E-könyv olvasók

Kedves Olvtársak,

mint azt bizonyára tudjátok, jó nagy volt az arcom május elején a példányszámok telkintetében. Fel is tette a kezét az első versenyző rögtön, hogy ő már bizony nagyon közel van az általam olyan bátran bevállalt határhoz. Nem, nem azért jelentkezett, mert az irodalmárok éheznek), hanem hogy - igen helyesen - alázatra tanítson.

Aztán viszonylag hamar összeállt a koncepció, és nem annyira később már eredményt is tudtam hirdetni. És most, kedves barátaim az Úrban, megvan a dátum is, amikor a felhajtás legteljesebb mellőzése mellett átadom a pizzákat a győzteseknek. Se hőlégballonos belépő, se fehérruhás szüzek, se vörös szőnyeg. Bocs.

Ez pedig november 19.-e hétfő este. A helyszínt még szervezem, igyekszem egy bowlingos helyet belőni, hogy az egy asztalhoz ültetett versenytársak az esetleges nézeteltéréseket azonnal, de biztonságosan le tudják rendezni. (A lőtér meg foglalt volt :), oda majd az ezerpéldányos dzsemborit szervezem)

Akinek kedve van csatlakozni, tartson velünk (igyekszem akkora pizzákat hozni, hogy egyedül úgyse bírják megenni.

Akik biztosan ott lesznek, névsorrendben, az Ad Astra (Felhúzhatós lány), Botond, aki Markovics (Isten gépei),  ekönyv.hu (akik most lemaradtak a dobogóról, de nagyon dinamikusan jönnek föl) és a Multimédiapláza (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei).

Meg lehet kérdezni olyan okosságokat, hogy mi a sikerük titka, mik a terveik és hasonlók. Hogy milyen új címekkel és akciókkal akarják felülmúlni ezeket a sikereket. És el lehet mondani, hogy mit vár tőlük a piac, milyen címeket olvasnánk és mennyiért. 

A buli a pizzáktól eltekintve önköltséges, úgyhogy mindenki azt mond, amit akar :)

Aki tervezi, hogy eljön, az a hozzászólások között jelezze, hogy lássuk a foglalásnál, hogy mekkora hellyel készüljünk.

Enzo bácsi

UPDATE: megvan a helyszín és az időpont is. Mammut Bowling Club és 18.30-tól. Viszem a molinót is, hogy odataláljon az is, akivel még nem találkoztunk.

Van az úgy, hogy a szeretett olvasót baj éri. Meg olyan is, hogy garanciaidőn túl. És addigra már annyira a szívéhez nő az embernek, hogy inkább mindenféle költségekbe veri magát. Többen is megtaláltatok már azzal, hogy javítást, vagy törött olvasót kerestek javítás céljára. Sajnos a javításban nem vagyok jó, de a megoldáskeresésben igen. Ez a poszt azért van, hogy legyen egy cserebere-rovat kifejezetten a törött olvasók tulajainak. Hiszen, mint arra már volt precedens, két töröttből esetleg össze lehet rakni egy jót. Szóval aki alkatrészt keres, vagy törött olvasóját hasznosítaná, az a hozzászólások között ezt megteheti.

És hogy még egy kis segítség is legyen, van egy roppant ügyes kis csapat, úgy hívják őket, hogy APPSolute, és elsősorban Apple termékeket javítanak, iPhone kijelzőcsere és társai. Kicsit off, de nagyon kellemes tapasztalatom van velük, a Logitech egeremben cseréltek akkut, amikor az pár év után elfáradt. Azaz a torx-csavarhúzó és a páka művészei ők, de tényleg. Szóval ha valaki tud szerezni alkatrészt, és tényleg csak attól fél, hogy a csavarhúzó és a szalagkábel kifog rajta, keresse őket nyugodtan. Még nincs tapasztalatuk e-könyv olvasókkal  (iPaddel igen ;-), de szeretnének. Azaz akinek van törött olvasója, és már nem akar vele kezdeni semmit, az is keresheti őket, érdeklődnek a terület iránt. Persze nem csak a vérdrámák, és porhanyós kijelzők esetén jöhetnek szóba, nagy gyakorlatuk van a nem user-replaceable akkuk cseréjében is.

Még egyszer, általános tapasztalatuk és renoméjuk már van, az explicit ekönyv-javítási kapacitás még csak most épül. De minden hosszú út egy kis lépéssel kezdődik.

A kép forrása

Sziasztok!

Kijött az új Adobe Digital Editions. Szerintem nem jobb a réginél, de legalább csúnyább. Egy dolog miatt érdemes figyelni rá, végre az Adobe túllendült azon, hogy problémázzon a nem beágyazott fontokon. Ha nincs, vagy hiányos a beágyazott font, kipótolja azt valamivel, nem négyzetek és kérdőjelek látszanak.

Sőt, ez a parser muzsikál már a legújabb epub vasakban, PocketBook Basic New, Kobo pl.

Az a veszélye csak, hogy a régi eInkes vasak nem biztos, hogy megkapják ezt az új parsert, és ha valaki nem veszi észre, hogy nem frankó a fontbeágyazás, (Pl. Droid Sans Mono-t használ bizonyos célokra, abból pedig nincs "gyári" dőlt verzió), majd az olvasóján fogja észrevenni. Ahol bizony kérdőjelek jönnek a szavak közepén.

Szóval epub vizuális ellenőrzésre továbbra is az ADE 1.7.2-t javaslom. A pici gond csak az, hogy Adobe piszok agresszíven tol a 2.0 felé, ultimátumokat szab, és negyven nap múlva kötelezővé teszi az upgrade-et. És az új ADE-vel könnyebb nem észrevenni egy hibát.

Intro

Akinek nem jönnének be az Amazon idei modelljei, vagy egyszerűen csak hazai alternatívát keres, az mostanában találkozhat néhány újdonsággal. Úgy fest, hogy az idei karácsony - most látszó - limitösszege a harmincezer forint lesz az olvasókra, a nagy játékosok ez alá próbálják beszuszakolni a legnagyobb példányszámúnak várt termékeiket. 

A most kövekező sorrend a "látókörbe kerülést" követi, helyezéseket mindenkinek magának kell osztania

xBook-60w

Az első versenyző a WayteQ  üdvöskéje. Eddig elég jókat mondott róla az index és az origó is, de sajnos kénytelen vagyok árnyalni egy kicsit a képet.

A jó hír, hogy 30 ropiért egy 6"-os, Pearl kijelzős készüléket kapunk, tokkal, jól eltalált gombkiosztással, és meglehetősen szép, letisztult, bár nem teljesen ergonómikus GUI-val. A kompromisszumok a részletekben keresendők.

Az első fájdalmas tapasztalat, hogy az epubokat iszonyat lassan nyitja meg. 12-18 másodperceket mértem első nyitásokra, ami nem kevés. Valami átmeneti tárolás lehet a szerkezetben, mert az újranyitások általában gyorsabbak voltak, de az sem az igazi. Ez lehet, hogy az epubnak szól, mert egy iPad is homokórázik rendesen nyitáskor, és nem véletlen, hogy az Adobe parser "elvárta", hogy legyen a forrás (az epubon belül) 300k körüli darabokra törve.

Az olvasó sok formátumot támogat, őőő, elvileg. A DRM-et kezelő Adobe parser mellé feltettek egy fbreader-szerűséget, ami megnyitja a doc-ot, rtf-et, txt-t, meg sok ekönyvformátumot  is, de valami borzalmas igénytelen módon, gyakorlatilag zéró konfigurálhatósággal. Olvasható a szöveg, de nagyjából ennyi.

Az Adobe parser visszaadja a kiadói beállításokat teljesen, vagy  egy az egyben újra lehet állítani a látványt. A második esetben viszont pl. csak egyféle fontot  lehet választani.

A harmadik nagy gondom az volt, hogy a könyveket gyakorlatilag egy alkönyvtárba ömlesztve tartja, se kollekciózás (Collections - Kindle) se alkönyvtárazás (pl. Koobe)  nincs. És mivel be van oda zúdítva párszáz könyv, ha még egyet beteszek, azt már emberes lesz kikeresni. Search van, de egy virtuális billenytűzeten kell gépelni, kurzorgombokkal.

Van az eszközön sok magyar nyelvű ajándékkönyv, (ajándék rakétának meg ne nézd a kipufogóját), de nem sikerültek valami fényesen. Egyrész gyakorlatilag tökegyforma a borítójuk, azaz a borítók közt böngészve nehéz megtalálni azt,  amit keresünk (cserébe könnyű kiszúrni a saját feltöltést) másrészt a folyószöveg formázása nem magyaros. Aki komolyan akar a kollekcióból olvasni, annak szerintem bele kell piszkálnia az epubba/css-be.

Verdikt: a vas ígéretes, de a szoftvert finomítani kéne.

PocketBook SURFpad

Lássuk be, már itt van az a generáció, akinek a nettó olvasás már nem pálya, akik facebook vagy twitter nélkül rosszul érzik magukat. Ha ez patologikus méreteket öltene, már neve is van a betegségnek, nomofóbia. Ők a tabletek legelszántabb fogyasztói, de nem feltétlenül engedhetik meg maguknak a drágább vasakat.

Nekik szánják az idei szezon leggyorsabban fogyó tabletjeit. A SURFpad ilyen. Kicsi, könnyű, jól hordozható, Androidból az ICS van rajta. Interfészek a szokásosak, micro USB, micro SD, és WiFi. Még egy előlapi kamerára is futotta, konferenciázni, skypeolni. Nagyon nem políroznám, Android deszkát, rajta cool readert, vagy Aldikót mindenki látott. Alapvetően szoftverben és teljesítményben  jól el van találva, és a vas is jól össze van rakva. Az akkuidő persze nem összemérhető az eInkes vasakkal, tölteni kell rendszeresen, és hajlamos standby módban is merülni szépen.

Egy gyenge pontja van, és az nekem nagyon fájt, éspedig hogy a célárat tudják tartani, a kijelzőn spóroltak. 30 ropiba sajnos csak a 800x480 fért bele, igaz a kapacitív verzió. A pinch-zoom működik rendesen, amire szükség is van, mert az apró betűk nagyjából olyan élményt nyújtanak, mint régen a tintasugaras nyomtatók, amikor eláztatták a papírt és szőrösek lettek a betűk. Nagyobb betűket használva viszont vállalható a minőség, csak akkor meg nem fér kis túl sok szöveg a kijelzőre.

Verdikt: a méret és a funkcionalitás tetszik, egy lényegesen jobb kijelzővel drágábban is megvenném. Igaz, nem olvasónak.

PocketBook Basic New (PocketBook 613)

Mai harmadik versenyzőnk szintén a PocketBooktól érkezett. 6", Vizplex, de alig marad el a Pearltől. A gombok száma még kevesebb, de ettől még nagyon használható maradt, sőt. Pár dologban sikeresen rávert a WayteQre.

Először is gyorsabb, nem kicsit. A homokórázás praktikusan nem létezik. A másik, hogy nagyon kellemesen van kitalálva a navigálás az anyagok között. Először is az újdonságokat, és az utoljára olvasottakat mindig felhozza, hogy x új könyv pl., így nagyon könnyű megtalálni őket. A másik, hogy engedi a folderezést szépen. A harmadik, hogy szerintem ebben már a v2-es Adobe parser van, ami nem annyira érzékeny a  beágyazott fontok hiányára. A beállítási lehetőségek hasonlóak, mint a WayteQnél. Itt is van sok "rendszerfont", de ha van a könyvbenbeágyazott, működik a multifont szépen.

Ez a szerkezet is "mindenevő", ugyanaz az fbreader intézi. Itt azért, ha nem is volt túl barátságos, de legalább a fontokat, a lapképet (fontok, margók, sortáv)  lehetett állítani. 

Demoanyagból magyar nyelvű tartalom (még?) nincs rajta, sok világnyelvű (angol, német, olasz, holland, orosz (!), ukrán (!!) akad. Az epubok igen tisztességesen össze vannak rakva (iniciálék, tompasorok stb), de itt is egységes a borítókép. Igaz, nem találtam olyan nézetet, ahol sok borítót látnék egyszerre. Van még egy pár alkalmazás, (pl. sakk, sodoku, naptár, képnézegető). Ha a világot nem is ezzel váltják meg, de kellemes figyelmesség. Audio nincs, ellenben microSD kártyával bővíthető.

Linux fut rajta, és viszonylag barátságosan lehet konfigurálgatni. A konfig file-ok olvashatóak, a szótár dict állományokat eszik, sőt még a rendszermagyarításhoz is hozzá lehet piszkálni, ha valakinek nem tetszene a szórend ;-) A legkeményebbek pedig varázsolhatnak rá elválasztószótárat.

A tok, a WayteQkel szemben, nincs benne az árban, azt valahonnan még keríteni kell hozzá.

Verdikt:   Az áruház nélküli olvasók között teljesen kellemes teljesítményt nyújt, karácsonyra ajánlható.

Bocs, az előző poszt akkorára sikerült, hogy kiverte a blog.hu biztosítékát. Itt a folytatás.

Dworkyll

Miért is lesz egy tisztességes polgár könyvkalóz?

Már 5 éves koromban tudtam olvasni (írni azóta sem igazán). Kezdetben csak a boltok feliratait, cégéreit böngésztem, ezek többnyire csupa nagybetűkből álltak, így egyszerű volt. Aztán jöttek az újságcikkek címei, majd maguk a cikkek, amelyekből persze majdnem semmit sem értettem, de a betűk a belőlük összeálló, értelmes szavak megbűvöltek. Jöttek a könyvek. Mesekönyveim igazából sosem voltak, az elérhető polcokon az un „ifjúsági irodalom” sem volt túlreprezentálva, ellenben volt Arany Könyvtár, Jókai összes művei és az Olcsó Könyvtár (még a nagyon kis alakú, papírborítós, az ’50-es években kiadott darabok) kötetei, Rejtő művei, az Albatrosz könyvek, így 6-7 évesen már ezeket olvasgattam. Szerencsémre senki sem szólt bele, hogy mit olvashatok, így korán megismerkedtem a felnőtteknek szóló könyvekkel (itt most ne a „felnőttfilmek” kategóriájára gondoljunk) és rájöttem, hogy vannak jó, érdekes írások és olyanok, amelyek nekem nem tetszenek, nem értem őket, nem tudom magam beleélni a szereplők helyébe (némelyiket tíz-húsz évvel később elolvasva rájöttem, hogy csak nem fogtam fel a rejtett értelmét, azt, amiről ténylegesen, a szavak elsődleges értelme mögött szól, másokról meg nem tudom, mi is tetszett rajta 7-8 évesen). Az indiános történetek csak később kerültek a kezembe, mikor beiratkoztam a könyvtárba, ahol rájöttem, hogy van külön „gyermekirodalom”, a gyermekkönyvtárban és ha valami olyat keresek, ami ott nincs meg, megkérhetem a könyvtáros Olga nénit, hogy kérdezze meg a felnőtt könyvtárat, hogy náluk megvan-e. Szerencsémre nem zavart el, mint a legtöbb felnőtt az ilyen kéréssel jelentkező gyereket, hanem segített.

