E-könyv olvasók

Kedves olvtársak, könyvbarátok, betűpártiak! Könyvkiadók és könyvbefogadók :-)

Ezúton szeretnék nektek billentyűkoptató társaim nevében is boldog és békés karácsonyt kívánni.

Szcénánk (jövőbenéző) élharcosa, az SFportal (két formátum, no DRM, egyikért sem tudunk elég hálásak lenni) újabb okosságot igyekszik meghonosítani a piacon, ez pedig a csomagár (bundle). Nyitáskor már volt ilyen, szerencsére azóta a nemzetközi helyzet fokozódott. A brigád a karácsonyi nyomásnak, valamint a rendszeres megjelenésnek engedve most is gurít vagy kettőt. Érdemes őket megnézni közelebbről. Félreértés ne essék, a csomagár nemcsak a vásárlónak jó, több marad így a kiadó zsebében is, ugyanis ebben a pillanatban a pénzügyi tranzakciós költségek hányada a legfájdalmasabb. A csomagban pedig egy tranzakció van sok helyett, úgyhogy ha változó formában is, de szerintem maradnak majd csomagok a portfólióban.

Személyes komment: nem nagyon értem, hogy miért van a mai magyar SF világnak legalább két jól meghatározható fókuszpontja, de tetszik, ahogy inspirálják egymást, ahogy viszonylag gyorsan, viszonylag jó irányba lépegetnek, és közben tanulnak egymástól.

Egy rövid ideig, azt hihettük, hogy kivételezettek vagyunk, nemcsak az országban, de akár Európában, mert 5% lehet a szívünknek oly kedves e-könyvek ÁFÁja.

Ehhez képest a HVG Adózási különszámnak 35. oldalán az alábbi szöveg jelent meg (tudom, nem egy Magyar Közlöny, de azért mértékadónak nyugodtan tekinthető):

Kedvezményes 5% ÁFA kulcs alá kerülnek az eddigi 25% helyett azok a könyvek és kották, amelyeket nem papíron jelentetnek meg, hanem más fizikai adathordozón, és használatukhoz nincs szükség elektronikus szolgáltatások igénybevételére. Ennek alapján hangoskönyvere alkalmazható az 5%-os ÁFA, digitális könyvre viszont nem (az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás ugyanis továbbra sem kedvezményezett)

[CENSORED]

Pár instant komment:

• az e-könyveknek nem a használatához, hanem a beszerzéséhez van szükség elektronikus szolgáltatásokra. A szándék érthető (?), az érvelés viszont értelmetlen
• ha elektronikus szolgáltatás segítségével papírkönyvet (vagy bármi más kedvezményes ÁFÁjú terméket) vásárolok, akkor is 25% kerül az államkasszába? (nem akarok tippeket adni a fiúknak, így is van elég ötletük)
• magáncélokra memóriakártyát, nyers CD-t/DVD-t a világelső méretű reprográfiai sarc miatt már tényleg csak a burzsujok és lúzerek szereznek be magyar forrásból, a többieknek ott a történelmileg szerencsésebb fejlődésű szomszédos országok elérhető piaca. Villanykönyvből is a tót államkasszát akarjuk erősíteni?
• E-könyvből eddig nem volt ÁFA bevétel. Így ezután sem lesz. Az egész történet a szellemi javak elérhetőségének "kifehérítéséről" és ésszerűen elérhetővé tételéről kellene szóljon. Ehhez képest ezzel a kanyarral a civilek után a kiadókat is "trükközésre" inspiráljuk. Frankó.

 Lehet folytatni a sort...

Kedves barátaim, a nemzetközi helyzet fokozódik! Az SFportal után a Galaktika is úgy gondolja, hogy ideje valami veretesebb művel is képviseltetnie magát a bimbózó e-könyv piacon. Nem akármivel gurítanak, hanem a tavalyi év Zsoldos-díjas regényével, az Isten gépeivel. (Éppen még nem letölthető, de nemsokára az lehet)

Ami már papíron is sok embernek tetszett. Egyelőre csak epub formátum van a boltban, tessék lobbizni a prc-ért, én is azt teszem :-)

Híreim vannak, édes drága Barátaim!

Korábban cikkünkben szerepelt, hogy a magyar piac egyik jeles, mondjuk úttörő vállalkozása az Adamo Books. Ők sem eddig megszerzett babérjaikon ültek, hanem gondoltak egy nagyot, és belevágták a szekercéjüket egy fába: elkezdtek régi könyveket újra kiadni.

Az első eresztésben hat könyv jelent meg, egyelőre ePub formátumban:

• Nemere István: A Vízlépcsõ
• Nemere István: A Bumeráng akció
• Nemere István: A számítógépes gyilkos
• Nemere István: A másik oldalon
• Nemere István: A golyóálló kísértet
• Krúdy Gyula: Álmoskönyv

Árak tekintetében, nos, meglepetéssel kell szolgáljanak: a legdrágább könyv, Nemere István A bumeráng akció című műve 600 forint.

Van más is. Illetve mégsincs: kemény DRM.

És hogy néhány szó essék a folytatásról is. A kiadó a közeljövőben, még karácsony előtt folytatja az új anyagok közlését, nem borzasztó nagy volumenben, de mindenképp a piacot megelőző vehemenciával. És nem csak epub lesz, hanem prc, és az egészen elvetemültek kedvéért PDF is.

Update

Ahogy a mondás tartja, az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Ígérték, így meg is csinálták. A korábban felsorolt Nemere István könyvek immár elérhetőek prc formátumban is. Védelem nélkül, az ePub-éhoz hasonlóan barátságos áron. Plusz meglepetés (itt is, ott is).

Néhány héttel, illetve hónappal ezelőtt közzétettem egy írást arról, hogy — legalábbis jórészt elvben — hogyan alakul egy könyv árazása különböző forgatókönyveket feltételezve.

Lelkes olvasónk, zlaboncz (ZLC) fogta magát és legyártotta az elv gyakorlatiasabb manifesztációját, mintegy segítségképpen ezek megtámogatásához. Az Excel-táblázat valósághű vagy attól teljesen elrugaszkodott értékekkel képes becsülni (hangsúlyozom, kizárólag becsülni) egy kiadvány elkészítésének költségvonzatát és megtérülését. Írogatni a zöld mezőkbe lehet.

Fontos tudni, hogy nincs az a kiadó, aki egyetlen könyvre vonatkozóan készítene megtérülési terveket: mindig éves (sűrűbb esetben féléves) terminusokban gondolkodnak, erre alakítanak ki gyártási és értékesítési volumeneket, ezekre épülve pedig üzleti tervet.

Másrészt az árak tekintetében igen komoly a szórás. Én profiként profi árakat szabdtam például a tördelésre (nem egy esetben oldalanként 1000 forintnál is drágábban dolgoztam, és nem 20-30, hanem sokszáz oldalas könyveken). A kiadók részéről látható költségcsökkentési ténykedések (különösen a fordítás, a szerkesztés tekintetében) éreztetik minőséggyengítő hatásukat úgy a papír, mind az elektronikus kiadások területén. Szomorú, hogy így van, de sajnos az ár nagy úr, és mint a felmérést értékelő, árakra vonatkozó cikkből kiderül, jobban megéri olcsóbban (esetleg költségkímélés miatt még éppen elfogadhatóan hitvány minőségű) tartalmat gyártani, mint drágát.

Köszönjük a segítséget!

Az egyik legnehezebben elemezhető csoport a már meglévő dedikált e-könyv-olvasók elterjedésének alakulása, ugyanis — szerencsétlen módon — az Excel nem tud grafikusan idősort ábrázolni, pontosabban nincs függvénye, amellyel a hisztogram összeállítható.

