E-könyv olvasók

Prológus

Lehetséges, hogy a nagy dotkom-bukta utáni két (a Google kivételével) legsikeresebb internetes üzleti modell összecsapása készülődik.

A piros sarokban az Apple és az ő végtelenül centralizált, ám roppant kényelmes és biztonságos terjesztési modellje, az iTunes-ből kinövő App Store. Amikor az iPad megjelent, nagy kérdés volt, hogy a tartalomszolgáltatók, akinek a tartalmai már élvezhetőek rajta, hogy fogják a saját értékesítéseiket becsatornázni erre az újszerű, és a jelek szerint szerfölött sikeres platformra. Főleg úgy, hogy a bennünket érdeklő könyvszektorban az Apple-nek van saját megoldása, az iBooks.

A kék sarokban az Amazon. A lánykorában online könyvkereskedésként befutó óriás előbb gurított egy (három) gigantikusat a Kindle olvasók piacra dobásával, majd különösebb szívfájdalom nélkül megjelent a (kis trükközéssel, pl. browsernyitás) vásárlásra is képes alkalmazásaival minden szóba jöhető platformon, a PC-től a BlackBerry-ig, s mint ilyen, a az iOS alapú vasakon is, (iPod Touch, iPhone, iPad).

Konfliktus

A dolog úgy alakult, hogy az Amazon sokplatformos - és a platformok közötti szinkronizálást lehetővé tevő - technológiája teljesen összeilleszthető az Apple boltját kikerülő megoldással, azaz Amazon ügyfelek tudtak vásárolni tartalmat az App Store-on kívül. Hogy őszinte legyek, ez engem picit meglepett. Az iOS sokat vitatott flashképtelensége mögött is sokan sejtik azt az érvet, hogy a flash-sel képesek lennének tartalom- és alkalmazásgyártók kikerülni az App Store-t, mondjuk játékokkal, vagy videókkal.

Volt ugyan egy lazább pengeváltás tavaly tavasszal, hogy melyik kiadó melyik tartalomszolgáltató mellett kötelezi el magát, de a világ nem rendült bele ebbe. Az Amazon országon belül megvívott még egy árazási és jövedelemmmegosztási csatát, ennek lett az eredménye a híres 30-70 szabályozás (USA kiadók 70%-ot kapnak a forgalom után, és csak 30% az Amazon jutaléka). 

Az iBooks azonban meg sem közelítette az iTunes vagy az Amazon sikerét. Ezért-e vagy másért, de most, hogy az iPad 2 bemutatása sincs már messze (a "régi" táblákat épp most söprik ki a raktárakból), az Apple (legalábbis a Sony szerint) bizony befenyegette a tartalomszolgáltatókat, hogy a tartalomeladásoknak (némi bevételmegosztásért természetesen) át kell futnia az App Store-on. Árnyalja a helyzetet, hogy a cikket az a The New York Times hozta le először, amelyik éppen nem tudott dűlőre jutni az Apple-lel az iOS-es online megjelenéséről.

Az Apple természetesen cáfol. Illetve pontosít. Hogy itt arról van szó, hogy ha egy app tud vásárolt tartalmat megjeleníteni, akkor legyen benne a lehetőség az appon belüli, értsd: Apple által 30%-ra levágott értékesítésre is. Hogy ezt az Apple miért szeretné, azt értem. De hogy egy vásárló miért tenne így, az egy kérdés

És valahogy sokan, köztük Cory Doctorow, arra lyukad ki, hogy itt bizony keményedés várható.

Epilógus?

A helyzet minimum zavaros. Először is várni kell március végéig, amikor is a tervezett szigorítás életbe lép(ne). Kisebb játékosokat talán meg lehet szorongatni így, de egy Amazont, egy B&N-t nem lesz egyszerű. Egyelőre nem is kommentálták a fejleményeket. 

(via Radar hozzászólások)

Kedves olvtársak!

A mai napon egy lelkes olvasónk jó nagyot gurított a Paypal-perselyünkbe, praktikusan megmásfélszerezte a "blogvagyont". Természetesen neki is, csakúgy mint minden szponzorunknak nagyon hálásak vagyunk.

Ezzel lassan időszerűvé válik a "programunk" első pontjának kipipálása. Bevallom, én 10 ropi környékére terveztem a blogtalálkozót, ha nem flancos helyen nem flancosakat iszunk, akkor azért lehet egy kicsit szocializálódni ennyiből.

Szóval ha van tippetek, hogy hol és milyen legyen az első blogtalálkozó, akkor szórjátok az ötleteket a kommentekbe. Napszak és helyszínmegjelölések jöhetnek ezerrel. Ha lehet, füstmentes és barátságos helyre szavazok, lehetőleg forró csokival és WiFivel ;-), a nickmatricák nyomtatását vállalom.

Intro

Volt már néhány gyakorlatorientált poszt arról, hogy aki konvertálni akar, az miként tegye. Hogyan csináljon mobipocketet, vagy epubot. A pdf-fel talán mindenki elboldogul inDesign nélkül is.

A forrásokat azonban egyszerűbb szövegszerkesztővel szerkeszteni, ezért most megosztanék pár ötletet és alapelvet avégett, hogy aki egyszer írásra adja a fejét, (most, hogy oly sok helyen tud nyomdai varázslások nélkül publikálni) hogyan tudja megkönnyíteni annak a dolgát, aki majd az e-kiadványra való konvertálást végzi. Ez utóbbi lehet ugye saját munka, vagy közösségi, esetleg nettó alvállalkozás, de minden esetben hálás lesz a konvertáló, az biztos.

Hozzátartozik a dologhoz, hogy sem nyomdász, sem tördelő, sem bölcsész nem vagyok, ezért ha valami szakmabeli valami  hibát, vagy pontosítani valót lelne, kérem javítson ki nyugodtan.

Alapelvek

Ebből nincs túl sok. A legfontosabb, hogy az ugyanazt a célt szolgáló szövegelemek legyenek ugyanolyanok. Lássuk mik lehetnek ezek egy novellánál:

• Szerző (kötelező)
• Cím (kötelező)
• logó (ajánlott)
• bevezető szöveg, idézet, annak forrása (lehetséges)
• törzsszöveg (kötelező :-)
• a szerző/kiadó személyes üzenete (nagyon ajánlott)

Nagyjából. Sokat segít őrizni az egységességet, és följebb lépni nagyobb terjedelmű anyagok felé, ha egyfajta szövegelemet egy stílus ír le. Így valóban egységes lesz, és könnyebben lehet majd szép elektronikus publikációt gyártani belőle.

Pl. a bevezető szöveg általában dőlt betűs, sorkizárt, behúzás nélküli. Ha több bekezdés van benne, akkor nem behúzással, hanem bekezdésközi szünettel (de nem plusz sorral) lehet tagolni. A forrása lehet egyenes, vagy dőlt, vagy kombinált, de jobbra zárt.

A másik alapelv, hogy nem érdemes lapképre optimalizálni, mert fene tudja hány méretű és formájú lapra kerül majd az anyag. Ezért aztán margóval játszadozni, kézzel üres sorokat, vagy akár lapdobásokat is bevinni fölösleges. 

Lapdobásra persze van szükség, ezeket a vonatkozó stílus "page-break-before" opciójának bekapcsolásával vezéreljük. Novellánál a bevezető szöveg és a szerzői/szerkesztői üzenet elé raknék csak lapdobást, esetleg még a törzsszöveg elé, de minden lapdobással nyitó stílust "magasra" kell állítani (Paragraph, Spacing, Before), hogy ne a fölső margónál kezdődjön egy új szövegelem.

Tippek és trükkök

Van pár okosság, amit érdemes követni, hogy a kimenet kézben tartható és kellemesen fogyasztható legyen.

• A párbeszéd jele a gondolatjel. Nem a kötőjel, nem a hosszú gondolatjel, és főleg nem a valami vízszintes vonallal elkövetett felsorolás (a.k.a bulleted list). Szépíti az anyagot, ha a sorkezdő gondolatjeleket nem sima, hanem nem törhető szóköz (nonbreaking space) követi.
• Lapdobás (lapdobáló stílus) elé ne rakjunk üres sort, mert megeshet, hogy csak az üres sor marad az adott oldalon, és pl. egy e-olvasón elég furán hat egy teljesen üres lap.
• Blokkváltásoknál viszont rakjunk üres sort, egyet vagy kettőt. Ami összetartozik, maradjon együtt, ami nem, az váljon el. 

Kiegészítés: igényes szerkesztésnél (tördelésnél) lehet a blokkváltásokat plusz sor nélkül, extra sormagassággal jelölni. Viszont a formátumkonvertálásoknál sok attribútumot kézzel kell "átvinni", ezért megkönnyíti az életet, ha blokkváltásokat mégis inkább plusz üres sorral jelezzük.

• Szövegblokkok kezdetén illik az első bekezdés első sorát nem behúzni (tompasor), az azt követő bekezdések már lehetnek abszolút normálisak (behúzottak).
• A behúzást ne tabbal intézzük, hanem indenttel.
• Ha a szöveg nem behúzással tagolódik (pl. egy kézzel írt levél) használjuk a bekezdésközi szünetet a bekezdések tagolására.
• A tipográfiát ne variáljuk agyon. A legnagyobb közös osztó most a két különböző font: egy sima (változó szélességű, a.k.a proporcionális), és egy fix szélességű, (monospaced). A legtöbb szöveg elvan egy fonttal, de néha jól fest, ha emailt, faxot, újságcikket vagy hivatalos dokumentumot egy fix szélességű font jelez. Ez utóbbiakat szintén nem behúzással, hanem bekezdésközi távolsággal jelezzük.
• A kiemelést, plusz hangsúlyt jelezzük dőlt szedéssel. A félkövér szedést csak címként funkcionáló szövegelemeknél használjuk, illetve néhány nagyon speciális esetben valami különleges kommunikációs forma leképezésére. (Példa: Banks: Holtpontjának hiperűri traccspartijai, vagy Pratchett gólemeinek palatáblája). Az aláhúzás mára már linket jelöl, szövegkiemelésre az írógépek eltűnése óta nem használjuk.
• Ha már speciális kommunikációs formát, pl telepátiát kell visszaadni, akkor jön jól a dőlt szedés, esetleg a gondolatjel helyett ~-t (tildét) használva. (Példa: Banks számos műve). Ennél trükkösebb megjelenítést már nem használnék.
• A középre igazított elemeknek, pl. szövegközi elválasztó grafikácska, logó stb, jó ha van külön stílusa, mert a szimmetria úgy néz ki jól, ha nem egy behúzott sor van középre igazítva.

Nagy előnye az ilyesfajta konzisztens, véges számú stílussal vezérelt formázásnak, hogy ha később úri kedvünk változik, vagy valami új igény bukkan föl, egyszerűen lehet lehet a teljes anyagot újraformázni.

kIára további tanácsai:

Novellákról (irodalomról) lévén szó, kedves, hőn szeretett és tisztelt Íróm:

• Fogadd meg szerkesztőd tanácsait és fogadd el a javaslatait. Lehet hogy mégis jobban tud magyarul mint te, annak ellenére, hogy te vagy az Író ő pedig csak egy mezei szerkesztő.
• A magyar helyesírási szabályzat használata nem szégyen.
• Ismerkedj meg olyan rejtélyes dolgokkal mint AkH MHSz OH NMHSz KNMH CNMH ÚNMH FNH, hiszen nagybetűs Íróként az ékes anyanyelvünk ismerete és ápolása gondolom számodra sem marginális misszió.
• Ne haragudj, de ismételten kérlek: tanulj meg magyarul!
• Ne használj félkövér formázást! Sajnos az internettel eléggé elterjed a boldozás és talán honlapokon nem is mutat olyan csúnyán. No meg mindenki hangsúlyozni akar, hülyének nézi az olvasót, mintha az ember nem tudna értelmezni. Ronda. A tipográfia egyik lényeges eleme, hogy a szedés távolról egy szép, egyenletesen szürke felületet ad. Ha egy sor, vagy egy bekezdés, vagy akár egy szó félkövér az bizony csúnya. Irodalmi művek esetén, még a címsorokban is alaposan megfontolandó a félkövér szedés használata. Csak hosszas mérlegelés után használd. Ha neked tetszik, lelked rajta.
• Tanuld meg végre a helyes idézőjel-használatot nyitó és záró: „” valamint belső idézetek: »« mindkettő tapad. „szöveg »belső« vége”
• Használj magyar aposztrófot: ’ (‘-jel nincs a magyarban, ne használd.)
• A kvirtmínusz (emdash) nem része a magyar jelkészletnek. Ne használd.
• Ha többszörös zárójelhasználatra kényszerülsz tartsd be a sorrendet ([{<||>}]) – azért egy ilyen mélységű zárójelezés meglehetősen értelmezhetetlenné teheti a mondanivalód. A perjel / / nem zárójel.
• Törtek esetén törteket használj fél: ½ és nem 1/2; negyed: ¼ és nem 1/4 és így tovább.
• NE KIABÁLJ. Ha novelládban mégis szeretnél hosszabb nagybetűs szöveget, epub esetén használj valódi kiskapitális fontot, Kindle-re pedig oldd meg a hamis-kiskapitális formázást. Ha már.
• Klára azt mondja, hogy használj ligatúrákat, de előtte konzultálj az epub és mobi szerkesztőddel, ismerkedj meg az e-könyvolvasók képességeivel (pl. pontosan milyen karaktereket képes a Kindle alapértelmezetten megjeleníteni), valamint ellenőrizd, hogy epubba szánt fontkészlet tartalmazza vagy sem a ligatúrát (csak néhány példa: ff fi fl ffi ffl ſt dz ij lj ɦ ɧ æ œ ⁇ ⁈ ⁉ ‼ Ⅲ Ⅳ Ⅻ ) szép, csak nem biztos, hogy látszani fog. A legbiztosabb jele ennek: ha te sem látod, más sem fogja látni.
• Ismerkedj meg más népek, nyelvek írásjeleivel és lehetőleg ne keverd az èêé-t vagy áâà-t ha francia tudásod villogtatod. Az is kínos, ha adott esetben ċ helyett č-t írsz vagy fordítva.
• Felső- és alsóindexbe tett betűk esetén is vizsgáld meg alaposan, hogy szoftveresen oldod meg (pl: <sup>), vagy valódi index-karaktert használsz ( ⁰₀ ⁴₄ ⁵₅ ⁶₆ ⁷₇ ⁻₋ ⁺₊ ⁽ ⁾₍ ₎ stb.)
  (a fenti három példa elsősorban epub esetén megfontolandó.)
• Képek, illusztrációk esetén döntsd el, hogy valóban kellenek-e, és ha igen, akkor széleskörű, minden kütyün, oprendszeren, kijelzőn viszont szeretnéd látni vagy sem. Ne feledd: a gyönyörűséges halványsárga és törtrózsaszín iPaden látszik, Kindle-ön pedig (már bocsánat) fosszürke
• Ha jót akarsz magadnak, ne akarj szövegszerkesztőben mindent készre formázni. Nem arra való. Megkeseríted vagy a magad, vagy a szöveggondozó életét
• Ha kiadónak küldöd a kéziratod, az legyen tiszta, egyszerű. A szakember dolga, hogy e-könyvet készítsen belőle. Csak akkor küldj kézirat gyanánt epubot (vagy egyebet) ha már legalább ötvenet készítettél, és ismered a formátum titkainak legalább felét. Egy WYSIWYG programmal életedben először készített epubon háromszor, négyszer annyit fog dolgozni a kiadó munkatársa, mintha egy egyszerű kéziratot küldtél volna mondjuk rtf-formátumban

 

A legpuhább DRM

A technikai, kemény DRM-ben továbbra sem hiszek. Éppen ezért tartom fontosnak azt az üzenetet, amellyel a kiadvány a törzsszövegen kívül is megszólítja az olvasót, amely felépíti azt a kapcsolatot, amit aztán az olvasó nem akar tönkretenni azzal, hogy elkezdi a kiadó tudta és engedélye nélkül megosztogatni az anyagot. Pár sor, ami kontextusba helyezi az egész ügyet, és esetleg végez egy kis promóciót is, megpróbálva meginvitálni az olvasót a kiadó, szerző többi anyagához. 

Finoman kell megcsinálni, mert túl hosszú nem lehet, és úgy kell személyessé válnia, hogy közben nem lesz tolakodó. Végül is: az olvasás intim dolog, még egy elektronikus olvasón is.

Folytatása: Így szerkeszd a regényedet!

A cikk eredeti írásakor (karácsony táján) még csak sejthettük, hogy a 2011-es CES (a szórakoztató-elektronikai cikkek egyik legnagyobb vására) a tavalyi e-könyv-olvasó-dömping után ezúttal a tablet-dömpingről fog szólni. Szinte nincs nagy mobil/PC-gyártó, amelyik ne rukkolt volna elő valamivel, ami vagy a Galaxy Tab-ra, vagy a „mértékadó” Apple iPad-re hajazna valamilyen szempontból. Ezzel együtt, mivel a platform nagyjából azonos, a mechanikai és a tudásbeli tulajdonságok vagy a Tab-éra vagy az iPad-ére hasonlítanak, e két eszköz bővebb tesztelése fényt deríthet arra, hogy egy-egy újabb készülék vajon beválthatja-e a leendő vásárló reményeit. Ugyanis a blog sok olvasója érdeklődik rendszeresen avégett, hogy valami iránymutatást adjunk az e-papíron túli világról. Ismét bátor voltam, ismét kértem, ismét eredménnyel: a Samsung Magyarország különösebb nehézkedés nélkül a rendelkezésemre bocsájtott egy Galaxy Tab táblagépet a szokásos egy hét helyett közel 3 heti tesztelésre. Segítségüket ezúton is hálásan köszönjük!

A kijelzőn egy Amazon újság nyitóoldala

Ismét fejlesztettünk valamit a blogon. A sok képes cikkekhez ezúttal igyekszünk normálisabban kezelhető felületet biztosítani, így a nem beemelt illusztrációkat rövid magyarázattal a Picasa felületén lehet majd nézegetni. Reméljük tetszik az ötlet!

Elérkeztünk tehát a linux egy különös világába, ahol a robotok, pontosabban egy robot számtalan verziója uralkodik. Az Android erős bástyája ez, konkrétan a Froyo néven ismert 2.2 verzióé. Többfunkciós eszközről van tehát szó, a tesztben erre is igyekszem kitérni azzal együtt, hogy a fő irányvonalat elsősorban az olvashatóság, precízebben az olvasóként való használat tárgyköre fogja kijelölni.

Az eszköz

Aki nem ismerné, keressen rá itt-ott, vagy menjen be valamelyik nagyáruház Samsung márkaboltjába (de ne a simába, mert ott nincs, hanem a mobilosba, mert ott elvétve előfordul, a WestEndben például karácsony előtt még volt kipróbálható darab), illetve olvassa el a neten számos helyen megjelent részletes tesztet. Nem kispályás versenyzővel van dolgunk, a bele vetekszik egy uszkve 12-14 évvel ezelőtti asztali számítógép teljesítményével, kivitelében egy nagyobbacska könyvhöz hasonlít (egyébként nagyjából akkora, mint a Kindle 3). Egyetlen súlyos hátránya, hogy kegyetlen nehéz: 385 gramm körüli tömegével sok mindennek mondanám, könnyűnek semmiképp. Egy levél kapcsán néhány perce olvastam el a februárban írt Nook tesztet, abban döbbentett meg az eredmény: az alig négy dekával (4-5 szelet párizsi) könnyebb ennél.

Elképesztően robusztus benyomást kelt, és az is: a kijelző „gorilla” üvege állítólag golyóálló (szerintem a .22 LR lövedéket talán megfogja, a .454 Casullnak, ami pár éve a legnagyobb űrméretű lőszer volt a sorozatban gyártott pisztolyokhoz, aligha okoz gondot). A tesztkészülék kijelzőjén ezzel együtt pár apró karc már volt, nyilvánvaló tehát a kijelzővédő fólia fontossága. A hátlap is műanyag, fényes fajta (elegáns fehér, rajta nem túl hivalkodó Samsung felirattal), jó kézbe venni, jó tartani, bár az egykezes használat gyakorlatilag lehetetlen.

A hardveres részeknél nekem két bajom volt: egyrészt a kijelzőt is felélesztő bekapcsoló gomb nincs elég kényelmes helyen, másrészt a fülhallgató-csatlakozó a gép elforgatásakor pont oda kerül, ahol egyébként a legkényelmesebb fogás esne az eszközön, ezáltal roppant kényelmetlenné téve a használatot.

Nekem kicsit érthetetlen a nagy szabványmánia (USB-k millió formában, ráadásként ugye hamarosan EU-szabvány) mellett a teljesen saját csatlakozó. Még egy további kábel, ismét feleslegesen (pedig már a nagy gyártók is kezdenek leszokni róla). Előnye persze, hogy elvben egy halom kiegészítő lesz majd hozzá, a kérdés csak az időpont.

Több szempontból tett nagyon-nagyon pozitív benyomást: hangminőség (telefon és általában), sebesség (elképesztően gyors, pláne a régi WinMo eszközzel összevetve), nagyon felhasználóbarát (vagy azzá tehető), minőségi, brutálisan jó a kijelző minősége (bár csak halovány téli napfényben sikerült megnéztem, beltéri körülmények között egy felsőkategóriás TFT monitorral simán versenyre kel).

Szoftver

A Froyo-t kismillió helyen kivesézték már. Telefonon volt szerencsém használni, ahogy ott is, ezen is teljesen korrektül teszi a dolgát. Megfelelően gyors, nagyon logikus, a nagyjából már működő Marketről – vagy egyéb forrásokból – gyakorlatilag bármilyen igényt kielégítő szoftverrel kiegészíthető.

A Samsung nem nagyon bíbelődött egyedi felület kitalálásával, az egyetlen többlet, amit az alap operációs rendszeren túl adnak, az egy saját szoftverbolt. Gyárilag csak pár alkalmazás van telepítve, köztük egy könyv-, újság- és folyóiratolvasó alkalmazás, de erről majd később.

Használat

Bármilyen megdöbbentő, a könyv méretű eszköz teljes értékű telefonként üzemeltethető, feltéve, hogy:

• asztalra téve használjuk kihangosítva,
• a gyári kábeles fülhallgatóval használjuk,
• BlueTooth fülhallgatóval használjuk.

Mivel a két hangszóró alul van, úgy „telefonosan” nem működik, ellenben az asztalra letéve pompásan megfelel a célra. Kényelmes, bár hétköznap kevésbé funkcionális (pláne, ha valaki más is van a környezetünkben). Fejhallgatóval viszont zseniális (bár öltönyzsebben hordani nem épp kényelmes). A telefonkönyvével, annak funkcionalitásával nagyon nem voltam kibékülve, ha használnám, ez lenne az első, amit valamilyen – fizetős – alkalmazással lecserélnék.

A teljes Google-integráció miatt pár perc alatt átrántható rá a címlistánk, minden beállítással, és természetesen a Google mail elérhetőség is szinte azonnali. Bár mintha az e-mailekhez való hozzáférést biztosító három lehetséges alkalmazás egyike sem akarna igazán működni: a Google Mail elrejti a mappákba rendezett, tag-elt leveleket, a saját Android Mail kegyetlenül fagyós, a böngészőn keresztüli gmail felület kezelése pedig a legújabb on-line felület sajátosságaként megjelent folyamatos oldalfrissítés miatt nehézkes, továbbá a bevitt szöveget javítani sem egyszerű (itt nem a Froyo beépített, egyébként remek szövegszerkesztője, hanem a böngésző felületén futó Google szövegszerkesztő működési sajátosságai érvényesülnek). Facebook, illetve más közösségi oldalra egyáltalán nem gyúrtak rá a fejlesztők, ide már saját magunknak kell alkalmazást telepíteni.

Ami még tetszett: a galériába a Goggle-regisztráció megadása után a Picasa-n fent lévő képek is bekerülnek, bár természetesen csak működő internetelérés mellett láthatóak.

És akkor most térjünk ki egy kicsit arra, hogy ez a berendezés mennyiben is „más”, mint a többi. Nos, a memóriában, a processzorban és az összeszerelésben. A 260 ezer forint körüli ár egyáltalán nem véletlen, és egyértelműen jelzi azt is: ez tényleg tudja azt, amit ígér: működik.

570 km/10,5 óra, szorozva kettővel

A karácsonyi ünnepeket családi körben töltöttem, amelyhez egy hosszabb vonatút is társult (próbából ezt választottuk, hogy ne legyen nekem annyira fárasztó – megjegyzem, vonaton utazni és unatkozni ötször fárasztóbb, mint egy kevésbé kényelmes autóban körülbelül ugyanennyit levezetni). Egy ilyen úton egy ilyen eszköz elvben képes „mindentudó” berendezésként a szórakoztatásról gondoskodni, gyakorlatilag azonban…

…nem nagyon. Elkezdtem a karácsonyi telefonhívásokkal és üzenetekkel: jó fél óra telefonálás, kb. 50 sms elküldése. Működött minden korrektül, a „zajzárt” fülhallgatónak hála ráadásul kitűnően hallottam a beszélgetőtársaimat.

Ezt követte egy rövid internetezés (menetrend, időjárás, hírek, blog), majd durr bele, előkerültek a játékok: Slice it!, Need for Speed (a Samsung-csomag egyik darabja a teljesértékű játék!), Sudoku. Kb. egy óra összesen. Majd olvasás: a Kindle appja remekül működik, egyszerűen etethető saját tartalommal is, már ha épp nem fagy rendszeresen (lásd később). Egy rövidebb könyvet kb. harmadáig sikerült kiolvasni 1,5 óra alatt. Próbáltam még filmet nézni, illetve végighallgattunk egy zenei lemezt is (kb. 65 perc zenehallgatás). Ez szumma mondjuk 4,5-5 óra aktív használat. Nagyon nem sok. Sőt. A végére ugyan meg nem halt, de a határon kikapcsolt GSM és a minimálisra lehúzott háttérvilágítás ellenére 1-2% akkuidő maradt hátra (ez kb. még 10-15 perc olvasást tett volna lehetővé).

