A cikk eredeti írásakor (karácsony táján) még csak sejthettük, hogy a 2011-es CES (a szórakoztató-elektronikai cikkek egyik legnagyobb vására) a tavalyi e-könyv-olvasó-dömping után ezúttal a tablet-dömpingről fog szólni. Szinte nincs nagy mobil/PC-gyártó, amelyik ne rukkolt volna elő valamivel, ami vagy a Galaxy Tab-ra, vagy a „mértékadó” Apple iPad-re hajazna valamilyen szempontból. Ezzel együtt, mivel a platform nagyjából azonos, a mechanikai és a tudásbeli tulajdonságok vagy a Tab-éra vagy az iPad-ére hasonlítanak, e két eszköz bővebb tesztelése fényt deríthet arra, hogy egy-egy újabb készülék vajon beválthatja-e a leendő vásárló reményeit. Ugyanis a blog sok olvasója érdeklődik rendszeresen avégett, hogy valami iránymutatást adjunk az e-papíron túli világról. Ismét bátor voltam, ismét kértem, ismét eredménnyel: a Samsung Magyarország különösebb nehézkedés nélkül a rendelkezésemre bocsájtott egy Galaxy Tab táblagépet a szokásos egy hét helyett közel 3 heti tesztelésre. Segítségüket ezúton is hálásan köszönjük!

A kijelzőn egy Amazon újság nyitóoldala

Ismét fejlesztettünk valamit a blogon. A sok képes cikkekhez ezúttal igyekszünk normálisabban kezelhető felületet biztosítani, így a nem beemelt illusztrációkat rövid magyarázattal a Picasa felületén lehet majd nézegetni. Reméljük tetszik az ötlet!

Elérkeztünk tehát a linux egy különös világába, ahol a robotok, pontosabban egy robot számtalan verziója uralkodik. Az Android erős bástyája ez, konkrétan a Froyo néven ismert 2.2 verzióé. Többfunkciós eszközről van tehát szó, a tesztben erre is igyekszem kitérni azzal együtt, hogy a fő irányvonalat elsősorban az olvashatóság, precízebben az olvasóként való használat tárgyköre fogja kijelölni.

Az eszköz

Aki nem ismerné, keressen rá itt-ott, vagy menjen be valamelyik nagyáruház Samsung márkaboltjába (de ne a simába, mert ott nincs, hanem a mobilosba, mert ott elvétve előfordul, a WestEndben például karácsony előtt még volt kipróbálható darab), illetve olvassa el a neten számos helyen megjelent részletes tesztet. Nem kispályás versenyzővel van dolgunk, a bele vetekszik egy uszkve 12-14 évvel ezelőtti asztali számítógép teljesítményével, kivitelében egy nagyobbacska könyvhöz hasonlít (egyébként nagyjából akkora, mint a Kindle 3). Egyetlen súlyos hátránya, hogy kegyetlen nehéz: 385 gramm körüli tömegével sok mindennek mondanám, könnyűnek semmiképp. Egy levél kapcsán néhány perce olvastam el a februárban írt Nook tesztet, abban döbbentett meg az eredmény: az alig négy dekával (4-5 szelet párizsi) könnyebb ennél.

Elképesztően robusztus benyomást kelt, és az is: a kijelző „gorilla” üvege állítólag golyóálló (szerintem a .22 LR lövedéket talán megfogja, a .454 Casullnak, ami pár éve a legnagyobb űrméretű lőszer volt a sorozatban gyártott pisztolyokhoz, aligha okoz gondot). A tesztkészülék kijelzőjén ezzel együtt pár apró karc már volt, nyilvánvaló tehát a kijelzővédő fólia fontossága. A hátlap is műanyag, fényes fajta (elegáns fehér, rajta nem túl hivalkodó Samsung felirattal), jó kézbe venni, jó tartani, bár az egykezes használat gyakorlatilag lehetetlen.

A hardveres részeknél nekem két bajom volt: egyrészt a kijelzőt is felélesztő bekapcsoló gomb nincs elég kényelmes helyen, másrészt a fülhallgató-csatlakozó a gép elforgatásakor pont oda kerül, ahol egyébként a legkényelmesebb fogás esne az eszközön, ezáltal roppant kényelmetlenné téve a használatot.

Nekem kicsit érthetetlen a nagy szabványmánia (USB-k millió formában, ráadásként ugye hamarosan EU-szabvány) mellett a teljesen saját csatlakozó. Még egy további kábel, ismét feleslegesen (pedig már a nagy gyártók is kezdenek leszokni róla). Előnye persze, hogy elvben egy halom kiegészítő lesz majd hozzá, a kérdés csak az időpont.

