E-könyv olvasók

Nem szoktunk csak úgy ukmukfuk hirdetésbe kezdeni, ahogy nem szoktunk könyvajánlókkal sem bíbelődni, mert egyrészt rengeteg van, másrészt pedig nem értünk hozzá. Ahogy a mondás is tartja, én meg a recenzió, az három.

Biztos emlékeztek, pár hónapja kaptunk ajándékba a DigitalBookstól valamit. Ahogy hallom tőlük, a kedves fogadtatás ellenére sem vették meg azóta Dworkyllnak a Ferrarit a csillagokig felugró bevételből. De mást sem, merthogy minimális letöltésszámot regisztráltak az oldalon.

Lett viszont nyáron egy újdonságuk. Belevágtak abba, aminek az életképességében minden más modellnél jobban hiszek (bár a forma még azért finomításra vár, az alapelgondolás mindenképp dícséretes). Egy elsőkönyves szerző néhol sci-fi-be hajló, egyébként nehezen kategorizálható történelmi kalandregényét rendezték sajtó alá mind papír, mind elektronikus kiadás formájában.

Jobb híjján az oldalról ollóztam be a történet rövid kivonatát. Mondhatnám, hogy mindenki olvassa el, aki csak fikarcnyi érdeklődést is mutat a „fiction” irodalomra vonatkozóan, és nem is nagyon lőnék mellé. Pénzbe kerül, de cserébe platformfüggetlen (epub plusz prc) és tényleg jó T. R. Salty könyve, a Bellum Atlantis.

Mary és James régész házaspár a felfedezések rabjai. Míg a férfi előtt Atlantisz rejtélyének megfejtése áll, Maryt az ókori Róma láncolja magához. Életüket e két szenvedély teszi teljessé: szerelem egymás és a munkájuk iránt.

Közel már a cél… ám a válaszok mindig újabb és újabb kérdéseket szülnek.

Mit keres egy jövőbeli eszköz egy feltáratlan római sírban, melyen üzen a múlt a jelennek? Van időutazás? Van sorsunk? Vannak isteneink? Vagy a történelem egy társasjáték csupán, ahol időutazók összecsapásai döntenek ma ismert világunk jövőjéről és a MI SORSUNKRÓL IS!!?

Secundus, római tribunus megpróbáltatásokban és fordulatokban gazdag életét követhetjük nyomon, aki egyik pillanatról a másikra új dimenzióba csöppenve múltból és jövőből érkező társaival – akik közül jónéhányat már ismer – veszi fel a harcot azok ellen, akik megpróbálják megváltoztatni az emberi történelem menetét. Érdemes harcolni? Vagy a katonák csupán egy felettes erő bábfigurái? Az isteneken túl is vannak Istenek?

T. R. Salty bravúros történetében nemcsak mesél, de tanítja is olvasóit. Mindentudó íróként szemezget a történelemből, a suméroktól Egyiptomon át a rómaiakig és modern korunkig; közben mondanivalója korántsem felszínes. Tisztán, pontosan vet számot az emberi létről. Nemcsak kérdez, de válaszokat is ad. Arról, hogy a szerelem, a patriotizmus és a tudni vágyás is univerzális, időn és koron is túlmutató. Arról, hogy az ember mindenre képes, ha igaz célt szolgálhatnak tettei… Sorsunk a végén beteljesedik.

Advent utolsó hetében járunk, a koszorúkon esténként életre kell mind a négy gyertya táncoló lángja, hogy a lélek elcsöndesedését segítse. Már amennyire tudja.

Bár sajnálatosan kevés visszajelzést kaptunk a kínálati oldal „versenyzőitől”, a kollektív örömünnepig (tisztelet a kivételnek) hátra lévő néhány napra igyekszünk az e-könyv-vásárlással kapcsolatos akciókat sorra szedni.

Multimédiapláza

(Sajnos az igazi akciók zöme véget ért, a maradékot azért közzé tesszük -- a késlekedésért engem kell szídni személy szerint.)

Mostantól minden nap: A NAP KÖNYVE FÉLÁRON

Minden nap más e-könyvet vagy hangoskönyvet kínálunk féláron. Azt kívánjuk, minél több jogtiszta olvasmány kerüljön látogatóink e-könyv-olvasójára, tabletjére – az ár ne legyen akadály!

 KÉPREGÉNY AJÁNDÉKBA

Tizenkét színes, igényes képregényt kínálunk a klasszikus kalandregények és mesék kedvelőinek e-könyveink között. A Karácsonyi ének képregény-változata egy héten át, december 12-től 19-ig ingyen letölthető! Update: a késői poszt miatt az akciót december 23-áig meghosszabbították! Köszönjük!

 CSOMAGBAN OLCSÓBB!

A téli olimpiai játékok története című új e-könyvsorozatunk megjelenése alkalmából az újdonság, valamint az újkori nyári olimpiákról szóló kötetek is megrendelhetők kedvezményes csomagban, kizárólag e-könyvben, a Multimédiaplázában. 

KARÁCSONYI BEVÁSÁRLÁS BÉCSBEN

Ne csak shoppingoljon – nézzen körül a történelmi belvárosban! Hallgassa meg Mácsai Pál idegenvezetését a legszebb bécsi látványosságokról. Négyórás Bécs hangos útikönyvünket december 19-ig 599 forintért töltheti le. Update: a késői poszt miatt az akciót december 23-áig meghosszabbították! Köszönjük!

PocketBook Hungary

Az olvasóeszközeiről híres vállalkozás karácsony alkalmával valamennyi eszközére kedvezményt ad, amelynek mértéke ugyan nem derül ki (a Basic 611 esetén 2000 forint), de annyi bizonyos, hogy a webshopban konkrétan minden ár a „valódi” ár.

DigitalBooks

Címszavakban: e-könyv-olvasó eszközökre vonatkozó ingyenes házhoz szállítás és 1000 forint értékű akciós kupon, továbbá minden e-könyv vásárlás mellé a vásárlással megegyező összegű ajándékkupon jár, amely e-könyv vásárlásra fordítható.

Complex

Minden e-könyv féláron. Mivel itt erősen szakmai témájú anyagokról van szó, senkit ne ijesszen meg a cseppet sem felhasználóbarát ár – ezek munkaeszközök.

Folytatás...

Akinek van még a karácsonnyal kapcsolatos felhívása, kihirdetnivalója, akciója, az ne legyen rest proaktívan hozzáállni a dologhoz és írni nekünk! Elolvassuk, feltesszük, promótáljuk. Ingyen.

Mondá vala Pósalaky bácsi Móricz múlhatatlan érdemű regényében. Most rajtunk a sor, „fogyasztókon”, hogy megugorjuk a keresztény kultúrkör legjelentősebb ünnepéből a fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepévé átvedlett vesszőfutást. [Még ha nem is szükségszerűen abban az értelemben, ahogy ez a regényben elhangzik.] Az alábbi posztban, immár tradicionálisan, ismét górcső alá vesszük a magyarországi helyzetet, már ami az e-könyv-olvasást illeti.

Forrás: www.travelpics.fr

Eszközvásárlás

Örömmel tapasztaltuk, hogy az elmúlt 12 hónap több kellemes meglepetést és pár igazán pezsdítő újdonságot hozott, miközben rossz híreken annyira nem kellett szomorkodnunk (részletesen majd a december 31-i posztban). A legnagyobb fejlődés a dedikált olvasóeszközök terén volt tapasztalható. Az eszközök száma óvatos becsléssel is megduplázódott, az árolló is számottevően szélesebbre nyílt, a web útvesztőiből lassan-lassan a fogyasztói társadalom templomaiba szivárognak az elektronikus olvasás kultúrájának kultikus eszközei. E-könyv-olvasót (és nem e-book-readert, pláne nem e-könyv-readert) szinte minden nagyáruházban kapni, a számítás- és híradástechnikai szakboltok mellett a műszaki kis- és nagyáruházak polcain is egyre gyakrabban találkozunk nemcsak mondvacsinált, hanem valódi, e-papíros olvasóeszközökkel.

A vásárlási tanácsok az elmúlt hónapokban nem szorultak érdemi frissítésre, ezért csupán a választék bemutatásával és egy rövid aktualizáló szakasszal emlékezünk meg a kemény oldalról.

Nem mind arany, ami fénylik!

Az e-könyv-olvasó eszköz, mint olyan, céleszköz. Sok mindenre írják rá, meglovagolva a most tarajosodó hullámot, azonban ezek közül számos eszköz fog – nem kizárólag olcsósága vagy esetleg hitvány gyártási minősége miatt – inkább sok kellemetlen percet, emiatt csalódást okozni, mint az olvasás örömével megjutalmazni az új tulajdonost. A fent hivatkozott posztban leírtakon túl két fontos dolgot kell figyelembe venni, egyrészt azt, hogy az ideális e-könyv-olvasó berendezés nem TFT, hanem e-papíros kijelzővel van felszerelve. Ez biztosítja a hosszú akkuidőt, az optimális, könyvhöz hasonlatos olvasási élményt. Kivétel az „átmenetet” képező technológiák, például a SiPix vagy a PixelQi fantázianevű kijelzők. Ezek még a „jó” kategóriába tartoznak, azzal együtt is, hogy „szüleik” előnyeit nem hozzák maradéktalanul, ugyanakkor hátrányaikból örököltek egy keveset. A másik fontos szempont, hogy egy ideális e-könyv-olvasó berendezés elsősorban, még inkább kizárólag olvasásra jó. Ugyanakkor a sokfunkciós, pláne zene-, esetleg filmlejátszásra is alkalmas eszközök a klasszikus „négyévszakos” gumi mintájára igazán semmire sem alkalmasak. Az alacsonyabb árfekvésű, 20 ezer forint körüli, esetleg ennél is olcsóbb eszközök kifejezetten ezt a nem ajánlott kategóriát képviselik. Vásárlás előtt ezeket mindenképp alaposan vizsgálják meg testközelből, ne bízzanak sem az értékesítő, sem a jót akaró barát tanácsaiban, saját tartalommal, „kézzelfogható” tapasztalattal gazdagodva hozzanak döntést!