Nagyon szerettem olvasni, ez gyakorta a zongora gyakorlási idő rovására ment, így a zongoraművészi ambícióimat (pontosabban a családom néhány tagjának ilyen ambícióját, mert én tudtam magamról, hogy legföljebb jó iparosa lehetnék a szakmának, művésze sosem) fel kellett adni. Meg még sok mást is, ahogy az mindenki életében előfordul, de a könyvekről sosem mondtam le.

Az első munkakönyves fizetésemmel a zsebemben az első utam az antikváriumba vezetett, ahol majd felét el is költöttem szépen…

Az élet úgy hozta, hogy pár évre fel kellett hagynom a könyvvásárlással, de könyvtárat mindig találtam. Aztán egyenesbe jöttünk, rátaláltam a munkahelyi könyvárusokra, akiknél részletre is lehetett könyveket venni, így kis házi-könyvtárunk folyamatosan bővült, időnként azzal fenyegetve, hogy ránk dől az egész…

Húsz-egynéhány évvel ezelőtt számítógépekkel kezdtem foglalkozni, így rászoktam a képernyőn olvasásra. A szakirodalom jórésze, és a kézikönyvek, használati utasítások viszonylag hamar átköltöztek a nyomtatott médiáról a képernyőre, így természetessé vált, hogy ott olvassuk. Az internet előtt a BBS-eken terjedt az ilyen olvasnivaló.

Hosszú ideig az ilyen olvasás helyhez kötött volt, hisz a számítógépeink nem tudtak elszakadni a konnektortól, vagy ha igen, azt is igen rövid ideig. Aztán megszületett a PDA. Kicsi, kézben tartható, lehet rajta olvasni utazás közben is. Igaz, egy eléggé elfuserált formátumot kezel, így keresni kellett egy olyan programot, amivel a megszokott doc, txt és hasonló állományokat a neki megfelelő pdb, prc formátumra lehet konvertálni. Itt gyorsan szembesül az ember azzal, hogy kedves anyanyelvünk néhány hangjának képi megfelelőjét nem igazán ismeri a nagyvilág. Ékezetes betűinket vagy egyáltalán nem, vagy csak hosszas macerával lehet beleszuszakolni az olvasnivalóba, így megtanultuk ékezetek nélkül is élvezni a szöveget (nem szórakoztató, de van amikor kell). Öreg számítógépesek még emlékezhetnek az utf-előtti idők szabványharcaira. ASCII, kiterjesztet ASCII, CWI, CP-852, ISO-8859-2, stb…

Nos kaptam egy (főnököm által levetett) PDA-t és beleástam magam a konverzió szépségeibe. El voltunk így pár évig. A szöveg olvasható volt, túl sok formázást nem tudott megjeleníteni, de regények, képeket nem tartalmazó szakkönyvek számára épp elfogadható.

Később a PDA helyébe egy HP iPAQ lépett. Ebben már színes kijelző, mobil Windows és kicsit több memória lakott. Azonnal keresni kezdtem azt a programot, amivel a konvertált könyveimet tovább olvashatom. A prc miatt hamar ráleltem a Mobipocket Readerre, nagy örömmel feltelepítettem, majd nagyot koppantam. Ez a prc nem az a prc. Sajnos a kiterjesztés félrevezető, a Mobipocket Reader által használt prc nem a pdb leszármazottja, hanem a mobi formátumot takarja. Ezzel manapság is össze lehet futni, mert a pdb/prc fájlok még közkézen forognak, bár eszköz ami kezeli őket jóideje nem kapható már.

Mindenki, akinek ilyen kis olvasó eszköze van, hamar szembesül azzal is, hogy az olvasnivalót (magyar nyelven) megvásárolni nem nagyon tudja, vagy összeszedi a neten, vagy előállítja maga. A netről leszedhetőek túlnyomórészt „nyers” állapotúak, azaz valaki bescannelte a nyomtatott könyvet, ráküldött egy karakterfelismerő (OCR) programot (ebben nagyon jó pl. a magyar fejlesztésű Recognita, csak kissé drága, így a legtöbben a scannerhez kapott, olyan amilyen programocskát használják, ami meg is látszik az eredményen. Pl. az, hogy nem, vagy nem jól kezeli az ékezetes betűket.), az eredményt úgy ahogy van feltöltötte a netre és nagyon büszke volt magára. Nos az ilyen szövegek inkább idegesítők, mint olvashatók. A formázást hírből sem ismerik, a nyomdahibák helyett többszörös mennyiségű OCR hibát tartalmaznak. Ezekről később még lesz szó.

Marad a saját előállítás. Itt két út van, mindkettő törvénybe ütköző, így aki ezt teszi, megkapja a könyvkalóz rangot a törvény előtt. Az én értelmezésemben kevésbé bűnös út, amikor a papíron, nyomtatott formában a polcon lévő, saját tulajdonú könyvet alakítja valaki magának elektronikus formára. A könyv jogos tulajdonosaként – szerintem – semmiféle kárt nem okozok azzal, ha más formában is olvashatóvá teszem magamnak és családomnak a kötetet. Ennek rengeteg oka lehet, a helytakarékosságtól a cipelhetőségen (egy kis iPAQ-ban többtíz kötet kényelmesen elfér a zsebemben) át mindenkinek más. A lényeg: elő kell venni a scannert, szépen sorban oldalanként beolvasni, majd ráküldeni az OCR programot. Az eredményt fentebb már leírtam. Félkész, hibákkal teli szöveg, amivel még dolgozni kell, hogy élvezhető legyen. Szerintem ugyanez a „bűnügyi kategória”, ha a tulajdonomban lévő könyv scannelt másolatát a netről szerzem be. Ezzel magamnak megspóroltam a scannelés és ocr-ezés munkáját, a javítás azonban igencsak ritkán úszható meg. Kivéve, ha igénytelenek vagyunk.

A neten turkálva találtam néhány prc-t, amelyeken látszott, hogy valaki sokat foglalkozott vele. Nem voltak bennük a megszokott ocr hibák, a formátumban megjeleníthető szövegformázások (címsorok, kiemelt szövegek, versszakok, néha még képek is) is fellehetők, tartalomjegyzék, és más nyalánkságok, amitől a könyv könyv és nem ömlesztett szöveg. Persze a prc puritánságán nem tudtak túl lépni, de amit ebből ki lehet hozni, azt beletették. Láthatóan egy „szabvány ajánlás” szerint készültek. Megtetszett és magam is kezdtem ehhez igazodni az általam előállított prc-knél.

Teltek az évek, megjelentek az okostelefonok. Az iPAQ meg kezdett egyre jobban idegesíteni azzal, hogy napi 40-50 perc használattal (szigorúan csak olvasás, munkába menet, onnan jövet) kétnaponta tölteni kellett. Motoszkálni kezdett bennem a gondolat: telefont mindenképp cipelnem kell, hozzá tartozik a munkámhoz, ki sem kapcsolhatom. Ha már van akkora kijelzős, mint az iPAQ-é, miért ne vonnám össze a két funkciót? Egy kütyü, egy töltő (sőt egy sem, mert szabad USB mindig van valahol). A szép új telefonomra egyből beszereztem a MobiPocket Reader megfelelő verzióját, nagy örömmel elindítottam és nagyot koppantam. Használható, de épp csak. Külön virtuális billentyűzet program kell mellé, mert az érintőképernyőt nem kezeli (fura, mert a winmo verzió igen), könyvjelzőzni nem lehet, stb… Keressünk mást. Prc képes olvasó gyakorlatilag nem létezik Symbian-ra. Mi van még? FictionBook (FB2) olvasóból számtalan. Ez a formátum, ha lehet még puritánabb, mint a prc. Gyakorlatilag ismeri a cím, alcím, versszak, idézet, alapértelmezett bekezdés fogalmát, oszt slussz. Beágyazott képek, sortávolságok hangolása és hasonlók? Ismeretlen. Ellenben a prc forrásául szolgáló html-t másodpercek alatt lehet egy kis linux (vagy windows alatt cygwin) shellscripttel fb2-vé konvertálni. A script összeállítása eltartott egy darabig.

A keresés persze nem állt le, így rábukkantam az e-pub formátumra. Amikor a próbálgatás közben rátaláltam a neten az Alice csodaországban angol, rajzokkal illusztrált e-pub verziójára, tudtam, hogy ezt kerestem. Mindent tud amitől a könyv könyv és nem csak szöveg. Amit egy nyomda egy könyvbe bele tud tenni, azt az e-pub (minimális kompromisszummal), vissza tudja adni. A megfelelő olvasóval.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Attól, hogy egy olvasó képes e-pub-ot olvasni, még nem biztos, hogy az olyannak fog látszani a kijelzőn, amilyennek az alkotója megálmodta. Az alapvető probléma az, hogy az e-pub szabvány ajánlásait nem minden olvasó program fejlesztő képes beépíteni a programjába. A szöveg megjelenik mindegyikben, abban nincs hiba (illetve van, de erről később), de a szépségeket, amivel az e-pub több mint pl. az fb2, nem mindegyik. Mivel az e-pub is egy (több) xml, az fb2 is egy xml, a parserek (olvasó/értelmező program) képesek a szöveget kibogozni és megmutatni, de a formázási utasításokat csak nagyon kevés képes helyesen értelmezni és megjeleníteni, mivel az e-pub képes olvasó programok túlnyomó része eredetileg fb2 olvasóként született. Ha egy olvasó kütyü képességeinél az fb2 és az e-pub egyaránt benne van a listában, kezdhetünk gyanakodni, hogy a gyönyörű e-pubjaink nem egészen olyanok lesznek, ahogy ezt megálmodtuk. Ha Adobe DRM-es e-pub-ot is tud kezelni, akkor van remény, mert ezek többnyire a ADE (Adobe Digital Edition) alapján fejlesztett programok. Sajnos manapság az ADE az egyetlen e-pub olvasó, ami képes az e-pubban használható beállításokat úgy-ahogy megjeleníteni. Ennek is vannak korlátai, de ez tudja a legtöbbet kihozni a forrásból.

Közben a prc (mobi) szabványt kitaláló és a MobiPocket Readert istápoló céget az Amazon nevű internetes kereskedő cég felvásárolta (többek között emiatt is maradt úgy a Symbian-os olvasó ahogy) és erre alapozva kitalálta, majd megvalósította a Kindle családot. Ez egy e-papírt használó olvasó eszköz. Kezdetben meglehetősen drágán, majd az üzleti modellt újragondolva, szemtelenül olcsón kezdték árusítani a készüléket. Rájöttek, hogy a kütyü eladásakor akár veszíthetnek is, ha ezzel megalapoznak egy később több e-book eladását lehetővé tevő kapcsolatot a vásárlóval. A sok pénz a folyamatos eladásokban és nem az egyszeri nagy bevételben van. A prc korlátai adottak, azokon túllépni nem nagyon lehetett. Emiatt az Amazon a tablet piacra kilépésével (Kindle Fire) egyidőben kitalálta azt a formátumot is, ami már felér (sőt bizonyos pontokon el is hagyja) az e-pubbal. Ez a KF8, aka MOBI formátum. Úgy rakták össze, hogy a fájlban benne van az új (KF8) és a régi (prc, vagy KF7) formátumú fájlcsomag egyaránt, így – elvileg – a régebbi (K3-tól) és az új olvasók egyaránt képesek kezelni. Ez a K3-ak esetében nem minden fájlra igazak, némelyiket nem tudják megnyitni, de mostanában kijöttek azok a firmware-k, amelyekkel ez a probléma megszűnik.

Igazából ez az írás azért született, mert lassan a magyar kiadók is rákapnak az e-pub/prc készítésre, de sajnálatos módon néhányan rossz irányba indultak és piacra kerültek az igényesebb „házibarkács” szintjét sem elérő példányok. Otthon, magán célra elmegy, de boltban árusítva, vagy bolt oldaláról egyfajta bemutatónak szánva ingyenesen letölthető darabok esetén inkább visszariaszt, mint ösztönöz a vásárlásra. Az elkövetett hibák egy része már olvasás közben is látszik, más részük csak a forrást böngészve. Erre persze mondhatnánk, hogy minek a forrást nézegetni, ha az olvasó élményét nem zavarja. Nos, ha a forrásban felesleges hulladék maradt, az a fájl méretét növeli. Manapság ezzel nem sokat szoktunk törődni, de többünket zavar. Ezen kívül, mivel az e-pub és az olvasó programok is folyamatosan fejlődnek, nem kizárt, hogy később ezek megjelenítik azt, amit manapság nem, illetve később, újabb formátumkonverziónak alávetve az ilyen forrásokat, sokkal több munkát okozhatunk magunknak, mintha most kigyomlálnánk, ami nem oda illő.

Ettől lesz egy e-könyv igényesen kivitelezett és ehhez kell a könyvkalóz szenvedelmessége, avagy a jó iparos szakmai önérzete.

Szóval: szeretek olvasni, szeretem a jó, szépen kialakított könyveket. A tartalom és a forma együtt adja meg egy kötet értékét és ez igaz az e-könyvekre is. Ha ezt nem kapom meg a pénzért sem, akkor kénytelen vagyok előállítani magamnak és ha ettől könyvkalóz lettem, hát így jártam.

