E-könyv olvasók

Intro

Talán nem nagy balgaság kijelenteni, főleg a blogbuli fényében, hogy a 6" olvasók piacát a Kindle nagyjából letarolta és felfalta szőröstül-bőröstül. A Sony rajongók még tartják magukat :-), bár nincs könnyű dolguk, a bizonyítottan nagyszámú Koobe tulaj meg úgy csinál, mint az egyszeri baloldali szavazó, ritkán látszik rajta kívülről, hogy hova tette le a voksát.

A jó hír, hogy a technológia egyre gyorsuló ütemben terjed, és az árverseny meg a javuló felhasználói élmény a techno-fetisiszták után a civilek kezébe is sikeresen elviszik ezeket az olvasókat. De mi van, ha valaki vérszemet kap, és a 6" után valami méretesebbet szeretne a markába kaparintani?

Go large!

A legnagyobb hiba, amit minden 6"-ossal szemben fölhoznak, hogy nem képes visszaadni élvezhetően a sztenderdnek mondható A4-es (pdf) nyomatokat, leginkább, mert nincs meg hozzá sem a méret, sem a pixelszám. Azaz egy 6"-os a könyvet ki tudja váltani, de a papírt, az alkalmi nyomtatásokat nem igazán.

Szerencsére a technológiai- és árverseny közelebb hozta hozzánk a "nagy vasakat". Ha már az Amazon emlegettük, vessünk egy pillantást az ő nagyképernyősére: a DX, főleg a a Pearl kijelzős már valóban nagypályás. Sajnos az Amazon roppant barátságos hozzáállása a vámhoz nem végtelen, ezért a DX-nél, magyarországi szállítással már felugrik egy erős százdolláros tétel, így a forintban kifejezett ár, amit az olvasóért és a tokért le kell szurkolni közelebb lesz a 110.000 forinthoz, mint a 100.000-hez. Árfolyamtól függően persze.

eInk vs Sipix

Rajongásunk régi tárgya a Koobe.hu nem adta föl, hogy a magyar olvasópiacon, a keresztfinanszírozott Kindle mellett jelentős játékos maradjon, és igyekezett megtalálni azokat a réseket, amiket a többiek nyitva hagytak. Ennek mentén kezdték el az Android tabletek alsó szegmensét karcolgatni, illetve ezért kerestek olyan olvasómodelleket, amelyek így vagy úgy, de elütnek a fősodorbeliektől. Ilyen "extremitások" csúsztak be a portfólióba, mint pl. az Onyx tollalfirkálós olvasójának a "terepre szánt" változata. Továbbá, hogy a versenyképességet őrizzék, elkezdtek foglalkozni SiPix kijelzőjű olvasókkal.

SiPix dióhéjban: Az eInkhez hasonlóan USA fejlesztésű, távolkeleti gyártású kijelzőtechnológia. Nagyon hasonlít az eInkhez, pontosabban ahhoz az eInkhez, ami az néhány éve lehetett. Hátránya a kicsit kisebb kontraszt (a "fehér" elég szürkés) és pixelsűrűség, előnye, hogy úgy lehet kapacitív kijelzőt építeni, hogy nem befolyásolja a kijelzőminőséget. Így aztán SiPix kijelzőnél nem meglepő a simítós lapozás, és a kétujjas zoom, saját stylus pedig nem kell hozzá. A lapozás és nagyítás sebessége az eInkhez és nem az LCD-hez áll közelebb.

A SiPixet olcsóbbnak szánták az eInknél, és olcsóbb is lenne, ha az Amazon nem keresztfinanszírozna. Mivel azonban a keresztfinanszírozás a 6" olvasókra igaz, nyílt egy rés a nagy olvasók piacán.  

Koobe Jumbo

Aki jó munkásemberként rászokik a villanyon olvasásra, hamar rájön, hogy jó lenne nemcsak sok munkával optimalizált, vagy pénzbe kerülő publikációkat, hanem mezei nyomatokat, (amiket most még papírra tolunk) is olvasni, mondjuk pdf-ben. Erre a 6" minden erénye ellenére alkalmatlan. A ~10" kis kompromisszummal (hunyorítás :-) már jó lehet. A Koobe Jumbo (alias Hanlin A9) pont ide lő. Bár a felbontása és "színmélysége" is kisebb valamelyest (9", 1024x768, 8 szürke) mint a konkurenciáé, az árát sikerült bepréselni 85.000 HUF alá, ami nem annyira kicsi árelőny.

Főleg annak fényében, hogy ezért nemcsak magyar ügyfélszolgálatot, és magyarul beszélő készüléket, hanem WiFi-t és kapacitív kijelzőt is kapunk. Azaz lehet simítva lapozni, és két ujjal zoomolni, a stylust meg el lehet felejteni, ugyanis nincs. A hardver amúgy szabványos megoldásokat alkalmaz, mini USB csatoló, normál SDHC kártya bővítés, és normál sztereó Jack, ha valaki mégis "hangoskodni" akarna. 

A szoftver a "szokásos" Koobe logikát követi, klasszikus folderezés megy, benne a megszokott ezerféle formátum (prc nélkül) támogatásával. A WiFi kapcsolat lehetővé teszi a mailbox kezelést, és valamennyire a böngészést, bár ez utóbbit én nem eInken tenném.

A versenytársakra is érdemes egy pillantást vetni.

Ennyi pénzért kis szerencsével már lehet levetett iPad1-et találni. Az böngészésre, mailkezelésre, gyors olvasásra sokkal jobb, hosszú olvasásra szerintem sokkal rosszabb. A Kindle DX-et már emlegettük, a képe sokkal szebb, cserébe kevesebb formátumot támogat nincs WiFi csak 3G, nincs érintőképernyő, és elég sokkal drágább.

Érdekes játékos még a PocketBook 903 (amiről tervezünk saját cikket), amelyik inkább eInk (nagyobb a képernyője és a felbontása is), WiFi-vel és Wacom digitalizálóval, cserébe az a legdrágább, jelen pillanatban egy picivel 123.000 alatt áll.

Verdikt

Lesz még nagy vas minden kézben, ha nem is holnap. A Koobe Jumbo egy érdekes és izgalmas lépés a jó irányba, de nem az út vége. Annak ajánlható, aki a 6"-t már kinőtte, de nem szeretne végtelen pénzt költeni egy upgrade-re, illetve el tudja fogadni azt a képesség- és kompromisszumhalmazt, amit az eszköz jelent. Egy közeli megtekintésre mindenképpen ajánlott.

Daloljunk, drága Barátaim, íme hát: LGT. És ha már a felvételek a felkelő nap fényében készültek (ezért ilyen a fehéregyensúly, ami egyébként többé-kevésbé korrekt, bár a képek egy része alulexponált), legyen itt egy kis Animals is.