Választék

Az eszközválasztékkal kapcsolatban nehéz naprakész adatokkal szolgálni, ezért nem is törekszünk rá. A „neves” gyártók közül a Koobe, az Iriver, a PocketBook, az Icarus és az Onyx erős magyarországi képviselettel büszkélkedhet. Sem a támogatás, sem a kézzelfoghatóság tekintetében nincs okunk panaszra. A Sony sajnos hivatalosan nem képviselteti magát (ezért is csak ritkásan kapható az új T1 széria). Az olvasóeszközök koronázatlan királya(i), a Kindle-széria azonban – teljesen hivatalos formában – csak internetről, közvetlenül az amerikai forgalmazótól rendelhető, bár néhány élelmes magyar vállalkozás kisipari importmódszerekkel a hazai kiskereskedelmi forgalomban is elérhetővé teszi. Fontos tudni, hogy ezeknél a magyar jogszabályok által előírt jótállás csak felettébb nehezen érvényesíthető, tekintve, hogy az Amazon egyébként is inkább a csere egyszerűbb és ügyfélbarátabb megoldásához folyamodik, mint a szervizeléshez. Nem közvetlen (saját) rendelésnél ez kicsit körülményesebb lehet. A Kobo ígéretével ellentétben még nem ért ide (Németországban kapni legközelebb), a Barnes and Noble változatlanul csak az amerikai kontinensre szállítja a Nookokat, így aki ilyet szeretne, annak előbb meg kell keresnie az amerikai nagybácsi elérhetőségét. Az Irex időközben csődbe ment, a ’txtr Reader is a múlté már.

Használtcikkpiac

Bizony, kezd ez is aktuálissá válni. A blog hasábjain is, de a kapcsolódó fórumban is van adok-veszek rovat, amit megfelelő eszközökért érdemes kutatni. Az online aukciós házak is kínálnak ilyen eszközöket szép számmal, sajnos sokszor – „jó” magyar szokás szerint – sokkal drágábban, mint az reális lenne (kedvencem az a használt Kindle WiFi volt, amely 68 ezer forintért volt fent a Vaterán akkor, amikor közvetlenül rendelve nagyjából 38-39 ezer forintért a vásárlónál volt a vadonatúj darab.

Az e-ink technológia viszonylag új, ezért hosszútávú minőségtartásáról nincsenek megbízható adatok. Mindazonáltal tény, hogy az első generációs, lassan 4 éves Kindle-ök még vígan működnek. A kijelző és a hardver (processzor) itt tehát nem szűk keresztmetszet. Fentiek alapján elmondható, hogy ha egy eszköz külsőre egyben van, bekapcsolva pedig működik (és a működés az összes gomb teljes funkcionalitására vonatkozik), bátran megvehető, a meghibásodás valószínűsége nem nagyobb, mintha a készülék újkorától a mi birtokunkban lett volna.

Tartalompiac

Az eszközök térhódítása mellett végre szemmel látható fejlődés tapasztalható a tartalomszolgáltatók oldalán is. Szerencsére. Sorra jelennek meg az új boltok, a régiek egyike-másika pedig elindult abba az irányba, amelynek végén mi, a blog szerzői a kánaánt véljük felderengeni. Tej és méz persze nem lesz, azonban formátum- és platformfüggetlen tartalom (vagyis mobi/prc és epub egyidőben), továbbá egyre puhuló tartalomvédelem viszont igen. Az újonnan piacra lépő vállalkozások egy jelentős része már nem is bíbelődik ezzel, anyagi kereteiken belül igyekeznek a legnagyobb számú és a lehető legjobb minőségű tartalmat piacra dobni. Az egyetlen, de egyre inkább csökkenő gond az ár kérdése. A 2500-2900 forintos (szépirodalomi) e-könyvek vására szerencsére leáldozóban van, a 2000 forint alatti, kortárs minőségi irodalomé viszont hovatovább futótűzként terjed.

Persze osztatlan örömre nincs okunk. A választék változatlanul nagyon szűkös, mind a magyar, mind a nemzetközi kortárs irodalom sikercímei hiányoznak (ennek több oka is van, amely nem e cikk témája). A fejlődés lassú, de biztató (remélhetőleg átütő lesz a Multimédiapláza kezdeményezése). A vásárlás változatlanul nehézkes, az Amazon-féle egyszerűség (bolt az eszközben) eddig egyetlen helyen sem hozott átütő sikert, azzal együtt, hogy bolti alkalmazások (elsősorban iPhone és Android rendszerekre) már vannak, illetve néhány cég saját platformmal jelentkezett. Ez a hiányosság belátható időn belül nem lesz megoldva: ehhez egy központosított vagy kvázi-központosított forgalmazási rendszeren kívül a piacot kiszolgálni hivatott gyártók/forgalmazók határozott összefogására lenne szükség, amelyre eddig még csak kósza kezdeményezéseket láttunk. Hogy melyik modell lesz a nyerő, egyelőre nehéz megmondani, ötleteink persze nekünk is vannak, kár, hogy sokan egyáltalán nem, vagy csak nagyon ímmel-ámmal hallgatnak ránk. (Pedig az ötleteink jelentős részének gyakorlati működőképességéről, vagyis jövedelmezőségéről már vannak pozitív gyakorlati tapasztalatok.)

Persze könyvet nemcsak vásárolni lehet, hanem másolni is. Ez esetben sajnos oda a kényelem, oda a gyorsaság és oda a biztos minőséghez kötődő jó érzés (vagyis a kétely hiánya, hogy vajon oldalanként, bekezdésenként vagy soronként találunk-e a könyvben olvashatatlan szavakat). Sajnos azt kell írjam (így, egy év után is), hogy a magyar e-könyv-robbanás legnagyobb kerékkötői (részben vagy egészben, ez tulajdonképpen lényegtelen) maguk a tartalomszolgáltatók, a kiadási jogok gazdái.

Utószó, avagy a műszaki tudományok útvesztőiben

A zárszó előtt fontosnak gondolok megosztani pár vásárlást támogató javaslatot, már ami a specifikációkat, műszaki tartalmat illeti. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb általános érvényű tanácsom, hogy kizárólag a tudásra, specifikációkra szorítkozva senki se válasszon eszközt, ezt mindenképp egészítse ki személyes megtapasztalással (boltban, ismerősnél)! Most nézzük, mit tudhat egy e-könyv-olvasó eszköz, és ez mit jelent a gyakorlatban.

Kijelző: a mostani legjobb e-papíros technológia az e-ink Pearl. Kontrasztban és oldalfrissítésben is veri a korábbi Vizplex fantázianevű modellt, ráadásul a jelek szerint valamivel olcsóbb is (másképpen a Pearl kijelzős eszközök nem drágábbak a Vizplex kijelzősöknél).

mp3 lejátszás: szerintem felesleges funkció, az akku lemerüléséért alaposan felel, ha e nélkül 1 hónapot bír a készülék, folyamatos zenelejátszással 4-6 óra alatt lemerül.

videomegjelenítés: csak tft-s berendezésnél van, ami egyrészt kevésbé jó olvasóeszköznek (lásd korábban), másrészt a zenelejátszáshoz hasonlatosan gyorsan meríti az akkut.

Érintés/nyomásérzékenység. Négy formája ismert, a rezisztív (nyomni kell), a kapacitív (elég simogatni), az induktív (toll kell hozzá) és az infravörös (ezt is elég simogatni). A rezisztív működik kézzel, tollal, kesztyűben, bármiben. Hátránya, hogy rontja a kijelző kontrasztját és rendszerint csillog(óbb, mint ugyanaz a kijelző érintésérzékenység nélkül). A kapacitív nagyon kényelmes, nem igényel nyomást, ellenben sem tollal, sem kesztyűben nem működik (a bőr elektromos vezetőképességét, elektropotenciálját használja). Cserébe a technológia kivitelezhető úgy is, hogy a kijelző ne csillogjon, így ne rontsa a megjelenítés minőségét. Az induktív rendszerű kizárólag tollal működik (Wacom-érintőképernyő), a kijelzés minőségét nem befolyásolja, viszont drága. Az infravörös technológia az optikai egerekhez hasonló elven működik, kielégítő pontosságú, a kijelzés minőségét nem befolyásolja, viszont a technológia miatt a kijelző kávája viszonylag mély, ezért árnyékot vethet, nem utolsó sorban pedig sokat fogyaszt. Az új Kindle Touch és a Sony-k jellemzően ezt alkalmazzák. Elvileg működik kesztyűben is.

