E-könyv olvasók

Intro

Volt már nekünk cikkünk az alapokról (amit továbbra is ajánlok, mindenkinek, aki csak most kezd barátkozni az elektronikus olvasással), viszont azóta már sok víz lefolyt a Dunán, ideje hát kicsit frissítenünk, és megosztanunk az okosságot azokkal, akik csak "most kapcsolták be a rádiót". (Tényleg, van még jó rádióműsor? Nem podkasztokat hallgat mindenki?). Szóval, ha valaki olvasót kapott volna karácsonyra, vagy éppen ilyesminek a vásárlását tervezi, az fogadja szeretettel a posztunkat. Aki meg feketöves felhasználó, már évek óta, és úgy véli, valami fontos fölött elsiklottunk volna, az nyugodtan egészítesen ki bennünket a hozzászólásokban. Tanult olvtársaimnak pedig ezúton is köszönöm a közreműködést.

Az eszközökről

[Kelt]

Nem fog feltétlenül jól hangzani, de kétfajta eszköz van a dedikált e-könyv-olvasók között: a Kindle és a nemkindle. Az Amazon készüléke volt az első elég jó és elég megfizethető eszköz, amihez a magyarok hozzáférhettek, ráadásul a készülék folyamatosan javult, egyre olcsóbbá vált, és a konkurens eszközök (Kobo, Nook) nem igazán voltak elérhetők. Ha e-könyv-olvasó vásárlás előtt állsz, érdemes először valamelyik Kindle-t kölcsönkérni megnézni.

Az Amazon olvasója

A különböző Kindle típusok eltérhetnek memóriában, képernyőtechnológiában - az újabbak kontrasztosabbak, jobb rajtuk olvasni - de vannak lényeges közös jellemzőik. Az Amazon boltjához vannak kötve, drót nélküli kapcsolaton lehet rajtuk vásárolni onnan. A mobi formátumot és annak oldalhajtásait (erről szó lesz később a cikkben) kezelik. Lényeges tulajdonságuk, hogy az Amazon konvertálószerverein keresztül egyszerűen lehet rájuk netes cikkeket, tanulmányokat küldeni. A napközbeni olvasásra hosszú írásokat tényleg egy kattintással el lehet juttatni az olvasóra. Agyukat a felhőben tartják, az Amazontól vásárolt vagy az olvasóra küldött anyagokat több olvasó között lehet szinkronizálni.

Közös jellemző továbbá a felhasználói felület. Az újabb eszközök egyre többre képesek: lapszámozás, okosabb keresés, e-újságok jobb megjelenítése. Az alapélmény azonban közös: aki egyszer a kezében tartotta az Amazon valamelyik olvasóját és megtanulta a végletekig leegyszerűsített navigációt, az bármelyik készülékkel boldogulni fog. Még a tisztán érintőképernyős, nyomógomb nélküi típusoknál is érezni, hogy egyazon családba tartoznak.

Mindenki más

Részrehajlás következik: a többi gyártó a futottak még kategóriába tartozik, és nem azért, mert rosszabb a technológiájuk: a beépített világítással rendelkező Paperwhite-ot például hónapokkal előzte meg az amerikai Barnes&Noble könyvesház hasonló technológiával felszerelt olvasója. Ezek a cégek azonban még annyira sem tekintik piacnak hazánkat, mint amennyire az Amazon. A Kindle hazai versenytársai ezért azok a kínai, ukrán, EU-s eszközök, amelyeknek elkészítésére lényegesen kevesebb mérnökóra jutott.

A tökéletesen végrehajtott gyakorlattól a teljesen elhibázott, a felhasználóját gyűlölő (Wayteq) eszközig húzódik a határ. A bátrak Az Amazont mindenképpen kerülni vágyók kísérletezhetnek velük, olvasásra egészen biztosan alkalmasak. Egy-egy hiba miatt - kényelmetlen gond, zavaros menü - akár több bosszúságot okozhatnak, mint amennyi öröm van bennük. Megnyugtatásul talán csak annyi szolgálhat, hogy igazán rossz olvasó nincs. Ez alapvetően nem technológiai kérdés: ezek az eszközök elég makacsul ellenállnak a kütyüsítésnek. Arra valók, hogy olvassunk rajtuk, és ha jól végzik a dolgukat, használat közben fel sem tűnnek.

A kiegészítőkről

[Dworkyll]

Tokok

Az olvasójához, aki használja, az kötődni fog. És nem szeretné idő előtt hazavágni. Tehát a vásárlásba mindenképpen bele kell tervezni egy tokot. A gyári tokok drágábbak, az Amazonnál aztán meg főleg, de alapvetően érdemes gyári tokot venni. Egyrészt nagyon passzolnak az olvasóra, másrészt bizonyos extrák csak gyári tokkal érhetőek el. Ilyen a tokba épített világítás (KK, KNT, KT,) vagy a mágneses ki-be kapcsolás (PW). A környezetemben többen indultak olcsó (és hozzáteszem: megbízható) tokkal, majd váltottak gyárira.

Azért van pár kivétel is. A KNT lámpa nélküli tokja nagyon kis karcsú. Ettől elrakni jó, de a védelmi fokozat szerintem kevés. Aztán vannak egész dögös designer tokok, pl. a Tuff-Luvnál, ahol a rögzítés nincs agyonspilázva, de cserébe nagyon szépek. Speciális esetekre jó lehet egy vízhatlan tok akár. (És igen, így már veszélytelen, viszont komfortos a kádban olvasás)

Ha valakinek mégis egy olcsóbb tokra lenne szüksége, vagy nem akar online rendeléssel bajlódni, kedvenc kereskedőnkél is találhat szépeket és olcsókat is.

Lámpák

Az olvasók klasszikus generációi, a Glow és Paperwhite előttiek, teljesen ugyanúgy viselkednek mint a papír, fényt nem bocsátanak ki, az olvasásukhoz természetes fényre vagy lámpára van szükség. Alapvetően két út van. Vagy van egy jó, de helyhez (hálózathoz) kötött olvasólámpánk, ilyen pl. az IKEA Jansjö sorozata, a maga meleg LED-es fényével, és három wattos fogyasztásával. Vagy beruházunk egy hordozható  LED lámpácskába, ezek azonban egy kivétellel mind hideg fényűek. Az egyetlen kivétel szintén IKEA termék, Oleby névre hallgat, de sajnos már csak az ebayről szerezhető be. Ez utóbbi meleg fényű, és egy AAA elemmel is hónapokig használható. Kis "moddolás" még jöhet, de én nagyon vigyázok az enyéimre ;-)

Könyvtámasz

Óriáskirályság. Hordozható, használható papírkönyvekhez és tabletekhez is, pl. konyhai olvasáshoz, vagy ha monitor mellett kell valami papírneműt olvasáskészen tartani. És ez is kapható a koobe.hu-nál.

A formátumokról

[Dworkyll]

Az elektronikus publikálás alfája és omegája, hogy a tartalom megjelenítése legyen rugalmas és/vagy hordozható, ellenben a tartalom maga ne legyen megváltoztatható. Egy könyvben sem írjuk át a Rómeó és Júlia végét happy endre, ugye. Ezért aztán a klasszikus dokumentumformátumok (txt, rtf, doc) nem e-könyv formátumok.

Két fő megoldás van formátumból. Az egyik a lapképet őrzi: pdf, djvu, tiff. Ez minden platformon ugyanazt mutatja a lapokból, viszont ha a megjelenítő eszköz kicsi (pl. egy telefon), az eredeti viszont nagy (A4 pl.) na akkor nem lesz kényelmes az olvasás. A 6" az kevés egy sima pdf olvasásához, mert azt a legtöbbször nagyobb lapképre tördelik.

A másik megoldás a szöveget őrzi, alapvetően html (xml) alapokon. Itt a szöveg állandó, néhány tipográfiai attribútummal együtt (dőlt, félkövér szedés, igazítások, behúzások, lapdobások pl.) más attribútumokat viszont a felhasználó állíthat be (margó, betűméret, sortáv jellemzően). Ezért ezek a formátumok újratördelik a lapképet. Ilyen formátum az epub, ami olvasható minden dedikált olvasón kivéve a Kindle család, illetve a prc/mobi/azw/azw3, ami a Kindle család törzsformátuma. Ezek a kiterjesztések gyakorlatilag ugyanazt a formátumot jelentik. Itt a fejlesztések a formátumon belül történtek, a legújabb mobik már v8 vagy kf8 belsejűek.

Ha nincs fizikai DRM, akkor ezeket a formátumokat kis kompromisszumokkal lehet egymásba konvertálgatni, az epubból a kindlegen nevű parancssoros konverter tud mobit csinálni (csak bazi nagy lesz), de ha nem volt nagyon kioptimalizálva az epub a konverzióra, akkor a mobi nem lesz túl elegáns. A mobi család kicsit zártabb, de (ha nincs rajta kemény védelem) a Calibre képes valamennyire visszafejteni, és konvertálni mondjuk epubra.

Részletes poszt a formátumokról itt olvasható.

A kereskedelmi forrásokról

[Professzore, Komavary]

Kevés szomorúbb látvány van, mint egy olvasóeszköz, amelynek üres a memóriája. A virtuális polcokat is fel kell tölteni, és bizony elsőre nem is olyan egyértelmű, hogy pontosan mivel és honnan.

Elsőre érdemes az ingyenes könyvekkel bejáratnunk az eszközt. Kiindulópontunk legyen a magyar Project Gutenberg, a Magyar Elektronikus Könyvtár. Sajnos valódi ekönyves formátumból kevés akad, de ha hajlandók vagyunk egy kis házi barkácsolásra [belső link], ragyogó köteteket találhatunk. A Kindle-tulajok hamar odatalálnak a Kindlevarázsra, ahol idén már több, mint ötszáz kötet várja az olvasni szeretőket - ha tetszik a minőség, érdemes megtekinteni az oldal fizetős köteteit is. Ingyenes köteteket - nagyrészt ugyanazok a címek, amiket a fenti két oldalon is megtalálhatunk - az ekönyvesboltokban is találunk, de oda inkább vásárolni térjünk be.

Általánosságban elmondható, hogy a hazai kereskedelmi források java része platform- és így formátumfüggetlen, vagyis az árult portéka mind epub, mind prc formátumban letölthető, többnyire aktív másolásvédelem nélkül. A jelenlegi (2013 eleji) piaci gyakorlat a „mindkét formátum, kizárólag »social-drm« védelemmel" elvet követi, így viszonylag kicsi az esélye annak, hogy valaki olyan tartalmat vásároljon, amelyet az eszköze (lett légyen az akár tablet, telefon, e-könyvolvasó vagy számítógép) ne tudna problémamentesen megnyitni. Fizetni bankkártyával, hitelkártyával vagy - amelyik boltban ez lehetséges - Paypallel tudunk, a regisztráció és a vásárlás után a megvásárolt könyv letölthető a regisztrációhoz tartozó könyvesboltból. A nagyobb boltoknál (mulitmediaplaza.com, ekonyv.hu) van lehetőség letöltőkártyás vásárlásra. Ennek az a fő előnye, hogy egyetlen pénzügyi tranzakcióval (aminek sajnos ebben a ligában nem elhanyagolható a költsége) több vásárlást is el lehet intézni.

