E-könyv olvasók

 *Republic: Húzd barom húzd (1991)

Intro

Az Amazon múlt heti bejelentéseivel, (még azzal is, hogy egy erős év után a vásárlóval fizetteti ki az ÁFÁT :-( ) még mindig ott tartunk, hogy értelmes készülék értelmes áron van már bőven, választani is lehet. A kellően reszponzív kiadók, akiknek egyáltalán esélyük van megkapaszkodni a piacon, belátták, hogy a kemény DRM mennyire eladhatatlan, és drága. Megjelentek azok a e-könyves webáruházak (SFportal, Multimediaplaza.hu), akik puha DRM-mel, viszont legalább két formátumban (epub, mobi/prc) is forgalmazzák az anyagaikat. Az újak sem igen gondolkodnak már másban, inkább a formátumok és extra szolgáltatások tekintetében próbálnak valami pluszt adni.

Mi hiányzik akkor a Kánaánhoz? A húzócímek.

Status quo

Ma jellemzően e-kiadási jogot, ráadásul, puha DRM-mel, ami jogtulajdonosi szemmel egy eretnekség,  csak olyan tulajdonostól lehet szerezni, akivel a) lehet tárgyalni, (értsd: magyar), b) nincs vesztenivalója. Igazi premier, gyorsan fogyó anyagra, legyen az magyar íróé akár, nem nagyon volt példa. Az ekönyv.hu még forgalmazza Coelhotól a Bridát (csak epubban, DRM-mel), de utána Schätzing Limit című alkotása már csak adminisztratív hiba miatt volt kint pár napig.

Nem akarom elkiabálni, de lehet hogy ez - nagyon lassan - de változni fog.

A Multimédiaplaza anyacégének, a Kossuth kiadónak sikerült pár olyan címet beszereznie az őszi kollekciójába, ami kicsit kifele mutat ebből a "villanyosítsuk az antikváriumokat" világból. Az "első fecske" egy José Rodrigues dos Santos nevű író könyve: a 632-es kódex. Emberünknek már jelentek meg művei magyarul, ez és ez, ő maga a tudományos ismeretterjesztésre épített lektűrben alkot, hasonlóan Umberto Ecohoz, vagy (nagy jóindulattal) Dan Brownhoz, vagy akár a már emlegetett Frank Schätzinghez. Népszerű, nagy példányszámban eladható kortárs író.

A másik cím, ami egy nagyságrenddel nagyobbat fog ütni nem más, mint a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei Ransom Riggstől. Ez kint már nagyot szólt, az Amazonnál már benne van a "2011-es év könyvei" listában. Nagy kampány lesz (van) mögötte Magyarországon is, tele van a blogoszféra az előzeteseivel, s még hátra van egy hónap a megjelenésig. Szemmel láthatóan egy új terjesztési filozófia áll a háttérben, a keményfedeles kiadás is megállt 10 dollár alatt (!!), és - ez nekünk a legfontosabb - megjelenik nálunk is elektronikusan, mégpedig nem kemény DRM-mel, hanem a Kossuth saját, szteganografikus vízjelezős puha DRM-jével! Persze így sem magától értetődő az ügy, mert az anyagban van jópár százéves fénykép, és kézírásos betét, amit azért izgalmas lesz epubba/prc-be leképezni.

Frankfurt

Perceken belül elszabadul a kulturált Európa legnagyobb könyvvására. És a Kossuth nem az egyetlen kiadó, amelyik nem kisebb feladattal utazik ki, minthogy a normál vásárláson kívül olyan címeket is szerezzen (vagy olyan jogokat a már meglevőek mellé), amelyek lehetővé teszik a hasonló, nem a konvencionális DRM-et alkalmazó elektronikus kiadást.

Egy fecske nem csinál nyarat, ezt tudjuk, láttuk. De egy vándorsólyom, az jó jel lehet. Ha a Vándorsólyom kisasszony elektronikus kiadása ütni fog, (ebben pedig alappal lehet bizakodni) akkor nem nagyon lesz majd érv a kemény DRM mellett. Úgyhogy lehet szurkolni!

Sokszor kérdezték tőlem e-könyv-olvasók kapcsán, hogy „Te, neked milyen eszközöd van?” Mindig azt az előre gyártott választ adtam, hogy „ha kell, kérek és kapok tesztelésre, minek saját?!” Egyébként meg „várom, hogy az Amazon kihozza a Kindle 3 utódját valamikor 2011 vége felé”.

Megmondtam, és Jeff bácsi kihozta. De nemcsak ezt. Dwo is, és persze a blogszféra a nagy hírrel már előrukkolt, viszont van pár dolog, amelyeket a kevéssé tájékozottak kedvéért érdemes azért egy kicsit mélyebben körbejárni.

Felhő

Kezdjük a Cloud Computinggal! A lényeg valahol a rég (részben) elfeledett proxy-elven alapul, vagyis a rendszeresen látogatott weboldalak egy átmeneti tárolóban csücsülnek egészen addig, amíg el nem avulnak, és mivel ez az átmeneti tár az oldal eredeti tárhelye és a felhasználó közötti útvonalon a felhasználóhoz van közelebb (rendszerint az internetet szolgáltató vállalkozás szerverén), az internetes tartalmak elérése valamivel gyorsabb lesz. A Cloud Computing ehhez képest annyival több, illetve más, hogy kifejezetten tartalmak (szövegek, filmek, zenék) elérését teszi lehetővé, és annyival kevesebb, illetve más, hogy az adatok konkrétan csak egy helyen, a felhasználótól esetleg igen messze vannak tárolva. Így maga az adat csak egyszer foglal helyet, nem pedig sokmilliószor a felhasználók saját gépein. Ha valaki valamit nézne, olvasna vagy hallgatna, akkor lekéri az adott tartalmat a saját eszközére, megnézi, elolvassa, meghallgatja, majd zsupsz, letörli, de persze ettől még „megvan neki”. Pár apróságot leszámítva fáint.

Namost az első nagy truváj az Amazon friss és ropogós bejelentésében pont az, hogy az adatokat eztán a Cloud Computing elve alapján fogják tárolni. Ennek nyilván a könyvek és újságok tekintetében nincs nagy jelentősége (eddig is kb. így működött), de az már nem mindegy, hogy az egész estés mozik gigabájtos fájljait a felhasználónak magával kell-e hurcibásznia vagy sem.

