Mindig öröm új írókat üdvözölni a blogon. KTamás barátunk jóvoltából az e-könyves forradalom egyik korai állomására utazhatunk vissza. Fogadjátok őt sok szeretettel,

Dworkyll

Kindle: Amazon's Original Wireless Reading Device (1st generation)

Gyakran cserélem a kütyüimet, de nem vagyok gyüjtőgetős fajta. A számítástechnika történetének utóbbi 20-30 évében azonban készült néhány eszköz, amiket mindig is szerettem volna megszerezni. Ezek közé tartozik az utolsó generációs, 12 hüvelykes Powerbook, a világ legszebb laptopja, vagy éppen a Kindle-ök legszebbike, a legelső. Mivel az ekönyvolvasó blogon vagyunk, ebből valószínű kitalálhattátok, hogy ez az iromány az utóbbiról fog szólni.

Amikor pár hete megláttam a vaterán felbukkanni egyet, kiváló állapotban és ráadásul még jó áron is, nem tudtam ellenállni a kisértésnek, hogy végre a kezembe foghassam azt az eszközt, amivel tulajdonképpen elindult az ekönyv forradalma.

Kezdetek

Az első képek-adatok a Kindle-ről 2006 szeptemberében kerültek ki az internetre, az FCC, az amerikai hírközlési hatóság jóvoltából, amit aztán gyorsan megtaláltak szemfüles emberek. Az olvasót a beépített mobilnetes komponens buktatta le, ezt jóvá kellett hagyatni a szervezettel. A Kindle a legforradalmibb tulajdonsága miatt szivárgott ki: ez volt az első olyan könyvolvasó, amihez nem kellett számítógép, hanem közvetlenül az eszközről vásárolhattál a felhőből könyvet.

A kütyü megjelenésig azonban még több, mint egy évet kellett várni: 2007 novemberében mutatták be és 400 dollárba került. A csillagászati ár ellenére olyan népszerű volt, hogy 5,5 óra alatt elkapkodták mindet; akik lemaradtak róla, azoknak egészen 2008 áprilisáig kellett várni arra, hogy újra legyen belőle. Közben az Amazon rohamléptekben építette a Kindle boltot, 2009 februárjában bemutatták a Kindle 2-t, októberben a nemzetközi változatot, a többi meg már történelem.

Hardver

A mai napig ezt a Kindle-t tartom a legszebbnek a maga módján: objektíven nézve a design furcsa, sokak szerint szimplán ronda; szerintem azonban szép és nagyon szerethető. Minden létező módon aszimetrikus formája van, részben valószínűleg hardveres limitációk miatt, részben pedig mert igyekeztek a kinézet helyett a kényelemre gyúrni a készítői -- ez sikerült is.

Az évek során megfordult már a kezeim között az összes Kindle generáció, de messze ennek a legjobb a billentyűzete, illetve a lapozógombjai. Az előbbit kifejezetten kétujjas gépelésre tervezték: bár a gombok műanyagok, kemények, és nagyon kicsi utat járnak be, gyorsan és kényelmesen lehet velük jegyzetelni. A lapozógombok nagyok, kézreállnak -- az Amazon már a legelején gondolt a balkezesekre, így a következő oldalra lapozáshoz mindkét oldalon van gomb. Az egyetlen hátránya ennek a felépítésnek, hogy sokszor nehéz úgy megfogni a Kindle-t, hogy az ember ne nyomja meg valamelyik oldalsó gombot véletlenül, és az asztalról felvenni se lehet úgy, hogy el ne lapozzunk közben.

A navigáció nem a Kindle 2-től megszokott kurzorgomb és társaival történik, hanem elsődlegesen a kijelző mellett megtalálható külön navigációs sávval, amin higanyszerű óriáspixelekkel jelölhetjük ki a kívánt menüpontot. A régi lázmérőkre emlékeztető sávon pedig egy görgő segítségével navigálunk. Ez elsőre, főleg mai fejjel furcsa, akkor azonban még nem voltak elég fejlett e-ink vezérlőkontrollerek ahhoz, hogy a mostanihoz hasonló, a kijelző részleges frissítésre alapuló navigációt rakjanak bele. A helyzetből mindenesetre kihozták amit lehet, a navigáció, bár sokszor lassú, teljesen használható így is.