Először nézzük az eloszlást (szoftver híjján az egyes típusok időbeli „felépülését”, elterjedtségének alakulását nem tudom vizsgálni, de dolgozom a megvalósításon)!

Ugye azt tudjuk, hogy összesen 381 tételt tudunk figyelembe venni, ennyien jelölték, hogy már van dedikált olvasóeszközük.

1-1 darabbal, tehát 0,3 százalékkal szerepelnek:

• Astak EZReader
• Ectacto JetBook
• enTourage eDGe
• eSlick
• Irex DR800S
• KooB3 BeFree
• Pocketbook 302
• Sony PRS-900

2-2 darab van, ezzel 0,5 százalék részesedést realizáltak:

• Bookeen Cybook
• Irex Iliad
• Kobo eReader
• Onyx Boox 60
• Pocketbook 301

Innentől ritkul a lista:

• Sony PRS-700-ból 3 darab (0,8%)
• DPS E800-ból 4 darab (1%)
• Sony PRS-500-ból 4 darab (1%)
• T-olvasóból (Hanvon N516) és
• Iriver Story-ból is 5-5 darabot regisztráltak (1,3%).

Majd megjelenik a listán az első Amazon-termék:

• Kindle DX-ből 7 darab van (1,8%),
• Nookból ugyanennyi (7 darab, 1,8%).

Ez eddig összesen 53 olvasóeszköz (a kördiagramon „Egyéb” címszóval jelölve), így 13,9%-ot képviselnek együtt a dedikált eszközök között.

A lista folytatása már tételesen megjelenik a más színre zsírkrétázható felületeken is:

• Sony PRS-300/PRS-350: 11 darab, 2,9%
• Sony PRS-600/PRS-650: 13 darab, 3,4%
• Sony PRS-505: 16 darab, 4,2%
• Kindle 2: 18 darab, 4,7%
• Koobe V5 Junior: 21 darab, 5,5%
• Koobe V3 Classic: 25 darab, 6,6%
• Kindle 3G: 36 darab, 9,4%
• Kindle WiFi: 188 darab, 49,3%.

Igen: a Kindle WiFi-n kívül egyetlen eszköznek sincs 10%-ot meghaladó részesedése.

A múlt

A felmérésben regisztrált első dedikált olvasóeszköz egy Sony PRS-500 volt, 2005. május elsejét jelölt meg a tulajdonosa. A másoodik egy Irex Iliad, 2006. április 11-éről, majd ismét egy Sony PRS-500, 2006. június 20-i dátummal, majd ismét egy Iliad 2007 februárjából. Az első Kindle 2008. január 5-ére, az első Koobe Classic 2008. január 7-ére datálódik.

Az alábbi hisztogram időben elosztva mutatja az eszközök számának alakulását. Az utolsó két eszköz 2010. december 2-án lett regisztrálva (egy Kindle WiFi és egy Sony PRS-650).

A dedikált eszközök „arany napja” 2010. szeptember 20-án volt, ekkor 14 darab eszköz került tulajdonosaik birtokába — legalábbis a felmérést kitöltők körében.

A grafikonra piros függőleges vonalakkal felraktam azokat a dátumokat, amelyek a duplázódások között eltelt időt (vagyis az exponenciális növekedés) dátumait jelzik. A részletekkel senkit nem untatok, csupán az utolsó még mérhető duplázás, a végeredmény 381 és az azt megelőző 190 között eltelt napok számát emelném ki: ez 83 nap, nem egész három hónap.

A jövőről a következő posztban lesz szó.

(Petőfi Sándor)

Elérkeztünk a talán legnagyobb elánnal várt részhez, az ár kérdéséhez.

Több tételt is vizsgáltunk, ebből talán a legfontosabb a szórakoztatási célú (vagyis nem tanuláshoz vagy munkához kötődő, kvázi „kötelező” irodalom) ára. 967 értékelhető válasz érkezett, az eloszlás meglehetősen érdekes, erősen kötődik a szokásos „lélektani határokhoz”. A csúcsot egyértelműen a 900 és 1000 forint közötti árnál találjuk, az összes válaszadó 19 százaléka, 184 ember jelölte ezt a sávot. Szintén sokan voltak, még kétszámjegyű aránnyal (135 ember, 14%), akik 400-500 forint közötti összeget fizetnének szívesen egy-egy alkotásért. Harmadik helyre szorult, 10% alatti reprezentáltsággal az 500-600 forint közötti árat elfogadó mintegy 90 ember. A teljes lista átlaga egyébként 820 forint, azzal együtt, hogy meglehetősen sokan (80 ember, 8,3%) 200 forintnál kevesebbet lenne hajlandó fizetni (a statisztika készítésekor ezt az értéket 100 Ft-nak vettem).

Az alábbi ábrákhoz nem látom szükségét kommentárt fűznöm, viszont a megértéshez pár instrukció azért elkélhet.

Az oszlopdiagramok vízszintes tengelyén a csoportok, függőleges tengelyén a csoportra jellemző átlagos ár szerepel. A kék árnyalat a szórakoztatási célú, a világos narancs szín pedig a tanulási célú vagy munkához kapcsolódó kiadványokra értendő. Minden ábrába bejelöltem a szórakoztatási célú irodalom (820 forint, vörös) és a tanulási célú, illetve munkához szükséges irodalom (1580 forint, kék) átlagát. Az egyes csoportok nagyságát külön majd a demográfiai részben elemzem, az alábbi minták kivétel nélkül 967 egyedi válaszon alapulnak.

Nézzük tovább. A következő két ábra értelmezése a közgazdaságtanban és a statisztikai elemzésben teljesen járatlanok számára kicsit riasztónak tűnhet. Az eloszlásgörbén két tétel szerepel, vízszintesen a jövedelem, függőlegesen pedig az az ár, amelyet megjelöltek. A grafikonból ki lehet silabizálni, hogy egy-egy árszintet mennyien tartottak komfortosnak, ahogy az is, hogy a „szabad jövedelem” nagysága sem szükségszerűen jelenti azt, hogy valaki hajlandó sokat fizetni egy tartalomért. A szórakoztatási célú irodalom esetén például kifejezetten furcsa, hogy a 2000-3000 közötti szintet kevesebben jelölték, mint a 3000 forint feletti értékeket, ráadásul itt több válasz volt az alacsonyabb szabad jövedelemmel rendelkezők körében.

A következő ábrán a maximum kifizethető összegre vonatkozó kérdésre adott válaszokat összesítettem az extrém szélsőségek mellőzésével. (Valaki ezermilliárd forintot gondolt kifizetni egy e-könyvért. Ha komolyan gondolta, ebből szívesen engedek neki 99,9%-ot, majd egyszeri díjként elszámolva élete végéig adok neki legális tartalmakat!)

A grafikon válasz arra a kérdésre, hogy ha maximum ennyibe kerül egy e-könyv, akkor mennyien vásárolnák meg? A vízszintes tengelyen a válaszadók számossága, a függőleges tengelyen pedig a maximális ár 0 és 10 000 forint között (ez utóbbiban benne van az ezen felüli összes válaszadó, összesen 116-an).

És végül következzen az aduász: ez a görbe már a közgazdaságtan mélységeibe visz, ezzel együtt alapszintű ismeretek elegendőek a megértéshez. Az ábra a szórakoztatási célú irodalom „kishibás” keresleti görbéje: megmutatja, hogy a 967 válaszadóból az adott ársávban hány ember vásárlására lehet számítani. Ez a fekete görbe.