Tablet

Régóta rebesgetik, hogy az Amazon előbb vagy utóbb kijön valamivel, ami már nem e-papíros. És íme hát, itt van. 7 coll, wifi (3G egyelőre nincs, ha lesz, szerintem már 4G lesz), egyedi skin az Android alap platformján, bolti alkalmazások és az előbb említett felhőalapú adatszolgáltatás. Az egész a fogyasztásra van kitalálva, tehát hozzák a régóta ismert, Dworkyll által remekül megfogalmazott alapelvet: „mindegy min, csak tőlünk vegyék”. Megy a könyvesbolt is természetesen, lehet újság-előfizetéseket vásárolni, filmeket, zenéket nézni és hallgatni. És hogy mindez miért zseniális? Egyrészt a felhő miatt, másrészt a bolt miatt, harmadrészt az ár miatt. Az Amazon szokásos prémium eszközkínálatától eddig már megszokhattuk a minőség mellett a gyönyörűséges árat. Szerencsére ettől ezúttal sem tértek el: 199 dollár (odakint). Itthon mondjuk 48 ezer forint. Ilyen tudással, ilyen kiszolgálással tabletet mostanában azért nem egyszerű történet beszerezni.

Amazon Prime Membership

A tablethez kapható kvázi-kiegészítő 75 dollárért kínál egy csomagot, amellyel egy éven át limit nélkül elérhetővé teszi a fent emlegetett felhő tartalmának egy részét. Hogy világosabb legyen: 100 000, azaz százezres számosságú mozifilmről és tv-műsorról van szó. Ez a nagyon nem kispálya kategória kérem szépen, különösen egy olyan tv-n felnövő „óriásfogyasztóitársadalom” esetében, mint amilyen az amerikai. Az Amazonnak bőven megérheti egy ilyen olcsó előfizetéssel új fogyasztók súlyos tömegét becsábítania a rendszerébe. Az, hogy az eszköz így ismét a keresztfinanszírozott (a fogyasztók fogyasztásának bevételeiből kigazdálkodott negatív marzs kompenzációja) kategóriába kerül, konkrétan a kutyát sem érdekli.

Tapi

Léptek persze az e-inkes eszközök terén is. Beálltak a szokásos sorba, így két olyan eszközzel rukkoltak elő, amelyek az érintésérzékenységen alapuló vezérlésre vannak kihegyezve. Semmi különös, csupán a Kindle 3 két tagját (WiFi és 3G) szabadították meg a billentyűzettől, és látták el eggyel „korszerűbb” vezérléssel. Hogy ezzel aztán mit lehet kezdeni, meglátjuk, egy jól kitalált grafikus felhasználói felülettel (GUI) csodákat lehet művelni. Árban minimális eltéréssel ugyanott vannak, mint a billentyűzetes változatok.

Minimál-gombtalanság

És itt van a vég. 79 USD. Jó, sajnos nem nekünk, de akkor is. Persze ez már a „jóárasított” kategória, tehát a rettenetes olcsóságnak itt már a műszaki tartalom is kárát lát(hat)ja: az olcsó húsnak némileg híg (lehet) a leve: az egyszerű (D-pad plusz négy gomb plusz lapozók) kezelőszerveken kívül semmi sincs, a processzoron aligha gyorsítottak (bár nem is volt rá szükség), 3G nincs (mondjuk felesleges is), az akkumulátoron meg annyit faragtak, hogy nem 2, hanem csak kb. 1 hónapig fog egy-egy feltöltés között működni. A memóriát is megfelezték 4-ről 2 gigabájtra és a hanglejátszás mindenféle támogatását is kiszedték belőle. Na bumm, ettől nem fognak nagy tömegek a Duna jeges árjába ugrálni a frissen, oppárdon, félkészen felújított Margit-hídról. De a Láncról se.

Szóval, kéremszépen, az Amazon is belimbózott a 100 dolláros szint alá, nem is kevéssel. Sajnos nekünk nem, viszont akinek a harmincpárezer sok volt, a mostani vágással a huszonpárezer talán már rokonszenvesebb lesz. Nekem van könyvem, ami konkrétan többe kerül. Igaz, a harmincpárezernél is.

Hogyan tovább…?!

Jó, volt egy tippem, bejött. Azt viszont, hogy a versenytársak mit fognak lépni a fentiekre, illetve egyáltalán léphetnek-e bármit is az árcsökkentésen kívül, egyelőre lehetetlen kitalálni. A fenti igazán nagy újítások (felhő, Prime előfizetés) itt, kis hazánkban nem sokat fog osztani vagy szorozni, mert ugye – hasonlóan a YouTube-hoz – a külföldi prémium tartalmak se így, se úgy nem jutnak el idáig, legalábbis a releváns, fizetőképes fogyasztói tömegekhez semmiképp. Hogy kint mi lesz, az már egy másik történet. Nagyon esélyes, hogy a másik nagy „fogyasztóbarát” társaság (Apple) erősen felkötheti a gatyóját, mert ugye ők eddig eszközzel adtak el tartalmat (iPod-forradalom), most viszont ki kell találniuk, hogy ezt miként fordítsák meg (tartalomhoz a forma, ugyebár). És mivel az Amazon elterjedtsége, ismertsége igen erős, a nyújtott szolgáltatás bőven jó a kevésbé szofisztikált és tudatos amerikai fogyasztók számára (is), ezen felül a kegyetlenül jó ár (egy zeneszám az Amazon boltjában 69 cent, szemben az iTunes 99 centjével) ismét nagyon komoly cúnamit fog indítani a piacon.

Ja, hogy itthon?! Többféle cuccot lehet majd rendelni, nemcsak a WiFi-t (oppárdon, Keyboardot). A hazai nem túl rózsás helyzetet elnézve egyre inkább egyértelmű, hogy az olcsó eszközök iránti igény egyenes utat nyit afelé, hogy akinek megvan rá nagyjából 25-26 ezer forintja, az vásároljon, ezáltal ismét jó nagy adag többletmunkát adva a UPS-eseknek, illetve újabb jó nagy szeletet beverve az „epub vs. prc”-torta prc-oldalába. Merthogy az Amazon új fogyasztók bevonásával növeli a torta méretét, és egyúttal saját részesedését is. 75%... Lehet, már túl is vagyunk rajta. Másképpen: az epub-orientált világrész ismét óriási taslit kapott. Ezzel az uszkve háromnegyedes túlerővel nagyjából ott tartunk, hogy az Amazon minden lehetséges fronton olyan erős állásokat alakított ki, illetve tör előre ezekből, hogy az összes egyéb alternatíva lassan ésszerűtlen lesz. És nemcsak itthon, hanem kint is.