Memóriakártya: elvben szükségtelen kiegészítő, felettébb ritka az a könyvtár, ami nem fér el a berendezés saját 2-4 GB-os memóriájában.

Processzor: bár elvileg nincs rá komoly szükség, ugyanakkor különösen a keresésnél, illetve nagyobb pdf-fájlok megjelenítésénél hasznos, ha erős. Kétmagost ne várjunk, de 400 MHz alatt azért kompromisszumos.

Kiegészítők: Egy jó tok elengedhetetlen, hogy védje a készüléket (a sérülések java kijelzőtörés), mindegy, hogy a gyártók saját tokjait vagy utángyártottakat választunk. Az olvasási szokások függvényében a felcsiptethető lámpa praktikus kiegészítő lehet. Akinek borzasztó nagy könyvtára van, memóriakártyával bővíthet (már ha lehet, ugye). Viszont egy dolognak nem látom értelmét, és ez a hálózati töltő: a berendezések nagyon alacsony fogyasztása miatt elég őket 3-4 hetente egy PC-re dugni a gyári USB-kábellel, és ez bőven elég ahhoz, hogy jól működjenek (bár kivételek azért vannak). (Gukkernek köszönöm az ötleteket!)

Tanács

Érdemes-e most e-könyv-olvasó eszközt vásárolni? Azzal a feltétellel, hogy valaki alaposan utánajárt e blog elolvasásra ajánlott szakaszaiban, és megértette, hogy mit akar – magának vagy szerettének ajándékba –, a válasz határozott igen. Lesz-e rajta mit olvasnia? Ha boltban vagy könyvtárakban már talált magának tetszőt, akkor biztosan, ha még nem, akkor az internet szürkébb zugaiban járatos ismeretség kihasználásával és kis barkácsolással majd lesz, aztán idővel majd a tartalompiac „utoléri”. Lesz-e olyan kényelem, mint az USA lakosainak a Kindle-lel? Egyelőre nem – bár ehhez az eszköz és szórványosan a tartalom is meglenne, az elhatározás, az összefogás és a tőke egyelőre hiányzik. Pedig ez egy egészen jó kis kánaán lenne...

És még egy: ha másnak veszik, bátran kérdezzék meg, hogy milyet vegyenek! Abból baj nem lehet. ;-)

Mindig lélekmelengető dolog beszámolni valamiről, ami új, kapcsolódik a hobbinkhoz/szenvedélyünkhöz és magyar kezdeményezés. Világ életemben csodáltam a kreativitással, alkotóerővel és az ezekhez szükséges olthatatlan lelkesedéssel megáldott embereket, így szinte megtisztelő, hogy bemutathatok most nektek valamit, ami eddig nem volt, viszont reményeim szerint sokatoknak lesz. Íme, az Idaságok-féle e-könyv-olvasó (/tablet, /bármi) tok.

Amit feltétlen tudni kell...

A kijelzőt kemény műanyag lap védi a komolyabb fizikai behatásoktól, a puhaságát és egyúttal a védelem második vonalát közbélés több rétege adja. A külső és belső borítás dekorvászon. Ez a kiindulási specifikáció, a már bevált gyártási tapasztalatok alapján. Minden egyéb a megrendelő kénye-kedve szerint alakítható: záródás (gomb, mágneszár, tépőzár, húzózár), zsebek, fülek, extrák (bárhova, bármilyen), és természetesen a méret is (ésszerű keretek között) szabadon megválasztható. Ó, és nyilván ahány szövet, annyiféle minta, így jó eséllyel a következő blogtalálkozón szépségversenyt lehet majd rendezni. (-:

Az illatos pénzről annyit, hogy az extrák függvényében a kiindulási ár 2590 forint (összehasonlítás végett nagyjából 11 dollár, illetve 8,5 euró). Szállítás a vevői igények pontosítása után 3-4 nappal (a karácsonyi hajtás végeztével már csak 1-2 nappal).

Elérhetőség

(b)

Történt egyszer, hogy az egyszeri tervezőmérnökök úgy gondolták, ideje elindulni az úton, amely az egyszerűség, a használhatóság és a minőség ésszerű elegye felé tart. Ezek a mérnökök az Amazon megbízásából dolgoztak, munkájuk eredménye pedig a most Kindle WiFi néven ismert alap berendezés lett. Igen ám, csakhogy mérnökök és ötletgazdák nemcsak a nagy víz túlfelén vannak, hanem itt is, kis hazánk szomszédságában.

Szépen mutatnak rajta ifj. Gaál Mózes könyvének illusztrációi

Az ő munkájuk eredménye e termékbemutató cikk tárgya, nevezetesen a PocketBook 611 Basic. Igaz, hogy kronológiában az amerikai szürke testvér után mutatták be, azonban nyilvánvalóan nem egy tőről fakadnak, ahogy az is, hogy mindkét tervezőgárda kicsit más koncepció mentén igyekezett nagyjából-egészében ugyanazt a célt, a belépő szintű (másképpen „jóárasított” vagy „teszkó-gazdaságos”) e-papíros olvasóeszközt megvalósítani. Az, hogy az Amazonnál mennyire jártak sikerrel, egyelőre nem tudjuk (tesztkészülékre várunk), azt viszont ideje összefoglalni, hogy az ukrán gyártó hová jutott.

Emlékezetes, hogy a PocketBook idén szinte a teljes termékpalettáját lecserélte. A zászlóshajók a Pro sorozat tagjai, kiegészítve egy színes képernyős, tabletszerű alkalmatossággal, az IQ701-gyel. Az inkább prémium-vonal alatt tátongó rést igyekeztek most betömni valamivel, ami 6 collos, nélkülözi az érintőképernyőt, a billentyűzetet és minden egyéb, kevésbé olvasáscentrikus tudományt, így például a zenelejátszást is. Ezeknek az elvárásoknak a manifesztációja lett a 611 Basic olvasó.

Az eszköz a PocketBookok esetén megszokott egyszerű, kívülről tetszetős és informatív dupla papírdobozban kerül a boltok polcaira. Az olvasó mellett csak a garancialevél, egy gyors használati útmutató és egy mikro-usb kábel van. Tok, töltő és fülhallgató nincs, ez utóbbinak az eszközzel egyébként sem vennénk sok hasznát. A minimáldizájn ez esetben a merész, sőt érintésérzékeny kijelző nélküli eszköztől kifejezetten bátor gombszegénységben, valamint a formatervezésben is megnyilvánul. A D-paden kívül csak egy-egy lapozó és a készülék alján a bekapcsoló gomb lelhető fel. A matt fehér előlap és a matt fekete hátlap egyszerű, sallangoktól mentes. Az anyagválasztás a cégtől már megszokott „arany középutat” tartja: nem érződik sem hitványnak, sem exkluzívnak. Egyébként szép, kifejezetten. Ja, és van feketében is (elvileg).

Az előlapot a 6 collos, szokásához híven sajnálatosan mélyen ülő, ezért a káva által némileg beárnyékolt e-ink Vizplex kijelző uralja. Alatta a kör alakú D-pad, közepén egy zöld színű LED-körrel keretezett fekete gombbal. A LED-kör a készülék állapotáról hivatott visszajelzést adni. Mindezt szerencsére viszonylag diszkréten teszi: csak akkor világít olvasás közben, ha lapozunk – vagyis számol a processzor. Ezenfelül jelzi a töltést, vagy azt, ha a gép éppen hosszabb műveletet (pl. bootolást) végez. Inkább dizájnelem, mint hasznos funkció. Itt is bajom kicsit, hogy a D-pad négy iránya nehezen kezelhető a gomb kialakítása miatt, de lehet, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen ujjszerkezettel megáldva (sem itt, sem a Pro-kon, de még a Kindle WiFin sem álltak igazán kézre ezek a kezelőszervek).

Az első számomra igazán kiábrándító élmény az előre és hátra lapozó gombok elhelyezése, ezek ugyanis nem a megszokott helyükre (az eszköz szélére) kerültek, hanem alulra, a D-pad két oldalára. Tekintélyes méretük ellenére is csak egyféle kényelmes fogást adnak a készüléken (vagy két kézzel kezeljük, ami a nálam rendszeres próbatételként jelentkező buszon olvasás megvalósítását teszi nehézkessé).

A kijelző se nem rosszabb, se nem jobb a mostani átlag Vizplex-minőségnél. Furcsaság, hogy a szöveget nem igazán "hajlandó" kis méretben kellően sötéten megjeleníteni, így például a keresést mutató kis távcső határozottabban sötétebb, mint a szöveg. Ezt korábban több másik eszköznél is nehezményeztem. Önmagában nem lenne baj, de az egyébként is gyér kontrasztnak jót tenne egy kis vehemencia az élsimításban. Tükröződés persze nincs, jó olvashatóság pedig van, de kb. ez az, amit ettől a technológiától joggal elvárhatunk.

Vajon miért nem fekete a fekete?