Alább megpróbáljuk felsorolni a jelenleg aktív könyvesboltokat, kitérve azok jellegzetességeire, különlegességére. Habár a hazai piacon a kis, kiadói honlapoktól kezdve a nagy, széles kínálatra törő boltokig mindent megtalálunk (és az átmenet folyamatos), jelenleg nincsen olyan hely, ahol a teljes magyar ekönyvkínálatból válogathatnánk. (így kénytelenek vagyunk áthidaló megoldásokhoz fordulni, vagy végigjárni-kattintani több boltot is). A lenti listában éppen ezért mérettől és kínálattól függetlenül, ábécé-sorrendben közöljük a boltokat - ha valakit kihagytunk, szóljatok!

Az árult tartalmak (könyvek, folyóiratok, újságok stb.) jelentős hányadát egyelőre nem a naprakész top-10 irodalom adja, hanem kb. fele-fele arányban 5-10 éves, illetve a 10 évnél (sokszor jóval) régebbi kiadványok digitalizált változatai. Sok jeles hazai szerző művét hiába keressük, és természetesen a külföldi irodalom sem teljes. Ennek okaira a blog cikkeiben és a hozzászólásokban mélyreható elemzések olvashatók.

A boltok tételes (teljességre törekvő, bár alighanem tökéletlen) felsorolásából az egyezéseket kihagytuk, csak olyan információk kerültek be, amelyek egyedivé teszik az oldalt, illetve a vásárlók számára fontosak (pl. kemény vagy más egyedi védelem, platform- vagy formátumkötöttség).

A boltok két nagy csoportra oszthatók, egyrészt a kiadókhoz kötődő áruházak, amelyek elsősorban a „gazda" érdekkörébe tartozó kiadók saját könyveit értékesítik, másrészt az aggregát-szerepet betöltő, kiadóktól független boltok, amelyek közül számos – igaz, kis tételben – vállalja független szerzők könyveinek kiadását is. A boltok által kínált tartalmak sora jelentős átfedést mutat, bár az elsősorban aggregátorként üzemelő boltok kínálatában több olyan kiadvány is fellelhető, amelyet máshol nem kapni. A felsorolásból az ingyenes tartalmat kínáló forrásokat (OSZK MEK, PIM DIA) kihagytuk.

Általánosságban az egyezésekről

Formátum: epub és prc/mobi, néhány speciális esetben pdf.
Ár: 300 forinttól (lejárt hasznosítási jogú művek) 30 ezer forintig (szakmai és oktatási célú kiadványok), átlagosan 1700 forint körül. Jellemzően a toplistás és/vagy külföldi szerzők művei 2000-2500 forintos áron, neves hazai szerzők nem toplistás művei 1500-2000, amatőr szerzők művei, illetve régebbi kiadások 500-1000 forint között kaphatók.
Fizetés: bankkártyával vagy PayPal virtuális számlán keresztül szinte mindenütt, egyedi (előre) utalással a boltok többségében lehet fizetni.
Letöltés: az áruházak többsége a letöltést közvetlenül a honlapjáról, a vásárlás véglegesítése után teszi lehetővé. E-mailben történő küldés kivételes, bár szolgáltatásként a Kindle-eszközök saját e-mail címének felhasználásával történő direkt továbbítás előfordul.

A boltok neveit ábécé-sorrendben közöljük.

Hogyan csinálhatunk saját tartalmat?

[Dworkyll]

Ha az olvasnivalónk elektronikusan már megvan, de még nincs a publikáció-formátumra hozva, azaz nem epub vagy mobi, akkor valamennyi erőfeszítést ezért tenni kell. A legtöbb opciója a Kindle felhasználóknak van, elküldhetik egyszerűen a forrásállományaiket az olvasóra emailben, az Amazon konvertálógépén keresztül és kész. Tökéletes nem lesz így, de olvasható igen. Gyakorlatilag ugyanezt csinálják a különféle Send-to-Kindle, Publish-to-Kindle böngésző-pluginek, amivel a weben olvasott cikkeket lehet az olvasóra küldeni. De egy Kindle felhasználó csinálhat offline konverziót a saját gépén is, egyszerűt (egygombost), vagy egészen kifinomultat is. Egy részletes leírás itt olvasható.

Az epub gyártás picit körmönfontabb. Nincs rá igazi céleszköz, aki a Save as epub-nál kicsit kifinomultabb módszereket keres, szintén sok okosságot találhat a gyártástechnológiai posztjainkban. A jó hír, hogy az országban keringő legtöbb epub-képes olvasó (Koobe, Pocketbool, WayteQ, stb.) sok más, népszerűbb (de nem e-könyves) formátummal is elboldogul, így ha legalább rtf-ig eljut valaki, azt már el tudja olvasni az olvasóján. Aki viszont belelendül, és maximalizáni akarja az olvasásélményt, az tanulmányozza az epubgyártó posztokat, ezt és ezt. És kezdjen el barátkozi az olyan finomságokkal, mint a Sigil és a Writer2epub. 

Speciális esetekben szóba jöhet a pdf gyártása, csak azt kell szem előtt tartani, hogy 6 collon, és 800x600 pixeles kijelzőn kell mutatnia valahogy, mert utána már sem áttördelni, sem zoomolni nem lehet büntetlenül.

A módosításokról, spéci firmware-ekről

[Dworkyll]

Az olvasók potenciálja a legtöbbször nagyobb, mint amennyire azt a fejlesztőmérnökök szabadon engedik. Mivel az olvasókban legtöbbször valami egyénileg módosított linux disztribúció fut, a legelszántabbak módosíthatják, és olyan dolgokat is lehetővé tehetnek, amikről a gyár nem is álmodott, vagy csak egyszerűen nem volt kapacitása megcsinálni. 

A legerősebb ezen a fronton - nyilván a legszélesebb felhasználóbázis, és a zárt formátumkezelés  miatt - a Kindle, a MobileReaden van egy kifejezett Developer's Corner, ahol egy raklap kiegészítőt lehet találni a Kindle olvasókra, az olyan egyszerűbbektől, mint a margót változtatótól az olyan bonyolultig, mint a CoolReader, vagy a SoDoKu futtató. Jótanács: általában az érdekes threadek első posztja szokta tartalmazni a legfrissebb patchet, utána már csak a diszkusszió folyik. (Ebben a posztban a Paperwhite idevágó dolgait vettem végig)

De a Koobe éltesebb vasait (Classic, Junior) is lehet turbózni. Valamiért ebben két spanyol, bizonyos Jotas és Tirwal urak jeleskedtek, szóval nem triviális az ügy, de van magyar honlap is a kérdéskörben, sok okossággal, érdemes végigböngészni.

Trükközni persze nem muszáj, teljesen kezdőknek nem is ajánlom. Akik viszont úgy érzik, hogy az olvasójuk lenne mit javítani, azok nézzenek nyugodtan körül a mellékelt oldalakon, hátha találnak ott valami hasznosat.

Ugorjuk át a bevezetőt, jó? Arról szólna, hogy a médium hatással van a művekre. Össze lehetne guglizni pár jó példát, meg hivatkozni Kerouac legendás tekercsére, de mindenkinek úgy a legjobb, ha nem teszem meg. Képzeljétek ide.

Most hogy az elején ilyen frappánsan túl vagyunk, nézzük meg, hogy mit hozhat nekünk az e-olvasás. Azért a feltételes mód, mert csak azt érzem, hogy az olvasás kis tömegek hobbija, és így ha oda nem figyelünk eljövősíthetik. (Házi feladat: mindenki döntse el, hogy a csillogó szemű technológusoktól vagy a kiadóktól félti-e jobban az irodalmat?)

Novelláskötet? Hát azt ki vesz?

Az első trend, a novellák, elbeszélések valamilyenfajta feltámadása. Senkinek nem lesz újdonság, köztünk van. Úgy hívják, hogy Kindle Singles, vagy úgy hogy eTale esetleg eShorts, és biztos lehet még találni vagy öt nevet. A lényeg ugyanaz: novellányi, hosszú novellányi terjedelmű szöveg, amit ingyenesen vagy olcsón lehet terjeszteni. Ez a célelvű magyarázat, lehet azt is mondani, hogy olyan történetek, amelyek ebben a hosszban működnek. Tönkretette volna Hugh Howley Wool-ját ha egy szóval is hosszabb. (Ez amúgy most épp ingyen van. Pénzért is megérte.)

Az írók által működtetett Writing Excuses podcast utolsó 2012-es adásában esett szó arról, hogy megváltozott a kiadók hozzáállása a kisepikához. Az év elején még érdeklődtek, hogy a szerző nem tudna-e írni valami ingyen kiosztható, olcsón kiszórható elbeszélést, ami beindítaná a megjelenés előtt álló könyvét. Az év második felére bekerült a szerződésbe egyes helyeken a könyv mellett egy kisepikai mű is. Szép dolog az óriásplakát is, de úgy tűnik, a könyv legjobb rekláma önmaga.

A heti Scalzi megjött már?

Külsejében hasonló, de lényegében mégiscsak eltérő a folytatásos regények új erőre kapása. Ez alatt végre nem a soha véget nem érő tri-, kvadro-, penta-, szexta- és szeptalógiákat kell érteni. Az évekre széthúzott történet helyett feszes, gyors egymásutánban érkező történetdarabokat kap az olvasó. Van példa arra, hogy az író és a szerkesztő keze alól kikerülő, még műhelymeleg folytatás érkezik meg, máshol több rész előnnyel, esetleg kész évaddal vág bele a szerző a publikálásba. Mindenki habitusának megfelelően eldöntheti, hogy melyik tetszik neki jobban. Ez természetesen létezett korábban, amikor máshogy néztek ki a folyóiratok. Vagy persze amikor voltak, mert nyomtatott folyóiratnak annyira nem jó lenni mostanában.

Eeesti a hírlap!

Végül: sajtó. Ahhoz képest, hogy mekkora fórral indult, annyira nem áll jól. Kedvenc startupom, az Atavist platformközi szívásokba csúszott bele, annyira, hogy mára nem egyértelmű teljesen, hogy a különböző helyekről beszerzett Atavist cikkek milyen formátumban vannak meg. A webes olvasást megkönnyítő eszközökbe viszont már beépült a [Kindle-re küld] és a [letöltés Epubban] - a különbség árulkodó - funkció. Joshua Davis részletes McAfee cikkével arra is volt példa idén, hogy mit lehet kihozni az újságírás és az e-könyv összeházasításából.

Problémák persze vannak még: meg kell találni az e-cikk helyét a lapképet konzerváló digitális magazinok, és a sajtó jövőjének kikiáltott rendkívül munkaigényes multimédiás cikkek között.

Verdikt

Mindhárom, önkényesen felállított kategória jól áll. Az elbeszéléses trükk biztos, hogy működik marketingeszközként. Ráadásul így meg is lehet támogatni egy regényfolyamot. Mira Grant pont ezt tette a Newsflesh trilógiával. Úgy tűnik, minth a kisepika megint kapna megjelenési lehetőséget. De hát furcsa időket élünk, az is kiderült idén, hogy a tömeges versolvasáshoz nem széplelkek kellenek, hanem tehetetlen harag és közösségi oldalak.

Kedves barátaim az Úrban, ez most megint egy rövid és szubjektív poszt lesz.

Könyvwarezzel nem most találkozok először, nem is most írok róla először. Vannak határok, meg árnyalatok, ugye, még a szürkének is. Meg van a teljesen fekete, ami mindenkinek fáj, kivéve annak a pár suttyónak, aki a komplett világot képes palira venni.