E mellett persze remek kérdés, hogy van-e létjogosultsága az epub formátumnak. Van, annál is inkább, mert egyrészt hazai viszonyok között ez az egyetlen, amellyel a szerzők és tartalomszolgáltatók kemény DRM iránti, egyébként érthetetlen vonzalmát ki lehet elégíteni, másrészt az epub-képes eszközök száma sem éppen elhanyagolható. A vásárlásokat pedig nem az fogja vissza, hogy minden van „ingyen”, hanem az, hogy pénzért alig van valami. De ugye ezt párszor már leírtuk. Verdikt: marad az is-is. Prc is, epub is.

Jaigen. Kindle Fire is kellene, tesztelésre.

Bocs a bulvártempóért, de hogy Amazonék  gurítani akarnak valamit idén őszre, az bizonyos. Hogy ez a holnap kiderül-e, az még kérdés. A mai tudással egy hétcolos, olcsó, amazonosított Androidra épülő, egy raklap felhő alapú (és csak az USÁból elérhető) szolgáltatással megszórt tabletet sejtek, az eInk vonal módosításáról nincs nagyon hír. Az Apple/iPad világgal sikeresen szembemenni, na az is szép eredmény lenne.

Remélem holnap minden kiderül, maradjanak velünk.

UPDATE: én kérek elnézést, nem kicsit frissít az Amazon. 79 USD a QWERTY (és érintőképernyő) nélküli Kindle 4. Az érintőkérnyő +20 dollár= 99 USD, ugyanez élethosszig 3G-vel 150 USD. Nincs mese, övék a hét Hűbazmeg díja.

UPDATE2: bocs, ezek az árak a reklámmal jóárasított cuccoké, a Simple 109, a Touch 139, a Touch 3G 189 lesz, és még kicsit rázós a szállítás erre.

A "megélhetési média" részben a politikai, részben a bulvárnyomás hatására kezd számomra meglehetősen élvezhetetlenné válni. Ezzel szemben a "közösségi médiának" vannak kifejezetten kellemes hajtásai is (mint például amilyen ez a blog is szeretne lenni). A Radio Café, és benne kedvenc alapvetően pozitív szemléletű műsoraim (a Hét Mesterlövésze pl.) alábbhagyásával komoly válságba kerültem, hogy mit is hallgassak.

Mint az kiderült, hallgatható műsorhoz nem kell feltétlenül egy egész rádió. Még egy stúdió sem. Elég egy pár értelmes, beszélni tudó ember, némi technikai affinitás, valamennyi önszerkesztés (kicsivel több, mint ami annak idején a Pilóta Rádióba szorult), és már gurul is a szekér.

A múltkor már megénekelt Hármas Könyvelés című könyvajánló podcast maximálisan érdemes az olvasó népek figyelmére. Másodperceken belül elérik a 10. alkalmat, és azt kell mondjam, ahogy kezd összeérni a produkció, egyre jobbak. Oké, a vezéralaknak tűnő Balázsnak nem ez az első, és nem is az egyetlen podcastja, szóval a rutin már felfedezhető, még ha a technikai megvalósítás nem is olyan, mint egy stúdióban fölvett beszélgetésé.

Ami külön izgalmas, hogy az alkotók kétharmada (bocs, nem tudtam kihagyni), szóval Balázs és Ádám kifejezetten elkötelezettje az új olvasási paradigmáknak, és ezért legtöbbször olyan könyvekre hívják föl a figyelmet, amik elektronikusan minimális utánjárással megszerezhetőek, sőt legtöbbször a pénzügyi részletek is teljesen vállalhatóak. Öröm az ürömben, hogy ezek a modern és érdekes, továbbá könnyen és (relatíve) olcsón elérhető kiadványok a legtöbbször nem magyarul vannak. A magyar e-könyv piac kortárs címeit sajnos percek alatt föl lehet sorolni. Ma még. De dolgozunk az ügyön.

Üdítő ellenpont a trióban Gabi, aki (minden személyes ármányom és cselszövésem ellenére) még zömében papíron olvas, és az általa üdvözített olvasmányok leginkábbis kiegészítik a két technofil könyvbarát ízlésbeli köreit. (Ilyen remek szavakat tanultam például a műsorból, hogy "chick-lit". A "kékharisnyát" már ismertem)

Szóval aki akkor sem tud meglenni könyves téma nélkül, amikor lehetetlen olvasni, pl. vezetés, vagy a reggeli vajaskenyér megtrepanálása közben, az töltse le nyugodtan az adásokat, vagy ha nem olyan konzervatív, akkor fűzze be az rss-readerébe. Jó tippeket fog kapni.

PS: most olvasom épp a műsorban ajánlott Ready Player One-t. Amilyen öreg vagyok, frankón sziven üt minden oldalával... 

Az örvendetes és szerencsére töretlen hazai bővülés a tartalomszolgáltatók oldalán igazán szívmelengető. Nem mehetünk el ugyanakkor csukott szemmel a tartalomra éhes új eszközök mellett sem. Íme tehát három újdonság, a szokásosan élénkülő karácsony előtti piacról.

Sony PRS-T1

A Sony volt az első, aki e-papíros e-könyv-olvasó eszközt fejlesztett (akkor a PHILIPS-szel közösen), bár annak a japán piacon súlyos és keserű bukás volt a sorsa. Az Amazon Kindle térnyerésével azonban ők is visszatértek a hadszíntérre, és részben újító, részben a fő sodorba illeszkedő fejlesztésekkel igyekeznek helytállni (ők gyártottak kvázi-háttérvilágításos vagy a szokásostól drasztikusan eltérő oldalarányú kijelzőt). A most bejelentett PRS-T1 az előző PRS-sorozat alapos átdolgozása. A változások három fő pontban merülnek ki:

• műanyag ház az eddigi fém helyett,
• beépített wifi-elérés (ilyen eddig csak a Daily Editionben volt),
• dual-touch érintésérzékeny kijelző.

A változások „magyarra fordítva” nagyjából annyit jelentenek, hogy egyszerűbb lesz tartalmat vásárolni az eszközre, egyszerűbb lesz a betűméret megváltoztatása (pinch-zoom), és hamarabb lesz a kopott festés miatt kicserélve a készülék.

Az előzetesen bejelentett ár 165 dollár, ez a 6 collos mezőnyben, e-ink Pearl kijelzővel, érintésérzékenységgel és a baráti 168 grammos tömeggel, SD-kártyahellyel éppen az ésszerűség határán van.

Iriver Story HD

Az Iriver új zászlóshajója két komoly újdonsággal büszkélkedhet, a maga nemében mindkettő nagyobb jelentőségű, mint a Sony fent említett fejlesztései. Az egyik a kijelző felbontása, amely az eddig megszokott 600×800 pixel helyett 768×1024 pixel lett. A puszta „megapixelverseny” alapelvén túl érdemes egy kicsit ránézni a dolgok valódi jelentésére.

