Merras barátunk az SFportalról nem fél nagyot álmodni, most egy egymilliós promócióba vágta bele a fejszéjét. A lényeg dióhéjban: A Budapest Bank egy Facebook-kampányt indított, a Valóraváltó nevű új termékének, a legtöbb szavazatot gyűjtő pályázó 1 millerrel gazdálkodhat.

Az SFportal pedig nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy a megnyerendő millióból magyar SF művet katapultáljon a a világ egyik legnagyobb és legjobb online könyváruházába. És nem ám kispályásan mutyizva, hanem szép átláthatóan, pályázaton kiválasztva, hogy kinek a művét ki fordítsa le angolra. A részletekért katt ide. Utána pedig ne felejtsétek el szorgalmasan szórni a szavazaitokat, elvileg naponta lehet. (Rutinosak akár egy scriptet is összedobhatnak ;-)

Egye fene, nem ragaszkodom a Budapest Bankhoz, ha valakinek van egy fölösleges millája, szerintem megkeresheti az SFportalt direktben, úgy vélem örülnének annak is.

Látogassuk meg az Amazont, mielőtt az Amazon látogat meg minket :-)

Azért így a cím, mert bízunk benne, hogy belátható időn belül lesz itt, kis hazai piacunkon egy áttörés, amely legalább akkorát fog szólni, mint a februárban (több napra!) hozzánk látogató Yamato dobegyüttes.

(A DRM a másolásvédelem angol elnevezésének rövidítése, a drum pedig a dob angol megfelelője.)

今日は

Jó napot kívánok tehát mindenkinek, csapjunk a közepébe, és bogozzuk ki, hogy mit is lehet kezdeni ezzel a fránya digital rights managementtel. Mert hogy kezdeni kell vele valamit, az bizonyos.

A kép forrása: http://www.asianews.it

A blog hasábjain számos alkalommal foglalkoztunk a témával, legutóbb éppen egy szomszédos poszt hozzászólói között dúlt parázs vita a másolásvédelem szükségességét illetően. E külön poszt nem titkolt célja az, hogy odacsapjon rendesen, felrázza a kedélyeket és végre — reményeink szerint — kinyissa az érdekeltek szemét.

Alapelv

Adott egy tartalom, amelyet annak kitalálója és/vagy előállítója és/vagy forgalmazója védeni akar a nem kívánt sokszorosítás és/vagy felhasználás ellen, függetlenül attól, hogy a nem kívánt sokszorosításhoz és/vagy felhasználáshoz kapcsolódik-e az övétől független anyagi érdek (gyk. eladják-e a lopott árut vagy csak elajándékozzák).

Elvben minden elektronikusan rendelkezésre álló anyagot lehet DRM-mel védeni, a fő kérdések ezzel kapcsolatban:

• kinek mi az érdeke,
• kinek milyen előnye származik a drm-ből,
• kinek milyen hátránya származik a drm-ből.

Még mielőtt belemennék, elöljáróban csak annyit, jelen eszmefuttatás a drm kemény, vagyis korlátozó jellegű megoldásaira vonatkozik, nem a „puha” drm-re, amely kizárólag a kópia azonosítását, követhetőségét teszi lehetővé például vízjel alkalmazásával.

Nincsen App Catalog könyvek nélkül

A kalandos élet egy újabb csodás mobilt sodort a kezembe, mégpedig egy Palm Pre 2-t. Az ugye világos, hogy a technikai paraméterekkel ma már csak a nagyon kockáknak lehet villantani, az igazán okostelefonokat a rajtuk futó alkalmazások, és a rajtuk keresztül elérhető tartalmak adják el. Az AppStore és az Android Market után a "twice as amazing" webOS sem maradhatott alkalmazásbolt nélkül. Ezt arrafele App Catalognak hívják. Ami viszont érdekes, hogy bár csak július elején jelentették be megfelelő méretű hardvert, a TouchPadet, de az App Catalog - lévén betűrendben listázza a csoportokat - második helyen rögtön a Books kategóriával lep meg bennünket. Úgy, hogy eddig csak visszafogott méretű kijelzővel szerelt telefonokon volt a bolt elérhető. Ráadásul a kategória nem is üres. Igaz, csak a vallási szövegek (Biblia, Korán), meg néhány kutyákkal foglalkozó kézikönyv ingyenes, a klasszikusokért már pénzt kér egy huncut kis kiadó.

És ha már AppStore, egy ideig a MEK is elérhető volt, de már nem. Cserébe készülődik kiadó az AppStore-ba, méghozzá nem appal, hanem az iBookson keresztül vásárolható sima epubokkal.