Sokan példát vehetnének erről a blogról. Egyfelől szent őrültek gyülekezőhelye (és ebbe magamat is beleértem) másfelől ha vannak is vérmes véleményütközések (azok pedig vannak) a legtöbbször abból is konstruktívan jövünk ki.

A minap volt egy kis vitánk az egyik poszt alatt. Ez a vita kellően inspirálóan hatott az egyik rendszeres olvasónkra, akinek az azonosságát saját kérésére nem tesszük közzé. Nevezzük csak egyszerűen Maximalista Olvtársnak, vagy röviden Maxnak. Max a csúcsokat ostromolja, és szerencsére a tapasztalatait velünk is megosztja.

Olvassátok, okuljatok.

A könyvkalózkodás tematikát továbbra sem szeretnénk bátorítani, de tény, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, és momentán a civileknél gyűlt össze a legtöbb tapasztalat. A tudás innentől hozzáférhető. Ha valakinek kereskedelmi ajánlata lenne Max irányába, keressen nyugodtan, továbbítom a kérést.

Dworkyll

PS: bár sok szó esik a posztban a könyvkalózkodásról, alapvetően ez egy gyártástechnológiai írás. A kalózkodást kérdéskört ne itt feszegessük, arról tervezek egy önálló posztot. Akinek mondandója van róla, az tartogassa még egy kicsit, hamarosan elsütheti. Sajnos az írás nagyobb, hogysem a blog.hu motorja egyben megenné, ezért két részletben közöljük.

A szenvedelmes könyvkalóz

Miért is lettem könyvkalóz? Hosszú, de egyszerű a történet, akit érdekel a „tanoda” után elolvashatja, itt most egy tapasztalatokon alapuló leírás/ajánlás következik az e-könyvek előállításról, bárki számára elérhető programok segítségével.

Hogyan is lehet/kell egy nyers, bescannelt, majd ocr-en átzavart szövegből e-book-ot készíteni? Esetleg egy kiadónál a rendelkezésre álló forrásszövegből ugyanezt? Az eszköztár mindkét esetben azonos, a munka az elsővel némileg több.

Szükséges programok

Itt abból indultam ki, hogy épp elég bűncselekmény gyanánt a könyvkalózkodás, ezt tegyük olyan programokkal, amelyek bárki számára elérhetőek és ingyenesen használhatóak. A kiadóknak persze némelyiket meg kellene venni, hogy tényleg jogosultak legyenek a használatra. Erről az adott program licence ad pontos információt.

LibreOffice 
Ez az StarOffice-ból, több lépésben kialakult irodai programcsomag. Testvére az Apache OpenOffice (korábban OpenOffice.org). Jelenleg a LibreOffice-nak két „ága” van, a 3.5.7, illetve a 3.6.2 a legfrissebbek. Akinek még nem volt telepítve, annak érdemes először a 3.5.7-et felrakni. Okáról később. Linux és Windows verzióban egyaránt használható.

LibreOffice extension-ok
Ezek a programba betölthető kiegészítők. Alapvetően a writer2epub-ra  lesz szükségünk. Ha ez a link nem jó, el lehet indulni a forrástól is. Ez olasz nyelvű, de a Download megtalálható könnyen. A telepített LibreOffice-ba betölthető a Kiterjesztéskezelővel (az Eszközök menüben található), vagy kettőt klikkleve az oxt-n.

A másik, amit javasolt használni, a LightProof Grammar checker. Ez (beállítástól függően) figyeli a többszörös szóközöket, gondolatjel-kötőjel hibákat, kicseréli a törtjeleket valódi törtjel karakterekre, kezeli a triplaponotkat, kérésre az „f” ligaturákat, és még számtalan dolgot. A hibákat/ajánlásokat kék aláhúzással jelzi.

A LightProof extension-t nem tudjuk hozzáadni a 3.6.x sorozathoz, mert egy "kivonatolt" részét már tartalmazza és telepítés közben ezzel összeakad. Ha a 3.5.x sorozathoz hozzáadtuk és ezt update-ljük 3.6.x-re, örökli a korábban telepített verziót és teljes értékűen használható lesz. Emiatt érdemes a kezdő LibreOffice-ozóknak előbb a 3.5.7-tel indulni. Ha ezt a kiegészítőt nem akarjuk használni, mehet egyből a 3.6.x legfrissebb verziója (elvileg félévente van frissítés).

A fentieken kívül számtalan extension-t lehet letölteni hozzá, ki-ki a neki megfelelő készletet rakhatja össze.

Ha valaki FB2-t is szeretne, kiválóan használható az OOOFBTools kiegészítő. Ez orosz fejlesztés (ahogy a FictionBook formátum is), így a mellékelt leírás orosz nyelvű, de maga az extension beszél" angolul, így a használata nem lehetetlen oroszul nem olvasóknak sem.

Sokszor segít az „Alternative Searching” vagy „Alt. Find and replace” kiegészítő, ez megtalálható a kiterjesztéskezelőből indított „További kiterjesztések letöltése” linken. Ebben rengeteg előre definiált „reguláris kifejezés” alapú keresés benne van, nem kell kitalálni, hogy hogyan is kell pl üres sorok keresését definiálni.

Sigil e-pub editor 

Van belőle windowsra, linuxra, mac-re, 32 és 64 bites, ki-ki a neki megfelelőt használja. Ez egy e-pub forrásszerkesztő, aminek van WYSIWYG üzemmódja és forrásszerkesztő módja egyaránt, menet közben lehet oda-vissza váltani. Beépített szintaxis ellenőrző figyelmeztet a be nem zárt tag-ekre, hibásan használt opciókra. A betöltött e-pub-ot automatikusan a megfelelő könyvtárszerkezetbe rendezi, ha az eredetileg nem ilyen lett volna. A „book” nézetben nagyjából azt látjuk, amit majd az olvasó program fog mutatni. A „nagyjából” azt jelenti, hogy a QT alap miatt ugyanazon az oldalon nem tud egyszerre dőlt és vastagított szövegeket megjeleníteni, de minden egyebet (beágyazott képek, táblázatok, iniciálék, beágyazott betűtípusok) úgy mutat, ahogy az majd egy ADE képességekkel bíró olvasón látszani fog.

A ma reggeli frissítéssel (0.6-os verzió) sok változást, bővítést vittek a programba, amelyek közül az egyik némileg nehezíti a magyar billentyűzetet használók életét. Az Altgr billentyűnket Ctrl+Alt-ként érzékeli, így mindaddig, míg az Edit - Preferences - Keyboard Shortcuts beállításnál ki nem cseréljük azt a 4-5 kombinációt, ami Ctrl+Alt+valamit tartalmaz, nem tudjuk beírni pl a & karaktert a megszokott módon. A lényeg, hogy egyelten olyan se legyen köztük, ami CTRL+Alt kombinációt igényel.

Kindlegen 
Létezik Windows, Linux, MAC verziókban. E-pubból MOBI (KF8) formátumra konvertál. Parancssoros alkalmazás.

Valamilyen szövegszerkesztő (text editor). A Notepad minden windows-os gépen ott van, de elég fapados. Helyette inkább a PsPad (http://www.pspad.com/), vagy a Notepad++ (http://notepad-plus-plus.org/) javasolt. Mindkettőhöz létezik magyar felület, rengeteg funkcióval segítik az xml/html fájlokban turkálókat. Kiegészítőkkel tovább okosíthatók. Én mindkettőt használom, mert kis eltérések vannak a kezelésükben. Shell scripteket inkább a pspaddal, e-pub xhtml-eket inkább a notepad++-szal javítgatok. De mindenkinek megvan a maga kedvenc és megszokott editora, használja azt. Ha képes az xml/html tag-ek kiemelésére és kezelésere, már jó.

Valami, amivel szétszedjük a Kindlegen által generált mobi-t. Ez akkor kell, ha prc-t is akarunk, a mobipocket readerhez, vagy egyéb, prc-t olvasó ketyeréhez. A mobival nem mindig bírnak el, ráadásul a mobi 3-4-szer akkora, mint a prc (ami egyébként enne van a mobiban).
Erre én a Calibre  Mobi-Unpack kiterjesztését használom.

A kicsomagolt prc forrást a MobiPocket Creatorral  lehet prc-vé alakítani.

Műveleti sor

Legfontosabb feladat a forrásanyag rendbetétele. Ehhez el kell olvasni, ki kell javítani a tördelési és ocr hibákat (kiadók esetében sem árt, ha valaki újra elolvassa, mert mostanság elég sok, bár szerencsére csökkenő számú, sajtóhibát lehet a nyomtatott könyvekben is találni). Rengeteg módja van, sokan makrókat írnak hozzá, én jobb szeretem a „kézi” megoldásokat (keres-cserél). A makrók is ezt végzik, csak gyorsan és igazából követhetetlen módon.

A forrásunk lehet eleve formázott, szerkesztett, ocr hibáktól mentes (kiadónál/nak dolgozunk), de épp csak felismerhető szerkezetű, ocr-ezett anyag is. Gyakoribb a második, így azt boncolgatnám inkább.

Tehát: betöltjük az anyagot a LibreOffice writer-be. Ha ez nem eleve odt, a folyamat meglehetősen lassan tud elindulni. Kivált, ha rtf-fel kezdünk. Várjuk ki türelemmel, majd ahogy kész mentsük ki odt-be, zárjuk be a programot, majd újra indítsuk el és olvassuk be az imént mentett odt-t. Nem lett szebb, de egy csomó memóriát felszabadítottunk a továbbiakhoz. Érdemes 5-10 perces automatikus mentést beállítani, mert általában rengeteg módosítás következik.

Állítsuk be az Eszközök, Beállítások, Libreoffice Writer, Formázási segédletek panelén, hogy mutassa a nem törhető szóközöket, tabulátorokat is szerkesztés közben, így feltűnik, ha valahol felesleges van belőlük, vagy ha valahonnan hiányzik.

A formázás beállításával kezdjük. A tipikus ocr kimenet valamelyet hasonlít az eredeti kötetre, de az oldaltörések hiányoznak, a címsorok talán elkülönülnek, de csak „helyi” formázással, nem külön bekezdésstílussal szedve, stb…

Mielőtt nekiállna valaki a tördelésnek, egy alapszabályt meg kell tanulni. A szerkesztő program oldalakkal operál, a könyvekhez szokott szemünk is azt követné. Az e-book olvasók ellenben nem. Ott egy folyamatos „papirusztekercs” látszik, aminek a szélessége adott és a képernyőt mint egy csúsztatható ablakot tologatjuk le-föl rajta, ráadásul ezen a tekercsern a betűk mérete nem eleve meghatározott, olvasás közben változhat és változik is, kinek-kinek az ízlése szerint. Azaz ne a megszokott oldalakban, csak azok arányaiban gondolkodjunk a tördelésnél. Nem tudhatjuk, hogy az olvasón mekkorák lesznek a betűk, milyen széles és magas lesz ez az ablak. Azaz semmit ne állítsunk fixen képernyőpixelekre, vagy tipográfiai pontokra méretezve. Ez némileg ellentmond annak, hogy pl. a betűmérete meg kell határoznunk, ahogy a sormagasságokat, sorközöket, bekezdések egymástól való távolságát, de ezt ahol lehet tegyük „arányítva” és %-ban, ahol nem, ott meg inkább pt (tipográfiai pont) méretekkel, nem pedig cm, mm, vagy px mértékegységekkel. Egy idő után megszokja az ember azt a gondolkodásmódot, hogy az alapértelmezett bekezdés betűméret 12pt, minden mást ehhez arányítunk, tehát a címsor ennek duplája, másfélszerese, háromszorosa, stb. Ahogy az adott kötet igényli. A LO Writerben megadható az alap betűméret %-ában, de ha az arányokkal számolunk, megadhatjuk konkrét pt adatokkal is. Javasolt az oldalakat A5-ös, 36pt széles (minden irányban) margókkal felvenni. Így elég közel leszünk az elterjedt 600x800-as, 6"-es e-book olvasókhoz méretbe és arányokban is. Az esetleges képeket is a sorok méretéhez arányítva állítsuk be, bár végeredményként ez is fix px méreteket fog eredményezni, de hozzászokunk ehhez az arányított látásmódhoz.

Minden könyv elején van borító, ezzel itt most nem kell foglalkoznunk. Van copyright oldal, ahol felsorolják a mű megalkotásában résztvevőket, rögzítik azt a jogot, ami ellen épp vétünk, megadják az eredeti mű címét, ha fordításról van szó, stb. E-book esetében nem fontos, hogy ezek ugyanúgy 2-3 oldalra legyenek tördelve, mint nyomtatva, bár ha a szerkezet megkívánja, a megfelelő bekezdések elé beszúrhatunk egy lapdobást. Vigyázat, néha az ilyenek egy üres oldalt eredményeznek, ezért érdemesebb a beszúrás helyett a legfelülre kerülő bekezdés paramétereinél megadni, hogy ez előtt lapot kell dobni. Úgy általában is szokjuk meg, hogy a lapdobásokat, és bekezdéstávokat mindig a következő bekezdésnél állítjuk be. Ha tehát két sor között nagyobb térköz kell, mint a megszokott, akkor nem az előtte lévő sor alsó margóját (térköz bekezdés alatt), hanem a következő sor felső margóját (térköz bekezdés fölött) állítsuk 0-nál nagyobbra. Ez a prc miatt kell, abban ugyanis nincs értelmezve az alsó és a jobb margó.

Mindenképp külön oldalra kell kerüljön a főcím, ami tartalmazza a szerzőt, a kötet címét és gyakorta a kiadót.

Ha már belekezdtünk a bekezdésstílusok létrehozásába, érdemes átgondoltan dolgozni. A writer2epub megkívánja, hogy azokat az egyedi bekezdésstílusokat, amelyeket használni akarunk az e-pubban is, a „w2e_” karaktersorral (macskakörmök nélkül) kezdődő nevekkel lássuk el. A konverzió előtt erre figyelmeztet is, így érdemes eleve így kezdeni. Az alapvető bekezdéseket (címsor, lábjegyzet, alapértelmezett, jobbra igazított, stb…) nem kell, ezeket automatikusan kezeli, de az általunk létrehozottakat igen, különben ezek a bekezdések egyszerű alapértelmezettként <p> </p> kerülnek át, ami nem lesz jó. Nálam tipikusan ilyenek szerepelnek: w2e_first, w2e_bigtopmargin, w2e_stanza, stb… Fontos, hogy a címsorok a Writerben beépített Címsor 1, Címsor 2, stb… stílusúak legyenek (mármint a nevük, a beállításaikat szabadon piszkálhatjuk), ezeket h1, h2, stb… stílussal menti át. Ha nem ezeket használjuk, nem tudja elkészíteni a toc.ncx-et és a „html” tartalomjegyzéket.