Folytassuk inkább az olvasással!

Alapvetően két irány mentén érdemes elindulni, attól függően, hogy milyen típusú—jellegű tartalom áll rendelkezésünkre. Szokásomhoz híven inkább a „gyári” forrásokra támaszkodtam: prc és epub.

Samsung eBook

A Samsung gyári csomagjában található e-könyv-olvasó alkalmazás epub fájlok megjelenítését teszi lehetővé. Mindenekelőtt rendkívül látványos. Az oldalak lapozása hovatovább szürreálisan realisztikus (szép oximoron, mi?), az epubba ágyazott formázások is teljesen jól jelennek meg. Aztán erre lehet még tovább licitálni. Mind a font (6 féle), mind a méret (5 féle), mind a háttérszín (6 féle), mind a kijelző fényereje beállítható, sőt, a szürreálisan realisztikus lapozáshoz hang is társítható. Egyedül a betöltés lassúságával volt komoly gondom azon túl, hogy én ezeket a csiricsáré megoldásokat feleslegesnek tartom.

Kobo

A Samsungos csomag Readers Hub nevű alkalmazáscsomagja három részből áll. Regisztráció után a Kobo.com-ról könyveket, a Zinioról magazinokat, a PressDisplay-ről napi- és hetilapokat vásárolhatunk. Külső tartalommal nem etethetőek, így a Kobo readert nem tudtam kipróbálni.

Kíváncsiságból azért a Press Display boltjába felmentem. Több száz olvasnivaló elérhető, ezek közül 19 magyar vonatkozású (ezek a Világgazdaság, a Napi Gazdaság és az International Herald Tribune angol nyelvű kiadása kivételével helyi lapok). A Világgazdaságot, az IHT-t és egy japán nyelvű újságot kíváncsiságból letöltöttem. Alapvetően képalapú megjelenítő pinch-zoom és pan funkciókkal, az IHT viszont "text view"-t is kínál.

A Zinión végignéztem a folyóiratok kínálatát és zokogásban törtem ki. A nagyon-nagyon vezető „nagy” kiadványokon (pl. National Geographic, bár az orosz kiadást megtaláltam) kivételével szinte minden van. Csak repülős/hajós (egy keresőrészben van) folyóiratból 61 féle letölthető, főzős, kulináriás újságból 81 féle, darabjuk átlag 1000 forintért, a hatszámos előfizetések 3000-4000 forintért, egész év 6-8-10 ezer forintért, újságtól függően. És nem csak angolul, de spanyolul, németül, olaszul, japánul is, konkrétan brutális választékban (ez volt az a pont, ahol erősen elgondolkodtam az eszköz „szükségességén”). A technológia persze itt sem csodákból áll: képalapú megjelenítésről van szó. A fricska az a dologban, hogy a zinionak egyébként – hivatalosan – nincs Androidos appja, sem a honlapjukon, sem a Marketen.

Aldiko

Az egyik, ha nem „a” legismertebb androidos e-könyv-olvasó alkalmazás szintén az epub-ra van kihegyezve. Kevésbé látványos, mint a Samsung-féle olvasó, viszont számos, az olvasó életét megkönnyítő szolgáltatást nyújt:

• a kijelző bal szélén csúsztatva az ujjunkat a háttérvilágítás fényerejét állíthatjuk,
• ki/bekapcsolható a css formázás (a beágyazott fontokkal így elvileg tökéletesen jelenik meg a könyv), nyilván ez azt jelenti, hogy...
• ...a fontok kiválasztására, méretének beállítására is van lehetőség,
• van automatikus éjszakai mód (negatív), ez szerencsére kikapcsolható,
• a könyveket olvasás után értékelhetjük,
• lehet akár a google-ben, akár a wikipedián keresni, de beépített szótár is használható, sőt, saját is feltelepíthető,
• beállítható a vezérlés számos aspektusa az oldallapozás módjától kezdve a sebességig.

Az epub olvasók közül nekem ez a személyes kedvencem, mert sallangoktól mentes, emellett pedig még mindig kellő mértékben személyre szabható.

Amazon Kindle App

Kezdjük az elején: nem kell regisztráció (bár minden indításnál rákérdez) és nem kell vásárolt tartalom hozzá, így „sajáttal” is működik.

Ötféle betűméret, háromféle színbeállítás, és ha nincs beállítva automatikus háttérvilágítás-állítás, a háttérvilágítás is beállítható (bár komplikáltabb, mint az Aldiko esetén).

Van szövegkiemelés, keresés, jegyzet. Hasznos még, hogy a képernyő elfordítása után egy kis lakat jelenik meg a kijelző jobb alsó sarkában, amellyel az elforgatott állapotot lehet rögzíteni.

Regisztráció után lehet vásárolni, illetve a már megvásárolt tartalmak természetesen azonnal lejönnek az eszközre.

December 28-ától pedig működik az újság- és folyóirat előfizetés is, bár még csak elég korlátozott keretek között (kevés készült el erre is). Színes-szagos ugyan, de kevés képpel, tehát a nagyon szélessáv, az iPad-ről ismert animált, filmes, multimédiás csodától még messze van. De jó. Működik.

’txtr Reader

Az ismert áruház on-line „boltja” az ismert – sajnos kétségbeejtően szűk – tartalommal is elérhető. Saját epub tartalom is rátölthető, de ezzel sem leszünk maradéktalanul boldogok. Dworkyll számos alkalommal kitért az élsimítás kérdésére. Ez az a pont, ahol a szoftver fejlesztői nemhogy a blogot nem olvasták, de talán a józan eszüket is félretették kissé. Az élsimítás olyan, mintha kicsit romlott volna a szemem (kifogástalan, mint azt nem oly’ rég összehasonlító méréssel leteszteltük), az összes betű kissé elmosódottnak látszik. Rettenetes.

A betűméret a CSS formázások „eltolásával” 4 fokozatban állítható, a szín választására három lehetőségünk van (aligszínes, monokróm fekete-fehér és negatív).

Akkor most álljunk meg itt egy szóra! Ki gondolta azt komolyan, hogy az éjszakai mód megfelel a negatív szövegnek? Ez az emberi szem funkcionalitása és egészsége elleni legsúlyosabb bűn. A negatív szöveg rövid távon is komolyan fárasztja a szemet, valószínű, hosszú távon káros lehet.

A lapozás simán görgetett (átúsztatott), semmi komplikáltság, csak azt nem értem, hogy ez is minek. Jó, hogy van, örülünk neki, csak valami indok is kellene, hogy használjuk. 

Összefoglalásul

Úgy érzem, ez az az eszköz, amelyet a mindennapokban sokfunkciós internetes eszközként, e-könyv-olvasóként, talán-talán telefonként szívesen használnék. Két alapvető problémám van vele, az egyik az ára, a másik a súlya. Mindkettő olyan preferencia, amely számomra fontos, más számára nyilván kevésbé lényeges. Kizárólag olvasási célra szerintem felejtős, két okból: egyrészt roppant rossz az ár/érték aránya, másrészt a kijelzője a kialakításából következően csillog, ezért az optimális és a kényelmes olvasási pozíció nem szükségszerűen esik egybe – ez pedig, mint tudjuk, a használhatóságot és így a használtságot teszi kétségessé.

Elsősorban telefonként szerintem nagy és nehézkes, sokkal inkább megfelel a célra egy HD-kijelzős újabb nagy dög (iPhone 4, HTC HD, Samsung Wave, Sony Ericsson Arc, Motorola Droid stb.). Videolejátszóként határeset, nekem több filmemet egyáltalán nem, vagy csak akadozva játszotta le a beépített alkalmazás. Nyilván kis utánajárással ez a nehézség áthidalható.

Zenelejátszóként nagy és nehéz, a sok alkalmazás miatt előfordul akadozás, röcögés, bár alapvetően a minősége nem sok kívánnivalót hagy maga után (a gyári fülhallgató is remek).

Játékgépnek viszont tökéletes. Notebook/netbook helyett kicsit kompromisszumos, de elfogadható (itt az Apple iPad méretelőnye elvitathatatlan). 

Kinek?

• akinek van pénze egy második eszközre egy „gyengébb” telefon mellett,
• aki használható és működő többfunkciós eszközt akar valahol a telefon, illetve a 10 coll feletti tabletek és a netbookok között félúton,
• aki tényleg „mindentudó” eszközt akar, ami tényleg tud mindent,
• inkább az Android mellett teszi le a voksát az iOS és a Windows Mobile ellenében,
• nem riasztja el a nagy súly, a költséges kiegészítők (lesz billentyűzet és dokkoló, utóbbi azért, hogy digitális fotókeretként is lehessen használni),
• hajlandó megkötni a telefonként való használhatóság kompromisszumait,
• hajlandó elfogadni az e-könyv-olvasóként való használhatóság kompromisszumait (illetve kihasználni az előnyöket).

Valahogy úgy vagyok vele, mint az egyszeri parasztember a zsiráf állatkerti kifutójánál: szép, szép, de otthonra azért nem kéne. Ennek azonban csak egyetlen kifejezett oka van: nem azt várom el álmaim készülékétől, amit ez tud. Ha eltekintek az ár bizonyos tekintetben nem kétségbeejtő mértékétől (ennél többet is fizettem már jóval haszontalanabb dologra), oda lyukadok ki, hogy igényem még csak-csak lenne rá, de a szükségleteimmel nem nagyon kompatibilis. Annyira azért jó barátságba kerültünk, hogyha esetleg nekem mernék adni, akkor ne sikítófrász közepette meneküljek… :-)

Ó, mondd, te kit választanál?

Komolyan gondolkodóba ejtene a kérdés, ha valaki nekem feltenné. Dwo írt már az iPad-ről, én a Libriben néztem és kollégák is mutogatták már. A kettő közül a Tab, egyértelműen (súly, bővíthetőség, használhatóság, android, méret). A többi, részben CES-en debütált tablet közül roppant nehéz a választás: óriási a választék az egészen hitvány utánzatoktól a minőségi darabokig  Ott a Notionink Adam, amely (elég komoly pénzért) rendelhető PixelQi kijelzővel (passzív módban elég kellemes használat idővel). És persze hosszan lehetne sorolni.

Mindegyikre igaz azonban, hogy a kijelző technológiája, a rengeteg funkció miatt bizonyosan nagyobb, nehezebb, rövidebb akkuidőd kínáló berendezés kapunk, mint a mit most elvárhatunk a „vezető” dedikált könyvolvasóktól (Kindle Wifi, Sony PRS-650, KooB3 Be Free). Ugyanakkor van személyre szabhatóság, szabad formátumválasztás, funkciógazdagság… Nincs jó válasz: kizárólag a preferenciák döntenek.

Update

Alig több, mint 2 hónap telt el a poszt eredeti közzététele óta, most, április közepén az egyébként nekem némileg ellenszenves szélsőségesen digitális bolt kínálatában a Galaxy Tab fent tesztelt P1000 kódnevű, 16 gigás változata 129 900, az egyszerűbb, 3G nélküli P1010 változat 99 900 forintba kerül. A cikk írásakor ez utóbbi változat még nem létezett, az előbbi bolti ára 270 ezer forint volt. Mindez két dolgot vet fel: egyrészt nem drágább, mint egy hasonló tudású telefon (lásd például Samsung Galaxy S, Sony Ericsson Arc stb.), és nem számottevően drágább, mint egy tisztességes e-inkes olvasó (kivéve persze a Kindle-t), másrészt azt, hogy vajon ilyen erős konkurencia mellett van-e értelme az „olcsó” másod/harmad/negyedvonal-beli utánzatokkal bíbelődni (mondjuk teszem azt, csak WiFi-s, rezisztív -- vagyis nyomkodós -- érintőképernyős, Android 1.6-os tablettel 60-70 ezer forintért). A választ senkinek nem adom a szájába.

Ezzel az áreséssel, plusz azzal a finomsággal, hogy pl. a nagy rózsaszín/pink is baráti kedvezménnyel adja a berendezést, ésszerű választás lehet azoknak, akik a nagyobb eszközök helyett beérik ekkorával és valóban használható készüléket akarnak. Innentől tehát a fenti, árral kapcsolatos fenntartásaim gyakorlatilag érvényüket vesztették.

A magyar sci-fi rajongói már megint jól járnak. Egy viszonylag új, és civil alapokon is szerveződő formáció, az SFMag tovább ment a Galaktika és az SFportal megkezdett úton, és egyenesen ingyen kínálja a fantasztikus irodalmat. Legalábbis egy pici szeletét. DRM nincs, formátumválaszték viszont van, az online olvasás mellett az epub, a prc és a pdf is cél. 

Az üzleti modell részleteit nem kötötték az orromra, de nehéz nem észrevenni, hogy a kezdeményezés célja a promóció és a vérfrissítés. Ugyanis nemcsak kínálják a novellákat, de keresik is. A terv a rendszeres megjelenés minden hónap második szerdáján, illetve az év végén egy antológia.