A vörös görbe talán a legszemléletesebben prezentálja a jövedelmezőséget: a görbe azt az értéket mutatja, amelyet az adott csoporthoz tartozó számosság és az adott értékhatár alsó szintjének szorzata kiad. (A függőleges tengely osztása ennél a görbénél ezerrel szorzandó). A legnagyobb bevételt a 900-1000 forint körüli könyvek eladásából lehet várni, az elméleti 452 vásárló 900 forintos egységáron 406 800 forint bevételt produkál, az eggyel magasabb sávban (1001-1250) viszont a lélektani határ miatt csak 268 vásárlóra, tőlük pedig csupán 268 000 forint bevételre lehet számítani. Ez kevesebb, mint a 400-500 forintos ársáv bevétele 793 vásárlóval.

A görbe azért kishibás, mert a szokásos keresleti függvényektől eltérően az árat a vízszintes, és nem a függőleges, a mennyiséget pedig a függőleges és nem a vízszintes görbén mutatja. Azért hagytam így, mert szemléletesebben mutatja az értékesítési volumen alakulását az ár függvényében.

Q.E.D.

Quod Erat Demonstrandum, vagyis ami bizonyítandó volt (lat).

A felmérés bő ezer kitöltőjének java adott érdemi válaszokat a tartalom árát firtató kérdéseinkre. Ezek ilyen alapos elemzésével (és még bőven van ám tartalék az adatbázisban!) nem férhet kétség ahhoz, hogy az árazás tekintetében nagyon határozott iránymutatást kaptunk, amely egyezik azzal, amelyet jó ideje próbálunk a tartalomszolgáltatók fejébe verni: 2500 forintért nem lehet e-könyveket nagy tételben értékesíteni. Ha ezt még nettó leosztjuk azzal, hogy a most eladásra kínált választék jelentős része formátum (és védelem) tekintetében nem egyezik a vásárlói elvárásokkal, akkor kerek perec kijelenthetjük, hogy a választott út rossz.

Persze mit ér a kritika konstruktivitás nélkül. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mit szólnának a vevők egy karácsony előtti 990 forintos e-könyv-árhoz. Biza szerintem örülnének neki, válogatás nélkül (szinte) mindent vennének, hiszen az ár, a mostani 210 forint körüli (MNB közép) dollárárfolyamon kb. 4 dollár 70 centnek felel meg, amit azért az Amazon is erősen irigykedve figyelhet. DRM nélkül az ár kivitelezhető (ezt korábban bebizonyítottuk, bár az ezt igazán szemléletesen bemutató táblázattal még adós vagyok, 2 hónapja pihen a virtuális asztalomon). Január elsejétől, már ha lesz 5%-os áfa, egy jelképes árcsökkentéssel (990-ről 950-re) kompenzálni lehetne valamit az elkövetkező uszkve 20 nap értékesítési veszteségéből.

Emlékszem gyermekkoromban a család egy jó barátját faggattam arról, hogy az akkor Magyarországon elképesztő ritkaságnak számító Omega Seamasterét „nekem meri-e adni”. Nem merte. Kérdés az, hogy Önök, tisztelt Tartalomszolgáltatók, meg merik-e lépni ezt az ugrást?

Folytatása következik.

Vagyis DRM…

Sokan kérdezték, hogy vajon mi is ez a hárombetűs rövidítés. Az oldal gyik-jában részletesen le van írva, ide legyen elég annyi, hogy drm néven említenek minden olyan technológiát, amely a szellemi alkotáshoz fűződő jogok védelmére vonatkozik, akár „puhán”, akár „keményen”. Részletes poszt van az oldalon doszt, csak keresni kell (javaslom a címkefelhő használatát).

Erős túlzás lenne állítani, hogy a DRM kérdése vita tárgya lenne, a legtöbben vagy tudomást sem vesznek róla, vagy jobb híján igyekeznek a fő sodort tartani, azzal együtt, hogy a felhasználók jelentős része – ahogy hamarosan prezentálni fogom – inkább a nem kívánatos kategóriába sorolja. 

Melyiket?

A kérdőív egyik kérdése a megvásárolni tervezett e-könyv-olvasó eszközök DRM-támogatásáról szólt: vagyis a vásárlók melyik változat kezelését várják el az eszköztől. Összesen 306 érintett válaszait összesítve érdekes eredmények jöttek ki (hangsúlyozom, ők kizárólag azok, akik terveznek dedikált berendezést vásárolni).

• egyetlen olvasónk (0,3%) támogatná a Sony Marlin nevű másolásvédelmi eljárását,
• 25-en (8,2%) az AZW-t (Amazon, Kindle),
• 70-en (22,9%) az Adobe ADE-t (epub),
• 28-an (9,2%) az AZW-t és az Adobe ADE-t együtt,
• 35-en (11,4%) a hármat együtt támogatná.

A „maradék” mintegy 147 ember olyan olvasóeszközt vásárolna, amelyben egyik védelem sincs benne, mert szerinte a (kemény) DRM nem a jövő útja. Ők a válaszadók 48%-át teszik ki.

Persze, erős prepozíció volt a kérdésben.

De nézzük azt a részt, amelyet a zárt kérdések kevésbé torzítanak. Két kérdés vonatkozott a DRM lehetséges felárára. Egyrészt úgy, hogy a DRM védett könyv önálló felárára, másrészt úgy, hogy egy már meglévő tartalom más védelemmel történő újbóli megvásárlásának felárára kérdeztünk rá. Mivel a kérdőív ezen része már mindkét irány (van e-könyv-olvasó, illetve nincs, de akar venni) része volt, ezért meglehetősen értékelhető válasz érkezett.

A kérdőív legkomplikáltabb és egyben legtöbb kritikát kapott, a DRM felárára vonatkozó kérdésére („Ha egy könyv a kiadási jogának tulajdonosa vagy a szerző kérésére DRM védett, százalékban kifejezve mekkora árdifferenciát lennél hajlandó kifizetni a DRM védelem „feláraként” ahhoz képest, mintha DRM nélkül jelenne meg a könyv?”) adott válaszok között volt pár huncutság is, ezzel együtt 959 értékelhető adat érkezett.

• 5 ember az eredeti ár felét,
• 1 ember 60%-át,
• 2 ember 75%-át,
• 1 ember 90%-át fizetné ki, tehát ők a DRM-ért nemhogy felárat nem lennének hajlandóak fizetni, hanem egyenesen árengedményt kérnek saját joguk csorbításáért.

Persze vannak, akik értékelik a kiadók buzgalmát. A legtöbben (99 ember, 10,3%) hajlandó 20% felárat fizetni, de van olyan is, aki hajlandó lenne egy könyvet DRM védetten négyszeres áron megvásárolni (300% felár), sőt, egészen értékelhető számosság (4 ember) dupla áron is vásárolna ilyen könyveket.

A tételes felsorolás helyett ide jobban illik az eloszlásfüggvény (hisztogram). A vízszintes tengely az adott értékeket (felár százalékban), a függőleges tengely az értékekhez tartozó számosságot mutatja (minél magasabb az oszlop, annál többen szavaztak az adott értékre). Az 1-nél kisebb tört értékeket (volt ilyen is), automatikusan a 0-ba soroltam.

Nyilván a csúcs az az 555 ember, tehát a válaszadók 57,9 százaléka, akik nem akarnak/hajlandóak felárat fizetni. Úgy gondolom, ez az egyszerű többség nem szorul további magyarázatra.

A DRM védett tartalom „konvertálására”, vagyis készülékcsere esetén az új készülékkel kompatíbilis tartalom megvásárlására szánt felárak alakulása már kicsit szofisztikáltabb eredményt adott. Bár a többség (961-ből 536 ember), vagyis 55,8% nem fizetne felárat, egész sokan vannak, akik azért kotorásznának még egy kicsit a pénztárcában:

• 145 ember, vagyis 15,1% fizetne 10 százalékos felárat,
• 58 ember, a minta 6%-a lenne hajlandó az eredeti ár felét odaadni,
• 48 ember, a minta 5%-a már kicsit fukarabb, ő 5%-nál többet nem adna.

