Állandó rovatok

A RADAR az e-könyv olvasó blog "kis-színes" híreinek társasági gyűjtőposztja. Ha találtál valami témánkba vágót, firkáld ide. Ha izgalmas új könyvmegjelenésbe futottál, oszd meg velünk a KÖNYVRADARon. Köszönjük, a műfaj nevében.

Ha eladó készüléked van, vagy használt kütyüt keresel, a KERES-KÍNÁL rovatunkat ajánljuk figyelmedbe.

Ha valami nyomja a lelked, ha összemérnéd az érveidet másokéval, gyere a DÜHÖNGŐbe. Belépés csak gumicsontokkal.

A fölösleges konfliktusokat elkerülendő megköszönjük, hogy tiszteleben tartod az E-tikettünket.

Ha adakozni akarsz, itt megteheted:

Jelenleg 45.700 HUF-nál járunk. Amire használni fogjuk: blogtalálkozó, wiki, saját domain. Nagyjából ebben a sorrendben :-) Jelképes díjazások: a legjobban pörgő e-könyveknek (Nobel Pizza, 2012-ben három darab), a legszebb ekönyveket készítő műhelyeknek (Szépség Pizza,  2013-ban, három darab).

GYIK - Szerszámosláda

Aki még csak most kezd barátkozni a villanykönyvekkel, kezdje a tájékozódást a GYIK rovatban.

Vannak még:

Válassz és rendelj Kindle-t innen

Mobipocket (prc) gyártási okosságok (Kindle, Kindle for appok)

Epub (Koobe, Nook, iOS, Android) gyártási okosságok kezdőknek és haladóknak 

Kiváló szótárak mindenre, ami bírja.

Sok Kindle trükk.

Kiváló magyar metadata-kollektorok a Calibréhez

Eszközismertetők

Boltismertetők

 

Utolsó kommentek

Címkék

1150 (1) 214 (1) 3g (4) 4700 (1) 600 (1) a9 (1) adamobooks (2) adásvétel (1) ADE (1) adobe (8) ad astra (18) áfa (12) agave (30) ajándék (5) akció (12) aldiko (1) alex (1) alexandra (4) állás (1) amazon (67) android (11) angol-magyar (1) animus (1) antikvárium.hu (1) antireklám (1) apad (1) app (5) apple (17) archiválás (1) asus (1) athena (1) athenaeum (1) atlantis (2) aura (7) avana (1) azw (1) banks (1) Baráth Kati (2) barnes&noble (14) beagle (2) bebook (2) bebook2 (1) bejelentés (3) bemutató (8) biblieteka (2) bigyó (1) blog (1) blogbuli (2) blogtalálkozó (2) bme (1) bookandwalk (4) bookdesigner (2) bookeen (3) bookgem (4) bookline (9) bookmarklet (1) boox (4) budapest noir (1) büntetés (7) calibre (4) Canvas (1) céghírek (1) ces (1) cikkajánló (4) clara (3) cloud (3) co2co (1) coelho (1) cool er (2) crowdfunding (1) crunchpad (1) csőd (1) cybook (8) dedikálás (2) deltavision (1) dibook (16) digitalbooks (12) diploma (1) disney (1) diszlexia (1) doctorow (1) dr1000 (1) dr800 (2) dragomán (1) drm (36) e-könyv (1) e-könyvészet (8) e800 (1) ebooks in Hungary (1) eclassic (5) eclicto (2) édesvíz (3) edge (1) edition 2 (1) eebook platform (1) egyesülés (2) ekm (43) ekönyv-terjesztés (3) ekulturaTV (2) elméleti kérdések (89) ELTE (1) enciklopédia kiadó (1) entourage (1) epub (68) epubcheck (2) események (9) eslick (1) etikett (1) EU (4) e gyetem (4) e könyv (19) e könyvesbolt (40) e könyvtár (3) e könyv formázás (8) e papír (12) fapados (1) fapadoskönyv (9) felmérések (21) firmware (4) fizetés (1) flepia (1) flightcrew (1) fontok (8) forgatókönyv (1) forma (3) formátum (5) fórum (3) frankfurt (2) frissítés (3) fujitsu (1) fumax (2) GABO (3) galaktika (7) galaxytab (1) garancia (1) Gitden (1) gloHD (1) goldenblog (1) goodreader (2) google (5) Grecsó (1) gyakorlati kérdések (68) gyártástechnológia (32) H2O (4) hachette (1) hack (2) hanlin (3) hanvon (4) harlequin (3) hármas könyvelés (4) harry potter (2) hvg (1) ibooks (3) icarus (1) idaságok (1) idpf (2) indesign (1) infografika (2) ingyen (1) introverziók (24) ipad (18) ipad mini (1) ipaq (1) iphone (3) ipubs (7) irex (5) iriver (4) irodalom (2) ismeretterjesztés (4) ismertetők (1) itunes (1) japán (1) játék (2) java (1) javascript (1) javítás (2) jegyzetelés (3) jelenkor (1) jókívánság (2) jótékonyság (3) jumbo (1) karácsony (7) képek (1) képregény (2) keres (1) kickstarter (1) kiegészítő (9) kínál (1) kindle (67) kindlegen (2) kindle dx (6) kindle fire (3) kindle wifi (5) kisepika (2) kleinheincz (5) kloos (1) kobo (21) kölcsönzés (1) kondor (3) konteo (1) könyvajánló (6) könyvesbolt (1) könyvhét (19) könyvkiadás (119) könyvmolyképző (9) könyvtár (6) könyvterjesztés (3) koobe (36) kötelező olvasmányok (1) közlemény (2) közösség (27) kritika (1) lámpa (3) laputa (1) lendink (1) libri (8) líra (2) Lithium (1) lrf (1) lrx (1) ludas matyi (1) magvető (3) makró (2) marketing (2) marvin (2) média (4) mediamarkt (1) megvilágítás (1) mek (4) mese (3) mesemasina (2) metaadat (1) micropayment (1) microsoft (2) middleware (1) mintakönyv (1) mkke (3) mobi (3) mobipocket (20) moly.hu (2) móra (1) msi (1) mu (1) műfaj (1) multimédia (1) multimediaplaza (31) n516 (1) ncore (1) nds (1) neal stephenson (1) nekrológ (1) német-magyar (1) networkshop (3) nook (7) nook2 (3) novella (2) oasis (2) oaxis (1) office (2) oktatás (2) olvasási nehézségek (2) omikk (1) one (1) onyx (9) openinkpot (1) Oravecz Nóra (1) orosz-magyar (1) összeesküvés (1) oszk (3) palm (1) pályázat (10) paperwhite (12) paradigmaváltás (1) paypal (2) pda (3) pdf (11) PearlHD (1) pendrive (1) pizza (2) plastic logic (4) plugin (1) pocketbook (16) podcast (2) popper (1) portal press (2) pottermore (1) prc (15) pre (1) premier (2) publio (5) rádió (4) Rajaniemi (1) rakuten (1) reb (1) rejtő (1) reklám (58) reMarkable (3) reMarkable2 (3) rendelés (2) re poszt (12) riport (1) rss (2) rtf (1) samsung (2) scalzi (7) scida (1) scribd (1) scribe (1) Semmelweis (1) SendToKindle (2) sf (12) sfmag (4) sfportal (18) sigil (2) sipix (1) slideware (1) sony (22) spanyol-magyar (1) specifikáció (2) spiritualitás (1) spotify (1) stanza (8) stardict (2) story (1) streaming (1) syllabux (1) szakdolgozat (1) szellemhadtest (1) szerkesztés (2) szerviz (1) szerzői ellentételezés (3) szerzői jogok (1) szerzői kiadás (6) színes (4) szótár (3) tab (1) táblázatok (1) tablet (10) tankönyv (1) tarandus (4) tarda (1) teaser (1) telefon (1) telekom (1) teszt (66) textr (17) tft (7) tilos (5) tok (2) tor (2) történelem (2) touch (2) txtr (6) typotex (4) t com (14) ulpius (10) üzleti modell (1) vásárlás (11) vegyesfelvágott (14) vendégposzt (4) verseny (5) vízpart (2) vizplex (3) vodafone (3) voyage (4) w3c (1) warez (14) wayteq (1) webáruház (1) web tablet (3) wifi (3) wiki (1) wisereader (1) word (2) xhtml (2) xml (2) yotaphone (1) zinio (1) zsoldos-díj (1) Címkefelhő

Linkek - források

A barátaim, innen onnan

Média: Digitális technika, a könyv jövője

2015.04.24. 22:32 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

tegnap már beharangoztam, hogy itt a Könyvfesztivál. És most sikerült egy olyat csinálni, mint eddig a blog története során soha: rögzítettem egy kerekasztal-beszélgetést, ahol a Book&Walk, az eKönyv Magyarország és a Multimédiaplaza.com frontemberei osztották meg meglátásaikat az ekönyvpiac jövőjéről.

Kevesen hallhatták élőben, a többieknek itt a felvétel. Fogadjátok szeretettel a Szabó Tibor Benjámin (Athenaeum) kérdéseire válaszoló  Csordás Attilát, Földes Lászlót és Szűcs Rolandot.

 

2 komment

Címkék: média könyvhét elméleti kérdések ekm multimediaplaza bookandwalk

Sajtóközlemény: E-könyv-fesztivál!

2015.04.23. 22:12 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

elstartolt a 2015-ös Könyvfesztivál. E-könyveket ugyan nem lehet raklapokkal betolni a kiállítótermekbe, de azért az e-könyv világ is fellövi a maga tüzijátékát. Fogadjátok szeretettel az eKönyv.hu beszámolóját.

Dworkyll

E-KÖNYVFESZTIVÁLT SZERVEZ AZ 5 ÉVES EKÖNYV MAGYARORSZÁG

Az idén 5 éves eKönyv Magyarország Kft. a legnagyobb, hazánkban rendezett nemzetközi könyvünneppel párhuzamosan megszervezte az e-Könyvfesztivált is. Ennek keretében 4 kiadó több mint 1000 ekönyvéből válogathatnak kedvezményesen a vásárlók az ekonyv.hu-n. Idén 21 kiadó csaknem 70 kiadványa jelenik meg elektronikus formában a fesztiválra, több kizárólag ekönyvként. Erről és a magyar ekönyv helyzet nemzetközi kontextusban történő bemutatásáról lesz szó egy szakmai beszélgetésen pénteken 16 órától a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. 

Az európai és észak-amerikai székhellyel is rendelkező TechNavio piackutató az iparág szakértőivel közösen készített felmérése szerint 2014-ben 12,6%-os volt az ekönyvek globális piaci részesedése a könyviparban.  2019-re ehhez képest 27,8%-os növekedést prognosztizáltak. A cég nemzetközi ekönyv piacon évesen átlagos 17,4%-os növekedést jósol a 2014-2019 közötti időszakra.

Az Európai Unió által meghatározott magas ÁFA-kulcs (hazánkban 27%-os az ekönyv ÁFÁ-ja, szemben a papírkönyv 5%-os ÁFÁ-jával) ellenére az ekönyvpiac hazánkban is folyatamos növekedésben van. Az eKönyv Magyarország Kft. és anyacégei, a Libri-Shopline Nyrt., valamint a Líra Könyv Zrt. érdekeltségébe tartozó kiadók, pl. az Athenaeum, a General Press, a Helikon, a Magvető, a Libri Kiadó és a Park Kiadó már több mint 850 ekönyvet jelentettek meg, ezzel a címszámmal tavaly a kiadók bevétele meghaladta a 15 millió forintot, ami több mint triplája az előző évben elért összegnek. Az eKönyv Magyarország Kft. nettó árbevétele 2014-ben meghaladta a 50 millió Ft-ot, ezzel az eredménnyel a cég több mint a dupláját hozta a 2013-as forgalmának. Emellett a konkurensek éves beszámolója alapján történt becslés szerint a teljes 2013-as ekönyvpiac forgalmát is meghaladta, ami nettó 35 millió Ft körüli lehetett.

A legnagyobb magyar ekönyves tartalomszolgáltatóként jelenleg több mint 6 700 elektronikus könyvet forgalmazó cég idén ünnepli ötödik születésnapját. Az ennek apropójából szervezett e-Könyvfesztiválon az Édesvíz, a Harlequin Kiadó, a XXI. Század Kiadó és a Publio teljes ekönyvválasztékából vásárolhatnak 25-40% kedvezménnyel az érdeklődők április 27-ig az ekonyv.hu oldalon.  Emellett a cég a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon is képviselteti magát.

Digitális technika, a könyv jövője címmel magyar ekönyvpiacot elemző beszélgetés lesz a Millenáris B épületének földszintjén, a B1 standnál, 2014. 04. 24-én, pénteken 16:00-kor. A moderátor: Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum főszerkesztője lesz, a résztvevők pedig Földes László informatikai szerkesztőség-vezető a Kossuth kiadótól [multimediaplaza.com], Szűcs Roland, a Book&Walk áruház ügyvezetője, valamint Csordás Attila ügyvezető az eKönyv Magyarországtól.