A megjelent anyagokat rögtön lehet kommentálni, és lájkolni "rajongani".

Ez már az új világ. Akárkiből lehet sci-fi író, legalábbis technológiailag. Szurkolok az SFmag sikeréért, és hogy ne legyen igaza a papírfetisisztáknak és az új paradigma ne járjon a téma felhígulásával.

Meg hogy szülessenek hasonló kezdeményezések más stílusokban is.

Lássuk be feleim, hogy a kedvenc olvasónknak van egy olyan tulajdonsága, ami momentán egy versenytársnak sincs a környéken: van email-címe. Van mögötte egy nagyon komoly tartalomtovábbító gépezet. Nincs ez a tény agyonsztárolva, de attól az még ott van, és néhány olvtársnak azért megmozgatta a fantáziáját.

Levél egy olvasótól:

"Egy Kindle boldog tulajdonosa vagyok. Sajnos eléggé hírfüggő is.

Nos, a következőt szeretném megoldani: RSS híreket egy e-mail címre automatizálva elküldeni. (Nyilvánvalóan a xxx@kindle.com -ra). :-)

Eddig azt találam, hogy az instapaper.com alkalmazással az adott oldalt le lehet konvertálni olyan formátumra, melyet a Kindle olvas és el is lehet küldeni. Viszont ilyenkor mindig meg kell látogatni az adott oldalt.

Vannak olyan szolgáltatások, amik az RSS-t elküldik, de csak a hivatkozásokat. Ha sikerülne összekötni: az RSS-ek tartalma érkezne egy adott e-mail címre, akkor szinte egy on-line hírlappá alakulna a Kindle.

Ha felvetnéd a blogon, hálás lennék, hátha tud valaki egy megoldást!"

Nos, mint az már lenni szokott ;-), volt olvtárs, akinek megmozgatta a fantáziáját a kérés, és összerakott egy tipp-topp kis hírgyűjtő és -továbbító megoldást. Kell hozzá egy regisztráció itt, és lehet összeválogatni egy decens csomagból egy gyűjteményt. Jelenleg főleg index közeli szálak, valamint Sport Gézás és IT-s hírek érhetők el ilyenformán (appleblog, IT café, mobilaréna, prohardver, SG stb.)

Utána már csak aktiválni a küldő email címét ( kindle@mcube.hu ) hogy az olvasó fogadni tudja a leveleket. És hajnalonta elrepülnek a napi "digestek" amiket a reggeli WiFi kapcsoláskor magára ránt az olvasó, a reggeli mellé már ott vannak a friss hírek.

A hírlevelek forrásonként jönnek (pl. Index Gazdaság), és ha nem törölgetjük őket olvasás után, akkor elég hamar egy nagy, "tegnapi újságok" jellegű salátakupac fog az olvasónkon emelkedni.

A megoldás elkövetője, Szkifi jelenleg a diplomamunkáján dolgozik, és sajnos a saját és a rendszerének a kapacitása is véges. Ezért aztán nem a "végtelen hírcsatorna végtelen felhasználónak" a terítési modell, de még férnek be felhasználók, lehet regisztrálni jól.

A rendszer "persely-ware" üzleti modellt követ, a nyitólapon ott a DONATE gomb, hogy bővüljön az a kapacitás.

(Érdekes, hogy a HVG is most ugrik elő, szinesben, iPadre, és pénzért (is).

Várjuk szeretettel a köszönetnyilvánításokat, észrevételeket, tippeket, trükköket és felajánlásokat. Szkifinek meg nagyon köszönjük a hírküldő megoldást megoldást, a műfaj nevében. 

Meg kell még említeni ZLaboncz (a.k.a zlc) olvtársat, aki ugyanerre a feladványra egy háztáji megoldást vázolt föl, a  Calibre rss gyűjtő és levelező szolgáltatásaira építve. Éljenek a kreatív olvasók! :-)

UPDATE: én kérek elnézést, amiért elfeledkeztem Bigpapa kiváló Calibre Recipe-jeiről, ő is gurított egy hasonló, nem szervercentrikus megoldást.

*P. Mobil: Lámpagyár

Intro

Mióta (sok év TFT-zés után) átálltam az eInken olvasására, azóta keresgéltem olyan világítási megoldást, ami tudja hozni a háttérvilágított eszközök kényelmét és komfortosságát, de nem jár túl sok kompromisszummal. Mert azt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy jól beállított, a környezeti fényviszonyokkal harmonizáló fényerő és színprofil, valamint jól megválasztott és nem túlzottan élsímított betűtipusok használatával a TFT-n olvasás önmagában nagyon komfortos tud lenni. Az eInkhez képest rövid akkuidőért pedig sok kellemes extrát kaphatunk. A legfontosabb, hogy háttérvilágítással simán lehet úgy olvasni, hogy a szobában teljes a sötétség, és a gyerkőc/házastárs alvását semmi nem zavarja. (Ennyit az elektronikus olvasás intimitásáról ;-)

A TFT akkor kerül büntetőágra, amikor a fenti kitételek sérülnek, pl. túl sok háttérfény, túl sok vagy túl kevés kontraszt, túlzásba vitték anti-aliasingot.

Kindle tok beépített lámpával

Az eInk eszközzel integrált megvilágítás nem mai találmány, az első komoly versenyző ezen a téren a Sony PRS-700 volt, ami kicsit sokat akart egyszerre, de nem volt meg hozzá a technológia, így az eredmény kicsit felemásra sikerült. Így lehetett, hogy bár a kijelző panel peremébe voltak LEDek építve, a Sony mégis külső lámpát ajánlott az éjszakai olvasáshoz. Az Amazon fejlesztői kicsit más logikát alkalmaztak. Először is kioptimalizálták a kijelzőt kontrasztra és sebességre, (amivel finoman szólva is az élre törtek), a megvilágítást pedig szabadon választhatóra vették. A kézenfekvő megoldás egy lámpával egybeépített tok. A dolog nem olcsó, a bár a 60 dolláros ár picit félrevezető. Ugyanis ebből a tok 35 dollár, ennyibe kerül ugyanennek a zsanéros, keménytáblás bőrtoknak a lámpa nélküli változata, azaz a lámpa "önmagában" csak 25 zöldhasú lenne.

Mit kapunk ezért a pénzért? Nincs se kapcsolója, se akkuja, cserébe helyet sem foglal, és lehetetlen elhagyni, otthon felejteni.  Megduplázza ugyan az olvasó súlyát és vastagságát, de így is abszolút hordozható. A lámpa az olvasóból kapja az energiát, és csak akkor ég, amikor 1. ki van húzva, 2. az olvasó maga be van kapcsolva. Egyszerű, mint a faék. Van benne (szerintem) három erős LED egy ügyes diffúzor mögött, két hideg között egy melegebb. Mivel a jobb fölső sarokból húzzuk átlósan kifelé, ezért a fényeloszlás nem lesz egyenletes, a jobb fölső sarok marad a legfényesebb, a bal alsóba némileg kevesebb jut.

A hordhatósága, kezelhetősége tökéletes, a használatát, a fényviszonyait picit szokni kell. Szerintem jobb lett volna, ha nem a sarokból, hanem az alsó vagy fölső él közepéből kéne ugyanezt a lámpatestet kihúzni. Igazából abban a legjobb, hogy ha nem készültünk sötét helyre, de mégis beüt, illetve utazás közben, ahol nem opció semmilyen külső fényforrás (megállóban, vonaton)

Mighty Bright

Sajnos a Kindle-ből is csak az utolsó generáció támogatja ezt az integrált megoldást, akinek nem ilyen van, vagy nem elégszik meg annak kicsit "sarkos" fényével, nézze meg közelebbről ezt a lámpácskát. A "kistestvér" két 2032-es gombelemmel muzsikál, a nagy három AAA cerkával és két LEDdel. A fényük erős, egyenletes és jó hideg. Az utóbbi miatt azért kicsit fáj a szivem. Értem én, hogy melegebb fényű LEDek még csak most kezdenek szivárogni, de jobb lenne, ha legalább az egyik LED meleg lenne.

A fényt ez esetben nem diffúzor hanem lencse teríti, teljesen egyenletesen és lehatárolva. Ezt a lámpát próbálgatva jött az ötlet, hogy ne fölülről, hanem alulról világítsam meg a kijelzőt, így ugyanis nem tud visszacsillanni.

Fontos megjegyezni, hogy bár formájában hasonlít a kínai piacos lámpácskákra, minőségben egy (több) nagyságrenddel van fölöttük. Próbáltam. Az ár arányos a minőséggel. Jó hír, hogy kedvenc vaskereskedőnknél kapható, és meg is nézhető közelről. Az Amazonon mezítláb olcsóbb (mint gyakorlatilag minden az USÁban), szállítással viszont már csak úgy éri meg onnan hozni, ha valamihez oda lehet csomagolni.

Nagyon hasznos utazáskor, ha már picit szét lehet csomagolni, sátorban, szállodában pl. és nem akarjuk a hálótársat zavarni.

Jansjö

Ha már LED, legyen kövér. Az IKEÁban találtam ezt a remek darabot. A Jansjö lámpák írd és mondd erős 4 wattot fogyasztanak és nagyon jó, egyenletes, meleg fényt adnak. Van asztali, fali, csiptetős és állólábas kivitelük több színben. Elmennek műhelylámpának egy esztergapadra. A fényerő sajnos nem szabályozható, ezért ha elég kicsire húzom a fénykúpot, hogy a szomszéd ágyon alvó páromat ne zavarja, akkor a fénye túl erős lesz. És persze hordozhatónak nem nevezném nagyon, alapból a 230 voltról való üzemelésre vannak kitalálva. Mivel maga a LED gyengeáramú, biztosan ki lehetne ötleni rá valami akkus varázslást, de a fénymennyiséget elnézve derék nagy akku kellhet hozzá. Ezzel együtt remek darab normál olvasáshoz, papírkönyvekhez is, sőt finommunkák végzéséhez, varráshoz, szereléshez is maximálisan ajánlható. Utazáshoz nyilván nem igazán barátságos (a talp pl. kifejezetten nehéz), otthonra viszont kötelező :-)

UPDATE: Sokan fölplankoltuk ezt a kis csöppséget. Valamiért az Ikea nem reklámozza sem a szóróanyagokon, sem a honlapjain. Pedig jó. A meleg ledek kifejezetten nagy királyságok. 499 HUF/darab.

A tesztképekről

A céljuk nem az egyes megoldások maximális komfortjának a bemutatása, hanem az összevethetőség. Ezért ugyanazt az ISO-t és két fehéregyensúly-beállítást használtam. A rekeszt is próbáltam konstansan tartani, de a zársebesség belövésénél kiderült, hogy akkora fényerőbeli eltérés, hogy a zársebességgel némileg játszani kellett. 

Rekesz: 5.6, zár: 1s, ISO 200. A fehéregyensúlyt a Jansjö meleg fényéhez állítottam, a képen eltúlozva látszik, a fényerő egyenetlen eloszlása és a hidegebb alaptónus. A valóságban ezek nem ennyire erősek, itt az összevethetőség volt a cél.

Rekesz: 4.5, zár 1/6s, ISO 200. Érdemes összevetni az ugyanilyen paraméterekkel készült MightyBright képpel.

Rekesz: 4.5, zár 1/6s, ISO 200. Jól látszik, mennyivel egyenletesebb a fényeloszlás.

Rekesz: 4.5, zár 1/10s, ISO 200. Itt megint a Jansö lámpához viszonyíthatjuk a nagyon hideg színhőmérsékletet, ami valóságban is erős, de nem ennyire drámai.

Rekesz: 5.6, zár 1/10s, ISO 200. Ugyanannyi idő alatt, még szűkebb rekesszel is ennyivel világosabb a Jansjö. És ez már így is tizedakkora idő, mint amit az első képen láttunk, a világítós toknál.

Rekesz: 4.5, zár 1/60s, ISO 200. Tizedakkora záridő elegendő a Jansjönek, hogy a hordozható lámpákkal összevethető fénymennyiséget produkáljon.

Még egyszer, a képek - objektíven - eltúlozzák az egyes hatásokat, a szemünk - szubjektíven - nagyon jól alkalmazkodik a különböző fényviszonyokhoz. Ezzel együtt remélem sikerült rávilágítanom a különbségekre, és felvillantanom néhány megfontolásra érdemes lehetőséget. Akinek van megosztható ötlete, tapasztalata, az írja ide nyugodtan.

Hohó,

újabb civil szerviz a láthatáron, Merras jóvoltából (aki nem mellesleg online marketing guru, és feketeöves google-varázsló) itt egy magyar e-könyv kereső. 

Így ír az alkotója:

Az e-könyv keresőre csináltam egy iszonyatosan fapados, de jelentős korlátokkal hosszútávon talán fejleszthető megoldást.

A kellékek: egy alap Wordpress blog + Google.

Létezik egy ún. Google Custom Search Engine, amivel kvázi saját keresőt lehet létrehozni Google alapokon. Annyi történt, hogy ebbe felvettem az itteni blogban oldalt látható összes kiadót, minden mást pedig kizártam.