Belbecs tekintetében gyakorlatilag ugyanazt kapjuk, mint a Pro sorozat esetén, kivéve a felolvasást és a zenelejátszást. A menü kezelése, a játékok kitalálása, betöltése, a szövegbeli keresés a gyorsabb processzornak köszönhetően érezhetően jobb lett, a lapozás sebességét pedig ígyis-úgyis a kijelző és az azt meghajtó rendszer határozza meg. Ezt utóbbin úgy igyekeztek gyorsítani, hogy a teljes frissítést beállított számú lapozások után ejti csak meg a rendszer, így a szellemképesebb oldalakért cserébe valamivel jobb lapozási időt kapunk. Egyébként a készülék e tekintetben is teljesen átlagosnak tekinthető. Ó, és változatlanul dícséretes, hogy valamennyi gomb (majdnem) teljesen szabadon ellátható bármilyen gombbal kezelhető funkcióval.

Nem esett szó még a bővíthetőségről. A készülék alján van egy mikro-SD kártyahely, amely 32 gigabájtig képes SDHC-kártyák fogadására, vagyis bőven vihetünk magunkkal olvasnivalót a nyaralásra.

Minimáldizájn… És azt kell mondjam, körülbelül ennyi.

Konklúziók

A száraz technikai adatokat a gyártó és a hazai főképviselet oldalán is meglelitek. Kiegészítésül csak annyit, hogy probléma nélkül, igaz, kissé egyszerűsítve megjeleníti a prc tartalmakat is (és szerencsére már nem direkt eltördelve majdnem minden szó közepét), így az eszköz változatlanul azon kevesek egyike, amelyek a magyar viszonyok között életképes többformátumú „üzemmódban” működnek (képes Adobe ADE autentikációra, vagyis védett epub is olvasható rajta).

Jó lenne még bele egy magyar bolt, jó lenne hozzá sok jó olvasnivaló, így itthon közel lenne/lehetne a Kindle-verő kategóriához. Változatlanul reszelni kellene a prc-megjelenítésen és javítani hangyányit a kezelhetőségen is (D-pad) – bár ez utóbbi egyrészt roppant szubjektív, másrészt utólag sajnos nem frissíthető szoftveresen.

Mindezért most 43 900 pengő magyar forintot kell kifizetni. Ezzel a Kindle-től hajszálnyival lemaradva az egyik legolcsóbb e-papíros wifis eszköz idehaza. Az Icarus GO nagyjából ugyanezt tudja, WiFi nélkül, 41 900 forintért.

Mégis, kinek?

Epubra minimáleszköznek teljesen jó vásár. Akinek fontos a kétformátumúság úgy, hogy jó epub-támogatás van (védelemmel), alapvetően szeretne megszabadulni a „Kindle, Kindle über alles” mentalitástól amellett, hogy a prc-s tartalmak olvasásáról sem akar lemondani, és mindezek mellett kézbe véve jó benyomása lesz az eszközről, annak bátran ajánlom! Nem nyúl vele mellé.

Ha lehetne csillagokat adni, azt mondanám 4/5. A lapozóbillentyűk és a D-pad nekem fájó pontok.

Kicsit talán növelni fogja a vásárlókedvet, hogy a karácsonyi ünnepekig amolyan bevezető vagy épp karácsonyi kedvességként a forgalmazó 2000 forint kedvezménnyel jutalmazza első vásárlóit, így a berendezés ára 41 900 forint lesz.

Introverzió: nyomokban objektivitást is tartalmazó személyes vélemény

Régóta csináljuk ezt a blogot, sokan és sok dolgot fektettünk az ügybe. Eredményeink mindenképpen vannak, például, hogy megszilárdulni látszik a magyar piacon a puha-DRM és epub+prc koncepció, de még mindig nem tartunk ott, ahol szeretnék. Amikor az SFnap ekönyves kerekasztalánál ültem, akkor erősen kellett gondolkozzam, hogy miért nincs jelentékenyebb ugrás az tavalyi kerekasztalhoz képest. (Hogy miért nem tudtam egy Ferrarit venni az ekönyvek utáni forgalomból ;-)

És akkor azt találtam mondani, hogy a fogyasztó már nem a tartalomért fizet. A dolgon azóta is sokat rágódtam, és az alábbiakra jutottam. A tartalom az új paradigmában  nagyon nehezen ellenőrizhető, már a fizikai hordozókról is kozmikus sebességgel készülnek a kópiák, a digitálisokról meg még sokkal inkább. (Meglepő észrevétel: az SFportal egy éve kapható anyagai nem másolódnak az alvilágban, bár olyan van, hogy azonos címek, más forrásból azért megtalálhatók ott). Azaz ha valaki nem akar fizetni egy tartalomért, legyen szó zenéről, filmről vagy könyvről, az simán hozzájuthat ahhoz, némi kompromisszumkészséggel. Leginkább várni kell, meg az elvárt minőségből engedni, és/vagy roppant körmönfont, és korántsem biztonságos módokat és csatornákat kell használni.

Mégis miért fizetnek akkor az emberek? Valamiből az Apple, az Amazon vagy az Android Market is irtózatos nagyot szakít.

Arra a következtetésre jutottam, hogy a két tétel van, amiért a vásárlók az új paradigmában is hajlandóak a zsebükbe nyúlni. Az egyik a komfort, a másik a minőség. Nagyon nem ragoznám őket, aki vásárolt már iTunes-ból vagy az Amazonnál, az tudja, ez a két elvetemült multi milyen elképesztő arzenállal próbálja őt vásárlásra csábítani. Ehhez képest mondjuk egy 'txtr webáruház maga gyalulatlan fapad. 

A minőség meg azért kritikus, mert az elektronikus kiadványokat lassabban, viszont alaposabban olvassuk, és mindenki érzi, aki belefut egy elütésbe, hogy - szemben a nyomtatottal - milyen egyszerű is ezt (elvileg) javítani.

Hol itt a probléma? Leginkább ott, hogy ahelyett hogy zárulna a szakadék a fogyasztók és a forgalmazók között, inkább nyílik. A forgalmazók még mindig a leginkább a forrásokat keresik, próbálják meggyőzni a személytelen külföldi jogtulajokat, hogy magyar piacon kemény DRM = tuti bukás. Vagy éppen mindenféle pályázatokon próbálják előénekelni a rejtőzködő írózsenik eleddig ismeretlen remekműveit.

A fogyasztók ezenközben folyamatosan emelik a lécet, hogy mit várnak el komfort- és minőségfronton, lásd az alábbi kis perpatvart, ami az ingyenesen elérhető, és amúgy abszolút premier SF antológia formátumválasztékán tört ki. Oké, ebben nem vagyok teljesen ártatlan.

Full extrás webáruházat építeni és üzemeltetni nem két fillér, ez világos. Ráadásul az itteni forgalmak mellett nagyon lassan fog megtérülni, ha egyáltalán. Ezért nem nagyon értem, hogy a nagy viszonteladók által szorongatott kis kiadók miért próbálkoznak teljes megoldásokkal, egyedül. Piszok komplex ez az egész ügy, simán lehetne darabolni különféle elvek mentén. Pl. egyes részmegoldásokra igenis be lehetne venni "ágazatidegen" cégeket.

Fájdalmasan magas például magának az elektronikus fizetésnek a költsége, 100+ Ft simán összejön, akár PayPallel, akár utalással. De ha pl. belépne egy mobilcég egy micropaymentes megoldással, és a telefonszámlával, vagy egy prepaid kártyával intézném el a fizetést, akkor a tranzakciószámra és az ügyfél-autentikálásra is kaphatna egy kiadó vagy webáruház egy kellemes megoldást. Vagy ha valaki hatékonyan és jó minőségben meg tudja oldani a puha DRM-es perszonalizált példánykészítést miért ne nyújthatná ezt egy  szolgáltatásként (webservice-ként) bárki másnak? És egy másik kiadó miért ne vehetné igénybe?

Egye fene, legyenek önálló portálok, meg egyedi kiadói arculatok, ha mögötte kevés, ám kidolgozott és robusztus eljárások dolgoznak. Mint pl. a Pick Pack pontok rendszere. (Bár mondjuk, amennyire hallom, az átlagfelhasználó arra sem képes, hogy egy nagy(ker) portálról átkattintson a kiadói webshopra, és jól elfelezze a nagyker árrést a kiadóval.)

Nagyon jó lenne, ha a még talpon lévő kiadók villámgyorsan megtalálnák egymást, és a szóba jöhető szövetségeseiket, és a személyes ellentételeiket félretéve megállapodnának ezekben a közösen kezelhető eljárásokban.  Nehogy úgy járjanak, mint a viccben a partizánok az erdőkerülővel.

Most jött a hír! Az Amazon nem kispályázott, a karácsonyi hajrá előtt boltott nyitott Spanyolországban és Olaszországban, ahol nem csak Kindle-t lehet kapni, hanem – megdöbbentő módon – anyanyelvi tartalmat is. Az olaszoknál 16 ezer, a spanyoloknál 22 ezer címmel.

Ja, azt nem mondtam, hogy az Amazon Kindle 99 euró. Mostani árfolyamon uszkve 30 ezer forint.

Asszem megyek Olaszba. Vagy mennyek Spanyolba?

Megnéztem gyorsan az amazon.hu-t… Sok éve CD-bolt, utána valami női magazin-szerűség volt rajta, most az amazon.eu-ra mutat, rajta pedig a brit, a német, a francia, és mostmár a spanyol és olasz linkekkel.

Jut eszembe, Olaszország csak kettő határátkelés… Onnan még egy lépés, és egy gyaloggal is ideérnek.

Tudom, tudom, megint elmebeteg a cím, de egyúttal a „beharangozó” helyett engedtessék meg a személyemnek legkedvesebb mesehős nevét „ellopnom”.