A hisztogram itt is beszédes.

Verdiktanács

Az árazásnak ez a megközelítése, kiegészítve a számtalan „drm-ért nem fizetnék, sőt” megjegyzéssel fűszerezve egyértelművé teszi a kiadók számára az irányt: ha védik is a tartalmukat, az semmi esetre sem lehet drágább annál, mintha nem védenék, így nyilván erősen gondolkodni kell a virtuális árcédulára kerülő összegen ahhoz, hogy minden kitermelhető legyen.

Szerintem ésszerűbb lenne a kemény DRM „elfelejtése”, már csak azért is, mert a vételár kérdésére adott válaszok még meredekebbek. Pont ez lesz a következő „óra” anyaga.

Aki megmondja, hogy mi az a tárca és mitől tárcalénia a tárcalénia, az kap egy piros pontot…

A fotón a Shamrock és a Columbia az Amerika Kupájáért folytatot 1899-es küzdelem közben
— akár a két formátum harcát is szimbolizálhatná
Forrás: Wikipedia, CCL

Gondolatok „A” felmérésről

Szöget ütött a fejembe az első poszt alatti igen vehemens véleményáradat (amelynek jó részét elolvasni sem tudtam). A szög meg ugye fáj, bár nem lenne túl korrekt azt írni, hogy a kalapács konkrétan, drága Olvasóink, a ti kezetekben lenne.

Sokan jól tapintottatok rá a kérdésre, illetve a rá adható válaszra (ami kivételesen nem 42, bár még annyi is lehet, ha ügyeskedek kicsit): mi a fészkes herótért kellett ezt a monstre, kegyetlenül ótvar módon megfogalmazott kérdésáradatot megcsinálni és mi a rossebért kell küzdeni a tekintélyes adathalmaz (felettébb nehézkes) elemezgetésével...?!

A válasz pedig egyszerű, sokkal egyszerűbb, mint sokan gondolnák. A magyar e-könyv-piac (most nem K-san) épp születik. Talán a feje már kint van (kész mák, hogy nem farfekvéses, bár még az is lehet), éledezik, lassan felsír, sőt, az első szavakat is formálni kezdi: oojjjuuuaaasssniii aaakkkkajjjjjjooookk.

Szerencsétlen dajkák (vagy a három királyok) várják a kisdedet, próbálják félteni, óvni, ápolni és etetni. Gondolnak neki adni ezt-azt, hátha szereti.

Nos, ez a felmérés, illetve annak eredménye pontosan azt üzeni a tartalomszolgáltatóknak (a fenti példában a dajkáknak), hogy mit, mennyiért, hogyan kér a „nép”. Ugye az az istenadta.

Lehet persze kritikával illetni a kezdeményezést, én azonban úgy gondolom, hogy ha a leírtaknak akár csak egy részét is megfontolják a magyar tartalomszolgáltatók (ahogy tette a felméréstől talán kicsit függetlenül az SF Portál gárdája), egy szebb, jobb, olvasóbarátabb elektronikus olvasási kultúra alakulhat ki, nem csak a fogyasztói, hanem a gyártói/kereskedői oldalon is.

Ezért dolgozunk. Értetek.

A „korán” fekvőknek nyugodalmas jó éjszakát kívánok!

Elkészültünk.

Köszönjük annak az ezernél is több embernek, aki vette a fáradtságot és az eszelős kérdéssor ellenére is (akár csak részben) végigrágta magát a kérdőíven. A nyers adatbázis 1151 rekordot tartalmazott, ebből sajnos közel 100 darab értékelhetetlen volt (láthatólag műszaki hiba miatt 2-3 másodperces eltérésekkel ugyanazt az adatsort rögzítette a Google Dokumentumok alkalmazása). A végső, értékeléshez használt lista 1058 elemet tartalmaz.

Mindenekelőtt szeretném megköszönni a felmérés promótálásában részt vevő blogok közreműködését. A BigyóBlog, az SF Portál és a moly egy-egy bejegyzésben hívta fel ránk a figyelmet (ez látszott is az eredményeken), alighanem néhány egészen „külsős” szavazó is érkezhetett a konyvtar.lap.hu hivatkozásáról is. Segítségükért és közreműködésükért cserébe nyers adatokat fognak kapni, amelyek először természetesen náluk fognak megjelenni.

Egy szó az üzletről

Komoly adatbázisról van szó, amelynek elsődleges (nyers) adataiból többdimenziós elemzés segítségével mély összefüggések halászhatóak ki (például egy középkorú hölgy egy neki szóló irodalmi alkotásért vajon mennyire hajlandó mélyen a zsebébe nyúlni). Ez az információ (szerintem) pénzt ér, épp ezért várom mindazon tartalomszolgáltatók jelentkezését, akik a kérdőív „mély” eredményeire, összefüggéseire is kíváncsiak. Nem gondolok ebből Mercedes-t venni, a bevételt a blog (wiki, fórum, saját domain) fejlesztésére szeretnénk fordítani. Részletekért érdeklődni a szerzőnél lehet.

Csapjunk a közepébe!

Egy kalap alá vettem a kérdőívet kitöltő összes válaszadót és ígéretemhez híven először megvizsgáltam a formátumtámogatás kérdését. Ugye közismert (remélem az), hogy az Amazon erőteljes árpolitikával tolja előre a prc (egyre díszesebb) szekerét, ugyanakkor idehaza (és mondjuk Európa nagy részén) az Adobe védelmi támogatását (de sajnos másfélét nem) élvező epub látszik az elsődlegesen támogatott formátumnak. Néhány héttel ezelőtt, az első párszáz válasz elemzése után írtam Dwonak az első részleges eredményeket, amelyek, minő meglepetés, a prc borzasztó erős túlsúlyát mutatták.

Az összes válaszadó közül 967-en adtak az elsődleges formátumot firtató kérdésre értékelhető választ.

• 340-en (35,1%) a prc-t,
• 275-en (28,4%) a PDF-et,
• 180-an (18,6%) az epub-ot,
• 146-an (15,1%) az egyéb, nem e-könyv-formátumot (Word, RTF stb.),
• 26-an (2,8%) az egyéb, dedikált e-könyv formátumot (lit, djvu, bbeb stb.) adták meg válaszként.

Egyszerűbben fogalmazva: közel kétszer annyian támogatják a prc-t mint bármelyik más formátumot a pdf kivételével, e kettő együtt pedig a teljes olvasói igény bő felét lefedi.

Ha kizárólag a jelenleg is elektronikusan olvasó közösség 618 válaszadójánál az elsődleges formátum kérdése kissé máshogy alakul:

• 283-en (45,8%) a prc-t,
• 114-en (18,4%) a PDF-et,
• 120-an (19,4%) az epub-ot,
• 80-an (12,9%) az egyéb, nem e-könyv-formátumot (Word, RTF stb.),
• 21-an (3,4%) az egyéb, dedikált e-könyv formátumot (lit, djvu, bbeb stb.) adták meg válaszként.

Ez egyszerűen kifejezve annyit tesz, hogy az elektronikus (dedikált és nem dedikált) könyvolvasó eszközön olvasók közel fele a prc-t preferálja, és alig egy ötödük választaná az epub-ot.

A mai nap utolsó kimutatása fentiek után cseppet sem lesz meglepő. A dedikált e-könyv-olvasó eszközök aktuális penetrációjáról sok feltételezést tettünk már közzé e blog hasábjain. A feltételezések helyett most nézzük a számokat, amelyek az előbbi talán meglepő eredmények egyik lehetséges kiindulási alapját adják!