Történt pedig, hogy egy jó régi és ritka könyvem bizony sérülten került a birtokomba, és nem volt benne az impresszum. És ahogy keresgéltem az illusztrátorát, mit találok? Hát ezt.

Egy csak lengyelül beszélő oldalon egy raklap magyar könyvet, a legótvarabb pdf-be tördelve, kulturált e-könyves formátumról (epub vagy mobi) vagy akárcsak szerkeszthető anyagokról (txt, doc, rtf vagy html) ugye szó nincs. És az 1 mega fölötti anyagokért bizony perkálni kell. Kb. 2,5 zlotyit,  ami kb 180 forint. Valakinek lehet, hogy jó üzlet, de a kiadóknak, az olvasóknak, de az egész e-könyv témának biztosan nem. Szabály, hogy nem publikálunk warezoldal-címeket. De miként ez a lengyel lapra települt brigád, én is átléptem egy határt. Aki tőlük "vásárol" anyagot, az azt kapja, amit megérdemel.

Mondjuk kíváncsi vagyok, mi volt a terv? Ki a célközönség? A google translate-tel a világot járó balekok?

Mert az e-könyv nem ez. Nagyon nem. Még a kalózromantikával mentegetett civilszférában sem. Ez a legalja.

Aki meg olvasni akar, de nem akar fizetni, (a MEK-et meg már unja), az nyugodtan böngéssze végig ezt az oldalt. Összegereblyézik és rendszerezik az Amazonon található ingyenes címeket, a saját bevallásuk szerint már 35.000 fölött járnak. A tippért örök hála KTamásnak. Ezt a vérfarkas-szakácskönyvet is ott találtam.

Intro

regéltünk már sokat az Amazon "most wanted" olvasójáról (tényleg így aposztrofálják, és nem teljesen véletlenül), ami tényleg annyira jól sikerült, hogy K3-ról upgradeltem rá, és nagyjából így is marad, bár szeretett K3-asomat továbbra is őrzöm.

Pedig nem triviális átállni, még egy olyan Kindle fetisisztának, mint nekem sem, elsőre piszok zártnak érződik a platform, főleg hogy egyetlen gombja van mindössze, az is a bekapcsoló. Cserébe azt meg nem használja az ember, mert a mágneszáras tok intézi a ki- és bekapcsolást.

Hála istennek, a MobileRead Developer's Cornerének keményebb arcai (ixtab, NiLuJe, GeekMaster és a többiek) az elmúlt hetekben megkapták a vasaikat, és szerencsére nagyon nagyon hasznos, bár nem hivatalos kiegészítéseket fejlesztettek. Ezekkel felvértezve már tényleg durván jó lesz az amúgy sem kispályás olvasó.

JailBreak?

A Kindle alapból egy linuxos és javás alapokra épített olvasó, ami igencsak zárt. Részben, hogy a felhasználónak esélye se legyen elrontani (a la Apple ;-), részben, hogy az Amazon teljes ellenőrzést gyakorolhasson a felhasználói élmény fölött. Ez alapból nem rossz, de nem jelenti azt, hogy ne lehetne fokozni, főleg hogy pár abszolút triviális dolog bőven belefér az olvasó képességeibe. Elválasztás, hierarchikus gyűjtemények automatikus generálása, többszótáras keresés, csak hogy példálózzak.

Mi kell ehhez? Pár apró programocska. És sok restart, ahogy ezek a programocskák, és az általuk vezérelt beépülnek.  Meg némi bátorság ;-)

Nagyon durván háromféle módon tud egy nem guru felhasználó is kényelmesen belepiszkálni a PW lelkivilágába.

1. Egy dokumentumnak (mobi vagy azw) látszó file megnyitásával (ezeket értelemszerűen mindig a Documents alkönyvtárba kell másolni) Ilyen maga a JailBreak és a Collection Manager 
2. Egy bizonyos célú bin file gyökérkönyvtárba másolásával, majd az olvasó firmware-ének updatelésével   (ekkor fogja a kérdéses bin file-t az olvasó a magáévá tenni)  Ilyen a Kindlet, a Rescue pack és a JBPatch
3. Kiegészítő file-oknak (leginkább jar) megfelelő helyre másolásával. Ilyenek a JBPatch bizonyos pluginjei (pl. a margómódosító, vagy a fontméret-módosító)

Az első és a harmadik tipust egyszerűen letörli az ember, sőt, a jailbreak konkrétan törli magát futás után, a második tipus pedig egy uninstall binnel érkezik, ha az ember nagyon meg akar szabadulni egy funkciótól, akkor fölteszi a megfelelő uninstall bin-t, és arra futtatja le az update-et.

JailBreak!

Nézzük akkor, hogy mi mire való, és mi az ajánlott sorrend:

1. JailBreak. Ez semmit nem csinál, csak "megnyitja" a lehetőségét annak, hogy ne csak az Amazon által autentikált alkalmazások fussanak. Egy kulcs-kiegészítő mindössze. Telepítése egyszerű, a readme szépen elmagyarázza, hogy mit hova kell másolni, három darab file, egy shell script, egy kiterjesztés nélküli a gyökérbe, egy mobi a Documentsbe és had szóljon. 
2. Kindlet. Ez fogja lehetővé tenni a javás dolgok futását. Ez egy bin file, másolás után update.
3. JBPatch. Ez egy keretrendszer, amibe különálló és beépített pluginek vannak, ezekkel aztán tovább lehet polírozni az lapképet. Bin-ként installálható (felmásol, majd update) utána megjelenik egy JBPatch névre hallgató doksi. Ezt megnyitva lehet az egyes opciókkal játszadozni. Fontos, hogy az új dolgok beállítása után illik restartolni a keretrendszert, mert az egyes attribútumokat rendszerint a cache-ben tárolja az olvasó, és a restartig nem olvassa őket újra.
   1. Beépített lehetőség az elválasztás ki- és bekapcsolása. NEM szótáralapú, hanem a magán- és mássalhangzókkal matekozik, megdöbbentően használhatóan. A tapasztalat szerint a magyar nyelvet jól tagolja, a legnagyobb hibája, hogy időnként nem választ el, pedig elvileg lehetne. Hibás elválasztást még nem láttam tőle. 
   2. A 3.1. verzióba már beépült az addig külön jar-ként futó fontméret-variáló, és margó-újradefiniáló jar, úgyhogy ezekre most nincs külön link. A mindkettőnél a meglevő választási lehetőségekre lehet új paramétereket rámeppelni, ezért pl nálam a margók a gyári 40-100-150 pixel helyett 15-25-35. A fontmérettel még nem játszottam.
4. Collections Manager. Ez is bin-ként installálódik egy azw2 file, és utána megjelenik egy új dokumentum, amit  megnyitva lehet varázsolni a kollekciókkal. Két óriási dobása van, hogy tud automatikusan generálni kollekciókat, és azok lehetnek egymásba ágyazva. Legegyszerűbb úgy használni, hogy felépítjük az alkönyvtár-sruktúrát, és utána automatikusan lefuttatjuk a generálást. Generálás után restart, hogy az olvasó is észrevegye az új collection adatbázist.

Van ezeken kívül még számos használható és kevéssé használható cucc, a képernyővédők cseréjétől a jegyzetelőig, so-do-ku-ig, előbb-utóbb ezek is meg fognak érkezni PW-ra. Viszont szerintem nem folyamatosan kell pimpelni a vasat, elég egyszer, aztán ha mindent tud, amit szeretnénk, el is lehet felejteni, hogy mit csináltunk, elég olvasni.

Az igazán kemények, vagy az igazán nagy bajba kerültek mehetnek mélyebbre, és ha összehozzák a networköt az USB-n keresztül, akkor SSH-val lehet nyomulni, illetve a nagyon hazavágott olvasót valahogy életre masszírozni.

És ennyi

Hát ezért szeretem én a Kindle-t. Iszonyatos civil fejlesztői kapacitás van mögötte, ami egyrészt megszégyeníti a gyári fejlesztőket, ideértve az Amazont is, másrészt nem kell kódoló linuxgurunak lenni, hogy a civil eredményeket valaki használhassa. Na ezt nem látom én nagyon más platformokon. Van persze trükkös firmware más vasakra is, csak nem ennyi, és ilyen gyorsan és minőségben.

Az előző posztunk olyannyira inspiratívra sikerült, hogy egyrészt hozzászólásszámban rekordokat döntöget, másrészt a Nagy Öregek is motiválva érezték magukat, hogy letegyék a garast, nem hozzászólásnyi terjedelembem.

Számos tanulság mellett azért is tetszett meg az írás, mert szembesített azzal, nem is vagyok még annyira öreg ;-)

Dworkyll

Dworkyll mester cikke és az azt követő kommentek hatására el kezdett mocorogni bennem valami, amit legjobb, ha kiírok magamból… A világ rákanyarodott a 3. évezredre (legalábbis a Gergely naptárt használók szerint), kézközelbe kerültek olyan mobil eszközök, okostelefonok, tablettek, ebook olvasók, amivel a világhálóról a megjelenés pillanatában letölthetünk olvasnivalót, ha fáradtak vagyunk olvasni, akár fel is olvassa nekünk. Itt a digitális paradicsom :-) Csak ki ne űzessünk belőle…

A jelen megértéséhez, mint oly gyakran, nem nélkülözhetjük a múlt ismeretét. Ennek okán kicsit ugorjunk fejest az utóbbi néhány évtizedbe, amiből talán megérthető a e-könyvkiadással kapcsolatban kialakult helyzet. És ha szerencsénk van, a piac szereplőit is közelebb hozza egymáshoz, gondolatban…

Hogyan történhetett, hogy a lovat, megelőzte a kocsi, meg az istálló, de még a mögötte szerényen meghúzódó trágyarakás is? Miért van, hogy a szürke zóna munkatársai fényévekkel megelőzték a kiadókat, terjesztőket? Az elmúlt évben ünnepelte negyvenedik évfordulóját a Gutenberg project, tehát legalább ennyire kéne visszatekinteni az elektronikus szövegeket illetően.

A számítógépes szövegeket sokáig csak a guruk generálták, olvasásukhoz leggyakrabban kinyomtatták őket. Ki ne emlékezne a mátrixnyomatókból kipottyant perforált szélű papírtömegből kapcsokkal és egyéb maszek megoldásokkal létrehozott könyvekre [Őőő, hát azok, akik már mátrixnyomtatót se láttak. A szerk]. A régi CRT képernyőkön meglehetősen fárasztó volt az olvasgatás… E-könyv? - nem igazán. A hordozhatósága igencsak korlátozott, bár már könnyedén sokszorosítható. Ugyancsak nem tartozik az ekönyv kategóriába a telexszel reprodukált szöveg. Amikor még a fénymásoló is csak a tervezők álmaiban volt jelen, a telexgépek jelentették a nagy tömegű szöveges információ továbbításának szinte egyetlen forrását, később ezt a szerepet átvették a faxok. Hogy jön ez ide? A hetvenes-nyolcvanas években, amikor sok szerző könyveit semmilyen formában sem lehetett legálisan olvasni, Szolzsenyicin, Orwell stb. munkáit részletekben szorgos kezek belegépelték a telexekbe, lyukszalagon elrakták, és ahol volt rá igény, természetesen az éjszakai órákban, átküldték…. Anno a telexeket nem őrizték annyira mint a stencilgépeket. Ez sem ekönyv, de már közelít. A szamizdatokat stencilgépeken vagy egyszerűen írógéppel, indigó és vékony „átütő” papír használatával sokszorosították. És ne feledkezzünk meg a korai kémfilmekben gyakran felbukkanó mikrofilmekről sem. Számos könyv köszönheti a létét ennek a technológiának, az újonnan magyarul is megjelent Grosszman: Élet és sors opusza is mikrofilmen került ki a Szovjetunióból (az eredeti kéziratot a KGB megsemmisítette, de nem érte be ennyivel, az írógépet és az írógépszalagokat is elkobozták). De ne menjünk ennyire távol, találkoztam a neten az Arvisura eredeti kéziratánnak mikrofilmes változatával is, az igaz hogy jpg-k formájában. Ez sem ekönyv, de még jobban közelíti.