Egy 6 collos e-ink kijelző kb. 90×120 mm hasznos felülettel rendelkezik, amely magasságában 4,72 collnak felel meg. Ezen oszlik el normál esetben 800 pixel, amely így nagyjából 169,5 ppi (pixel per inch) effektív felbontást jelent. Ugyanez az Iriver nagyobb felbontású kijelzőjével 217 ppi, ami szűk 30 százalékkal jobb érték. Egy átlagos könyv elvi felbontása nagyjából 300 ppi (azért csak elvi, mert ott a felbontás nem értelmezhető), az e feletti értékeket az emberi szem már nem képes minőségi javulásnak érzékelni (több múlik a papír és a nyomás minőségén, mint a felbontáson). Az Iriver újításával tehát egy lépést tettünk a még papírszerűbb kijelzés felé.

A hivatalos specifikációkból azonban nem derül ki, hogy a kijelzőt ki gyártja (e-ink vagy sem), ahogy az sem, hogy a kontrasztja hogy viszonyul a most referenciának tekinthető e-ink Pearl kijelzőkéhez (ami annál is inkább lényeges, mert a kontraszt a felbontásnál fontosabb a jó olvashatóság elvárásrendszerében). A MobileRead Wiki táblázatában viszont az látszik, hogy a kijelzőt az LG gyártja (újdonság), és technológiájában az e-ink Pearlnek felel meg (meglepő és üdvözítő egyszerre).

A másik újdonság a Google eBooks teljes integrálása az eszközbe. Tehát regisztráció után wifin keresztül lehet könyveket vásárolni a Google eBookstore-ból. Feltéve, hogy az olvasóeszköz és az olvasó is az Egyesült Államokban van, illetve ott él. Ez utóbbiban az a fura, hogy az eszköz hivatalosan Európában jelenik meg először. Árat sajnos nem találtam.

Kobo Touch

A Kobo idehaza kevésbé ismert, nem utolsó sorban azért, mert hivatalosan senki sem forgalmazza. Ezt a vállalatot is jellemzi egyfajta úttörő szellem, amelynek egyik jeles megnyilvánulása a közösségi oldalakon való jelentős részvétel, mégpedig elsősorban az olvasóközönség tekintetében. Az olvasást díjakkal „jutalmazza”, amelyekkel az olvasást szerető ember büszkélkedhet Facebook vagy Twitter oldalán. Van, akinek ez igen fontos szempont.

Az újdonságnak számító eszközben nagy truváj nincs, azon kívül, hogy — leszámítva a steppelt paplanhoz hasonlító hátoldalt — az eddigi legletisztultabb formavilággal rendelkezik. Belbecs tekintetében hozza a most elvárhatót: wifi, SD-kártyahely, érintésérzékenység, Pearl kijelző, továbbá nem utolsó sorban epub és mobi támogatás együtt. És tud még valamit, amit eddig rajta kívül csak az Amazon tudott: teljes szinkront az összes kapcsolt eszköz között, függetlenül attól, hogy személyi számítógépen, iPhone-on vagy egy Androidos telefonon futó alkalmazásról van szó.

Mindezt az Egyesült Államokban 130 dollárért.

Verdikt?!

Felmerül a kérdés, hogy a fenti, nem éppen vadonat új készülékek befolyásolják, illetve egyáltalán befolyásolhatják-e érdemben az e-könyv-olvasók hazai piacát. Ha feltesszük azt, hogy idehaza elsődlegesen az ár a döntő szempont, akkor a Kindle WiFi keresztfinanszírozással minimalizált ára változatlanul verhetetlen. Sajnos tapasztalatból tudjuk azt is, hogy a külhoni árakhoz képest a magyar kereskedők által kínált termékek sokszor kétségbeejtően drágák, hiába van szó ugyanazon készülékekről. Sok változást tehát nem fognak hozni, legfeljebb a kínálatot szélesítik. A tartalomkínálati oldalon várható fejlődés azonban talán egy kicsit jobban fog kedvezni a tisztán vagy vegyesen (de úgy is inkább részrehajlóan) epub-párti eszközöknek. E tekintetben a Kobo kétségtelen előnyben van a kettős támogatással (és az elgondolkodtató árral). Volt itt ugye egy kezdeményezés, hogy „hazai” eszköz, hazai bolt, hazai tartalom az eszközben lévő bolton keresztül, aztán a keresleti oldal szépen lassan a másvilágra küldte, véleményem szerint nem kis mértékben a szűkös (és drága) választék és az elavult (és drága) eszköz miatt. Ilyesmit simán meg lehetne csinálni például a Kobo-val (nagy tételben aligha lehet drágább 100 USD-nél, ami itthon vámmal, áfával, minden rossebbel terhelve 45-50 ezer forint közötti áron a polcokra kerülhet).

Ha a fenti Kobo-val kapcsolatos eszmefuttatásomat egy szépreményű (új?) vállalkozás megvalósítaná, nagy eséllyel vennék egyet. Sőt.

Úgy fest, ez az ősz már csak a pályázatok és versenyek jegyében fog telni. Merras barátunk világ (de legalábbis Amazon) hódító tervei után itt a Multimédiaplaza kezdeményezése, amivel új Jókaikat és Erdős Renée-ket próbálnak fölfedni a kínálathiányos magyar e-könyv piac számára.

Dióhéjban: korábban nem publikált irodalmi vagy ismeretterjesztő műveket várnak 200-500.000 leütés terjedelemben, egyéni alkotóktól, vagy alkotóműhelyektől. A cél, hogy kiadható minőségű anyagok bukkanjanak föl a piacon, amiket villanyon, vagy akár papíron is ki fognak adni, ha megütik a kívánt mértéket. 

Sajnos a zsűrizés mellé szerkesztői kapacitást nem terveztek a vállalkozásba, így csak reménykedem, hogy nem csak a magányos fotelfiloszok és rejtőző grafománok küldenek majd anyagokat, hanem álruhás alkotóműhelyek, ne adj isten diszkrét, ám kísérletező kedvű kiadók is. A pályázat jeligés.

A pályázathoz a Microsoft Magyarország szállt be szponzorként. Miután épp nemrégiben jelentette be a LIT formátum kivezetését a piacról, ez kicsit meglepő, de van elég izgalmas technológia még az ingujjukban ahhoz, hogyha könyvfronton a végfelhasználóknak nem is, de az eladói oldalnak tudjanak érdekeset mondani.

Innentől személyes.