Több szempontból tett nagyon-nagyon pozitív benyomást: hangminőség (telefon és általában), sebesség (elképesztően gyors, pláne a régi WinMo eszközzel összevetve), nagyon felhasználóbarát (vagy azzá tehető), minőségi, brutálisan jó a kijelző minősége (bár csak halovány téli napfényben sikerült megnéztem, beltéri körülmények között egy felsőkategóriás TFT monitorral simán versenyre kel).

Szoftver

A Froyo-t kismillió helyen kivesézték már. Telefonon volt szerencsém használni, ahogy ott is, ezen is teljesen korrektül teszi a dolgát. Megfelelően gyors, nagyon logikus, a nagyjából már működő Marketről – vagy egyéb forrásokból – gyakorlatilag bármilyen igényt kielégítő szoftverrel kiegészíthető.

A Samsung nem nagyon bíbelődött egyedi felület kitalálásával, az egyetlen többlet, amit az alap operációs rendszeren túl adnak, az egy saját szoftverbolt. Gyárilag csak pár alkalmazás van telepítve, köztük egy könyv-, újság- és folyóiratolvasó alkalmazás, de erről majd később.

Használat

Bármilyen megdöbbentő, a könyv méretű eszköz teljes értékű telefonként üzemeltethető, feltéve, hogy:

• asztalra téve használjuk kihangosítva,
• a gyári kábeles fülhallgatóval használjuk,
• BlueTooth fülhallgatóval használjuk.

Mivel a két hangszóró alul van, úgy „telefonosan” nem működik, ellenben az asztalra letéve pompásan megfelel a célra. Kényelmes, bár hétköznap kevésbé funkcionális (pláne, ha valaki más is van a környezetünkben). Fejhallgatóval viszont zseniális (bár öltönyzsebben hordani nem épp kényelmes). A telefonkönyvével, annak funkcionalitásával nagyon nem voltam kibékülve, ha használnám, ez lenne az első, amit valamilyen – fizetős – alkalmazással lecserélnék.

A teljes Google-integráció miatt pár perc alatt átrántható rá a címlistánk, minden beállítással, és természetesen a Google mail elérhetőség is szinte azonnali. Bár mintha az e-mailekhez való hozzáférést biztosító három lehetséges alkalmazás egyike sem akarna igazán működni: a Google Mail elrejti a mappákba rendezett, tag-elt leveleket, a saját Android Mail kegyetlenül fagyós, a böngészőn keresztüli gmail felület kezelése pedig a legújabb on-line felület sajátosságaként megjelent folyamatos oldalfrissítés miatt nehézkes, továbbá a bevitt szöveget javítani sem egyszerű (itt nem a Froyo beépített, egyébként remek szövegszerkesztője, hanem a böngésző felületén futó Google szövegszerkesztő működési sajátosságai érvényesülnek). Facebook, illetve más közösségi oldalra egyáltalán nem gyúrtak rá a fejlesztők, ide már saját magunknak kell alkalmazást telepíteni.

Ami még tetszett: a galériába a Goggle-regisztráció megadása után a Picasa-n fent lévő képek is bekerülnek, bár természetesen csak működő internetelérés mellett láthatóak.

És akkor most térjünk ki egy kicsit arra, hogy ez a berendezés mennyiben is „más”, mint a többi. Nos, a memóriában, a processzorban és az összeszerelésben. A 260 ezer forint körüli ár egyáltalán nem véletlen, és egyértelműen jelzi azt is: ez tényleg tudja azt, amit ígér: működik.

570 km/10,5 óra, szorozva kettővel

A karácsonyi ünnepeket családi körben töltöttem, amelyhez egy hosszabb vonatút is társult (próbából ezt választottuk, hogy ne legyen nekem annyira fárasztó – megjegyzem, vonaton utazni és unatkozni ötször fárasztóbb, mint egy kevésbé kényelmes autóban körülbelül ugyanennyit levezetni). Egy ilyen úton egy ilyen eszköz elvben képes „mindentudó” berendezésként a szórakoztatásról gondoskodni, gyakorlatilag azonban…

…nem nagyon. Elkezdtem a karácsonyi telefonhívásokkal és üzenetekkel: jó fél óra telefonálás, kb. 50 sms elküldése. Működött minden korrektül, a „zajzárt” fülhallgatónak hála ráadásul kitűnően hallottam a beszélgetőtársaimat.