Dolgos hét közepén vagyunk mi, a blog szerzői. Anyagok készülnek nektek, olvasóknak a karácsonyi szokásos idegbaj (bocsánat) előhírnökeként. Jövő héten a „minden napra egy mese” jegyében minden reggel új cikket olvashattok. Lássuk címszavakban:

• már most frissült, aktualizálódott a GYIK rovat
• a karácsonyi vásárlást segítendő általános piaci összefoglalás is lesz, úgy a hardverek, mint a tartalom tekintetében,
• egy régebbi és egy vadonat új olvasóeszközt is bemutatunk,
• lesz szó az aktuális tartalomszogáltatási trendekről, lehetséges új utakról,
• lesz könyvbemutató,
• pompás lehetőségként egy magyar gyártó remekbeszabott, egyedi tokjait is a figyelmetekbe ajánljuk,
• és nagy „örömötökre” így, egy év után, ismét „megmérünk” benneteket.

Ha esetleg valakinek ötlete vagy kérése lenne az elkövetkező napok tartalmát illetően, ne legyen rest kommentben megírni!

Ismét multi-kulturalizmussal kezdenék. Kabaréjelenet már volt, kvázi-népzenei ajánló is, úgyhogy haladjunk tovább gyökereink felé…

A csillagászat szép sport. Már annyiban, hogy egy-egy szép felvételért amatőr szinten azért ki kell bírni a mínusz 10–20 fokos mátrai hideget, a szinte tökéletes mozdulatlanságot majdnem egy egész éjszakán keresztül, viszont az eredmény önmagáért beszél. Ismerünk viszont olyat, hogy vendégcsillag: a régi magyar népnyelv így nevezte azokat az égi tüneményeket, amelyeket sem üstökösként (rossz idők, rendszerint háborúk előhírnökeiként), sem hullócsillagként, sem bolygóként nem tudott azonosítani, viszont „új” volt az égen. Ezekről ma már tudjuk, hogy csillagok gigantiku energiát felszabadító robbanásai, nóva- vagy szupernóvarobbanások. És hogy mi közük a csillagoknak az e-könyvekhez? Elég sok...

A természetközeli népek, a természetben/természettel együtt élő ember – és sokszor a modernebb kor embere is – rendre beleképzelte a maga legendáit, meséit, félelmeit a csillagos ég egy-egy jellemző csillagcsoportjába. Így ismerhetjük több más között az árva ikerpár, a királynő, a tengeri szörny, a király és a herceg történetét, vagy ismerhetjük fel a magyar nép egyik ősi jelképét, a csodaszarvast az ég megannyi csodája között. Még a „hivatalos” idők előtt ismert volt egy csillagkép, amely a rénszarvas nevet viselte. Ennek latin megfelelőjét választotta magának egy új kiadó, amely üstökösként érkezett, szupernóvaként robbant és – reményeink szerint – legalább addig fog fennmaradni, mint egy átlagos fősorozatbeli csillag – például a saját Napunk. Kérem, engedjétek meg, hogy bemutassam, ők a

Tarandus Kiadó.

Van egy élelmiszeripari vállalkozás, amelynek a termékeivel nap mint nap találkozhattok a boltok polcain. Ez a Kaiser Food Kft. A cég korábbi tulajdonosa a cég korábbi menedzsmentjének egy részével úgy döntött, hogy korai nyugdíjas éveiket, no meg a vállalkozás értékesítéséből származó vagyonuk egy részét a kultúra terjesztésére fogják fordítani. Ennek első lépése volt a Tarandus Kiadó ötletének megvalósítása, második lépése pedig annak a 12 könyvnek a kiválogatása, sajtó alá rendezése és legyártása, amellyel piacra léptek. És nem is akárhogy!

Az üzleti szférából átnyergelni a most épp fél-tetszhalott, illetve állóvíz állapotban leledző magyar könyvpiacra igazán nagy kihívás. Ugyanakkor olyan perzselő újdonság is egyben, amely a szimpla közlésen túl némi többletfigyelmet is érdemel. Kezdetnek ott az alapelv: nem egy-a-sok-közül akarnak lenni, hanem olyan márka, amely mértékadó. Mint az Európa Kiadó, a Nemzeti Tankönyvkiadó vagy az Osiris (volt). Vagy amilyenné Stahl Judit alakította magát. A megfelelő brandalakításhoz erős fogyasztói ragaszkodás, az Apple-éhez hasonló hype vagy az Amazon e-könyv-értékesítési modelljéhez hasonló átütő ötlet kell. A Tarandus vezetői, Réti Attilával az élükön, ezt a minőségi tartalom minőségi formában való piacra dobásában látják, megfelelő média- és marketingtámogatással. Kultúrát gondolnak terjeszteni, ahol a kultúra nem üres jelző (mert végül is a valóságshow-k világa is egyfajta kultúra), hanem a minőség, sőt a magas minőség fokmérője. A könyvesboltok polcaira került 12 könyv pedig, mindegyik a maga területén, elvitathatatlan érdemekkel büszkélkedhet. Mindezt valóban elsőrangú nyomdai kivitelezéssel formába öntve.

Jó, jó, de mi köze mindennek az e-könyvekhez?

Nos… Egyszerű. Ami papíron van, az van elektronikusan is. A 12 könyvből 1 darab a jellege miatt csak PDF-ben, a többi egyelőre epub formátumban, de hamarosan prc-ként is megvásárolható lesz. Ésszerű árazással (a papírkönyv árának nagyjából feléért) és — amíg jobb belátásra nem térnek — kemény (epub/pdf) és félkemény (prc) védelemmel. Íme:

www.tarandus.hu

Nem nagyon tudok recenziót írni, ezért engedjétek meg, hogy csupán kiemeljek néhány gyöngyszemet. Ifj. Gaál Mózes megható szépséggel és játékossággal meséli el – és nem csak gyerekeknek – Mildi történeteit. Kövesi Péter úgy tesz velünk utazást az ezotéria világában, hogy minden lényeges pontot érint. Kosztolányi Dezső kitűnő stílusával utaztat minket Európában, míg G és N urak hovatovább rejtői magasságokba emelkedve tolmácsolják az olajra lépő Zsír Balázs kalandos élettörténetét.

A könyvekbe bele tudtok lapozni a Tarandus honlapján, vásárolni meg – hamarosan minden létező eszközre – a Digitalbooks-nál lehet.

Az e-könyves forradalom históriájában, úgy gondolom, újabb fejezetet nyithatunk… (A következő a DRM elhagyása lesz, erre is csak mostanáig kellett várni.)

UPDATE 11.15: Ahogy az tavaly is bekövetkezett, a karácsonyi nyomás alatt elkezdett belassulni az Amazon logisztikája. A Fire (lehet, a vegyes review-k miatt, kösz Atyaman) elég gyorsan érkezik, most 2-3 napot írnak, de a Touchra 8-9 napot kell várni. Azaz aki vásárolni akar, az ne nagyon várja meg a decembert, mert januárban nem lesz mi alá tenni az ajándékot :-) 

Egyszer már nekifutottam az ügynek, és az meglehetősen népszerű volt, úgyhogy Amazon bejelentés után, karácsony előtt nézzük, miből választhat az, aki ilyen olvasóval akarja megörvendeztetni magát vagy szeretteit.

Fontos újdonság az évben, hogy megjelentek a "With Special Offers" árak, ami nagyjából annyit tesz, hogy képernyővédőnként reklámok futnak az olvasón, illetve hogy az Amazonnál vásárolt anyagokban product linkek és placementek bukkannak föl, de nem a szövegben. Az Amazon ezeket nevezi meg alapértelmezett árnak, viszont ezek a "jóárasított" eszközök (KSO - Kindle with Special Offers), csak USA címre szállítással érhetőek el. A normál árakon (értsd reklám nélkül, without special offers) szállítanak Magyarországra is, gyorsan és pontosan méghozzá, de most még csak az alap termékvonalat. Az alábbi táblázatokban alapvetően a reklám nélküli (Magyarországra is szállított) árak szerepelnek, de aki akar, a linkekre kattintva tud KSO árakon is rendelni - ha megoldja a szállítást.

A másik tapasztalat, hogy az Amazon erősen védi a honi karácsonyi piacát, ezért november közepétől tavaly nagyon lelassultak a külföldi szállítások, ezeket csak januárban hozták be. Most egy Kindle Keyboard szállítási ideje ide Magyarországra kb 3-4 nap. Ellenben a nagy újdonságokat, (Touch és Fire modellek) eleve csak novemberre ígérik, és egyelőre csak USA szállítással, a reklámmenteseket is!

GYÁSZJELENTÉS, Okt. 6.: Az Amazon sajnos mostantól nem vállalja az ÁFA terhet a magyarországi szállításánál, hanem Import Fee Deposit néven beszedi. A szállítási költség után is. Elvileg szlovák szállításra ez még nem igaz.

Valamilyen tokot mindenképp érdemes rendelni. Jó hír a lámpás tok rajongóknak, hogy megoldották a középre igazítást, rossz hír viszont, hogy visszatértek a 60 dolláros árra, pedig a Kindle Keyboard 6" modellekhez már 50-ért adnak lámpás tokot.

I. Az alap termékvonal megmaradt, csak új néven. Eddig Latest generationként futottak, most viszont Kindle Keyboard a család neve. 

