Daloljunk, drága Barátaim, íme hát: LGT. És ha már a felvételek a felkelő nap fényében készültek (ezért ilyen a fehéregyensúly, ami egyébként többé-kevésbé korrekt, bár a képek egy része alulexponált), legyen itt egy kis Animals is.
Mint az közismert, néhány hónappal ezelőtt alaposan kiveséztem a PocketBook 302-esét, majd nem sokkal később alkalmam adódott a kisebb testvér, a PocketBook 360 alaposabb szemrevételezésére is (ez utóbbiról végül is nem publikáltam a tesztet, mert többé-kevésbé kifutó darab lévén sok értelme nem volt).
Hála mindenkinek, akit illet, a fejlesztés a Pocketbook gyártójának háza táján töretlen. A nemzetközi helyzetnek (trendeknek) megfelelően elindultak a fejlesztés új útjain, sorban jelennek meg a régi eszközöket kiváltó újabb darabok, érintőképernyővel, wifivel, tabletként és lepedőnyi kijelzővel. Jelen tesztünkben a két közepes és a nagyobb olvasóval ismertetjük meg a Nagyérdeműt.
Hölgyeim és Uraim, kérem engedjék meg...
...hogy bemutassam őket.
- Pocketbook Pro 902: 9,7 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, 530 g.
- Pocketbook Pro 903: 9,7 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, kijelző alatti tollas érintésérzékenység, 581 g.
- Pocketbook Pro 602: 6 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, 250 g.
- Pocketbook Pro 603: 6 collos e-ink Vizplex kijelző, wifi, bluetooth, sd-kártyahely, kijelző alatti tollas érintésérzékenység, 280 g.
A két sorozat között tehát van egy méretbeli (90x/60x) és egy funkcionalitás-beli (x02/x03) differencia, utóbbi kizárólag a tollas érintésérzékeny vezérlésben és néhány apró kezelőszerv meglétében merül ki. Az alábbi képen a három nálunk járt tesztalany a reggeli napfényben, kellemes bőrkanapén: 902, 602 és 603 (ez utóbbi ezüstszürke).
Mindenekelőtt egy kis cégtörténet
A PocketBook International, amely a mobil olvasásra fejlesztett készülékekre specializálódott, 2007-es alapítása óta egy konkrét célt követ: létrehozni egy olyan készüléket, amely minden lehetséges igényt kielégít az elektronikus olvasás felhasználói körében.
Az első PocketBook 301 modellt 2008 szeptemberében dobták piacra. 2010 elején már 4 elektronikus olvasót kínált, majd 2010 novemberében részben a régiek leváltásával 4 új prémium kategóriás modellt illesztettek a palettába (ez a PocketBook Pro 602, 603, illetve 902 és 903). Ugyanekkor bővítettek egy multimédiás készülékkel, a TFT képernyős PocketBook IQ701-gyel is. 2010 decemberében a társaság egy forradalmian új készüléket dobott piacra a FÁK-térségben – a PocketBook Education 902 e-tankönyvet, amely mindezidáig az egyetlen, kifejezetten oktatási célokra optimalizált e-könyv-olvasó eszköz a világon.
Hangsúlyt fektetve a felhasználóbarát, okos és szoftveres támogatás szempontjából maximálisan stabil készülékek fejlesztésére, a PocketBook márka 3 év alatt a 3 vezető e-olvasót gyártó világcég közé került. A PocketBook piaci részesedése a FÁK-térségben 43, a világpiacon pedig 5 százalékot tesz ki.
A cég egyébként tajvani illetőségű, a világ több táján működik kirendeltségük, illetve használnak ilyen-olyan gyártókapacitást, a szoftveres fejlesztés Ukrajnában zajlik.
Külcsín
Az egyik legfontosabb kifogásom a korábbi eszközökkel szemben azok anyagfelhasználásának és tervezésének néhány durva hiányossága. Nyilvánvaló elvetemültség lenne a minőségileg és nagyságilag (pláne keresztfinanszírozásilag) összemérhetetlen Amazonhoz és az ő Kindle-jéhez hasonlítani, ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az új készülékekkel ez a hiányérzetem erősen lanyhult. A berendezések anyagválasztása, kidolgozása, a kezelőszervek elhelyezése és működése messze túl van a „határeset” kategórián. Ott vannak, úgy működnek, olyan érzetet keltenek, ahogy egy minőségi berendezéstől elvárja a felhasználó. Egyetlen minőségi kifogásom a nagy berendezés D-padjével, vagyis a négyirányú gomb (kör alakú) beszerelésével volt: érezhetően csálén állt, felső része kicsit jobban kilógott a berendezés előlapjának síkjából. A funkcionalitást és a hatékony használatot ugyanakkor nem befolyásolta, egyedül a minőségellenőrzés jelek szerint még meglévő enyhe hiányosságaira enged következtetni.