Ezt követte egy rövid internetezés (menetrend, időjárás, hírek, blog), majd durr bele, előkerültek a játékok: Slice it!, Need for Speed (a Samsung-csomag egyik darabja a teljesértékű játék!), Sudoku. Kb. egy óra összesen. Majd olvasás: a Kindle appja remekül működik, egyszerűen etethető saját tartalommal is, már ha épp nem fagy rendszeresen (lásd később). Egy rövidebb könyvet kb. harmadáig sikerült kiolvasni 1,5 óra alatt. Próbáltam még filmet nézni, illetve végighallgattunk egy zenei lemezt is (kb. 65 perc zenehallgatás). Ez szumma mondjuk 4,5-5 óra aktív használat. Nagyon nem sok. Sőt. A végére ugyan meg nem halt, de a határon kikapcsolt GSM és a minimálisra lehúzott háttérvilágítás ellenére 1-2% akkuidő maradt hátra (ez kb. még 10-15 perc olvasást tett volna lehetővé).

Folytassuk inkább az olvasással!

Alapvetően két irány mentén érdemes elindulni, attól függően, hogy milyen típusú—jellegű tartalom áll rendelkezésünkre. Szokásomhoz híven inkább a „gyári” forrásokra támaszkodtam: prc és epub.

Samsung eBook

A Samsung gyári csomagjában található e-könyv-olvasó alkalmazás epub fájlok megjelenítését teszi lehetővé. Mindenekelőtt rendkívül látványos. Az oldalak lapozása hovatovább szürreálisan realisztikus (szép oximoron, mi?), az epubba ágyazott formázások is teljesen jól jelennek meg. Aztán erre lehet még tovább licitálni. Mind a font (6 féle), mind a méret (5 féle), mind a háttérszín (6 féle), mind a kijelző fényereje beállítható, sőt, a szürreálisan realisztikus lapozáshoz hang is társítható. Egyedül a betöltés lassúságával volt komoly gondom azon túl, hogy én ezeket a csiricsáré megoldásokat feleslegesnek tartom.

Kobo

A Samsungos csomag Readers Hub nevű alkalmazáscsomagja három részből áll. Regisztráció után a Kobo.com-ról könyveket, a Zinioról magazinokat, a PressDisplay-ről napi- és hetilapokat vásárolhatunk. Külső tartalommal nem etethetőek, így a Kobo readert nem tudtam kipróbálni.

Kíváncsiságból azért a Press Display boltjába felmentem. Több száz olvasnivaló elérhető, ezek közül 19 magyar vonatkozású (ezek a Világgazdaság, a Napi Gazdaság és az International Herald Tribune angol nyelvű kiadása kivételével helyi lapok). A Világgazdaságot, az IHT-t és egy japán nyelvű újságot kíváncsiságból letöltöttem. Alapvetően képalapú megjelenítő pinch-zoom és pan funkciókkal, az IHT viszont "text view"-t is kínál.

A Zinión végignéztem a folyóiratok kínálatát és zokogásban törtem ki. A nagyon-nagyon vezető „nagy” kiadványokon (pl. National Geographic, bár az orosz kiadást megtaláltam) kivételével szinte minden van. Csak repülős/hajós (egy keresőrészben van) folyóiratból 61 féle letölthető, főzős, kulináriás újságból 81 féle, darabjuk átlag 1000 forintért, a hatszámos előfizetések 3000-4000 forintért, egész év 6-8-10 ezer forintért, újságtól függően. És nem csak angolul, de spanyolul, németül, olaszul, japánul is, konkrétan brutális választékban (ez volt az a pont, ahol erősen elgondolkodtam az eszköz „szükségességén”). A technológia persze itt sem csodákból áll: képalapú megjelenítésről van szó. A fricska az a dologban, hogy a zinionak egyébként – hivatalosan – nincs Androidos appja, sem a honlapjukon, sem a Marketen.

Aldiko

Az egyik, ha nem „a” legismertebb androidos e-könyv-olvasó alkalmazás szintén az epub-ra van kihegyezve. Kevésbé látványos, mint a Samsung-féle olvasó, viszont számos, az olvasó életét megkönnyítő szolgáltatást nyújt:

• a kijelző bal szélén csúsztatva az ujjunkat a háttérvilágítás fényerejét állíthatjuk,
• ki/bekapcsolható a css formázás (a beágyazott fontokkal így elvileg tökéletesen jelenik meg a könyv), nyilván ez azt jelenti, hogy...
• ...a fontok kiválasztására, méretének beállítására is van lehetőség,
• van automatikus éjszakai mód (negatív), ez szerencsére kikapcsolható,
• a könyveket olvasás után értékelhetjük,
• lehet akár a google-ben, akár a wikipedián keresni, de beépített szótár is használható, sőt, saját is feltelepíthető,
• beállítható a vezérlés számos aspektusa az oldallapozás módjától kezdve a sebességig.