381 válaszadónak van dedikált e-könyv-olvasója, ez az összes értékelhető választ adó 36%-a. Ha az Amazon Kindle összes változatát egy kalap alá veszem, akkor jön az igazi meglepetés: 381-ből 249 darab (65,3%) Kindle, és ebből 224 (58,8%) harmadik generációs (3G vagy WiFi).

Konklúzió

Badarság lenne feltételezni azt, hogy a nagy óriás ellen bármi módon érdemben harcolni lehetne. A magyar piac közismerten (és sajnos szélsőségesen) árérzékeny, márpedig ha valami, akkor az ár az, amelyből a kezdő magyar e-könyves vállalkozások nem nagyon tudnak engedni (a tartalom tekintetében nem szívesen, az eszközök tekintetében pedig erre a hatályos EU-s irányelvek és a magyar versenyjogi törvények miatt esélyük sincs). Nyilván lesz — ahogy szórványosan eddig is volt — néhány olyan kezdeményezés, amelynek lényege az eszköz vásárlóbarátabbá tétele (fogyasztási hitel, részletfizetés stb.), de még ezzel sem fordítható meg a folyamat, amely az epub egyértelmű vereségét jelenti.

A dolognak természetesen van egy másik vetülete is, amelyre egy későbbi elemzés során fogok részletesen kitérni: mégpedig a másolásvédelem kérdése. Ahogy korábban számtalan alkalommal leírtuk, a kemény védelem nem csak az illetéktelen eltulajdonítás ellen véd (azt, hogy ezt milyen hatékonysággal teszi, most nem firtatom), de egyúttal a felhasználót is súlyosan korlátozza. Az remélem nyilvánvaló, hogy ha egy tartalmat csak egy formátumban jelentet meg valaki, és az ráadásul a technológia költségei miatt drágább, továbbá a kemény DRM miatt alkalmatlan arra, hogy a nagyobbik fogyasztói igényt kielégítse, akkor ez így együtt szerintem bőven kimeríti a működésképtelen vállalkozási modell ismérveit.

Javaslat

Nos, drága Tartalomszolgáltatók, fel van adva a lecke! prc-t gyártani rtf vagy html forrásból kb. 5 perc (igénytelen ugyan, de működik, igaz, az igényességhez is maximum egy óra kell). Elsődlegesen erre kellene összpontosítani, és csak utána arra, hogy legyen epub, pdf és egyéb folyamodványai. Ha a kemény DRM nem felejthető (hitem szerint mindenkinek szíve joga, hogy a saját életét megkeserítse), akkor is legyen meg a választás lehetősége! Igaz, ez a választás felettébb kínos lesz, mert az azw autentikációját egyelőre csak az Amazon szerverein keresztül lehet megvalósítani.

Szóval, bírkóznak még a spanyol viaszért, vagy végre azt adják, amit a „nép” kér?

A holnaputáni folytatásban Doktor Mumusról lesz szó.

(Bocsánat, egyéb irányú elfoglaltságaim miatt csak napi egy cikket tudok közölni, de szerintem a párhuzamos irányokban adok majd anyagot a többi blognak is, így ott is lehet majd olvasni érdekeseket.)

Ismét a filmekkel jövök. Persze két dolgot kell hirtelen összekapcsolni. Tímár Péter filmjét (Egészséges erotika), és a neves szórakoztató-elektronikai gyáróriás aktuális marketing-mondatát: Panasonic – Ideas for life.

Ez a poszt bevezető a december 7-ével kezdődő nagy információdömpinghez, azokból a kommentekből válogattam, amit az egyébként szépszámú válaszadótól kaptunk. Igyekszem tematikusan válogatni, megjelölve azt, hogy mikor, honnan és milyen nemű olvasónktól kaptuk a visszajelzést.
[A hozzászólások nyelvtani, nyelvhelyességi hibáit kijavítottam, illetve sok helyen vágtam belőle, ez utóbbiakat jeleztem.]

Általában

Sok kritikát kaptam azért, mert a kérdések nem elég precízek, pontosabban túl precízek. Ezt bánom, utólag is köszönöm mindenkinek a türelmet és a javító jellegű hozzászólásokat! A felajánlásokkal élni fogunk (nem olyan sokára).

Rengetegen kifogásolták a DRM-hez kapcsolódó kérdéseket, ötleteket. A kommentekben is sokan kifejtették, hogy (kemény) DRM-védett tartalomért nem hajlandóak nemhogy többet, de egyáltalán fizetni. Sokan tartották fontosnak megosztani, hogy ha egy mód van rá, a tartalom szabadon mozgatható legyen platformoktól és eszközöktől függetlenül, sőt, esetleg legyen átruházható.

Kedvenc hozzászólásom az elsők között, hatodikán érkezett egy magát budapestinek mondó férfitól hajnali kettőkor: „Puszi”.

Minden elismerésem annak a budapesti hölgynek, akinek sikerült hatodikán 11:40-hez képest „nem rég” kelnie. :-)

Nyolcadikán írt egy hölgy nekünk, megemlítve, hogy az e-könyvekből írja a szakdolgozatát. A védés után vendégposzt formájában szívesen közreadnánk!

Warez

november 6. budapesti férfi
Jó, jó, értem én, ezerszer ki lett mondva, de azért itt, nektek elmondom, hogy marhára zavar, hogy nincs szó az egyéb módon beszerezhető elektronikus tartalmakról, amit ti a lekezelő „warez” szóval illettek.
Mintha a szexről beszélgetnénk, de kizárólag az egyházi házasság utáni szexről. És akinek vannak más tapasztalatai, házasság előtt, házasságon kívül, azt nem szabad elmondania, mert az sérti a dogmát...

[Való igaz, hogy a legális ÉS ingyenes tartalmak beszerezhetőségére nem fordítottam kellő figyelmet! Lesz róla felmérés.]

DRM

november 5. budapesti férfi
Nem vagyok hajlandó olyanért pénzt adni ami nem ruházható át. Akkor inkább az antikvárium.Vagy könyvtár. Szó se lehet arról hogy béreljem 1-2 stb pár évig a könyvet, és ha elromlik a "kütyü" akkor igy jártam. Ezt csak akkor ha az ekönyv max tizedébe kerül mint a papír pédány.A magyar ember nem fog ilyenért pénzt adni. Ha már szerzői jog, akkor legalább a használt DVD-t és CD-t is eladhatom, elcserélhetem. De a jogvédett tartalommal mit kezdjek???? Ezért virágzik a Warez!!!

november 6. budapesti férfi

Egy kérdés volt furcsa. A DRM-ért miért akarna bárki is felárat fizetni? Ha már valamiért, akkor éppen a DRM nélküliségért lennék hajlandó felárat fizetni...

november 8. budapesti férfi
A szerzői jogokat teljesen tévesnek tatrom a mai formájukban, a DRM pedig tévedés, ami korlátozza a használhatóságot. A DRM számomra vásárlás akadályozó tényező, csak szükség esetén vagyok hajlandó ilyen könyvre költeni. Ha egy könyvet valamilyen formában már megvettem, akkor nem fizetek érte csak azért, mert más formában van. Ebbe beleértendő az is, ha egy könyv már papíron már megvan, ezt nem fizetem ki még egyszer csak azért, mert digitalizálták.

december 1. budapesti férfi
Jó lenne ha Magyarországon nem lenne formátumháború. A DRM-nek sem látom értelmét, a macskám feltöri 5 perc alatt. Ha a könyvkiadók felébrednek végre és jó ár/érték arányt találnak ki, akkor a siker garantált. Ha nem, az olvasók végül így vagy úgy de hozzájutnak a könyvekhez csak nem a magyar kiadókon keresztül. Ez végül nem az olvasóknak lesz rossz. Érdemes lenne extra szolgáltatásokat is bevezetni az e-könyv támogatáshoz: ha megveszed az e-formátumot extra tartalmat kapsz, interjú az íróval stb. Remélem sikerül feldobni a piacot.