További öröm, hogy a processzorhasználatot, illetve a töltést jelző LED a berendezés alsó élére került, ezzel megóvva a felhasználó szemét a felesleges fényterheléstől.
Alul van még a reset gomb, a 3,5 mm-es jack aljzat a fülhallgatónak, a mikro-USB csatlakozó, a mikro-SD kártyahely és a hangszórók (merthogy kettő van). Felül a bekapcsoló gomb, a bal oldali élen a tokba való rögzítést elősegítő mélyedések, míg a jobb oldali élen még egy horony a tok rögzítéséhez. Az előoldalon kapott még helyet a két lapozógomb, illetve a menüt és a tartalomjegyzéket előhívó dedikált gombok. Ez utóbbiak, a D-paddel egyetemben, egyértelműen jobbkezes használatra vannak optimalizálva.
A 90x modelleken van még egy apró „meglepetés”: egy-egy gomb, amellyel a megjelenítés nagyítását, illetve a hangerőt lehet direktben változtatni. Praktikus, pofon egyszerű, dicséretes!
Még egy többlet a fenti alapértelmezésekhez képest a x03 jelű berendezések tetejéből kihúzható kis stílus az érintésérzékeny kijelző kezelésére, továbbá találtam még egy wifi ki/bekapcsoló gombot a 603 tetején (a 602-esén nem, és azt sem tudom, hogy a 903-asén van-e), ez is bájos és hasznos ajándék a fejlesztőktől.
Az előoldal kellemes fogású matt műanyag, a hátlap egy fényesebb metálhatású festékkel fújt, kissé síkosabb felületű műanyag (a gyári specifikáció szerint fém), ez utóbbi helyett egy gumiszerű(bb) megoldást én inkább pártolnék, mert a tok rendszeres használata ellenére is előfordulhat kopás, kidörzsölődés, ami az eszköz szépségét idővel alaposan elronthatja.
Ja, szépség. Igen, határozottan szépek, egyszerűek, letisztultak mindhárman.
Csak a szokásos…
A kijelző. E-ink-féle Vizplex, szokásos felbontással, szokásos (teljesen elfogadható) tükröződéssel, kontraszttal, tisztasággal, olvashatósággal stb. Az x03 modellek mondjuk tollérzékenysége, hála a Wacom indukciós elven működő technológiájának, nélkülözi a 302-es modell korábban ostorozott hibáját, a zavaró tükröződést. A 602 és 603 között nem volt érezhető differencia. Azt is jó tudni, hogy tiszta környezetben használva (porszem, homokszem stb. nélkül) a Wacom-stílus hegye gyakorlatilag nem tehet kárt a kijelző felületében, ezzel együtt praktikusnak tartom a kijelzővédő fólia használatát (pont a homokszemek miatt). A Kindle Pearl kijelzőjével összehasonlítva még ilyen szerencsétlen fényviszonyok között is látható a differencia.
Belbecs
Ismét a korábbi nagy sirámommal, nevezetesen a prc/mobi-megjelenítés agyrémével kezdem. Sajnos a helyzet a végeken változatlan. Ha a „gyári” fontbeállítást felülírjuk, a parser alkalmanként elkezd mindent kíméletlenül elválasztani a sorok végén, függetlenül attól, hogy van-e szóköz vagy nincs. Ezzel a prc/mobi-olvasóként való használat továbbra is erősen kompromisszumos, de inkább reménytelen. Ha nem nyúlunk hozzá a betűtípushoz, illetve mérethez az után, hogy behívtuk az állományt, elvileg jó (tapasztalati úton), tehát korrekt a megjelenítés, ugyanakkor az viszont érdekes, hogy míg a 902-esen előjött a hiba, addig a 603 modellen ezt nem tudtam reprodukálni, pedig a rendszerinformáció szerint szakasztott ugyanaz az FBReader verzió volt mindkettőn.
A 902-es kijelzőjének szkennelésével kiderül, hogy a sorvégek közel 90%-án van olyan elválasztás, amire semmi szükség.