A Kindle hátoldalán két fizikai kapcsoló van, az egyik a bekapcsológomb, amivel teljesen ki lehet kapcsolni a készüléket -- ez azért lehet hasznos, mert standbyban úgy tűnik, használ egy kevés áramot --, a másik pedig a mobilnetet (Amazonos terminológiával: Whispernet) kapcsolja ki, vagy be. Ez utóbbi Amerikában a Sprint szolgáltató CDMA/EV-DO szabványú hálózatát használta, ami tökéletesen inkompatibilis többek között Európával. Emiatt, és a WiFi hiánya miatt sehogy sem tudjuk regisztrálni itthonról az Amazonnál a készüléket -- ha a megvásárolt könyveinket akarjuk olvasni rajta, akkor először le kell törni róluk a DRM-et és utána kézzel felmásolni. Szerencsére az egész művelet kis gyakorlás után körülbelül egy percet vesz igénybe, és ebbe már beleszámoltam az USB-kábel keresésével töltött időt is. Update: oké, mostmár két perc. Az Amazon újabban az asztali kliensre nem hibrid, hanem csak a KF8-as részt tartalmazó fájlt küld le, mondván elég az, hiszen tudja az olvasni. A K1 azonban nem, így a DRM-törés után még át kell konvertálnunk a fájlt KF8-ból a 'régi' mobi formátumba pl. Calibrével.

A többi helyet a gumírozott tapintású – és emiatt a fogáson sokat segítő – leszedhető hátlap foglalja el, ami alatt egy SD-kártyahely és a cserélhető akkumulátor található. Az előbbi igen hasznos, ugyanis alapjáraton mindössze 180 MB hely áll rendelkezésünkre, viszont a Kindle nemhivatalos tesztek alapján egészen 16 GB-ig kezeli az SD kártyákat, amiket manapság nevetséges összegekért lehet beszerezni. Az én 8 GB-os SDHC kártyámmal gond nélkül működött.

Mind az SD-kártyahely, mind az egyszerűen cserélhető akkumulátor elveszett a következő generáció megjelenésekor -- az előbbi azért, mert az már sokkal több tárhellyel érkezett, az utóbbi pedig valószínű fel lett áldozva annak oltárán, hogy könnyebb és vékonyabb lehessen a Kindle 2.

A Kindle alján van egy 3,5-ös jack kimenet, két hangerőszabályozó gomb, egy mini-USB port, és csatlakozó a töltőhöz. Ez utóbbival nagyjából 2 óra alatt lehet teljesen feltölteni az eszközt. Használhatjuk erre az USB-t is, azonban ilyenkor körülbelül háromszor lassaban tölt. A töltő csatlakozója értelemszerűen amerikai, de átalakítóval remekül működik itthon is.

Az akkumulátoridő sajnos egyértelműen gyengébb, mint a későbbi változatokon: nekem nagyjából 2500 lapozásba és szűk egy hétbe tellett lemeríteni a Kindle-t, de ez még így is elég minimum 2-3 könyvre.

A gyári tok nagyon kényelmes, a jobbszélén egy mágnescsíkkal fogja meg a Kindle-t, baloldalt meg két tartófüllel, ez utóbbi azonban sajnos nem túl tartós: amit én szereztem, abban az utóbbiak már elhasználódtak, és bár a mágnes nagyrészt helyén tartja, használat közben elég hamar el kezd kicsúszni belőle, így a mostani állapotában leginkább csak hordozásra használható.

Szoftver

Előhozni standbyból az első Kindle-t az Alt+aA gombbal lehet, ez praktikusan a két legszélső gomb a legalsó sorban, valószínű ezzel akadályozva meg, hogy véletlenül bekapcsolódhasson. A későbbi generációk ezt egyszerűen orvosolták az alulra helyezett bekapcsolócsúszkával, illetve gombbal.

A home képernyő, bár másképp néz ki, mint a későbbi generációkon megszokott, de tartalmaz minden szükséges információt, csak kicsit más elrendezésben. Külön van egy felső státuszsor, amin a Kindle neve, illetve olvasás közben a könyv neve és szerzője látszik, illetve egy alsó, ahonnan előhozható a menü, illetve láthatjuk az akku töltöttségét és a mobilnet állapotát. A könyvek rendezhetőek szerző, cím és időrend szerint, azonban ez utóbbi valamiért nekem egyáltalán nem hajlandó működni, és teljesen rejtélyes módon rendezi ilyenkor sorba a könyveket. Kollekciókezelés nincsen, az csak a második Kindle-től jött képbe.

