Vagyis DRM…

Sokan kérdezték, hogy vajon mi is ez a hárombetűs rövidítés. Az oldal gyik-jában részletesen le van írva, ide legyen elég annyi, hogy drm néven említenek minden olyan technológiát, amely a szellemi alkotáshoz fűződő jogok védelmére vonatkozik, akár „puhán”, akár „keményen”. Részletes poszt van az oldalon doszt, csak keresni kell (javaslom a címkefelhő használatát).

Erős túlzás lenne állítani, hogy a DRM kérdése vita tárgya lenne, a legtöbben vagy tudomást sem vesznek róla, vagy jobb híján igyekeznek a fő sodort tartani, azzal együtt, hogy a felhasználók jelentős része – ahogy hamarosan prezentálni fogom – inkább a nem kívánatos kategóriába sorolja. 

Melyiket?

A kérdőív egyik kérdése a megvásárolni tervezett e-könyv-olvasó eszközök DRM-támogatásáról szólt: vagyis a vásárlók melyik változat kezelését várják el az eszköztől. Összesen 306 érintett válaszait összesítve érdekes eredmények jöttek ki (hangsúlyozom, ők kizárólag azok, akik terveznek dedikált berendezést vásárolni).

• egyetlen olvasónk (0,3%) támogatná a Sony Marlin nevű másolásvédelmi eljárását,
• 25-en (8,2%) az AZW-t (Amazon, Kindle),
• 70-en (22,9%) az Adobe ADE-t (epub),
• 28-an (9,2%) az AZW-t és az Adobe ADE-t együtt,
• 35-en (11,4%) a hármat együtt támogatná.

A „maradék” mintegy 147 ember olyan olvasóeszközt vásárolna, amelyben egyik védelem sincs benne, mert szerinte a (kemény) DRM nem a jövő útja. Ők a válaszadók 48%-át teszik ki.

Persze, erős prepozíció volt a kérdésben.

De nézzük azt a részt, amelyet a zárt kérdések kevésbé torzítanak. Két kérdés vonatkozott a DRM lehetséges felárára. Egyrészt úgy, hogy a DRM védett könyv önálló felárára, másrészt úgy, hogy egy már meglévő tartalom más védelemmel történő újbóli megvásárlásának felárára kérdeztünk rá. Mivel a kérdőív ezen része már mindkét irány (van e-könyv-olvasó, illetve nincs, de akar venni) része volt, ezért meglehetősen értékelhető válasz érkezett.

A kérdőív legkomplikáltabb és egyben legtöbb kritikát kapott, a DRM felárára vonatkozó kérdésére („Ha egy könyv a kiadási jogának tulajdonosa vagy a szerző kérésére DRM védett, százalékban kifejezve mekkora árdifferenciát lennél hajlandó kifizetni a DRM védelem „feláraként” ahhoz képest, mintha DRM nélkül jelenne meg a könyv?”) adott válaszok között volt pár huncutság is, ezzel együtt 959 értékelhető adat érkezett.

• 5 ember az eredeti ár felét,
• 1 ember 60%-át,
• 2 ember 75%-át,
• 1 ember 90%-át fizetné ki, tehát ők a DRM-ért nemhogy felárat nem lennének hajlandóak fizetni, hanem egyenesen árengedményt kérnek saját joguk csorbításáért.

Persze vannak, akik értékelik a kiadók buzgalmát. A legtöbben (99 ember, 10,3%) hajlandó 20% felárat fizetni, de van olyan is, aki hajlandó lenne egy könyvet DRM védetten négyszeres áron megvásárolni (300% felár), sőt, egészen értékelhető számosság (4 ember) dupla áron is vásárolna ilyen könyveket.

A tételes felsorolás helyett ide jobban illik az eloszlásfüggvény (hisztogram). A vízszintes tengely az adott értékeket (felár százalékban), a függőleges tengely az értékekhez tartozó számosságot mutatja (minél magasabb az oszlop, annál többen szavaztak az adott értékre). Az 1-nél kisebb tört értékeket (volt ilyen is), automatikusan a 0-ba soroltam.

Nyilván a csúcs az az 555 ember, tehát a válaszadók 57,9 százaléka, akik nem akarnak/hajlandóak felárat fizetni. Úgy gondolom, ez az egyszerű többség nem szorul további magyarázatra.

A DRM védett tartalom „konvertálására”, vagyis készülékcsere esetén az új készülékkel kompatíbilis tartalom megvásárlására szánt felárak alakulása már kicsit szofisztikáltabb eredményt adott. Bár a többség (961-ből 536 ember), vagyis 55,8% nem fizetne felárat, egész sokan vannak, akik azért kotorásznának még egy kicsit a pénztárcában:

• 145 ember, vagyis 15,1% fizetne 10 százalékos felárat,
• 58 ember, a minta 6%-a lenne hajlandó az eredeti ár felét odaadni,
• 48 ember, a minta 5%-a már kicsit fukarabb, ő 5%-nál többet nem adna.

A hisztogram itt is beszédes.

Verdiktanács

Az árazásnak ez a megközelítése, kiegészítve a számtalan „drm-ért nem fizetnék, sőt” megjegyzéssel fűszerezve egyértelművé teszi a kiadók számára az irányt: ha védik is a tartalmukat, az semmi esetre sem lehet drágább annál, mintha nem védenék, így nyilván erősen gondolkodni kell a virtuális árcédulára kerülő összegen ahhoz, hogy minden kitermelhető legyen.

Szerintem ésszerűbb lenne a kemény DRM „elfelejtése”, már csak azért is, mert a vételár kérdésére adott válaszok még meredekebbek. Pont ez lesz a következő „óra” anyaga.