A minap belefutottam a writer2epub egy korlátjába. Egy könyv rengeteg idézetet és hozzá tartozó szerzőt, megjegyzést tartalmazott, amelyek méretüktől függően más-más elhelyezési beállítást igényeltek, így több mint 60 bekezdésstílust sikerült létrehoznom. A konverzió egy index túlcsordulással elszállt. Jeleztem a kiterjesztés készítőjének, de még nem válaszolt. Az biztos, hogy amint lecsökkentettem ezt a mennyiséget a felére, az e-pub gond nélkül létrejött. A pontos határt nem tudom. Emiatt a kész e-pubban kézzel kellett visszaállítani az eredetileg elképzelt formázást úgy 40-50 ponton.

Tipikus beállítások nálam (nem kötelező, de bevált):

Oldal: A5, minden oldalon 36pt margó

Alapértelmezett bekezdés: 12pt méretű betű, 115%-os arányos sormagasság. Bekezdés alatt-fölött 0pt távolság. Sorkizárt (justified), Fejezetkezdő első sor 12pt behúzással. Jobb és bal margó 0pt. Fattyú (3) és árvasorok (2) figyelése. (ezt elvileg az e-pub olvasók kezelik, gyakorlatban még nem láttam olyat, de nem baj, ha benne van)

Fejezetkezdő bekezdés: 12pt méretű betű, 115%-os arányos sormagasság. Bekezdés alatt 0pt, fölötte 24pt vagy nagyobb távolság. Sorkizárt (justified), Első sor 0pt behúzással. Jobb és bal margó 0pt. Fattyú (3) és árvasorok (2) figyelése.

Címsor 1: 24-36pt betűméret, a betűtípus a könyvtől függ. Címsor 1 előtt lapdobás. Sormagasság betűtípusfüggő. Vannak nagyon magas betűtípusok (pl Matrix Tall), amelyek megzavarják a parsereket, és ha nem adunk 200%, vagy esetleg nagyobb sormagasságot, levágják a betűk alját vagy tetejét. Ki kell kísérletezni, de majd az e-pubban. Általában nem szoktam vastagítani, elég a nagyobb méret. Alsó-felső távolság 0. Igazítás: könyvfüggő.

Címsor 2 és továbbiak: 18-24pt betűméret, ha kell vastag, vagy dőlt, esetleg eltérő típus. Fölöttük 24-36 pont térköz, alattuk 0. Igazítás könyvfüggő.

Versszakok: Betűméret 12pt, ha prózába beszúrt versek, akkor dőlten szedve. Felső margó 12pt, egy versszak sorai „lágy sortöréssel” (Shift+Enter) elválasztva. Így egy versszak, egy bekezdés. Balra zárt (esetleg középre igazított, de ez általában nem túl szép), méretfüggő bal margóval, amit érdemes %-ban megadni. Ez a kijelző szélességében értendő, azaz 25%, a képernyő negyedéig betolt sorkezdés. Behúzás nincs, bekezdés egybentartása javasolt, bár egyelőre ezt sem kezelik az e-pub olvasók. Az utolsó versszak után következő sor vagy, 12pontos „felette” térközzel beállított bekezdés, vagy olyan, mint a fejezetkezdő, de csak 12pt felső margóval.

Így haladva szép komótosan beállítjuk a kötet formáját. Ez viszonylag gyorsan megy, mert nem foglalkozunk a figyelmes olvasással, csak pörgetni kell az oldalakat és ahol kell, beállítani. Sajnos rtf-ből kiindulva minden bekezdés Default lesz, az eltéréseknél egyedi beállításokkal, amelyeket gyakorlatilag bekezdésenként kell leszedni a bekezdésen kiadott „jobbklikk – Közvetlen formázás törlése” lépsekkel. Ez egyben törli a bekezdésben található dőlt vagy vastagított szövegek beállítását is, így ezeket vissza kell állítani.

Tapasztalati javaslat: A szövegben megtalált fejezetcímtől a következőig kijelölöm az összes bekezdést, majd duplaklikk az „Alapértelmezett” formázáson. Visszafelé pörgetve azok a bekezdések, amelyek nem vették fel az Alapértelmezett kinézetét, tartalmaznak valamilyen helyi beállítást. Dőlt betűket, lábjegyzet mutatókat, ilyesmiket. Ezeket meg kell jegyezni, majd az adott bekezdésen alkalmazni a „közvetlen formázás törlését”, aztán visszaállítani amit kell. Kicsit munkás, de megéri. Lehetne automatizálni is, de az több hibát okozhat, amelyeket később tovább tartana javítani, mint maga a művelet.

Persze a közben megtalált hibákat is érdemes javítani.

A tördelés beállítása után jöhet a nyers hibakeresés. Ez még mindig nem a figyelmes átolvasás, csak a durva hibák megkeresése.

Tipikus hibák, ocr után:
Felesleges sortörések. Ezek az eredeti kötetben az oldalak végén megtörő bekezdésekben szoktak megjelenni, ha az ocr program nem képes egyesíteni az ilyen mondatokat. Viszonylag gyorsan meg lehet őket találni egy „regular expression” (reguláris kifejezés) alapú kereséssel. Vagy rákeresünk az olyan sorokra, amelyek nem „.:!?” végűek, vagy megkeressük azokat a sorokat, amelyek kisbetűvel, vagy szóközzel kezdődnek. Legjobb mindkét keresést megcsinálni, előbb a sorvégekre, majd a kezdetekre. Néha nagybetűvel kezdődik egy ilyen feleslegesen kettétört sor második része, így azt csak a kisbetűs sorkezdetre vonatkozó keresés nem találná meg.

A reguláris kifejezés alapú keresést a Ctrl+H-ra megnyíló ablakocska „Több beállítás” gombja mögötti részen lehet beállítani. Vigyázat! Ha benne marad a pipa később, akkor egy olyan cserére, ami „.”-ot (pont) tartalmaz, a teljes szöveget képes lehet lecserélni.

A reguláris kifejezésekkel érdemes megismerkedni, de tudni kell, hogy némileg eltérőek lehetnek a mintaértelmezések a különböző szerkesztőprogramokban.

Példa:
^[:lower:]
Ez keresi meg a soreleji kisbetűket, ha a „Kis és nagybetű megkülönböztetése” be van kapcsolva a kereső ablakban.

[^\.\:\!\?]$
Ez meg a sorvégi nem „.:!?” karaktereket. (LibreOffice Writer „nyelvjárásban”)

Az ilyen sorokat egyesítsük. A triplapont (html kódban: …) karaktert jobb esetben csak 3 db pontként adta vissza a scanner és az ocr, ennek cseréje gyorsan megoldható (vigyázat, ne maradjon bekapcsolva a „reguláris kifejezésre” keresés, mert ezzel az egész szöveg triplapontokra cserélhető véletlenül), de előfordul .. . vagy .:. esetleg .., és még számtalan variáció is. Ha használjuk a LightProof kiterjesztést, ez szépen aláhúzza mindet. Figyelni kell az aposztrofra is. Ezt majdnem mindig a „sima” ' karakterként adja vissza az ocr, ami magyar szövegben hiba. Cseréljük a normális szimpla „hiányjelre”, az pont az ellenkező irányba dől, mint a billentyűzetről bevihető verzió.

A párbeszédeket tartalmazó sorok kötelezően „gondolatjel – nem törhető szóköz” (html-ül: – ) karakterpárral kezdődnek. Innen a kötőjel, szóköz irtandó. A cseréhez a „reguáris kifejezés” használata javasolt, mert azzal meg lehet adni, hogy a sorok elején lévőket akarjuk cserélni. A szövegben gondolatjel helyetti kötőjeleket a „ - ”, „ -, ”, „ -; ”, és a „ -[:alpha:]” (ez megint csak a reguláris kifejezés bekapcsolását igényli) keresésekkel találhatóak meg.

Gyakori ocr hiba, hogy a párbeszédet jelölő sor eleji gondolatjeleket felsorolásjelként értékelik, és a szöveget felsorolásként jelenítik meg. Ez nagy hiba, ki kell javítani. A LO Writerben, ha be van kapcsolva a „formázási segédjelek mutatása”, nagyon szembeszökő az ilyen probléma. Tipikusan tabulátorok (gyakran mindkét oldalon több) vagy nem törhető szóközök közötti kötőjel vagy gondolatjel után következik a szöveg. Ki kell jelölni ezt a karaktersort, és a Keres-cserél funkcióval gondolatjel-nem törhető szóköz kombinációra cserélni.

Mindenképp ki kell szedni az üres sorokat és a többszörös szóközöket. Ez utóbbi egyszerű. Rákeresünk az egymást követő két szóközre és lecseréljük egyre. Ezt addig kell ismételni, míg azt nem mondja a cserélő rutin, hogy nem talált többet.

Az üres sorokra „reguláris kifejezéssel” találhatunk rá:
^$
Ez a teljesen üres sorokat találja meg, amelyekben semmi nincs a sor eleje „^” és vége „$” között. Érdemes lehet még a „^ $”-ra is rákeresni, ha egy sorban egy szóköz van csupán, azt is megtalálja.

Az üres sorokkal való tagolásról itt-ott vita folyik. Van aki szerint jó, ha ilyen van a szövegekben, mert ha txt-re konvertál valaki, akkor megmaradnak a tagolások, míg ha az e-book-okban szabályos alsó-felső margókkal operálunk, a txt-re konvertálás után ezek elvesznek. Nos a szabályos e-book olvasók az üres sorokat nem mutatják meg, hiába vannak a könyvben, emiatt pont az elválasztó funkció vész el. Maradjunk a szabályos és bevált távolságbeállításoknál, az üres sorokat pedig takarítsuk ki. A txt-re konvertálást meg egy shellscripttel kell elvégezni, ami a megfelelően méretezett (tehát 0-nál nagyobb felső margóval bíró) sor elé beszúr egy üres sort.
A tabulátorokat is el kell távolítani. Ha „tabulált” tagolásra van szükség, azt keret nélküli táblázatcellákkal érdemes megoldani, akkor biztosan nem fognak szétcsúszni a szövegeink, míg a tabulátorok méretét nem tudjuk az olvasó programok számára meghatározni, az vagy adott, vagy a program beállításainál meghatározható, azaz mindenütt más lesz. A jól (a kijelző szélességének %-ában) méretezett táblázat ellenben mindenütt olyan lesz, amilyennek elképzeltük.

Ha ezeket a hibákat szépen kijavítottuk, jöhet az olvasás. Ez elmaradhatatlan. Legjobb az eredetivel összevetve olvasni, azaz ha valahol valami nem egészen tiszta, fellapozzuk az eredeti kötetet és megnézzük, hogy mi szerepel a nem értelmezhető szó helyén. Lehet, hogy már ott is rossz volt. Az olvasást elvégezhetjük az LibreOffice-on belül és külön egy e-book olvasón is. Ha a tördelés közben azt látjuk, hogy nincs túl sok javítani való a szövegben, akkor érdemes egy nyers e-pub-ot készíteni, azt áttölteni a mobil olvasóra, és ott olvasni. Eközben a hibás részeket megjelöljük és a könyvjelzők vagy megjegyzések alapján a hibákat javítjuk a forrás odt-ben. Ha nagyon sok a hiba, akkor ez kevéssé hatékony, a LibreOffice helyesírás ellenőrzője és azonnali javítási lehetőség sokat gyorsíthat. De ez ebben a formában nem annyira élvezetes, inkább munka, mint olvasás. De kihagyni nem lehet semmiképp. Számtalan olyan szó lesz a könyvben, ami értelmes magyar szó, helyesírásilag is jó, csak épp nem oda való. Az ocr program nem értelmesen olvasta a szöveget, hanem a szótárából kiválasztotta azt a szót, ami a legközelebb áll a betűképhez. Ez vagy jó oda, vagy nem. Ezeket is javítani kell, persze az eredeti szöveggel összevetve.

E-pub generálás:

Nem túl bonyolult dolog. A telepített writer2epub 3 gombot tett a Writer „Eszköztárai” közé. Egy sarkára állított szögletes zöld „e” betű, egy ugyanilyen kis kék i-vel és egy ilyen kis piros p-vel.
Az utolsó a beállító gomb. Túl sok dolog nem módosítható. Ami fontos: mutassa-e a metaadat ablakot a konvertálás előtt (érdemes bekapcsolni). A „Helyezi W2E hitelek végén a könyv” magyarul azt engedi meg, hogy az e-pub végére beszúrjon egy oldalt a W2E logójával.

A kék i betűs gombnál lehet a metaadatokat kitölteni. A Document Preferences-nél megadható, hogy akarunk-e tartalomjegyzéket (ez a html tartalomjegyzéket, azaz a könyvben is megjelenő, a fejezetekre mutató linkeket tartalmazó generált jegyzék és nem a toc.ncx): Add Index page… Az „Index” szó helyére beírható a Tartalom és akkor ez lesz az oldal címe is.

Beállítható, hogy h1, h2 és h3 címsoroknál szabdalja-e a könyvet fájlokra. Ez fontos kérdés, ugyanis ahol vág, ott mindenképpen lesz oldaltörés. Ha a kötet szerkezete a h2, h3 szinteken nem kezd új oldalba, akkor azoknál ne legyen darabolás. A „Split Files every xxx kb” az ADE butasága miatt kell. Az nem képes az e-pubot kezelni, ha a benne lévő xhtml-ek valamelyike nagyobb, mint (talán) 260kb.