Kindle Keyboard WiFi 139 USD + szálllítás + ÁFA (Amazonon keresztül fizetve) (KSO 99 USD)
Kindle Keyboard 3G 189 USD + szállítás  + ÁFA (Amazonon keresztül fizetve) (KSO 139 USD)
Kindle DX 3G 379 USD + szállítás + ÁFA (Amazonon keresztül fizetve)

II. eInk újdonságok, ezeket szeptember 28-án jelentették be. Nincs QWERTY billentyűzet. Amelyiknél csak előrendelés van, ott a first come first served a szabály, aki gyorsan akar vásárolni, az rendeljen hamar. Sajnos magyar szállítási címet (még) nem fogadnak el.

Kindle 109 USD + szálllítás + ÁFA (Amazonon keresztül fizetve) (rendelhető, szállítják) 2 GB, nem értintőképernyő, nincs hang, nincs felolvasás. A minimalisták álma :-) (KSO 79 USD)
Kindle Touch  139 USD + szállítás) (rendelhető, szállítják) (KSO 99 USD)
Kindle Touch 3G 189 USD + szállítás (rendelhető, szállítják) (KSO 149 USD)

III. Kindle Fire. Nem eInk, hanem egy Android alapú tablet, az Amazon tartalomszolgátatására kihegyezve. Egyhónapos Amazon Prime tagságival szállítják, de az még egy kérdés, hogy a tartalmakból mi lesz látható egy magyar ip cím mögül. Cserébe nincs KSO verzió. Reszkess, Galaxy Tab ;-) A spekulációk szerint ha sikeres lesz ez a vonal, tavasszal kijön egy 10"-os verzió.

Kindle Fire 199 USD + szálllítás (szállítják, csak USA szállítás) 8 GB,  multitouch, WiFi, 1024x600 Gorilla Glas, 413 gram

Ha minden igaz, holnap megjelenik a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, permier tartalom, egy napon a papír és az e-változat. És puha DRM-mel.  Ez a kiadvány eddig a legerősebb próbálkozás, amivel legálisan meg lehet törni a kemény DRM koncepciójának magyarországi létjogosultságát. Ha ez a cím sikeres tud lenni, akkor onnantól kezdve nincs hivatkozási alap a kemény DRM szükségességére. (Csak egész halkan jegyzem meg, hogy az SFportal e-könyveiből egy sem jelent meg az amúgy rohamléptekkel bővülő szürkezónában). Még nem tudtam végigolvasni a könyvet, de ami átjött, hogy egy hangulatteremtésben borzasztóan erősre és jóra sikerült alkotás, a papírverzió mindenképpen, és reményeim szerint az elektronikus is.

Azt látni kell, hogy iszonyúan intenzív a grafikus tartalom (konkrétan vintage fényképekre építette föl a szerző a történetét) aminek egy részét az e-változat egyszerűen nem tudja a mai technológiai fejlettség mellett jól visszaadni, ezért az ilyen szempontból egy "áramvonalasított" változat. A papírkiadáshoz képest a nonfiguratív hátterek, a dekorált fejezetcímek és lapszámok maradtak ki, illetve maradtak a hagyományos szedésnél, és nem a kézírás lett "beképezve". Ez utóbbit pl. az Amazon olvasói kárhoztatták is az amerikai kiadás Kindle verziójában.

UPDATE: biztos véletlen, de más kiadók is kezdenek rámozdulni a puha DRM - két formátum kombinációra. Egyre másra érkeznek a megkeresések :-) Az idei karácsonyt még nem várnám meg velük, de jövő ilyenkor biztos sokkal többen leszünk a piacon.

- O -

Szombaton, november 12-én lesz rendhagyó SF meetup, egészen pontosan Sci-Fi nap, a Budapest Jazz klubban. A számos izgalmas program vége felé lesz egy "visszavágó", amikor egy egy évvel ezelőtti e-könyves kerekasztalt ismétlünk meg. Megbeszéljük, mivel töltöttük az elmúlt évet, és megvitatjuk mivel fogjuk tölteni a következőket. Gyertek, jó lesz.

UPDATE: itt a tervezett program beharangozója

Nem annyira távoli testvérünk a Kindlevarázs blog is nemsokára megünnepli az egyéves szülinapját, november 24-én, a Bárkában. A szakmai beszélgetések mellett (self-publishing, DRM is szerepel a témák között), egy igazi könyvcsemege, Bradbury Fahrenheit 451 színpadi adaptációja is várja a tisztelt nagyérdeműt. Mivel a befogadóképesség véges, kéretik a mellékelt lapon előre jelentkezni. Innen is boldog születésnapot kívánunk.

Jelentem, a múlt héten jól megérdemelt, és kissé megkésett szabadságomat töltöttem egy nem olyan távoli tengerparton. Az út olyan volt, amilyenek ezek lenni szoktak, viszonylag hosszú várakozások, repülőtéren, repülőgépen, buszon, recepción, hogy aztán letáborozhassunk a tengerparton, és aztán átmoshassuk megfáradt testünket és lelkünket az október végi nappal, tengervízzel, és a világ legnagyobb strandját öblögető hullámok zajával.

Az elszakadás az itteni valóságtól szinte hermetikus, az adatroaming díja kezdésnek 235 Ft/100 kb (!), de legalább alapból ki van kapcsolva, nesze neked okostelefon. Oké, ha nagyon kellett volna, van a Vodánál mobilweb napijegy ennél barátságosabb áron is. Egy háromszázforintos euróért amúgy 15 percig lehet koptatni a(z all inclusive) szálloda internet-terminálját. Ott sem voltak kígyózó sorok. Magyar szót csak akkor hallottunk, mikor egy Pancsováról elszármazott szerb család Németországban született fia kiszúrja, hogy anyanyelvünkön csevegünk, és nagyon barátságosan megszólít bennünket.

Idillikus, de ha nincs nálam olvasnivaló, biztosan belep a mediterrán moha az unalomtól. Olvasnivalót vinni kell, ez alap. Ilyenkor, akit köt a papírkönyvek fizikai mérete és a repülőn feladható csomagok súlykorlátja, annak bizony meg kell gondolnia, mit visz magával. Biztosra megy, és egy régi (és lehetőleg vaskos) kedvencet csomagol? Így tanultam meg kívülről Clancy Kokainháborúját 14 évvel ezelőtt, egy háromhetes úton, de ahogy olvasom, a József és testvérei se rossz. De a legjobb könyvet is meg lehet unni fogja a végére. Vagy valami ismeretlen textust választ, amit nem volt még idő elolvasni a dolgos hétköznapokon? És ha nem tetszik?

Egy olvasó, feltöltve régi kedvencekkel és olvasásra váró újdonságokkal, ó, az nagyon nagyon sokat tud emelni a kultúrkomforton, amikor a kajától a viccekig minden annyira idegen. (Innen is köszönöm az U Kanyar Munk Acsoport munkáját :-). Persze az olvasóra vigyázni kell, jobban, mint a papírkönyvre, nehogy pórul járjunk, de a dolog közel sem lehetetlen. Még gyári vízmentes tok sem kell hozzá feltétlenül.

Kicsit figyeltem, ki mit olvas a tengerparton. Meglepett, de az "érettebb ifjúságnál" (értsd 35+) még megy a Twilight sorozat, de a hagyományos krimikre, horrorra is sok példa volt. A nem annyira érett ifjúság (iskola helyett?) nem olvasott, inkább valamit hallgatott. Kütyüben egyértelműen az a nemzedék volt erősebb. 

Kindle-t rajtunk kívül csak egy hatvan év fölötti néni olvasott. Oroszul.

Valamikor réges régen, amikor a könyveket még általában komoly szakmunkások állították elő, jobbára megváltoztathatatlan alakban, akkor is tudtak lenni bosszantó hibák. Sajtóhubák, félrefordítások, elrontott képaláírások. Voltak párjaik, a könyvekbe fűzött hibajegyzékek, erraták. Milyen anakronizmusok ezek ma már. Amit akkor egy civil el tudott követni a könyvével az max az újraköttetés volt, az aláhúzogatás és belefirkálás, később a neonszínű kiemelés, esetleg a látható portrék szemüveggel és változatos - ha nem is mindig adekvát - arcszőrzetekkel való kiegészítése. A könyveket javítani, azt legfeljebb piros plajbásszal lehetett.

Aztán jöttek a jó civilek, és elkezdték darálni az elektronikus publikációkat (lásd: Project Gutenberg, SLP). Itt ugye nemcsak a szövegek újraalkotása volt a feladat, hanem a meglevő formátum, a papír alapú nyomtatás jellegzetességeinek a leképezése a digitális térbe. És ez még csak a feladat fele. A másik fele az elektronikus szövegtestek megjelenítése, a szövegek visszanyerése abból a bizonyos digitális raktárból.

Az utóbbi azért kalandos, mert itt jön a képbe az a tény, hogy ugyanazok a szövegeknek, sőt ugyanazoknak az állományoknak a legkülönbözőbb platformokon (olvasóvas és olvasó alkalmazás, parser) valahogy - lehetőleg jól - kinéznie. Jópár platformot "végiglaktam" már ahhoz, hogy a megjelenítési-optimalizálási kalandok kihívásait megtapasztaljam.