Ötletek

november 6. budapesti férfi [blogunk lelkes kommentelője ;-) ]
[...]Ugyanígy viszonylagos a munka/tanuláshoz szükséges e-könyvek ára. Itt főleg a használhatóságtól függ az összeg, mennyire jól olvasható (képek, képletek), annotálható, kereshető a jegyzet (hallgató vagyok). Ennek függvényében lehet, hogy egy fillért nem adnék a könyvért, de az is előfordulhat hogy 3-4000 ft-ot is szemrebbenés nélkül fizetnék, amennyiben megfelelőnek találom a letölthető minta megtekintése után (előzetes megtekinthetőség nélkül ennyi pénzt nem adnék érte).[...]

november 7. budapesti férfi
Minden könyv legyen ingyen. Meg a zenék és a filmek is. Vagy esetleg még az működne, hogy fizetek havi 2000 Ft-ot, de a világ összes könyvét olvashatom. Mint a Spotify zenénél.

november 13. budapesti férfi
Jelentősen módosítja a jelenlegi tartalomvásárlási és olvasási szokásaimat az, hogy a legtöbb (évente több tucat) könyvet könyvtárból kölcsönzöm. Ezzel szívesen élnék elektronikus tartalmak esetén is (mondjuk X Ft havidíjért alkalmanként 6-8 másolásvédett tartalmat letölteni, majd a következő "kölcsönzéskor" törölni; ha nagyon tetszett, megvásárolni). [...]

november 11. budapesti férfi
Nem a kérdőívhez, de megjegyzés:
Azt várom az elektronikus tartalmaktól, hogy minden legyen elérhető, a formátummal ne varázsoljanak, legyen a kiadó hibája és baja, ha nem tesz minden formában elérhetővé egy adott tartalmat.
Jelenleg a legnagyobb és egyben felesleges, mesterségesen teremtett problémának érzem a formátumok közti nehéz átjárást, illetve, hogy a pdf és html formátumokat az olvasók nem akarják elég jól támogatni, holott rengeteg már megvásárolt tartalmam van ilyen formátumokban.

november 13. budapesti férfi
Bántóan kevés magyar nyelvű ekönyv kapható. szívesen megvenném pl. Vámos Miklós összes könyvét, de nem tudom.....

november 13. budapesti férfi
Nem kezeltétek azt a helyzetet, hogy a nyomtatott könyvhöz MIÉRT nem lehet elektronikus formátumban másolatot kapni? Ez kinek-mennyit érne meg? Érdekes lehetőség lenne....

november 19 városban lakó férfi
[...]Ha a gyors haszon miatt rászoktatják a fiatalokat a kényszerű illegális csatornákra, akkor nehéz lesz szoktatni őket. Goethe Varázslóinasát kellene elküldeni a szerzői joggal kapcsolatos döntéshozóknak, bár nem hiszem hogy tudnak olvasni - a sorok között.

december 2. Budapesten kívül más megyeszékhelyen élő férfi
1. Legyen választék olvasókból, elfogadható áron.
1.a. Legyen széles választék  magyar tartalomból (tehát ne csak irodalom pl.tudományok, stb).
2. A lehető legszélesebb formátum választási lehetőséget kínálják.
3. A megvásárolt tartalmat szabadon akarom átvinni más készülékeimre is.
4. Ettől függetlenül legyen legálisan letölthető szabad tartalom is (akár hirdetési kompromisszummal is).
5. A teljes vertikum adminisztrációja legyen egyszerű.
Történjen már valami mert a világ elment mellettünk!

Végszó

A hajrában érkezett egy felettébb hosszú hozzászólás egy olvasónktól. Tőle elsősorban azt kérem, hogy a blog felületének „hátsó bejáratán” keresse meg e poszt íróját privát üzenetben, merthogy „vevők vagyunk” az ötleteire. ;-)

Hozzászólását kivételesen kommentálom.

december 2 budapesti férfi

Nemrég kerestünk a gyerekeknek kötelező olvasmányt. A boltokban nem kapható, Vaterán kaptuk meg. Azt gondolom, nekik egy ilyen, csak olvasásra (no játék, no internet/no mp3) való eszköz sokat dobhat a tanulási lehetőségeiken. (MEK-en találtam meg elektronikusan).

Egy korábbi kísérleti poszt arról szólt (nem publikáltuk egyelőre), hogy vajon mennyire éri meg pusztán iskolai/oktatási céllal egy e-könyv-olvasó eszköz megvásárlása. Kötelező olvasmányokról volt szó, a boltban újként kapható változatok közül a legolcsóbbakat, az elérhető legnagyobb kedvezménnyel vettem alapul, ezt szembesítettem azzal, hogy a MEK-ről melyik tölthető le. Amelyik letölthető volt, összeadtam. Az eredmény megdöbbentő: az elemi iskolai kötelező olvasmányok (kb. 15 kötet) java megvan a MEK-en, ezek boltban megvásárolható új árának összege a Kindle WiFi árának nagyjából fele.

[...]

Örömmel vennék „push” jellegű irodalmat. Pl. havi 1000 forintért kapni a kiadó által javasolt kortárs novellákat, ismertetővel (mit kell tudni az íróról). Nincs időm utánajárni a művészetnek. Örülnék, ha a hozzáértők segítenének ebben.

A kiadók sajnos a szemetet is kiadják, sokat. Praktikus, és a kezdeményezés nagyon éled, hogy közösségi portálok adatbázisát integrálják az olvasókat kiszolgáló szoftverekbe (Calibre) vagy magába az eszközbe (MEK katalógus Androidra és iOS-re).

[...]

Pl. havi 1000 forint -  heti 2 novella. A bevétel fele pedig jusson el a szerzőhöz.
Újabb havi 1000 forint - havi 3 regény a kiadó által választva. (egy ifjúsági, egy populárisabb, egy egészen művészi)

(Mindezt Kindle formátumban is.)

vagy havi 2000 Ft-ért egy étlapról választható novellák és regények (ajánlással), így a család minden tagja örömmel nyitná ki havonta a weboldal, ebben a hónapban vajon milyen olvasnivaló vár ránk.....

A digitális olvasnivaló elérhető warez forrásokból. De válogatott, a kevés idővel bíró olvasók nem fognak onnan gyűjtögetni, CSAK HA NINCS MÁS VÁLASZTÁSUK. Ajánlott, jó minőségű havi előfizetéses irodalmat szívesen vennék.
Akár kategorizálva. de nem hiszem, hogy havi 2000 forintnál magasabb értékű előfizetést vállalnék, de ebben jó lenne, ha a gyerekeknek is jutna olvasni való.

Az olvasó körbejár a családban, verseny megy érte, de a tartalomért csak én fizetnék.
Ha a család minden tagjának lenne rendszeres ajánlott olvasnivaló, egyrészt újabb kütyüt vennék, másrészt, megfelelne az elvárásoknak.
Ekkor elvárnám, hogy mindkét olvasón elérhető legyen, bár ez nem kritikus.

Szoftverekkel foglalkozom, pontosan tudom mit jelent a másolás és az abból származó kár. De megfelelő szolgáltatásokkal, ügyféligények kiszolgálása esetén ügyfeleink megfizetik a szolgáltatások értékét. Vásárolni jó! Ha megfizetem, máris értékként kezelem a könyvet, s vigyázok rá.