Itt megadható a widow és orphan (özvegy és árva, magyarban inkább fattyú és árva) sorok beállítása. Ezt az alapértelmezett bekezdés stílushoz hozzá is fogja adni a styles.css-ben. Ha módosítani kell, később a Sigilb-en megtehetjük. Elvileg be lehet állítani a betű (font) beágyazást is, de nekem még sosem sikerült megfelelően, így inkább kézzel csinálom később.

A harmadik (pontosabban az első) gomb ugyanazt hozza fel, amit az „i” betűs, ha a beállításoknál megadtuk, hogy a metaadat panel nyíljon meg konvertálás előtt. Ha nem, akkor nem. Az OK-ra indul a konverzió.
Az eredmény – ha sikeres – egy e-pub, aminek a neve ugyanaz, mint az odt-é. Ha nem sikerül, hanem hibaüzenetet ad, akkor kereshetjük, mi baja. Ebben nem tudok tanácsot adni. Egy lehetséges problémát feljebb leírtam.

A kész e-pub-ot be kell dobni a Sigil-be. Szó szerint. Egérrel ráhúzzuk a Sigil ikonjára és megnyílik, beolvassa és lehet javítani.

Kezdődik a munka szebbik része, az e-pub „forráskódját” alakítgatjuk kedvünkre. A Sigil jó tulajdonsága, hogy a nézetnél kiválasztható a „split”, ami azt jelenti, hogy a szöveg a nagy ablakban felül könyv formában, alul pedig xhtml forrásként szerepel. Ha ebbe belejavítunk felül rögtön látszik a módosulat. Mint már jeleztem némi hiányosság, hogy a dőlt (italic vagy emphasized) szövegek nem minden esetben jelennek meg ténylegesen dőlten, ez a Sigil alapjául szolgáló Qt libek hibája.

Először is pakoljuk be a betűinket. Ez elkerülhetetlen akkor is, ha teljesen szokványos betűkészleteket használunk, mert az őű karaktereinket az olvasók egy része csak akkor jeleníti meg, ha az benne van a beágyazott betűkészletekben. Más része még akkor sem, de az olyanokkal nincs mit tenni. A beágyazás két lépésből áll. Először fizikailag hozzá kell adni a betűfájlokat az e-pubhoz. Jobb klikk a Fonts mappán, „Add existing files” és már kereshetjük a szükséges fájlokat.

Tudnunk kell, hogy az olvasó programok csak akkor jelenítenek meg dőlt betűket, ha azok ténylegesen ilyen formában ott vannak az e-pubban. Azaz egy normális könyvhöz kell az alap betűkészlet (regular) és annak dőlt (italic) formájú fájlja is. Magyar könyvekben vastagítással nem illő kiemelést csinálni, de ha mégis, akkor kell a betűkészlet vastag (bold) és esetleg a vastag-dőlt (bold-italic) verziója is. Ez mind egy-egy külön fájl. Ha a címeket vagy bármit az alapértelmezettől eltérő betűvel akarunk megjeleníteni, azokat is hozzá kell adni a könyvtárhoz. Az e-pub ajánlása otf formátumot ír elő, nekünk meg általában ttf-jeink vannak. Tulajdonképpen házi használatra az is jó, de ha szabályosak akarunk lenni, először be kell szerezni, vagy elő kell állítani az otf-eket.

Kis kitérő: a fontok ugyanúgy szerzői jogvédelem alá esnek, mint a szövegek, de a betűkért eladott példányonkénti licence díjat kellene fizetni. Azaz ahány darab e-pub-ot sikerül eladni, annyiszor csengetni kell a felhasznált betűk készítőinek, vagy jogtulajdonosainak. Ez szép kis összeg lehet, meg amúgy is szeretek becsülettel könyvkalózkodni, így megkeresem a kötetben használt betűkhöz kinézetben legközelebb álló szabadon használható típust. Rengeteg ilyen található csak van egy kis hibájuk. Általában nem tartalmazzák a magyar ékezetes karaktereket. A legtöbben „éáíó” még csak akad, de „őű” nem. Tehát ezt is meg kell csinálni. A betűk kereséséhez nagyon jó kiindulás a http://www.myfonts.com/WhatTheFont/ oldal. Ide fel kell tölteni a szövegről készített képernyőképet (screenshot), lehetőleg az ott megadott paraméterekkel (fekete-fehér, bmp, max. 160pixel magas, a betűk jól elkülönülnek egymástól (be lehet közéjük húzni úgy egy függőleges vonalat, hogy egyok sem ér hozzá), stb…) és megkeresi a hozzá leginkább hasonlítókat.

Betűkészítésre, javításra a legjobb program a FontForge. Windowsra a http://fontforge.softpedia.com/ oldalról lehet letölteni, linux esetén része a disztrónak, csak telepíteni kell. Nem mennék bele tipográfiai és betűmetszői kérdésekbe. Ékezetes betűket úgy lehet viszonylag gyorsan és a betű képéhez igazodóan előállítani, ha a megfelelő pozícióba (azaz az őŐűŰ helyére) bemásoljuk az oOuU betűt (amelyik kell), majd az éáí (már ha van, mert ha nincs, akkor macerásabb a dolog) valamelyikéről levágott ékezetet, eltoljuk jobbra, készítünk egy másolatot, azt eltoljuk balra, betartva a szükséges arányokat, majd a kész betűt elmentjük, Ismétlés a másik hárommal. Ha egyáltalán nincs leszedhető hosszú ékezet, akkor magunknak kell rajzolni, ami nem nehéz de fontos, hogy az adott betűkészlethez igazodjon.

Ha megvagyunk, akkor jön a File – Genrate font. Itt kiválasztjuk az otf-et és mentünk egyet. Nagyon rigorózus kollégák bekapcsolhatják a mentés előtt validálás opciót is, ezzel ellenőriztetve a betűk minőségét, de a legtöbb esetben ezzel több napos munkát sikerül magunkra venni. Kijavítani az eredeti „betűmetsző mester” trehányságait nem mindig felemelő, de mindenképp aprólékos meló még akkor is, ha a FontForge a legtöbbet egyszerű „klikk a Fix gombra” módon javítja. A ttf-jeinkből is hasonlóképp tudunk otf-et csinálni, FontForge-ba be kell olvasni a ttf-et, majd Generate Font, otf, hajrá.

A Fontforge még arra is jó lehet, hogy csökkentsük a kész e-pub méretét. Pl néhány spéci, csak a könyv címéhez, vagy pl. a főcímekhez használt betű miatt nem biztos, hogy érdemes egy komplett utf-8 készletet tartalmazó, megabájt méretű fájlt betolni az e-pubba, amikor pártíz kb-ból is megoldható. Ilyenkor a javasolt metódus: készíts másolatot az eredeti fájlról. Töltsd be a másolatot a FontForge-ba. Töröld ki az összes olyan karaktert, ami nem fordul elő a könyvben ezzel a betűtípussal szedve. Mentsd el. Add hozzá az e-pubhoz. Az is járható, hogy készítesz egy új fontot, abba bemásolgatod az eredetiből a karaktereket, de ez csak annak könnyű, aki már nagyon otthon van a betűmetsző szoftverek kifejezésrendszerében, pontosan tudja, melyik adat mit jelent, minek milyen értéket kell adni, mert egy új fájl gyakorlatilag üres, minden alapadatot be kell vinni, ami egy kész fájlban már benne van. Nem sok, úgy 40-60 változó, némelyikről nem sikerült kiderítenem, mire is szolgál. Jobb a törölgetés…

A fontokat tehát bepakoltuk a helyükre, már csak a könyvben kellene, hogy megjelenjenek. Ehhez benne kell legyenek a content.opf-ben (ezt a Sigil előzékenyen kitölti, nem kell vele foglalkozni) és a styles.css-ben. Ott viszont két helyen. Egyszer az elején, a fontdefiníciós területen. Valahogy így kezdődik egy jó styles.css (fontos: az e-pub olvasó kis- nagybetű érzékeny a fájlnevekben és a definíciókban egyaránt):

@namespace h "http://www.w3.org/1999/xhtml";
@font-face {
font-family:"Magyar Linux Libertine N";
font-style:normal;
font-weight:normal;
src:url(../Fonts/MagyarLinLibertineN.otf)
}
@font-face {
font-family:"Magyar Linux Libertine N";
font-style:italic;
font-weight:normal;
src:url(../Fonts/MagyarLinLibertineNI.otf)
}
@font-face {
font-family:"Inicialek";
font-style:normal;
font-weight:normal;
src:url(../Fonts/Inicialek.otf)
}
Majd ahol használjuk. Először megadjuk az egész könyv alapstílusát és az Alapértelmezett bekezdését.


@page
{
margin: 2%;
}
body
{
font-family: "Magyar Linux Libertine N", serif;
}
p
{
margin:0pt;
text-indent:0em;
text-align: justify;
font-size: 1.00em;
font-family: "Magyar Linux Libertine N", serif;
widows: 2;
orphans: 2;
}

Ezután azokhoz a bekezdésekhez, ahol ettől eltérnénk, szintén megadjuk a paramétereket:

span.logo {font-family:"Inicialek"}

Ez pl. egy logo, amit kénytelen voltam az InkScape és a Fontforge segítségével betűvé alakítani. Ha képként szúrom be, a szöveg méretének változtatásakor ennek mérete nem változna. Viszont olyan helyen szerepel, egy mondat közepén, ahol mint egy különleges karaktert használják. De ha karakter, akkor legyen is karakter, tehát betűvé kellett alakítani. Azért Inicialek.otf, mert már több ilyenem is van, ezeket ebben a fontfájlban tartom és amelyik kell azt használom, illetve ha újat kell létrehozni, ebbe rakom bele, de az e-pubba csak annyi kerül bele, amennyi ott kell.

Fontok a helyükön, jöhetnek a képek. Ha az odt-ben volt címkép, azt a writer2epub beillesztette az e-pubba, az első oldalra. Ajánlatos ezt gyorsan lecserélni valami jó minőségűre, mert az odt-ből újratömörítve került ki. Javasolt az elterjedt olvasók 600x800-as méretén belül maradó, de azt valamelyik irányban kitöltő képet beilleszteni. Úgy általában is a képek esetén abból induljunk ki, hogy az olvasók túlnyomó része ilyen paraméterekkel bír, tehát nagyobb képekkel ne bombázzuk, vagy ha mégis, akkor lehetőleg ezen méretek többszöröse (duplája, négyszerese) legyen. Ez ugyan a méretnek nagy pofont ad, de legalább a kép megjelenítő rutint nem terheljük le, illetve a kicsinyítés után nem lesz annyira gáz az eredmény. Azért a kisebb jobb…

A képek helye az Images mappa. Minden kép, ami az e-pubban előfordul ide kerül, ide hivatkozik rá a megfelelő oldalon és mindet érdemes kicserélni az eredetijére, mert az odt-ből átméretezve kerülnek át, gyakran elég csúnyára sikerednek. Fontos, hogy azonos névvel nem lehet bemásolni, előtte törölni kell, majd jöhet a helyettesítő darab, felülírni nem hajlandó. Amennyiben a címkép generálását is beállítottuk a w2e-nek, és az odt-ben is volt egy címkép, akkor az e-pub Images könyvtárában ugyanazt a képet megtaláljuk két méretben és minőségben. Igazából elegendő csak az, ami az első xhtml-ben is megtalálható, a másikat ki lehet törölni, csak ne felejtsük el a megmaradót megadni „Cover”-ként. Erről lejjebb lesz még szó.

Amennyiben egy új xhtml-t kell beszúrni (ritkán, de előfordulhat), a <head> </head> közötti részt másoljuk át egy már eleve létezett xhtml-ből „code” nézetben, hogy biztosan benne legyen a „style” definíció. Enélkül a styles.css-ben hiába állítgatunk bármit, erre a fájlra nem lesz hatása, az ebben lévő tartalom egy alapbeállítással fog megjelenni, ami biztosan nem megfelelő.

Ha ez is megvan, alaposabb elemzésnek vetjük alá a styles.css-t. Érdemes azokat a bekezdésstílusokat, amelyek biztosan nem fordulnak elő a könyvben, törölni. Legegyszerűbben a Sigil Keres (Ctrl+F) funkciójával deríthetjük ki, hogy egy gyanús típus használatban van-e vagy nincs. A keresés opcióiban választható az „all html files”. Ha egyikben sincs, törölhető a definíció. Vigyázat, teljesen ki kell törölni, a lezáró }-t is, mert ha bennmarad valami, akkor a mögötte lévő stílusokkal gond lesz az értelmezéskor. Ezek a felesleges stílusok a LibreOffice-ban létező, de fel nem használt beépített stílusok. Egyébként elférnek, de jobb, ha nincs semmi „hulladék” a fájlokban.

A megmaradó stílusokat is át kell nézni. Tapasztalataim szerint a kiemelt, nagy méretű betűkkel, illetve nagy térközökkel formázott stílusok esetében ezeket a méreteket és térközöket gyakorta felezni kell, illetve érdemes a 2.48em szerű méretetket átírni 2.5-re, esetleg 2-re, az adott oldal tényleges tartalmától függően. Fontos: csak em, és % legyen mértékegységként a css-ben. A px, pt és társai mellőzendők.

Táblázatok. Ezek nagy problémát okoznak minden esetben, mert az egyes parserek eltérően kezelhetik őket. Csak általános szabályként: a cellák (oszlopok) szélessége mindig legyen megadva, a kijelző szélességének %-ában. Összesen ne érjék el a 100%-ot, csak ha nincs más mód arra, hogy kiférjen a kívánt szöveg. Nem jó, ha mondjuk egy négy oszlopos táblázat esetén hármat beméretezünk, a negyedik meg lesz a maradék, mert pl. a prc olvasók ilyenkor lazán kitolják a táblázat szélét a képernyőn kívülre, ha egy túl hosszú szó szerepel ebben az oszlopban. Olyan, ami elválasztás/törés nélkül nem fér ki.

Tartalomjegyzéket generált a w2e, azzal sok gond nincs. Esetleg át lehet formázni. A css-ben az index kezdetű stílusok adják meg az egyes bejegyzések kinézetét, a Tartalom cím maga h1-es és bekerül a toc.ncx-be is.