Az elektronikus könyvek forradalmához több dolog párhuzamos fejlődése kellett, ami gyakorlatilag mind a számítástechnikához kötődik.

• Kijelzők, megjelenítők
• Beviteli eszközök, elsősorban scannerek
• Háttértárak, egyéb elektronikus médiumok.
• Az ehhez szükséges szoftverek, operációs rendszerek, OCR programok, szöveg- és kiadványszerkesztők, konverterek az ekönyvek létrehozásához. Nem szabad megfeledkezni az elektronikus dokumentum tárolás technológiájához fűződő formátumok, főleg a pdf és djvu létrejöttéről, na meg a html-ről, ami gyakorlatilag meghúzódik a legtöbb ma használatos formátum mögött.
• És végül de nem utolsó sorban az ember, aki mindezeket kitalálta, fejleszti, létrehozott egy olyan közgazdasági környezetet, hogy az előbb felsorolt eszközök, lehetőségek a civilek kezébe kerülhessenek emberi áron.

Nézzük a kijelzőket. Sokáig a CRT képernyők uralták a piacot. Hordozható változatot nemigen produkáltak belőlük. Ekönyolvasóhoz alapvetés a hordozhatóság. A hetvenes évek közepén jelentek meg az első folyadékkristályos kijelzők, amelyeket tömeges fogyasztásra szántak. Karórákra emlékszem. Kettő-négy-sokgombos hangoskodó jószágok voltak. Aztán jöttek a zsebszámoló gépek, kvarcjátékok (értsd kisméretű folyadékkristály alapú képernyős játékgépek) ami még mindig távol állt az ekönyolvasótól. Valamikor a kilencvenes évek elején találkoztam az első notebook-al. na ezen már lehett olvasni, az igaz, hogy a beépített akkumulátor nem sokáig bírta és nem ült ki vele az ember a kertbe olvasgatni. 1996-ban kaptam az első notebookot, munkaeszköznek, de hamar kiderült a hiányosságai ellenére jól lehet használni akár olvasásra is. Közben a fejlett világ elstartolt mellettünk, ekkor jelent meg az ekönyolvasók evolúciójának első tagja, szerintem, az Apple piacra dobta minden pda-k ősét a Newton MessagePad nevezetű masináját (mellesleg ezt megelőzően tért vissza Steve Jobs a céghez). Gyakorlatilag rendelkezett az ekönyvolvasók összes ismérvével. Bár személyi asszisztensnek szánták, az akkori manager kalkulátorok képességeinél messze előremutatóbb funkciókkal rendelkezett. Határidőnapló, kalkulátor, partnerlista, szövegszerkesztő, hogy a legfontosabbakat említsem. A bevitelt és a menük közötti navigációt egy tollal lehetett intézni, a kézirásfelismerő modulját máig a legjobbak között emlegetik. A kapcsolattartást beépített faxmodem segítette. Lehetett rajzolni is a képernyőjén. Volt benne képnézegető funkció és könnyen össze lehetett drótozni egy Apple géppel, adatokat cserélni, szerkeszteni stb. És igen, lehetett ebookot is olvasni rajta. A Newton press alkalmazással komplett köteteket lehet a készülékre akasztani, elpakolni a háttértárba. A tulajok várostérképtől a borkalauzig rengeteg alkalmazással tömhették ki az akár 8 megás memóriakártyát.

Igen, kimaradt egy evolúciós lépés: az első PC-k. Commodore, Sinclair a világnak ezen a felén, és 1976-ban az első Apple. Ezek a gépek hozták a számítástechnikát testközelbe, elsődlegesen nem könyvek írására és olvasására készültek, de az idősebbek talán emlékeznek az ebookok és játékprogramok közös ősére a szöveges kalandjátékokra. (1972) 

Szóval alakultak a dolgok. Az LCD technológia megjelenésével elgördültek az akadályok a hordozható dedikált ekönyvolvasók megjelenése előtt. Az első darab 98-ban került kereskedelmi forgalomba, a NuvoMedia Rocketbook-ja, gyönge 500 dollárokért.  Hogy mekkora keletje volt a masinának nem tudom, de hamarosan követte még két ketyere Reb 1100 majd ennek a javított változata az 1150. 10 óra körüli üzemidő, 8 megás háttértár, 6 colos háttérvilágításos érintésérzékeny képernyő, modem, majd a frissebb modellben USB port a könyvek letöltéséhez. Ezzel párhuzamosan webbolt, azonnali vásárlási lehetőség, beépített szótár, minden ami egy modern dedikált ekönyvolvasó sajátja. Kicsit később jelent meg a REB 1200 immár 8 colos színes(!) vga felbontású kijelzőjével. Nem csak könyv, de elektronikus képesújságok olvasására is szánták tervezői. 699 USD volt a kezdőára. Ettől még a jól kereső amerikaiak is biztosan szívták a fogukat. Nem is lett belőle nagy siker. Két évvel később 150 USD körül vettem használtan egy kedves minnesotai katonatiszttől. Az eszközt nem csak sima olvasónak szánták. Rendesen felépített linkekkel ellátott olvasnivalóból tankkönyveket szerkesztettek, szervízkönyvet varázsoltak hozzáértők, a menüben könnyen haladva csak rá kellet tapintani a linkekre. (A használt ekönyolvasó az US Army öltözködési szabályzatával érkezett :-) Természetesen a franciák is megcsinálták, Európában elsőként, a saját olvasójukat, az első Cybook olvasó egy 10 colos LCD-s tablettra hajazott, PCMCIA csatlakozójú memóriamodulokon keresztül lehetett etetni.  2005-ben rászabadult a világra először a Sony majd az Amazon eink képernyőjű olvasója, elindítva a lavinát, ami itt azért a bokánkig sem ér egyelőre. Ja, az Ebookwise, ahonnan könyveket lehetett vásárolni a készülékekhez, tavaly szűnt meg, megvásárolta a Barnes and Noble.

A fejlődés nem volt elképzelhető a hordozható háttértárolók evolúciója nélkül.

Diskmag, ismerős? Újságmellékletként először 5 1/4" majd a keményfedelű 3 1/2"-os floppy-n. Na ezeken a cikkeken kívül már jócskán akadt irodalmi igényű olvasnivaló is. Aztán jött a nagy durranás a CD (az első CHIP magazinos 8 centis CD-re hetekre való olvasnivalót raktak), DVD pendrive, memóriakártyák, ma már egy körömnyi mikro SD-n röhögve elfér a teljes wikipédia.

Jöjjenek a beviteli eszközök. A legegyszerűbb és minden bizonnyal legfáradtságosabb módnak a gépelés látszik. Első látásra ostobaságnak tűnik könyvek digitalizálásához gyakorlott gépírókat használni, de …a gépíró még a kézírással is megbirkózik, beépített OCR J, pontosan dolgozik, akár az eredeti dokumentum helyesírási hibáit is képes korrigálni, és ha belegondolunk, hogy egy gyakorlattal rendelkező néni mekkora leütési sebességgel képes rögzíteni, hozzátoldva az akkori nyomott jövedelmeket… Szóval anno az ARCANUM nem egy multimédiás kiadványa így született. A Nyugat összes évfolyama teljes terjedelemben, a RÉVAI LEXIKON kétféle kiadásban is (grafikus és csak szöveges verzió ) hogy a legismertebbeket említsem, aztán jöttek a dvd könyvtár darabjai.. Az más tészta, hogy milyen forrásból, milyen céllal, kinek és kinek a pénzéből készültek ezek a kiadványok. (megérne egy posztot a bennfentesek részéről kibontani kicsit az állami digitalizálási projekteket ;-) )

A szürke zónába biztosan bekerült néhány ilyen kézműves módszerrel készült darab is, de zömmel nem ez a jellemző. Más dolog, hogy fordítók, szerzők nem kevés alkalommal gyarapították saját kezük munkájával készült művekkel a digitálisan elérhető szövegállományt.

Scannert civil felhasználó először a kézzel tologatható festőhengerre emlékeztető eszközök formájában láthatott. A profi grafikai stúdiókban már javában működtek a dobscannerek, a melyek kialakításuknál fogva nem a könyvek digitalizálására lettek kihegyezve. Visszatérve a tologatós cuccokhoz egyszerű rajzot is babrás volt a kézi scannerekkel bevinni, nemhogy szöveget. Isten igazából a síkágyas scannerek hozták a megváltást. A kilencvenes évek elején a HP monokróm majd színes scannerei indították majd növelték ipari méretűvé a házi könyvdigitalizálást. A legnagyobb fék egyrészt az embargó volt, másrészt a táborban nemigen gyártottak ilyesmit, talán azóta sem…Az első HP IIp (ScanJet) ami a kezembe került éppen 3 havi fizetést kóstált. Adtak vele egy Recognita 2-őt, amivel nem sokra ment az ember….

A síkágyasok ára szépen fokozatosan csökenni kezdett, a csatolók fejlődésével el lehetett hagyni a drága SCSI eszközöket, jöttek az olcsó, de rém lassú parallel portos házi masinák, majd az USB megjelenésével az olcsó és gyors eszközök is megjelentek. Ma már aránylag olcsón hozzá lehet jutni akár lapadagolós scennerhez is, a méret sem akadály, a korábban aranyárban árult A3 méretű berendezések is elérhetőek. Az igaz hogy ezek legtöbbje gyenge mechanikával és még vékonyabb, CCD helyett CIS érzékelővel felszerelt készülék, de némi kézügyességgel egy hardcore háziasszony némi szabadidő és elszántság birtokában az összes romantikus maszlagot digitalizálhatja és néhány kattintás után megoszthatja a neten keresztül, tessék rákeresni a digitális Romanakra meg a többi szemétre :-)

A profibbak használhatnak könyvscannert is, vastagabb zsebűeknek a Plustek OpticBook sorozata ajánlható, de a digitális fényképezőgépek evolúciója miatt könnyen összedobható egy saját céleszköz.