Minden irodalomnál (benne az irodalomban is (elején, végén) kéretik feltüteni, akár nyitólapon, vagy a kütyükhöz gyártott szép képernyővédőben is valami hasonló, csak sokkal jobban megfogalmazott klauzulát:

"Tisztelt olvasó, a műveket Önöknek alkotjuk, s tesszük elérhetővé az interneten az Önök számára legjobb formátumban. A mi feladatunk az Önök szórakoztatása. Kérjük vigyázzon a könyvekre és novellákra, juttassa el családtagjainak, olvassanak sokat. Ezzel nekünk is örömet okoznak.
Kérjük, műveinket ne illegális forrásból szerezzék be, s ne is juttassák el őket oda, mindössze azért, mert technikailag ez lehetséges. A művek bevétele közvetlenül a szerzőket is finanszírozza. Az illegális források használatával megfosztanak bennünket is a támogatástól. Kérjük, ne tegyék. Köszönettel: Szerzők..."
 

Intro

Én kérek elnézést a vicces címért, de múlt heti posztom megkésve bár, de rendezett némi csapkodást ezekben az amúgy nyugodt és kultúrált vizekben.

Kell még egy - félig komoly - mea culpa is, természetesen létezik feltörhetetlen DRM, mégpedig az, amit oda sem adunk a kísérletező kedvű olvasóknak. Oké, vessetek a szómagyarázók elé, az íly módon használt DRM nem is DRM, de erre még visszatérünk.

A lényeg

Egy bátor csapat, talán nem véletlenül megint a tudományos fantasztikum vonaláról, még egy lépéssel tovább ment, mint a Galaktika, és megcsinálta az eddigi "legpuhább" DRM-et. Ez gyakorlatilag két komponensből áll. Egyrészt igyekeztek a lehető legbarátságosabb árat belőni, (amin reméljük a januártól bevezetendő 5% ÁFA csak javít), másrészt beraktak négy barátságos bekezdést (névvel és arccal) hogy "1. Lécci lécci ne lopd el, ne szórd szét, illetve 2. ha szeretnél ilyet (és még sok hasonló jót), és még nem tetted volna, akkor vedd meg rendesen". Ennyi. Tisztán és egyszerűen. Most akkor ez DRM-nek tekinthető vagy se?

Ami még fontos, hogy mindkét "igazi" e-könyves formátumban, prc-ben és epubban is megtalálhatóak a kiadványok, azaz nem kell a konverzióval törpölni. Nem is nagyon érdemes, mert két különböző formátumról lévén szó a kiadványverziók nem fedik át egymást száz százalékban, viszont mindkét formátumra ki vannak optimalizálva.

A háttér

Érdemes még tudni, hogy ez egy kísérlet, korlátozott hatókörrel és még jobban korlátozott kockázattal, ennek megfelelően ne tessék gigamultik által megfinanszírozott hiperszuper extrákat várni. A kockázat minimalizálása okán pedig nem a legeslegújabb kiadványokkal nyitnak, hanem elsősorban valamikor sikeres, és antikváriumban már nem elérhető regényekkel. Kivétel a Tuan két anyaga, amelyek elérhetők papíron, újonnan is, így akin az olvasás után erőt vesz a konzervatívabb birtoklásvágy, akár meg is veheti azokat papírkönyvként. Szerencsések a sci-fi rajongók, számukra már

elkezdődött a jövő :-)

UPDATE: iPades screenshotok az első kollekcióról, Gaborm-tól.

Jópofa, hogy a blogmotor a poszt linkjébe véletlenszerűen
a 24-es sorszámot adta. :-)

Bizonyára ismeri a Nagyérdemű Tim Burton zseniális egész estés animációs filmjét, amely tudtommal az első stop-motion technikával készült ilyen alkotás (előtte csak rövidfilmeket készítettek ezzel a módszerrel). Igazi felnőtt mese, volt benne nyomasztó hangulat rendesen, ahogy alighanem — és a jelek szerint — számos olvasónk számára okoz nyomasztó perceket/órákat/napokat a szakadó csomagolások hangzavarjáig hátra lévő mondjuk 24 nap.

Ebben a posztban igyekszem címszavakban összefoglalni három témát: a hardverek vásárlásnak kérdését, a tartalom hozzáférhetőségének kérdését és a hazai piac mondjuk újdonságait. Kezdem ez utóbbival mert ez igazán rövid.

Fejvonalak

(gyk.: headlines)

A tavalyi év is úgy végződött, hogy „az idei karácsony lesz a … áttörésének időszaka”. Ez az amerikai piacra maradéktalanul igaz. Persze, itthon volt BlueRay, olcsó plazmatévék meg új fogyasztási hitelek feszt, azonban akkor sem volt ’txtr Reader (bár igaz, most sincs), az emberek nem álltak sorban az e-könyv-boltokban tartalomért (sem on-, sem off-line). A piac határozottan szélesedni látszik, szerencsére egyre több helyen lehet eszközöket vásárolni, és nem feltétlenül internetes boltokból, hanem úgy valódi világosan (jut eszembe, a vévévillában nagy flash lenne egy e-könyv-olvasó).

Eszközökért érdemes körbenézni a szokásos madaras, az apróságokkal foglalkozó, sőt, a nagykereskedelmi áruházakban, mindegyiknek a bedobós papírjában láttam már ilyen-olyan eszközöket. Hogy melyik jó és melyik nem, arra kicsit később még visszatérek.

A nagy elektronikai boltokban (ugye a nemhülyés, a bolygós meg a világ-os) egyelőre nem láttam, de kétségtelen, hogy mélyrehatóan nem néztem, ugyanakkor valószínű, hogy ezt a durranást (oké, pukkanást) azért ők sem nagyon hagyják ki.

És persze nem szabad elfeledkezni az igazi nagy úttörő, a billentyűzetről ismert számítástechnikai bolthálózatról sem, ahogy a szélsőségesen digitális (bár sokak szerint szélsőségesen gerinctelen) láncról sem.

Ah, igen. Itt ugye könyvekről beszélünk. Az egyik szomszédunk számolt be róla, hogy azt a bizonyos almás, színes-szagos tálcát/papírnehezéket/fotóslámpát/monitorutánzatot biza nem ám számítástechnikai áruházban vagy stílusos boltban lehet csak megvenni, hanem egy könyvesboltban is. Illetve egy láncban.

Kedves vásárlóink!

Rengeteg megkeresést kapunk a blogon és fórumokon is, hogy „e-könyv-olvasót szeretnék karácsonyra magamnak/fiamnak/férjemnek/valakinek, milyet vegyek”? A válasz egyszerű, de mégsem. A roppant részletes és kimerítő két poszt, a gy.i.k. és a vásárlási tanácsok bőven elegendő instrukciót adnak az elvekhez. Szorosan kapcsolódva és egyben előre vetítve e poszt későbbi témáját, azt kell mondjam, egyelőre nem tudunk valóban megalapozott tanáccsal szolgálni. Ennek egyik, illetve inkább úgy mondom, fő oka az, hogy még mindig nincs legális magyar tartalom. Hírek, bejelentések persze vannak, szánalmasan szűk legális választék is van, erre azonban nem nagyon lehet alapozni. Már csak azért sem, mert a még 5 napig zajló felmérésünk előzetes eredményei alapján nagyon úgy fest, hogy az olvasók más formátumban akarnak/tudnak/szeretnének olvasni, mint amit a magyar tartalomszolgáltatók alapvetően elképzeltek maguknak. Az, hogy mennyire, egyelőre titok (meg ugye nem zárult le még a szavazás, úgyhogy aki még nem szenvedte végig a kérdőívet, akkor kérem essen neki), az viszont biztos, hogy december 7-én reggel erre a bizonyos — elsősorban a tartalomszolgáltatók számára megdöbbentő — hírre fogtok ébredni.