Másik nagy fájdalmam, az epub-megjelenítés betűméretváltásának nehézsége változatlanul fennáll: nem címezve (adott méretre), hanem az egyes méretek között körbe-körbe lépkedve lehet változtatni, és csak egy irányban, méghozzá váltásonként 4 gombnyomással. A legkisebb és a „normál” méret között ez esetben is fájóan nagy a differencia, e kettő között – a legnagyobbak rovására – még legalább 2 fokozat elfért volna. Hiányzik nagyon. Ezen sokat enyhít az, hogy a 902 modellen külön dedikált gombbal lehet változtatni a betűméretet.
Ezzel az igazán fontos negatívumoknak végére is értem. A kezelőfelületen sokat fejlesztettek, logikusabb, egyszerűbben áttekinthető, és a gombok ügyes elhelyezésének hála, könnyen kezelhető lett. Kaptunk naptárat, órát, és van beépített szótár is, hogy a jól ismert régi játékokról ne is beszéljek.
Nemkülönben óriási truvájság a végre-végre visszakerült nyomkodós-stílusos kezelés. Az eszköz valamennyi funkciója jó egy klasszissal egyszerűbben kezelhető, mint a gombokkal, értelmet nyer a jegyzetelés, felpörög a menükezelés, és gyorsabb lesz az a fránya sudoku is.
Három fontos, meglepő tulajdonságot szeretnék viszont kiemelni. Egyrészt mindegyik készülék nagyszerű beépített gyorsulásérzékelővel van megáldva, vagyis a berendezések elforgatásakor azok szinte azon nyomban elfordítják a szöveget is a kijelzőn. Nagyobb méretű PDF-ek olvasásakor a 90x-eseken ez a funkció különösen hasznosnak bizonyulhat.
Másrészt a lapozási sebesség, hála a paraméterezhető (vagyis ki/be kapcsolható) lapfrissítési eljárásnak, meglepően gyors. A 9,7 collos kijelző frissítése PRC-vel alig marad el a Kindle-étől, a 60x sorozaté pedig mérési hibahatáron belül van (vagyis kevesebb, mint 5%). Igaz, a két kijelzőtípus és a két kijelzővezérlő eltér egymástól, ráadásul a Kindle minden lapozásnál teljes frissítést csinál, míg a Pocketbook csak 10 oldalanként (ez is paraméterezhető). Mindenesetre szép teljesítmény (ezzel nagyjából behozták az azóta elpusztult ’txtr Reader sebességét).
Végül… A menü gomb (a D-pad középső gombjának) megnyomása, egy lépés fel, egy lépés jobbra, kis hangszóró-ikon… Klikk és… Döbbenet! Felolvassa a magyar szöveget. Igaz, hogy lassú, de szerkezetileg, tagolásilag kifogástalan, érthető és értelmezhető hangsúllyal, kellemes, alig érezhetően szintetikus női hanggal. Zseniális.
Egyebek
Kipróbáltam a wifit. Működik (a berendezésbe elvileg bolt is telepíthető, illetve az ADOBE másolásvédelmi eljárását, az ADE-t is ezen keresztül lehet élesíteni). Megnéztem a böngészőt. Hagyományos „minimál” dizájn, és mivel mobileszközként azonosítja az olvasót, ezért pl. a blog.hu is a mobileszközökre optimalizált egyszerűbb felülettel jelenik meg. Tökéletesen tölti be a funkcióját, egészen addig, amíg nem akar valaki nagyobb mennyiségű szöveget, pl. e-mailt írni: mert a szövegbevitel – billentyűzet, illetve az egyszerűbb berendezések esetén az érintőképernyő híján – felettébb nehézkes (bár kis gyakorlással megszokható).
Fura volt, hogy a berendezések hátlapját a rájuk ragasztott instrukciós matrica valamennyi tanácsát precízen betartva sem tudtam leszedni, persze megoldás erre is van.