A beállítások között nem sokat tudunk tenni, se deregisztrálni, se nevet változtatni nem lehet aktív mobilnet nélkül, így az én Kindle 1-em örökre “Erik’s 2nd Kindle” marad. Az órát szintén a hálózatról szedné, ha lenne honnan, ezért az a teljes reseteléstől számítva jó *nixos szokásként 1970 január elsejétől számolja az időt. Szótárat tudunk váltani, illetve megvan az opciója annak, hogy backupolja a könyvek annotációját az Amazonra, de ezzel ismételten nem érünk semmit mobilnet hiányában. Szerencsére a jó öreg “My clippings.txt” fájl megvan, így el semmiképpen sem vesznek. Láthatjuk továbbá az elérhető szabad helyett a belső memóriában, illetve ha van benne SD-kártya, akkor azon is.

Olvasás

A Kindle 1-en elsőgenerációs, 4 szürkeárnyalatú Vizplex kijelző van, szintén elsőgenerációs vezérlővel, aminek korlátairól fentebb már esett szó. Ennek ellenére kellemes csalódás, hogy bár minden Kindle generációt sok százalékkal jobb kontraszttal hirdetnek, már a legelső is teljesen vállaható. Természetesen ha az ember mellé rak például egy Kindle 4-et, akkor valóban feltűnő a különbség, de önmagában a mai napig megállja a helyét, és nem ront semmit az olvasási élményen.

Az aA gomb sajnos sokkal kevesebb opciót hoz elő, mint amit megszokott az későbbi Kindle-ökön szocializálódott felhasználó: választhatunk 6 betűméret közül, és ennyi, margót, sorközt nem változtathatunk, nekem ez utóbbi az egyetlen szívfájdalmam, mert én mindig is szerettem a legalacsonyabbra venni. Alul megvannak a már megszokott pöttyök – bár az ncx-es fejezeteket nem kezeli –, valamint mutatja, hogy hanyadik Locationnél tartunk éppen. Az oldalszámok móka csak évekkel később jött be a képbe, százalékot szintén nem mutatja sajnos.

A lapozás sebessége szintén teljesen elfogadható, saját mérések alapján egy hajszállal több, mint 1 másodperc, ami szintén sokat gyorsult azóta, de még most sem érződik igazán lassúnak.

Érdekesség, hogy ritkán, bizonyos helyzetekben helyzetekben lapozáskor a kijelző nem megy teljes törlésen keresztül: leginkább, ha az ember gyorsan lapozik előre, vagy hátra. Úgy tűnik, ezzel a technológiával már ekkor kisérleteztek, és bár a Kindle 2 és 3 konzisztensen minden lapozás után törölte a kijelzőt, a Kindle 4-nél már meglett az opció, hogy csak minden ötödik lapozás után történjen ez. Ez azonban mindenképpen az olvasási élmény kárára ment, mert az ötödik gyorslapozott oldalon már erősen szellemképes volt a kijelző.

Apropó szellemkép, olvasás közben egyáltalán nem találkozunk vele. Illetve, ha az ember nagyon sokat és nagyon mereven nézi, akkor nagyon halványan fel lehet fedezni az előző oldal nyomait, de még az én kritikus szemeinek is komoly erőfeszítésbe tellett ezeket meglátni. Mondom ezt úgy, hogy három Kindle Keyboardom is volt, és háromból kettőn sokkal erősebb volt a jelenség, mint a Kindle 1-en.

Formátumok tekintetében megeszik bármilyen prc-mobi-azw fájlt amit hozzávágunk, egyedül a Periodical formátum “új” nézetét nem támogatja – helyette egy hagyományos tartalomjegyzék jelenik meg. A KF8-as fájlokat is gond nélkül megnyitja, mivel azok mind “hibrid” mobi fájlok, pont a visszafelé kompatibilitás miatt. Bár megjelenéskor még akadtak problémák az ékezetes karakterekkel, a legutolsó szoftverfrissítés ezeket orvosolta, így nem lesznek gondjai a magyar könyvekkel sem, bár például a távol-keleti nyelveket már sohasem fogja támogatni.