 [A beszélgetés itt hallható:]

 

Akciók április 23-27-ig, csütörtöktől hétfőig:

 

I. Harlequin Kiadó minden ekönyve 30% kedvezménnyel - 221 ekönyv
II. Édesvíz Kiadó minden ekönyve 30% kedvezménnyel - 88 ekönyv
III. XXI. Század Kiadó minden ekönyve 25% kedvezménnyel - 25 ekönyv
IV. Publio Kiadó minden ekönyve 40% kedvezménnyel - 814 ekönyv

Ekönyv megjelenések az e-Könyvfesztiválra:

Ad Astra

Adams, J.J.: Sherlock Holmes lehetetlen kalandjai

Álomgyár

Zavodni Gréta Virág: A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt

Animus

Jo Nesbo: Vér a havon
Olivier Truc: Sámándob
Steinar Bragi: Felföld
Camilla Lackberg: A hableány 

Athenaeum

Tiffany Reisz: Az úrnő - Eredendő bűnösök 4.
Cecelia Ahern: Amikor megismertelek
Géczi János: A Bunkerrajzoló - Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció
Bíró Szabolcs: Anjouk I. - Liliom és vér

Bookline Könyvek

Papp Diána: Jóságszalon

Édesvíz

Dr. Doreen Virtue: Virágterápia - Engedd be életedbe a természet angyalait
Dr. Vasant Lad: Ájurvéda
Osho: Az emberi lét útja

EPL Kiadó

Serdián Miklós György: Kuba
Serdián Miklós György: XL – 40 magyar szöveg

Erawan

Fejős Éva: Hotel Bali
Fejős Éva: Éjszaka Bangkokban (csak ekönyvben!)

Főnix Könyvműhely

A. M. Aranth: Acorenu - Kiválasztva 

Fumax

James S. A. Corey: Abaddon kapuja

General Press

Debbie Macomber: Szerelmes sorok
Karen Hawkins: Olthatatlan szenvedély
Iny Lorentz: A fehér csillag
Emily Liebert: Mozaikdarabkák
Jeffrey Archer: Erősebb a kardnál - Clifton-krónika 5.
Jeffrey Archer: Apám bűne
Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Jeffrey Archer: Féltve őrzött titok
Jeffrey Archer: Se több, se kevesebb
Jeffrey Archer: Becsületbeli ügy
John Gilstrap: Árulás

Helikon Kiadó

Hulej Emese: Egy Teleki gróf Afrikában

HVG Kiadó

Feldmár András: Életunalom, élettér, életkedv
Feldmár András: Hogyan lesz a gyerekből felnőtt?
Feldmár András: Most vagy soha

Libri

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata
Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez
Révai Gábor: Beszélgetések az elmúlásról
Stefan Spjut: Stallo - A trollok köztünk élnek (a szerző ott lesz a Könyvfesztiválon)
Jessie Burton: A babaház úrnője
Nagy Boglárka (szerk.): Tíz igaz történet (csak ekönyvben!)
Lucian Dan Teodorovici: A bábmester börtönévei

Magvető

Michel Houellebecq: Behódolás
Esterházy Péter, Marianna D. Birnbaum: Az évek iszkolása - Esterházy Péter és Marianna D. Birnbaum beszélget
Hevesi Judit: Hálátlanok búcsúja
Toroczkay András: Búcsú Éhestől
Bognár Péter: A rodológia rövid története
G. István László: Repülő szőnyeg
Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó

Pádár-Takács Éva

Pádár-Takács Éva: Kihívás program - Minden nap egy újabb lehetőség

Park

Iselin C. Hermann: Dominó (a szerző ott lesz a Könyvfesztiválon)
Anne Frank: Mesék és történetek a hátsó traktusból
Sárközy Tamás: Kétharmados túlzáskormányzás
Giulia Enders: Bélügyek - A belek csodálatos világa és a jó emésztés
Jeanette Winterson: A szenvedély

PlayON

Andrzej Sapkowski: Vaják IV. - A megvetés ideje
David Gibbins: Total War Rome: Attila kardja 

Syllabux

Remisovszky Mátyás: Jancsi Lajos: A standtól a strandig - zsebkritikák - 4 megállós történet (csak ekönyvben!)

Tarandus

Patrick Modiano: Hogy el ne tévedj (Irodalmi Nobel-díj, 2014)
Elisa Medhus: Fiam és a túlvilág - Másvilági beszélgetések 
Paul Harding: Apák

Typotex

Emil Hakl: Szülőkről és gyermekekről
Sylwia Chutnik: Női zsebatlasz
Pârvulescu, Ioana: Az élet pénteken kezdődik

[Illusztráció: Leila Simon Hayes, és én választottam ki. Tudom, Boston nem Budapest]

1 komment

Címkék: reklám könyvhét események ekm

Pre-poszt: jön a Kobo GloHD

2015.04.17. 14:56 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

megzsendült a sajtó, hogykéremszépen új, nagyfelbontású "Kindle-killerrel" jön a Kobo. (Gukker olvtársnak innen is köszönöm a kapacitálást és a tippeket :) Április végétől-május elejétől lehet majd kapni Kanadában 129 dollárokért, június elejére érkezik az Egyesült Királyságba, 110 fontos /  130 eurós tervezett áron.

Értelemszerűen sajátélményt még nincs módunkban megosztani, de a nemzetközi review site-ok már összetapogathatták az első mintadarabokat.

Goodereader.

Endgadget.

Sok oldalon, így az iPonon és a Prohardveren is a sajtóanyagokat tálalják, kedvcsinálóknak jók, de meg kell nézni a vasat közelről.

Amit eddig lehet róla tudni dióhéjban  a Kobo honlapja alapján:

  • 6 collos Carta kijelző, 300 ppi-vel és világítással (1448x1072), eléggé a Kindle Voyage ligája
  • 4 GB memória, ebből kb 3 elérhető a felhasználónak, memóriakártyával nem bővíthető
  • Formátumtámogatása jónak tűnik, epub és epub3 mellett tudja a képregényformátumokat és a mobit (ez utóbbit azért megnézném közelebbről, hogy a kf8, vagy a mobi6 van implementálva, és hogyan) + txt, rtf, html, pdf, jpg, gif, png, bmp és tiff 
    • feketepont a Kobónak, hogy a hivatalos oldal most még, április 17-én nem elérhető, a kampány viszont megy ezerrel
  • Tíz beépített font, (köztük a Caecilia, ha jól láttam a képeken), 24 méretben. Csak remélni tudom, hogy kezelik a beépített fontokat.
  • Merriam-Webster szótár beépítve
  • Jegyzetelés, kiemelés
  • Felhő-szinkron, eszközök és Kobo appok között
  • A review-k kicsit negatívan ítélik meg a cucc minőségérzetét, és az akkuélettartamot, ez ügyben még nem tudunk mérvadót nyilatkozni
  • Független developerek vannak, ez jó hír

Kérdés, hogy az impresszív formátumtámogatás a valóságban hogy fest, én inkább az "egy formátum, de az legyen jól kidolgozva" verziót preferálom.

<spekuláció>

A Kobo, legalábbis a funkciólista alapján pariban van a Voyage-dzsal, árban viszont rendesen alávág. Gyorsan megnéztem az iOS-es Kobo appot, a lapot pöndöríti a fene egye meg, de margót, sortávot nem engedi változtatni, továbbá a fontokat sem, ha van beépített. Így azért ez nem az igazi, sok használhatóbb olvasó app van, epubra mindenképpen.

Földindulást semmiképpen sem várok tőle, a Voyage sem okozott, pedig azt lassan fél éve lehet kapni. Fogyogat az szépen, de valamiért otthon elkel mind, eddig nem került föl az errefelé elérhető vasak listájára (sajnos). 

Ha a GloHD leverné az árakat Amazonéknéknál, annak azért tudnék örülni. 

</spekuláció>

Ha valakinek lesz elsőkezes tapasztalata, netán megnézhető vasa, azt szivesen látjuk és nagyon megköszönjük. (Csak halkan mondom, hogy Professzore olvtárs AuraHD-vel foglalkozó posztja nagyon nagyon régóta szerepel a posztjaink toplistáján)

UPDATE: Mindeközben a diBook webáruházában ;-)

dibook-599x300.jpg

9 komment

Címkék: aura epub kobo gloHD

Re-poszt: Hab a tortán

2015.04.10. 13:11 Dworkyll

avagy a Nyúl látható ürege

Előző posztunkban azt vizsgáltuk, összességében milyen anyagokból áll – jelenleg – a két legismertebb torrentoldal, azaz milyen mély is a „Nyúl ürege”. Most lássuk mit „rejt”, azaz milyen színű, szagú és tartalmú ez az anyag, a Legnagyobb Magyar (LM) és a Kifejezetten Könyvorientált (KK) fájlmegosztó „e-könyvkínálata”. Mielőtt azonban a számok mélyére néznénk, néhány megjegyzést kell tennünk.

Először is, hogy nem tisztünk – és ambíciónk sem – kalózia valamennyi tételét szemrevételezni. A mélyfeltárás izgalma és fáradsága továbbra is vihető az érdeklődő kiadók és/vagy kutatók számára, ha már eddig nélkülözték (tisztelet a kivételnek). Célunk csupán – a szúrópróbák és célzott keresések mellett – egy reprezentatívnak gondolt, kb. ezres minta átnézése lehet.

A torrentoldalak könyvcímeit nézegetve első benyomásra nem látszik semmilyen megfogható, markáns „könyvkínálati” profil. Legalábbis olyan nem, amit részletes elemzés nélkül is érzékelni lehetne. Mintha bármit digitalizálnának, ami „szembe jön”. Az mindenesetre feltűnő, hogy milyen sok a régi, 2010 előtti (kiadású) könyv. Annyira, hogy számolni kezdjük: a címeknek csaknem négyötöde ilyen, vagyis kb. csak az ötödük friss! Már amennyiben „réginek” tekintünk minden, 2010 előtt kiadott könyvet. Ekönyvesítési szempontból alighanem ez lehet a lélektani határ. A kiadói portfoliók korábbi címei tehát, hogy úgy mondjuk, purgatóriumban vannak, és csak töredékükből lesz (lehet) ténylegesen is ekönyv, zömük elvész. Hogy ez baj-e, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy nem csekély elszánást követel a kiadóktól, hogy visszamenőlegesen is ekönyvesítsenek egy-egy szerzőt vagy sikersorozatot, bármit. (A miérteken – az anyagi nehézségek ellenére is – fontos volna gondolkodni.) A torrentoldalak új-régi aránya viszont mégsem meglepő, ha arra gondolunk, hogy hasonló arányokat látunk a papírkönyves piacon is. Egy szempontból viszont bizonyosan és feltétlenül releváns ez a kínálat. Szemben a jelenlegi hivatalos e- és papírkönyvkínálattal a torrentoldalak valamennyi címét olvasói érdeklődés és igény, azaz letöltési számok hitelesítik. Vagy másképpen: itt csak azok a címek szerepelnek, amelyekre számszerűsített olvasói kereslet van. Érdekes adalékul szolgálhat(na) ez egyébiránt a kiadói kockázatelemzésekhez.

A másik, ami feltűnik, hogy a pdf-ek nem elhanyagolható része valamilyen sajtótermék: HVG, 168 óra, Figyelő, Hócipő, Autó-Motor, PC World, Lakáskultúra, Playboy és más heti- és havilapok. És előfordulnak retró darabok is, mint Galaktika, Fürge ujjak, Ezermester stb. Újabban pedig Népszabadság, vagyis napilap is. A HVG-t például átlagosan 700-1000 júzer tölti le heti rendszerességgel, mondhatni kialakult „olvasóköre” van, ami kicsit sem mulatságos, ha belegondolunk. A fájlmegosztásnak ugyanis éppen ez a szegmense mutat leginkább Robin Hood jelleget. A könyvpiacról (is) hiányzó könyvek feltöltését és megosztását még magyarázhatja és – némileg – mentheti a jóhiszeműség, a friss lapok feltöltésénél viszont ez fel sem merülhet. Még akkor sem, ha egyébként a szakma feltételezi, hogy aki fizet, pénzt ad egy könyvért vagy lapért, az kevésbé hajlamos rá, hogy meg is ossza azt. És ezen a ponton egyszerre két problémára láthatunk rá.

Az egyik a szegénység-faktor, kelet-európaiságunk e cseppet sem romantikus tünete. Mert bár erről nem szokás beszélni, itt mégis kell: az ekönyvpiac bővülését – sok egyéb mellett – az is nehezíti, hogy a potenciális olvasók közül nagyon sokan az ekönyveket egyszerűen nem tudják megfizetni (miként a könyveket és mellesleg az éves könyvtári jegyet sem, de az egy másik szál). Mindenki tud mindent: apadó források, csökkenő példány- és árbevételi számok és fogyatkozó vásárlóerő. Nem illúzió-e mindezek ismeretében, hogy az elmúlt évtizedben gazdaságilag kivérzett fogyasztók a vásárlásaikkal életben tartsák, sőt felfuttassák az ekönyvpiacot? Elvárható-e ettől a még mindig fizetőképes(nek feltételezett) rétegtől, mely nem mellesleg a színházak, kiállítások, hangversenyek, filmeknek és magának a könyvpiacnak is fogyasztója, hogy bármiféle referencia, visszajelzés vagy kritikai orientálás nélkül, vakon vegye az e-bbnél e-bb könyveket?

És ebből következik a másik, amire ráláthatunk, az az olvasó kockázata. Ezt nem lehet elégszer elmondani, mert még senki sem vetette föl. Tehát jogos a kérdés, hogy a kiadók és vásárlók kölcsönösen egymásra utalt és kiszolgáltatott viszonyában vajon elfogadható-e csak az előbbiek (kiadó, szerző, kereskedő) kockázatáról szólni? Helyes-e, még inkább elvárható-e etikus magatartást számon kérni utóbbiakon anélkül, hogy szót ejtenénk az olvasók/vásárlók kockázatáról is? Szerintünk, nem. Egy papírkönyv ától-cettig átlapozható, kis túlzással akár el is olvasható a könyvesboltban, lényegében nullára csökkentve az olvasó kockázatát. A megfoghatatlan ekönyvnél azonban ez – a legtöbbször igencsak korlátozott és gyakran hiányzó beleolvasási lehetőség miatt is – megoldatlan, de inkább csak fel sem merül. Nem beszélve a teljes átlapozhatóság lehetőségéről, amiből kiderülhetne és látszana, milyen ábrákat, illusztrációt tartalmaz (ha tartalmaz), pontosabban: milyen az ebook minősége (hogy egy kicsit haza is beszéljünk).