Tehát van beviteli eszköz, ma már olcsón, könnyen és gyorsan lehet képformátumú adatfolyamba konvertálni a könyveket. Innen kétfelé ágazódnak a lehetőségek. Marad minden ahogyan a scanner kiköpte, a keletkezett fájlokat akár fel is lehet tölteni a netre [Ami nem helyes. A szerk.] vagy bele lehet gyűrni egy pdf vagy djvu fájlba. Mindkét formátum másra is alkalmas, de különösen alkalmas könyvek, kéziratok, kiadványok nemcsak szöveghű visszaadására, de az eredeti tördelési koncepció, lapkép megjelenítésére is. Nem megvetendő hogy elmaradnak a tipikus OCR hibák is, viszont benne maradnak a már eleve nyomdai úton elkövetett elütések, helyesírási anomáliák.. A pdf-et talán nem kell bemutatni, az Adobe readerek egyre kövérebbek, a pdf generálására, manipulására való Acrobat sem egy pehelysúlyú példány. Szerencse, hogy mobil eszközökre azért karcsú megjelenítő appok is léteznek akár iOS-ben akár Androidban gondolkozunk. A djvu egy kicsit más. Magát a formátumot elég régen az ITT fejlesztette ki elsősorban tervrajzok, dokumentációk elektronikus tárolására. Főleg fekete-fehér anyagoknál hihetetlen tömörítési arányt lehet elérni. Fraktál alapú technológia működik a háttérben és ami még meglepőbb ezekből a fájlokból meglehetősen jó minőségben reprodukálhatóak a bemeneti képek. A kereskedelmi djvu gyártósor egy kisebb vagyonba kerül a Lizardtech hivatalos boltjában, viszont a djvu fájlok nézegetéséhez a legtöbb platformon elegendő egy fél megás viewer. Mindkét formátumhoz tartozik OCR modul, tehát a megjelenített képalapú formátumhoz hozzácsapható egy másik layer-en a szöveges verzió is, kereshetővé, másolhatóvá téve a szöveget. A szürke zónában a djvu az elterjedtebb formátum: a felismertetett szövegekhez kontrollpéldányként szolgálnak a korrektorok számára.

OCR. Ha sikerült jól scannelni a könyvet még mindig messze vagyunk a szöveges verziótól. A PC háttértárolóján csak pixelek tömege lakik. Ép látásúak számára már megfelelhet az ebook definíciójának, de csökkentlátók részére ez édeskevés, nem olvastatható fel megfelelő alkalmazással. A gépet nem lehet megtanítani olvasni, de meg lehet tanítani az alakzatok felismerésére. Innen már csak egy lépés a betűkép behelyettesítése a neki megfelelő karakterekkel. Nem sok cég áldozott tőkét és fejlesztési kapacitást az ilyen programok fejlesztésére. Ma gyakorlatilag egy kezünkön megszámolhatók a jelentősebb piaci szereplők. Kishazánk szakemberei úttörő munkát végeztek a kilencvenes években létrehozva a Recognita karakterfelismerő programot. A program 4.0 verziójával már egészen jó szöveges kimenetet lehetett előállítani, az 5.0 val egyenesen pompásat. Több verzióval nem találkoztam, csak egy híradás maradt valamikor a kétezres években arról hogy az Omnipage akkori tulajdonosa megvásárolta a céget? szabadalmat? szoftvert? és beépítette a saját OCR alkalmazása motorjába. Ha valaki OCR után kutakodott a neten, akkor nagy valószínűséggel az Omnipage volt az egyik alkalmazás amibe hamar belebotlott. Volt olyan verzió amihez magyar nyelvű felhasználói felület is készült…(11. v. 12.?). A műfaj másik nagyágyúja az orosz fejlesztésű ABBYY finereader. Mindkét alkalmazás rengeteg fejlődésen ment keresztül. Gondoljunk bele, a munkafolyamatok egymásutánjával, szkennelés, felismertetés, ellenőrzés pl. az Omnipage esetén akár audio-book-ként mp3 formátumba is lementhetjük a könyveket. Jó, magyarul nem tud, de jó néhány nyelven szépen olvas. Egyébként a Nuance szinte teljesen leállt az OCR fejlesztéssel és a legutóbbi hírek szerint az audió alapú ember-gép interakció fejlesztésével, illetve a született alkalmazások eladásával foglalkozik. Az ABBY sem tétlenkedik, az újabb finereadereknek van már több formátú ebook kimenete is, akár epub is.

Ennyi. Talán a leírtakból kiderül, hogy a szürkezóna munkatársai alsó hangon egy évtizedes előnyben vannak az ébredező hazai könyvpiaci szereplők mellett. Szándékosan nem szemben-t írtam. És ez nagyon sok. Ha valaki felköti a gatyáját, egy átlagos méretű könyvből uszkve két óra alatt nyers ebookot készíthet. Tudom, messze nem kereskedelmi minőség, tele hibával stb. DE. Adhatunk a határainkon kívül élő magyar anyanyelvűeknek állampolgárságot, attól még nem lesz nekik magyar nyelvű olvasnivalójuk. Gyengénlátó/vak honfitársainkat is egyre nehezebb lesz aktuális olvasni/hallgatnivalóval ellátni. Igény van az ekönyvekre, amit eddig nagyrészt a szürke zóna termelt, saját eszközökkel, saját szabadidőben, megtanulva és nem ritkán mesteri fokra fejlesztve a házi könyvdigitalizálást. Igen, mindez megsértése a szellemi termékekhez fűződő szomszédos és szerzői jogoknak. A könyves szakma már lemaradt, de még mindig nem késő. A paragdimaváltásnak még híre hamva nincs. Egy fitosorrú háziasszony képes kis igyekezettel minderre, akkor talán az érdekeltek is összekaphatnák magukat.

Olvasni és könyvet digitalizálni intellektuális tevékenység, nem akkora durranás, mint a szövegek létrehozása, de talán mégis. Még hosszú ideig az írott információ lesz az emberi intelligencia és alkotókészség hordozója. Tanulni, művelődni vagy akár csak szórakozni nehezen elképzelhető könyvek nélkül. Mindegy milyen formátumúak, legyenek papírra nyomva vagy valamilyen megjelenítő eszközön, netán felolvasó program segítségével élvezzük, akkor is könyvek maradnak.

Biztosan kimaradt pár dolog, de ezt rendesen az olvtársak a blogban majd pótolni fogják. 

Karácsony előtt jártomban-keltemben akárhová néztem, mindenhol tombolt az eszköz-bőség. Amikor a könyvszakma jeles képviselői azon keseregnek, hogy zsugorodik a könyvpiac, akkor talán vethetnének egy pillantást arra, hogy milyen sebességgel alakul ki az új olvasási paradigma felhasználó-oldali infrastruktúrája. Elég biztos vagyok abban, hogy mióta a használható olvasók ára becsúszott egy középkategóriás mobil ára alá,  kicsit több mint két éve, azóta százával és ezrével adják el őket, ez a karácsony már a sokadik hullám.

Senki ne ringassa magát ábrándokban, ezekre az olvasókra kerül tartalom, frissen és bőségesen, csak nem feltétlenül onnan, ahonnan a könyvpiacról élők azt szeretnék. (Nem, nem fogom megmondani, honnan, bocs. De nem kell sokáig keresgélni). Elég elmenni a moziba és kedvet kapni valami kurrensebb anyaghoz, legyen szó a Felhőatlaszról vagy a Hobbitról, és ha az ember villanyon akarna olvasni, csak felnyúl a felhőbe, és ott van. A szövegkritikai kiadás is, csak a papírral ellentétben itt kattinthatóak a jegyzetlinkek, sőt a jegyzetek lábjegyzetei is. Komolyan.

Lopás lenne? Szerintem nem. Jelentős érdeksérelem, vagy inkább érdekütközés? Mindenképpen. 

Két fő érvem van a lopás, mint kategorikus kijelentés ellen.

1. Aki letölt, az nem von meg mástól semmit. Akitől letöltenek, az nem feltétlenül veszít. A veszteség csak akkor realizálódna, ha valaki olyan töltene le, aki egyébként kifizette volna azt az árat, amit a "tulajdonosa" ráírt. Egyébként még az "elmaradt haszon" sem védhető.

2. Az elektronikus könyvek (sajnos ma még) a legtöbbször olyan "termékek", amire kereslet van, a legális kínálat azonban csak nagyon korlátosan érhető el. Azaz a "lopott" terméket a "tulajdonosa" de facto elő sem állította. Akkor, hogy nagyon provokatív legyek,  hogyan is lehetne ellopni?

Egészen konkrétan a tulajdonos nem él az előállítási jogával, valakik (nem kevés munkával) azt az engedélye és támogatása nélkül megteszik, az esetek elsöprő többségében mindenfajta anyagi  ellentételezés nélkül. Azaz abból a dilemmából, hogy "nem adom ki" <-> "nem vehetem meg" egy paradigmatörés nyújt (átmeneti) kiutat -> valaki ingyen (de legalábbis nem pénzért) dolgozik.

Forrás

És persze van még érv számos, amit  a morálisan megkérdőjelezhető magatartást folytató fogyasztók felsorolnak. A legtöbb olvasó ugyanis igyekszik nem bűnözőnek látni önmagát, ezért érveket hoz fel, hogy miért teszi azt, amit:

1. Olyan könyvek eletronikus változatait töltöm le (illegális forrásból), amik már megvannak papíron
2. Csak olyan könyveket töltök le, amik már kifogytak a boltokból, és nem elérhetőek legálisan digitálisan sem
3. Csóró vagyok, de olvasni szeretek. Mivel a kaját nem tudom warezolni, warezolok minden mást, amit lehet
4. A könyvtárakban alig van azokból a címekből, amiket olvasni szeretnék
5. Csak tankönyveket warezolok, azok eleve is pofátlanul drágák, és kell a pénz tandíjra
6. Ha az elektronikus változat drágább, mint a papír, akkor néha már csak brahiból töltöm le
7. A warez lehetővé teszi, hogy a maga teljességében ismerjek meg egy könyvet, mielőtt azt előre kifizetném

A listát nem én szedtem össze, a Galleycaten volt olvasható először, és rutinos olvtársak hívták fel rá a figyelmemet. Érdemes beleolvasni a kommentekbe is. A szövegért bocs, nem saját kúfő, hanem fordítás. A warsystemsen még az eredeti linkek is ott vannak.

Az tisztán látszik, hogy mindkét oldalnak van tennivalója, ha ezt a fenemód faramuci állapotot fel akarja oldani.

A kiadói oldalnak (és ezt zsolozsmázom évek óta, nem egyedül), elő kell jönni a megfelelő alternatívával árban, minőségben és szolgáltatásban. Hogy megfelelő piacméret felett ez lehetséges, ezt látjuk az iTunes, a NetFlix vagy az Amazon példáján. És igenis szembe kell nézni azokkal az érvekkel, amiket a fogyasztók próbálják mentegetni magukat. Darabokban és elszigetelve már láttunk példákat: pl. csomagolt promóció az 1. pontra, kuponok a 3. pontra stb. Könnyen lehetséges, hogy a mai magyar piaci struktúrának ez az "építkezés" komoly (esetleg külföldi) befektetés nélkül vállalhatatlanul sokba kerül. Viszont addig kulturáltabb honfitársaink több pénzt fognak elkölteni e-könyvekre külföldi webáruházakban, mint magyarokban, ez nagyjából borítékolható.

Az olvasói oldalnak meg szép lassan meg kell tanulnia, hogy ha nehezen is, de kialakulóban van a magyar e-könyv piac. Ha végre megjelenik valami elektronikusan is, akkor a legális linkeket kéne osztogatni, nem az illegális kópiákat. És ha már lehet kapni elektronikusan a Szürke ötven árnyalatát, akkor a nagyi nem kéri meg a torrentvitéz kisunokát, hogy "tőccse má le valahunnan, ingyé' ".

Forrás 

Addig viszont mindkét oldalnak be kell látnia, hogy a másik oldal se nem homogén, se nem egyenszilárdságú. Nem minden letöltő nettó bűnöző. Nem minden kiadó pénzsóvár kultúranepper, aki Dagobert bácsi módjára fürdőzik a szegény kultúrafogyasztókról lefejt forintmilliárdokban. A szürkének meg nem csak ötven árnyalata van ;-) A másik oldal megértése és megismerése nélkül nem lehet jól kijönni ebből az érdekütközésből.