BookGem

Az igazi betűfaló minden körülmények között akar és képes olvasni. Az érdem a fórumon található fonti és Atyaman olvtársaké, hogy megtalálták ez a remek herkentyűt, amiből azóta magam is beszereztem egyet. Remekül használható, papírkönyvekkel is. 

Aki például szeret evés közben olvasni (tudom, nem valami egészséges), vagy valami monitor melletti munkához szöveget kitámasztani, annak nagyon ajánlható.

UPDATE: Ha már kis szinesek, itt van Bigyó felügyelő posztja az Amazon körüli pletykákról, nem elhallgatva, hogy a Sony is szeretne kiharapni egy darabot az Kindle tortájából. Alig várom az őszt, és nem csak a kánikula miatt :-)

Fejünkbe vettük, hogy beszámolunk az újdonságokról, amelyek komolyabb nyomot hagynak az e-könyvek piacán. Szerencsére vannak olyan kiadók, akik úgy gondolják, érdemes e picinyke piacra a megszokottól kicsit eltérő újdonsággal megjelenni. Bár nem újonnan érkezettek és nem tartoznak a gazdag óriások közé, tartalomgazda partnerükkel összefogva mégis most ajándékkal érkeztek, mégha ez az ajándék jelképes is.

A DigitalBooks kopogtatott be virtuális ajtónkon és nyújtotta át Magyar Naplóval közös ajándékukat, néhány kortárs verset és egy novellát. Ez önmagában még nem is lenne nagy truváj, azonban a kereskedelmi részre kacsintva három fontos dolog azért feltűnik…

Egyrészt

Van logika az elkötelezettségükben. Nem gondolják kizárni az olvasóközönség „boldogabbik” (mindig „másik”) felét azáltal, hogy csak egyetlen formátumot támogatnak. Ők mind a prc, mind az epub szerelmeseinek kínálnak anyagokat, sőt, egyik-másik könyvük pdf-ben is elérhető.

Másrészt

Ez itt kérem kortárs irodalom, méghozzá a jobbik fajtából. Volt szerencsém beleolvasni a könyvek többi novellájába, illetve verseibe is, és bár a lírai művek befogadásával, átélésével és megértésével kisiskolás korom óta nehézségeim vannak, az egyértelműen kiderül számomra, hogy igen magas minőségű darabokról van szó. Persze igaz, magyar és nem külföldi szerzők műveiről van szó.

Harmadrészt

A DigitalBooks abból az alaptételből indul ki, hogy ha egy mód van rá, ne legyen semmilyen másolásvédelem az általuk gyártott/forgalmazott könyveken. Ha ez a mű eredeti jogtulajdonosa számára nem elfogadható, először igyekeznek az epub, pillanatnyilag egyszerűbben – pontosabban egyáltalán – megoldható védelme felé forszírozni a partnert, és csak ha minden kötél szakad, akkor állnak kötélnek és vállalják be, egyelőre csak a jövőbe mutatóan, a prc (fél) kemény, (fél) puha védelmét.

Az ajándék(ok)

És ha már így a lényeg egy részén túl vagyunk, íme az ajándék, az Év versei 2011 és az Év novellái 2011 egy-egy szemelvénye, amely mindkét formátumban (prc és epub) letölthető a DigitalBooks honlapjáról (a linkeket alant találjátok). Ha pedig valaki kedvet kapott a folytatáshoz, az azonos minőségben, azonos formátumban (sőt, extraként pdf-ben is), a prc tekintetében mindenféle védelem nélkül megvásárolhatja a teljes köteteket a könyv bolti árához képest is parádésan jó összegért: 990 forintért (ez fele annyi, mint egy on-line áruház kedvezményes 2000, illetve 2125 forintos ára).

Ha valaki nem bírna magával és feltétlenül olvasna, az – a téma miatt csak a novellára szorítkozva – megteheti ezt a teljesen más témával, konkrétan a hagyományos borotválkozással foglalkozó, nálunk kétségtelenül (sokkal) magasabb színvonalon írt blogon, a pamacs és pengén – merthogy a kiválasztott novella témája „odaát” többé-kevésbé beleillik az arculatba.

Marketing, mi...?!

Nos, igen. Feltett célunk – még ha nem is gondolunk belőle kacsalábon forgó palotát építeni –, hogy időről időre felhívjuk a figyelmet olyan történésekre, lehetőségekre, amely számotokra, olvasók számára valamilyen előnyt hozhat, például kielégítheti rég fortyogó olvasási vágyatokat. Jó lenne, ha az eladási/letöltési számok nem csak az ingyenesség, és pláne nem az „alternatív” források tekintetében igazolnák a digitális kiadás gondozóját afelől, hogy bizony érdemes ezt az utat (prc és epub, lehetőleg mindkettő [kemény] védelem nélkül) járni. Márpedig ehhez rátok, olvasókra, fogyasztókra, vásárlókra szükség van.