Ugyanannak a könyvnek a kalóz (balra) és a “gyári” verziója

A vevő kockázata azonban éppen az a szempont, amiről a kiadók ma nem vesznek tudomást. És evvel összefüggésben arról, hogy a „kalózkodás”, a fájlmegosztás nem feltétlenül és főként nem kizárólag az ingyenesség bűvöletének számlájára írandó. Hanem, ha tetszik, ha nem: kockázatcsökkentés. (De itt már szó sincs a nyúl üregéről, ha csak az nem, hogy messze bent járunk az erdőben, vagyis nagyon elkalandoztunk. Lássunk inkább konkrét címeket!)

Vizsgálataink, de más szakmai tapasztalatok alapján is kijelenthető, hogy a megosztók egyötödnyi friss címének csak töredéke a feltört vagy ellopott kiadói ekönyv. A feltöltők ugyanis nem várnak senkire, s ha a kiadó – bármilyen okból – késlekedik vagy csak más az üzletpolitikája, lemarad illetve veszít: szinte azonnal beszkennelik és már rakják is föl az érdeklődésre számot tartó könyvet.

A szürke 50 árnyalata elektronikus kiadása például több mint egy hónappal a papírkönyv után jött ki, akkor 3 ezer forintért. (Ez hazai viszonyok között, bármily szépen hasított is a kiadó szerint, nagyon magas ár volt 2012-ben, ahogy annak számít ma is! Mellékesen: azóta ment is lefelé rendesen az ára, most 1500 körül jár.) A két megjelenés között persze valaki beszkennelte és megosztotta, amit máig több mint 60 ezren töltöttek le az LM-ről, pdf-ben. Az ekönyves (mobi, epub) változatot – furcsa, de – csak fél évvel később tette fel valaki torrentre, és láss csudát: nem a hónapokkal korábbi hivatalos e-book feltört fájlja volt. Ezt máig 25 ezren vitték. (A letöltések időbeni lefutásáról annyit érdemes tudni, hogy az első 10 nap, max. két hét a döntő, ennyi idő alatt éri el a tetejét, áll be a nagyságrendje. Onnantól, bár csörgedezik, már nem változik lényegesen a letöltések száma.) Koránt sem költői tehát a kérdés, vajon mi lett volna, ha a papírkönyvvel egyszerre hozza ki a kiadó az elektronikus változatot is?

A sikerkönyveknél maradva, hasonló kiadói „bakit” szemléltet az igencsak mesés letöltés-számú Szepesi Nikolett-könyv (Én, a szexmániás) is. Az ekiadás itt legalább két hónapot csúszott, addig viszont 51 ezren tépték le pdf-ben, mobiban pedig 15 ezren. Nem meglepetés, de itt sem a hivatalos ebookot törték fel, ami – fájdalom, de – meg is látszik a rajta. (A feltöltött anyagok minőségéről egyébként közvetlen tapasztalataink is vannak, de ez már egy következő bejegyzés témája lesz.)

Az éhezők viadala rft-fájlja nagyon hamar, már 2011 márciusában fent volt megosztókon. A (nem hivatalos) epub csak több mint egy évvel később. Aztán újabb fél év múlva html, majd pdf-ben osztották meg. Lehet tűnődni, hogy miért így történt, de tény, hogy több mint 20 ezren töltötték le valamelyiket.

Külön bekezdést érdemel a torrentkínálatban azon fordítások nagy száma, amiket – szerzői vagy más jogi okból – nem adtak vagy adhatnak ki elektronikusan. Ilyen például a Harry Potter-sorozat. A hét kötetet egyenként 4-5000-ren töltötték le pdf-ben, és összesen kb. 35 ezren mobiban vagy epubban. Mit is mondhatnánk, valaki nagyon benézett itt valamit, hogy helyből lemondott (nem gondolt rá?) az e-bevételekről, vagy épp nem harcolt érte jobban.

Egyedi, védhetetlen és főként érthetetlen kiadói anomália viszont Leiner Laura A Szent Johanna Gimi című sorozatának sorsa, mivel a 8+1 kötetet több mint 36 ezren vitték pdf-ben és 26 ezren mobiban. Ezt egy az egyben bukta a kiadó, mivel ma sincs hivatalos e-változat.

A beszédes példákat sajnos hosszan lehetne még sorolni, de ennél fontosabb kérdés, hogy mit is feltételezzünk a letöltőkről. Persze, lehet mondani, hogy na, pontosan a leírt esetek felvillantotta „fogyasztói közmorál” miatt nem lehet értelmesen ekönyvet kiadni Magyarországon. De nem csalóka ez? Tényleg ennyire egyvágányú? És bele se gondoljunk, hogy ha a letöltőknek csak 10 százalékát át lehetne csábítani a szürkéből a fehér piacra, már megérte? Az említett példák sem indokolják, vagyis súlyos tévedés lenne a torrent-júzereket kereskedelmi szempontból egységesen „reménytelen” halmaznak látni. Pontos szociológiai felmérés(ek) híján is joggal feltételezhetjük, hogy megfelelő árképzéssel, kreatív marketinggel és főként széles(ebb) és friss(ebb) kínálattal a torrentezők számottevő hányada megnyerhető a legális ekönyvpiac számára is. (Szélesebben a „régi” címeket értjük, frissebben pedig a papírkiadással egyidőben kiadott, e-változatokat.) Mert az vitán felül áll, hogy az ekönyvolvasók/vásárlók jelentős hányada papírkönyv vásárló és olvasó is egyben, mint erre ma már több felmérés is figyelmeztet. Eddig ugyanis nem beszéltünk róla, mert evidenciának tartjuk, hogy a felhasználó, az olvasó számára a könyv és ekönyv, vagyis e kettő: egy. Olvasnivaló. Csak a kiadói kimutatásokban és statisztikákban, vagyis a fejekben kerül reménytelenül külön rubrikába.

Összegezve tehát, a Nyúl üregének talán legizgalmasabb tanulsága – sok egyéb mellett –, hogy súlyosan téved, aki a kalózkodást szimplán a könyvpiaci és különösen az ekönyv-piaci válság okaként érzékeli. Valójában a kalózkodás a probléma része, de lehet(ne) egyben a probléma megoldása is.

Erről, bővebben, kétrészes posztunk harmadik részében lesz szó.

(Az eredeti poszt itt olvasható)

38 komment · 1 trackback

Címkék: warez felmérések re poszt eclassic

Villámposzt: kemény és puha

2015.03.27. 06:17 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

az már tisztán látszik, hogy itt a magyar piacon, legalábbis DRM szempontból a fejlett nyugat előtt járunk, kemény DRM-mel viszonylag kevesen próbálkoznak már (hála Istennek). A zászlóshajónak számító ekönyv.hu például előre megfontolt szándékkal igyekszik a saját felületére kemény DRM-es anyagokat nem kirakni, ha valamelyik kiadó ragaszkodna ehhez, azt továbbirányítja a csoporthoz tartozó hu.txtr.com-ra. (Igen, a kemény DRM pénzbe kerül. Sokba. Főleg, hogy mennyit ér.)

Mármost itt van az Ad Astra, aki szintén zászlóshajó a maga nemében, és híres volt arról, puha DRM-mel, és a papírkiadással egyidőben adja ki a címeit elektronikusan – ha teheti. Nem minden címére kapta meg ezt a jogot sajnos, ezek nem is jöttek ki elektronikusan, még. Ezért aztán legalább részsikernek értékelhető, hogy végre megjelenhetett Hannu Rajaniemi Jean le Flambeur trilógiája (Juhász Viktor elképesztő fordításában) elektronikusan is. Mivel azonban a jogtulajdonos ragaszkodott a kemény DRM-hez, ezért csak olyan boltokban lesz kapható, akik ilyet szolgáltatnak, például a Bookandwalk-ban, vagy nemsokára a txtr-en.

Érzek itt némi iróniát, ahogy egy matematikusból lett sci-fi író műveivel teszik mindezt, pedig ha valaki, akkor Jean le Flambeur alkotója biztosan tudja, hogy nincs olyan hogy törhetetlen kód, amit amúgy terjesztésre szántak. Hasonlóan járt Ian Mcdonald Dervisháza is.

 

De hogy jó hír is legyen, itt kell megemlítenünk a Semmelweis kiadót, akik a napokban álltak át a puha DRM-re. Kölönleges a helyzetük, mert alapvetően szakkönyvkiadóként működnek, olyan slágergyanús címekkel, mint például a Szájsebészet, maxillofacialis sebészet, és mert a korai Typotex gyakorlatot keverik az iPubsszal: az elektronikus formátum csak pdf, viszont megvásárolható fejezetenként is (ha például valakit csak A szájüreg és az arc neurológiai vonatkozásai érdekelnének – Világ hipochonderei egyesüljetek! ;-), illetve meg lehet rendelni az adott címet kinyomtatva, fekete-fehérben vagy színesben is.

Napi retro: emlékszem anno valamelyik poszt alatt azon pörögtünk, hogy akkor jó-e az iPad ekönyvezni, meg miért kéne színesnek lennie, és egy olvtárs orvosi szakirodalmat akart volna a műtőbe vinni. És tessék, itt vagyunk :)

A Semmelweis féle védelem annyit tesz, hogy a vásárló adatait minden oldalra odakarcolják az egyébként "szabványos" pdf-be. Igen, tudom, hogy lehet ezzel huncutkodni, de nagyon bízom abban, hogy az orvostársadalom nem fog, és innnen is szurkolok a Semmelweis kiadó sikerének. Csak így tovább!

1 komment

Címkék: drm pdf t com ad astra ekm txtr Semmelweis bookandwalk Rajaniemi

Egy csődbejelentés margójára

2015.03.20. 09:44 Dworkyll

Régóta pörgünk azon, hogy a magyar könyvpiac milyen anomáliákkal terhelt, a túlméretezett nagykereskedőktől a későn kifizetett kiadókig. Sokan vizionáltak mindenféle apokalipsziseket, de elsősorban a névsor másik végéről, az Alexandrától várták a bedőlést. Ehhez képest az Ulpius szállt el a hét elejére. A pontos okok és következmények feltárását rábíznám a hivatásos zsurnalisztákra, minden bizonnyal meg fogják tenni, mégiscsak egy milliárdos forgalmú, a magyar piacot meghatározó kiadóról van szó.

Going Down With The Ship.jpg

Ami viszont engem érdekel, hogy mi lesz a kiadványaikkal most. A verebek nem arról csiripelnek, hogy ebből a csődeljárásból nagyon fel tudnának állni, pedig a kiadványaik jó része kifejezetten keresett, jól pörgő cím. Ha a cég megszűnik, akkor a jogokat újra fogják osztani, új megállapodások köttetnek, valamikor. Tisztázatlan jogállással meg nem lehetnek kint címek a piacon, elvileg.

Mit hozhat a jövő? A papírkönyvek sorsa viszonylag egyszerű, szerintem senki nem fogja vállalni, hogy begyűjtse azokat a polcokról és bezúzza. Valószínűbb, hogy szénné akciózva elkótyavetyélik őket ("egyet fizet tizet vihet"), csak minél előbb tűnjenek el a készletekből. De senkit nem fog zavarni, vagy ha zavar is bárkit, az sem tud sokat tenni azért, hogy egy "bevont" könyv végleg eltűnjön a könyvesboltokból. 

De az ekönyveik, azokkal sajnos más a helyzet. Papírkönyvet bezúzni az háborús bűn, de egy a vásárlás pillanatában születő ekönyv-példányt elérhetetlenné tenni, az a semminél is kevesebb. Ezért aztán sanszos, hogy a felszámolás pillanatában, amikor visszaveszik a jogokat, akkor az Ulpius 260+ címét, amivel ennek a <100 milliós kis piacnak a nem jelentéktelen forgalmát összehozták, azokat a jogviták rendezéséig lekapcsolják majd a boltokból. És az minden forgalmazónak fájni fog. 

Kíváncsian várom, hogy mit lép majd a Book&Walk, aki a pályafutása kezdetén meglehetősen rugalmasan kezelte a kiadói jogokat, ezért aztán húzókiadóból gyakorlatilag csak az Ulpius volt náluk.

A Fejős Éva rajongók viszont sóhajthatnak most egy nagyot, ugyanis az író éppen az Ulpiustól való távozása után alapított saját kiadót még 2013-ban, és most kerültek vissza hozzá a régebbi  címek kiadói jogai. Ezek címek (amik most éppen visszavonásra kerültek a boltokból) ilyenformán hamarosan ismét elérhetőek lesznek, a tervek szerint új borítóval, kicsit frissítve.

Szomorú ez a történet. Az Ulpius gyakorlatában sok volt a megkérdőjelezhető elem, például hogy miért kell saját bolthálózatot fejleszteni, vagy hogy miért pörgetik olyan eszeveszett sebességgel a címeiket, vagy az árazási (és akciózási) politikájuk. Ugyanakkor a sok gyanús témát el kell választani az ekönyv-toposztól, mert pont az e-könyvek vonalán példaértékűek voltak. Több, mint 260 címük van kint a  piacon, és gyakorlatilag minden portálon meg lehet azokat vásárolni. Sok habozó kis kiadó meggyőzéséhez jött nagyon jól, hogy az Ulpiusra (is) lehet mutatni: "nézzétek, ők sem félnek az e-kiadástól, nektek sem kell". Nem az elektronikus kiadás döntötte be őket, de akkor is új példaképeket kell keresni. Az Agavét, vagy a GABOt például. Viszont ők meg nincsenek ott az ekonyv.hu-n. Ehh.