Mint az közismert, néhány hónappal ezelőtt alaposan kiveséztem a PocketBook 302-esét, majd nem sokkal később alkalmam adódott a kisebb testvér, a PocketBook 360 alaposabb szemrevételezésére is (ez utóbbiról végül is nem publikáltam a tesztet, mert többé-kevésbé kifutó darab lévén sok értelme nem volt).

Hála mindenkinek, akit illet, a fejlesztés a Pocketbook gyártójának háza táján töretlen. A nemzetközi helyzetnek (trendeknek) megfelelően elindultak a fejlesztés új útjain, sorban jelennek meg a régi eszközöket kiváltó újabb darabok, érintőképernyővel, wifivel, tabletként és lepedőnyi kijelzővel. Jelen tesztünkben a két közepes és a nagyobb olvasóval ismertetjük meg a Nagyérdeműt.

Hölgyeim és Uraim, kérem engedjék meg...

...hogy bemutassam őket.

• Pocketbook Pro 902: 9,7 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, 530 g.
• Pocketbook Pro 903: 9,7 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, kijelző alatti tollas érintésérzékenység, 581 g.
• Pocketbook Pro 602: 6 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, 250 g.
• Pocketbook Pro 603: 6 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, kijelző alatti tollas érintésérzékenység, 280 g.

A két sorozat között tehát van egy méretbeli (90x/60x) és egy funkcionalitás-beli (x02/x03) differencia, utóbbi kizárólag a tollas érintésérzékeny vezérlésben és néhány apró kezelőszerv meglétében merül ki. Az alábbi képen a három nálunk járt tesztalany a reggeli napfényben, kellemes bőrkanapén: 902, 602 és 603 (ez utóbbi ezüstszürke).

Egye meg a fene, de csak nem tartunk ott az értelmes gondolkodással, vagy akár a szövegértéssel, hogy kiérdemeljük azt a fránya 5%-os kedvezményes adókulcsot. Decembereben már zúgolódtam egyet, hogy hogy lehet az e-könyv ÁFA 25%. Nem voltam egyedül, bár Barrosoval nem tudtam beszélni.

Próbáltam ennek a dolognak utánamenni, de konkrétumot keveset találtam magáról az eseményről. Van viszont egy Green Paper, leginkább a kívánatos ÁFA-kivetési ajánlásokról. Hogyaszondja:

Moreover, there are still inconsistencies  in the VAT rates applied to comparable products or services. For instance, Member States may apply a reduced VAT rate to certain cultural products but have to apply  the standard rate to competing on-line services such as e-books and newspapers. The ‘Digital Agenda for Europe’stipulates that the challenges of convergence between  the online and the physical environment should be addressed in all reviews of public policy, including tax matters. To cope with these discriminations, two possible options exist: either to maintain the standard VAT rate, or to transpose into the digital environment the reduced rates existing for goods in traditional supports.

Azaz még a nagy EU-ban is vannak, khmm, anomáliák.

Ehhez képest meglehetősen szomorú vagyok, amikor magukat okosnak gondoló emberek tollából az alábbi elképesztő érvelés kerül elő:

 

Kedvezményes 5% ÁFA kulcs alá kerülnek az eddigi 25% helyett azok a könyvek és kották, amelyeket nem papíron jelentetnek meg, hanem más fizikai adathordozón, és használatukhoz nincs szükség elektronikus szolgáltatások igénybevételére. Ennek alapján hangoskönyvekre alkalmazható az 5%-os ÁFA, digitális könyvre viszont nem (az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás ugyanis továbbra sem kedvezményezett)

Véleményem szerint adathordozó nélkül nincs reprodukció, a letöltött digitális könyv igenis reprodukció. Vagyis nem az a lényeg, hogy van letöltés vagy nincs, hanem hogy mit vásárolunk:

• szolgáltatást veszek, a hordozót én adom, fizetek a letöltésért a kereskedőnél, vagy magam végzem el a világhálóról, ez a tevékenység 25%-s kulcshoz sorolt.
• terméket veszünk a kereskedő boltjában, az adathordozó általam kívánt feltöltését ott elvégzik (CD-re, pendrive-ra másolt e.book, stb.) és a terméket a hordozójával kell kifizetni, akkor szerintem az 5%-s Áfa kulcs alkalmazható. E-könyvolvasó esetében a számla állhat az üres olvasó árából (25%), és a rátöltött e-könyvek árából (5%), ez több tételes számla lesz. 

Forrás itt:  http://www.konyv7.hu/index.php?akt_menu=11420

 

Most komolyan, mi a nehézség annak a definiálásában, annak a megértésében, hogy mi a könyv?? Hogyan lehetne az szolgáltatás? A nem anyagi jellegű javakról nem tetszettek hallani? Egy szoftver sem lesz szolgáltatás csak azért, mert letöltöm, és nem hordozón veszem meg. Halkan mondom, hogy a szolgáltatás után illik a felhasználás mértéke után fizetni. Ebben az esetben ha minden elolvasottt oldalt külön fizetnék ki, és annyiszor ahányszor elolvasom, na akkor beszélhetnénk szolgáltatásról.

Ha szigorúan vesszük, akkor a könyv kettős termék, egyfelől nem anyagi, ez a tartalom, ezt védi a szerzői jog, stb., és anyagi, ez a papír. Az említett nem anyagi komponenst nevezte meg, és emelte ki expliciten az ÁFA törvény módosítása.

A vásárlás aktusát idekeverni szerintem igen nagy balgaság, mert ezzel az erővel tessék csak az összes online, webshopban történő vásárlás ÁFÁját is 25%-ra venni. Bukjon csak meg az a Bookline.

Analógia a nyomtatott könyvvel: ha a papírt a kiadó vásárolja meg és a nyomda erre dolgozik, az nyomdai szolgáltatás 25%-al, ha viszont a nyomda adja az alapanyagot is, akkor mint tudjuk, a könyv Áfá-ja 5%.

Újab sántító analógia. A nyomda ugyanis sok minden mást is tud végezni, mint könyvgyártást. A nyomdai szolgáltatás az egy dolog, a könyv, mint támogatott termék meg egy másik.

Az ÁFA törvény szerintem ebben az esetben végtelenül explicit és egyszerű, akár a faék:

82. §

(1) Az adó mértéke az adó alapjának 25 százaléka.

(2) A 3. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka.

(3) A 3/A. számú mellékletben felsorolt termékek, szolgáltatások esetében az adó mértéke az adó alapjának 18 százaléka.

 

...

