Jópofa, hogy a blogmotor a poszt linkjébe véletlenszerűen
a 24-es sorszámot adta. :-)

Bizonyára ismeri a Nagyérdemű Tim Burton zseniális egész estés animációs filmjét, amely tudtommal az első stop-motion technikával készült ilyen alkotás (előtte csak rövidfilmeket készítettek ezzel a módszerrel). Igazi felnőtt mese, volt benne nyomasztó hangulat rendesen, ahogy alighanem — és a jelek szerint — számos olvasónk számára okoz nyomasztó perceket/órákat/napokat a szakadó csomagolások hangzavarjáig hátra lévő mondjuk 24 nap.

Ebben a posztban igyekszem címszavakban összefoglalni három témát: a hardverek vásárlásnak kérdését, a tartalom hozzáférhetőségének kérdését és a hazai piac mondjuk újdonságait. Kezdem ez utóbbival mert ez igazán rövid.

Fejvonalak

(gyk.: headlines)

A tavalyi év is úgy végződött, hogy „az idei karácsony lesz a … áttörésének időszaka”. Ez az amerikai piacra maradéktalanul igaz. Persze, itthon volt BlueRay, olcsó plazmatévék meg új fogyasztási hitelek feszt, azonban akkor sem volt ’txtr Reader (bár igaz, most sincs), az emberek nem álltak sorban az e-könyv-boltokban tartalomért (sem on-, sem off-line). A piac határozottan szélesedni látszik, szerencsére egyre több helyen lehet eszközöket vásárolni, és nem feltétlenül internetes boltokból, hanem úgy valódi világosan (jut eszembe, a vévévillában nagy flash lenne egy e-könyv-olvasó).

Eszközökért érdemes körbenézni a szokásos madaras, az apróságokkal foglalkozó, sőt, a nagykereskedelmi áruházakban, mindegyiknek a bedobós papírjában láttam már ilyen-olyan eszközöket. Hogy melyik jó és melyik nem, arra kicsit később még visszatérek.

A nagy elektronikai boltokban (ugye a nemhülyés, a bolygós meg a világ-os) egyelőre nem láttam, de kétségtelen, hogy mélyrehatóan nem néztem, ugyanakkor valószínű, hogy ezt a durranást (oké, pukkanást) azért ők sem nagyon hagyják ki.

És persze nem szabad elfeledkezni az igazi nagy úttörő, a billentyűzetről ismert számítástechnikai bolthálózatról sem, ahogy a szélsőségesen digitális (bár sokak szerint szélsőségesen gerinctelen) láncról sem.

Ah, igen. Itt ugye könyvekről beszélünk. Az egyik szomszédunk számolt be róla, hogy azt a bizonyos almás, színes-szagos tálcát/papírnehezéket/fotóslámpát/monitorutánzatot biza nem ám számítástechnikai áruházban vagy stílusos boltban lehet csak megvenni, hanem egy könyvesboltban is. Illetve egy láncban.

Kedves vásárlóink!

Rengeteg megkeresést kapunk a blogon és fórumokon is, hogy „e-könyv-olvasót szeretnék karácsonyra magamnak/fiamnak/férjemnek/valakinek, milyet vegyek”? A válasz egyszerű, de mégsem. A roppant részletes és kimerítő két poszt, a gy.i.k. és a vásárlási tanácsok bőven elegendő instrukciót adnak az elvekhez. Szorosan kapcsolódva és egyben előre vetítve e poszt későbbi témáját, azt kell mondjam, egyelőre nem tudunk valóban megalapozott tanáccsal szolgálni. Ennek egyik, illetve inkább úgy mondom, fő oka az, hogy még mindig nincs legális magyar tartalom. Hírek, bejelentések persze vannak, szánalmasan szűk legális választék is van, erre azonban nem nagyon lehet alapozni. Már csak azért sem, mert a még 5 napig zajló felmérésünk előzetes eredményei alapján nagyon úgy fest, hogy az olvasók más formátumban akarnak/tudnak/szeretnének olvasni, mint amit a magyar tartalomszolgáltatók alapvetően elképzeltek maguknak. Az, hogy mennyire, egyelőre titok (meg ugye nem zárult le még a szavazás, úgyhogy aki még nem szenvedte végig a kérdőívet, akkor kérem essen neki), az viszont biztos, hogy december 7-én reggel erre a bizonyos — elsősorban a tartalomszolgáltatók számára megdöbbentő — hírre fogtok ébredni.

Vagyis a lényeg. A kiindulási információ, miszerint az olvasó honnan vesz majd olvasnivalót és annak mi lesz a formátuma, egyelőre ismeretlen eredményt adó változó. Az ePub látszik az erősebben forszírozott formátumnak, de épp Weiler Péter, az egyik legnagyobb magyar e-könyv-áruház igazgatója mondta egy előadáson, hogy bizony könnyen lehet, hogy az Amazon a Kindle-lel szimplán ledózerol mindent, ami az útjába kerül, mindez csupán idő kérdése. Ha eltekintünk attól, hogy a tartalom védett, és ha nem védett, gyakorlatilag bármiből bármivé konvertálható kis odafigyeléssel és ügyeskedéssel, akkor a végeredmény az, hogy szinte mindegy, hogy mit vesz az ember, ha az ára, a külalakja, a minősége, a támogatása és a vásárló számára elérhető tartalmak formátuma egyezik az eszközével. Megdöbbentő dolog például, hogy blogunk társszerzője éppen a 360 fokos fordulathoz közeleg, már amennyiben a prc/mobipocket nagykövetéből előbb az ePub, majd mostanra egyre inkább úgy fest, hogy ismét a prc/mobipocket nagykövetévé lépett elő.