Az epub olvasók közül nekem ez a személyes kedvencem, mert sallangoktól mentes, emellett pedig még mindig kellő mértékben személyre szabható.

Amazon Kindle App

Kezdjük az elején: nem kell regisztráció (bár minden indításnál rákérdez) és nem kell vásárolt tartalom hozzá, így „sajáttal” is működik.

Ötféle betűméret, háromféle színbeállítás, és ha nincs beállítva automatikus háttérvilágítás-állítás, a háttérvilágítás is beállítható (bár komplikáltabb, mint az Aldiko esetén).

Van szövegkiemelés, keresés, jegyzet. Hasznos még, hogy a képernyő elfordítása után egy kis lakat jelenik meg a kijelző jobb alsó sarkában, amellyel az elforgatott állapotot lehet rögzíteni.

Regisztráció után lehet vásárolni, illetve a már megvásárolt tartalmak természetesen azonnal lejönnek az eszközre.

December 28-ától pedig működik az újság- és folyóirat előfizetés is, bár még csak elég korlátozott keretek között (kevés készült el erre is). Színes-szagos ugyan, de kevés képpel, tehát a nagyon szélessáv, az iPad-ről ismert animált, filmes, multimédiás csodától még messze van. De jó. Működik.

’txtr Reader

Az ismert áruház on-line „boltja” az ismert – sajnos kétségbeejtően szűk – tartalommal is elérhető. Saját epub tartalom is rátölthető, de ezzel sem leszünk maradéktalanul boldogok. Dworkyll számos alkalommal kitért az élsimítás kérdésére. Ez az a pont, ahol a szoftver fejlesztői nemhogy a blogot nem olvasták, de talán a józan eszüket is félretették kissé. Az élsimítás olyan, mintha kicsit romlott volna a szemem (kifogástalan, mint azt nem oly’ rég összehasonlító méréssel leteszteltük), az összes betű kissé elmosódottnak látszik. Rettenetes.

A betűméret a CSS formázások „eltolásával” 4 fokozatban állítható, a szín választására három lehetőségünk van (aligszínes, monokróm fekete-fehér és negatív).

Akkor most álljunk meg itt egy szóra! Ki gondolta azt komolyan, hogy az éjszakai mód megfelel a negatív szövegnek? Ez az emberi szem funkcionalitása és egészsége elleni legsúlyosabb bűn. A negatív szöveg rövid távon is komolyan fárasztja a szemet, valószínű, hosszú távon káros lehet.

A lapozás simán görgetett (átúsztatott), semmi komplikáltság, csak azt nem értem, hogy ez is minek. Jó, hogy van, örülünk neki, csak valami indok is kellene, hogy használjuk. 

Összefoglalásul

Úgy érzem, ez az az eszköz, amelyet a mindennapokban sokfunkciós internetes eszközként, e-könyv-olvasóként, talán-talán telefonként szívesen használnék. Két alapvető problémám van vele, az egyik az ára, a másik a súlya. Mindkettő olyan preferencia, amely számomra fontos, más számára nyilván kevésbé lényeges. Kizárólag olvasási célra szerintem felejtős, két okból: egyrészt roppant rossz az ár/érték aránya, másrészt a kijelzője a kialakításából következően csillog, ezért az optimális és a kényelmes olvasási pozíció nem szükségszerűen esik egybe – ez pedig, mint tudjuk, a használhatóságot és így a használtságot teszi kétségessé.

Elsősorban telefonként szerintem nagy és nehézkes, sokkal inkább megfelel a célra egy HD-kijelzős újabb nagy dög (iPhone 4, HTC HD, Samsung Wave, Sony Ericsson Arc, Motorola Droid stb.). Videolejátszóként határeset, nekem több filmemet egyáltalán nem, vagy csak akadozva játszotta le a beépített alkalmazás. Nyilván kis utánajárással ez a nehézség áthidalható.

Zenelejátszóként nagy és nehéz, a sok alkalmazás miatt előfordul akadozás, röcögés, bár alapvetően a minősége nem sok kívánnivalót hagy maga után (a gyári fülhallgató is remek).