  

3. számú melléklet a 2007. évi CXXVII. törvényhez

 

A 82. § (2) bekezdésének alkalmazása alá tartozó termékek, szolgáltatások:

...

 

15. Könyv  

16. Napilap (hetenként legalább négyszer megjelenő kiadvány); 

17. Kotta  

18. A 15. és 17. pontban meghatározott termékek bármely más fizikai adathordozón reprodukált formája

 

Forrás:http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700127.TV 

Mit kell ezen "értelmezni"? A könyv, függetlenül a formájától (explicite!) kedvezményezett ÁFÁjú. Pont, ennyi. 

A hozzájutás módjáról, igen helyesen, mint ahogy semmilyen más termék esetében sem, nincs szó. Minek idekeverni? A vásárlás ténye, aktusa lehet éppen elektronikus szolgáltatás, de egy vásárlás önmagában mikor kerül pénzbe? Reprodukciót veszek, nem reprodukálást, ha már itt tartunk.

Öröm az ürömben, hogy nem mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, az angolok például ÁFÁ-t emeltek, mert szerintük az e-könyv az szoftver.

Ebben legalább van logika. És nem mellesleg már rájöttek, hogy "elkúrták".

Ehh.

– Jean, tegyen a székre egy újságpapírt, míg rááll.
– Fölösleges, uram, így is elérem a POLCot.

Tudjátok kedves Olvasók, blogot írni felettébb idő- és kutatásigényes művelet. A sodró mindennapokba nem mindig fér bele, ezért is fordul elő, hogy jó szándékunk és igyekezetünk ellenére olvasnivaló nélkül maradtok. Már úgy értem, itt a blog hasábjain. Azért is volt különösen örömteli az első blogtalálkozó, mert így az egyszerű blogger rácsodálkozhat olyan dolgokra, hogy jééé, van ilyen?! Merthogy mindez a nagy sodrásban elkerülte a figyelmemet. És igen, valóban, bár a hír szerencsére még annyira nem idejét múlt, hogy ne lehessen róla szót ejteni.

A hosszas rendes és gerillás marketing után végre-végre-végre megnyílt a polc.hu elektronikus könyvekkel foglalkozó szekciója. Hozsánna és halleluja!

Kukkantsunk be!

A Sanoma nevével fémjelzett portál eredeti dizájnja tapottat sem változott, az elektronikus könyvek sarka pontosan ugyanúgy fest, mint a bolt többi része, épp csak a kis e-könyv logók és az „e-könyv változat csak” fonéma utalnak arra, hogy itt valami olyasmiről van szó, ami nem hagyományos papírra van nyomtatva. Többen nekiláttak (bevallom, én nem), hogy végigszámolják a repertoárt. Az eredmény uszkve 148 mű. A kínálatban sok kiadó (Sanoma, Illia, Osiris, Saxum, Typotex stb.) művei szerepelnek, nagyjából-egészében a szokásos piaci várakozásoknak megfelelően. Rend van, választék van, de ekkora csinnadrattával (oké hype-pal) 148 könyvvel indulni…

Az árakról

Az alsó küszöb 490 forintnál lehet. Az Osiris Diákkönyvtár sorozatában megjelent klasszikusok ára 50 forinttal kevesebb, mint az Osiris saját egyetem téri könyvklubjának klubtagoknak szóló 530 forintos ára. Azt mondom, egészen korrekt. A teteje, legalábbis a legdrágább, amit rövid keresés után találtam, 2990 forint. A nemrégiben elhunyt kiváló gyermekpszichológus, Ranschburg Jenő szülőknek szóló könyvének második kiadása így alig 170 forinttal olcsóbb, mint a könyv papírváltozata a kiadótól on-line módon megrendelve.

Namost. Ez a differencia messze nem akkora, amivel bárkit rá lehetne venni arra, hogy egy epub-képes eszközt pusztán a jó megtérülés miatt megvásároljon és ezt követően ezen olvassa a könyveket. Számoljunk csak! A legolcsóbb epub-képes e-papíros eszköz, amit itthon viszonylag egyszerűen meg lehet vásárolni, a DPS E800 a maga kb. 45 ezer forintos árával. Vegyük ezt a bizonyos fenti példát, 170 forintos differenciával az olvasó ára a 265. könyv megvásárlásakor, mintegy 791 000 forint elköltése után válna nullszaldóssá. És akkor nem számoltunk sem amortizációt, sem egyéb járulékos költségeket (pl. tok, olvasólámpa stb.).

Egy dolog még hozzátartozik a kérdéshez, nevezetesen az, hogy az árakról nem a polc.hu, hanem a jogtulajdonos kiadó dönt, vagyis ezért kevésbé lehet/kell őket ostorozni.

Formátum

epub, slussz. A Sanoma/polc.hu gyártási rendszere, amint azt itt többször pedzegettük, egy mikrobi-féle buta-robot. Egyféle dolog mehet be, a pdf (abból sem bármilyen), a túloldalon kijön az Adobe DRM-mel védett cucc, lehet neki örülni, lehet értékesíteni. Az elvvel, ahogy azt itt többször elmondtunk, kettő probléma van. Egyik sem elhanyagolható szőrszálhasogatás.

Egyrészről, és ezt felmérések, tapasztalatok igazolják: legalább annyi, ha nem több prc/mobi-képes eszköz van az országban, mint epub-képes, vagyis ezzel a lépéssel a polc.hu a potenciális vásárlóközönség nagyjából felét nyitásra kizárta. Kb. olyan, mint amikor egy benzinkút nem tart dízelt, mert csak.

Polc ez is, legalábbis kis részben.
Louis Majorelle (1859–1926) francia iparművész, bútortervező alkotása, a szecessizós művészet igen jeles darabja.  (kép forrása: Christie's)

Másrészről itt van ez a fránya kemény védelem. Minek? Csak szólok: már úgyis ellopták. Ha valakinek van kedve, nézzen körbe és a 148-as listából mondja meg, hogy itt-ott, beleértve a nem legális forrásokat is, mennyit tudna letölteni, ha akarna. Erősen csodálkoznék, ha a szám megállna 50 alatt, de nem tartom kizártnak, hogy túllépné a százat. Az Osirisek jelentős része eleve fent van legális oldalon is (MEK). Nem baj, legalább tudjuk, hogy a gyártás és a DRM bruttó 490 forintba kerül. Öröm az ürömben, ugyebár.

意見 – Vélemény

Hogy jó-e, hogy létrejött a polc? Jó. Kellett? Viccesen: mint púp a hátunkra. Egyébként meg tényleg kellett, mert végre van egy „nagy” ellenpont a szintén súlyos kínálathiánnyal és pláne kegyetlen árakkal viaskodó eKönyv Magyarországnak. Hogy jó-e az üzleti modell, erről halovány elképzelésem van csupán. Egy azonban bizonyos, ha más nem, az árak egy picit (de tényleg csak picit) elkezdtek lejjebb menni.