Alapvetően pozitívnak és üdvözlendőnek gondolom a pályázatot is, és az újraéledő mecenatúrát is. De. A magányos (író)hősök kora szerintem Jókaival és Walter Scottal lejárt, a szerző mellett a képzett szövegipari szakmunkások (lektorok, szerkesztők stb.) szerepe elengedhetetlen az igényes és minőségi irodalom megjelenéséhez. És pont ezek a "szakmunkások" nincsenek elég erősen exponálva ebben a pályázatban. Ebből pedig azt valószínűsítem, hogy a zsűrinek bizony jó nagy homokhegyen kell átszitálnia magát, és akkor sem valószínű, hogy aranyat lelne.

Így persze az is eredmény lesz, ha a pályázat felszínre dob olyan alkotókat, akikkel után érdemes lesz professzionálisan is foglalkozni, akikben a Multimediaplaza (vagy a Kossuth Kiadó, esetleg más kiadó) meglátja a fantáziát, és akiknek a következő anyagai már a major leagueben, a nyomtatott könyvek között bizonyíthatnak.

Ezzel együtt szurkolok a pályázatnak, lássunk sok új és jó arcot, művet!

Magyar SF menni nagyvilág

A sokat emlegetett és diadalmas SFportal kampány a megvalósítás szakaszába lépett, nyílvánossá vált a pályázat, amin a nemzetközi piacra szánt magyar írások megmérkőzhetnek egymással. Merras barátunk érzékeli az abszolút demokrácia korlátait, ezért egy elég profi gárdát rántott össze a válogatáshoz. Ezzel együtt "a nép hangjára" is szükség van, menjetek hát és hallassátok :-)

Újpesti ismerkedés

Az Észak-Pesten található Ifjusági Caritas Egyesület jövő csütörtökön, (szeptember 22-én) fog ingyenes e-könyv bemutatót, ismertetőt tartani. A fő előadó dr. Kerekes Pál, egyetemi oktató, a Könyvkonnektor blog szerkesztője, és az E-book kalauz című papírkönyv :-) írója lesz. 

A tippért Csáki Istváné a köszönet, a link a meghívóval itt van (10. oldal, bal oldalt, lent)

Intro

A cső nem más, mint az az út, az a csatorna, amin az írott, nagyobb terjedelmű szöveg (a.k.a könyv) eljut az elsődleges alkotójától, az írótól, a fogyasztójáig. Bizonyos kultúrkörökben nevezik ezt értékláncnak is, lévén minden szereplő hozzáad valamit, de valamiért nekem a "cső" megfogalmazás most jobban tetszik. Talán, mert az áramlásról szól.

Ahogy most van

A dolgok jelenlegi állása szerint a cső egyik végén a szöveg adott nyelvi előállítója van, nevezzük őt írónak, vagy műfordítónak. Ő egy szerkeszthető formában átadja a termékét a kiadó szöveggondozóinak, szerkesztőnek, korrektornak, lektornak. Ők egymással még oda-vissza alapon dolgoznak, amedig elő nem áll a véglegesnek tekinthető szöveg.

Ezután kerül a szöveg a műszaki szerkesztőkhöz, akik már nem a tartalmi, hanem a formai megjelenésen dolgoznak. Ők alakítják ki a végleges lapképet, hogy egy adott kiadás pontosan hogyan is nézzen ki.

A nyomtató és terjesztő rendszerektől most egy pillanatra vonatkoztassunk el, ott van a marketing és maga a kisker-nagyker világ, szintén roppant érdekes, de jelen pillanatban nem erről szeretnék beszélni.

És a végén ott az olvasó, aki megveszi a cső végén felbukkanó könyvet. Mivel elsősorban elektronikus tartalmakat fogyasztok, azokat pedig sem nagy boltokban, sem nyomdákban nem igazán találni abban a választékban, ahogy szeretném, kénytelen voltam elindulni a csőben visszafelé. És kiderült, hogy a jelen folyamat nem igazán felel meg a kor kihívásainak, és nem csak azért, mert nem képes kigurítani magából az általam vásárolni kívánt elektronikus verziókat.

Paradigmaváltás

Az elektronikus kiadványok egyik szembeszökő újdonsága, hogy elválasztja a tartalmat a hordozó, megjelenítő platformtól. Régen volt egy kiadás, adott fizikai méretekkel, a példányszámtól a papírvastagságon át a betűméretig, ez az elektronikus kiadványok esetében abszolút változóként kezelhető. A szöveg tartalmi változatlansága (sőt változtathatatlansága!) mellett mindenki magának választhatja meg az eszközt, a megjelenítő méretét (PDA, okostelefon, tablet, dedikált olvasó stb), a pénztárcájának és az adott helyzetnek, napszaknak stb. megfelelően.

Az ugye alap, hogy egy kiadványt tetszőleges saját megjelenítőn kell tudjak olvasni? Ez egy klasszikus DRM-ölő feltétel.

Ami egy kevésbé nyilvánvaló változás, hogy szétválik egymástól az megjelenítő és az archiváló funkció. Régen, kis csúsztatással lehetett azt mondani, hogy a papírpéldány maga volt a szöveg megjelenítő és archiváló manifesztációja egyszerre. Kellően értelmes papír vs. e polémiákban nagyon sokszor előkerül, hogy a papír mennyivel tartósabb, mint egy legújabbkori elektronikus formátum. Van benne igazság, de egy újabb, eltérő szedéstükrű papírváltozathoz azért mégiscsak az elejéről kell újrakezdeni a műszaki szerkesztést, az igazi archívum legjobb esetben is a nyomólemez, na az tényleg tartósabb fizikailag, mint bármi más, ideértve most a papírt is.

A "cső" teljes "el-számítógépesedése" gyakorlatilag széthasította az archiválási funkciót a megjelenítésitől, még jóval az e-könyvek megjelenítése előtt. És ezt sajnos a kiadók sem vették észre, illetve nem szenteltek neki kellő figyelmet. A fő gond, hogy nem azonosították be azt, hogy a műszaki szerkesztés, a tördelés már a megjelenítési funkció része, és nem gondoskodtak megfelelő minőségű archívumokról. A tördelőrendszerek ilyetén kimenete legendásan pocsék, aki nem hiszi, próbáljon meg egy régi PageMakerből, vagy Quarkból vagy valami öregebb szedőrendszerből behúzni magának valamit inDesignba. Vagy pdf-ből wordbe.