A kezdet kezdetén, amikor a kijelzők nem voltak jó minőségűek, cserébe jó kicsik voltak, a klasszikus papírkönyvek vizuális finomságairól bizony csak álmodni lehetett. Azon a bizonyos anonim betűfüggő gyűlésen én is bevallanám, hogy évekig nem olvastam behúzott bekezdéseket, mert sajnáltam rá a pixeleket. De ahogy fejlődött a tudomány, egyre jobbak lettek a kijelzők, egye finomodtak a parserek, (egyre több okos ember mutatott rá, hogy hogyan is kell egy könyvnek kinéznie), úgy tanultam meg egyre igényesebb dolgokat összerakni. A "csak szöveg, esetleg 80 karakter szélesen, soronként dobva" puritánságáig soha nem mentem el, azt csak a Gamefaqs játéksegédleteinél tartom elfogadhatónak. De tény, hogy meg tudom nevezni, melyik anyagom volt az első, amiben voltak behúzások, melyik, amelyben voltak fejezetenkénti lapdobások, mikor távolodott el a fejezetcím a fölső lapszéltől, mióta használok tompasorokat, mióta van gyorsan lapozható tartalomjegyzék.

Ebből persze következik, hogy egy új lehetőség megjelenésével az összes előző elavulttá válik, én meg nem győzöm a régebbi anyagaimat újraépíteni. Állandó késztetést érzek, hogy minden anyagom, legalábbis azok, amiket éppen olvasok, az elérhető maximumot nyújtsák. Igen, ez egy fájdalmas és ráfordításigényes hobbi, nem csodálkozom, hogy a kiadók oly nehezen lépnek rá ugyanerre az útra. Pedig rá kéne, mert velem ellentétben ebből élnek, és pénzt kapnak érte.

Lett is egy érdekes mellékhatása ennek a folyamatos saját célra történő gyártásnak és újragyártásnak: elszomorít, amikor boltban kapható anyagokon látom, hogy igénytelenül lettek összerakva, pl. gondolatjel helyett kötőjel, mindenféle tipográfiai elvetemültségek, a behúzások és tompasorok helytelen használata stb. És végtelenül frusztrálna, ha ezeket nem tudnám kijavítani, legalább a saját élmény helyreállítására. Mivel most elektronikus kiadványokat olvasok, legtöbbször saját gyártásút, ha valami szúrja a szemem, kijavítom. (Ezért imádom a prc platformok annotációs képességeit.) Ha nem szabad javítanom, akkor igyekszem jelezni a forrásnak, hogy valami nincs rendben. (Csak egész halkan jegyzem meg, hogy itt az engedély hiányzik a javításra, nem a képesség. És ismerjük a civil szféra hozzáállását az engedélyezési eljárásokhoz, ugye.)

Szeretném, ha egyszer nem kellene magamnak javítgatni, polírozni az olvasnivalókat. Azért, mert villanyon olvasok, még nem vagyok igénytelen, sőt. Gyakorlati lehetőségem van hibákat javítani, és meg is teszem. Szeretném, ha a kiadók nemcsak a gyártási trükköket és módszereket sajátítanák el, hanem ezt a fajta minőségi csúcson való tartásra való törekvést is. Az elektronikus kiadványoknak megvan az a lehetősége, hogy a nyomtatotthoz képest minimális ráfordítással javítsanak rajtuk, nem kell új kiadás, csak egy új "release", egy "bugfix". Lehetnének simán ingyenes, a vásárlóknak emailben elküldött "verziófrissítések", és jól szervezett "olvasóhordák", akik megfelelően kialakított csatornákon visszajelezhetnének, ha valamin javítani kellene. Talán még a nyelvtannácik is valami hasznot tudnának hajtani ;-) Ez az egész eljárásrend a maga eszközkészletével már jól ki van találva a kicsit dinamikusabban fejlődő ágazatokban. Szerencsésebb piacú országokban igenis vannak civil "béta-olvasók". 

Perfekcionizmus és idealizmus. Ez az én bajom.

Anno elég nagy port vert fel (indexcímlap) az Amazon ügyfélszolgákat fényező posztom. Nem gondoltam volna, hogy akár ügyfél, akár ügyfélszolga oldalon nagyon fokozni lehet az ott leírtakat. Pedig de. Következzék egy igazán kemény felhasználó, Tamás jól dokumentált kalandja a technikával és az Amazonnal

 

Dworkyll

Kindle garancia és osztódás

Az egész azzal a jónak tűnő ötlettel kezdődött, hogy elviszem a Kindle-t a kajak-túrára. Az Amazon reklám képe lebegett a szemem előtt, tudjátok, ahol egy nő a tengerparton olvas.

 

Marketing-valóság

Mint rendes Kindle felhasználó megértettem a mögöttes üzenetet is, hogy ez egy olyan eszköz, amit erős napsütésben, egy homokos strandon is lehet használni. Nem holmi lcd kijelzős tablet (nem mondjuk ki a nevét), ami olvashatatlan a napfényben és elromlik a homokban, hanem egy könyv, amit nem kell naponta töltögetni, és elég masszív (és olcsó) hogy ne kelljen vigyázni rá. Csöndes elégtétellel gondoltam szerencsétlen tablet tulajdonosokra, miközben becsomagoltam a Kindle-t az útra.

Kindle inkompatibilis környezet

A napfényben olvasással nem is volt gond, a masszivitást viszont kicsit túlbecsültem. Az olvasót gondosan beraktuk egy laptop mellé egy neoprén tokba, elvileg nem lehetett volna baja. Gyakorlatilag viszont valószínűleg nem szerette amikor begyömöszöltük a többi csomag mellé a kajakba. Az egyik bekapcsolásnál már csak annyit láttam, hogy a kijelző alsó harmada működik, a teteje egyáltalán nem.

A törött kijelző

Minden más működött, a készülék használható lett volna, ha átkonvertálom minden könyvem, hogy csak a lapok alsó harmadán legyen tartalom, vagy átszokok a felolvasó módra, ami viszont csak angol könyveknél működik. Hogy ez a baleset vajon belefér-e a garanciális feltételeknek megfelelő felhasználásba, az soha nem derül ki. Le nem ejtettük, igyekeztünk vigyázni rá, a mellette lévő laptopnak semmi baja nem volt, és sejtelmünk sincs mekkora erő hathatott rá. Mindenesetre elég lehangoló látvány volt a kedvenc kütyüből ronccsá alakult szerkezet, újabb erős jel, hogy nem érdemes drága és bonyolult eszközöket vinni túrázni. 
 

Hazaérve kitartó halogatásba kezdtem, mert nem tudtam mennyire bonyolult az Amazonnál kiharcolni egy garanciális cserét. Szerencsére öcsém is elrontotta valahogy a saját Kindle-jét, és felvilágosított, hogy csak fel kell hívnom őket, elmondani, hogy nem én tehetek semmiről és küldik a futárt, ami elviszi a régi olvasót és hozza az újat. Ő még ajándék kreditet is kapott a kellemetlenségek ellensúlyozására. Skype elérhetőséget nem találtam az amazon oldalán, olcsón csak kiemelt országokból lehet hívni őket, így maradt az a lehetőség, hogy a skype egyenlegem terhére hívom fel őket. Ezt mindenkinek ajánlom, pár 15-20 perces beszélgetés ára egy amarikai számmal a "hatalmas árversenyben küzdő" magyar szolgáltatóknál már olyan tétel lehet, amiből új eszközt is vásárolhatunk. A telefonszám fent van az amazon ügyfélszolgálat elérhetőségei között, de ide is írom: +12062660927

Az amazon láthatóan igyekszik komoly minőségű szolgáltatást nyújtani ezen a téren is. Magyarul nem beszélnek ugyan, a várakozási idő viszont jóval alacsonyabb mint mondjuk a UPC-nél, általában kevesebb mint egy perc, és külön kiemelném, hogy ez alatt az idő alatt sem a "Führ Elise" t kell hallgatni. Az ügyfélszolgák kedvesek és türelmesek. A híváshoz a kártyaszámot, saját nevet, szállítási címet, email címet érdemes előkészíteni, a legegyszerűbb ha belép az ember az Amazonra, és látja a többi adatot is. Azonosítani email címmel azonosítanak, ha a zajos vonalon nem sikerül bediktálni, akkor egy rendelés azonosítóval is beérik, a számokat könnyebb bemondani.

Az első áldozatommal, Wendyvel fél órát beszélgettünk és látszott, hogy hozzászokott a hülyékhez, nem akadt fent rajta, hogy csak a beszélgetés közben jövök rá, hogy az eszközt anno nem a saját, hanem a cég hozzáférésével rendeltem. Az már sajnos sok volt neki, amikor nem tudtam a hitelkártya számot, és megkértem várja meg míg belépek a szerverünkre, hogy a titkosított adatok közül előguberáljam. Másodszorra már előszedtem minden adatot, és a szintén türelmes fiatalemberrel 15 perc alatt egyeztettem le a részleteket. Rákérdezett, hogy mi történt az eszközzel, mondtam, hogy vigyáztunk rá, de elromlott a kijelző. Kérdezte, hogy nem érte-e víz, vagy ütés, mondtam, hogy nem. Ezt két mondatban elintéztük, elnézést kért a kellemetlenségért, és elmagyarázta, hogy mit fog tenni és mi a teendőm. A hozzáférésem terhére rendelt egy új eszközt, amit egy ajándék kártyával fizetett ki. Nekem semmit nem kellett tennem, csak átfutni a beérkező emaileket. A vicces rész, hogy nem úgy mint öcsémnek, nekem vissza se kellett küldenem a futárral az eszközt. Az utasítás annyi, hogy helyezzük el egy megfelelő hulladékudvarban. 
 