Szerintem.

Sziasztok,

Ha valakinek olvasót hozott volna a karácsony, és beletrafál ebbe a blogba, annak itt van egy kis ajándék, nevezzük mondjuk mintakollekciónak, a Multimédiapláza jóvoltából.

• Hovanyecz László: Garas Dezső- Nincs titok
• Jack London: A vadon szava (pdf) (képregény)
• Karinthy Frigyes: Így írtok Ti - Magyar dráma
• Koronczai Magdolna: Csemegék
• La Fontaine: La Fontaine meséi 1. rész
• Ivanics Tibor-Lévai György: A téli olimpiai játékok története 1. rész
• Marie Moon: A koponya
• Mikszáth Kálmán :A fekete város
• Csák Erika: Prága (pdf) (a hangos utikalauz könyvmelléklete) 
• Tóth István György: Szent Lajos utódai
• Varázsfuvola (operaismertető)
• Vojnits András: Az évszakok nyomában

Ebben a kollekcióban van nagyjából minden, a klasszikustól a modernig, a szakácskönyvtől a képregényig. Az első tíz jelentkezőre vár itt egy-egy ebből a csomagból. Nem kell csinálni érte semmit, csak itt jelentkezni kuponért, és annak a birtokában letölteni a csomagot, vagy annak bármelyik darabját a Multimédiaplazáról.

Boldog karácsonyt ;-)

A cikk eredetije a HVG Smartphone & Tablet Plusz 2013 című nyomtatott kiadványában jelent meg. Ez annak az írásnak az itt-ott kiegészített változata.

Nem az Amazon csinálta az első eInk kijelzőt használó elektronikus olvasót, de az Amazon volt az, amelyik először „fogyaszthatóvá” tette azt a tömegek részére, és képes volt igazán sikeres terméket és  üzleti modellt építeni az elektronikus olvasásra. 2008 óta praktikusan évente  jelentetik meg az új generációkat. Érdemes átfutni, hogy hogyan változtak az egyes olvasó-generációk a Kindle családban.

* Kindle Non Touch 

** Bizonyos közelítés szerint a Kindle Touch (KT) tekinthető az 5. generációnak, a Paperwhite meg Paperwhite (KPW)

Ezek a generációk mind 6 colos eInk kijelzők köré épültek. Volt még a portfólióban egy 10 colos változat (Kindle DX és Kindle DX Graphite), ezeket már nem gyártják. Magas áruk miatt errefelé nem terjedtek el. Az új Fire sorozat pedig elsősorban tablet és médiafogyasztó konzol, nagyon szorosan az USA piachoz kötve. Hivatalosan a Fire által megjeleníthető Amazon Prime szolgáltatás tartalmai nem érhetők el Magyarországon, magyar IP címről.

Az látszik, hogy az Amazon folyamatosan fejleszt, és folyamatosan optimalizálja az dedikált olvasóeszközét az üzleti modelljéhez. Ezért van az, hogy míg bizonyos funkciók fejlődnek (elsősorban a kijelző), más funkciók megjelennek, majd eltűnnek (billentyűzet, text-to-speech). Szerencsés hozzállása az Amazonnak, hogy a régebbi modelleket csak lassan vezeti ki, leginkább azért, hogy az eltérő igényeket is folyamatosan ki tudja szolgálni. A Kindle Touch volt az első, amivel visszatértek ahhoz a gyakorlathoz, hogy a „zászlóshajó” modellt először csak az USA piacon értékesítik, majd 2012-ben megjelentek vele a nemzetközi piacon is.

A Paperwhite model talán a legnagyobb durranás a Pearl kijelző megjelenése óta, és ugyanezért a kezdeti készleteket szintén az USÁban tervezték értékesíteni. Viszont mivel mostanra már a Kindle nagyon jó globális elfogadottságú termék lett, ezért a bejelentés után a nemzetközi igény is nagyon intenzíven jelentkezett. Ennek lett az a következménye, hogy a (nem hivatalos) viszonteladók gyakorlatilag hetekre előre felszippantották a teljes készletet az USA piacról, és egy kis árprémium fejében árulják az eszközt az aukciós oldalakon. Ezekkel érdemes óvatosnak lenni, mert az Amazon ügyfélszolgálat ugyan legendásan jó hírű, de hogy az áldásaiban részesüljünk, egy Amazonos rendelési szám kelleni fog.

A Paperwhite nagy újdonsága, hogy a hagyományosan egyrétegű eInk panel elé még két réteget raktak, egyet az érintés érzékelésére, egyet az oldalról érkező fény (hideg fényű LED-ek) szétterítésére, és ez a két plusz réteg sem rontotta észrevehetően a kijelző kontrasztját és élességét, sőt. A világítást gyakorlatilag nem lehet teljesen kikapcsolni, csak nagyon halványra lehet állítani (az 5.1-es firmware-nél még lehetett, most az 5.3.1 az élő változat). Viszont még egy amúgy világos szobában is előnyösen hat a kontrasztra, és így az olvashatóságra. A fény elosztása igen egyenletes, csak szélsőséges körülmények között látható, hogy nem teljesen homogén. (Ezzel együtt a "fényélmény" eléggé más, mint bármilyen háttérvilágított eszköznél, sokan küldték vissza az olvasójukat az inhomogenitás miatt. Nem láttam visszaküldött példányt, csak két számomra bőven elfogadhatót. Szerintem nem egy tablethez kell nézni, hanem egy akárhogy megvilágított passzív Kindle-hez, annál bőven jobb.)

Ugyancsak az Amazon fejlesztőmérnökeit dícséri, hogy sem a folyamatos világítás, sem az érintésérzékeny vezérlés nem befolyásolja drámaian az akkuélettartamot, ez az olvasó is elvan sok hétig töltés nélkül.

Forrás: Amazon

A technológiát tekintve az új kijelző valóban sokat javít a olvashatóságon. A megnövelt felbontás lehetővé teszi, hogy finomabb rajzolatú, konzervatívabb betűket (pl. Palatino, Baskerville) is lehessen használni. Itt azonban kicsit variálni kell a fontméretekkel, mert az egyes fontok is különböző méretűek, ami kényelmes mondjuk Caeciliában, az Baskerville-ből biztosan kicsi lesz.

Ami nekem nem tetszett, hogy - legalábbis az általam tesztelt példányon - a kapacitív vezérlés néha bizony hajlamos lustálkodni, főleg "ébredés" után. Néha lassan reagál, vagy éppen sehogy. Ez pedig se a gombos kindle-höz, se semmilyen mai tablet felülethez képest nem éppen kellemes élmény. Lehet, hogy azért, mert a kapacitív réteg csak a második? 

UPDATE:

Úgy fest, kell egy kis bejáródás a képernyőnek/vasnak. Az első bekapcsoláskor voltak konkrét holt-terek, a rajzolt billentyűzeten nem tudtam bizonyos gombokat megnyomni. Szerencsére a wifi jelszóhoz, és az amazon accountomhoz ezek nem kellettek. Ez elég hamar elmúlt, csak az elején volt nagyon ijesztő

Utána pár napig még hajlamos volt lassan reagálni, van egy olyan gyanúm, hogy ekkor futott az indexelés, és egy elég méretes könyvkupacot sikerült föltolnom elsőre.

Az utóbbi pár napban viszont teljesen korrektül működik, mondhatni pöccre.

És még a fejezetugrást/toc.ncx használatot is fölfedeztem. 

Már tényleg csak a margóhekkelés hiányzik.

A magyar piacon szerény becslések szerint is több tízezer Kindle van már, és a felhasználók (akik közül sokaknak ez volt az első elektronikus olvasója) alapvetően elégedettek az eszközzel. Vélhető, hogy ha egyszer hivatalosan is szállíthatóvá válik az új modell, az is igen népszerű lesz hazánkban. És nem véletlenül. Egyrészt a már emlegetett olvasási komfort miatt, a másik pedig, hogy a lelkes civil fejlesztőközösségnek hála végre működik magyar nyelvre is az elválasztás. A konzervatív betűképnek, és a működő elválasztásnak köszönhetően pedig még sokkal "papírosabb" a lapkép-élmény, mint eddig.

Amit az eInkről tudni érdemes

 

Az eInk nem egy hagyományos kijelzőtechnológia, egyetlen egy helyen gyártanak ilyen paneleket. A lényege, hogy pigmentek vannak egy emulzióban, amik áram hatására elfordulnak. Ezért aztán csak akkor fogyasztanak energiát, amikor lapoznak. A technológia  miatt sem a színes kijelző, sem a háttérvilágítás nem elérhető ezekhez a kijelzőkhöz, a képfrissítésről pedig annnyit, hogy nagy eredmény volt, amikor 1 másodperc alá sikerült szorítani. Ezért aztán mozgóképről szó sem lehet, de olvasni azt nagyon kényelmes, kimondottan „papírszerű” az élmény.

Innen: www.runeman.org/articles/how_eink_works.jpg

Amit az alternatívákról tudni érdemes

Az Amazon alapvetően egy zárt formátumot használ (prc/mobi/azw), igaz ezt a formátumot nagyon könnyű előállítani hagyományos állományokból is, illetve a magyar ekönyváruházak az Amazon nélkül árulják ebben a formátumban is a könyveiket (kivéve a polc.hu-t, az csak epubot árul).

A világ többi része (Barnes&Noble: Nook, Kobo, Sony, Koobe, PocketBook pl.) az epub formátumot favorizálja, ami definíció szerint valamivel fejlettebb, de sokkal nagyobb a szórás a megjelenítés minőségét illetően.

Aki csak epubot áruló könyvesboltból vásárol, annak konvertálnia kell a tartalmat a Paperwhite-ra, ami technológiailag nagyon egyszerű (egy parancssoros konverter is elegendő), de nem mindig legális, mert a technikai DRM-et először le kell pattintani a vásárolt könyvről, ha volt rajta. Aki nem tud, vagy nem akar epubból konvertálni, annak más gyártótól kell olvasót választania.

Itt választhat más könyvkereskedőtől származó olvasót, Nook, Kobo pl. Ezek általában komfortos, de valamennyire zárt platformok. Vagy választhat könyvesbolthoz nem köthető olvasót (Pl. Koobe, Onyx, PocketBook), amik nagy előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen szöveges formátumot (doc, rtf, txt) képesek valamilyen formában megjeleníteni.

Tudom, manapság Kindle Paperwhite-hoz jutni nem a legegyszerűbb, (az USÁ-n kívülre momentán nem szállítják,  belül is csak akadozva), de azért elkezdtek becsordogálni az országba.  Nekem is el kell mélyedni az ügyben. A Touch verzió kimaradt az életemből, és a PW nagyon más logikára épül, mint nagy kedvencem, a K3. Kezdve azzal, hogy a jó kis Collection Manager, ami nélkül a méretesebb gyűjtemények kezelése bizony igencsak nehézkes, na ez nem működik. Ez, és a saját képernyővédők használatának igénye szerintem morálisan vállalhatóvá teszi a JailBreakelést. Mivel a "nemzetközi helyzet fokozódik", az 5.2 -> 5.3 firmware verzió között az Amazon bizony lezárt néhány lehetőséget, (volt is mérgelődés a civil fejlesztőszférában), de aztán csak megoldották ezt a kihívást is, és van megoldás a most elérhető legfrissebb firmware (5.3.1) "felszabadítására" is. (Innen is hálás köszönetünk ixtabnak). Ráadásul nem is bonyolult.