A kiadó zárszava (linkekkel)

„Az ajándék novella (epub / prc) és versek (epub / prc) elolvasása után webáruházunkban olcsón megveheted a teljes könyvet (a linkért klikkelj a borítóképekre).

A kötetek epub formátumban Adobe DRM-mel védettek, de ez ne riasszon el a vásárlástól, mert a használata gyors és egyszerű. A hatszori letöltés azt is lehetővé teszi, hogy ha új olvasóeszközt veszel, azon is megjelenítheted a korábban vásárolt könyveket.

A prc formátum a Magyar Napló engedélyével védelem nélkül tölthető le oldalunkról.

Az igazán kedvező árakat azért alakítottuk ki, hogy mindenki számára elérhetővé tegyük könyveinket.”

Jó szórakozást kívánunk!

Kedves Barátaim az Úrban,

úgy fest, bezárt az utolsó magyar online zenebolt, amelyik még tudott külföldi eredetű anyagokat - elvileg - árulni. A dolgot Merras barátunk plankolta föl a Kreatívban, ahová a Songo exvezére írta meg a nekrológot, kellőképpen tárgyilagosan és lényeglátóan. A tanulságok dióhéjban: ha műszaki (DRM) és területi megszorításokkal terhelt digitális tartalmat árulunk nem kellően olcsón, abból nagy bukta lesz. (A részletekért érdemes elolvasni Merras saját posztját) A zeneipar, legalábbis errefelé, nem volt képes megugrani azokat a kihívásokat, amikkel az ezredforduló és annak technológiája megkínálta, az egy szem iTunes tarol, néhányan még futnak, a régi ágazati húzóneveket (pl Sony) meg csak az aktuális problémáik (botrányaik) és visszaesésük kapcsán emlegetik. A siker (szerintem) egyenes arányban áll azzal, mennyire invenciózusan tud válaszolni egy cég a kor, a technológia és a megváltozott fogyasztási kultúra kihívásaira, és nem mellesleg, hogy mekkora tőkével tudja megolajozni működésének fogaskerekeit.

A nyomtatott tartalom digitalizálásának, pontosabban a megjelenítés digitalizálásának van egy laza másfél-két évtizedes hátránya a zenéhez képest, sőt a fogyasztási mód maga is jelentősen eltér, mindazonáltal érdekes, és főleg tanulságos látni, mennyire ugyanazoktól a problémáktól szenved az e-könyv piac, mint ami a zeneneppereket bedöntötte.

Mi lehet a jövő?

Nekifutni mégegyszer, ugyanúgy, annak, ami a százszor egyszerűbb, és ezerszer jövedelmezőbb rögzítettzene-ipar digitális térnyerését hazavágta? Vagy levonni a tanulságokat, és megpróbálni megtalálni a rést, ami a teljesen legális, de avulófélben lévő papírkönyvek, és a teljesen sötét warezvilág között húzódik?

Mert az egyik stagnál, vagy épp csökken, a másik meg erőteljesen növekszik. De csak az egyikben van jövedelem.

A rossz hír, hogy ezt helyi, vagyis országszinten nem tudjuk megoldani, legalábbis amíg el nem magyarázzuk az összes külföldi jogtulajnak, hogy a legjobb DRM, hogy magyarra lesznek fordítva a könyveik, azt ugyan el nem olvassa más, csak ez a boldog nyelvű kis közösség. Minden más (kemény) DRM csak idő és pénzpocsékolés, meg a potenciális vásárlók elrettentése.

És ha nem oldja meg ezt a magyar kiadói közösség, megoldja valamelyik nagy hal, amelyik ha már betöltötte a rendelkezésére álló piacot a történelmileg szerencsésebb fejlődésű országokban, akkor majd szemeit ránk, és a hozzánk hasonlókra fogja vetni. Ma azt mondanám, ez vagy az Amazon, vagy a Google lesz, a B&N túl konzervatív, hogy akár profilt, akár territóriumot bővítsen radikálisan. De ki tudja, mit hoz a holnap.

Intro

Tavaly nyár végén az Amazon rendesen odavert a világnak, amikor a Pearl kijelzővel szerelt gyors és kontrasztos olvasóit piacra dobta. A Kindle 3-nak ráadásul az árát is durván letornázta (részben a 3G képességek feláldozásával). Sajnos a nagy vas, a DX Graphite, nem részesült ebben az árletörős (vámot átvállalós) áldásban, ezért aztán errefelé igencsak ritkának mondható. Nekem is eddig tartott, mire egyet szemrevételezés céljából meg tudtam közelíteni. A köszönet ezúttal is az ITIL magyarországi bajnokait, az mc3 Kft.-t illeti.