Gondjaim

Mindenekelőtt egy van, és ez a könyvszakma (ex)tagjaként elég keményen húsba vág, ha nem is közvetlenül: a jelek szerint van egy erő, amely ugyanazt a koncentrációt gondolja megvalósítani az elektronikus piacon, amely jó pár éve–évtizede kialakult a hagyományos könyvek piacán. Nem értem a lényegét (már a nyilvánvaló haszonszerzési célon túl) az ehhez hasonló mammutvállalatok, értékesítési központok kialakításának. Lehet hozni az Amazon példáját, amely nagysága, értékesítési hatékonysága okán képes olyan forgalmat bonyolítani, amely a felettébb kedvezőtlen árrés ellenére is rentábilis lehet a kiadók számára. Az Amazon egyértelmű piacbefolyásoló: térdre kényszerített pár nagyágyút már (élén a Barnes and Noble-lal), másokkal (Apple) annyira nem felhőtlen a viszonya, de mindenesetre működik. Felettébb erős a gyanúm, hogy ez a fajta agresszív piaci magatartás, pláne a fentiekben leírt árazási elveket követve, hamar és alaposan ki fogja vágni a biztosítékot a (leendő) vásárlóknál. Nem kell atomtudósnak vagy Nobel-díjas bölcsésznek lenni ahhoz, hogy feltűnjön: alig kószál ember egy-egy nagyobb könyváruházban (a Nyugati tériben is csak azért, mert gyakorlatilag irodának használják az aktatáskás értékesítők). Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, mégis vállalom, hogy ez így, ebben a formában nekem nagyon nem tetszik. Üzleti titkokat nem fogok a blog nyilvánossága elé tárni, mindenesetre tudom, hogy a Sanoma árrése nagyjából hogy fest. És ez… Hm. Hogy szépen mondjam, még akkor sem nagyon elfogadható, ha működni fog. De hogy a kiadók számára a pirula nem lesz éppen mézédes, arra egy nagyobb összeget fogadásként bátran feltennék.

Végül. Árat írtam. DRM-et írtam. Formátumot írtam. Viszont találtam az oldalon valami link-szerűséget az egyik mű leírásában, ami egy nem futtatható cgi-szkriptre  mutatott. Mit keres ott? Aztán van ilyen is: „Arany János balladái az Osiris.pdf kiadó, diákkönyvtár sorozatában.” Osiris.pdf kiadó...? Másutt: „szakítása a MOL-al”. Gratulálok, tényleg. Komoly? Á! Vicc. Rossz.

Olvtársaim az Úrban,

köszönöm nektek, hogy eljöttetek, és emeltétek az est fényét. Bevallom, kicsinyhitű voltam, amikor "underbook"-oltam a foglalt helyek számát, de legalább jó meghittre sikerült :-) A következőre igyekszem nagyobbat mondani.

Örülök, hogy olyan sok helyről összejőve sikerült praktikusan vadidegenekenek minden gond nélkül közös platformot, közös témát találni. Örülök, hogy a "terveknek megfelelően" létrejövő frakciók asztaltársaságok simán elvoltak egymás mellett. Jó látványos volt a Kindle - Sony platformkülönbség :-), implicite a prc-epub törésvonal.

Remélem, aki csak nézelődni, érdeklődni, "kütyüsimogatni" ugrott be, az is talált választ a kérdéseire.

Külön öröm, hogy így vagy úgy, de az legtöbb e-könyv gyártó és kiadó műhely képviseltette magát, hogy eladó és vevő megnézhette magát egymásnak, illetve ezek a kiadók/műhelyek beazonosíthatták egymást.

Azt hiszem a "kütyüsűrűségre" nem lehetett panasz.

A legtöbbször elhangzott kérdésre pedig, miszerint "mikor indul már a fórum/wiki?", azt tudom mondani, hogy reményeink szerint 2-3 héten belül, de sokkal jobban állunk, mint 2 hete. Az install megvolt, egy kis grafikai polírozás, egy kis alapstruktúra-beállítás, némi finomhangolás, és jövünk.

Mégegyszer köszönöm.

Az újság

Nokéremszépen. A nagy villanykönyv-propagálás közben egy meglepő fordulatnak lehetünk tanúi. Az addig világos, hogy egy olvasón egy komplett (személyi) könyvtár elfér. Ez olyannyira magától értetődő, hogy nem is igen kell magyarázni. És ha egy könyvtár elfér egy olvasóban, hány olvasó fér el egy könyvtárban?

Bevallom a valódi, papíralapú könyvtáraknak nagy barátja voltam ifjúkoromban (egyikben másikban dolgoztam is, építőként), a seregben meg kifejezetten többször mentett meg a könyvtár az unalomba penészedéstől; de mostanság a drága premierkönyvek és a civil mozgalmak árnyékában kicsit elvesztettem a fókuszt. A könyvtárosok azonban szerencsére nem vesztették el a fókuszt az e-könyvek iránt, és egyre másra jelzik, hogy itt vannak velünk, láthatóan keresve a helyüket ebben a szép új elektronikus világban.

És meg tudnak lepni. Számomra az elektronikus olvasó egyenlő a "hordozható könyvtárral". Viszont ha egy könyvtárban mondjuk hozzávasaljuk az e-könyv olvasókat az olvasópulthoz, akkor a jó kis jogvédett anyagokat is olvashatóan lehet tartani, a jogtulajok meg nem köthetnek bele. A papírpéldányok se kopnak. 

Az OSZK hasonló kísérleteit finoman már érintettük, most a BME OMIKK-ban is felbukkant két vas, a Koobe jóvoltából. 

A dolog tulajdonképpen kézenfekvő, hiszen már a könyvtár maga is egy jelentős "költségcsökkentő" tényező, ahogy annyi könyvet képes a látogatók kezébe adni, amennyit soha nem tudnának megfizetni. Ez a logika pedig teljesen jól használható az olvasóplatformokra is. Csak bővüljön gyorsan az elérhető címlista.

Innentől spekuláció

Jobban belegondolva temérdek előnyét látom annak, hogy egy könyvtár, főleg a helyben olvasós (érzékeny, muzeális stb.) anyagait bedigitalizálja, és valamilyen jól olvasható eszközön (nem feltétlenül egy 6"-oson) prezentálja az olvasóinak. És ha végre kibogozódnának a jogviszonyok, akkor ezek az anyagok nyugodtan repülhetnének kereskedelmi forgalomba is.