Az egyes fájlokhoz „guide” fogalmakat lehet rendelni. Jobb klikk pl. az első xhtml-en, Add Semantics és a listából ki lehet választani pl. a Cover-t. Az egyes fájlokhoz hozzárendelhető fogalmak: Copyright, Colofon, Title Page, Table of Contents, Preface, Glossary, stb… Egy fájlhoz csak egy fogalom rendelhető hozzá így, de ha kézzel belejavítunk a content.opf Guide szekciójába (a Sigil tiltakozik ugyan ellene, de megengedi), akkor egy fájlhoz többet is hozzáadhatunk, de egy fogalom csak egyszer használható fel. Én ki szoktam javítani a megjelenő szöveget a magyar megfelelőjére. Borító, címoldal, szószedet, stb…

Ki kell tölteni a metaadatokat, majd mentés.

Tulajdonképpen az e-pub kész. Az, hogy hogyan fog kinézni, attól függ leginkább, hogy a készítő mennyire jártas az xhtml formázásban, mennyire tudja alkalmazni a css-ben használható paraméterezést, illetve mennyire tartja be az e-pub szabvány ajánlásait. Erről rengeteg dokumentáció elérhető a neten, illetve erősen ízlés és hajlandóság függő, így inkább nem foglalkoznék vele. Egy kiadó e-book gyártójának kötelező a lehetséges maximumot kihozni, így őket külön tanfolyamra sem árt beíratni, ha nincsenek eleve benne a dologban jó mélyen. Házi használatra ki-ki a maga igényének és szabadidejének megfelelően dolgozhat.

MOBI készítés

Nagyon egyszerű. Létre kell hozni az alábbi kétsoros cmd-t:

kindlegen.exe -c2 %1
pause

Ezt elmentjük, mondjuk mobigen.cmd néven a kindlegen.exe-vel közös könyvtárba, mellé másoljuk a forrás e-pubot (az epub kiterjesztésű fájlt ahogy van), majd egérrel rádobjuk a cmd-re. A megnyíló ablak elég gyorsan elpörög, emiatt van a pause a scriptben: ha elszállna valamiért a konverzió, meg tudjuk nézni, mi a baja.

Túl sok hiba nem szokott lenni, ha az e-pub egyébként rendben van. Ha mégis, elég pontosan megadja mi a baj, meg kell keresni és javítani.

A kész mobi kiterjesztésű fájl jó nagy lesz, nagyobb, mint a forrásául szolgáló epub.

PRC készítés

A kész mobi-t első lépésben betöltöm a Calibre-ba. Igazából itt nem sok tennivaló van, bár élő internet kapcsolat estén lehet pl másik borítót keríteni, vagy fülszöveget. Ezt persze vissza is kell vezetni az e-pubba, így ha itt töltünk le valamit, akkor ismét elő kell szedni a Sigil-t, elvégezni a módosítást, majd mobivá konvertálni, és ismét betölteni a calibre-be. Tipikusan az egész folyamat többszöri iterációval (jó esetben 2-3, de bonyolultabb könyvnél 10-20) megy végbe, egyenként ellenőrizni kell pl az e-pub-ot több olvasó programmal, esetleg e-book olvasó, tablet és mobiltelefon segítségével, javítani ahol kell, majd ismét ellenőrizni…

A mobi-nk tehát a calibre-ben van. A Mobi-Unpack kiegészítővel (jobbklikk a könyvön, a megnyíló menüből aktiváljuk a Mobi-Unpackot. Már ha a telepítéskor ehhez a menühöz adtuk). Gyors, bár nem optimális eredményt ad a Split KF8/MOBI parancs. Ez kibontja a fájlból az azw-t, a forrást és egy mobi kiterjesztésű fájlt, amit ha átnevezünk prc-nek, már mehet is az olvasóra, de a mérete még mindig túl nagy, amiből látható, hogy felesleges dolgok is lehetnek benne. Jobb eredményt ad az Unpack parancs. Mivel kissé háklis a célkönyvtár nevére (nem jöttem rá, hogy a szóközök, vagy az ékezetes betűk akasztják-e meg), én a D:\mobi könyvtárat szoktam megadni célnak, de szabadon választott. Létrejön egy mobi7 és és egy mobi8 könyvtár. Minket a mobi7 érdekel. Megtaláljuk benne a html fájlt, ami maga a könyv, az opf-et, az ncx-et és egy Images könyvtárat.

A html egyetlen nagyon hosszú sor, így a legtöbb editor fejre is áll tőle ahogy kell. Igazából nem kell beleturkálni, bár rengeteg felesleges dolgot (pl betűmeghatározások) is tartalmaz, amelyeket a mai prc olvasók nem kezelnek, később meg prc olvasók nem lesznek (ha a dolgok így mennek tovább), de kiszedegetni csak linuxos sed, grep, tr alapú shellscriptekkel lehet hatékonyan, így lehet, hogy jobb békén hagyni. Ha mégis bele kell túrni, fontos, hogy a kimeneti fájl utf-8 kódolású legyen, másképp lőttek az ékezetes betűinknek.

Amit mindenképp ki kell szedni, ha az e-pub-ban volt és a mobi-ba is átengedtük, az iniciálék és a szöveggel körbefolyatott, vagy pl egymás mellé elhelyezett képek, mert a prc olvasókban nagyon csúnya lesz az egész. Ezeket szépen egyenként, kézi munkával a html-ben kell kiigazítani.

Lehet, hogy ilyen esetben jobb eleve két e-pub-ot készíteni. Az egyik lesz Az E-pub és a mobi forrása, a másik meg a prc forrása. Ebből ki kell szedni a betűkészleteket és a rájuk való hivatkozásokat a css-ből (mindenhonnan), az iniciálékat „vissza kell tenni a helyükre” csak betűméret növeléssel jelezni, hogy ott valami különleges van. A körülfolyatott képeket is „normál” képpé kell alakítani. Ezt az egyszerűsített e-pub-ot kell betolni a fentiek szerint a Mobigen-be, majd kibontani belőle a prc forrást és elvégezni a Creatorral amit kell.

Ha szerkeszteni akarjuk a prc forrás html-t, először egy olyan programba kell beolvasni, ami képes a sorokra tördelést elvégezni, vagy egy megfelelő shellscripttel fel kell darabolni, mert az általános editorok ezzel a több száz kB hosszú sorral nagyon nehezen bírnak el, de számunkra is áttekinthetetlen. A darabolást érdemes a „</p>” karaktersor „</p>\n” karaktersorra cseréléssel végezni, egy reguláris kifejezéseket is kezelő editorral. Ez minden „</p>” után befűz egy sortörést. Ha kész, mehet a kedvenc editorunkba.

A feladat: a telepített MobiPocket Creatorral meg kell nyitni az opf-et. Ki kell tölteni a hiányzó metaadatokat (tipikusan: az ISBN, a műfaj meghatározása és a borítókép hiányzik, illetve a kiadás dátumát nem érti, mert más a formátuma, mint amit elvár), fontos, hogy a végén a lap alján lévő (le kell odáig görgetni) Update gombbal hagyjuk el az oldalt, másképp semmit sem csináltunk. Fontos, hogy a metaadatoknál a könyv nyelve is jól legyen beállítva, mert az olvasók abból tudják, hogy melyik szótárat kell hozzájuk társítani. Az e-pub-é automatikusan az lesz, ami az oprendszerünk nyelve, de ott is át lehet állítani másra, meg itt is.

Nagyon fontos!
A kicsomagolt mobiban az e-pubból örökölt „html” tartalomjegyzék is benne van, ami belekerült ebbe a forrásba is, így nem szabad a Creator tartalomjegyzék generátorát használni. Csak a metadata ablakában kell módosítást végezni, sehol másutt. A guide-t esetleg érdemes megnézni, ott megtaláljuk a Tartalomjegyzéket és a többi bevitt információt.

Build. Ha csak 1 warning-ot ad, az általában a borítókép mérete miatt van, de meg lehet nézni, mi a baja. Ha a borító kisebb, mint 800x600 (majdnem mindig kisebb), akkor szokott morogni.
A Creator allergiás a fájlnévben szereplő ékezetes betűkre, így ha az opf fájl nevében ilyet talál, azt ékezetteleníti és hozzáfűz egy hexa kódot. A MobiUnpack-ból ékezet nélküli névvel jönnek ki a szükséges fájlok, a visszanevezést csak a már kész prc-n végezzük el.

A prc-t érdemes egy Kindle készüléken, egy Kindle for valami olvasóprogrammal és a MobiPocket Readerrel is megnézi, hogy a nagyobb csúfságokat még időben felfedezzük és javítsuk. Szerencsére a kindlegen elég jól dolgozik, az adott formátumnak megfelelően végzi a paraméterezést, így ha valami nagyon trükkös dolgot nem felejtettünk a prc forrásban, nem kell aggódni.

Tulajdonképpen készen vagyunk, van egy prc-nk, mobi-nk (KF8), e-pub-unk, meg egy odt-nk. Esetleg ebből lehet pdf-et is készíteni, de akkor nagyon fontos, hogy a Writerben használjuk az árva- és fattyúsorokat, figyeljünk az oldalképre, „csatornákra”, túl sok elválasztásra, szétcsúszó, vagy majdnem üres oldalakra, stb. Ehhez gyakorta kell az egyes bekezdéses sormagasságával, betűméretével, sűrűségével foglalkozni, néha szavanként. Az e-book gyártáshoz ezek nem szükségtelenek és nagyon el is lehet őket rontani, de egy próbát mindenképp megér, már csak azért is, hogy megtapasztaljuk, mit kell egy szedőnek, tördelőnek, oldaltervezőnek végigcsinálni azért, hogy a könyv olyan legyen, amilyennek lennie kell(ene).

Az odt-ből pár kattintással fb2-t is lehet készíteni, a telepített OOOFBtools segítségével. Ahhoz, hogy jól nézzen ki az fb2, és a tartalomjegyzék, az egyes szekciók jól elkülönüljenek, a beállításait tanulmányozni kell, mert az abban meghatározott fejezetstílusokkal operál. Pl. akkor lesz jó a fejezetek tagolása és a címsorok, ha a Level 1, Level 2, Level n bekezdésstílusokat használjuk a Címsor 1, Címsor 2, Címsor n helyett. Ehhez először használni kell az OOOFBTools menüjében a „Load Styles Template in Text” parancsot. A versszakok stílusa a Stanza, a könyv címé a BookTitle, stb. Az, hogy a LibreOffice-ban ezek épp hogy néznek ki, majdnem mindegy, ugyanis az FB2 olvasó programban külön be lehet és be is kell állítani, hogy ezek miként jelenjenek meg olvasás közben. A lényeg, hogy meghatározott nevű stílusokkal tud kezdeni bármit is, az összes többi „alapértelmezett” lesz.
Ha borítót is akarunk az fb2-be, akkor azt a könyv elejére be kell szúrni még a konverzió előtt, a LibreOffice Writer-ben és belekerül a fájlba, ha beállítjuk, hogy így legyen. Tartalomjegyzéket generál az OOOFBTools. Ha mégsem, akkor a címsorok nem a „Level n” szerint vannak elnevezve.

Régebben saját készítésű scriptekkel oldottam meg a konverziót. Volt egy script, ami az odt fájlból kibontott content.xml-t előbb sorokra vágta (ez is egyetlen sorból áll), majd a stílusokat végignézte, a nem használtakat kiszórta, a használatosokból kigyűjtötte a fontos információkat (betűtípus, dőlt, vastag) törölte az összes felesleges formázást, átkonvertálta az xml kulcsokat xhtml tag-ekké, elkészítette a html fájlokat fejezetenként, készített egy toc.ncx-et, egy content.opf-et, és egy html tartalomjegyzéket, majd az egészed beszórta egy előre elkészített könyvtárszerkezetbe. Aztán jött a Sigil-es kézimunka, képek, fontok hozzáadása, css összerakása és mindaz, ami fentebb szerepel már. Egy másik script ebből generált prc forrást, abból meg egy harmadik fb2-t. Ha valakit érdekel, még megvannak, de már jóideje nem használom, sokat kellene/lehetne rajtuk fejleszteni, javítgatni. (gyakorlatilag minden futtatás után módosultak itt-ott, az épp aktuális fájlban tapasztaltak miatt) de az office kiegészítők ezt szükségtelenné teszik.

A folytatáshoz kattints a címre itt lent.

Miért is lesz egy tisztességes polgár könyvkalóz?

Hardverrovat

Bejelentették (a teljesen érthetetlennek látszó iPad4 mellett) az iPad minit. Trollháborúkért tessenek a szablogokra látogatni, itt inkább az e-könyves szempontokat szeretném gyorsan felvillantani

A jó hírek:

• Kisebb lett ;-) Lehet, hogy így már hordozható is lesz, az iPad szerintem nem az. A futkározós felszerelésembe a nagy testvért biztosan nem tenném bele, ez így jó lehet.
• Megmaradt a 4:3 képarány! A széles képernyő sok mindenre jó, de sima olvasásra szerintem ez jobb
• Innentől a dolog kicsit a Canon-Nikon háborúra emlékeztet, akinek már van egy csomó alkalmazása, annak nem kell egy 7"-os Android deszkához minden appot újra megvennie

És a rosszak

• Drága. Nem kicsit, nagyon. Megint, érdemes úgy számolni, hogy ha 7" kell, akkor a rávaló, és egyébként az iTunesból már megvásárolt appok mennyibe kerülnének. 
• Felbontás: 1024x768, ~ 160 dpi. Ez lehet, hogy kevés lesz a Retina után, főleg, hogy olyan eszetlenül nyomják az antialiasingot. 
• Új, csak iPhone5-tel kompatibilis töltőcsati. 

Egy biztos, meg kell nézni közelről.

Több font az iBooksban

Az újonnan érkezők kedvéért: az iBooks epubot eszik szépen, egy sajátos, nem Adobe rendszerű parserrel. Ez alapból figyelmen kívül hagyja a beágyazott fontokat, és mint ilyen, ha több font van egy könyvben, az nem látszott. Legalábbis idén márciusig.

Errefelé ugye minimumkövetelmény a beágyazott font az ékezetes betűk miatt, de ha kibővitjük az epubot a META-INF alkönyvtárban egy com.apple.ibooks.display-options.xml nevű állománnyal, akkor a beágyazott extra fontok is láthatóvá válnak.