A műszaki szerkesztés, idértve az elektronikus kiadványok gyártását is "egyirányú utca", alapvető ismérve, hogy az egyedüli felhasználási mód az olvasás (fogyasztás): a szövegnek és bizonyos attribútumainak változtathatatlannak kell lennie. A jelenlegi e-könyv formátumok ezt tudják.Mivel a kiadók nem szeparálták az archiválási és a megjelenítési funkciót, a tartalmi és a műszaki szerkesztést sem választották szét kellő határozottsággal: azaz a korrektúra vége a műszaki szerkesztésben, a laptükrön, kefelevonaton történik (piros plajbásszal néha). És a szövegmódosítások utolsó hulláma csak a műszaki, megjelenítésre (de nem archiválásra) alkalmas állományokban jelenik meg. Az e-ellenzők jogosan hánytorgatják föl, hogy milyen gyorsan avulnak az elektronikus formátumok, valószínűleg szívtak már inkompatibilitással szerkesztőségekben, kiadókban. Csak azt nem veszik észre, hogy a kiadványszerkesztő formátumok jórészt szántszándékkal inkompatibilisek, akár több gyártó közötti, akár egy gyártó különféle termékverziói közötti átjárásról beszélünk. Vedd meg az újabbat, ugye.

A klasszikus megjelentő és könnyen szerkeszthető formátumok, txt, rtf, html azért már elég sok időt kibírtak, és van rá módszertan, hogyan lehet őket megvédeni az utókornak. Ebben pedig benne van a rendszeres és tudatos migrálás.

Ahogy csinálni kéne

Azokban a "szöveggyárakban" ahol nem volt megoldva rendesen az archiválási funkció, azaz nem tették el a szövegeket valami könnyen újrahasznosítható, gyártófüggetlen formátumban, ott ha egy új kiadást szeretnének összerakni, bizony egy komoly adatmentési, migrálási feladattal kezdődhet a műszaki (és tartalmi) szerkesztés. Lehet, nem is kell új tartalmi szerkesztés, de ha az új tördelőrendszer nem ismeri a régi formátumot, máris megvan a baj.

Alapfeladat tehát, hogy minden rendes kiadó rakjon össze magának egy megfelelő archívumot (kockául repository), amiben olyan formátumban kerülnének eltárolásra a szövegtestek, amik

1. őrzik az utolsó tartalmi javításokat,
2. őrzik az alapvető formázást (dőlt, félkövér fontok, sorigazítások, headingek), amik a tartalmi szerkesztéskor állnak elő (kiemelések, a szöveg logikai tagolása)
3. könnyű őket megetetni bármilyen aktuális tördelőrendszerrel

Szerintem erre a célra manapság (és egy ideje már) a legalkalmasabb formátum a html (kifinomultabb játékosoknak az xml). Nehéz elképzelni, hogy a html úgy elavuljon, hogy ne ismerje semmi, gyakorlatilag a komplett web html alapokon van, és lássuk be, mostanra már elpusztíthatatlan része az emberiség kultúrális örökségének. Ha nem lesz web, akkor nem nagyon lesz emberiség sem, lásd a komplett internetet az atomháború túlélésére tervezték.

A pontosság kedvéért, nem a word által "save as html"-ként előálló salátáról beszélünk. Hanem a word szűrt html-jéről, amin utána még egy "pucolóscript" is átszalad. A lényeg, hogy a lehető legtisztább legyen ez a html, abból lehet a legkönnyebben bármi mást generálni. Részletesen lásd kIára hozzászólását.

Egy ilyen archívum használatával jelentősen egyszerűbbé válik a mindenkori megjelenítési igénynek való megfelelés. Az nem kérdés, hogy az elektronikus verziók előállítása egy ilyen archívumból mennyire kényelmes, sőt automatizált is lehet. De a különféle laptükrű papírverziók is gyorsabban összerakhatók, ha nem azzak kezdődik a munka, hogy valami ezeréves tördelőrendszer használhatatlan exportja helyett be kell szkennelni és OCR-ezni az előző papírkiadást. Azaz nem a megjelenítésre való példányokból dolgozik a műszaki szerkesztés, nem folyamatos (szekvenciális) konverzió történik, hanem mindig egylépéses előállítás (generálás, optimalizálás), a műszaki szerkesztés, vagy akár az azt megelőző tartalmi, mindig az archívumból indul.

Cserébe (a kiépítésen kívül) gondoskodni kell arról is, hogy ha a megjelenítés kialakításánál, a műszaki szerkesztésnél tartalmi, (vagy alap formai) változtatás történik, akkor az kerüljön vissza az archívumba. Szerintem az írók (az igazi írók, akik olyan nehezen engedik el a szöveget, és kiadásról kiadásra igazítanak rajta) is értékelnék, ha nem szerkeszthetetlen papírpéldányokban őriznék az egyszeri verziókat.

Ha pedig egyszerűbbé válik a különféle kiadások (főleg az elektronikusok) előállítása, akkor a könyvek olcsóbbak is lehetnek. Engem pedig elsősorban ez érdekel.

(A posztot egy élő beszélgetés inspirálta Raoul Renier-vel)

A kiadói oldalon késhegyre menő viták folynak, hogy egy e-könyv 900 Ft legyen vagy 1100, és az eladási adatokból látszik, hogy ebből senki nem fog kastélyt építeni, legalábbis ebben az évtizedben nem.

Naivak vagyunk, a rossz végén fogtuk meg a dolgot.

Egy ügyvédi iroda némi fenyegetőzés és alkudozás után nagyjából 2.5 millió forintot(!) gombolt le egy teljesen jószándékú könyvtárról, kb. ugyanennyit markolt föl pár meg nem nevezett kiadó is, a Zalai Hírlap szerint. A történet dióhéjban: a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár a tagjai részére, zárt rendszerben tette elérhetővé az általa előállított elektronikus kópiákat. Azaz digitalizáltak, szolgáltattak, keresték a jövőbe vezető utat, és valamit találtak. Amiről meg vagyok győződve: nem keresték szénné magukat az ügyleten.

Ellenben ha azt számolgatom, hogy hány e-kópiát kell eladni, hogy ennyi profit, vagy akár csak ennyi árbevétel összejöjjön, akkor az egy szép nagy példányszám. Az az érzésem, hogy a nevezett ügyvédek és kiadók nagyobbat kaszáltak, mint a teljes magyar e-könyv piac, MultimédiaPlázástól, Fapadoskönyvestől. Tették mindezt úgy, hogy érdemi munkát nem végeztek, ügyfelet, olvasót, kultúrát nem szolgáltak. (Ez ugye több, mint öt valóraváltó pályázat, ebből vagy két full extrás webáruházat össze lehet rakni)

Aki mindezt megtette, azaz dolgozott, szolgáltatott (implicite reklámozta az adott kiadók műveit), még ha nem teljesen körültekintően is, "fegyelmi büntetésnek nem minősülő írásbeli figyelmeztetésben" részesült. Pazar, mit mondjak.

A jó hír a rosszban, hogy néhány kiadó jóváhagyta a könyvtár ilyenforma portfólióbővítését a saját kiadványaira nézve.