Ugyanígy, a premier címek (értékesítési jog híján) nem publikus elektronikus változatai is megjelenhetnének hivatalosan a könyvári vasakon, hiszen a hozzáférés fényévekkel jobban ellenőrzött, mint bármilyen trükkös DRM-mel. Kérdés persze, hogy az a külföldi jogtulaj, aki válaszra sem méltatja a magyar kiadót e-jogok esetén, vajon egy ilyen, picit extrémebb megkeresésre mit felelne.

Tisztán látszik, a könyvtárosoknak is van lapja ebben a partiban. Aminek örülök.

Sok ember gondolkodik azon, hogy vajon megéri-e e-könyv-olvasót vásárolni, kihasználható-e, illetve hosszú távon kifizetődő-e annyira, hogy érdemes legyen ezt a komoly beruházást megejteni. Ha eltekintünk két tényezőtől, úgyis mint tartalom-kiszolgálás hosszú távon, másrészt kizárólag a „mezitlábas” olvasókat nézzük (tok és egyéb nyalánkságok nélkül), kiindulási alapként pedig az iskolai kötelező olvasmányok listáját vesszük, érdekes eredményre juthatunk.

Az alábbi táblázat alapját a http://www.citatum.hu/konyv/kotelezo-olvasmanyok oldalon fellelhető kötelező olvasmány lista adja, ezt két tétellel egészítettem ki: elérhető-e a könyv a Széchenyi Könyvtár digitális archívumában (Magyar Elektronikus Könyvtár) és mennyibe kerül a könyv legolcsóbb változata kedvezményesen, újonnan, zárójelben megadva a boltot, a sorozat nevét és a figyelembe vett kedvezményt is. A táblázat adatai 2010. szeptemberiek.

24 műből 21 elérhető ingyenesen, kitűnő minőségben (de legalábbis nem rosszabban, mint egy hitvány utángyártott változat). Bár Vörösmarty Csongor és Tündéje magvan, igazi kuriózum: kétrétegű PDF (alul egy 1921-es Kner-kiadás, felette a szöveg kereshető formában), ezért ezt úgy vettem, hogy nincs meg.

Összesítve: ha nem számolom azokat, amelyek csak antikvárként érhetőek el, és azokat sem, amelyek a MEK-en nincsenek fent, akkor összesen 12570 forintnyi könyvet jelent a fenti lista. Ez a Kindle WiFi árának alig több, mint harmada.

Verdikt

Nyilvánvaló, hogy a fenti tisztán anyagi természetű vizsgálódás önmagában harmatgyenge érvként, ahogy a környezetvédelem, a betűméret váltása, a kereshetőség vagy az egyszerű kezelhetőség is az. Azonban kétség kívül szempont (pláne ha fontos az ár).

Sokkal lényegesebb ugyanakkor, hogy milyen lehetséges potenciál van egy ilyen eszközben. Vajon egy diák mennyivel szívesebben olvassa el Anyegin történetét egy „trendi” (bocsánat az idézőjelért, felettébb viszolyogva állok a szóhoz) eszközön, mint egy megsárgult könyvtári könyvön vagy egy szétesős-fajta diákknyvtáras sorozat frissen megvásárolt darabján? Vajon mennyivel könnyebb rávenni az embereket — újra — arra, hogy az olvasás gyönyörűségében elmerüljenek, megismerjék, magukévá tegyék azt a felfoghatatlanul sok színt, véleményt, gondolatot, amelyet akár kicsik, akár nagyok, akár ismertek, akár a legelismertebbek valaha papírra vetettek.

Vajon alkalmas-e a technológia arra, hogy az olvasást (és nem szükségszerűen a könyvet) ismét rivaldafénybe állítsa. Hm... Trendivé tegye?

Vagy maradunk ott, ahol tartunk: a kultúra, a kulturáltság fejlődése egyenlő a bkv-buszon éppenhogy internet-képes telefonon nyomkodott tecsővel, a csiripeléssel és az arckönyvvel?

Kedves olvtársak!

A nagy nap már nincs messze, amikor megnyitjuk oldalunk egy jelentősen kibővített változatát az ekonyvolvaso.info címen. Ahogy ennek a posztnak a hozzászólásaiban políroztuk, a fő csapás egy fórum, és egy wiki alapú okosságraktár lesz. A dolog wordpress modulokból és pluginokból épül az egységesség okán, ezért aztán erős lesz még közösségépítésben (lehet barátkozni, meg csoportokat építeni ezerrel)  és persze a fórumok mellett rövidebb hírek és hosszabb cikkek is világot láthatnak.

Az oldal már létezik, de jelenleg még "építési területnek" minősül, ezért a jelszavas zár. Viszont hogy ne a kopár és bevetetlen bitmezőkkel ugorjunk a nagyérdemű elé, kéne egy kis segítség. Rövid távra bátor és konstruktív tesztelők kellenének (kis wordpress jártasság előny), hogy a kezdeti gubancokat még a nem publikus korban kiiktathassuk.

A jövőre nézve meg jól jönne egy szerkesztőgárda-szerűség, akik kicsit egyenlőbbek a többieknél :-) Példának okáért a wiki-cikkek szerkesztése egy darabig zárt maradna még. Szerencsére elegen gyűltünk már össze ezen a blogon is, hogy kiderüljön kitől mit érdemes kérdezni.

Szóval akinek van kedve és kapacitása beszállni az elektronikus olvasás közösségi oldalának építésébe, az jelezze, akár itt, akár privátban.

Aki nem akar tevékenyen beszállni, de megosztaná használható ötleteit és felvetéseit, azt is köszönjük, előre is.

Szóval ismét segítségkérés, felhívás, meg minden! A fő kérdés: szeretitek-e a fiiinom süteményeket?

Kedves Olvasóink!

A minap kicsit kétségbeesett hangú levelet kaptam az Inda felületéről egy szakdolgozat előtt álló egyetemistától, amelyben arra kér, osszuk meg tapasztalatainkat az elektronikus könyvolvasással kapcsolatban.

Olyan önkéntesek jelentkezését várja, akik valamelyik kedd vagy csütörtök délután négy óra után ráérnének egy kiscsoportos beszélgetésre a Boráros tér környékén.

Mindenképp személyesen, fehér ing, sötétkék nadrág, vörös nyakkendő... Ja, ez más. Szóval mindazok jelentkezését várjuk itt kommentekben, akik részt tudnának venni egy ilyen szeánszon, rendszeresen olvasnak elektronikus formában (az eszköz mindegy), szeretik a pompás nagymama-féle süteményeket (ez az egy csáberő van), és rá tudnak szánni a dologra nagyjából egy órát. Őket majd szép sorban megkeresi privát üzenet formájában az eredeti kérés tolmácsolója.

