az ujjal-ujjakkal végzett matatásra, és éppen tűző napon is olvasható, ha nagyon kell. Az árnyék persze sokat segít rajta, és beltérben az igazi. Aki főleg tűző napon akarná használni, az azért keressen mást. Érzékeli az orientációt, ezt oldalt fekve olvasáshoz ki kell kapcsolni ;-)

Ami még érdekes, (és nem jellemző az eInk világra) hogy már most van hozzá egy csomó olvasó alkalmazás. Ezek vagy egy kiadót "képviselnek" az olvasón eszközön, vagy valamilyen formátumra vannak kihegyezve. Az a szép ebben, hogy már most van gyakorlatilag mindenre alternatíva, és van valamiféle verseny (amit persze nagyon sok fronton lehet vívni, és nem mindig az olvasó profitál, sajnos). Ezt a témát még folytatom a többi posztban.

Tokot nagyon ajánlott hozzá venni, főleg hogy egy kis állványféleséggé lehet hajtogatni. Ez utóbbi lehetőség is igen hasznos.

Az akku pedig valóban kitartó, ha nem is versenyzik az eInkkel.

...és ami nem.

Ami a legfájdalmasabb az USB háttértárakon szocializálódott átlagfelhasználónak az az, hogy itt a tartalom fölrakása elsősorban a fizetős oldalakon végzett vásárlásokra van optimalizálva, minden más egy kicsit (vagy nagyon) meg van bonyolítva. Saját epubokhoz minimum egy iTunes kell, saját prc-t pedig talán a Kindle for iPaddal lehet fölénekelni, de ezt már nem tudtam kipróbálni. Az USB-s átvitel zárt protokollos, azaz külső fejlesztők/alkalmazások nem használhatják, de wifin keresztül azért valahogy lehet fölvinni állományokat az iTunes kikerülésével, ha az alkalmazás amúgy ezt támogatja. Ebből viszont alapesetben az is következik, hogy egy formátumot csak egy alkalmazás fog olvasni (vagy több példányban kell fölrakni).

A másik kompromisszum, hogy a szédületes pan&scan funkció miatt ment a levesbe a sima kijelölés, azaz nagyon kevés kivételtől eltekintve egyszerűen nem lehet szöveget kijelölni, ilyenek a browserek, vagy az általam tesztelt pdf olvasó. Gondolom ezért nem erőltették a cut&paste-t sem, mert ha nem lehet kijelölni, akkor mit lehet másolni? Az iBooks történetesen tud kijelölni, de igen nehézkesen.

UPDATE: a magamfajta kezdő macian szerencsétlenkedik a szövegkijelöléssel, a rutinosaknak ez sima ügy :-) HOLD

A kijelző jó csillogós (glossy) üveg, ami alapból használható, sőt egy kis magazinélményt is ad mondjuk a National Geographic lapozgatása, de jó, ha hordunk magunknál  kis alkoholos törlőkendőcskéket, mint amikkel a szemüveget takarítjuk. Ellenkező esetben annyi ujjlenyomat gyűlik össze a kijelzőn, ami három évadnyi CSI epizódra is elég.

Verdikt

most még nincs, folytatás következik. Az iPad mindenesetre tegnaptól nem csak az USÁ-ban kapható hivatalosan, és a hype nem tűnik kifulladónak. A WSJ 5, Handrás 10 millió eladott gépet vizionál az idénre. Keresleti oldalról támogatom Handrás vízióját, kérdés, hogy tud-e az Apple eleget gyártani. És hogy mire jutnak a versenytársak, mint pl. az Acer. (Aki nem is a legkomolyabb kihívó). Vagy a Dell.

Előzmény: Az iRodalom visszavág

Következő: iPad 1.0, avagy a "szabadon formázott" szövegek

* Moldova György: Egy boldogtalan számítógép, VI. fejezet (in A beszélő disznó )