Nem jól van ez így, na.

16 komment

Címkék: csőd alexandra ulpius könyvkiadás

Olvass e-könyvet a héten! 2015

2015.03.01. 06:24 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban,

ahogy ez az e-könyves téma is egyre jobban a mindennapi élet részévé válik, úgy szürkülnek el azok az akciók, amik kiemelnék a nagy könyves marketingkampányokból. Tavaly és tavalyelőtt is volt e-könyv olvasás hete, de az idén szinte alig találtam a poszthoz illusztrációt.

Szerencsére mi még nem tartunk ott, ahol a hanyatló nyugat, nálunk március első teljes hetében azért lehet csemegézni néhány időszaki akcióból.

A minap beszélgettünk magánkiadásokról. Nos, vannak ilyenek, a Publión túl is, két izgalmasabb cím pedig bekerült a jövő heti kampányba. Pári Zsolt: Munkát akarok! Most! és Csonka-Ambrus Ágnes: Útikalauz kezdő és haladó vállalkozóknak - Szabályok, tippek, sztorik című könyvei 25% kedvezménnyel lesznek elérhetőek a jövő héten. A tartalmuk mellett az is érdekes, hogy nem klasszikus kiadók adták ki, hanem a saját szakmájukban profik, akik erre feladatra könyves profikat alkalmaztak.

Akinek vannak még tippjei, vagy máshol látott idevágó akciót, annak a hozzászólását előre is köszönjük.

12 komment

Címkék: reklám akció édesvíz harlequin ekm multimediaplaza ipubs dibook

Re-poszt: A Nyúl ürege

2015.02.20. 15:46 Dworkyll

avagy, kik azok a „kalózok” és hogyan hadakoznak a könyvkiadók ellen?

Gyorsul az ekönyvek világa, de nem csak a legális oldalon. Januárban az nCore kifejezett kampányt indított az "ebook kategória felélénkítésére". Természetesen igyekszünk az eredményekről is hamarosan beszámolni, de addig is olvassátok az eredetileg az eclassic.hu-n megjelent nagyobb lélegzetű összefoglalót a témában, az író szíves engedélyével.

Dworkyll

Évek óta kerülgetjük, mint analóg róka a digitális sünt, az e-könyves kalózkodás kérdését – kezdtünk bele hónapokkal ezelőtt egy terjedelmesebb poszt írásába, miután a legismertebb hazai fájlmegosztókon elvégeztünk egy nem túl bonyolult statisztikai vizsgálatot. A kapott eredmények viszont felülírták az eredeti koncepciót, borult a sün – róka hasonlat is, a téma a tervezettnél több komolyságot kívánt. (Ha már, akkor egyébként is a róka meg a holló meséje lett volna adekvát, bár az is kiderült, hogy koránt sem egyértelmű, ki kicsoda a példázatban. Vajon, a könyvkiadó lenne-e a frusztrált holló, amelyik nem mer e-könyvpiacot énekelni, nehogy a fondorlatos róka megszerezze dédelgetett portfolióját; vagy éppen fordítva: inkább a könyvkiadók lesik – rókamód – a jámbor kalózokat, miként tilthatnák le, értsd: szerezhetnék meg tőlük az összecsipegetett e-sajtjaikat. De bármennyire kedveljük is a tréfás hasonlatokat, Esopust és La Fontaine-t, a helyzet ennél – sajnos nem csak stilisztikailag, de – összetettebb.) Vagyis, egy könnyed-odamondogatós poszt helyett két alaposabb született. Lássuk, miért.

Eddig bármit olvastunk a kalózkodásról, cikket, blogbejegyzést és levelezőlistás eszmecserét a fájlmegosztókról, arra nem kaptunk választ, de még támpontokat sem – a szokásos copyright-érvelésen túl -, hogy pontosan mi és miért kalóz és mekkora a könyvpiaci veszteség? Ugyanakkor eddig valamennyi forrás úgy beszélt, mintha ezek tisztázott és közismert adatok lennének. Mármint, hogy mennyi is az annyi, azaz hány illegális letöltés van, mit osztanak meg és pontosan mekkora kört érint. Vagyis, éppen az hiányzott a diskurzusból, amitől tárgyszerű lehetne és kalkulálható, hogy ténylegesen mekkora a kiadókat ért kár. Csakhogy ilyen vizsgálatok eddig nem készültek. Na, ennek mentünk utána és néztünk bele a kalóz fenevad torkába, legyen az bár róka, holló vagy akár sün, hogy lássunk végre színről színre, milyen mély a, khm, Nyúl ürege.

Két közismert torrentoldalt vizsgáltunk meg, tavaly nyáron és idén február elején: a legnagyobb magyar megosztót, amelynek több, mint 600 ezres a taglétszáma és egy kifejezetten könyvek cseréjére szakosodott oldalt, mely nagyságrendekkel kisebb, mintegy hétezres tagságot képvisel. Személyi átfedések természetesen lehetségesek.

Legnagyobb Magyar (úgy is, mint: LM) fájlmegosztón 2015. február eleji állás szerint 33 ezer magyar nyelvű e-könyv(nek nevezett fájl) érhető el. Fél éve még 28 ezer volt. A másik, Kimondottan Könyvorientált megosztó (továbbiakban: KK) számai pedig most 21 ezer, fél éve 18 és fél ezer volt. A két megosztó kínálata között egyébként jelentős az átfedés. Mielőtt elszörnyednénk, szögezzük le gyorsan, hogy ez nem jelent ténylegesen is ennyi e-könyvet. A közvetlenül olvasóra, tabletre tölthető, azaz a felhasználótól semmiféle konverziót vagy mókolást nem igénylő, tehát kész ekönyvek (epub/mobi) száma ugyanis alig negyede illetve harmada ennek, 9100 ill. 7500. Persze ez sem kevés, bár ez kb. 5 év alatt jött össze, ami, ha el is tekintünk az átfedésektől, még mindig töredéke a nyomtatott könyvpiac évi 9-12 ezres címszám-termésének. Érdekes és releváns adat lenne, ha a legális e-könyvpiac letöltési adataival is össze lehetne vetni a megosztókét. De a MKKE honlapján csak összforgalmi becslés található (lévén önbevalláson alapul), százalékban és forintban: 2013-ban a teljes könyvforgalom 0,2%-a, kevesebb mint 100 millió forint bevétel származott e-könyvből. Tavalyi adatok ugyan még nincsenek, de nem lehet jelentős változás. A piacon forgó e-könyvek címszámáról még ennyi adatunk sincs, csupán sajtóbecslések: 5-7 ezer e-könyv!

 

A fájlmegosztókon elérhető e-könyvfájlok és a tényleges e-könyvek száma közti különbözet abból adódik, hogy a mobik és epubok mellett (mint a grafikonból is látszik) az e-könyvforrásul szolgáló szövegfájlokat (doc, docx, rtf, txt) és a képfájlokat (pdf, djvu) is ebooknak tekintik. Hogy ez mennyiben jogos, az most más kérdés, még akkor is, ha több kiadó maga is e-könyvnek véli a pdf-et. Képfájlokból egyébként féléve még 14 ezer volt, most két és fél ezerrel több tölthető le az LM-ről. (A KK-n 7900 volt, most 9000.) A csaknem ugyanekkora növekedést mutató szövegfájlok esetén 3800-ról 6300-ra nőtt az „e-könyvek” száma. (A KK-n viszont a halott torrentek miatt csökkent 4800-ról 4500-ra.) Mindemellett, az LM-en most látható 7100 Kindle-kompatibilis e-könyv (mobi, azw, prc) bő 1000-rel, a 2000 epub pedig alig 500-zal gyarapodott 2014. júliusa óta. (Ugyanez a KK-n se más, a mobi-félék 3500-ról 4400-ra, az epubok pedig 2400-ról 3100-ra emelkedtek.) Figyelemre méltó tehát, hogy legkevésbé a dedikált e-könyvfájlok (mobi/epub) mennyisége bővül. Majd meglátjuk, miért.

A tisztuló kalóz-képet tovább árnyalja, hogy rengeteg az átfedés a letölthető címek között, sok könyv szövegként, képként és epub/mobi formátumban is fent van, gyakran többször is. (A duplázódások miatt az LM szabályzata nem engedi feltölteni ugyanannak a címnek mobi és epub változatát. Ez azonban nem volt mindig így, a teljes állomány most is tele van többszörözött címekkel.) És az sem mindegy, egy-egy cím milyen fájlváltozatban kerül fel. A számokból az is kiolvasható, hogy a feltöltött pdf-ekből nem automatikusan lesz e-könyv, mint ahogy a szövegfájlokból sem. Nincs ilyen összefüggés az egyes fájltípusok mennyisége, gyarapodása és letöltése között. (Ha lenne, az egyik típus növekedése húzná magával a másikét is. De nem.)

Az adatok szerint szignifikánsan több pdf van fenn, mint szövegfájl, vagyis a „kalóz e-könyvesedés” döntően nem a logikusnak tűnő, szövegből ebook utat járja, ahogy a legszimplább, megveszem az e-könyvet és feltöltöm utat sem preferálja. Amiből mindjárt két dolog is következik. Egyrészt, hogy ezeket a felhasználók szkennelték be, vagyis dolgoztak vele, hogy megosztható tartalmat hozzanak létre, ami igencsak elgondolkodtató; másrészt, hogy nagyon sokan pdf-et használnak olvasásra. (A közvetlenül tabletre, pc-re vagy mobilra töltött pdf „felhasználóbarátságának” megítélését mindenkinek a tapasztalataira és belátására bíznánk!) Azt tehát nagyjából bizonyítottnak vehetjük, hogy messze nem a dedikált e-könyvek „ellopása” a fősodor. Persze, nincs kizárva, hogy a letöltött pdf-ből ki-ki maga készíti el otthon az e-könyvét, azaz konvertál, de ez nem tűnik valószínűnek. Az egyszerű, párkattintásos „calibre-megoldások” minősége ugyanis csapnivaló. Egy elfogadható e-könyv előállítása még nyomdai pdf-ből is igen munkás és időigényes, nem hogy szkennnelt anyagból, hogy egy kicsit haza is beszéljünk. Mindezek alapján tehát a kalózok vagy felhasználók jó része meglehetősen igénytelennek tűnik, mivel a gyorsaság, a frissesség oltárán gondolkodás nélkül feláldozzák a minőséget. Amit csak részben magyarázhat, hogy fizetniük kell(ene) érte. Valószínűbb, hogy mivel a legális kínálatban késve vagy nem jelenik meg valami e-könyvben, valamiféle önkéntes „hiánypótlásra” kényszerülnek a júzerek. És az eddigiekből azt is megállapíthatjuk, hogy a kalózokra való hivatkozást, hogy mivel mindent ellopnak és megosztanak, nem lehet bővíteni az e-könyvkereskedelmet, nem támasztják alá adatok.

Összegezve tehát a fájlmegosztóra kerülés útjai a következők: a papírkönyvet egy felhasználó megveszi és beszkenneli, majd megosztja. (Ez, elvileg lopott nyomdai pdf is lehet, akkor azonban a könyvkiadónál van a biztonsági rés, ami kevéssé valószínű [Bár volt rá precedens, Dwo].) A másik, az első változata: nem a pdf-et osztják meg, hanem a – jól-rosszul – ocr-ezett szöveget (doc, docx, rft). (Illetve itt is fennáll a kiadói rés kérdése.) A harmadik pedig, hogy egy megvásárolt e-könyvet bitmelegében töltenek fel, ami – mint láttuk – a legkevésbé jellemző. Itt a legnagyobb ugyanis a személyes kockázat, a lebukás veszélye, mivel a fájlból, megosztás előtt célszerű kipiszkálni a vásárlói perszonalizációt. Az pedig koránt sem triviális és a kiadók is erre ugranak leginkább.

Magukról a „kalózokról”, azaz a feltöltőkről persze szinte semmit sem tudunk. Csak találgatni tudjuk az egyéni motivációikat. (Személyes benyomásunk szerint például egy részük – a feltöltött e-könyvek profilja alapján legalábbis – bizonyosan nem az X vagy Y generációhoz tartozik, hanem idősebb lehet, akik a maguk és – úgy vélik – mások hasznára is könyves hiányokat pótolnak.) A fájlmegosztó mint közösségi tér is megérne egy alapos, ha tetszik szociológiai vizsgálatot. Van-e például „csapatmunka”, hogy valaki egy fajta ajánlatként teszi fel a kedves olvasmányát ekönyv(szerű) formában azért, hogy másvalaki ocr-ezze és/vagy e-könyvesítse? És mi visz rá valakit, hogy több formátumot osszon meg, egyszerre töltve fel a pdf-et és a mobit/epubot, vagy a szövegforrást és a kész ebookot, sőt, akár mindhármat? És így tovább.

A torrentoldalak mennyiségi összképe után legalább ennyire izgalmas kérdés, hogy mit osztanak meg a „kalózok”; egy-egy könyvet hányan töltenek le; van-e a megosztásnak időbeli lefutása; és az egyes esetekből milyen következtetések vonhatók le. Többek között ezekről a kérdésekről és konkrét esetek vizsgálatáról szól hamarosan a folytatás, a Hab a tortán című posztunk!