Itt elérhető:
ekonyvkereso.sfportal.hu/

Teszteljétek, nézzétek meg, mennyire hasznos, és írjatok, ha valami hiányzik

 

Várjuk szeretettek az építő észrevételeket.

Kezdve azzal, hogy hogyan kell helyesen írni azt hogy "e-könyv-kereső" :-)

Ajánlás

eNeL makróidomítási okosságai után újabb technológiaközeli írással igyekszünk borzolni a kedélyeket. Fogadjátok sok szeretettel Ignis_veneficus barátunkat, az ipari szövegtranszformáció feketeöves mesterét, a TEI és az XML avatott kezű varázslóját. Az írás nagyon száraz, ezt előre mondom, de van, amikor ez kell. A prc fizikai tartalomjegyzékkel való kiegészítésének támogatásáért mindenesetre örökké hálásak leszünk neki (is).

Aki nem érti, ne pánikoljon, nem vele van a baj, a megfejtés ott a poszt végén egy hasonló dobozban :-)

Dworkyll

Intro

Az XSLT az XSL Transformation rövidítése, vagyis (pongyolán fogalmazva) XML transzformáció, amivel egy XML-ből másik XML-t lehet előállítani. Egy teljes programozási nyelv.

Mivel az e-könyv generálása során XHTML-t állítunk elő (mind az epub, mind a mobi generáló részére), és a hozzá tartozó egyéb leíró fileok (opf és ncx) szintén XML, adja magát, hogy az XSLT-t felhasználjuk ezek előállítására, és hasonló kis sriptek írhatóak benne szinte percek alatt.

A továbbiakban nagyon szakmai, programozói lesz.

Hozzávalók

• Bemeneti XHTML
• XSLT processor (ami futtatni tudja az XSLT-t), én a java-s xalan-t használom (gyors, egyszerű, parancssorból futtaható, és integrálható java programokba)
• XML editor. (használható helyette egyszerű TXT editor is. pl notepad, Jedit, stb)

Példaprogram: mbp_toc -> ncx

A következő XSLT a előző postban vázolt problémára ad megoldást, vagyis, hogyan csináljunk a Mobipocket Creator által létrehozott tartalomjegyzékből ncx-et.

A kód

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<xsl:stylesheet xmlns:xsl="http://www.w3.org/1999/XSL/Transform" version="1.0" xmlns="http://www.daisy.org/z3986/2005/ncx/">

  <xsl:output method="XML" version="1.0" encoding="UTF-16" indent="yes" doctype-public="-//NISO//DTD ncx 2005-1//EN"
    doctype-system="http://www.daisy.org/z3986/2005/ncx-2005-1.dtd"/>

  <xsl:template match="/html">
  <ncx>  
    <head>
      <meta name="dtb:uid" content=""/>
      <meta name="dtb:depth">
        <xsl:attribute name="content">
          <xsl:call-template name="getDeep"/>
        </xsl:attribute>
      </meta>
      <meta name="dtb:totalPageCount" content="0"/>
      <meta name="dtb:maxPageNumber" content="0"/>
    </head>
    <navMap>
      <xsl:apply-templates select="body/ul"/>
    </navMap>
  </ncx>
  </xsl:template>
  
  <xsl:template match="ul">
    <xsl:apply-templates select="li"/>
  </xsl:template>
  
  <xsl:template match="li">
      <navPoint id="{generate-id(.)}">
        <xsl:attribute name="playOrder">
          <xsl:number level="any"/>
        </xsl:attribute>
        <navLabel>
          <text><xsl:apply-templates select="a"/></text>
        </navLabel>
        <content>
          <xsl:attribute name="src">
            <xsl:call-template name="getFileName">
              <xsl:with-param name="filename" select="a/@href"/>
            </xsl:call-template>
          </xsl:attribute>
        </content>
        <xsl:apply-templates select="following-sibling::*[position()=1 and local-name()='ul']"/>
      </navPoint> 
  </xsl:template>
   
  <xsl:template name="getDeep">
    <xsl:for-each select="//li">
      <xsl:sort select="count(ancestor::ul)" data-type="number"/>
      <xsl:if test="position()=last()">
        <xsl:value-of select="count(ancestor::ul)"/>
      </xsl:if>
    </xsl:for-each>  
  </xsl:template>
   
  <xsl:template name="getFileName">
    <xsl:param name="filename"/>
    <xsl:variable name="new">
    <xsl:choose>
      <xsl:when test="contains($filename,'%5C')">
        <xsl:value-of select="substring-after($filename,'%5C')"/>
      </xsl:when>
      <xsl:otherwise>
        <xsl:value-of select="substring-after($filename,'/')"/>
      </xsl:otherwise>
    </xsl:choose>
    </xsl:variable>
    <xsl:choose>
      <xsl:when test="$new and $new!=''">
        <xsl:call-template name="getFileName">
          <xsl:with-param name="filename" select="$new"/>
        </xsl:call-template>
      </xsl:when>
      <xsl:otherwise>
        <xsl:value-of select="$filename"/>
      </xsl:otherwise>
    </xsl:choose>
  </xsl:template>
</xsl:stylesheet>


Az XML jól megkülönböztethető részekből áll:

• Fejléc
• XSLT definíció
• Output definíció
• "html" elem feldolgozása
• "ul" elem feldolgozása
• "li" elem feldolgozása
• "getDeep" "függvény"
• "getFileName" "függvény"

Fejléc és XSLT definíció

A fejléc és az XSLT definíció adott. Ez minden esetben szinte ugyanígy néz ki. Amiben eltérés lehet, az a alapértelmezett névtér a:

xmlns="http://www.daisy.org/z3986/2005/ncx/(névtér: egy XMl file több XML struktúrából is tartalmazhat elemet, és valahogy meg kell különböztetni egymástól, hogy melyik elem melyik struktúra része. A névtér egy előtagot definiál. A példánkba két névtér van, az alapértelmezett /ez jelenleg most az ncx-hez tartozik/ és egy xsl: kezdetű, ami az XSLT struktúra része)

Kimenet definíció

A kimeneti formátum definiálja a kimeneti XML header részét. Jelen esetben egy utf-16 karakterkódolást, és az NCX struktúrát, és így fog kinézni:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-16"?>
<!DOCTYPE ncx PUBLIC "-//NISO//DTD ncx 2005-1//EN" "http://www.daisy.org/z3986/2005/ncx-2005-1.dtd">

Elemek feldolgozása

A következő három rész különböző elemek feldolgozását végzi el.

Az XSLT-ben egy elem feldolgozást a 

<xsl:template match="...">vezeti be. A match attributumban levő feltétel esetén fut le. Jelenleg három ilyen feltételt készítettünk:

• /html: A gyökér HTML elem feldolgozása
• ul: UL elem feldolgozása
• li: LI elem feldolgozása

"ul" elem

Most felrúgva a kódban szereplő sorrendet, először a "ul" feldolgozását nézzük meg.

Egy sort tartalmaz:

<xsl:apply-templates select="li"/>Értelmezése: dolgozzon fel minden olyan "li" elemet ami közvetlenül az "ul" elemben található.

"html" elem

A gyökér HTML feldolgozása:

A feldolgozás során elkezdjük előállítani a kimeneti XML-t

(ezek azok a elemek, amelyek nem xsl:-lel kezdődnek) 

Az első lényeges dolog a

<xsl:attribute name="content">
  <xsl:call-template name="getDeep"/>
</xsl:attribute>rész. Ez létrehoz egy attribútumot az előző elemhez (ami dtb:depth), a "content" névvel, és meghívunk egy "függvényt", melynek a neve "getDeep" (erről később, tulajdonképpen kiszámolja a tartalomjegyzék mélységét)

Ebben a részben még egy lényeges dolog van

<xsl:apply-templates select="body/ul"/>ami nem csinal mást, csak feldolgozza az összes "body" elemben lévő "ul" elemet (az elérés relatív, de ha a path előtt "/" van, lehet abszolút elérést is megadni)

"li" feldolgozása

Egyik leghúzósabb rész, a li feldolgozása következik. Ez készíti el a fejezet bejegyzéseket a tartalomjegyzékbe. Itt is a kimeneti XMLT-t állítjuk elő.

Első pontunk a 

<navPoint id="{generate-id(.)}">ami egy "navPoint" elemet hoz létre, egy "id" attribútummal. Az "id" értéke számított értéket tartalmaz (ezt mutatja benne a kapcsos-zárójel), mégpedig egy egyedi azonosító generálást az aktuális elemből. (generate-id() függvény)

A következő rész szintén egy attribútumot ad hozzá:

<xsl:attribute name="playOrder">
   <xsl:number level="any"/>
</xsl:attribute>
A "playOrder" attribútumot. Az értéke egy másik XSLT elem, amely a kérdéses elem ("li") sorszámát adja meg, mivel a "level" attribútum "any", a teljes dokumentumon belül.

Ezt követi a "content" elem "src" attribútumának beállítása:

<xsl:attribute name="src">
   <xsl:call-template name="getFileName">
     <xsl:with-param name="filename" select="a/@href"/>
   </xsl:call-template>
</xsl:attribute>
Ami szintén egy függvény hívás, de ennek már átadunk egy paramétert is: a "li" elemben lévő "a" elem "href" attribútumát. (a függvény megpróbálja az elérési útból a tényleges fájlnevet kiszedni)

<xsl:apply-templates select="following-sibling::*[position()=1 and local-name()='ul']"/>Itt meghívjuk feldolgozásra az "li" elemet közvetlenül követő "ul" elemet.

A "following-sibling::" definiálja, hogy a következő elemekkel foglalkozunk, a "*", hogy nem érdekel a típusuk (ha itt megadtuk volna hogy "ul", de akkor a pozicíótól függetlenül minden "ul" a listába került volna), de az első legyen és a típusa legyen ul

( a különbség:

following-sibling:ul[position()=1] : a következő ul elemek közül az első

following-sibling:*[position()=1 and local-name='ul'] a következő elemek közül az elsőt, ha ul a neve)

(a following-sibling:: szerkezet neve tengely, vagy axis)

Függvények

Ezek olyan részek, melyeket máshonnan lehet meghívni, mint egy függvényt.

getDeep

A kettő közül az egyszerűbb: megszámolja a tartalomjegyzék szintjeit.

    <xsl:for-each select="//li">
      <xsl:sort select="count(ancestor::ul)" data-type="number"/>
      <xsl:if test="position()=last()">
        <xsl:value-of select="count(ancestor::ul)"/>
      </xsl:if>
    </xsl:for-each> 
Végigmegy az összes "li" elemen (a "//" előtte azt jelenti, hogy az aktuális pozíciótól függetlenül, minden "li" elemre hajtsa végre)

<xsl:sort select="count(ancestor::ul)" data-type="number"/>Sor sorrendezi az elemeket (itt most az összes "li" elemet), mint számokat (ez a data-type), az a "select" attribútumban adjuk meg, hogy mi alapján.

Jelen estben egy összetett műveletet hajtunk végre. Megszámoltatjuk a felmenő "ul" elemeket.

(minden elemnek van egy szülő eleme, itt a szülő elem szülő elemet is vizsgáljuk egészen a kezdeti html elemig. az "ul" elemek száma meghatározza, hogy a tartalomjegyzék melyik szintjén található a vizsgált "li" elem)

 (Az "ancestor::" kifejezést tengelynek, axis-nak hívja a szakirodalom)

<xsl:if test="position()=last()">Egy másik programvezérlési utasítás: feltétel. Minden esetben a "test"-ben leírtak kerülnek kiértékelésre (else nincs, azt máshogy kell megoldani, látunk rá példát). Itt az adott elem pozícióját (sorszámát) hasonlítjuk össze az összesével (ez a last). Ezzel biztosítjuk, hogy azt az elemet vizsgáljuk, aki a tartalomjegyzék legalján áll.

<xsl:value-of select="count(ancestor::ul)"/>Szimpla érték kiolvasás. A felmenő "ul" elemek számát adjuk vissza

A függvény visszatérési értéke szimplán írunk a "kimeneti file"-ba

getFileName függvény

A függvény tipikus példája annak, hogy mire nem jó a XSLT: A file path-át kellene levágni. Ez tetszőleges programozási nyelven kb. 2 sor.

<xsl:param name="filename"/>Definiáljuk, hogy kaphatunk paramétert a filename név alatt.

<xsl:variable name="new">Létrehozunk egy új változót "new" néven. (az, hogy változó, kicsit meredek, mert csak egyszer kaphat értéket, később nem változhat.)

    <xsl:choose>
      <xsl:when test="">
Szerkezet a ellenőrzi a "when" "test"-ben definiált feltételt, és csak és kizárólag az első igaz értékűt hajtja végre.

