Introverzió: nyomokban objektivitást is tartalmazó személyes vélemény

Pörögtünk már itt a blogon is azon, hogy egyre másra jelennek meg tudományosnak látszó elemzések arról, hogy miért is más (miért káros, ugye) a villanyon olvasás. Anno a média jól felhájpolta ezt a bulvár osztályú dolgozatot, bár akkor is voltak, akik felhívták a figyelmet arra, hogy kissé gyenge lábakon áll. Ha valaki tanulmányt akar olvasni, annak figyelmébe ajánlom inkább ezt itt, ami az 50 elemű mintát "feldolgozó" klikkmágnessel szemben kissé összeszedettebb, kezdve azzal, hogy közel 30.000-es mintát használtak, aminek a harmadát demográfiai adatokkal is össze tudták vetni. Sajnos az elemzésben nem nagyon tértek ki a papír vs eInk polémiára, lehet, hogy nincs is nagyon értelme?

Többször szembejött aztán a kérdés, hogy akkor most mi van. Jobb-e vagy gyorsabb-e papírról olvasni, esetleg vannak előnyök egyik vagy másik olvasási mód mellett.

Innentől viszont kénytelen vagyok szubjektív lenni, csak a saját tapasztalataimat (és elméleteimet) tudom megosztani. (Esetleg ezt)

Tapasztalat: papíron valamivel gyorsabban olvasok hasonló zsánerű/minőségű szöveget, mint e-inken, viszont a lapozás az olvasón a gyorsabb, ott sokkal kevésbé törik meg az olvasás sebessége. A papír olvasási sebessége nekem nagyobb, ingadozik ugyan, de csak akkor zavaró (a lapozás), ha hangosan kell felolvasnom, mondjuk  egy meséskönyvet.

Tapasztalat: e-inken olvasva többször találok hibákat, mint papíron. Következtetés: e-inken alaposabban olvasok.

Gyakorlat: e-inken használom a kijelölést (leginkább hibákra), és a szótárakat. Papírkönyvbe nem firkálok, ha szótárazni kell, akkor Oxford, SZTAKI vagy Merriam-Webster.

Hogy mennyire "szippant be" egy olvasmány, az alapvetően sokkal kevésbé függ attól, hogy min olvasok, mint attól, hogy mi maga az olvasmány. Viszont az is igaz, hogy egy olvasón a végtelenségig tudom cizellálni az olvasási komfortomat, a betűméret, a sortáv és a margók beállításával, és kifejezetten zavar, amikor egy igénytelenül kinyomtatott könyv kerül a kezembe, ami akár a szedés, akár a papírminőség miatt lett "szuboptimális".

Kérdés persze, hogy miért kellene az olvasás sebességével foglalkozni egyáltalán, ne adj' isten törekedni a fokozására? Olvasni szerintem alapvetően jó dolog, a sebesség adni fogja magát. A komfortot azt érdemes fokozni, hogy a történet, a szöveg kösse le az olvasót, ne az, hogy szentségel, mert pl. sötét van, vagy túl aprók a betűk és hunyorognia kell.

Kipróbáltam ezt a csodaságot, nagyjából 1000 szó/perc sebesség fölött kezdtem elveszteni a fonalat. Olyan mint egy McDonalds hamburger, gyorsnak gyors, de az élvezettől igen messze van. Arról nem is beszélve, hogy a sebesség önmagában értelmetlen, egy szövegnek van ritmusa, ahogy a mondatok, a szövegblokkok jönnek egymás után. Ezért (is) fontos a tördelés, még az olyan újratördelős platformokon is, mint az e-könyv. Tudok 1000 szó/perc sebességgel olvasni, de nem akarok.

Innentől meg visszajutottunk oda, hogy gyakorlatilag mindegy min olvasunk, egy telefon képernyőjén is lehet, ha a tartalom érdekes, a tördelés meg jó, és papír is lehet szenvedés, ha a szöveg büntet, vagy a kivitelezés pocsék. Abból, hogy a nyomtatott könyvészetnek pár száz év előnye van a villanykönyvekkel szemben csak az következik, hogy valószínűleg igényesebben összerakottak a papírkönyvek. Nem mindig, erre egy következő posztban ki fogok térni.

De ha egy e-könyv jól van összerakva (és mondjuk a tematikája megfelel a technológiai korlátoknak, és pl. nem a középkori festészetről szól 300 szines repróval), akkor azt teljesen komfortosan lehet olvasni, horribile dictu: kényelmesebben, mint nyomtatva.

Ti hogy vagytok ezzel?

Hardverpark: 

Elsődleges olvasó: Kindle Paperwhite I (212 ppi, 16 szürke)

Másodlagos olvasók: Samsung Note 2 (265 ppi, szines ;-) és iPad Mini Retina (326 dpi), ebben a sorrendben