Tessék, tessék, lehet jelentkezni!

(És köszönjük!)

Eljön a nap végre, amire oly régóta várunk, belecsapunk a kakaósbögrébe, és személyes utakra terelhetjük a barátságainkat, valamint nézeteltéréseinket.

Az időpont: 2011. március 22. kedd este 18.00

A helyszín: Szatyor bár, nemdohányzó részleg Bartók Béla út 36.

Helyszín: az még nincs. Ötletek jöhetnek, illetve erősen függ attól, hogy hányan jeleztek vissza, hogy jönnétek. A Sportarénáról szerintem most lecsúsztunk, de egy méretgazdaságos közös nevezőt csak találunk. A helyszínt március 16-án rögzítjük.

Program: leginkább kötetlen, kütyüsimogatás és tapasztalatcsere. Ha elegen összejövünk, és van rá igény, alakíthatunk frakciókat asztaltársaságokat formátumok és vasak szerint elkülönülve, szigorúan szögesdrót-mentesen. Sok szeretettel várjuk a kiadók és az eszközforgalmazók képviselőit is.

Költségek: fakultatív. A saját fogyasztását mindenki maga állja, külön költség nincs.

Szóval markoljátok meg a kalendárotokat, firkáljátok bele a határidő-naplótokba és kis noteszetekbe, és gyertek jól. Aki visszajelez, annak nyomtatok nick-matricát :-)

Nagyon mennek ezek az infografikák. A TeleReaden találtam ezt a témánkba vágó darabot. Bár sok, szerintem korszakos dolog hiányzik belőle, azért jól demonstrálja, hogy ez a történet nem ma kezdődött, de még csak nem is ebben az évezredben.

Ami kicsit zavar, hogy mennyire USA orientált, szó sincs benne a távolkeletiekről (Jinke, a.k.a. Koobe gyár; Sony !!), vagy az európaiakról (Mobipocket, Cybook, iRex pl.). És valahogy a dolog közösségi része is elsikkadt. Sebaj, majd legközelebb.

Ti mit írnátok még rá?

via ebookfriend.ly

Nem kis büszkeség töltött el, amikor az alábbi posztot olvastam. A honi írók egyik sokat próbált bajnoka, (aki nem mellesleg az SFportal villanykönyveinek nem kis részét is jegyzi), szintén "megtért". A személyes érintettségem ott van az ügyben, hogy az első prc-jét tőlem kapta, egy erős éve, amikor a sci-fistákat kezdtem rendszeresen oltogatni villanykönyv-témában. (Nyilván nem az enyém az érdem, de ott voltam, amikor elkezdődött.)

Bárcsak a pályatársai is így reagálnának az elektronikus kiadványok jelentette lehetőségekre! A jó hír, hogy ő is aktívan terjeszti a jó hírt, (nevezzük nyugodtan példaképnek ;-) és biztosan ügyesebben fogja tenni, mint a magamfajta technikamániás digitálbarbár.

Hallelúja!

Intro

A minap beleszaladtam ebbe a remek infografikába. (forrás) Elég egyszerűen mutat rá a tényre, hogy bizony az ezredvég kultúrafogyasztója igencsak hozzászokhatott a technológia- és platformváltásokhoz. Simán mellétehetnénk a Super8-VHS-DVD-BD dolgokat és sok mást is. 

Igen, a könyvnek nem kicsit hosszabb történelme és mélyebb beágyazottsága van, de naivitás lenne azt hinni, hogy ott nem fog ugyanez lejátszódni. Nem az a kérdés, hogy lesz-e e-könyves áttörés, hanem hogy mikor és mi módon. Kedves kiadók, ez a poszt elsősorban nektek szól. Nézzetek szembe a ténnyel, hogy a húzócímeiteknek maximum nyolc hete van a papírpiacon addig, hogy megszülessen a(z alvilágban a) digitalizált változata. Maximum. Az igazán premier címeknek pár hete is alig van. A civil digitalizálókapacitás évek óta folyamatosan nő, és főleg a Kindle 3 óta a - reménybeli - fogyasztók létszáma is erőteljesen emelkedik. Nagyon sok az új szereplő ezen a pályán, és ők most szocializálódnak. Ők tartalmat akarnak, most és jót, jó minőségben. És az nem az az idő, amikor a tartalomhoz jutást sokáig féken lehet tartani.

Képességépítés

Igen, tudom, hogy a jogok megszerzése finoman szólva is nehézkesen halad, hogy a terjesztői hálózatot, esetleg egy saját terjesztői megoldást összerakni bonyolult, drága és csak nagyon lassan térül meg. 

De van egy olyan terület, amivel foglalkozni nem túl költséges, viszont hasznos, úgyszólván kötelező. Ez pedig nem más, mint a kiadó felkészítése az elektronikus formátumokkal való munkákra. Igen, egy darabig még nem lehet őket piacra dobni, de ez el fog múlni. Addig pedig teljesen jól használhatóak zárt felhasználásra, fordításra, szerkesztésre, külföldi partnerekkel való "anyagcserére". És meg lehet tanulni, ki lehet finomítani azokat a módszereket és eljárásokat, amikkel aztán amikor tényleg ott tart  majd a piac, elsőosztályú termékekkel lehet megjelenni rajta.

Ehhez nem kell nagyberuházás, elég egy PC, egy-két alapszoftver, egy nem agyonterhelt, viszont vállalkozókedvű munkatárs, aki nem ijed meg némi trükkösebb szövegszerkesztéstől (makrók, scriptek), és nem dobja el sikítva a billlentyűzetet ha (primitív)  html kódot lát. Kell kis idő, kis gyakorlás. A legtöbb okosság elérhető innen a blogról is akár, de komolyan mondom, kívánságra házhoz megyünk :-) Sok kiadóhoz már eljutottunk, és a többiekhez is szivesen ellátogatnánk. 

Vesztenivaló nincs, lehetséges hozam annál több.

A jövőről

Mert hosszú távon, ha hatékonyan akarnak működni, a kiadóknak át kell állniuk arra a folyamatszervezésre, amelyiknek a nyomtatott könyv csak az egyik, bár természetesen sokáig legfontosabb kimenete. Egy ilyen mellékhatás lenne, hogy a szöveggondozás (korrektúra) nem a tördelt szövegen (lapképen) történik, hanem valahol előtte. És ez a gondozott szöveg lehet a bemenete az alternatív fomátumok előállításának. Hangoskönyv, epub, prc, multimédiás megjelenések stb. Most ugye sok fájdalmat (plusz költséget) okoz, hogy ezeknek a formátumoknak a forrásait az arra eléggé alkalmatlan tördelőrendszerekeből próbálják kigenerálni. Mert momentán a tördelőrendszerekben történik a szövegvéglegesítés. (Miért is?).