20 komment

Címkék: warez felmérések re poszt eclassic

Cégbemutató • Publio (újratöltve)

2015.02.16. 07:00 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

volt nekünk egy sorozatunk, amiben ekönyv-piaci játékosokat mutattunk be. Nos, mivel azóta is vannak új versenyzők, ez a sorozat sem állt le, maximum szunnyadt egy kicsit. Kicsit öregedtünk, kicsit lassultunk, az ekönyvek is kezdenek a szent őrültek rajongta kultuszból a napi élet részei lenni (például egy éve már, hogy a Bookline Top50 mellett ott van az e-könyv Top10 is!), az új szereplőknek ma már nagyobbat kell gurítani, hogy észrevegyük őket, mint mondjuk három évvel ezelőtt.

A régi-új versenyző

Mostani posztunk címszereplője nem teljesen ismeretlen, foglalkoztunk már velük korábban is. Akkori belépőjük - mondjuk úgy - ellentmondásosra sikerült, sok konzervativizmusban megőszült elitista könyvrajongót sikerült felbőszíteniük kiadványaik, khmm, szűretlenségével. A Dunán azóta sok víz lefolyt, a tradicionálisabb stratégiát választók közül volt, aki már kiszállt, vannak sokan akik még az áttörésen dolgoznak, a Publio azonban úgy tűnik kifejezetten prosperál, sőt egy igencsak pozitív kilátásokkal kecsegtető pályára állt.

Úgy tűnik, mintha ez a "szűretlenség" valami furcsa dolog lenne, holott épp ez a szűretlenség a lényege az egész web2nek és sharing economynak, eltűnnnek a nagy csomópontok es eltűnik az általuk fenntartott kontroll, és egymást méri meg a sok kis szereplő. A Publio ezt a logikát próbálja beemelni a mai magyar könyvkiadásba.

publio.png

Nézzük meg kicsit közelebbről, hogy mit csinálnak, és főleg hogy mit csinálnak jól, ami miatt ilyen ígéretes lehet a jövőképük.

A régi iskola

Mielőtt belevágnánk a Publio modus operandiának a boncolgatásába, gyorsan fussuk át, hogy hogyan is működik egy klasszikus könyvkiadó. A dolog úgy kezdődik, hogy egy nem jelentéktelen válogatás és mérlegelés után kiválasztott címekbe invesztálnak egy nem annyira szerény összeget, olyan 1-3 millió forint közöttit. Megveszik a kiadási jogot (adott időre és példányszámra!) a szerzőtől vagy jogtulajdonostól (párszázezer), ha külföldi, akkor lefordíttatják (párszázezer), gondozzák a szöveget tartalmilag (szerkesztés, lektorálás, korrektúrázás - röpködnek a többtízezrek), gondozzák műszakilag, (tördelés, ekönyv gyártás), szereznek vagy készíttetnek hozzá borítót (ez is pénzbe kerül), majd legyártatnak egy-két ezer példányt (újabb százezrek röppentek el).

Amikor ez megvan, ott ülnek a könyvek tetején. Költeni kell még a marketingre, kampányok, események, fesztiválok, stb. Majd (sajnos) be kell tolni a könyveket a nagyterjesztőkhöz, akik sok-sok héttel, de van úgy, hogy sok hónappal később kezdenek el fizetni. 

Mire egy könyvből pénzt lát a kiadó, addig bizony egy-két millió már simán elment, és az első költségek kifizetésétől az első bevételig simán eltelt 6-12 hónap, vagy több. Nagyon durván. Az is látszik, hogy a kockázatot gyakorlatilag teljesen a kiadó viseli, és hogy egyetlen irányból, az olvasók felől jön a bevétel - zömében a nagyterjesztőkön keresztül.

Ezzel szemben a Publio

A Publio alapvetően nem kérdőjelezi meg ezt az értékláncot, csak más szerepeket és kockázatokat vállal fel, mint a tradicionális kiadók.

Az első jelentős különbség, hogy a szöveg gondozásának a feladatát (és sok minden mást is) meghagyják a szerzőnél. A Publio a szerzőjük által késznek tekintett szövegekkel kezd el dolgozni, abból készíti el az elektronikus változatot és a papírtördelést. Mivel a folyamat automatizált, sokaknak lesz baja azzal, hogy ezek az anyagok nincsenek "kioptimalizálva" (egyedileg szerkesztve), így viszont olcsó (e-könyvnél ingyenes) lesz az előállítás - alapesetben. Ez fontos dolog, mert az egyes címek megjelentetésért, ilyen vagy olyan formában a szerző fizet. Ez lehet valamilyen átalánydíjas konstrukció, mint a Klubkártya, vagy eseti megbízás tárgya.

Ebből viszont az is következik, hogy a Publio, szemben a hagyományos kiadókkal nem szelektál, nem végez előszűrést, alapvetően mindent megjelentet, amit bevisznek hozzá, hiszen a befektetés és a kockázat a címekben maradt a szerzőnél. A hagyományos kiadó vállalkozik, azaz befektet, kockáztat és elteszi a profitot, a Publio ezzel szemben inkább szolgáltató, aki hagyja, hogy a kockázat  és a bevétel a szerzőé legyen. Erre az aspektusra még vissza fogunk térni.

Ha tehát nincsenek egyéni (és külön finanszírozott) igények, a szerző könyve az "alapbeállításokkal" (azaz nincs egyedi szerkesztés vagy tördelés) fog végigfutni a Publio "gyártósorán". Ettől persze el lehet térni, és meg lehet venni a klasszikus kiadók értékláncának lépéseit darabonként is akár. Vagy, és itt jön az újdonság, ki lehet váltani új megoldásokkal. A sikeres szerzői kiadásokat is "szerkesztették" (átolvasták, javaslatokkal éltek, egyszóval gondozták a szöveget), csak nem profik, hanem mondjuk a barátok, az alkotótársak, a rajongók. Ugyanígy, a marketinget is meg lehet csinálni szerzőként, lásd pl. Nyáry Krisztián Facebook-munkássága. De, és ezt fontos látni, a kockázat maradt a szerzőnél.

Miután elkészült egy adott cím, a Publio betolja azt egy csomó értékesítési csatornába, kezdve a saját boltjával, folytatva a magyar ekönyves és nyomtatott könyvesboltokkal (a legtöbb cím papíron és elektronikusan is megjelenik), befejezve a nagy nemzetközi forgalmazókkal (iTunes, Google Play, stb.).

És itt jön vissza, hogy miért érdemes egy szerzőnek a Publióval dolgoznia: az értékesítések után akár 70% (!!) is maradhat a zsebében, ha a Publio oldaláról történt az eladás, ha partneren keresztül akkor nyilván kevesebb, de még így is lényegesen nagyobb részesedést kap az eladásokból, mint a hagyományos rendszerben. A rendszer igazságos, aki befektet, aki kockáztat, ahhoz jut a nagyobb rész a bevételből - már amennyiben lesz bevétel.

Azt látjuk, hogy magukkal az anyagokkal nem foglalkozik olyan vehemenciával a Publio, mint klasszikus kiadók, ezért egy kicsit nehezemre is esik őket kiadónak nevezni egyáltalán, de jobb szó szót most nem találtam a tevékenységükre. Ellenben kifejezetten sokat foglalkozik a szerzőkkel magukkal:

  • managelik, gondozzák a szerzőket, tippeket és tanácsokat adnak nekik
  • szervezik a közösségi életet (300 fős aktív közösség épült a kiadó körül), a klubtagsági létező és pezsgő fórumhoz segíti a tagokat
  • szerveznek eseményeket, nem is kispályásokat. Február 18-án például Oravecz Nóra meséli el, hogy hogyan lett Libri sikerlistás. És havonta lesz hasonló szeánsz, mindig mással persze
  • nagyon fontos, hogy folyamatos a visszajelzés a szerzőknek is, és a piacnak is, hogy miből mennyi fogyott. (Szerintem végtelenül tanulságos lenne, ha hasonló minőségű adatokat publikálnának a nagy terjesztők)

Csapdák

Azért van itt pár dolog, amitől azért az egyszeri olvasó nem fog feltétlenül rajongani a Publióért.  Az egyik, hogy a Publio nem végez tartalmi szűrést, bármit át fog engedni magán. Azaz nem lesz olyan zsáner- vagy éppen minőségorientált, mint egy klasszikus kiadó. Kérdés persze, hogy az olvasó kiadóra vagy szerzőre szűr. A válasz szerintem az, hogy melyik ügyesebb a márkaépítésben. Olvasói szemmel a Publio márka nem lesz iránymutató, minden azon múlik, hogy az adott író (hangsúlyozzuk, aki tulajdonosa, felelőse és gazdája marad a történetének), miképpen akar megjelenni. Nyilván, ha valaki a nagymamája meséiből akar könyvet csináltatni, és karácsonykor meglepni vele a családtagokat, az nem fog annyit invesztálni az ügybe. A boltban ott lesz persze, de nagy csodát ne várjunk. 

Aki viszont komolyan gondolja a dolgot, és felépít egy saját brandet (mint ahogy azt tette a már emlegetett Oravecz Nóra, vagy hogy a zsánernél maradjunk Molnár Dorka), de még nem tart ott mint Fejős Éva, hogy saját kiadója legyen), na nekik jó  ugródeszka lehet a Publio. (Hasonló pályát futottak be anno a Szürke ötven árnyalatával, vagy hogy sci-fit is emlegessünk A marsival.

A másik dolog, ami nekem kicsit szúrja a szemem, a költséghatékonysági okokból uniformizált gyártósor. Olyan ez pontosan, mint a  manufaktúrák (klasszikus kiadók) meg a gyárak (Publio) viszonya. Kézzel mindig szebb /jobb dolgokat csinálni, mint egy futószalagon. De belátom, nem mindenkinek van szüksége (vagy lehetősége) arra, hogy azt törődést, befektetést beletegye az anyagába, amit szerintem minden könyv megérdemel. A Publio mindenesetre dolgozik azon, hogy az automatikus gyártósor is folyamatosan fejlődjön. Kezdve azzal, hogy próbálja képezni a könyvkiadásba becsöppenőket, hogy mi mindent kérhetnek.

Jó hír még az is, hogy egyrészt címenként is megvan a javítás lehetősége, utólag is lehet korrigálni a dolgokon. Az elektronikus kiadásnál ez nem kérdés, de igaz ez a nyomtatott változatra is, ugyanis a nyomtatott példányok is mindig a rendelés után készülnek el (Print on Demand). Másrészt működik ez az első perctől is, aki akar, vásárolhat egyedi szerkesztést, tördelést, profi borítót. 

Eredmények

Itt van a lényeg. Az mellékes, hogy nekem mi tetszik és mi nem, az a kérdés, hogy miképp vélekedik erről a módszertanról a piac.

 publiosales.gif

Pillanatfelvétel innen, 2015 február

A piac a Publio esetében kettős. Egyrészt van a megjelenni vágyók (kézorattal rendelkezők) piaca. Emlékezzünk vissza, az elmúlt években, amikor még az elektronikus jogok, az elektronikus megjelenések abszolút nem voltak maguktól értetődőek, volt pár pályázat a "fiókoknak írt" anyagok előcsalogatására, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy elektronikusan is megjelenjenek. Csinált ilyet a Kossuth kiadó vagy a Könyvmolyképző is. Azokból a pályázatokból nem sok anyag jutott ki a piacra, leginkább azért, mert azt a "hagyományos" kiadói működésbe csatornázták bele, a kiadó invesztált, és a kockázatot is ő vállalta, a saját márkaelismertségét hozva a történetbe. Ezért nem tehettek mást, csak a legjobbakat jelentették meg. 

Ezzel szemben a Publio, ha jól számolom csak tavaly 400 körüli címet jelentetett meg. Oké, ők ebből élnek, gondolhatnánk, de csak félig lenne igazunk, mert az árbevétel nagyjából fele(!) már a vásárlóktól (olvasóktól) jön. Megint, ez a hagyományos kiadásban 0% és 100%, kivéve ha egy kiadó vállalja egy magánkiadvány megjelentetését. Nyilván a Publio esetében nem olyan homogén a bevételi kép, mint egy átlag kiadónál (ahol szintén három húzócímre jut hét bukó), a 400 cím nem ugyanannyit hoz árbevételből, főleg hogy ahány szerző (magánkiadó) annyiféle méretű és hatékonyságú könyvmerketinget tudnak az egyes címek mögé tenni. De az kijelenthető, hogy az "Oravecz Nóra-jelenség" ha ritka is, de nem egyedülálló még a magyar piacon sem, a Bookline 2014 decemberi ekönyves TOP10-es listáján már két címmel is ott van a Publio, D. Tóth Kriszta és Dragomán György könyvei mellett.

Verdikt

Innentől teljesen szubjektív. Olvasói szemmel nézve szerintem a szűrés nélküli megjelenések és az automatizált gyártósor alapértelmezett használata miatt a Publióra nem lehet olyan mértékben "rákattanni", mint egy jól bejáratott zsánerkiadóra. A Publio nem is így versenyez velük. A Publio kontextusában felértékelődnek azok a csatornák (elsősorban a közösségi média, a Moly.hu, a könyvesbloggerek, az Irodalmi Podkasztok pl.) ahonnan tájékozódni lehet az egyes címekről. És mivel lerövidül az út a szerző és az olvasó között, hiszen a szerzőnek piszokul ott kell állnia az anyagai mögött, lévén a fentiek okán miatta és nem a Publio miatt fogom megvenni a könyvét, lehet építő bírálatot is megfogalmazni, hogy pl. Te, haver, 2014-ben azért már nem ciki ám a sorkizárás ;-).