Játékgépnek viszont tökéletes. Notebook/netbook helyett kicsit kompromisszumos, de elfogadható (itt az Apple iPad méretelőnye elvitathatatlan). 

Kinek?

• akinek van pénze egy második eszközre egy „gyengébb” telefon mellett,
• aki használható és működő többfunkciós eszközt akar valahol a telefon, illetve a 10 coll feletti tabletek és a netbookok között félúton,
• aki tényleg „mindentudó” eszközt akar, ami tényleg tud mindent,
• inkább az Android mellett teszi le a voksát az iOS és a Windows Mobile ellenében,
• nem riasztja el a nagy súly, a költséges kiegészítők (lesz billentyűzet és dokkoló, utóbbi azért, hogy digitális fotókeretként is lehessen használni),
• hajlandó megkötni a telefonként való használhatóság kompromisszumait,
• hajlandó elfogadni az e-könyv-olvasóként való használhatóság kompromisszumait (illetve kihasználni az előnyöket).

Valahogy úgy vagyok vele, mint az egyszeri parasztember a zsiráf állatkerti kifutójánál: szép, szép, de otthonra azért nem kéne. Ennek azonban csak egyetlen kifejezett oka van: nem azt várom el álmaim készülékétől, amit ez tud. Ha eltekintek az ár bizonyos tekintetben nem kétségbeejtő mértékétől (ennél többet is fizettem már jóval haszontalanabb dologra), oda lyukadok ki, hogy igényem még csak-csak lenne rá, de a szükségleteimmel nem nagyon kompatibilis. Annyira azért jó barátságba kerültünk, hogyha esetleg nekem mernék adni, akkor ne sikítófrász közepette meneküljek… :-)

Ó, mondd, te kit választanál?

Komolyan gondolkodóba ejtene a kérdés, ha valaki nekem feltenné. Dwo írt már az iPad-ről, én a Libriben néztem és kollégák is mutogatták már. A kettő közül a Tab, egyértelműen (súly, bővíthetőség, használhatóság, android, méret). A többi, részben CES-en debütált tablet közül roppant nehéz a választás: óriási a választék az egészen hitvány utánzatoktól a minőségi darabokig  Ott a Notionink Adam, amely (elég komoly pénzért) rendelhető PixelQi kijelzővel (passzív módban elég kellemes használat idővel). És persze hosszan lehetne sorolni.

Mindegyikre igaz azonban, hogy a kijelző technológiája, a rengeteg funkció miatt bizonyosan nagyobb, nehezebb, rövidebb akkuidőd kínáló berendezés kapunk, mint a mit most elvárhatunk a „vezető” dedikált könyvolvasóktól (Kindle Wifi, Sony PRS-650, KooB3 Be Free). Ugyanakkor van személyre szabhatóság, szabad formátumválasztás, funkciógazdagság… Nincs jó válasz: kizárólag a preferenciák döntenek.

Update

Alig több, mint 2 hónap telt el a poszt eredeti közzététele óta, most, április közepén az egyébként nekem némileg ellenszenves szélsőségesen digitális bolt kínálatában a Galaxy Tab fent tesztelt P1000 kódnevű, 16 gigás változata 129 900, az egyszerűbb, 3G nélküli P1010 változat 99 900 forintba kerül. A cikk írásakor ez utóbbi változat még nem létezett, az előbbi bolti ára 270 ezer forint volt. Mindez két dolgot vet fel: egyrészt nem drágább, mint egy hasonló tudású telefon (lásd például Samsung Galaxy S, Sony Ericsson Arc stb.), és nem számottevően drágább, mint egy tisztességes e-inkes olvasó (kivéve persze a Kindle-t), másrészt azt, hogy vajon ilyen erős konkurencia mellett van-e értelme az „olcsó” másod/harmad/negyedvonal-beli utánzatokkal bíbelődni (mondjuk teszem azt, csak WiFi-s, rezisztív -- vagyis nyomkodós -- érintőképernyős, Android 1.6-os tablettel 60-70 ezer forintért). A választ senkinek nem adom a szájába.

Ezzel az áreséssel, plusz azzal a finomsággal, hogy pl. a nagy rózsaszín/pink is baráti kedvezménnyel adja a berendezést, ésszerű választás lehet azoknak, akik a nagyobb eszközök helyett beérik ekkorával és valóban használható készüléket akarnak. Innentől tehát a fenti, árral kapcsolatos fenntartásaim gyakorlatilag érvényüket vesztették.