A berendezésekhez a tetszetős (a 902-esén még fül is van!), szinte atombiztos dobozokban csak két kiegészítő kapott helyet, egy viszonylag kemény, remekül védő becsúsztatós jellegű tok, illetve egy USB-kábel. A töltésről így vagy a számítógéppel vagy valamely külső 230V-os USB-adapterrel kell gondoskodjunk. Szintén nem jár az eszközhöz fülhallgató (a 360-ashoz emlékeim szerint járt). Természetesen vannak játékok, elvben letölthetők gyári és egyéb forrásból származó alkalmazások, lehet zenét hallgatni, fotókat nézni. Mindösszesen tehát…
Verdikt
Nagyot lépett előre a Pocketbook a minőség, az átgondoltság terén. A pár fájó és rég javításra váró szoftveres nehézség (a nem egészen precíz epub- és prc-parser) ellenére a mindennapokban kényelmesen és ésszerűen használható eszközöket kap a vásárló, ha a gyártó mellett kötelezi el magát. A magyar nyelvű, egyszerűen áttekinthető kezelőfelület, az átgondolt kezelőszervek, a letisztult formavilág bőven felhozta a most korszerűnek tekinthető olvasóeszközök szintjére valamennyi versenyzőt. A 9,7 collos kijelző az üzleti felhasználóknak vagy a tudományos munkát végzőknek lehet hasznos (PDF-ek olvasására), számukra az elég kemény, bő fél kilogrammos tömeg sem akkora nehézség.
Olvasó-dömping, balról jobbra: Pocketbook Pro 603, Amazon Kindle, Boox X60, Pocketbook Pro 902
A kis 6 collosok mindennapi olvasónak tökéletes választás lehetnek, attól függően, hogy valaki akarja-e böködni a kijelzőt vagy sem: nekik a 602 vagy a 603 változat mellett kell letenniük a voksukat. A most piacvezető készülékekkel (Kindle és Sony PRS-xx5) csupán a kijelző minősége (még mindig Vizplex, nem pedig Pearl e-ink) és a csekély mértékben lassabb működés tekintetében vannak kis lemaradásban, ezt ellensúlyozza a remek magyar támogatás és az egyszerű hozzáférhetőség. No meg az, hogy – elvben legalábbis – formátumfüggetlenek.
Hogy kellene-e Pocketbook? Nos, a 903-as, wifivel, bluetooth-szal, tollas érintőképernyővel szerelt, 9,7 collos változat ára 123 ezer forint (100 forint híján). Ez alig kevesebb, mint az egyik korábbi majdnem favorit (azóta sajnos szintén elhunyt) Irex DR800-as ára, viszont vámmal és áfával forintárfolyamtól függően 15-25 ezer forinttal több, mint a funkcionalitásában hasonló Kindle DX-é. Én utazó olvasó vagyok, így a 9,7 collos kijelző miatt számomra eleve felejtős.
Ha lemondunk az érintőképernyő előnyeiről, a Pro 902 modell 103 ezer forintos ára már jóval barátságosabb, kis hibával azonos a Kindle DX-ével. Kérdés ugyanakkor, hogy vajon nem csábulnak-e el túlságosan sokan a hamarosan piacra kerülő, várhatóan alig drágább (150-170 ezer forintos alapárú) Apple iPad 2-re, vagy a többi, ilyen-olyan 8-10 collos tablet felé…
A kicsik ugyanakkor jó sűrű mezőnybe érkeztek. Az egyértelműen Kindle uralta piacon adja magát az összehasonlítás. Az érintőkijelzős 603-as 85 ezer forintos, a „sima” 602-es 65 ezer forintos ára nagyságrendileg pariban van a hasonló Koobe, Onyx és majdnem hasonló iRiver berendezésekével, a többletért pedig szótárakat, magyar kezelőfelületet, gyári védőtokot, a két nagy e-formátum támogatását és a remek felolvasószoftvert kapjuk meg.
És hogy kinek jó? Bárkinek, akinek fontos a formátumfüggetlenség (az FBReader változatlanul meglévő bugja ellenére), illetve az igen széles formátumválaszték, akinek fontos, illetve előny az egyébként remek magyar felolvasás, akinek jól jön a (cserélhető, bővíthető) szótár, és akinek tetszik. Nekem speciel nagyon. Egyedül a Pearl-kijelzőt hiányolom belőle.
Végszó
Aki pedig kíváncsi a készülékekre testközelből, azoknak április 14. és 17. között lesz lehetősége kézbe venni őket, mivel a PocketBook részt vesz a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ráadásul ezeken a napokon kedvezményesen lehet hozzájutni a PocketBook készülékekhez!
Lesz még majd pót-stílus, könyvszerű tokok, tartók, állványok és billentyűzet is. Beszámolunk róla!
Ha valaki nem bírna magával, itt tud rendelni. A berendezéseket ezúton is köszönöm a magyarországi képviselet elsőszámú emberének, Dimitrijnek!
Utolsó kommentek