(A tippért Keltet illeti köszönet, az illusztráció innen van)

Naszóval,

akihez eddig még nem jutott volna el, Merras kalandos vállalkozása az Amazon irányába túljutott az első nagy akadályon, és közös szavazatainknak hála az első helyen végzett a Budapest Bank Valóraváltó pályázatán. A demonizáló elemektől sem mindig mentes harc sem volt kicsi, de az összefogás volt a legnagyobb. Ezért önmagában jár egy óriási (galaktikus ;-) GRATULÁCIÓ mindenkinek, aki benne volt, (és egy halk kérés az időnként külön utakon kódórgóknak, hogy csak így tovább ;-) Komolyan mondom, kezd visszatérni a hitem, jó ügy és etikus módszerekkel is tud nyerni.

Ami most jön, az sem elhanyagolható. Nyilván le kell a dolgot zsírozni a BB-vel, de az adminisztratív részletekbe nem folynék bele. Ami viszont nagyobb kérdés, hogy akkor most pontosan melyik regény és mely novellák antológiája kezdje meg az útját az ánglius nyelvű örökkévalóságba. 

Annyit már most tudni lehet, hogy az SFportal nem kispályázik, nemcsak az Amazon lesz megcélozva, hanem minden szóba jöhető (SF-fel foglalkozó) kiadói lehetőség (azaz a majdani kiadványból mobi és epub is készülni fog). 

De még mindig nyitott a kérdés, hogy A. milyen módszerrel legyen kiválasztva, B. konkrétan mi legyen ez a bizonyos tartalom? Akinek van ötlete, akár konkrét címre, akár kiválasztási módszertanra, ne habozzon itt megosztani velünk.

Amit a blog nevében vállalni tudok, hogyha lesz valami közönségszavazás (mint pl. a Hugo díj értékelőcsomagja) és a pályázó alkotók hozzájárulnak, akkor a Top 5 regényt,  és mondjuk a Top 25 novellát előállítom mobiban és epubban, hogy a tisztelt közösség az írások ismeretében szavazhasson.

Addig nézzétek meg a poszt címadó klipjét, sajnos embeddelni nem engedik.

UPDATE: Olvtársak, már csak pár óra van hátra, és egy durva hátszéllel érkező (egy nap alatt 3000 szavazat) designstudió látszik az utolsó leküzdendő akadálynak.

Még egy utolsó klikkre kérlek benneteket (valamint barátaitokat és üzletfeleiteket. Vagy ahogy tanult barátom mondaná: Padlógáz, utána gyorsítunk.

Ha nyerünk, meghívlak benneteket egy tűzijátékra szombat estére ;-)

UPDATE II: elkezdődött a szavazatok számlálása. Klikkolni már nem kell, de egy kis pozitív kisugárzás ránk fér, hogy legalább a vigaszdíjat megcsípjük. Úgyhogy még egy kicsit szurkoljunk.

Ez meg itt a "mérkőzés" utáni első reakció. Remélem nem az utolsó ;-)

Kedves Olvtársak,

együttes erőfeszítéseinknek hála, az SFportal a második helyen jutott tovább a Budapest Bank Valóraváltó pályázatán. Fontos megjegyezni, hogy nemcsak magányos olvasók szórták lelkesen a szavazataikat, hanem különböző csoportok komplett tagságai az Avanától az 501-es Légióig. Ha mást nem is, de az együttes erőfeszítést sikerült elérni, akkor már megérte. Külön eredmény, hogy az eleinte kicsit szétforgácsolódni látszó e-book szcéna is össze tudott fogni, a KIMTÉből jövő Kiss Tamás támogatócsapata is beállt az SFportal mögé.

A tét tehát emelkedett. Így az SFportal is emel rajta egyet. Aki a szavazásáról elkészített screenshotot, amin látszik a dátum és az időpont is (itt egy minta), elküldi a jatek@sfportal.hu címre, az részt vesz egy sorsoláson, amin 1 Kindle WiFi várja a szerencsés szavazót. És ugye ahány szavazat, annyi nyerési esély. Szóval Lenin után szabadon: Szavazni, szavazni, szavazni!

Ha pedig sikerülne az SFportalt föltuszkolni a dobogó tetejére, (azaz angolra fordítva fellőni egy magyar SF regényt és egy antológiát az Amazonra), akkor ugyanazon a sorsoláson még egy Kindle fog gazdára lelni.

Addig meg kitalálhatjuk, hogy Merras milyen dedikálást szerezzen az olvasóra: egy Luke Skywalker autogrammot, vagy inkább valamit Number Six-től.

Újabban két téma is rendszeresen előjött, a kiegészítők, és az induló projektek finanszírozása. Nos, naplomente olvtársunk nem félt összekötni a hasznost a még hasznosabbal, és becsatlakozott egy távoli fundraiser (tudtok erre frappáns magyar szót?) programba. És megosztotta velünk a tapasztalatait. Amit ezúton is köszönünk, a műfaj nevében.

Pár hónappal ezelőtt észrevettem egy jópofa Kickstart projectet. www.padpivot.com

 

Aki nem ismerné, ez egy olyan oldal ahol az ötleteket lehet prezentálni, majd olyan érdeklődőket toborozni, akik megfinanszírozzák az "üzlet" beindítását.

PadPivot néven egy távolkeleti nevű srác egy jópofa tartót mutatott. Nagyon megteszett és úgy gondoltam, hogy 25 $-t rászánok az üzletre. 

Regisztráltam, átutaltam.

Ezután rendszeresen jöttek az értesítések, hogy milyen stádiumban van az előkészítés (néha csak szöveges, de volt videós tudósítás is). Szinte úgy éreztem, hogy ténylegesen az üzletfele vagyok. :-)

Majd eljött a pillanat, amikor az első kész darabok megjöttek. Ekkor a felajánlott összeg nagysága alapján kezdete postázni a példányokat.

 

A postán érkezett csomagban a következőt találtam:

Teljesen korrekt papírdoboz amiben egy szövet zacskóban található a padpivot. Érdemes a képeket megnézni az eredeti weblapon, illetve a saját (sokkal rosszabb) képeimet. 

Az eszköz nagyon kicsi összehajtva, nem nagyobb egy telefonnál könnyen zsebrevágható. Széthajtva a fekete rész egy viszonylag kemény műanyag, míg a szürke rész egy nagyon kemény gumiszerű anyag, hogy ne sértse meg az olvasót és ne csússzon meg az asztalon. Az anyaghasználat igényes, csöppet sem gagyi.