Vagyis a lényeg. A kiindulási információ, miszerint az olvasó honnan vesz majd olvasnivalót és annak mi lesz a formátuma, egyelőre ismeretlen eredményt adó változó. Az ePub látszik az erősebben forszírozott formátumnak, de épp Weiler Péter, az egyik legnagyobb magyar e-könyv-áruház igazgatója mondta egy előadáson, hogy bizony könnyen lehet, hogy az Amazon a Kindle-lel szimplán ledózerol mindent, ami az útjába kerül, mindez csupán idő kérdése. Ha eltekintünk attól, hogy a tartalom védett, és ha nem védett, gyakorlatilag bármiből bármivé konvertálható kis odafigyeléssel és ügyeskedéssel, akkor a végeredmény az, hogy szinte mindegy, hogy mit vesz az ember, ha az ára, a külalakja, a minősége, a támogatása és a vásárló számára elérhető tartalmak formátuma egyezik az eszközével. Megdöbbentő dolog például, hogy blogunk társszerzője éppen a 360 fokos fordulathoz közeleg, már amennyiben a prc/mobipocket nagykövetéből előbb az ePub, majd mostanra egyre inkább úgy fest, hogy ismét a prc/mobipocket nagykövetévé lépett elő.

És hogy az eszközökről is essék néhány szó. Egyrészt, és ez gondolom sokaknak fáj, az Amazon elzárta a csapot és várhatóan 2011 januárjának végéig nem nagyon fogja kinyitni: Magyarországról ugyan rendelhető a Kindle, de szállítani csak az előbb említett dátum után fognak (bár nem vígasztal, a világ „boldogabbik” felének számos más országában is ez a helyzet). Én is lemaradtam róla, nekem is fáj kicsit.

Az előbb hivatkozott cikket ki lehetne egészíteni néhány „másodvonalbeli” gyártó itt-ott kapható eszközével, illetve a nagyobb számban előforduló LCD/TFT kijelzős e-könyv-olvasókkal, illetve „buta” tabletekkel. Ezekről csak annyit, hogy nagyon erősen kompromisszumos megoldás a legtöbb. Lehet ugyan rajtuk olvasni, de optimálisnak semmiképp sem mondanám.

Újdonság viszont a pocketbookreader.hu. A magyar támogatásuk egyre jobb, és bár a készülékek nem sokban térnek el a Koobe-k, eSlick-ek és társaik „12 egy tucat” irányvonalától, a fejlődés mindenképp bíztató (leszámítva talán azt, hogy az FB Readeren alapuló parser bizony inkább gátolja, semmint támogatná a prc olvasását).

A kínálat tehát nem bővült számottevően. Aki most szánja magát vásárlásra, nincs könnyű dolga. A legjobb ár/érték arányú nem epub-képes eszköz (Kindle) aligha kerülhet a karácsonyfa alá (már ha itthonról akar valaki rendelni). A legjobb minőségű ePub-képes eszközök (Sony PRS-350/650) egyelőre nem kaphatóak itthon sem legális sem fél-legális formában (legálisban talán a nagy T fogja őket árulni), ezekért leginkább Londonba érdemes kimenni. A maradék a jól ismert, a fenti cikkben érintőlegesen vagy részletesen bemutatott berendezések közül kerül ki. A mindenevők közül a Koobe Junior és Classic+ lehet nyerő (árban sem vészesek már annyira). Az érintőkijelző barátainak a legdrágább Irex DR800 vagy a jóval olcsóbb Onyx Boox lehet a jó megoldás. A billentyűzetek szerelmeseinek a Kindle hiányával az Iriver Story (ePub), a Koob3 v60 BeFree (sajnos csak ePub, viszont hamarosan magyarított billentyűzettel!) javasolható leginkább.

És persze a tabletek. De ezeknek én olvasásra annyira nem vagyok nagy barátja. A „csak olvasásra veszem, de azért másra is jó lesz” megoldások pedig a tipikus „olcsó húsnak híg a leve” eredménnyel fognak járni: sem olvasásra, sem másra nem lesznek igazán jók.

Kedves Tartalomszolgáltatók!

Síííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííp.

Ismét idézem blogunk olvasóját: „Röhej, hogy az ember kénytelen ellopni egy könyvet, mert a kiadó fél, hogy ellopják.”

Naszóval. Tartalom kellene. Még pár nap és tudni fogjátok, hogy mennyi az annyi, mit és mennyiért hajlandó megvenni a felmérésünket kitöltő (egyébként egyre inkább homogén, hovatovább az internettel kapcsolatba kerülő olvasók tekintetében lassacskán talán reprezentatív mintának tekinthető) emberállomány. Felettébb érdekes a kép az előzetes számok alapján.

Igen, tudjuk, hogy a jogok védelme fontos. Azt is mondjuk/mondtuk, hogy értelmetlen, drága és sok ember számára egyszerűen kiveri a biztosítékot, a keményen védett tartalomért akkor sem adnának pénzt, ha az ár egyébként megfelelne számukra. Ha végre-valahára felejtős lenne a kemény DRM (puhát használni persze szabad, sőt, kell), akkor egyből megoldódna az is, hogy a bolt kínálatával, már ha az teszem azt az epub-ra korlátozódik, nem zárnátok ki egyből az olvasóeszközök xxx százalékát. Az xxx százalék értékére december 7-én fény derül, addig aki akar, tippelhet.

Bebizonyítottuk, hogy megfelelő minőségű tartalomból epub-ot, prc-t és pdf-et gyártani jó minőségben nem egy egetverően nagy feladat. Sőt. És ezzel pont elérhető, hogy eszköztől függetlenül mindenki vásárolhatna.

Szép új világ? Bah! Fogalmazok máshogy: az egyetlen járható út.

Mivel itt alapvetően elektronikus tartalomról van szó, amelynek a terjesztése enyhén szólva pofon egyszerű és egyúttal rendkívül hatékony, a következő — a szesztilalmak időszakaiból ismert — forgatókönyv érvényes: ha nincs megvásárolható jószág, azt a keresleti piac kiszolgálására alakult alternatív gyártók felettébb gyorsan kipótolják. A kalóz tartalmak ellen nem küzdeni kell (szélmalomharc), hanem alternatívát kínálni. Ha nincs áru, amit meg lehetne vásárolni, akkor azt biztosan nem fogják megvenni.

A kedves Olvasó pedig csupán két lehetséges megoldás közül választhat: vagy nem vesz most karácsonyra eszközt, mert nem tudja mivel „etetni”, vagy vesz, és eteti „alternatív” tartalommal.

Verdikt helyett tanács

Mindenkinek azt javaslom, hogy jó alaposan nézzen körbe, keressen, kutakodjon akár erdőkben, akár csendes vizeken és persze mindenekelőtt boltokban. Ha talál kedvére valót, és eleget, akkor kezdjen el azon gondolkodni, hogy melyik olvasóeszköz lesz számára a legjobb.

A kivárás ez esetben roppant hasznos lehet. Bár az kínos, hogy mondjuk áprilisban kap valaki „karácsonyi” ajándékot.

Olvtársak!

Egy kedves társaság, a Bloodlust, akik képregénykiadásban utaznak, megtalált és a segítségemet kérte. Mármost a képregényről nekem még a Pif, az Asterix és a Talpraesett Tom füzetek ugranak be, mondhatni a XXI. század teljesen elhaladt mellettem ezen a fronton.

Nem akar valaki egy vendégposztot elkövetni a téma legújabb trendjeiről? Már a "képregény-elektronikusan" témáról. Vagy csak a kommentekben satírozgatni a fehér foltokat? Aki kicsit rámenősebb, az a honlapjukon (vagy Mithrandiron) keresztül nyugodtan lépjen direkt kapcsolatba velük.

Előre is köszönjük a műfaj nevében!