Pár nap múlva jön a "szokásos" email a UPS-től a vám meghatalmazással, ezt rutinosan kitöltjük, majd egy nap múlva a kezünkben az új Kindle. Töltés, bekapcsolás, majd a náluk vásárolt könyvek visszatöltése az archív elemek közül, és készen is vagyunk. Ha voltak más könyveink, azokat átszinkronizáljuk, majd normális esetben történetünknek vége is van.

Esetemben sajnos nem ez történt. Az új Kindle 2 nap múlva úgy kifagyott, hogy semmit nem tudtam vele kezdeni. Az egyetlen működő dolog a töltés jelző led volt rajta, de ez sem váltott sárgáról zöldre hosszas idő után sem.
 

Szakszerűtlen szétszerelés

Ekkor szedtem szét Kindle-t először, hátha akkumulátor gond van és a régiből átrakott elem megoldja a gondot. Nem oldotta meg. Ezen a ponton az ember kicsit elveszti a hitét az elektronikus könyvekben. A szobában eddig csöndesen duzzogó ósdi papírkönyvek kezdenek kajánul viselkedni, odatolakodnak az ember látóterébe, kénytelenek vagyunk rájönni, hogy a könyvek nem szoktak elromlani. Néha szétjön a kötés vagy a kelleténél nagyobb pörköltfoltok jelennek meg az oldalakon, de nem jutunk el odáig, hogy a könyvet vissza kelljen vinnünk a boltba kicserélni. Ráadásul még egy Kindle-nél is ritkábban kell tölteni őket.

Kb. 5000 éves kijelző, rossz képfrissítési sebesség, hosszú élettartam (forrás)

Kelet-Európai reflexekkel megáldva hívtam újra az Amazont. Nem felháborodva, hanem kissé röstellve, hogy én hülye felhasználó már megint elrontottam valamit. Sőt, a helyükben azt gondolnám, hogy az ötletes magyar rájött, hogy ingyen rendelhet újabb eszközöket, csak telefonálnia kell egyet.

Aggódva figyelem a cég részvényeit, de túlélték a ténykedésem (forrás).

Az Amazon vállalati kultúrája viszont nem a Matávéhoz vagy a Magyar Postához hasonlít, ezek tényleg Amerikaiak. Kedvesen válaszolnak megint, küldik az eszközt megint, újabb pár nap és már három Kindle boldog tulajdonosa vagyok, amiből az egyik ráadásul még működik is.

3 Kindle és egy megbízható könyv

Egy amerikai történet itt véget is érne, én viszont buhera-ország büszke lakója vagyok. Ahogy a MÁV beton kerítések vagy teherautó kerekek izgatták annó a nyolvanas évek balatoni és velencei tavi vityilló építőinek fantáziáját, úgy kelleti előttem magát a két rossz Kindle. Az egyiknek a kijelzője rossz, a másiknak valami más baja van, valamit csak össze lehetne belőlük rakni. Pár perces keresgélés után már előttem is a video a kijelző cseréről. A zenét érdemes lehalkítani :)

Kijelző csere video a youtube-on

A Kindle szerelés ezen a szinten tényleg egyszerű. A hátlapot körömmel oldalt feszegetve le lehet pattintani. Utána kiszedjük az aksit - 2 csavar - majd az alaplapot - 19 csavar - egy nagyon kis csavarhúzóval. Ha ez megvan, akkor lehúzzuk a kijelző csatlakozását, majd óvatosan leemeljük az alaplapot.
 

Sok sok csavar

Ugyanezt elkövetjük a donornál, majd a jó alaplapot a jó kijelzőhöz, a rosszat pedig a rosszhoz csatlakoztatjuk. 

Törött kijelző belülről

Megint sokat csavarozunk, hátfedelet vissszapattintjuk, majd leállítjuk a stoppert, ami kb 40 percet mutat. Remegő kézzel kapcsoljuk be teremtményünket, ami gond nélkül elindul.

Feltámad az e-hulladék

Ebben az időpillantban már két teljesen jó és egy teljesen rossz Kindle boldog tulajdonosa vagyok. Két olvasóm lett egyből, mert sikerült az egyiket elrontani. Megtehetném, hogy többet nem kapcsolom be a wifit és USB-n töltve a könyveket használom az első kindle-t, hátha az amazon figyeli előkerül-e olyan készülék ami elvileg nem működik. Ehelyett kíváncsiságból felhívom az Amazont, tudatni velük, hogy közösen megkettőztük ekönyv-olvasóim számát és hogy kikérjem a véleményüket, hogy mi is a teendő ebben a helyzetben. Végülis olyan hulladékot hasznosítottam újra, amiről ők lemondtak, gondolom nem fognak haragudni érte.

Gyűjtemény, lassan e-könyvespolc kell

A szokásosan kedves ügyfélszolgálatos először nem érti, mit csináltam a hulladékkal, de aztán kicsit bizonytalanul, de elmagyarázza, hogy a régi rossz Kindle-t ők deaktiválták, tehát nem lehet Amazon hozzáféréshez regisztrálni (nem próbáltam ki), de nincs bajuk vele, ha amúgy használom. Ezek után már csak azt kellett eldöntenem, kinek adom oda a felesleges Kindle-t, de ez könnyen megy, hiszen itthon nem feltétlen az Amazon boltban való vásárlás egy e-könyv olvasó elsődleges funkciója.

Az azóta eltelt pár hétben szerencsére nem kellett többször hívnom az Amazont :)

Ha lenne anonim betűfüggők szervezete, biztos ott lennék. Felállnék a sok ember előtt és azt mondanám, *** vagyok, és betűfüggő, hat éves korom óta. Mindig és mindent elolvasok, ha azt mások veszélyeztetése nélkül megtehetem. Olvastam cipőbekötés közben (anyám szerint), olvastam minden létező közlekedési eszközön (ha nem vezettem). Elolvasom, ami az ételek csomagolására van írva. A mélypont az volt, amikor egyszer betűket vettem észre a WC papíron (nem sikerült túl jól a papírpépesítés), és megpróbáltam kitalálni, miről szólt.

A könyvek a legjobbak persze. Hosszúak, érdekesek. Meg lehet bennük merítkezni. Minimális ráfordítással visznek el oda és akkorra, ahova akarom. És ha egyszer oda akarok eljutni, ahova még senki előttem, akkor majd írok én is egy könyvet. (Egyelőre ez a veszély azért nem fenyeget).

A könyveknek számomra éppen ezért nem a formátuma az érdekes, hanem hogy minél jobban szolgálják, minél kényelmesebbé tegyék ezt a fajta eszképizmust. A pillanat elhagyásának azonnali és tökéletes lehetőségét.

Több, mint tíz éve hordok magamnál valamilyen hosszú és sok szöveg megjelenítésére alkalmas eszközt. Egy Palm 3 volt az első ilyen szerkezet, az iSilo nevű alkalmazással. kőkemény 160x160 pixel, LCD. És azóta nincs nap és helyzet, hogy ne lenne kézközelben ilyesmi. Unalmas értekezlet? Várni kell a sorban a pénztárnál? Sok a reklám a film előtt a moziban? (Háttérvilágítás rulez :-) . Várakozni kell a színház előcsarnokában a szünetben, mert a női vécék áteresztőképessége a töredéke a férfiakénak? Olvasnék még egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit elalvás előtt, lehetőleg lámpa nélkül?

Persze haladok a korral, előbb egy Koobe Junior, a játszótéri gyerekpásztorlások verhetetlen bajnoka, majd egy K3 tulajdonosaként már az eInk előnyeit habzsolom. Alap, hogy bármikor belefuthatok valami holt időbe, amikor várni kell. Ha van nálam olvasó, akkor nincs holt idő, mert lehet olvasni. Ezért mindig van nálam olvasó. Igen, a kádban is.

Egyszer otthon hagytam.

Amikor munkába menet tudatosult bennem, hogy az alapból 10+ kilós menetfelszerelésem 247 grammal kevesebb a szokásosnál, kicsiny híján erőt vett rajtam a pánik. Mi lesz velem most? Itt leszek bezárva ebbe a valóságba! Pedig nem is szeretem a horrort, ha nem legalább egy Stephen King írja, hanem a Véleményvezér.

Bátor voltam, nem fordultam vissza. Lesz ami lesz, ma csak azt olvasom (már a holt időkben persze), ami szembe jön.

Kellemetlen, és a szokásosnál hosszabb nap volt. Legalábbis érzésre. Kicsit olyan, mintha meztelen lennék. Pontosabban fölvértezetlen. Mert egy olvasóval el lehet szökni a kellemetlenségek elől. 

Sokban hasonlít a jól megválasztott droghasználatra. Igaz azt büntetik, és a fogyasztóknak sok más problámája lehet, míg olvasottnak lenni erény. Talán ezért is nem anonimok a betűfüggők.

Azóta mindenesetre sokkal alaposabban ellenőrzöm a felszerelésemet indulás előtt.