A közepén található tartó csavarosan állítható magasságú, illetve rögzíthető. Ezen található egy speciális műanyag felület amivel könnyedén hozzá "felragaszthatjuk" az olvasót. Ez olyan anyagból készül mint a benzinkutakon található mobiltelefontartók. Nyom nélkül leszedhető, ha elkoszolódik, akkor lemosható. Ilyenkor teljesen szabadon állítható a dőlésszög és irány. Én általában csak úgy használom, mint a képeken látszik, hogy simán belehelyezem és nem "ragasztom" fel.

Nagyon kellemes tapasztalatokat szereztem vele. Őszintén ajánlom mindenkinek aki ehhez hasonló megoldást keres. Sajnos még csak pre-order státuszban van, de ami késik, nem múlik. 

Akinek esetleg kérdése van, annak szívesen állok a rendelkezésére.

Sziasztok!

Beneveződtünk az idei Goldenblog versenyre. Vérmes reményeim nincsenek, de akinek van kedve, nyugodtan húzzon be egy X-et az oldaldoboz megfelelő logójára kattintva. Ha rákerülünk a térképre, én már annak is örülni fogok.

Kultúrtipp I - Hármas könyvelés

Kelt olvtársunk annyira webkettes, hogy nagyon. Tettestársaival elindított egy podcastot, amit szerintem valami nagyon furmányos módon skypolnak össze, de a tartalom teljesen érdekes és élvezhető. A Radio Café kivégzése óta nem nagyon tudok mit hallgatni a rádióban, könyvek és technológia irán érdeklődőknek melegen ajánlott. Természetesen iTunes-on és RSS-ben is elérhető.

Kultúrtipp II - Budapest Noir V.

Az Agave iskolateremtő és hiánypótló retrokrimi-sorozata, a Kondor Vilmos féle Budapest könyvek a 2012-es Könyvhét előtt lezáródik az ötödik kötettel. A hírt az MTI gyűjtötte be az elvonultságban élő írótól, de ki tette közzé azt a maga teljességében? A Népszava. Szerintem bizarr.

Ami miatt külön érdekes, hogy az első három kötet után a nemrég megjelent Budapest romokban című negyedik kötetből is elkészült - az egyelőre még csak zárt terjesztésre szánt - elektronikus változat. Az első fejezete publikus. Az Agave webshopja éppen átépítés miatt áll, de ha hinni lehet a verebeknek, az újban lesznek villanyosított címek is, kezdve a Kondorokkal.

Kindle 99-ér'

Ugyan nem "zsír új", hanem csak a gyártója által újracsomagolt (refurbished) változat (amit sajnos csak USA címre szállítanak), de attól még jó vételnek látszik. Spekulátorok a hamarosan megjelenő új változatok megjelenése előtti készletsöprést vélik fölfedezni a trendben. Ami igaz az igaz, nagyjából egy éve jelent meg a K3, ami elég rendesen átrendezte a piacot. A magyart is. Példának okáért mostanra már teljesen legálisan kapható rája magyar tartalom is, Professzore barátunk múltbéli sötét jövőképe ellenére, az Amazont (és az ő DRM-jét) mintegy zárójelbe téve. Aminek roppant örülök.

Trollháború

Merras barátunk a teljes magyar sci-fi scéna közösségi támogatását maga mögé szervezve küzd a Facebookon egy értelmes célért, egy értelmes méretű díjért. (Szavaztatok már ma?) Döbbenet látni, hogy micsoda ellenszelet generál néhány fantomnickekből összeverbuvált ipari lájkoló zombihorda. Érdemes megnézni a támogatókat, meg hogy hogyan szerveződnek kisebb marketingakciókkal szemben a kattintó zombik (akikből akkor lesznek trollok, amikor megszólalnak) úgy, hogy de facto civilek már csak akkor vihetik haza az ajándékot, ha a nyertes zombitól megveszik.

Ha ebből könyv készül egyszer, az szerintem nem krimi lesz, hanem horror.

Epubcheck

Az úgy kezdődött, hogy egy kedves kis kiadó tervbe vette, hogy meghódítja az epubjaival - na nem az Amazont, még nem - hanem az Apple iTunes webáruházát, éspedig nem úgy, hogy könyvenként appol és sarcol, hanem hogy rendesen, az iBookson keresztül, könyvenként árulja a könyveket. Hogy hogyan kell árusként beregisztrálni ebbe a felhasználói szemmel oly kényelmes boltba, az önmagában egy külön történet, Jó Munkásember a kereskedőket messze nem kényezteti el annyira, mint a vevőit.

Ami viszont érdekes, hogy egy elég szőrözős, bár automata algoritmust is elécsaptak a feltöltési procedúrának, ami a minőséget hivatott biztosítani. Ennek alapja az epubcheck. Azt tudjuk, hogy az ADE egy borzalmas kotvány, de cserébe magukat az epubokat viszonylag becsületesen megjeleníti, (jobban is, mint az iOS parserek), még akkor is, ha azok nem teljesen követik az eredeti szabványt. Hát az epubcheck (és az iTunes store) ennél sokkal szigorúbb. Ezért aki kereskedelmi epub-kiadáson töri a fejét, az jól teszi, ha a munkafolyamat végére betervezi az epubcheckes ellenőrzést is, a megfelelő visszacsatolással. És még ez sem biztos, hogy elég, a drága iTunes minőségellenőrei kötözködtek azon, hogy nincs tartalomjegyzék, és egynémely dc:tag sem elégítette ki őket. Pl. a nyelvi azonosítás kötelező, és eddig mindenki boldog volt a kétkarakteres megjelöléssel (<dc:language>hu</dc:language>), az összes gyártórendszer így csinálja. A bolt meg most mintha ragaszkodna a háromkarakteres (HUN) jelöléshez.

Kindlekeep-GUI

A prc-gyártás egyik közismert, és méltán népszerű mágusa, Elminster is megelégelte az Amazon "csak parancssor-fetisisztáknak" hozzáállását a prc gyártáshoz, és elkezdett összerakni egy civilek által is használható eszközt. Ez képes egy megfelelően előkészített word állományból (szűrt html) egy abszolút vállalható minőségű prc-t generálni, anélkül, hogy a felhasználónak küzdenie kellene mindenféle szkriptekkel, editorokkal, és html kódokkal. (Ahogy itt írtuk.)

A program még se nem kész, se nem teljes, de prc gyártásra már teljesen használható. Letölteni, és Elmisterrel értekezni a témáról ebben a topikban lehet. Próbálgassátok, teszteljétek, és segítsetek Elminsternek az építő visszajelzéseitekkel, hogy a cucc még jobb és használhatóbb legyen.

Elminster nincs egyedül, kereso olvtárs szintén egy hasonló projekten dolgozik, amihez Ignis barátunk is posztolt hasznosságokat. Nekik sem árt egy kis lelkesítő és pozitív visszajelzés.