Írói szemmel kifejezetten érdekes lehet. Aki csak szárnyait próbálgatja, aki lepattant már nyolc hagyományos kiadóról (akármiért is), de mindenképpen meg akar jelenni, viszont végesek az erőforrásai egy saját kiadáshoz, annak érdemes közelebbről is megnéznie a Publiót. Mindenképpen találkozhat hasonló cipőben járó "alkotótársakkal", ami alkalmasint nagyon inspiráló lehet. Ki tudja, kiből lesz a következő nagy gurítás?

Kis kiadói szemmel meg azért érdemes ezt a csapatot közelebbről megnézni, mert a szöveggondozással kapcsolatos alapstratégiájuk miatt (Intézze a szerző!), nem igazán ellenfelei a hagyományos kiadóknak (akik ugye elvileg éppen a szövegválogatásban és -gondozásban a legerősebbek), ellenben az a 30%-os terjesztői árrés, és bejáratott digitális csatornák kifejezetten érdekesek lehetnek egy olyan kis kiadónak, amelynek nincs erőforrása arra, hogy maga foglalkozzon ezzel.

A self-publishing nem fogja a feje tetejére állítani a könyvvilágot, vagy ha igen, nem holnap. Viszont a Publio behozott egy olyan lehetőséget a piacra, ami lehetővé teszi, hogy olyanok is teret kapjanak a megjelenésre, akik a hagyományos rendszerben a nulladik körben kipontozódnának. És ha ezerből csak kettő-három tud befutni, akkor olvasói szemmel szerintem már jól jártunk. Oké, a Szürke ötven árnyalatát nem éltem volna meg veszteségként, ha nem jelenik meg így direktben. De pont a Szürke ötven árnyalata (és a hozzá hasonló sikerkönyvek) termelik ki azt a pénzt, amitől a kevésbé sikeres, de megjelenésre mindenképpen érdemes címek is a piacra tudnak kerülni. És azokért már kár lenne, ha nem jelenhetnének meg.

A posztot nem írhattam volna meg Szabó Zsanett és Alcser Norbert nélkül, akik készségesen válaszoltak a leggonoszabb kérdéseimre is. Közreműködésüket ezuton is köszönöm, a műfaj nevében ;-)

7 komment

Címkék: bemutató könyvkiadás gyakorlati kérdések publio Oravecz Nóra szerzői kiadás

Képregények az új paradigmában

2015.02.01. 08:30 Dworkyll

Diszklémer: nem vagyok az a kifejezett képregényfogyasztó, nem vagyok otthon a zsánerben, minden javítást, kiegészítést szivesen fogadok.

Képregényekkel még az átkosban találkoztam először, a francia munkásmozgalom legendás Pif és Herkules történeteiben, Szutyejev Vidám meséi, Dr. Justice és Rahan voltak az első témába vágó élményeim. Nem voltak rosszak, különösen mondjuk az Újvidéken kiadott Asterix és Talpraesett Tom történetek, amiknek a fordításai szerintem jobbak voltak a Magyarországon megjelentnél.

 

Valahogy pótszernek éreztem őket egy olyan korban, amikor hiánygazdaság volt, és nem lehetett olyan egyszerűen könyvformában hozzájutni mondjuk a Csillagok háborújához, vagy Rejtő Jenő  műveihez. Rejtő Jenő képregényben és folytatásokban(!) a Fülesben... Hát nem lett a kedvencem a formátum. Aztán a kilencvenes években egyszer eljutottam egy német képregényboltba, és láttam, hogy ezt másképp is lehet. De akkorra már késő volt. Valahogy szűknek és korlátosnak éreztem a képregényeket az írott szó végtelen elképzelhetőségéhez képest.

Az új technológiákkal - elsősorban a tabletek térnyerésével - azonban úgy tűnik a képregény-szcéna is kapott egy lökést. Egyrészt a meglevő anyagokat, (amiket szorgos kezek már sok-sok éve beszkenneltek) viszonylag egyszerű az új eszközökre átrakni. Nem, a pdf nem az ideális formátum, az eszközön olvasott képregényre sem, cbz, cbr ha csak a minimumra törekszünk.

Kérdés: van külön szó magyarban a comic bookra és a graphic novelre?

Szerencsére azonban nem állt meg a világ a lapokra szerkesztett képsorozatok digitalizálásánál, hanem - mivel a technológia engedi, sőt bátorítja - olyan anyagok is a piacra kerültek, amik bár alapjaiban képregények, de nagyon sok mögöttes tartalmat is kaptak. Háttérinformációk, zene, minimálanimációk, sőt olvasói döntésen alapuló alternatív történetszálak (csak egy kicsit igényesebben kidolgozva, mint anno a Kaland-Játék-Kockázat könyvek, amiket a Zagor kiadó élesztett újra).

Nagyon érdemes megnézni például az alábbi kiadványokat, főleg hogy "beleolvasni" ingyen is lehet mindbe:

 

Bevallom, ez utóbbi miatt írom ezt a posztot. Ugyanis ez az anyag újabb határt lép át a mindenféle tartalomfogyasztásban-szabadidőeltöltésben. A Midnight Rises  háttértörténetül szolgál egy tabletre tervezett sci-fi shooterhez, a Midnight Starhoz, amit az idén terveznek kihozni. És olyan nevek dolgoztak rajta, mint nagy kedvencem John Scalzi, vagy Serj Tankian a System of  a Dawnból.

Ha valaki tud még hasonló jóságokról, az ne tartsa magában :) Előre is köszönöm a műfaj nevében.

 

13 komment

Címkék: képregény tablet ipad introverziók scalzi

Re-poszt: E-kiáltvány

2015.01.07. 22:42 Dworkyll

A cikket Penna Magazin 47. számába írta Krystohans olvtárs. Eredeti változata itt olvasható, ez itt egy engedélyezett utánközlés. Nem minden felvetésével értek egyet, de vitaindítónak ideális :)

Valamikor 2011 nyarán útnak indítottam egy Facebook-csoportot, Hungarian e-books néven. Akkor már bő hatodik esztendeje erőlködtem azon, hogy Magyarországon ne kiadók arctalan munkatársain múljon az, hogy egy megírt regényemet az életben bármikor is megismerheti-e a nagyközönség, vagy egy-két megmondóembernek köszönhetően örökre süllyesztőbe kerül. Kellett, hogy az egyik megmondóember legyek, habár könyvet írni sokkal jobban szeretek, mint észt osztani egy blogolós oldalon.

Aztán ahogy pörgettem visszafelé az idővonalat, hogy összefoglalhassam az elmúlt évek történéseit, lassan kibontakozott előttem egy filmszerű kép, miként is alakult ez az egész e-könyv paradigmaváltás országunkban. Kezdődött olyan kicsiny, polgári kezdeményezésekkel, amik közül sok meg sincs már. Magam is az akkori KIMTE egyesület aktív tagjaként próbáltam rábírni az elnökséget, hogy még az elsők között nyissunk az új piac felé… már 2007 óta… hát nem sok sikerrel. A Hungarian e-books indulásakor zárult a Budapest Bank Valóraváltó pályázata, aminek egyik nyertese az az SF-portal lett, amelyik szintén az elsők között dobott piacra magyar e-könyvet. Akkor szinte úgy tetszett, hogy elindul végre a dömping, a szubkultúrából, a zsánerirodalom olvasóközönségének segítségével végre mi, magyarok is ott leszünk a Gutenberg galaxis digitális váltásának startlövésénél, lesz mire alapoznunk, mire az igazán nagyok egyáltalán észreveszik a mi icipici piacunkat, mint felnyalintható morzsát.

Aztán mégsem történt meg mindez. Nem robbant az angol nyelvű megjelenés, a kispolgári kezdeményezések, az e-könyvgyártó garázsműhelyek szépen elsorvadtak, vagy besoroltak előbb a zsánerkiadók védőszárnyai alá, majd egy-két ilyet felszippantott az országunk nagyjainak számító két tömörülés: az Alexandra-birodalom, és az ellenükben szövetkező Líra-Bookline-Stb. Group.

A Hungarian e-books csoportban ágáltunk a DRM (digitális adatvédelem) kemény formái ellen. Érveinket nagyrészt elfogadta az e-könyves szakma, mivel eladni akartak. Ebben persze nagyrészt közrejátszott az is, hogy egy komolyabb digitális adatvédelem kiépítése csillagászati összegekbe kerül, aminek a megtérülésére belátható időn belül esély se nyílt volna. Az Adobe, ami sokáig (?) az Amazon vetélytársának tűnt, egyszerűen kihalt a kemény DRM-es vonalával a nemzetközi versenypiacon, pedig igen komoly tervekkel kecsegtettek akkoriban. Így aztán a puha DRM mellett tette le a voksát a 2012 közepén megalakult Egyesület az e-könyvekért szövetség, az ekonyvegylet.hu oldalon.

Az árakkal kapcsolatban már nem volt ekkora egyetértés; ma jellemzően nincs nagyságrendi különbség az e-könyv és a papírkönyv ára között. Érvek és ellenérvek bőven olvashatók a megjelent posztok alatt (amikből számos törlődött, miután én személy szerint elhagytam az időközben teljesen megváltozott Facebookot), ám a tények makacs dolgok: ma nincs rentábilis e-könyv kiadás Magyarországon. Az egyik olyan ország lettünk, ahol a digitális anyagok közel negyede ingyenesen kerül a végfelhasználóhoz, nagy része illegális úton. Az internethasználatunk közel 20%-a erre fordítódik, míg a közügyek intézésére szánt internetezés nincs 1%! Természetesen vannak ingyenesen letölthető e-könyvek (amik döntően 70 évnél régebben elhunyt szerzőktől valók), és pár száz forintokért letölthetők. A külcsín és/vagy a belbecs ezek többségénél bőven elegendő okot szolgáltat erre a szerény árazásra.

Évek óta húzódó probléma az e-könyvekkel kapcsolatban a más elektronikus szolgáltatásokhoz hasonlatosan magas ÁFA. Minthogy olyan merész Robin Hoodok, mint Franciaország és Luxemburg is törött bicskával kénytelenek visszavonulni a saját ÁFA csökkentő háborújukból, amivel az e-könyveket a nyomtatott példányok szintjére kívánták hozni, nem sok esély kínálkozok arra, hogy a jövőben ez a probléma kedvezően alakulhasson Magyarországon. Saját meglátásom szerint viszont sokkal nagyobb kifogásként használják ezt az illetékes e-könyv kiadók az árképzésük magyarázatában, mint ami hihető.

Na, de hagyjuk is ezt, hiszen ahogy görgettem az idővonalat, szépen megszaporodtak az immár hazánkban is megvásárolható készülékek, az e-könyv olvasására való readerek ismertetői. Az eleinte kizárólag Kindle-hozsannákat egyre többször tarkították Kobo-, Sony-readerek, majd egyéb, feltörekvő újoncok bemutatásai. Emellett már lehetett linkelni e-könyv szerkesztést, konvertálást, appokat és warezeket ismertető oldalakra, miközben egyre-másra tűntek fel az illegális letöltő oldalakat ostorozó írások is. Sajnos azonban ezek ellen sem összefogás nem született, sem valami ebből sarjadzó újabb csoport, akik esetleg a Tolvajkergetőkhöz hasonlóan a szellemi tartalmakat eltulajdonítók nyomába eredtek volna. Bevallom, nekem elvi okaim vannak, amiért nem vállaltam fel ezt a harcot: amíg EU szabályozással és EU árkategóriákkal kell az EU minimálbér ötödéből megélnünk itt, Európa kellős közepén, addig a kultúra és a művészet termékeinek megszerzését a megélhetési bűnözés kategóriájában érzem. Tudom, hogy nem az, ez csupán érzés. Itt az tarolna óriásit, aki felérné ésszel, hogy az éhezőknek nem eladni kell a kenyeret, hanem osztani, és azzal megnyerné mind. Amíg viszont az értékért aranyat, de még a bullshitért is pénzt követelnek a kiadók, addig nincs mit csodálkozni azon, hogy bányászjelvényt kapnak a munkájukért.

Közben nagyot változott a tankönyvpiac is, és – minő csuda! – itt sem az e-könyvek széles választékának mielőbbi bevezetése lett a trend. Háromévi iskolakezdést követően ma ott tartunk, hogy a pedagógusok, a tankönyvkiadók és a tanulók szüleinek nagy része válogatott médiumokon keresztül szitkozódik a kialakult helyzet miatt. Mivel magam is tankönyveztem, tudom, hogy nem egyszerű feladat megoldani ezt az évenként ismétlődő cirkuszt, az meg különösen nem használ az ügynek, ha diákmelósokra és közmunkásokra bízzák a tényleges munka oroszlánrészét. Persze lehet, hogy letölteni valami központi helyről e-könyv formátumban még bonyolultabb lenne… de én inkább ezt tettem azokkal a tankönyvekkel, amik a csodás lebonyolítás ellenére sem érkeztek meg időben a gyerekeimnek.