Ez kiegészülhet egy "xsl:otherwise"-szal, ami a "minden más esetben". (egy when-otherwise-szal lehet megoldani egy if-else serkezetet)

<xsl:when test="contains($filename,'%5C')">Első feltétel, hogy a filename praméter tartalma-e "%5C" karaktersorozatot (html-es /jel kódolás)

amennyiben igen

<xsl:value-of select="substring-after($filename,'%5C')"/>Levágjuk ami utána következik (ez lesz a "new" változó értéke)

Az otherwise részben ugyanezt végezzük el, de itt már a rendes "/" karakterrel

Az értékadás után vizsgáljuk a változó értékét

<xsl:when test="$new and $new!=''">Ha van tartalma, akkor talált valamit a fenti két karakter(sorozat) után.

<xsl:call-template name="getFileName">
   <xsl:with-param name="filename" select="$new"/>
</xsl:call-template>Meghívjuk önmagát, de itt más az új változóval, mint paraméter.

Mivel az XSLT-ben nincs hagyományos ciklus (for, while), ilyen problémákat csak rekurzióval lehet megoldani. (az meg gyorsan stack-owerflow hibát dobhat)

Amennyiben nincs adat az uj változóban:

<xsl:value-of select="$filename"/>Visszaadjuk a paramétert (ebben az esetben már csak a filenevet tartalmazza)

Verdikt

Az XSLT bizonyos feladatokat nagyon leegyszerűsít, és sok problémát levesz az egyszerű script-készítő válláról (nem kell a XML szabvánnyal foglalkozni, pl. karakterkódolás, space-kezelés, elemek végének keresése stb)

Nagyon egyszerűen lehet benne elemeket/attributumok megcímezni. Pl. az összes link url megfogása XSLT-ben egy kifejezés:

//a/@urlvagy pl: keressük az összes olyan elemet, ami három elemet tartalmaz, ebből az első "p" és az nem tartalmaz "i"-t:

//*[count(child::*)=3 and p[location()=1 and not(child::i)]]

És akkor mindenki elgondolkodhat, hogy a kedvenc script/programozási nyelvében hogyan tudná megoldani.

Mire használható

Minden olyan esetben, amikor az elemekkel történnek műveletek, áthelyezés, törlés, létrehozás, másolás stb. Amikor nem a text tartalommal kell dolgozni.

Mire nem használható

Minden olyan esetben amikor a elemek/attribútumok szöveges tartalmával kell dolgozni. pl Regexp-es find-replace-re nem ajánlott. 

Bináris adatokkal történő műveletre nem ajánlott.

(a fenti getFileName függvény majdnem határeset. A kód mennyiségéből is látszik (majdnem a leghosszabb rész), hogy egy viszonylag egyszerű feladatot milyen nehéz megoldani.

Két link

Két link, amelyből többet lehet megtudni:

• XSLT leírás (XSLT elemek definíciója, használata, leírása)
• Xpath leírás (Xpath az elemek címzése, axis-ok leírása, függvények definícóját tartalmazza)

 

Oké,

 

akkor aki magamfajta hályogkovács, és elméleti tudás nélkül csak használni akarja Ignis megoldását, kövesse az alábbi lépéseket:

 

1. töltsd le a innen a xalan utolsó „binary release”-ét
2. csomagold ki egy szívednek kedves helyre
3. tedd melléjük az alábbi xalan.bat file-t (.bat-ra visszanevezve). Ez fogja majd az xsl file-t meghajtani az imént letöltött java futtatókörnyezeten
4. tedd melléjük az alábbi xsl-t. Ez végzi a transzformációt magát. Ha akarod, ezen már bütykölhetsz magad is.
5. Töltsd le ezt a toc_creator.bat file-t. Ezt, a belső, xalan.bat-ot és xsl-t elérő útvonalak pontosítása után (ezt elég egyszer megcsinálni, mert úgysem fogod a xalan készletet hurcolászni) mindig oda kell másolni a publikációs alkönyvtárakba, ahol az adott mbp_toc.html van. Ha ezt futtatod, ez fogja megcsinálni magát a toc.ncx-et.
6. Ezt a vbscriptet eNeL anyagából vágtam, a kész toc.ncx hivatkozását ez szúrja be az opf-be. Ezt is mindig a publikációs könyvtárba kell bemásolni, a txt kiterjesztést meg idejekorán levágni.
7. Ha az új opf alapján buildeled meg a publikációt, akkor abban már benne lesz a toc.ncx is. A Mobi desktop kijelzi a fejezetcímet, és Kindle tud fejezetenként lapozni. A legfölső szintű töréspontok meg ott lesznek a progress bar-on. 
8. Gondolj hálás szívvel Ignisre és eNeLre :-)

Dworkyll

 

Update #1

A kindle féle változat, amelyben minden egy szinten van:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<xsl:stylesheet xmlns:xsl="http://www.w3.org/1999/XSL/Transform" version="1.0" xmlns="http://www.daisy.org/z3986/2005/ncx/">
  <xsl:output method="XML" version="1.0" encoding="UTF-16" indent="yes" doctype-public="-//NISO//DTD ncx 2005-1//EN"
    doctype-system="http://www.daisy.org/z3986/2005/ncx-2005-1.dtd"/>

  <xsl:template match="/html">
    <ncx>
      <head>
        <meta name="dtb:uid" content=""/>
        <meta name="dtb:depth" content="1"/>
        <meta name="dtb:totalPageCount" content="0"/>
        <meta name="dtb:maxPageNumber" content="0"/>
      </head>
      <docTitle>
        <text><xsl:apply-templates select="title"></xsl:apply-templates></text>
      </docTitle>
      <navMap>
        <xsl:apply-templates select="//li"/>
      </navMap>
    </ncx>
  </xsl:template>

  <xsl:template match="li">
    <navPoint id="{generate-id(.)}">
      <xsl:attribute name="playOrder">
        <xsl:number level="any"/>
      </xsl:attribute>
      <navLabel>
        <text><xsl:apply-templates select="a"/></text>
      </navLabel>
      <content>
        <xsl:attribute name="src">
          <xsl:call-template name="getFileName">
            <xsl:with-param name="filename" select="a/@href"/>
          </xsl:call-template>
        </xsl:attribute>
      </content>
    </navPoint>
  </xsl:template>

  <xsl:template name="getFileName">
    <xsl:param name="filename"/>
    <xsl:variable name="new">
      <xsl:choose>
        <xsl:when test="contains($filename,'%5C')">
          <xsl:value-of select="substring-after($filename,'%5C')"/>
        </xsl:when>
        <xsl:otherwise>
          <xsl:value-of select="substring-after($filename,'/')"/>
        </xsl:otherwise>
      </xsl:choose>
    </xsl:variable>
    <xsl:choose>
      <xsl:when test="$new and $new!=''">
        <xsl:call-template name="getFileName">
          <xsl:with-param name="filename" select="$new"/>
        </xsl:call-template>
      </xsl:when>
      <xsl:otherwise>
        <xsl:value-of select="$filename"/>
      </xsl:otherwise>
    </xsl:choose>
  </xsl:template>
</xsl:stylesheet>


A történet bevezetőjeként annyit, hogy a várgesztesi villaparkban tett sok-sok évvel ezelőtti látogatásunk során az ottani bolt két kiszolgálója mondta így, amikor valamelyik vevő – például mi – szóltunk nekik, hogy vennénk valamit: „No, megyek shopni!”

Menjünk hát mi is! A mostre felmérésnek lényeges pontja volt a hazai tartalomszolgáltatók ismertsége, illetve kihasználtsága a tesztet kitöltők között. Pechünkre mind a Galaktika, mind az SF Portál kimaradt a felsorolásból, szerencsére az „egyéb” rovatba többen beírták őket, bár nem tartom kizártnak, hogy még így is alulreprezentáltak lettek (azzal együtt, hogy a felmérést, hála a fenntartóknak, az SF Portálon is promótálhattuk).

Nézzük a számokat! Összesen 968 értékelhető válasz érkezett, az OSZK Magyar Elektronikus Könyvtár minden tekintetben elsőséget szerzett, az ismertsége meghaladja a 80 százalékot (82,8%) és a felhasználók kétharmada (66,4%) töltött már le innen anyagot. A második legismertebb az eKönyv Magyarország, a válaszadók 54,7%-a hallott már róla, harmadik helyen pedig a polc.hu szerepel, 24,3%-os ismertséggel.

Mindenekelőtt egy érdekes összehasonlítás. Ha az ismertséget és a felhasználást vizsgáljuk, néhány felettébb furcsa eredményt kapunk. Például a Galaktikáról többen töltöttek le, mint ahányan ismerik (7 vs 6), ami nyilván a kitöltés pontatlanságából fakad. Volt, aki nem ismert egyetlen tartalomszolgáltatót sem, mégis letöltött a MEK-ről és a DIA-ról is. A nyilvánvaló figyelmetlenségeken túl azonban érdemes megnézni, hogy a válaszadók milyen arányban használják ki a portálokat. Az egyes számok százalékban reprezentálják azt, hogy azok közül, akik ismertnek jelölték meg, hányan töltöttek már le anyagot az adott forrásból. A MEK itt is az egyik legjobb számot kapta, de nem a legjobbat.

Az ismertség tehát nem egyenlő azzal, hogy a boltot használják is. A polc.hu „magas” eredménye azért is furcsa, mert elektronikus tartalom csak hangoskönyv formájában van rajta. Persze ha a számok mellé odaírjuk azt is, hogy hány ember vásárolt, máris tisztább a kép. Ehhez ad támpontot a következő két grafikon.

Az elsőn az egyes tartalomszolgáltatók ismertségét jelöltem százalékosan (az összes értékelhető válaszadó százalékában, n = 968), az oszlopok tetején pedig a válaszadók számosságával. Az „egyéb” oszlop összetétele:

• syllabux, 16 (1,7%)
• Lilli, 15 (1,6%)
• mtd@, 11 (1,1%)
• Galaktika, 6 (0,6%)
• multimédiapláza (Kossuth), 3 (0,3%)
• SF Portál, 3 (0,3%)
• typotex, 2 (0,2%)
• Magyar Karszt- és Barlangkutató Társaság, 1 (0,1%)
• Semmelweis Kiadó, 1 (0,1%)

Összesen 58 válaszadó, 6%.

A második grafikon a használatot jeleníti meg: a válaszadók milyen arányban töltöttek le vagy vásároltak az adott forrásból. Az oszlopok tetején itt is a számosság, a minta 968 fős. Az „egyéb” oszlop összetétele:

• galaktika, 7 (0,7%)
• interkönyv, 6 (0,6%)
• könyvkolónia, 5 (0,5%)
• Mercator, 5 (0,5%)
• Syllabux, 2 (0,5%)
• mtd@, 2 (0,5%)
• multimédiapláza (Kossuth), 2 (0,5%)
• biblieteka, 2 (0,5%)
• kszk.gov.hu, 1 (0,1%)
• metropolis, 1 (0,1%)

Összesen 33 válaszadó, 3,3%.

Zárszóként még néhány gondolat. A „használt” tartalomszolgáltatók között természetesen megjelenik a nem hivatalos forrás is, részben nevesítve, részben nem: 43 ember volt annyira „bátor”, hogy ezt felvállalja, ők a válaszadók 4,4 százalékát teszik ki. Bár a blog keretein belül nem pártoljuk, támogatjuk vagy hirdetjük a nem legális tartalomforrásokat (sőt, igyekszünk az olvasóinkat is rávenni, hogy ezt itt ne tegyék), egyre erősödik bennünk az indíttatás, hogy csupán a statisztika oldaláról megvizsgáljuk a kérdést: vajon hogy viszonyul a „sötét anyag” a világos anyaghoz?!

Furcsa látni azt is, hogy az elképszető marketinggel „nyomuló” eKönyv Magyarország mind az ismertség, mind a felhasználás tekintetében milyen előkelő helyen szerepel azzal együtt, hogy a felmérés korábbi eredményei szerint az olvasóközönség nagyobb részének drága és túl erősen védett az általuk kínált tartalom.

A felmérésnek ezt a részét alighanem kissé változtatott formában fél/egy év múlva ismét megmérjük egy újabb közvéleménykutatás keretében.

Először is elnézést kérek azoktól, akiket nem érdekel az e-könyv-gyártástechnológia (bocs, Prof :-), de ez most száraz poszt lesz és kétségbeesett.

Szóval. Az a nagy helyzet, hogy a Kindle3 olyan prc-ket eszik, sőt az Amazon olyan anyagokat fogad csak be terjesztésre, amelyeknek nemcsak logikai tartalomjegyzékük van (ú.n. mbp_toc.html ) hanem fizikai is (toc.ncx). Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy a kurzorgombokkal fejezetet ugorjunk, és hogy a progress baron látszódjanak az ugrópontok, praktikusan a fejezetcímek. Szóval ez egy nagyon kellemes (és addiktív!) lehetőség.

Viszont, sem a Mobipocket Creator, se más hivatalos eszköz nem csinálja meg ezt a toc.ncx-et, pedig elvileg egy spéci függvény (a.k.a transzformáció) le tudná generálni.

A feladat kétlépcsős. Kell egy valami, ami az ismert mbp_toc.html és könyv.opf-ből kigenerálja a toc.ncx-et, és a második lépcsőben -- ha lehet -- beinjektálja az opf megfelelő helyére a toc.ncx hivatkozást.

