Intro

Volt már néhány gyakorlatorientált poszt arról, hogy aki konvertálni akar, az miként tegye. Hogyan csináljon mobipocketet, vagy epubot. A pdf-fel talán mindenki elboldogul inDesign nélkül is.

A forrásokat azonban egyszerűbb szövegszerkesztővel szerkeszteni, ezért most megosztanék pár ötletet és alapelvet avégett, hogy aki egyszer írásra adja a fejét, (most, hogy oly sok helyen tud nyomdai varázslások nélkül publikálni) hogyan tudja megkönnyíteni annak a dolgát, aki majd az e-kiadványra való konvertálást végzi. Ez utóbbi lehet ugye saját munka, vagy közösségi, esetleg nettó alvállalkozás, de minden esetben hálás lesz a konvertáló, az biztos.

Hozzátartozik a dologhoz, hogy sem nyomdász, sem tördelő, sem bölcsész nem vagyok, ezért ha valami szakmabeli valami  hibát, vagy pontosítani valót lelne, kérem javítson ki nyugodtan.

Alapelvek

Ebből nincs túl sok. A legfontosabb, hogy az ugyanazt a célt szolgáló szövegelemek legyenek ugyanolyanok. Lássuk mik lehetnek ezek egy novellánál:

• Szerző (kötelező)
• Cím (kötelező)
• logó (ajánlott)
• bevezető szöveg, idézet, annak forrása (lehetséges)
• törzsszöveg (kötelező :-)
• a szerző/kiadó személyes üzenete (nagyon ajánlott)

Nagyjából. Sokat segít őrizni az egységességet, és följebb lépni nagyobb terjedelmű anyagok felé, ha egyfajta szövegelemet egy stílus ír le. Így valóban egységes lesz, és könnyebben lehet majd szép elektronikus publikációt gyártani belőle.

Pl. a bevezető szöveg általában dőlt betűs, sorkizárt, behúzás nélküli. Ha több bekezdés van benne, akkor nem behúzással, hanem bekezdésközi szünettel (de nem plusz sorral) lehet tagolni. A forrása lehet egyenes, vagy dőlt, vagy kombinált, de jobbra zárt.

A másik alapelv, hogy nem érdemes lapképre optimalizálni, mert fene tudja hány méretű és formájú lapra kerül majd az anyag. Ezért aztán margóval játszadozni, kézzel üres sorokat, vagy akár lapdobásokat is bevinni fölösleges. 

Lapdobásra persze van szükség, ezeket a vonatkozó stílus "page-break-before" opciójának bekapcsolásával vezéreljük. Novellánál a bevezető szöveg és a szerzői/szerkesztői üzenet elé raknék csak lapdobást, esetleg még a törzsszöveg elé, de minden lapdobással nyitó stílust "magasra" kell állítani (Paragraph, Spacing, Before), hogy ne a fölső margónál kezdődjön egy új szövegelem.

Tippek és trükkök

Van pár okosság, amit érdemes követni, hogy a kimenet kézben tartható és kellemesen fogyasztható legyen.

• A párbeszéd jele a gondolatjel. Nem a kötőjel, nem a hosszú gondolatjel, és főleg nem a valami vízszintes vonallal elkövetett felsorolás (a.k.a bulleted list). Szépíti az anyagot, ha a sorkezdő gondolatjeleket nem sima, hanem nem törhető szóköz (nonbreaking space) követi.
• Lapdobás (lapdobáló stílus) elé ne rakjunk üres sort, mert megeshet, hogy csak az üres sor marad az adott oldalon, és pl. egy e-olvasón elég furán hat egy teljesen üres lap.
• Blokkváltásoknál viszont rakjunk üres sort, egyet vagy kettőt. Ami összetartozik, maradjon együtt, ami nem, az váljon el. 

Kiegészítés: igényes szerkesztésnél (tördelésnél) lehet a blokkváltásokat plusz sor nélkül, extra sormagassággal jelölni. Viszont a formátumkonvertálásoknál sok attribútumot kézzel kell "átvinni", ezért megkönnyíti az életet, ha blokkváltásokat mégis inkább plusz üres sorral jelezzük.