Egy ideális világban a kiadóknál megszületnének azok a szabványosított szövegtárak, amikből gyorsan és olcsón lehet lehúzni a kívánt formátumokat, legyen az pdf a nyomdának, epub, prc vagy akármi más a már elérhető, vagy éppen fejlesztés alatt álló kütyükre. A nagy beruházások - talán - még várhatnak egy kicsit. De az első lépéseket ideje megtenni.

Prológus

Elég régóta létezik a blog, hogy egyes rosszindulatú/fásulóban lévő egyének megkérdezhessék, hol van már akkor az a nagy e-könyv áttörés. Az egyik kerékkötőről, a gyakorlatilag elérhetetlen jogokról a külföldi eredetű anyagokhoz már siránkoztam egyet. A rossz hír az, hogy jártomban keltemben, amikor könyvkiadóknál e-vangelizálom a témát, rendszeresen beleszaladok egy másik kellemetlen fejleménybe.

Konfliktus 

Ismert átka a magyar könyvpiacnak, hogy a terjesztői rendszer rettenetesen koncentrált, ami még nem lenne feltétlenül baj, csak a Négy Nagy gyakorlatilag azt csinál, amit akar. A független kiadók pedig próbálnak ellenállni, együttélni a brutális terjesztői árréssel, a trükkös elszámolásokkal, az elhúzódó fizetésekkel. És - ez már nagyon kellemetlen fejlemény - ebben a "háborúban" berögzül az a reflex, hogy a túlélésért mindent maguknak kell megcsinálni, illetve hogy a koncentráltság rossz.

Ez pedig ott árt az e-könyv-terjesztés ügyének, hogy minden valamirevaló játékos létre akarja hozni a maga saját terjesztő rendszerét, platformját. Ehhez ugye kell minden nyalánkság, webshop, lehetőleg jól összerakott, ami kezeli az eladásokat, ajánlgat, promózik, be van drótozva a közösségi oldalakba is, stb., ráadásul jól használhatónak illik lennie. Még ha nem is használ DRM-et, akkor is kell bele autentikáció, esetleg verziókontroll,  és így sorban tovább. Tisztán látszik, hogy egy jó terjesztőplatform, még ha nem is annyira kifinomult mint az Amazon, akkor is költséges mulatság, hogy ha az összes fejlesztő szerelemből dolgozik bele. Ha meg nem, akkor hipp-hopp el lehet rá költeni sokszázezer forintokat, de a pár millió sem irrealitás.

Ezt valakinek ki kell fizetnie. Előbb vagy utóbb. A nagy körforgásba pedig alapvetően a végfelhasználók, az olvasók teszik be a pénzt. Ha sok terjesztőplatform születik, akkor sokszor kell ezt a tetemes summát megtermelni.

Ameddig a piac nem fogadja valamifajta szolgáltatáskoncentráció jogosságát, addig nagyjából két forgatókönyv mentén történhetnek az események. Az egyik szálon a kiadók nehezen összegürcölt profitjukból lassan és apró lépésekben rakják össze a terjesztőrendszereiket, amelyek sokan lesznek, és sok profitot fognak elnyelni, mire "termőre fordulnának", ezért tartalmi és kidolgozottságbeli fejlődésük is visszafogott lesz. A másik szálon valaki külső forrást szerez, ami lehet valami multi megjelenése (ennek nem adok nagy esélyt), vagy talál pályázati pénzt, tőkeerős szponzort, vagy bátor befektetőt, és gurít egy nagyot. Ez esetben meg kiteszi magát annak, hogy őt is ugyanolyan bizalmatlansággal fogják kezelni, mint a mostani Négy Nagyot, és nem kapja meg a sikerhez szükséges együttműködést.

Ha megnézzük a mostani legtőkeerősebb játékosokat, akkor jól látható ez az effektus: az eKönyv Magyarországot a Négy Nagyhoz tartozás miatt (sem) akarják elfogadni a függetlenek, a Sanoma meg igazából színre sem tud lépni, hiába röppenek föl időről időre az erről szóló hírek.

Epilógus

Hogy lehetne ebből a csapdából kimászni? Nézetem szerint a kiadói szinteken tapasztalható egyedi törekvéseket semmiképpen nem szabad föladni, hiszen ott az is benne van a történetben, hogy a kiadói folyamatokat miképpen kell átalakítani a többféle formátum és médium támogatásra. De pont a méretgazdaságosság okán szerfölött hasznosnak gondolnám egyfajta, a részvevők által jól szabályozott és ellenőrzött konföderáció-szerűség kialakítását. Egyszerűen nem szeretném az e-könyvek árában sokszor kifizetni a sok terjesztőplatform kifejlesztését, illetve a forrásszűkösség okán éveket várni egy-egy új funkcióra. Az árkartell kialakulásától nem félek, már ma is hihetetlen a nyomás a legális csatornákon, mert a sikeres papírkönyvekből hetek alatt elkészül a "zsivány" verzió.

A másik szálon, ha bejönne egy igazi nagypályás játékos, akkor annak nagyon komoly gesztusokat kell tennie a tartalombirtokosok felé. Tanulnia kell abból, hogy miért berzenkednek a kiadók mostani terjesztői status quo ellen, és expliciten el kell határolnia magát a Négy Nagytól

• értelmes és elfogadható árréssel,
• auditálható és elérhető forgalmi kimutatásokkal,
• gyors és pontos elszámolással, fizetéssel
• jól érzékelhető hozzáadott értékkel (kampányok, promók, ügyfélkezelés, stb.)

Ez persze mind pénzbe kerül, nem is kevésbe, és a beruházás megtérülését is lassítja. Cserébe megkaphatná azt az elfogadottságot az iparágtól, ami nélkül esélye sincs a sikerre.

Szerintem.

Appendix

Professzore

A szomorú helyzet az, hogy egy óriási begyűrűzés kellős közepén vagyunk. Pontosabban egy Möbius-szalagon  rohangálunk körbe-körbe. Miért is?

• nincs tartalom, emiatt az elvileg meglévő (lemért) vásárlói igény nem tud kielégülni (lásd fent),
• mivel nincs tartalom a meglévő (lemért) vásárlói igény alternatív megoldásokat keres (és jórészt talál is),
• mivel a vásárlói igény nem fogyasztásban manifesztálódik, hanem (elnézést, de sajnos sokszor így van) lopásban, a keletkező forráshiány miatt nincs tartalom, tehát GO TO beginning.