A jó hír, hogy nem föltétlenül kell nulláról indulni. eNeL olvtárs már írt egy VBS scriptet, ami elvileg elvégzi ezt a manőverpárt, sőt sokszor működik is, de sajnos sokszor ki is akad, és nem jöttem rá, mitől. 

Licenc:

A VB Script felhasználható a GNU Általános Nyilvános Licenc (GNU GPL) V3 szerint. Lásd a forrásfájl elejét. A korábbi V2 változat nem hivatalos magyar fordítása például itt található: http://www.drdudas.hu/gpl_v2_magyarul.

Használat és tudnivalók:

1. A szokásos módon elindítjuk a MP Creatort, és végrehajtjuk az összes lépést (beleértve a prc build-et is). A MP Creatort ne zárjuk be, szükség lesz még rá. Fontos, hogy lehetőleg ne legyen a Build után figyelmeztetésünk.
2. A mobitoc2ncx.vbs fájlt be kell másolni a MP Creator által létrehozott ~\Dokumentumok\My Publications\"könyv/publikáció cím" könyvtárba a többi fájl mellé. A korábban létrejött "könyvcím".prc fájlt le is lehet törölni, de aki nem bízik a scriptben át is nevezheti :) A script alapbeállításban nem bántja a korábban létrejött mpb_toc.html fájlt; az eredeti "könyvcím".opf fájlt pedig (alap beállításban) "Regi_" előtaggal elmenti.
3. Ha valakinek nincs szüksége az eredeti opf fájlra, az a script elején az opf_felulir változót állítsa "True" értékre (más állítási opció nincs is :)). Ilyenkor természetesen nem lesz "Regi_" előtagú fájlunk.
4. Kettős kattintással (vagy Total Commanderben Enterrel) indítsuk el a scriptet. Normális esetben a művelet végén egy "A toc.ncx fájl elkészült, az .opf fájl módosítása megtörtént!" üzenetet kapunk (ami persze nem jelenti azt, hogy minden rendben lesz később is...)
5. A könyvtárban megjelenik egy, az eredetinél nagyobb méretű "könyvcím".opf, valamint egy toc.ncx fájl.
6. Térjünk vissza a MP Creatorba, és újra indítsuk el a "Build"-et.
7. Jó esetben (ha korábban nem volt figyelmeztetésünk) most sem lesz. Ha van,akkor például a létrehozott prc mérete azonos lehet az előzővel: ilyenkor az ncx nem épült be a prc-be. De előfordulhat, hogy ugyanazt a figyelmeztetést kapjuk, mint amit az eredeti építésnél is (pl. nem megfelelő címlap kép fájlméret). Ebben az esetben - ha amúgy a korább prc működött - most is működni fog, de az ncx bekerülése kérdéses lesz, de akár működhet is.
8. Készen is vagyunk. Ellenőrizzuk a fájlt a Kindle Previewer-rel. Ha minden sikerült, akkor az NCX tartalom megtekinthető a megfelelő gombra kattintva, illetve alul látható a tartalom sáv a kis jelekkel :))

FONTOS!

Nem tudtam kipróbálni, de minden irodalom szerint a KindleGen által létrehozott OPF fájl jelentősen különbözik a MP Creator által generálttól (leginkább a metaadatok listázásában). Tehát egy az egyben KindleGenhez a létrehozott fájl nem használható! Elvileg az MP Creator által létrehozott OPF fájl a KindleGen formázási szabályai szerinti átírása után a két fájl használható lehet a KindleGenhez is.

Naszóval ezt kéne kiegyenesíteni, vagy hasonlóan egyszerű (SQL szerver telepítését nem igénylő) megoldást találni.

Hálánk örökké üldözni fogja azt, aki megtalálja ezt a Grált :-)

UPDATE 2010.01.08

Ignisnek hála, készült egy xsl állomány, amelyiket ha jól megszólítunk egy xsl futtató környezettel (ez most xalan), és paraméterként átadjuk a forrás toc_html-t, akkor megcsinálja toc.ncx-et. Utána ezt még be kell fűzni az opf-be, és mehet a jöhet.

Alakulunk, alakulunk :-)

Részletes megoldás az alábbi posztban. 

Tegnap körbejártam egy kicsit az iPad és a Libri viszonyát, konkrétan egy boltban megnéztem az iPad-et, miután a kirakatban méretes betűkkel láttam valami furcsaságot, egy sort egy kuponról, amivel... De olvassátok el magatok, itt van:

http://www.libri.hu/ipadkupon/

Idézem:

„2. 10 000 Ft értékű Libri letöltés ajándékba, amely felhasználható Libri e-tartalom olvasásához, amint az elérhető.”

Vagyis hamarosan a Libri is nyit könyvesboltot. Részletekért megkerestem őket, remélem gyors lesz a válasz.

Kedves Olvasóink! Kedves Tartalomszolgáltatók!

Lassan egy éve lett aktív a boltokat, tartalomszolgáltatókat bemutató hozzászólás, ideje tehát frissíteni. A segítségeteket szeretném kérni, hogy a cikk új változata a lehető legjobban megfeleljen az aktuális helyzetnek.

Lesz azonban néhány változás: 

• csak megemlítjük az e-könyv-olvasó eszközökhöz, illetve alkalmazásokhoz nem optimális tartalmat kínáló cégeket,
• direkt adatközlést fogunk kérni a tartalomszolgáltatóktól a tartalmakat illetően, tehát az ő aktív közreműködésüktől is függeni fog az adatbázis pontossága,
• elsődlegesen a magyar nyelvű tartalmat kínáló szolgáltatókat fogjuk preferálni,
• ábécé-sorrend lesz, egységesített tartalommal, rövid kommentekkel,
• havonta egyszer tervezünk frissíteni.

A kérésem most tehát a következő: a linken elérhető dokumentumot töltse ki az, akinek kedve van hozzá (persze itt elsősorban a tartalomszolgáltatókra gondolok), majd a kész dokumentumot küldje el az ekonyvolvaso@gmail.com e-mail címre. Aki valamelyik bolthoz olvasóként vagy vásárlóként „hozzálát” az egyrészt legyen szíves a kommentek közé beírni, hogy senki se dolgozzon feleslegesen, másrészt a személyes tapasztalatokat is várjuk a dokumentumok megjegyzés részébe írva!

Az első frissítést január 17-én szeretnénk közzétenni.

Előre is köszönjük a segítséget! 

A karácsony és szilveszter közötti időszak mindig a visszatekintések összeállításának ideje, így teszünk tehát mi is, csokorra szedjük a 2010-es év nagy durranásait és a hírek lufijainak kipukkanásait.

Bevezető

A 2009-es amerikai nagy fellendülés (az első alkalom volt, hogy e-könyvből többet adtak el az Amazonon, mint hagyományosból) többen vártunk áttörésre a hazai piacon is. Várakozások tehát voltak bőven, vártunk olcsóbb árakat, nyíló boltokat, magyar és külföldi tartalmakat is, természetesen magyarul, természetesen – akkor még – a gyönyörűséges, bár nyitottsága miatt kicsit árvakánt kezelt epub formátumban.

Nézzük, hogy mely várakozásainkat igazolta be az idő.

DURR – új szerző a blogon

Bizony, bizony. „Kénytelen vagyok” magamat említeni, cseppet sem szerényen, merthogy szokásom mondani: azért van nagy arcom, hogy a sok ész elférjen mögötte… :-) Január 13-án debütáltam az e-könyv kiadás elveit bemutató posztommal.

DURR – Amazon első menet

Január végén jelentették be a fordított 70/30-as szabályt, a szerzők/kiadók ezentúl 70, az Amazon 30 százalékot kap az eladott könyvek árából, feltéve, hogy néhány feltétel teljesül. A fejlesztői környezet kinyitása (Amazon Kindle SDK) hab lehetett volna a tortán, de összeesett: azóta sincs hír róla, ahogy „gyári” alkalmazásokról sem.

DURR – iPad

Január végén jött az év talán legnagyobb durranása, az Apple, pontosabban annak vezére több más között bejelentett két számunkra fontos újdonságot. A régóta várt tabletet, vagyis az Apple iPad-et, és az azt olvasnivalóval kiszolgáló iBooks felületet. Az előbbi óriásit ütött, azóta is referenciaként tekintenek rá a tabletek között, nem oly’ rég óta ráadásul itthon is kapható, jóval kedvezőbb áron, mint korábban szürke import formájában. Dwokyll írt róla beszámolót. Az iBooks pedig nyilván nem a mi igényeinkre készült, magyar tartalom nincs, és várhatóan jó ideig nem is lesz.

DURR – eKönyv Magyarország

Március elején fogta magát két nagy magyar könyves cég, a Bookline és a Líra, közösen létrehoztak egy leányvállalatot (csináltak egy gyereket?), amely e-könyvek kiadására, értékesítésére kínál felületet, fejlesztői környezetet, autentikációt és – ígyéretüknek megfelelően – eszközt is. Ez volt az első nagy kezdeményezés itthon, kicsit később kiderül, hogy mi is lett belőle.

pukk – eKönyv Magyarország

Nos, igen. Illetve nem: konkrétan semmi nem lett belőle. A boltnyitás, a beígért széles tartalom helyett mind a mai napig csupán néhány száz könyv, jobbára magyar szerzők művei sorakoznak a bolt kínálatában, epub formátumban, Adobe DRM-mel, cseppet sem barátságos áron. És ez még mindig nem minden.

pukk – ’txtr Reader

A márciusi kezdéskor nyilvánvaló volt, hogy az eKönyv Magyarország a német ’txtr know-how-ját fogja használni itthon, nyilván magyarítva, a magyar körülményekre igazítva. Nemkülönben elsődleges eszközként a németek által fejlesztett 3G-s zsinórtalan, e-ink kijelzős olvasóeszközt. Szeptember végén volt szerencsénk kézbe véve kicsit tesztelni, és bár 2009 óta ígérték, a hírének töredékét sem realizálta. A nagy elán ellenére súlyos csalódás volt.

pukk – Plastic Logic QUE

Ugye tőlünk jóval nyugatabbra a népek nagy előszeretettel vásárolnak rendkívül drága, rendkívül csili-vili eszközöket, csak hogy legyen nekik. Persze ott kint funkcionalitása is van/lehet ezeknek az eszközöknek (mobil iroda stb.). A Plastic Logic régóta ígért áttörése, a minden eddiginél jobb, okosabb, nagyobb, minőségibb stb. e-könyv-olvasó eszköz hosszas bevezető marketing után került piacra, majd került le róla kétségbeejtő gyorsasággal, nem utolsó sorban az ára, és az időközben berobbanó iPad miatt.

pukk(?)/DURR(?) – Irex

Az e-könyv-olvasók majdnem Rolls Royce-ait gyártó holland vállalkozás rövid agónia után beadta a kulcsot, és egy névváltást követően új irányba fordította a hajóját. A gondot az amerikai piacra lépés körüli hercehurcák okoz(hat)ták elsősorban. Gyártani más néven mind a mai napig gyártanak, így az erős, nagy, szép és jó DR800 továbbra is rendelhető. A fejlesztés, a frissítések sorsa viszont a továbbiakban kérdéses. 

DURR – Amazon, második menet

Augusztus közepén aztán valami elkezdődött. Mint hurrikán előtt az apály, úgy tűnt el hirtelen a boltból a Kindle második generációjának valamennyi darabja, hogy aztán augusztus 27-ével átadja a helyét a harmadik generáció képviselőinek. Merthogy többen voltak, szépek, lettek, kaptak WiFi-t (3G nélkül) és egy árcédulát 139 dollárral. Ha valami, akkor ez volt az év messze legnagyobb durranása az eszközök területén. Az elterjedésének alakulását bemutató elemzésben jól látszik a hazai import-dömping. Az Amazon inváziója új fejezetbe érkezett, a folytatás – az a bizonyos harmadik menet – majd akkor indul, amikor mindenféle jogi korlátot feloldva (vagy tisztán figyelmen kívül hagyva) nagy tételben kezdenek majd el tartalmat árulni a Föld valamennyi latin betűs nyelvén. „Szép” új világ.

DURR-DURR-DURR – Közösségi megoldások

Elsősorban az új Kindle, és annak gyors helyi terjedése okán sok elszánt és ügyes ember kezébe került e-olvasó platform, ami elképesztően jó közösségi megoldások megjelenéséhez vezetett. A legnagyobb ezidáig nagygabe kiváló angol-magyar szótára, de ugyancsak hasznos az Átlag János és Hoffer Csaba által is összerakott Calibre plugin a magyar metaadat-gyűjtögetéshez. Került még magyar ékezet-kiegészítés rpetertől a Kindle billentyűzethez, és felfutóban van a hírlevél-gyártás, hála Bigpapa Calibre recipe-jeinek, és SzkiFi full extrás hírtovábbító szolgáltatásának.

pukk – külföldi e-jogok a magyar kiadásokhoz

Az a nagy helyzet, hogy ameddig (főleg a Kindle3 révén) az olvasóeszköz-penetráció végre megugrani látszik, addig a tartalom megmaradt kizárólag magyar eredetűnek. Jópár, kifejezetten sikeres kiadó szaladt neki a dolognak, hogy megjelenjenek az általuk képviselt címek elektronikusan is, de olyan mértékű ellenállásba ütköztek, hogy az már szinte összeesküvéseket sejtet. Egy dolog biztos. A legális, külföldi eredetű, de magyar olvasnivaló hiánya már nem a kiadók ellenállásán múlik.