Arról nem is beszélve, hogy a fórumok szerint a Touchok "téglásodása" berhelés nélkül is feltűnően gyakori volt a K3-hoz képest, és a "de-bricking"-hez hasznos (életmentő) kiskapukat nyit meg a JB.

Ha ez megvan, jöhetnek a finomságok:

• Collection Management "deluxe" (by ixtab)
• Egyedi screen saverek, (a.k.a. Screen Saver Hack) by NiLuje 
• A margók finomra hangolását még keresem ;-)

Szóval akinek van megosztható tapasztalata, okossága, tippje vagy linkje, az nyugodtan szóljon hozzá a poszthoz, előre is köszönjük.

Intro

2012 ekönyvfronton úgy írja be magát majd a történelembe, hogy ez volt az az év, amikor a nagyfelbontás és az felületbe integrált világítás áttörte a kísérleti lét korlátait. A különböző gyártók nyár óta jelentgetik be a modelljeiket, Nook ST with GlowLight, KoboGlo, Kindle Paperwhite. Az eInk technológia ugye természetéből adódóan teljesen reflektív, csak visszaverni tudja a fényt, ezért kell hozzá elég külső fény (természetes, vagy lámpa). Az idei fejlesztések egy régebbi technológia tökéletesítéseképpen jöttek létre. A hagyományos eInk kijelző elé odaapplikálnak egy nagyon vékony és nagyon átlátszó műanyagréteget, amit ha oldalról ügyesen megvilágítanak, többé kevésbé egyenletesen oszlik el a fény az olvasnivalón. (Persze gondok még mindig akadhatnak.)

Idén már gyakorlatilag mindenki a megnövelt felbontású eInk elé rakta ezt a megoldást, nem is gyanús, hogy az összes HD kijelző 1024x758 pixeles.

Eközben Magyarországon...

A fönti vasakhoz csak bizonyos kalandok és kanyarok bejárása lehet hozzájutni. Ezért is ért meglepetésként, hogy az Onyx magyarországi forgalmazója, a Koobe.hu megkeresett, hogy nem akarom-e kipróbálni az új 6"-os vasukat, ami szerényen csak HD Angel Glow névre hallgat. Hát hogyne akartam volna ;-)

A helyzet az, hogy ma az olvasók ott tartanak, mint a mobiltelefonok tíz éve, vagy az autók húsz éve, ma még minden gyártónak van "egyénisége", olyan jellegzetes megoldásai, amit más nem használ. Igaz ez az Onyxra is. Az Onyxok elég hasonló menürendszerrel, menülogikával dolgoznak, az Angel Glow le se tagadhatná, hogy melyik gyártótól jön. A beállítási lehetőségek nagyjából ugyanazok, mint a testvérmodelleken, egy radikális újdonsággal, lehet fényerőt állítani ;-) (És mivel az olvasók jellegzetesek, szerintem teljesen ér azt mondani, hogy valaki ezt vagy azt szereti. Nem ér viszont lehülyézni mást, mert az illető mást preferál. Lásd Intel vs AMD, Canon vs Nikon, Voodoo vs nVidia stb. Majd az idő eldönti.)

Az Onyxnak ugyan elvileg van könyváruháza, de gyakorlatilag errefelé kereskedőfüggetlen eszközként használatos. Ezért eléggé ki van hegyezve arra hogy minden formátumot natívan, konverzió nélkül megjelenítsen, sőt. Ez volt az első olvasó, ami a főbb használható formátumokhoz (epub, mobi, html, rtf) több különféle parsert is felkínált. Pl. az epubot meg lehet nyitni egy "pdf reader" nevű parserrel, ami gondolom egy gyári adobe, fbreaderrel vagy coolreaderrel is, bár ez utóbbi kicsit fapadosra sikerült. Van még rajta html reader, office reader meg egy Picsel File Viewer, és jól be lehet állítgatni, hogy melyik formátumot alapesetben melyik parserrel nyissa meg. Lehet még az olvasóval szótárazni, jegyzetelni, és a kijelző korlátai között webezni is. És számos más nyelv mellett a menüje tud magyarul is, csak pár apróságot kell még rajta csiszolni, pl. hogy a standby és a shutdown két külön dolog, vagy hogy a betűkészlet miért a betűméret állítását teszi lehetőve.

Ugyancsak Onyx sajátosság, hogy azoknál a formátumoknál, ahol nem rögzített a font, a kódtáblát, és a fontot is elég nagy választékból lehet kiválasztani. Az előre telepített fontok között ott van a DejaVu és a Vera is, nagyon szépen néznek ki a HD kijelzőn.

Jó dolog még, hogy maradtak lapozógombok a vas mindkét oldalán, csak az volt a fura, hogy nem tengelyesen hanem középpontosan szimmetrikusak, azaz a gomb fölső része az egyik oldalon előre, a másikon hátrafelé lapozott.

Az új kijelző

A megnövelt felbontással elsősorban a betűrajzolat lett szebb, bár bevallom, a kedvenc Gentium Book Basic-em pont nem a legjobb erre a kijelzőre, ezért is kezd nagyon hiányozni kIára font-tesztje. A gyári fontokat nyilván úgy szedték össze, hogy jól nézzenek ki. A kijelző ráadásul érintésvezérelt, méghozzá infrával, ezért kicsit magas a pereme, ami bizonyos körülmények között bizony árnyékot vet. Kis nehezítés, hogy eddig az Onyxok stylust használtak vezérléshez, és a kontrollokat ehhez igazították: van olyan képernyő, ahol az ikonok picik és a szélen, sarokban vannak, ezeket ujjal elérni nem a legegyszerűbb. Viszont ez szoftverkérdés, remélem előbb-utóbb igazítanak ezen.

Bevallom, ez az idei nagy beépítettvilágítás-mánia nekem nem jön be annyira. Nem rossz, nem rossz, de nem is az igazi. A két fő bajom vele, hogy 1. az energiatakarékosság végett hideg fényű ledeket használnak  2. a fény eloszlása nem teljesen egyenletes. A kijelző alja világosabb, mint a teteje. A helyzet az, hogy ha lesz bármilyen világító-kijelzős vasam, akkor is alapvetően maradok a jó kis Ikea Olebynél, amelyik a maga 500 forintjával, meg a meleg fényű LEDjeivel egyszerűen verhetetlen. Szerintem csak akkor jó a háttérvilágítás, ha nincs más értelmes lehetőség: természetes fény, vagy meleg fényű lámpa.

Kiknek ajánlható?

Szerintem az AngelGlow, hasonlóan a többi Onyxhoz, egy "duplacsövű" szerkentyű, amelyik a Kindle alá és fölé is lő. Egyfelől jó azoknak, akik a világon semmilyen konverzióval nem akarnak foglalkozni, "akik csak txt-t olvasnak", csak fölhajítják az olvasnivalót, és már olvassák is. Másfelől azoknak, akik szeretnek kísérletezni, hogy melyik parser milyen beállításával találják legkényelmesebbnek az olvasást, mert meglehetősen sok kombináció van formátumból, parserből és beállításból, ezt megint nem bíznám a nagymamámra, hogy állítgassa be magának.

Alapvetően azoknak lehet jó, akik leginkább epub formátumban fogyasztanak, és/vagy nem akarnak várni ameddig hivatalosan is elérhető lesz Magyarországról a Paperwhite. Vagy akik jobban szeretik a 4 GB beépített háttértárat a 2 GB helyett, és szeretik a bővíthetőséget (micro SD). Pdf olvasásra a 6" a szerintem a megnövelt felbontással sem komfortos, ha az eredeti lapkép nem hasonló méretű volt. 

Akinek felkeltette az érdeklődését, annak a rendelés előtt melegen ajánlom, hogy térjen be a Koobe márkaboltba, ott vannak a Liliom utca legelején, a Boráros téren, 4-6-os villamosokkal kiválóan megközelíthető, és nézze meg magának. Tökéletesnek nem nevezném ezt az olvasót, vannak apróbb hibái, viszont abszolút szerethető, ez elsőre átjött.

Intro

Nyakunkon a karácsony, és a kiskereskedelemben már kezdetét vette a nagy játszma, amikor az eladók az év legzsírosabb hónapjára várnak, nem alaptalanul, a vevők meg a nagy akciókra, esetleg az utolsó, vagy az utolsó utáni pillanatok raktársöpréseire. Körbekérdeztem hát néhány, a kínálatban érdekelt ismerősömet, mivel készülnek a "vásárra".

Ad Astra

Ők két igazi ínyencséggel jöttek elő, és két derék csomaggal. Megjelent ugyanis egy Itó Projekt művésznevű fiatalon elhunyt japán szerző igazán formabontó műve a <\Harmónia>, ami a tartalma mellett azért is érdekes, mert, mint azt már emlegettük,  a szerző egy xml-szerű pszeudonyelven formázta meg nem annyira kis részét. A papírváltozat mellett elkészült az elektronikus, csak a jogtulaj jóváhagyására vár. 

Ugyancsak megjelent Scott Westerfeld Leviatánja, egy ízig vérig ifjúsági steampunk, első világháborús lépegetőkkel és génmanipulált légibálnákkal, többek között. A könyv tele van illusztrációkkal, kb 50 fekete fehér metszet, amiket csak kompromisszumok árán lehetett egy értelmes méretű e-könyvbe begyűrni. Akinek fontosak a képek, az inkább a papírra nevezzen be, de az elektronikus verzióban is megtalálja őket.

És ha már karácsony, progresszív barátaink összeszedték az eddigi megjelenéseiket, és csomagban is kaphatóak, idén még ;-) Az összes elektronikus 6000 forint, a Világutazó sorozat (ez öt nyomtatott könyv)  9270 forintért vihető. És az sem lehetetlen, hogy még karácsony előtt kijön a Tűz lobban a mélyben című Vernor Vinge  könyv elektronikus változata is.

ekönyv.hu

Progresszióból itt sincs hiány. (Na jó, van. Egy kicsi). A legfontosabb újdonság, hogy mostantól nagyon személyre szabottan lehet e-könyvet ajándékozni, ugyanis az e-digitalnál lehet kapni 5- és 10.000 forintos kuponkártyákat, amit aztán a megajándékozott jól le tud vásárolni, és mégiscsak lett valamiféle fizikai manifesztáció, amit a fa alá lehet rakni. Vagy az ajándék olvasó mellé lehet csomagolni, hogy ne csak warez legyen. (Egy szülő legyen példamutató, ugye ;-)

Ami miatt még blogpirospont jár az ekönyv.hu-nak, hogy lankadatlan  szorgalommal presszionálják a kiadókat az elektronikus megjelenésre, ezért aztán már a harmadik kötet jön majd ki az Ötven árnyalat trilógiából, jön megint izgalmas életrajz, ezúttal Richard Bransoné. És ha már a vámpírok és a zombik kimaradtak a paranormális ekönyv-boomból, az angyalok még ideérhetnek.

Az is kellemes fejlemény még, hogy a legnagyobb e-könyvforgalamzók elkezdtek kooperálni, és kezdik egymás címeit keresztben is árulni, sok esetben elég egy helyre beregisztrálni.

DigitalBooks.hu

Ők is jönnek föl a surranópályán, a legfontosabb hír velük kapcsolatban, hogy a tartalom jelentős bővítése mellett újraépítették a webáruházukat, és egy "hármat fizet - négyet kap" akcióval várják a betérőket. Náluk is van letöltőkártya, több címletben, csak még virtuális.