Másképpen: az olvasó a kiadóra mutogat, hogy nem ad ki eleget, azt, úgy. Az olvasó a kereskedőre mutogat, hogy drágán, drm-mel és „rossz” formátumban árulja a portékáját. A forgalmazó a jogtulajdonosra és a kiadókra mutogat, hogy nincs anyag, dettó a vásárlóra is, hogy ő bíz lop, ezért kell drm, ezért nem tud ereszteni az árból. A kiadó a forgalmazóra mutogat a magas díjak miatt, továbbá azért, mert alig ad el, emiatt nincs bevétel, emiatt nem tud tartalmat gyártani. És ugye egy szerző miért is bólintson rá egy elektronikus kiadásra, ha azt 3-an letöltik, 300-an meg majd a 3 valamelyikétől ellopják (ez tipikus szerzői/kiadói sztereotípia)...

A KRESZ-t gondolom sokan ismerik... Egyenrangú utak kereszteződése, egy időben négy azonos jellegű jármű érkezik négy irányból. Jobbkézszabály.

No, erre tessék gondolni akkor, kedves Olvasók, amikor nyilatkozni tetszik. Mert onnantól, hogy a „többiek”, vagyis a gyártók és a forgalmazók azt a mentalitást fogják rajtatok, rajtunk látni, hogy „gyártsatok, mert mi meg fogjuk venni, ha olyan módon, olyan formátumban és olyan áron adjátok, ami nekünk tetszik”, máris „elengedtük” őket, vagyis löktünk egyet az épp lejárt „perpetuum mobile”-n. Úgy is mondhatnók, bátorítjuk őket, hogy nosza, érdemes azt a sok (tíz) millió forintot beruházni.

Ó, igen, és kedves tartalomszolgáltatók! Ezt nem úgy kell ám, hogy „ha majd sokat vásárolnak a vevők, akkor majd fejlesztünk, árulunk, kiadunk”, mert az az istenadta olvasó bíz’ ha nincs mit olvasnia, nem fogja sutba hajítani az eszközét, hanem szerez magának olvasnivalót: „Van egy Kindle-m és nem félek használni!”

Egy blogon olvastam nemrégiben: "Modern művészet: „Ó, ezt én is meg tudnám csinálni.” Válasz: „Persze, de nem csináltad!”

Szerintetek?

Intro

Az előző poszt, főleg kIára klasszikus kommentjeivel kiegészítve elég messzire jutott, haladjunk hát tovább a regényszerkesztés elsősorban technológiai aspektusai felé.

Ami belefér

Ismétlésképpen nézzük, milyen szövegelemek kellenek egy rövidebb, de hivatalosnak (esetleg elektronikus kiadásra/eladásra) szánt íráshoz:

• Szerző (kötelező)
• Cím (kötelező)
• Logó (ajánlott)
• Bevezető szöveg, idézet, annak forrása (lehetséges)
• Törzsszöveg (kötelező :-)
• A szerző/kiadó személyes üzenete (nagyon ajánlott)

Ezek mind kellenek egy regényhez is. Van viszont néhány további elem, ami méretesebb szövegtestek mellé kell:

• Borító (kötelező)
• Impresszum (kötelező)
• Tartalomjegyzék (ha van értelme)
• Fülszöveg (kötelező)
• Méltatások, díjak, recenzió-idézetek
• Jegyzetek (ezekből végjegyzetek lesznek, de érdemes már az elsődleges szövegszerkesztéskor megcsinálni őket)
• Képek (a szövegen belül ez csak jpg vagy png lehet, és ne legyen nagyobb 128 kB-nál. Az se baj, ha egybites, valaha sok nyomat volt így illusztrálva)
• Promóciós oldal (ez nyomtatásban nem magától értetődő, de a villany mindent kibír. Én raknék az anyag végére olyan oldalt, ami kapcsolódó kiadványokra  és helyekre mutat (webáruházak, blogok, közösségi oldalak, stb.)
• Linkek. Ez ugye nem tud működni nyomtatásban, de bizonyos speciális esetekben (mondjuk webkettes anyagok önjáró kiadvánnyá alakításakor) fokozza az élményt. És persze ha vannak tárgymutatók és egyéb indexek, akkor is jól jönnek a fizikai linkek.

És ami nem

Sajnos van néhány olyan elem illetve megoldás, amik nyomtatásban különösebb komplikáció nélkül elérhetőek, de az elektronikus változatba csak nagy nehézségek illetve kompromisszumok árán ültethetőek be, vagy sehogy. Ezeket, ha egy mód van rá, ne akarjuk bepasszírozni egy villanyosított regénybe, kiadványba.

• Táblázat (amennyiben előtte nem alakítottuk képpé. Képként viszont nem kereshető a szöveg)
• Iniciálé, dropcap. 
• Körülfolyatott kép
• Szöveg alatti kép
• Szines nagyfelbontású kép
• Jobb oldali behúzás (az epub ADE alapon tudja, a prc nem)
• Több hasábos szöveg

Így vagy úgy léteznek helyettesítő megoldások ezekre az elemekre is, de jó eséllyel drága lesz és csúnya (szuboptimális), illetve az egyes platformok közötti megjelenítési különbség jóval nagyob lesz, mint a támogatott szövegelemeknél. Amennyiben sok és nem kihagyható ilyen elem van a kiadványban, akkor a lapkép-konzerváló formátumokkal kell barátkozni, mint amilyen a nyomtatás :-), a pdf, vagy az egyedi megoldások, flash pl. Ez utóbbiakkal újabb lehetőségekhez jutunk, animációk, képek, videók, vizuális effektek, interaktivitás. De ez már messzire vezet.

Tippek és trükkök

A novellapolírozó poszt a hozzászólásokkal együtt elég alaposra sikerül, nagy, csak a regényre jellemző okosságot nem tudok mondani. Aki az ott megfogalmazott alapelveket betartva ír, hálát és elismerést remélhet már a szerkesztőjétől, konvertálójától.

Aki novellát tud írni, annak a regényírás is csak terjedelmi-összetettségi kérdés. A plusz elemek előállítása már jó eséllyel úgysem az író, hanem a kiadó/szerkesztő munkája lesz.

A piaci rés

Most még, ki tudja meddig (remélem nem túl sokáig) nincs a magyar e-kiadvány piacon legális, magyar nyelvű, de külföldi eredetű premier tartalom. A magyar kiadványok jogtulajdonosainak az a nagy lehetőségük, hogy ameddig ez az állapot fönnáll, gyakorlatilag komoly versenytárs nélkül dobhatják a piacra a kiadványaikat. Egyedül azt kell mérlegelni, hogy az elektronikus megjelenés hogyan befolyásolja a nyomtatottat.