Ez kell bele, nagyon pontosan:

<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<display_options>
  <platform name="*">
    <option name="specified-fonts">true</option>
  </platform>
</display_options>

Az iBooks megjelenítést feldobja, az Adobe parserét nem zavarja. Itt van még pár lehetőség annak, aki fából vaskarikán, azaz kötött lapképű epubon akarna dolgozni: link.

És végül: Caecilia a Kindle for iOS-ben

Önmagáért beszél. Végre :D Aki használ Kindle for appot Apple vason, az frissítsen gyorsan.

Sokat fényeztük, de keveset ekéztük az Amazont az ügyfélkezelése kapcsán. Most ekézés következik.

Történt pedig, hogy egy norvég IT szakembernek, bizonyos Linn Nygaardnak, egyszercsak minden figyelmeztetés nélkül törölték az Amazon accountját, a hozzá tartozó pártucat könyvvel egyetemben. Ha addig nem pattintotta volna le a DRM-et a könyvekről, most nézhetne bután, mert az Amazon nem nagyon magyarázta meg, hogy miért csinálta azt, amit. Ellenben ékes angolsággal elküldték a fenébe. Többször.

Idéznék néhány szebb mondatot, a különösen bájos részeket én emeltem ki:

We have found your account is directly related to another which has been previously closed for abuse of our policies. As such, your Amazon.co.uk account has been closed and any open orders have been cancelled.

Per our Conditions of Use which state in part: Amazon.co.uk and its affiliates reserve the right to refuse service, terminate accounts, remove or edit content, or cancel orders at their sole discretion.

Please know that any attempt to open a new account will meet with the same action.

....

As previously advised, your Amazon.co.uk account has been closed, as it has come to our attention that this account is related to a previously blocked account. While we are unable to provide detailed information on how we link related accounts, please know that we have reviewed your account on the basis of the information provided and regret to inform you that it will not be reopened.

Please understand that the closure of an account is a permanent action. Any subsequent accounts that are opened will be closed as well. Thank you for your understanding with our decision

....

We regret that we have not been able to address your concerns to your satisfaction. Unfortunately, we will not be able to offer any additional insight or action on these matters.

We wish you luck in locating a retailer better able to meet your needs

Forrás a teljes levelezéssel:  http://www.bekkelund.net/2012/10/22/outlawed-by-amazon-drm/

Érdemes átböngészni, szerintem van az utolsó levélben egy cut&paste error, amit vagy az Amazon levelezője, vagy a reposzter vétett, de a legtöbben simán átsiklottak fölötte.

A fordítás dióhéjban: Linn accountját valamilyen módon az Amazon egy rejtélyes okból törölt másik accounttal hozta összefüggésbe. Ezért Linn accountját törölték, és így tesznek bármilyen hozzá köthető további accounttal is. Hogy mit tett az eredeti blokkolt account, vagy hogy hogyan kötődik Linn accountjához, ne adj isten mit tehetne Linn az ügy érdekében, azt az Amazon nem hajlandó megmondani. Ellenben sok sikert kívánnak egy másik szolgáltató megtalálásához. Mit modjak, parádés.

Vajon miért lépte ezt az Amazon? Van egy csomó teória, Cory Doctorownak is. Összeesküvéselméletből jó vagyok, úgyhogy gurítanék én is egyet.

1. Norvégia az az ország, ahol van egy olyan vásárlói érdekvédelmi szervezet (Norwegian Consumer Council), amelyik
   1. 2007-ben megtámadja az Apple-t a DRM használatért.
   2. meg is nyeri az akciót
   3. az Apple pedig ejti a DRM-et
   4. lehetséges lenne, hogy Norvégiában illegális  a kemény DRM?
2. Norvégiában az Amazon nem ad el e-könyveket (v.ö. 1. pont).
3. Az Amazon fog egy norvég vásárlót, aki egy angol címen keresztül vásárolgat könyveket. 
4. Megelőzendő az Apple-éhez hasonló fiaskót, kilövi az accountot?

 Na milyen?

Szerencsére ez már nem az a világ, ahol egy ekkora baki észrevétlen maradna, a friss témát pillanatokon belül felplankolják a megmondóemberek és a bulvármainstream-média. És csodák csodája, a hölgy accountját – ismét csak indoklás nélkül – visszaállították. 

Nem gondolnám ezek után, hogy ne vásárolnék az Amazonnál, vagy bármilyen kemény DRM-mel védett helynél, bojkottálni szerintem értelmetlen és felesleges. De az is biztos, hogy az ott vásárolt könyvekről kell biztonsági másolat, amit nem lehet egy hasonló manőverrel lezúzni. Bár ezt talán már három éve megtanulhattuk.

Egyébként meg puha DRM a tuti.

Ez a nap is eljött, kedves olvtársak. Az élvonalban ügyködő Bookline (az ekönyv.hu egyik tulajdonosa) saját kiadót indított. Eddig ugye nem nagy hír, láttunk már ilyet, a Librinek is van kiadója.

De. A két első cím elektronikus verziói egy héttel a papírkiadás előtt  kaphatóak lettek. Az árazás lehetne barátságosabb is, cserébe ígérik, hogy az elektronikus verzió fog extrákat tartalmazni. Kénytelen vagyok idézni a sajtóközleményt, saját kézzel  nehezen írnék le ilyeneket, hogy " túlcsordul a szerelemtől" :D bocs.

A Bookline ezentúl könyveket is ad ki, nem csak terjeszti őket. Bookline Könyvek néven elsőként két kötettel jelentkeznek, ráadásul mindkettő először ekönyvben jelent meg, egy héttel a papírmegjelenés előtt, természetesen puha DRM-mel, epubban, mobiban:

Az egyik egy nemzetközi bestseller Mick Jagger életéről, itt ráadásul exkluzív képmelléklet van, csak az ekönyvhöz. 

Szeretők, szexfüggőség, kábítószerek, pénz, vad tivornyák. A New York Times bestsellerlistáit megjárt szerző szerint Jagger élete még sokkal vadabb és extrémebb, mint gondolnánk.

Mick Jagger, a vitán felül állóan tehetséges zenész, korunk kultúrájának meghatározó alakja, évtizedeken át óvta élete meghökkentő titkait - egészen mostanáig.

Miközben a Rolling Stones fennállásának 50. évfordulóját ünnepli, Christopher Andersen író és újságíró letépi a maszkot a rockzenetörténet egyik legtitokzatosabb ikonjának arcáról ebben a mindent kiteregető életrajzban, amely éppoly kihagyhatatlan, mint Jagger zenei életműve.

A másik könyv egy fiatal sikerszerzőnő, Papp Diána Bodza Bisztró című romantikus regénye: 

A húszéves budapesti fiatalok bulikkal teli életét élő harmincas ügyfélszolgálati csoportvezető, Kulcsár Petra váratlanul egy kis bükki faluban találja magát: egy lerobbant éttermet örökölt rég nem látott apjától.

A lány szíve szerint túladna rajta, de miközben ügyeket intézni jár a faluba, ismerkedik meg az apja szívéhez közel álló emberekkel, akikkel hamarosan barátságot köt; és nem csak az elvesztett édesapjáról alkotott kép tisztul benne, de a fontossági sorrend is helyreáll az életében. Az eleinte sokkoló helyzet szépen lassan megoldást hoz Petra gondjaira, élete elvarratlan szálai sem maradnak elvarratlanok, sőt a szerelem sem várat magára sokáig.

Papp Diána, a Szerdán habcsók után ismét egy fiatal nő nehéz választásairól írt könyvet, amelyből természetesen a megszokott receptek sem hiányozhatnak. A Bodza Bisztró hangos lesz a nevetéstől, túlcsordul a szerelemtől és árad belőle a gasztronómia iránti szenvedély.

Az index cikke itt olvasható a témáról. Még ha csak évi húsz címmel számolnak, de akkor is fontos ez. Már nem a klasszikusok és kötelező olvasmányok porolgatása zajlik, hanem tisztességes kortárs írások. Csak így tovább :-)

Mindig öröm új írókat üdvözölni a blogon. KTamás barátunk jóvoltából az e-könyves forradalom egyik korai állomására utazhatunk vissza. Fogadjátok őt sok szeretettel,

Dworkyll

Kindle: Amazon's Original Wireless Reading Device (1st generation)

Gyakran cserélem a kütyüimet, de nem vagyok gyüjtőgetős fajta. A számítástechnika történetének utóbbi 20-30 évében azonban készült néhány eszköz, amiket mindig is szerettem volna megszerezni. Ezek közé tartozik az utolsó generációs, 12 hüvelykes Powerbook, a világ legszebb laptopja, vagy éppen a Kindle-ök legszebbike, a legelső. Mivel az ekönyvolvasó blogon vagyunk, ebből valószínű kitalálhattátok, hogy ez az iromány az utóbbiról fog szólni.

Amikor pár hete megláttam a vaterán felbukkanni egyet, kiváló állapotban és ráadásul még jó áron is, nem tudtam ellenállni a kisértésnek, hogy végre a kezembe foghassam azt az eszközt, amivel tulajdonképpen elindult az ekönyv forradalma.

Kezdetek

Az első képek-adatok a Kindle-ről 2006 szeptemberében kerültek ki az internetre, az FCC, az amerikai hírközlési hatóság jóvoltából, amit aztán gyorsan megtaláltak szemfüles emberek. Az olvasót a beépített mobilnetes komponens buktatta le, ezt jóvá kellett hagyatni a szervezettel. A Kindle a legforradalmibb tulajdonsága miatt szivárgott ki: ez volt az első olyan könyvolvasó, amihez nem kellett számítógép, hanem közvetlenül az eszközről vásárolhattál a felhőből könyvet.

A kütyü megjelenésig azonban még több, mint egy évet kellett várni: 2007 novemberében mutatták be és 400 dollárba került. A csillagászati ár ellenére olyan népszerű volt, hogy 5,5 óra alatt elkapkodták mindet; akik lemaradtak róla, azoknak egészen 2008 áprilisáig kellett várni arra, hogy újra legyen belőle. Közben az Amazon rohamléptekben építette a Kindle boltot, 2009 februárjában bemutatták a Kindle 2-t, októberben a nemzetközi változatot, a többi meg már történelem.

Hardver

A mai napig ezt a Kindle-t tartom a legszebbnek a maga módján: objektíven nézve a design furcsa, sokak szerint szimplán ronda; szerintem azonban szép és nagyon szerethető. Minden létező módon aszimetrikus formája van, részben valószínűleg hardveres limitációk miatt, részben pedig mert igyekeztek a kinézet helyett a kényelemre gyúrni a készítői -- ez sikerült is.

Az évek során megfordult már a kezeim között az összes Kindle generáció, de messze ennek a legjobb a billentyűzete, illetve a lapozógombjai. Az előbbit kifejezetten kétujjas gépelésre tervezték: bár a gombok műanyagok, kemények, és nagyon kicsi utat járnak be, gyorsan és kényelmesen lehet velük jegyzetelni. A lapozógombok nagyok, kézreállnak -- az Amazon már a legelején gondolt a balkezesekre, így a következő oldalra lapozáshoz mindkét oldalon van gomb. Az egyetlen hátránya ennek a felépítésnek, hogy sokszor nehéz úgy megfogni a Kindle-t, hogy az ember ne nyomja meg valamelyik oldalsó gombot véletlenül, és az asztalról felvenni se lehet úgy, hogy el ne lapozzunk közben.

A navigáció nem a Kindle 2-től megszokott kurzorgomb és társaival történik, hanem elsődlegesen a kijelző mellett megtalálható külön navigációs sávval, amin higanyszerű óriáspixelekkel jelölhetjük ki a kívánt menüpontot. A régi lázmérőkre emlékeztető sávon pedig egy görgő segítségével navigálunk. Ez elsőre, főleg mai fejjel furcsa, akkor azonban még nem voltak elég fejlett e-ink vezérlőkontrollerek ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló, a kijelző részleges frissítésre alapuló navigációt rakjanak bele. A helyzetből mindenesetre kihozták amit lehet, a navigáció, bár sokszor lassú, teljesen használható így is.

A Kindle hátoldalán két fizikai kapcsoló van, az egyik a bekapcsológomb, amivel teljesen ki lehet kapcsolni a készüléket -- ez azért lehet hasznos, mert standbyban úgy tűnik, használ egy kevés áramot --, a másik pedig a mobilnetet (Amazonos terminológiával: Whispernet) kapcsolja ki, vagy be. Ez utóbbi Amerikában a Sprint szolgáltató CDMA/EV-DO szabványú hálózatát használta, ami tökéletesen inkompatibilis többek között Európával. Emiatt, és a WiFi hiánya miatt sehogy sem tudjuk regisztrálni itthonról az Amazonnál a készüléket -- ha a megvásárolt könyveinket akarjuk olvasni rajta, akkor először le kell törni róluk a DRM-et és utána kézzel felmásolni. Szerencsére az egész művelet kis gyakorlás után körülbelül egy percet vesz igénybe, és ebbe már beleszámoltam az USB-kábel keresésével töltött időt is. Update: oké, mostmár két perc. Az Amazon újabban az asztali kliensre nem hibrid, hanem csak a KF8-as részt tartalmazó fájlt küld le, mondván elég az, hiszen tudja az olvasni. A K1 azonban nem, így a DRM-törés után még át kell konvertálnunk a fájlt KF8-ból a 'régi' mobi formátumba pl. Calibrével.

A többi helyet a gumírozott tapintású – és emiatt a fogáson sokat segítő – leszedhető hátlap foglalja el, ami alatt egy SD-kártyahely és a cserélhető akkumulátor található. Az előbbi igen hasznos, ugyanis alapjáraton mindössze 180 MB hely áll rendelkezésünkre, viszont a Kindle nemhivatalos tesztek alapján egészen 16 GB-ig kezeli az SD kártyákat, amiket manapság nevetséges összegekért lehet beszerezni. Az én 8 GB-os SDHC kártyámmal gond nélkül működött.

Mind az SD-kártyahely, mind az egyszerűen cserélhető akkumulátor elveszett a következő generáció megjelenésekor -- az előbbi azért, mert az már sokkal több tárhellyel érkezett, az utóbbi pedig valószínű fel lett áldozva annak oltárán, hogy könnyebb és vékonyabb lehessen a Kindle 2.