Ha meg már KELLO, akkor igen, kell, ó, beszélnünk a könyvtárakról is! A Hungarian e-books oldal rendszeresen kikacsintgat a külföldi eseményekre, amik – bárcsak! – hatással lehetnek a hazai helyzetre. Így, a pár éve még ötletelgetés szintjén folyó diskurzusokból mára konkrét példák lettek azt illetően, mit is okoz az e-könyv a könyvtári kölcsönzésben, a hozzájuk kapcsolódó rendszerekben. Mint kiderült, ott aztán tényleg alig jelent problémát: tulajdonképpen csak egy újabb rekord a könyv tartalmi feldolgozásában. A könyv szövege csupán egy újabb lekérhető adat, amihez többféle szolgáltatási rendszer elképzelhető. A kereskedelmi célú könyvtárak főleg a felhő típusú rendszerek felé nyitottak, aminek a Magyarországon induló kezdeményezését csúnyán a sárba tiporták a jogaikat féltő kiadók. Így aztán ilyen ma Magyarországon nincs, bár az olyan külföldi kezdeményezések, amik cirka havi tíz dollárért kb. milliós nagyságrendű olvasnivalót kínálnak, jövőre már a bevételeik duplázódására számolhatnak. Ez pl. a Scribd esetében 22.000.000 dollárt jelent! És ez a vállalkozás csak egy kis cseppecske az Amazon tengere mellett.
A másik módszer inkább a közgyűjtemények irányvonala. Ebben a Magyar Elektronikus Könyvtár évekig európai színvonalat tartott, ám aztán pár éve egy kis jogi módosítással elérték, hogy minden kis kiadó kénye-kedve szerint visszavonathasson a már feltett MEK könyvek közül bármit, amit akár csak tervez (!) kiadni a jövőben. Az addig is inkább csak lelkesedésből bővülő állomány így aztán érthető módon megrekedt egy kb. 2012-es szinten, bár akkor állítólag már meg volt a működő, 3D-s, virtuálisan bejárható verziója is – méghozzá nem milliárdos projektek eredményeként! Lehet, hogy pont ezért kellettek azok a jogszabályok? Okostelefonos és androidos kiegészítőkkel bővült azóta, és tavaly újabb 1300 (!) kötettel. Persze a Hungarian e-books oldalon olvashatók voltak a hírek a nagyvilágban itt-ott megnyitott, teljesen digitalizált e-könyvtárakról, vagy, hogy Londonban a diákok már ingyen letölthető app segítségével kölcsönözhetnek az egyetemi könyvtárból digitális könyveket, de hát mi örülünk a PIM új köteteinek is.

Azért azt elmondhatjuk, hogy az e-könyv, mint formátum, nem maradt ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Az egyetemek dokumentumokban és .pdf formában küldözgetett jegyzeteit lassan felváltotta az okostelókon jobban kezelhető .epub. Az nCore soktízezres magyar közössége százezerszám válogathat a magyar nyelvű címek között, de lassan már a Kindle Unlimited, a Scribd és Oyster oldalain is van értelme magyar szerzők után kutatni. A torrent oldalak eddig is kilométeres előnnyel vezettek a tartalmakban, ebben a Pirate Bay lekapcsolása sem fog sokat változtatni.
Szerencsésen elkerült minket az Amazon cápa: bekebelezésre valószínűleg teljesen alkalmatlannak ítélve a szétdíbolt könyvpiacunkat, a benne marakodó kövületekkel, miközben az egyetlen értékadó elemét, a tankönyvpiacot kalóriamentesítette a központosítás. Nagyjából ott tarthatunk, hogy nincs az a pénz, amit a Magyar Állam fizetni tudna az óriáscégnek, hogy ide befektessen. Majd, ha a szállítódrónok elérik a 300 kilométeres menettávot, talán lesz közvetlen kapcsolat, addig csak futárszolgálaton át drágítva jönnek a mosolygós dobozok.

Jelenleg tehát vannak e-könyv olvasók, gépek és emberek egyaránt, sőt egészen szép e-kiadványok is léteznek, csak fizetőképes kereslet nincs. Azt sikerült kiönteni a fürdővízzel együtt.
Az elmúlt esztendőben azért sok jó dolog is történt a magyar e-könyvesekkel: megszűnt pl. Rejtő Jenő jogvédettségi időszaka, így végre legálisan olvashatjuk, ingyér’, villanyon. Az e-könyv kiadók végre testet öltve jelenhettek meg a Könyvfesztiválon, a Könyvhéten. A Kossuth Kiadó még díjat is nyert az e-könyveivel, ami igazán szép és társadalmilag is hasznos. Igaz, az ekonyvolvaso.blog.hu-nak is volt egy szépen levezényelt e-könyv szépségversenye, de az kisebb sajtót kapott. (Viszont nagyobb pizzát!) Ismét megrendezték az e-könyvek hetét március elején, és remélhetőleg ez már meg is marad.
Újabb versenyzők újabb kütyüi tűntek fel az e-könyv olvasók piacán. A Sony reader ágazata pl. beolvadt a Kobo vállalatba, a PocketBook pedig egészen új vonalakon indított. Megmosolyogtuk azt a TXTRbeaglenek elnevezett furcsaságot, amit azóta sem láttam még élő ember kezében – igaz halottéban sem.
PIM (Petőfi Irodalmi Múzeum) felzárkózott a korához, így a MEK mellett van végre kortárs e-könyvtári alternatíva Magyarországon. Kaptunk hírt az ELDORADO nevezetű, közös, magyar könyvtári platformról, ami az adatbázisokat köti össze egymással. Közben az Amazon is beüzemelte a maga letöltő-kölcsönző felhőjét, ami persze kissé nagyobb, mint a teljes magyar könyvtermés, de legalább kis varázslattal bárki számára elérhető.
Kaptunk sok újdonságot arról is, hogy aki maga szeretne e-könyvet előállítani, az miként és mivel tud olyat. A letölthető appok, honosítások, a formátumok és konvertálások is kibeszélésre kerültek. A publikálással, marketinggel kapcsolatosan is megjelent sok okosság a Hungarian e-books posztjai közt, így aki akarta, mára profi e-könyv kiadóvá képezhette magát a csoportban.
Az olvasókat sem hagytuk azonban cserben, így számtalan bűnös e-könyv reklám mellett sok legálisan és ingyenesen letölthető könyv, tananyag és ismeretterjesztő kiadvány linkje is felkerült. Persze hűen közöltük azokat a cikkeket is, ahol „angol kutatók” kiderítették, hogy az e-könyvek olvasása felületesebb, butít, kialvatlanná tesz, hiszen mi pártatlanok vagyunk, főleg a csontkemény tudománnyal szemben! Az ezek után írt kommentek meg ugyebár független vélemények az olvasóink részéről…

Úgy érzem, az elmúlt három és fél esztendőben egész jól kialakult a csoport arculata. Van egy erős, szakmai mag, körülötte egy folyamatosan duzzadó, érdeklődőkből és felhasználókból érlelődő héj, amire csak ritkásan szállnak élősködők. Remélem, ez 2015-re is így marad, és a naponta bővülő taglétszám nem kezdi el hígítani a tartalmat!
Amiben azonban úgy érzem, hogy változást kell hoznunk, az a szakmai identitás. Ez az alulról szerveződő kis csoport eddig úgymond „odabízta” a jelentősebb döntéseket a könyves szakmához, a kiadói munkához, a könyvterjesztői feladatokhoz közelebb állókra. Bízott a könyvtártudományos értelmiség, az e-könyvek ügyéért tömörülő kiadók és a könyvpiacot döntően befolyásoló könyvterjesztők szaktudásában, abban, hogy ezt a paradigmaváltást bölcsen, felsőbb és előremutató célok érdekében tudják majd levezényelni.

Mára egyértelműen látszik, hogy ez nem így van. Igénytelen e-könyvek, elhanyagolt tudományos és ismeretterjesztő szegmens, elmarjított olvasóközönség, magára hagyott szerzőréteg jellemzi a mai magyar e-könyv kultúrát. A színvonalas kezdeményezések, jó ötletek sorra elsorvadtak egy önző hatalmi játszma avartüzében, aminek az oszladozó füstjén túl látszik, hogy igazából semmi nincs: se tőkeerős bázis, sem európai színvonalú szolgáltató apparátus nem vár ránk, ami a digitális jelenbe vezetne a papírkönyveket előtérbe helyező középkorból.

Igenis, meg kell találnunk – nekünk, interneten lógó felhasználóknak közösen – azt a modellt, ami a honi kis piacon is élhetővé, gazdaságossá és fenntarthatóvá teszi az e-könyvek előállítását, terjesztését, fejlesztését. Példát kell mutatnunk azoknak az e-könyv előállítóknak, akik a régi, papírkönyves útvonalra akarják kényszeríteni a digitális tartalmakat! A Hungarian e-books 2015-ben a hírek és újdonságok közlésén túl ezért fog küzdeni, és várja mindazokat, akik ötlettel, felajánlással, kezdeményezéssel segíteni tudják ezt a munkát! Használjuk a Facebookot arra, ami: egy alkotó, digitális közösségnek!

13 komment

Címkék: könyvkiadás elméleti kérdések re poszt

Villámposzt: Megint szex, megint akció, újabb rádióműsor

2015.01.07. 09:24 Dworkyll

Kedves barátaim az Úrban, 

mondtam már, hogy milyen remek dolog a rádiózás? Január 2-án, egy hideg és csendes péntek reggelen is ;-) Ezúttal nem kifejezetten az e-könyvekre mentünk rá, de remélem attól még érdekesnek találjátok. A nyitózenéből meg szerintem blogszignált kéne fabrikálni.

Szex-Akció Hírcsoport - Sötét oldalak by Szexakciohircsoport on Mixcloud

Aki a szexet keresi a műsorban (és nem ismerné a South Parkot), ezt a bejegyzést olvassa el.

7 komment

Címkék: rádió tilos elméleti kérdések

Introverziók: Az olvasás sebességéről

2015.01.06. 00:00 Dworkyll

Introverzió: nyomokban objektivitást is tartalmazó személyes vélemény

Pörögtünk már itt a blogon is azon, hogy egyre másra jelennek meg tudományosnak látszó elemzések arról, hogy miért is más (miért káros, ugye) a villanyon olvasás. Anno a média jól felhájpolta ezt a bulvár osztályú dolgozatot, bár akkor is voltak, akik felhívták a figyelmet arra, hogy kissé gyenge lábakon áll. Ha valaki tanulmányt akar olvasni, annak figyelmébe ajánlom inkább ezt itt, ami az 50 elemű mintát "feldolgozó" klikkmágnessel szemben kissé összeszedettebb, kezdve azzal, hogy közel 30.000-es mintát használtak, aminek a harmadát demográfiai adatokkal is össze tudták vetni. Sajnos az elemzésben nem nagyon tértek ki a papír vs eInk polémiára, lehet, hogy nincs is nagyon értelme?

Többször szembejött aztán a kérdés, hogy akkor most mi van. Jobb-e vagy gyorsabb-e papírról olvasni, esetleg vannak előnyök egyik vagy másik olvasási mód mellett.

Innentől viszont kénytelen vagyok szubjektív lenni, csak a saját tapasztalataimat (és elméleteimet) tudom megosztani. (Esetleg ezt)

Tapasztalat: papíron valamivel gyorsabban olvasok hasonló zsánerű/minőségű szöveget, mint e-inken, viszont a lapozás az olvasón a gyorsabb, ott sokkal kevésbé törik meg az olvasás sebessége. A papír olvasási sebessége nekem nagyobb, ingadozik ugyan, de csak akkor zavaró (a lapozás), ha hangosan kell felolvasnom, mondjuk  egy meséskönyvet.

Tapasztalat: e-inken olvasva többször találok hibákat, mint papíron. Következtetés: e-inken alaposabban olvasok.

Gyakorlat: e-inken használom a kijelölést (leginkább hibákra), és a szótárakat. Papírkönyvbe nem firkálok, ha szótárazni kell, akkor Oxford, SZTAKI vagy Merriam-Webster.

Hogy mennyire "szippant be" egy olvasmány, az alapvetően sokkal kevésbé függ attól, hogy min olvasok, mint attól, hogy mi maga az olvasmány. Viszont az is igaz, hogy egy olvasón a végtelenségig tudom cizellálni az olvasási komfortomat, a betűméret, a sortáv és a margók beállításával, és kifejezetten zavar, amikor egy igénytelenül kinyomtatott könyv kerül a kezembe, ami akár a szedés, akár a papírminőség miatt lett "szuboptimális".

Kérdés persze, hogy miért kellene az olvasás sebességével foglalkozni egyáltalán, ne adj' isten törekedni a fokozására? Olvasni szerintem alapvetően jó dolog, a sebesség adni fogja magát. A komfortot azt érdemes fokozni, hogy a történet, a szöveg kösse le az olvasót, ne az, hogy szentségel, mert pl. sötét van, vagy túl aprók a betűk és hunyorognia kell.

Kipróbáltam ezt a csodaságot, nagyjából 1000 szó/perc sebesség fölött kezdtem elveszteni a fonalat. Olyan mint egy McDonalds hamburger, gyorsnak gyors, de az élvezettől igen messze van. Arról nem is beszélve, hogy a sebesség önmagában értelmetlen, egy szövegnek van ritmusa, ahogy a mondatok, a szövegblokkok jönnek egymás után. Ezért (is) fontos a tördelés, még az olyan újratördelős platformokon is, mint az e-könyv. Tudok 1000 szó/perc sebességgel olvasni, de nem akarok.

Innentől meg visszajutottunk oda, hogy gyakorlatilag mindegy min olvasunk, egy telefon képernyőjén is lehet, ha a tartalom érdekes, a tördelés meg jó, és papír is lehet szenvedés, ha a szöveg büntet, vagy a kivitelezés pocsék. Abból, hogy a nyomtatott könyvészetnek pár száz év előnye van a villanykönyvekkel szemben csak az következik, hogy valószínűleg igényesebben összerakottak a papírkönyvek. Nem mindig, erre egy következő posztban ki fogok térni.

De ha egy e-könyv jól van összerakva (és mondjuk a tematikája megfelel a technológiai korlátoknak, és pl. nem a középkori festészetről szól 300 szines repróval), akkor azt teljesen komfortosan lehet olvasni, horribile dictu: kényelmesebben, mint nyomtatva.