És hogy az eszközökről is essék néhány szó. Egyrészt, és ez gondolom sokaknak fáj, az Amazon elzárta a csapot és várhatóan 2011 januárjának végéig nem nagyon fogja kinyitni: Magyarországról ugyan rendelhető a Kindle, de szállítani csak az előbb említett dátum után fognak (bár nem vígasztal, a világ „boldogabbik” felének számos más országában is ez a helyzet). Én is lemaradtam róla, nekem is fáj kicsit.

Az előbb hivatkozott cikket ki lehetne egészíteni néhány „másodvonalbeli” gyártó itt-ott kapható eszközével, illetve a nagyobb számban előforduló LCD/TFT kijelzős e-könyv-olvasókkal, illetve „buta” tabletekkel. Ezekről csak annyit, hogy nagyon erősen kompromisszumos megoldás a legtöbb. Lehet ugyan rajtuk olvasni, de optimálisnak semmiképp sem mondanám.

Újdonság viszont a pocketbookreader.hu. A magyar támogatásuk egyre jobb, és bár a készülékek nem sokban térnek el a Koobe-k, eSlick-ek és társaik „12 egy tucat” irányvonalától, a fejlődés mindenképp bíztató (leszámítva talán azt, hogy az FB Readeren alapuló parser bizony inkább gátolja, semmint támogatná a prc olvasását).

A kínálat tehát nem bővült számottevően. Aki most szánja magát vásárlásra, nincs könnyű dolga. A legjobb ár/érték arányú nem epub-képes eszköz (Kindle) aligha kerülhet a karácsonyfa alá (már ha itthonról akar valaki rendelni). A legjobb minőségű ePub-képes eszközök (Sony PRS-350/650) egyelőre nem kaphatóak itthon sem legális sem fél-legális formában (legálisban talán a nagy T fogja őket árulni), ezekért leginkább Londonba érdemes kimenni. A maradék a jól ismert, a fenti cikkben érintőlegesen vagy részletesen bemutatott berendezések közül kerül ki. A mindenevők közül a Koobe Junior és Classic+ lehet nyerő (árban sem vészesek már annyira). Az érintőkijelző barátainak a legdrágább Irex DR800 vagy a jóval olcsóbb Onyx Boox lehet a jó megoldás. A billentyűzetek szerelmeseinek a Kindle hiányával az Iriver Story (ePub), a Koob3 v60 BeFree (sajnos csak ePub, viszont hamarosan magyarított billentyűzettel!) javasolható leginkább.

És persze a tabletek. De ezeknek én olvasásra annyira nem vagyok nagy barátja. A „csak olvasásra veszem, de azért másra is jó lesz” megoldások pedig a tipikus „olcsó húsnak híg a leve” eredménnyel fognak járni: sem olvasásra, sem másra nem lesznek igazán jók.

Kedves Tartalomszolgáltatók!

Síííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííp.

Ismét idézem blogunk olvasóját: „Röhej, hogy az ember kénytelen ellopni egy könyvet, mert a kiadó fél, hogy ellopják.”

Naszóval. Tartalom kellene. Még pár nap és tudni fogjátok, hogy mennyi az annyi, mit és mennyiért hajlandó megvenni a felmérésünket kitöltő (egyébként egyre inkább homogén, hovatovább az internettel kapcsolatba kerülő olvasók tekintetében lassacskán talán reprezentatív mintának tekinthető) emberállomány. Felettébb érdekes a kép az előzetes számok alapján.

Igen, tudjuk, hogy a jogok védelme fontos. Azt is mondjuk/mondtuk, hogy értelmetlen, drága és sok ember számára egyszerűen kiveri a biztosítékot, a keményen védett tartalomért akkor sem adnának pénzt, ha az ár egyébként megfelelne számukra. Ha végre-valahára felejtős lenne a kemény DRM (puhát használni persze szabad, sőt, kell), akkor egyből megoldódna az is, hogy a bolt kínálatával, már ha az teszem azt az epub-ra korlátozódik, nem zárnátok ki egyből az olvasóeszközök xxx százalékát. Az xxx százalék értékére december 7-én fény derül, addig aki akar, tippelhet.

Bebizonyítottuk, hogy megfelelő minőségű tartalomból epub-ot, prc-t és pdf-et gyártani jó minőségben nem egy egetverően nagy feladat. Sőt. És ezzel pont elérhető, hogy eszköztől függetlenül mindenki vásárolhatna.

Szép új világ? Bah! Fogalmazok máshogy: az egyetlen járható út.

Mivel itt alapvetően elektronikus tartalomról van szó, amelynek a terjesztése enyhén szólva pofon egyszerű és egyúttal rendkívül hatékony, a következő — a szesztilalmak időszakaiból ismert — forgatókönyv érvényes: ha nincs megvásárolható jószág, azt a keresleti piac kiszolgálására alakult alternatív gyártók felettébb gyorsan kipótolják. A kalóz tartalmak ellen nem küzdeni kell (szélmalomharc), hanem alternatívát kínálni. Ha nincs áru, amit meg lehetne vásárolni, akkor azt biztosan nem fogják megvenni.

A kedves Olvasó pedig csupán két lehetséges megoldás közül választhat: vagy nem vesz most karácsonyra eszközt, mert nem tudja mivel „etetni”, vagy vesz, és eteti „alternatív” tartalommal.

Verdikt helyett tanács

Mindenkinek azt javaslom, hogy jó alaposan nézzen körbe, keressen, kutakodjon akár erdőkben, akár csendes vizeken és persze mindenekelőtt boltokban. Ha talál kedvére valót, és eleget, akkor kezdjen el azon gondolkodni, hogy melyik olvasóeszköz lesz számára a legjobb.

A kivárás ez esetben roppant hasznos lehet. Bár az kínos, hogy mondjuk áprilisban kap valaki „karácsonyi” ajándékot.