• Szövegblokkok kezdetén illik az első bekezdés első sorát nem behúzni (tompasor), az azt követő bekezdések már lehetnek abszolút normálisak (behúzottak).
• A behúzást ne tabbal intézzük, hanem indenttel.
• Ha a szöveg nem behúzással tagolódik (pl. egy kézzel írt levél) használjuk a bekezdésközi szünetet a bekezdések tagolására.
• A tipográfiát ne variáljuk agyon. A legnagyobb közös osztó most a két különböző font: egy sima (változó szélességű, a.k.a proporcionális), és egy fix szélességű, (monospaced). A legtöbb szöveg elvan egy fonttal, de néha jól fest, ha emailt, faxot, újságcikket vagy hivatalos dokumentumot egy fix szélességű font jelez. Ez utóbbiakat szintén nem behúzással, hanem bekezdésközi távolsággal jelezzük.
• A kiemelést, plusz hangsúlyt jelezzük dőlt szedéssel. A félkövér szedést csak címként funkcionáló szövegelemeknél használjuk, illetve néhány nagyon speciális esetben valami különleges kommunikációs forma leképezésére. (Példa: Banks: Holtpontjának hiperűri traccspartijai, vagy Pratchett gólemeinek palatáblája). Az aláhúzás mára már linket jelöl, szövegkiemelésre az írógépek eltűnése óta nem használjuk.
• Ha már speciális kommunikációs formát, pl telepátiát kell visszaadni, akkor jön jól a dőlt szedés, esetleg a gondolatjel helyett ~-t (tildét) használva. (Példa: Banks számos műve). Ennél trükkösebb megjelenítést már nem használnék.
• A középre igazított elemeknek, pl. szövegközi elválasztó grafikácska, logó stb, jó ha van külön stílusa, mert a szimmetria úgy néz ki jól, ha nem egy behúzott sor van középre igazítva.

Nagy előnye az ilyesfajta konzisztens, véges számú stílussal vezérelt formázásnak, hogy ha később úri kedvünk változik, vagy valami új igény bukkan föl, egyszerűen lehet lehet a teljes anyagot újraformázni.

kIára további tanácsai:

Novellákról (irodalomról) lévén szó, kedves, hőn szeretett és tisztelt Íróm:

• Fogadd meg szerkesztőd tanácsait és fogadd el a javaslatait. Lehet hogy mégis jobban tud magyarul mint te, annak ellenére, hogy te vagy az Író ő pedig csak egy mezei szerkesztő.
• A magyar helyesírási szabályzat használata nem szégyen.
• Ismerkedj meg olyan rejtélyes dolgokkal mint AkH MHSz OH NMHSz KNMH CNMH ÚNMH FNH, hiszen nagybetűs Íróként az ékes anyanyelvünk ismerete és ápolása gondolom számodra sem marginális misszió.
• Ne haragudj, de ismételten kérlek: tanulj meg magyarul!
• Ne használj félkövér formázást! Sajnos az internettel eléggé elterjed a boldozás és talán honlapokon nem is mutat olyan csúnyán. No meg mindenki hangsúlyozni akar, hülyének nézi az olvasót, mintha az ember nem tudna értelmezni. Ronda. A tipográfia egyik lényeges eleme, hogy a szedés távolról egy szép, egyenletesen szürke felületet ad. Ha egy sor, vagy egy bekezdés, vagy akár egy szó félkövér az bizony csúnya. Irodalmi művek esetén, még a címsorokban is alaposan megfontolandó a félkövér szedés használata. Csak hosszas mérlegelés után használd. Ha neked tetszik, lelked rajta.
• Tanuld meg végre a helyes idézőjel-használatot nyitó és záró: „” valamint belső idézetek: »« mindkettő tapad. „szöveg »belső« vége”
• Használj magyar aposztrófot: ’ (‘-jel nincs a magyarban, ne használd.)
• A kvirtmínusz (emdash) nem része a magyar jelkészletnek. Ne használd.
• Ha többszörös zárójelhasználatra kényszerülsz tartsd be a sorrendet ([{<||>}]) – azért egy ilyen mélységű zárójelezés meglehetősen értelmezhetetlenné teheti a mondanivalód. A perjel / / nem zárójel.
• Törtek esetén törteket használj fél: ½ és nem 1/2; negyed: ¼ és nem 1/4 és így tovább.
• NE KIABÁLJ. Ha novelládban mégis szeretnél hosszabb nagybetűs szöveget, epub esetén használj valódi kiskapitális fontot, Kindle-re pedig oldd meg a hamis-kiskapitális formázást. Ha már.
• Klára azt mondja, hogy használj ligatúrákat, de előtte konzultálj az epub és mobi szerkesztőddel, ismerkedj meg az e-könyvolvasók képességeivel (pl. pontosan milyen karaktereket képes a Kindle alapértelmezetten megjeleníteni), valamint ellenőrizd, hogy epubba szánt fontkészlet tartalmazza vagy sem a ligatúrát (csak néhány példa: ff fi fl ffi ffl ſt dz ij lj ɦ ɧ æ œ ⁇ ⁈ ⁉ ‼ Ⅲ Ⅳ Ⅻ ) szép, csak nem biztos, hogy látszani fog. A legbiztosabb jele ennek: ha te sem látod, más sem fogja látni.
• Ismerkedj meg más népek, nyelvek írásjeleivel és lehetőleg ne keverd az èêé-t vagy áâà-t ha francia tudásod villogtatod. Az is kínos, ha adott esetben ċ helyett č-t írsz vagy fordítva.
• Felső- és alsóindexbe tett betűk esetén is vizsgáld meg alaposan, hogy szoftveresen oldod meg (pl: <sup>), vagy valódi index-karaktert használsz ( ⁰₀ ⁴₄ ⁵₅ ⁶₆ ⁷₇ ⁻₋ ⁺₊ ⁽ ⁾₍ ₎ stb.)
  (a fenti három példa elsősorban epub esetén megfontolandó.)
• Képek, illusztrációk esetén döntsd el, hogy valóban kellenek-e, és ha igen, akkor széleskörű, minden kütyün, oprendszeren, kijelzőn viszont szeretnéd látni vagy sem. Ne feledd: a gyönyörűséges halványsárga és törtrózsaszín iPaden látszik, Kindle-ön pedig (már bocsánat) fosszürke
• Ha jót akarsz magadnak, ne akarj szövegszerkesztőben mindent készre formázni. Nem arra való. Megkeseríted vagy a magad, vagy a szöveggondozó életét
• Ha kiadónak küldöd a kéziratod, az legyen tiszta, egyszerű. A szakember dolga, hogy e-könyvet készítsen belőle. Csak akkor küldj kézirat gyanánt epubot (vagy egyebet) ha már legalább ötvenet készítettél, és ismered a formátum titkainak legalább felét. Egy WYSIWYG programmal életedben először készített epubon háromszor, négyszer annyit fog dolgozni a kiadó munkatársa, mintha egy egyszerű kéziratot küldtél volna mondjuk rtf-formátumban

 

A legpuhább DRM

A technikai, kemény DRM-ben továbbra sem hiszek. Éppen ezért tartom fontosnak azt az üzenetet, amellyel a kiadvány a törzsszövegen kívül is megszólítja az olvasót, amely felépíti azt a kapcsolatot, amit aztán az olvasó nem akar tönkretenni azzal, hogy elkezdi a kiadó tudta és engedélye nélkül megosztogatni az anyagot. Pár sor, ami kontextusba helyezi az egész ügyet, és esetleg végez egy kis promóciót is, megpróbálva meginvitálni az olvasót a kiadó, szerző többi anyagához. 

Finoman kell megcsinálni, mert túl hosszú nem lehet, és úgy kell személyessé válnia, hogy közben nem lesz tolakodó. Végül is: az olvasás intim dolog, még egy elektronikus olvasón is.

Folytatása: Így szerkeszd a regényedet!