A letöltőkártyákról. A forgalmazók nem most találják föl a spanyolviaszt, és nem a karácsonyi vásár az elsődleges motiváció. A fizetési tranzakció, pont a leszorított e-könyv árakhoz képest drága, 50-200 forint is lehet, boltoktól függően. Ez a jellemző 500-2000 forintos könyvárakhoz (és 27%os ÁFÁhoz) képest  észrevehető költség. Ezért próbálnak a forgalmazók aggregálni, és csökkenteni a pénzmozgással járó tranzakciók számát. A tranzakciós illeték "népszerűségének" fényében ezt meg tudom érteni.

Koobe.hu

A múltkor azzal poénkodtam, hogy 30 lesz a küszöbár karácsonykor. Hát a Koobe benézett ez alá rendesen. A legújabb low end tabletjeik a már 24 ropi alatt vannak, és aki szerencsés, elkaphatja őket az Auchanban pl. még olcsóbbért.

Van eInk is 30 guriga alatt, de valószínűleg nem ezek fognak nagyot durranni, hanem az Onyx Boox i62HD Angel Glow. Ennek ugyanis nagyfelbontású érintőképernyője van (infrás), integrált világítással  és meghagyták a lapozógombokat is. Lesz róla részletes teszt is nemsokára, addig az ínyenceknek elöljáróban csak annyit, hogy az Adobe parser mellett betoltak rá egy fbreadert és egy coolreadert is.

Érdemes hát benézni a mintaboltba, ami nemrég költözött ki a Boráros térre (a Liliom utca legelejére)

Multimédiaplaza

Dinamikusan manőverező társaság, a karácsonyi akcióik rövidek, de többen vannak. Most (december 15.) például fut egy 20%-os leárazás, de csak hétfő délig (december 17.) tart. Cserébe az összes "elektronikus" termékre él. Az e-könyveken kívül van pl. Kaláka összes, vagy az Egri csillagok, hangoskönyvben. A jövő héten is lesz villámakció, és karácsonyi meglepetés is várható.

Ők is hoznak új szineket a palettára. Egyfelől elkezdtek megjelentetni novellákat, 89 kőkemény magyar forintokért, amit elképzelni nem tudok, hogy éri meg, hiszen egy átlagos fizetési tranzakció kerül ennyibe. A másik, hogy tavalyi pályázat győztes írásai elkezdenek megjelenni. Erről még lesz részletes poszt, mert ezzel a modellel: szöveggyűjtögetés-gondozás-e-kiadás még a Multimédiaplaza jutott a legmesszebbre.

Zárszó

A felsorolás természetesen nem teljeskörű, de igény az van rá. Aki tud valami témánkba vágó akciót, vagy decemberi különlegességet, az ne habozzon megosztani. Előre is köszönjük a műfaj nevében.

Röpködnek a találgatások a szomszédban nyíló Amazon logisztikai bázis kapcsán. Mivel az érintett még nem nyilatkozott expliciten, a leendő versenytársak spekulálnak hangosan.

Biztosat még én sem tudok, végezzünk hát el egy gondolatkísérletet.

Adva van egy príma hardver, amit kis korlátozásokkal de itthonról is be lehet szerezni, nota bene az összes nagyforgalmazónál és komolyan hardverboltban lehet kapni az egy picit felárazott USA-only verziót a Tescotól (akik simán bekamuzták az akciós Paperwhite-ot) a Best Byte-ig. Az eInk eszközök elterjedtségében Magyarországon minimum 80%-ot harcolt ki magának a Kindle.

Vannak az e-könyv kiadók és forgalmazók, akik ha lassan és nehezen is, de megértették, hogy ezt a szegmenst nem megszólítani nettó öngyilkosság, megszólítani viszont csak kemény DRM nélkül lehet. Ezért aztán az elmúlt két évben szépen kiépült az a kiadási kultúra, ami túllépett az Adobe Contert Serveren és natívan szolgálja ki a Kindle felhasználókat tartalommal, még ha a slágercímek gyarapodását bőven lehetne még gyorsítani.

Adva lesz egy logisztikai bázis, itt a szomszédban. Mielőtt elájulnánk, hogy idejön a kedvünkér' az Amazon, én inkább azokkal a véleményekkel tudok egyet érteni, hogy a szlovák testvérek felől inkább a német és az osztrák piacokat veszik célba, esetleg később az oroszt, a mi kis pocsolyánk egyszerűen észre sem vehető az Amazon felől, akiknek a nettó árbevétele a maga 48 milliárd dollárjával 2011-ben csak egy szűk százassal marad el a komplett magyar GDP-től. 

Viszont ugyanezért, miért ne tehetnék meg, hogy belátogatnak hozzánk is, ha már ideköltöznek a szomszédba? Mint vevő, ismerve az eddigi szolgáltatásaikat és üzleti kultúrájukat, ennek csak örülni tudok. A Shopline viszont, aki megpróbál egy kis helyi Amazonná válni, na ők könnyen járhatanak úgy, mint az IWIW a facebook mellett, sok éves előny ellenére hihetetlen sebességgel mosta el őket egy fölkészült és nagyságrendekkel tőkeerősebb brigád.

Érdekes helyzet lehet a kiadóké, akik a magyar jogokat megvették, a magyar fordításokat előállították. Ők vajon örülnek-e hogy felbukkan az eddigi nagykereknél mindenképpen ütősebb formáció, akik viszont 70%-ot visznek jutalék fejében, igaz, hogy övék a világ legjobban működő webáruháza, és ugye mostanság erősen meglendül a magyar piacról kilépő, de magyar tartalmat azért fogyasztó polgártársaink száma. Vagy esetleg, mert ugye működő alternatíva már van, képesek lesznek kiharcolni, hogy legalább a helyi piacon a 70% maradjon náluk. Mely esetben a mostani nagykerek fogják magukat igen nagy lecsóban találni.

Ha lehetne, én most rendelnék az Amazonról egy kütyüt, és megnézném, milyen lesz a 2013-as karácsony.

Naszóval,

volt itt a múltkor az a picit alulkommunikált akció a Kondor-novelláskötettel a középpontban. A jó hír az, hogy van más is, aki ráfut erre az antológia+ekönyv csomagra. Ez pedig a Tuan és  PortalPress, akik a legújabb Mysterious Universe antológiát, az Oligarcha vérvonalát (vajon miért pont ez lett a címe? ez nem sci-fi?? Bocs ;-) hasonló kombinációban jelentetik meg a mai szent napon. 

Azaz a papírkönyvben e-könyv kupon, és ajándékként letölthető a villanyváltozat is.

Viszont mivel két kópia és sok bolt van, ésszel kell válogatni. Egy kicsit én is eltévedtem a lehetőségek között. A következő opciók vannak, a teljesség igénye nélkül:

• Simán elektronikus, a portalpress boltban - 1290 HUF
• Szuperkedvezményes papír az sfportal boltban - 2334 HUF
• Kedvezményes papír a Librinél - 2792 HUF
• Akciós elektronikus-papír duplakiadás - 3230 HUF

A listaár a 3590 a papírra, és 4880 a kombinált bérletre, de ugye a gazdasági racionalitás ezeket a változatokat zárójelbe teszi.

Sci-fi vagy nem sci-fi, én szeretném, ha minden cím hasonló ár- és formátumrugalmassággal jelenne meg. A Librit meg sajnálom, mert eredetileg a múltkori Kondor-buli az övé lett volna, most meg ebből is kimarad.

Kedves olvtársak,

tegnap elfogyasztottuk azokat a bizonyos pizzákat. Nagy örömömre szolgált, hogy minden dobogós versenyző el tudott jönni, és nem kellett egyy pizzafutár-robogóval körbekarikáznom a várost, az Ad Astrától a Multimédiaplázáig. Az még nagyobb örömömre szolgált, hogy eljöttek olyanok is, akik a pizzaverseny után léptek be a százas klubba: az ekönyv.hu és a Goodbook. Az előbbi az ötven árnyalat trilógiával (illetve annak az elérhető két részével) ostromolja a csúcsokat, utóbbi a Láthatatlan természetfotós két nyelven is megjelent verzóival.

Külön öröm volt, hogy egy asztalnál ültek nettó versenytársak, és az együttműködést (világmegváltást ;-) tervezték, nem egymás lenullázását. Bárcsak minden így menne.

És volt egy megvilágosodásom is. Páran nekiálltunk bowlingozni, teljesen tétmentesen. Bevallom, hogy a hobbim mindenfajta lövészet az airsofttól a 12.7x109-ig minden, de tényleg minden. Ezzel együtt ezekben az indirekt angolszász dolgokban, mint golf, dart vagy bowling kifejezetten béna vagyok. Most éppen remek íjászkönyveket forgatok, és abban tanácsolja a szerző, hogy a szemed végig maradjon a célon. Jelentem, kipróbáltam a dolgot bowlingban, és bár a technikám továbbra is a "röhejes" és a "felejtős" kategóriákba sorolható, magam is meglepődtem az eredményen.

Lehet, hogy csak ez a titka az ekönyv-piaci sikereknek is? Tűzzünk ki egy legalább elméletileg elérhető célt és nosza? A többi már megoldja magát?

Akik eljöttek, kérdezgették, hogy mikor lesz a következő? Az 1000 kicsit túl messze van, az 500 talán túl közel. Egy biztos, valami lesz. Maradjanak velünk.

Naszóval, 

van itt ez az akció (via kecsket), hogy a hamarosan megjelenő Magda, a bestiális népszínház utcai mindenes című könyvnek lesz elektronikus változata. Magában nem lehet megvenni, pont mint egy csomó promóciós terméket, csak összecsomagolva a papírral. Azaz a világmegváltásra és a digitális Kánaánra még kell várni egy kicsit, ez egy újabb kísérlet a szép új világ felépítésére.

Két helyen lehet majd így kapni a könyvet, az Alexandránál (ők eddig azért nem pörögték szét magukat az e-könyv témában) és az Agave webshopban. Az összes többi boltban a villanymentes változat lesz, ergo az e-könyv a webshop és az Alexandra ismertségét hivatott növelni. Tessenek imigyen kezelni, és nem kicseszésnek, hogy "mér nincs csak villany opció". Azért nincs csak villany, mert abból nem lehet eleget eladni az önfenntartáshoz, az csak arra elég, hogy a nagy papírterjesztők a szőnyeg szélére állítsák a kicsi és független kiadókat. Akinek a villany kell, vegye meg nyugodtan a papírt, van születésnap, karácsony, és biztos van még olyan konzervatív rokon vagy ösmerős aki papíron élvezi még a folyószöveg áldásait. A könyvben egyébként máshol már megjelent írások, egy-két új novella és egy új kisregény van, összesen kb. 3400 bekezdésnyi terjedelemben. (Durvábbnál durvább címekkel ;-) Megyek is a levéltárba 70 eves újságokat szemlézni) Aki szereti Kondort, ezt is szeretni fogja, aki még nem ismeri, ezekkel az írásokkal elkezdheti a barátkozást.

Még egyszer, senki sem tudja még a magyar tutit (legfeljebb sejti), ez is egy kísérlet. Amit pozitív tapasztalatok (vagy építő bírálatok) nélkül nem fognak folytatni. És szerintem az rossz lenne.

UPDATE: kis polémiánk nem maradt észrevétlen. 99% százalék, hogy a promóciós időszak elmúltával lesz majd csak e-változat is elérhető a boltban. Az ár és a megjelenés időpontja egyelőre még nem meghatározott.