Ti hogy vagytok ezzel?

Hardverpark: 

Elsődleges olvasó: Kindle Paperwhite I (212 ppi, 16 szürke)

Másodlagos olvasók: Samsung Note 2 (265 ppi, szines ;-) és iPad Mini Retina (326 dpi), ebben a sorrendben

19 komment

Címkék: felmérések gyakorlati kérdések introverziók

Spotifydalom

2014.12.23. 05:37 Dworkyll

Intro

Az elmúlt hetekben igencsak felpörögtt az ekönyvek körüli hírgyártás, ami alapjában véve üdvözlendő. Az már kevésbé, hogy a hírek, kevés kivételtől eltekintve kimerülnek az anomáliák mantrázásában. Anomáliák vannak, ez tény. De a rájuk adott magyarázatokkal, és főleg a lehetséges továbblépési irányokkal is érdemes lenne foglalkozni egy kicsit, hogy azon javítsunk, amin szükséges. Ez a poszt ezzel próbálkozik.

Egy kis költségtan

Állandó költség. Ez az, amit mindenképpen ki kell fizetni, példányszámtól függetlenül. Ide tartoznak a jogdíjak, a szerkesztés, a lektorálás, a korrektúra, a műszaki szerkesztés költségei. A könyvpiacot távolról szemlélő civilek ezeket rendszeresen figyelmen kívül hagyják, vagy elhagyhatónak gondolják. Mivek kultúrkörünk alapja a szeretet és a megbocsátás (továbbá mert mindjárt itt a karácsony :-), senkinek sem kívánom, hogy hogy ezeket a költségeket megspórolt (értsd: gondozatlan) szövegeket kelljen olvasnia.

A gyakorlatban az állandó költségek rovatába kerülnek a kiadók rezsiköltségei is, az irodabérlettől a nem szerződéses alapon dolgozó, tehát állandó munkabérrel kompenzált kollégák bérköltsége is, címekre leosztva persze. Nem elhanyagolható tétel, ami itt szerepel, az informatikai háttér, a kiadói weboldal, webshop fejlesztése és üzemeltetése.

Változó költség. Ezek a költségek függnek a példányszámtól. Klasszikus esetben ide kerül a nyomdaköltség, a logisztika, ekönyvek esetén pedig például a pénzügyi tranzakció költsége. És ezt a költséget emeli az ÁFA is. Az előbbi e-könyveknél kb 50-200 forint között van, az utóbbi 27%.

Van itt még egy fájdalmasan nagy tétel, ez pedig a forgalmazó árrése. Ez ma 30-65% között van, az Amazonnál. Magyarországon szűkebb ez a sáv, és jellemzően az 50% körül csúcsosodik ki. Erre részben szükség van, egy kiadó foglalkozzon inkább az írókkal, meg a könyvekkel magukkal, ne elsősorban az egyes vevőivel, szerte a világból. Azért egy saját weboldal, webshoppal nem ártana. Másfelől viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy az átlagvásárló nemhogy azt nem teszi meg, hogy a legjobb árért előrendeljen, vagy rákattintson a kiadóra, de még a szomszéd terjesztőhöz sem igen megy át. És nem hiszem, hogy csak a törzsvásárlópontokért ragaszkodik a törzsboltjához. A forgalmazóknak nagyon fontos szerepe az ügyfélkapcsolatok ápolása, a személyre szabott akciók és marketingműveletek kitalálása és végigvitele. De ez is méretgazdaságossági kérdés, és a mai magyar ekönyvpiac önerőből – még – képtelen kitermelni azt a bevételi volument, ami eltartaná azt a szolgáltatási szintet, amit az olvasók elvárnak, például azért, mert rendszeresen vásárolnak az iTunes-on, vagy a Google Playen. (Akik egy másik univerzumban játszanak)

Gyakorlatilag az ekönyvek költségszerkezetének ez a három tétele számottevő a változó költségek között, a többi a nullához közelít.

Jellemző hiba, hogy az átlagvásárló csak a változó költséggel számol, ezzel is csak részben, például  a tranzakció költségével, vagy a forgalmazó árrésével jellemzően nem kalkulál. És ezért akarja nagyon olcsón az ekönyvet, hiszen nincs sem nyomtatás, sem klasszikus árumozgató logisztika, a példányosítás gyakorlatilag ingyen van.

Az idevágó esettanulmány a következő:

Ember elmegy egy makrancos motorkerékpárral a szerelőhöz, aki némi tanulmányozás után egy kalapáccsal egyet üt a motorra, mire az megjavul. Ember ezek után kézhez kap egy 10.010 forintos számlát. Döbbenten és némileg felháborodva kérdi:

– Mi kerül ezen 10.010 forintba? Hiszen csak egy kalapácsütés volt.

Mire a szerelő:

– A kalapácsütés csak 10 forintba került. A tudás, hogy hova kell ütni, na az volt 10.000.

Egységköltség. A teljes költség (állandó+változó) és a teljes példányszám hányadosa. Könnyű belátni, hogy kis példányszám esetén nagyon magas lesz az egységköltség, azaz ésszerű árak mellett ráfizetéses lesz a kiadvány. Ilyenkor kell valami alternatív finanszírozás után nézni, pl. pályázat. A mai magyar (papír) piacon, nagyon nagyon leegyszerűsítve, címtől függően olyan 1500-2500 példányt kell eladni, hogy egy cím ne legyen ráfizetéses.

Akit érdekel a matek itt és itt olvashat a hátteréről, és végezhet speciálisabb, pontosabb számításokat (a letölthető, egyszerűsített pénzügyi modell is kicsit meghaladott már, az ÁFA pl nőtt, de szemléltetni még jó). Az is látszik, hogy most pörgő eladott ekönyv-példányszámok mellett csak a papírkiadás mellett kiadott e-könyveknek van egyáltalán esélyük a rentabilitásra. Mivel az állandó költség gyakorlatilag ugyanaz a papír és az elektronikus változatnál is (a szöveget ugyanúgy meg kell venni és elő kell készíteni), látható, hogy a nyomottabb árú és ötször nagyobb ÁFÁ-jú ekönyvekből – ha nincs papírkiadás  a nullszaldó valahol 3000 példány körül kezdődik, és ettől még jelenleg nagyon messze vagyunk. Még egyszer, nem a haszon, a nullszaldó.

Megint, ha végtelen sok eladott példánnyal kalkulálhatnánk, akkor az egységköltség nagyon leesne: következésképp lehetne olcsón is adni az ekönyveket, de végtelen sok eladásról sajnos még nem beszélhetünk, hiába nézzük még akár a torrentoldalak letöltésszámlálóit is.

Párhuzamos valóságok

Érdemes figyelni, hogy mik történnek a többi digitális tartalompiacon, mondjuk a zenéknél és a filmeknél. Kicsit más a piaci dinamika, és kicsit a könyvkiadás előtt járnak, de azért nem haszontalan ellesni a tanulságokat. Mindkét piac arrafelé halad, hogy a "megveszem a példányt a boltban, hazaviszem, és annyiszor fogyasztom, amennyiszer akarom" modellje ha lassan is, de teljesen kifakuljon.

A filmeknél (képes műsoroknál) ott a YouTube, a Netflix, a Hulu, az Amazon Prime. Nagyjából ez a jövő (aminek még nem sikerült ide begyűrűznie, de talán majd idővel). Havidíj van, saját példány nincs, de kis odafigyeléssel azt és akkor fogyaszt a felhasználó, amit akar. Kis különbség is van, az elsődleges bevételek  már a filmek alkotói számára  a mozikból és a kereskedelmi tévékből jönnek, könyvből ez némileg nehezebb.

A zenében a 90'es évek végi "pereljük be az mp3 készüléket gyártókat és zárjuk be a a Napstert" vonulatából lett előbb egy iTunes, amelyik 2013-ra már 25 millárd (!!) eladott számmal büszkélkedhetett, hogy aztán idén tavasszal már a Beats Apple általi felvásárlásáról olvashassunk. Okos emberek szerint azért történt ez az akvizíció, hogy az iTunes a csökkenő számeladások miatt megtörő lendületét a streaming felfutásával nyerje vissza. Iparági adatok szerint a digitális példányeladások 2013-ban először csökkenő trendet kezdtek el mutatni, ugyanakkor az ebben az évtizedben startoló streamingszolgáltatások, a Spotify, a Pandora vagy a Deezer irgalmatlan módon elkezdtek pörögni. Itt is van pár különbség a könyvpiaccal összevetve: a zenéből nem kell nyelvenként lokalizált változatot csinálni, és döbbenetesen könnyű a zenék közé reklámot csempészni.

A filmpiac bőven nyereséges, a streamingre lassan átálló zenepiacnak pont a streaminggel foglalkozó része még nem annyira. Még mindig CD eladások hozzák a legtöbb bevételt, de a volumen folyamatosan esik, és 2013-ban, 40 éve először 7 milliárd dollár alá esett az USA zeneiparának teljes árbevétele. Érdemes elmerengeni, hogy mennyit esett összesen a piac mérete az elmúlt tíz évben, mit pótol, és mit nem a letöltés/streaming.

Az ábra forrása és további remek ábrák itt találhatóak. Érdekesség, hogy az utóbbi években, még ha marginálisan is, de jön vissza a vinil/bakelit, nyilván nem ugyanabba a szerepbe, mint ahol a CD elterjedése előtt volt. (Prófécia: a papírkönyvekre is ez a szerep vár, még ha nem is ebben az évtizedben).

Verdikt

A digitális tartalmak terjedésével a változó költség a nullához konvergál(hatna),  ezért aztán egyre kevésbé tűnik legitimnek a "példányalapú" költségeket kivasalni az olvasókból. A jövő – ebben a pillanatban – az előfizetési díj alapú végtelen elérésben látszik. A zeneipar ebben (is) a könyvkiadás előtt jár, de hiába a helyzeti előnyük (pl. nyelvsemlegesség, könnyű integrálhatóság a reklámmal), még ők sem voltak képesek megállítani a piac zsugorodását, vagy akár csak nyereségességet elérni a streamingen.

Ami azért rossz hír, mert az is látszik, hogy a havidíjas-streamingelős model sikerességéhez, vagy egyáltalán fenntarthatóságához, irgalmatlan nagy volumenre is szükség van, úgy a kínálat, mint a kereslet oldalán. És ez a könyves világban, nemhogy magyar, de még világszinten sem igazán látszik. Ezért is lesi mindenki az Amazont, hogy miként fog elsülni a Kindle Unlimited programja. (És várják errefelé sokan, hogy mondjuk a magyar nyelv is bekerüljön az Amazon által támogatott nyelvek közé, ha már sikerült olyan nyelvnek is, ami de facto 1974-ben kihalt)

Az Amazont lesni pedig szemmel láthatóan érdemes. Könyvkereskedőként kezdték a bizniszt, onnan lettek nemzetgazdaságokkal összevethető méretű kiskereskedők. Osztalékot soha nem fizettek, de talicskával tolják a pénzt az ekönyvekbe, ezért aztán nem kis részük van abban, hogy az USA ekönyv-piaca nagyságrendileg 3 milliárd dolláros legyen mostanra.

Ennek a számnak pedig én itt forintban is roppantul örülnék.

 

 

17 komment

Címkék: streaming itunes amazon üzleti modell könyvkiadás elméleti kérdések spotify

Villámposzt: távolsági dedikálás karácsonyra

2014.12.20. 22:16 Dworkyll

Jó dolog ez az paradigmaváltás, manapság már megoldható az is, hogy a szerzővel összefutni képtelen rajongó dedikáltasson a távolból. Az elektronikus könyvek dedikálása nem mai találmány, csináltuk ezt már két éve is az Ad Astrával, az Agavéval sőt magával Parti Nagy Lajossal is, csak eddig alkalom (helyszín) is kellett hozzá. 

Ezen lépett túl Dragomán György, aki a Könyvesblog szerint az idei könyvkínálat második legjobb könyvét hozta össze Máglya címmel. Nos, a szerző vállalta, hogy annak, aki karácsonyig jelentkezik, küld egy dedikálás-pdf-et, amit kinyomtatva be lehet ragasztani a papírkönyvbe, vagy csak oda lehet másolni az ekönyv mellé. Tudom, szigorúan ekönyvészeti értelemben ez utóbbi nem a legelegánsabb megoldás, a tökéletes az lenne, ha a dedikálás bitmapet be lehetne csempészni a publikációba, de ne legyünk telhetetlenek. Nagyon pozitív üzenete van ennek így is, csak remélem, hogy minél több követőre lel, akár így, levelezve, akár úgy, hogy az ekönyvboltok kicsit fejlesztenek a webáruházi rendszereken, és nemcsak a vásárlói adatok, hanem az ilyen egyedi elemek, mint egy dedikálás is bekerülhet a vásárolt kiadványokba.

Dragomán Györgynek pedig ezúton is köszönjük ezt a dedikálást, a műfaj nevében is :D Mi pedig itt a háttérben lobbizunk egy kicsit, hogy a következő hasonló dedikálás már műszakilag is elegánsabb legyen. Még egyszer, ez nem az írón múlik, és biztos vagyok benne, hogy az ekönyvboltok is támogatni fogják, bár az elején nyilvánvalóan lesz benne egy kis kézimunka. Esetleg, akinek van ilyen igénye, hogy szeretne autogrammot az ekönyvébe a kedvenc írójától, az idekarcolhatná, hogy kicsit célzottabban tudjunk ennek nekilátni.

A tippért köszönet Keltnek.

 

1 komment

Címkék: dedikálás dragomán

süti beállítások módosítása