A betűtípus pedig a már megszokott – és személy szerint nagyon szeretett – Caecilia. Aki esetleg le szeretné cserélni, annak sajnos rossz hírem van, ehhez a Kindlehöz még nem készült se Font, se Screensaver hack. Az utóbbi például azért, mert bár viszonylag eldugott módon, de támogatja beépítetten Emily Dickison képének hatékony száműzését.

Olvasás közben egy sort kijelölve tudunk megnézni szavakat a szótárban, megjegyzést fűzni az adott sorhoz vagy kijelölni párat. Mivel szavak között nem tudunk navigálni, ezért minden művelet csak egész sorokra hajtható végre: szótárazás esetében például megkapjuk az összes szó definícióját. Ezek a funkciók, bár így is használhatóak, valóban nem olyan kényelmesek, mint a későbbi típusokon.

Konklúzió

Bár a 2007 novemberében, 399 dolláros áron kiadott Kindle-nek még igen borsos volt az ára, az Amazon hamar rájött, hogy nem az eszközön akar keresni, hanem az azon keresztül eladott könyveken és egyéb tartalmakon, valamint ahogy megjelentek a versenytársak, elkezdődött a nekünk csak kedvező piaci árverseny. Ezeknek az eredménye az, hogy ma potom 89 dollárért vehetünk egy Kindle-t Magyarországra, ami szállítással-vámáfával-mindennel együtt csupán 30000 forint körül van, ráadásul 2-3 nap alatt megérkezik Amerikából egyenesen az ajtónkig.

A legnagyobb generációs ugrás a mai napig az első és a második között volt, utána az Amazon folyamatosan finomította a dolgokat, szebb, gyorsabb, kisebb, és ami a legfontosabb, olcsóbb lett, sőt, helyeként még visszafejlődtek is dolgok -- gondoljunk csak a Kindle 4 nyomi lapozógombjaira -- de az alapok megmaradtak. Hasonló váltást talán csak a most megjelent Paperwhite fog csak hozni.

Mindenesetre én magam lepődten meg legjobban, hogy az első Kindle 2012-ben, sok generációs fejlődés után is megállja a helyét. Kisebb-nagyobb kényelmi funkciók egyértelműen hiányoznak: sorköz állítása, szavak közötti navigáció, könyvek feltöltése wifin keresztül, általánosan gyorsabb működés – mégis, amint feltöltöttem rá az éppen olvasott könyvemet, pár oldal után ugyanúgy elvesztem benne és “eltűnt az eszköz”. És innentől más nem számít.

Szerkesztői utóhang

Volt a kezemben a kütyü, és tényleg döbbenetes. Mert nem az Amazon találta fel az elektronikus olvasót, de ő csinálta meg először jól, és a tömegek számára is használhatóan. A cucc ma is működik, és minimális kompromisszumokkal, de használható.

Emlékezzünk csak,  a kínaiak már évek óta gyártották a nálunk Koobe néven futó olvasóik előző generációt, csak legendákból ismertük őket, hasonlóan a Sony Libriéhez. A Booken meg a becsődölt Cytale romjain épp ekkor startolt a saját, szintén eInk eszközével a Cybook Gen3-mal, szintén elképesztő árcédulával. Évekkel előzték meg az Amazont, legalábbis ami az eszközöket illeti, de soha nem tartottak ott, a szemléletben, a vevőorientáltságban. Meg is van az eredmény. 

És igen, ez a mai szemmel nagyon is fapadosnak tűnő kütyü 400 dollárral indított. Mindenki fogadkozott: ha majd 300 alá megy az ára, ha majd 200 dollárt sem kell érte adni... És tessék. Ma 69 dollár, ha a helyben fogyasztott változatot nézem, 89+szállítás+vám, ha az exportot. ÉS folyamatosan fejlődött.

Gonosz a párhuzam, de valahol hasonlít az iPadre. Nem az Apple találta fel a tabletet, de ők csinálták meg először rendesen. És bár sokkal nagyobb versenynyomás alatt vannak (szerintem) mint az Amazon, hogy, hogy nem, mégsem látom ezt az elképesztő fejlődési és árcsökkenési görbepárt.