A Kindle alján van egy 3,5-ös jack kimenet, két hangerőszabályozó gomb, egy mini-USB port, és csatlakozó a töltőhöz. Ez utóbbival nagyjából 2 óra alatt lehet teljesen feltölteni az eszközt. Használhatjuk erre az USB-t is, azonban ilyenkor körülbelül háromszor lassaban tölt. A töltő csatlakozója értelemszerűen amerikai, de átalakítóval remekül működik itthon is.

Az akkumulátoridő sajnos egyértelműen gyengébb, mint a későbbi változatokon: nekem nagyjából 2500 lapozásba és szűk egy hétbe tellett lemeríteni a Kindle-t, de ez még így is elég minimum 2-3 könyvre.

A gyári tok nagyon kényelmes, a jobbszélén egy mágnescsíkkal fogja meg a Kindle-t, baloldalt meg két tartófüllel, ez utóbbi azonban sajnos nem túl tartós: amit én szereztem, abban az utóbbiak már elhasználódtak, és bár a mágnes nagyrészt helyén tartja, használat közben elég hamar el kezd kicsúszni belőle, így a mostani állapotában leginkább csak hordozásra használható.

Szoftver

Előhozni standbyból az első Kindle-t az Alt+aA gombbal lehet, ez praktikusan a két legszélső gomb a legalsó sorban, valószínű ezzel akadályozva meg, hogy véletlenül bekapcsolódhasson. A későbbi generációk ezt egyszerűen orvosolták az alulra helyezett bekapcsolócsúszkával, illetve gombbal.

A home képernyő, bár másképp néz ki, mint a későbbi generációkon megszokott, de tartalmaz minden szükséges információt, csak kicsit más elrendezésben. Külön van egy felső státuszsor, amin a Kindle neve, illetve olvasás közben a könyv neve és szerzője látszik, illetve egy alsó, ahonnan előhozható a menü, illetve láthatjuk az akku töltöttségét és a mobilnet állapotát. A könyvek rendezhetőek szerző, cím és időrend szerint, azonban ez utóbbi valamiért nekem egyáltalán nem hajlandó működni, és teljesen rejtélyes módon rendezi ilyenkor sorba a könyveket. Kollekciókezelés nincsen, az csak a második Kindle-től jött képbe.

A beállítások között nem sokat tudunk tenni, se deregisztrálni, se nevet változtatni nem lehet aktív mobilnet nélkül, így az én Kindle 1-em örökre “Erik’s 2nd Kindle” marad. Az órát szintén a hálózatról szedné, ha lenne honnan, ezért az a teljes reseteléstől számítva jó *nixos szokásként 1970 január elsejétől számolja az időt. Szótárat tudunk váltani, illetve megvan az opciója annak, hogy backupolja a könyvek annotációját az Amazonra, de ezzel ismételten nem érünk semmit mobilnet hiányában. Szerencsére a jó öreg “My clippings.txt” fájl megvan, így el semmiképpen sem vesznek. Láthatjuk továbbá az elérhető szabad helyett a belső memóriában, illetve ha van benne SD-kártya, akkor azon is.

Olvasás

A Kindle 1-en elsőgenerációs, 4 szürkeárnyalatú Vizplex kijelző van, szintén elsőgenerációs vezérlővel, aminek korlátairól fentebb már esett szó. Ennek ellenére kellemes csalódás, hogy bár minden Kindle generációt sok százalékkal jobb kontraszttal hirdetnek, már a legelső is teljesen vállaható. Természetesen ha az ember mellé rak például egy Kindle 4-et, akkor valóban feltűnő a különbség, de önmagában a mai napig megállja a helyét, és nem ront semmit az olvasási élményen.

Az aA gomb sajnos sokkal kevesebb opciót hoz elő, mint amit megszokott az későbbi Kindle-ökön szocializálódott felhasználó: választhatunk 6 betűméret közül, és ennyi, margót, sorközt nem változtathatunk, nekem ez utóbbi az egyetlen szívfájdalmam, mert én mindig is szerettem a legalacsonyabbra venni. Alul megvannak a már megszokott pöttyök – bár az ncx-es fejezeteket nem kezeli –, valamint mutatja, hogy hanyadik Locationnél tartunk éppen. Az oldalszámok móka csak évekkel később jött be a képbe, százalékot szintén nem mutatja sajnos.

A lapozás sebessége szintén teljesen elfogadható, saját mérések alapján egy hajszállal több, mint 1 másodperc, ami szintén sokat gyorsult azóta, de még most sem érződik igazán lassúnak.

Érdekesség, hogy ritkán, bizonyos helyzetekben helyzetekben lapozáskor a kijelző nem megy teljes törlésen keresztül: leginkább, ha az ember gyorsan lapozik előre, vagy hátra. Úgy tűnik, ezzel a technológiával már ekkor kisérleteztek, és bár a Kindle 2 és 3 konzisztensen minden lapozás után törölte a kijelzőt, a Kindle 4-nél már meglett az opció, hogy csak minden ötödik lapozás után történjen ez. Ez azonban mindenképpen az olvasási élmény kárára ment, mert az ötödik gyorslapozott oldalon már erősen szellemképes volt a kijelző.

Apropó szellemkép, olvasás közben egyáltalán nem találkozunk vele. Illetve, ha az ember nagyon sokat és nagyon mereven nézi, akkor nagyon halványan fel lehet fedezni az előző oldal nyomait, de még az én kritikus szemeinek is komoly erőfeszítésbe tellett ezeket meglátni. Mondom ezt úgy, hogy három Kindle Keyboardom is volt, és háromból kettőn sokkal erősebb volt a jelenség, mint a Kindle 1-en.

Formátumok tekintetében megeszik bármilyen prc-mobi-azw fájlt amit hozzávágunk, egyedül a Periodical formátum “új” nézetét nem támogatja – helyette egy hagyományos tartalomjegyzék jelenik meg. A KF8-as fájlokat is gond nélkül megnyitja, mivel azok mind “hibrid” mobi fájlok, pont a visszafelé kompatibilitás miatt. Bár megjelenéskor még akadtak problémák az ékezetes karakterekkel, a legutolsó szoftverfrissítés ezeket orvosolta, így nem lesznek gondjai a magyar könyvekkel sem, bár például a távol-keleti nyelveket már sohasem fogja támogatni.

A betűtípus pedig a már megszokott – és személy szerint nagyon szeretett – Caecilia. Aki esetleg le szeretné cserélni, annak sajnos rossz hírem van, ehhez a Kindlehöz még nem készült se Font, se Screensaver hack. Az utóbbi például azért, mert bár viszonylag eldugott módon, de támogatja beépítetten Emily Dickison képének hatékony száműzését.

Olvasás közben egy sort kijelölve tudunk megnézni szavakat a szótárban, megjegyzést fűzni az adott sorhoz vagy kijelölni párat. Mivel szavak között nem tudunk navigálni, ezért minden művelet csak egész sorokra hajtható végre: szótárazás esetében például megkapjuk az összes szó definícióját. Ezek a funkciók, bár így is használhatóak, valóban nem olyan kényelmesek, mint a későbbi típusokon.

Konklúzió

Bár a 2007 novemberében, 399 dolláros áron kiadott Kindle-nek még igen borsos volt az ára, az Amazon hamar rájött, hogy nem az eszközön akar keresni, hanem az azon keresztül eladott könyveken és egyéb tartalmakon, valamint ahogy megjelentek a versenytársak, elkezdődött a nekünk csak kedvező piaci árverseny. Ezeknek az eredménye az, hogy ma potom 89 dollárért vehetünk egy Kindle-t Magyarországra, ami szállítással-vámáfával-mindennel együtt csupán 30000 forint körül van, ráadásul 2-3 nap alatt megérkezik Amerikából egyenesen az ajtónkig.

A legnagyobb generációs ugrás a mai napig az első és a második között volt, utána az Amazon folyamatosan finomította a dolgokat, szebb, gyorsabb, kisebb, és ami a legfontosabb, olcsóbb lett, sőt, helyeként még visszafejlődtek is dolgok -- gondoljunk csak a Kindle 4 nyomi lapozógombjaira -- de az alapok megmaradtak. Hasonló váltást talán csak a most megjelent Paperwhite fog csak hozni.

Mindenesetre én magam lepődten meg legjobban, hogy az első Kindle 2012-ben, sok generációs fejlődés után is megállja a helyét. Kisebb-nagyobb kényelmi funkciók egyértelműen hiányoznak: sorköz állítása, szavak közötti navigáció, könyvek feltöltése wifin keresztül, általánosan gyorsabb működés – mégis, amint feltöltöttem rá az éppen olvasott könyvemet, pár oldal után ugyanúgy elvesztem benne és “eltűnt az eszköz”. És innentől más nem számít.

Szerkesztői utóhang

Volt a kezemben a kütyü, és tényleg döbbenetes. Mert nem az Amazon találta fel az elektronikus olvasót, de ő csinálta meg először jól, és a tömegek számára is használhatóan. A cucc ma is működik, és minimális kompromisszumokkal, de használható.

Emlékezzünk csak,  a kínaiak már évek óta gyártották a nálunk Koobe néven futó olvasóik előző generációt, csak legendákból ismertük őket, hasonlóan a Sony Libriéhez. A Booken meg a becsődölt Cytale romjain épp ekkor startolt a saját, szintén eInk eszközével a Cybook Gen3-mal, szintén elképesztő árcédulával. Évekkel előzték meg az Amazont, legalábbis ami az eszközöket illeti, de soha nem tartottak ott, a szemléletben, a vevőorientáltságban. Meg is van az eredmény. 

És igen, ez a mai szemmel nagyon is fapadosnak tűnő kütyü 400 dollárral indított. Mindenki fogadkozott: ha majd 300 alá megy az ára, ha majd 200 dollárt sem kell érte adni... És tessék. Ma 69 dollár, ha a helyben fogyasztott változatot nézem, 89+szállítás+vám, ha az exportot. ÉS folyamatosan fejlődött.

Gonosz a párhuzam, de valahol hasonlít az iPadre. Nem az Apple találta fel a tabletet, de ők csinálták meg először rendesen. És bár sokkal nagyobb versenynyomás alatt vannak (szerintem) mint az Amazon, hogy, hogy nem, mégsem látom ezt az elképesztő fejlődési és árcsökkenési görbepárt.

Történt egyszer, hogy az Olvasó a közel 40 megjelent könyvvel és becslések szerint majd’ 3,5 millió eladott példánnyal büszkélkedő magyar szerző hivatalos Facebook-oldalán megfogalmazott egy igényt. A felvetésre adott válaszok, és a némileg trollkodásig fajuló adok-kapok az alábbiakban olvasható, a rosszindulatból eredő következmények elkerülése végett persze a neveket megváltoztattam.

[Kép forrása: http://agnesszucs.blogspot.hu]

Sokan plankolták föl a történetet, nekik mind köszönet. A legjobban az origó ment utána a dolgoknak, ezért a hatékonyság okán csak újraközöljük a cikkük elejét.

Nakéremszépen,

van itt egy remek projekt, többen is felhívtátok már rá a figyelemet. A lényege, hogy van egy nyolcas e-könyv csomag, amit annyiért veszel meg konkrétan, amennyiért akarsz. Formátumválaszték van, DRM nincs. A projekt neve HumbleBundle. Akit érdekel az eredeti Zoo City, vagy Vének Háborúja, ott van a csomagban. Doctorow, Gaiman és Bacigalupi egy-egy könyve mellett.

További nagy királyság, hogy 

1. Te döntöd el, hogy pontosan mennyit szánsz a csomagra
2. Te döntöd el, hogy a pénz hogyan oszlik meg az írók, néhány jótékonysági szervezet és a akció végrehajtója között
3. Valós időben láthatod, hogy hogy hogyan dől a lé az ötletbe, és kik a legnagyobb mecénások.

Hatalmas. Ha nagy leszek, ilyeneket akarok szervezni. Addig is nézzétek Cory Doctorowot a dologról.

A tippért köszönet glezmennek és Ferinek.

(bocs, magas labda volt, én kérek elnézést)

Szóval van itt egy annyira tehetséges hölgy, hogy még a névjegyére is ez van írva: senior creative. Írt komoly regényeket, igazi régivágású csajos krimiket. Meg írt még sok mindenféle kicsit és nagyot, amik fel-fel bukkantak a scribd-en. Ami nem, azzal meg díjat nyert. És mivel ideje tettekkel is támogatni a paradigmaváltást, kicsit segítettem neki, hogy offline is élvezhető formát öltsenek ezek az írások. Ennek az eredménye lett a Szinkron című történeteskönyv. Nagy tisztelettel jelentem, hogy az anyag ingyenesen letölthető, tessék érte ellátogatni a linkelt blogposztra. Szakértő méltatás szokás szerint a Hármaskönyvelésben. Az anyag ingyenes, de aki szeretné támogatni a szerzőt, (és tetszik neki a stíl) az vásároljon Baráth Kati könyveket (papír és elektronikus is van), szigorúan az Agave webboltból. Ott nem nyúlják le a nagykerek a pénz nagyobbik felét.

Bónusztrekk

A konzervatív verziókon (értsd epub és prc), készült egy különleges is, ezt direktben is linkelem. Azért különleges, mert a Kindle Periodical formát használja, és ettől az írások közötti navigálás valami parádés lett. Próbáljátok ki, és lehet kommentálni.

A felelősség az enyém, a dicsőségben viszont Ignissel kell osztozni, inspirációja (és a méret után gyártott szkriptjei) nélkül ezt nem tudtam volna összehozni.

Mellékhatások

Sajnos azok is vannak. A legfontosabb, hogy csak eInkes Kindle-ken néz ki jól, igaz ott nagyon, a previeweren már karcos, a Kindle for iPad appomat viszont nettó tönkrevágta. Úgyhogy csak érzéssel.

A másik, hogy mivel periodical a formátum, ezért az olvasón a szokott helyen nem a szerző, hanem a dátum látszik. Újságnak nézi szegényt. Ugyanezért sajnos collectionbe sem igen lehet rakni. Ennyit az ajándék rakétáról, meg az ő kipufogójáról.