DURR – 5% ÁFA a nem nyomtatott könyvekre is

Van új törvényünk, aminek a szövegezése kifejezetten bíztatónak (és zsebbarátnak) tűnik ebben a kérdésben. A dolog jelentőségét nem lehet eltúlozni, ugye senkinek sem kell elmagyarázni, hogy az AppStore számláit miért az Egyesült Királyságból állítják ki, hogy a PayPal miért luxemburgi, és hogy a digitális tartalomszolgáltatók miért "szivárognak" külföldre. Ezzel a törvénnyel még Európában is nagyot lehetne gurítani.

DURR – független sci-fi

És bizony, idehaza is éledeznek az „okosok”, azok, akik tudják, merik, és bíz meg is teszik, amit az olvasóközönség akar. Elsőként a Galaktika jelent meg kifejezetten olcsó novellákkal, epub formában (az építkezés még az Amazon második hulláma előtt zajlott) puha DRM-mel. Majd az SFportál lépett tovább a Kánaánba is simán beillő lehetőséggel: formátumfüggetlenül (epub ÉS prc), direkt (kemény) védelem nélkül (csak egy „lécci”-szöveg van), felettébb barátságos áron kezdtek (egyelőre még inkább antikvár jellegű, de egykor sikeres) tartalmat árulni. Nincs sok még, de az eladási számok híreit hallva a kezdeményezésük teljes siker, a nem túl távoli jövőben - magyar - premier címek is várhatóak.

DURR – független scifi és más is

A Galaktika tartani látszik a lépést, szintén megjelentek könyvvel, nem is akármilyennel, és a prc is bekerült a portfólióba, illetve az Adamobooks is nyitott, egyelőre Nemerékkel, de a folytatás sincs felfoghatatlanul távol.

pukk  – polc.hu

A másik nagy hoax-király idehaza a polc.hu. Több magyar kiadó szerződött partnereként ők is az epub mellett tették le a voksukat (igen, drm-mel), saját készítésű, teljesen automatizált szoftverrel gyártanak pdf-ből tartalmakat. Csak ezeket a jelek szerint nem nagyon szeretik kiadni a kezükből, mert bár tavasszal, nyár végén, szeptemberben és novemberben is hangzott el „nemsoká indulunk” kijelentés a részükről (persze részben inkább gerillamarketing formájában), máig (december 31.) nincs észlelhető elektronikus tartalom a boltban.

pukk – az e-könyvek maradnak a 25% ÁFA-körben

Az a néhány szereplő, aki már elkötelezte magát az elektronikus kiadás mellett, és az a sokaság, amelyik szeretne erre a piacra belépni, eladóként vagy vevőként, árgus szemekkel leste, hogy miként fut ki a már emlegetett törvénymódosítás gyakorlati értelmezése az elektronikus könyvekre. Az eredmény egyelőre tragikus: a jogalkotók valami számomra érthetetlen okból keverik a digitális tartalmat az elektronikus szolgáltatással, ráadásul meglehetősen  következetlenül.

DURR – 7000

A ’txtr Reader bemutatójáról hazafelé jövet beszélgettünk Dwo-val, hogy idén karácsonyra talán belehúzunk a napi 1000 fős átlagba. Ez december közepére teljesült, heti átlagban a napi látogatószámunk 1000 fő fölé ért, ennyi találatot kap az ekonyvolvaso.blog.hu. Ezt nektek köszönhetjük, kedves Olvasók!

És a folytatás, avagy várakozások 2011-re

Unalmas lenne azt mondani, hogy tartalom, tartalom, tartalom, ugyanakkor az a helyzet, hogy per pillanat ez az egyetlen, ami nagyon hiányzik a magyar piacról. Úgy értem, legálisan. Nagyon úgy fest, hogy a prc formátum megkerülhetetlen – és itt bizony revideálnom kell korábbi álláspontomat –, aki nem veszi a fáradtságot, hogy a tartalmát ebben a formátumban is közzé tegye, az a potenciális vásárlóközönség kb. felétől zárja el magát.

Várakozás még január közepe-vége is, amikor az Amazon várhatóan újra kinyitja a csapot, és elindul a december elejétől előrendelt Kindle WiFi-k újabb áradata (nyilván alaposan kiütve a UPS vámügyintézőit).

Talán megnyit a polc.hu, talán jó árakkal. Talán bővül az ekonyv.hu, remélhetőleg jó árakkal.

Biztosan bővül az SFportal, a Galaktika és az Adamobooks kínálata. Remélhetőleg lesz további epub és prc tartalom a MEK-en, talán formátum tekintetében barátságosabbá teszik a PIM DIA-t.

És az eszközök… Jönnek az új PocketBook-ok (8 collos, wifis, színes, bár nem egy készülékben), valószínűleg ráncfelvarrják a Kinde DX-et, eszközt fog árulni – újra – a T-csoport, és mivel ők egy dalt fújnak az eKönyv Magyarországgal, valószínű, hogy vice-versa utóbbiak is árulni fognak végre valamit. És ha már van iPad a Libriben, talán idővel tartalom is lesz. A tabletek rohamos eltjerjedése előbbre fogja vinni az ésszerű elektronikus olvasás szekerét is (a Galaxy Tab tesztje pl. készen van). Talán lesz újabb eszköz a Koobe-tól, de a magyar támogatás fejlesztése egészen biztosan nem marad el. Várhatunk némi – csekély – árcsökkenést is, mind az eszközök, mind a tartalom tekintetében.

Senki többet…?

Talán mondhatjuk, hogy felnőtt a blog. Szinte miden hónapban kapunk valamilyen hivatalos, üzleti jellegű felkérést, hírt, beszámolót, tanácsot, eszközt, hogy azt egy bejegyzés formájában az olvasók elé tárjuk. Alapvetően nem lesz ez másként 2011-ben sem: igyekszünk továbbra is közvetítőként, hírforrásként, talán valamennyire irányítóként részt venni a hazai, sőt, inkább úgy általában a magyar nyelvű e-könyv-piac alakulásában/alakításában. Akinek híre, újdonsága van, ne habozzon velünk megosztani, akinek kérdése vagy kérése van, bátran tegye fel, aki eszközt adna tesztelésre, jelentkezzen e-mailben!

Tervezünk fórumot csinálni, tervezünk blogtalálkozót tartani és még néhány meglepetést.

Ki mit vár 2011-től/-re?

Sikerekben és olvasnivalókban gazdag, vidám új esztendőt kívánunk!

Intro

Bár az eletronikus könyveknek abszolút elkötelezett híve vagyok, azt gondolom, hogy nem minden téma érett meg még a „villanyosításra”. A magas grafikus tartalommal bíró művek „paradigmaváltása” messze nem olyan magától értetődő, mint a pusztán szöveges tartalmaké. Ilyenek például a mindenféle albumok és ilyenek a kisgyerekeknek szóló könyvek is. Ez utóbbi témában egy lelkes csapatnak viszont sikerült valami nagyot dobni, ez pedig a MeseMasina.

A kisgyerekek könyvei

Ez egy igen speciális terület, lévén elsősorban olyan „fogyasztóknak” szólnak, akik de facto nem olvasnak. Egyszerre van szöveges tartalom, amit föl lehet olvasni, (el lehet énekelni, játszani), és van olyan képi világ (meg nem egyszer néhány extra), ami leköti a kicsiket. Jellegzetes felhasználási mód, hogy  a „könyvhasználó” csemete  eltérít egy megfelelő szülőt/nagyszülőt, és „prezentáltatja” magának a könyvet.

Nem meglepő, hogy egy egy gyerekkönyvnek jellegzetes képi világa van, ami alkalmasint a szerzőtől jön személyesen, és a szerző nem csak írja, de tervezi, rajzolja és szinezi is a kiadványt, vagy legalábbis talál ehhez egy alkotótársat.

Ha pedig egy tehetséges, és nem kevéssé ambiciózus szerző (Zeke László) találkozik egy lelkes és technológiag ütőképes csapattal (meg néhány művésztárssal), akkor érdekes dolgokat lehet összehozni.

MeseMasina

Mi ez? Szigorúan véve egy grafikus applikáció, ami iPaden vagy egy legalább 3G-s iPhone-on fut. Fogyasztani nagyjából úgy kell, mint a képeskönyveket, gyerek ölbe, gyerek ölébe a hardver. És ameddig apa olvassa a mesét (a könyvet magát), a gyerkőc bőszen babrálhatja az egyes oldalakon elhelyezett interaktív tartalmakat. Ilyenből pedig van sok. Nem tolakodóak, nem távirányítóművész (tévéfüggő) tizenévesekre vannak méretezve, hanem pár éves kisgyerekekre. A rajzolt rádiókat be lehet kapcsolni, szólnak (!) (oké, felvételről ;-)), a lufik lebegnek, az emberek mozognak a háttérben, a képek elbillennek a falon(!), ha megdöntik az olvasót.

És ha apa vagy anya véletlenül be lenne rekedve, akkor Németh Kriszta vagy Kálloy Molnár Péter hangján szólalhat meg a mese.

A motorháztető alatt

Oké, a fogyasztása hasonlít rá, de ez nem könyv, mégcsak nem is képeskönyv. Sokkal sokkal többre volt szükség, mint egy könyv összerakására. Először is időre, ami fél év, több embert érintő munka volt, pedig a papírverzió amúgy már létezett. Ehhez a változathoz azonban meg kellett tervezni nemcsak a lapképeket, de az interakciókat, hang- és képeffekteket is. Majd az egészet le kellett programozni. Tesztelni, tesztelni, tesztelni: hogy mit bír a vas, és mi néz ki jól rajta. Még a (új)hagyományos iOS dolgokat is újra kellett gombolni, pl. a már-már trivialitásszámba menő swipe és pinch zoom sem működik, mert a gesztusok kellenek az interakciókhoz (mint pl. a rajzolt rádió hangolása). Ugyanaz az app fut három különböző felbontással (iPad, iPhone/iPod 3G, iPhone 4G). Ehhez képest a két profi orgánum rögzítése már csak egyszerű ujjgyakorlat lehetett.

Az eredmény

Szokás az iPad „olvasási paradigmaváltó potenciálját” az Alice Csodaországban-nal vagy a Micimackó megfelelő verziójával demózni. A Borzontorz teljesen pariban van ezekkel a darabokkal, sőt, az anyag abszolút élvezhető egy óvodáskorú (vagy akár fiatalabb) gyermek számára. Nincs túlbonyolítva, újdonsága ellenére átlátható és könnyedén megszokható. Formanyelve, hangulata a diafilmekre emlékeztet kicsit, csak itt konkrétan „bele lehet nyúlni” a történetbe, legalábbis a képi világába, és az megelevenedik, válaszol a matatásra.

A jövő

Ha a hárommillió iPad országa lennénk, (és mindre megvennék), akkor megmaradhatna csak hungarikumnak a MeseMasina. Így viszont el fognak készülni az igazán sokak által beszélt nyelvekre portolt változatok, az angolra, a japánra és a kínaira. Persze nemcsak ebből az egyetlen meséből, hanem a többiből is, amik az elkövetkező évben már biztosan tudhatóan megtöltik a gyártósort. Külön bájos ebben, hogy mára már a legtöbb magyar nyelvű gyerekkönyvet Kínában nyomják. Hát most visszavágunk a birodalomnak :-)

És persze a keretrendszer, a platform, ami előállt a Borzontorz alatt, jóval többre képes, képességfejlesztő alkalmazások és képregények adaptációi is jól megférnének rajta. Ezekre pedig úgy tűnik lesz kereslet, sőt konkrét projektek is.

Verdikt

A termék, a kiadvány a maga újszerűségében is közel tökéletes, képi világa, a hangok, az effektek abszolút magukkal ragadóak. (Nekem csak egy picit kontrasztosabb lapozó gombok, meg egy [pillanat állj] hiányzott mindössze). A történet eredeti, (sajnos:-) nincs benne egy kalóz, vagy dínó, vagy királylány sem, bár feltehetőleg a jövőben megjelennek ezek a „slágertémák” is :-). Az ára nem a 0,79 eurós miniappokkal versenyez, hanem képeskönyvekkel, diafilmekkel. És jó lenne, ha ez a stílus/formátum is fel tudna pörögni a választékot illetően.

A háttérről meg érdemes annyit tudni, hogy akik csinálják, mind profik a maguk területén, de nem ebből élnek, és egy darabig még biztosan nem is fogják erre alapozni az egzisztenciájukat. De belerakták a szakértelmük mellett a szívüket, lelkesedésüket is. A professzionalizmus és a „civil szféra” találkozott itt, az elérhető legtöbbet kihozva ebből az unióból. Alig várom az újabb címeket.