Hardver

A lényeg, az új kijelző, és a gyors grafikus vezérlő ott van a DX Graphite-ban. A kijelző hatalmasnak látszik, bár egészen konrétan "csak" A5 méretű. Igaz,  a 6"-os átló meg nem kevéssel kisebb, mint A6, azaz kisebb, mint egy A4-es lap negyede. (Tanulságos ám rápróbálgatni egy félbe meg négybe hajtott A4-es lapot mindenféle olvasóra, meg könyvlapra)

Hogy egy kicsit megizzasszam, a Random nevű képregénymagazin második számát küldtem rá, ami egy 148 megás pdf. És egész jól tolerálta.

A gombkiosztás azonban már előre jelzi, hogy nem mindent hoztak át az új generációba. A K3 öt irányú kapcsolója helyett maradt a mini-stick, szerintem kényelmetlenebb, a rendszergombokat (Home, Back, Menu) szétszórták a jobb szél mentén, a QWERTY billenytűzet nagyon pici gombokat használ, és nincsenek lapozógombok a bal kéznek. De eddig még teljesen szerethető az olvasó. Az, hogy WiFi nincs, csak 3G, már kicsit nehezebben védhető. Van ugyan egy elfordulás-érzékelő, de szerencsére ki lehet kapcsolni. Bár aki bal kézzel szeretne lapozni, annak jól jöhet, mert fejreállítva az olvasót lesznek lapozógombok baloldalt.

Firmware

A kellemetlen meglepetés akkor ért, amikor először néztem körül a rendszerben. Az, hogy a firmware verzió 2.5.8 önmagában nem lenne érdekes, de ez itt azt is jelenti, hogy egy egész generációval le van maradva a K3-tól, és ennek elég súlyosak a következményei.

A legszembeötlőbb, hogy rendszerszinten nem jelzi ki a hosszú ő-t és ű-t. Legyen az író vagy cím, illetve felugró szótárablak. (A megnyíló szótároldalon már kijelzi szerencsére).

A legfájdalmasabb viszont, hogy a pdf-ben nem működik sem az annotáció, sem a szótár. Pont az a felhasználási mód, hogy gyorsan kilövök rá egy pdf-et, finoman szólva is "félkarú óriás". Éppen elolvasni el lehet, de más semmi. Miközben az iPades Goodreaderre párhetente jönnek ki nagyon komoly frissítések.

És persze maradnak a jelentéktelen, de bosszantó apróságok. Hogy a progress bar (ncx) korlátos, 50-60 ugrópont után passzol, pl. a Büszkeség és balítélet utolsó harmada már ugrópont-mentes övezet. Hogy alapból nem kapják meg a felhasználók angol (brit) szótárat, csak az Oxford amerikai változatát. Hogy a fejléc mindig kint marad a publikációknál. Hogy a prc-knél nincs sortáv-változtatás. És ami a legfurcsább, hogy a gyári monospaced font láthatóan rosszabb minőségű volt, mint a K3-on.

Verdikt

A DX Graphite felcsillantja a reményt, hogy alkalmas professzionális, szakmai olvasgatásra, de sajnos nem. Lektűrt olvasni rajta, lehetőleg szépen összerakott prc-ben, mobiban nagyon komfortos, tényleg "twice as amazing", de a pdf-ek ilyen fapados kezelése azt kell mondjam, kiábrándító. És a legfájóbb, hogy ez leginkább csak szoftverkérdés, azaz a K3 rendszerszoftverének a nettó portolásával a gondok jelentős részét el lehetne takarítani. Igazán nem értem, miért nem lépik meg.

Referenciaanyagokban (pdf) való száguldozásra, főleg képtartalommal átitatott darabokban továbbra is az iPad+Goodreader kombinációt ajánlom.  A DX Graphite a klasszikus nagyformátumú (hardcover) irodalom visszaadásában viszont tényleg nagyot szól.

Lassan a harmadik évét zárja a blog, de még mindig nem dőlt el egy csomó helyen, hogy az e-könyv az könyv, vagy nem. Ha gyakorló e-olvasókat kérdezünk, akkor a válasz nyilván igen, ha viszont adószakértőket, akkor sajnos nem. A papírfanatikusok szerint meg legalábbis vitatható.

Mármost a jó tudományos-fantasztikus szcéna is letette a maga garasát az ügyben: a magyar SF-ügyekben mértékadó Avana Egyesület megváltoztatta a Zsoldos-díj nevezési szablyzatát. A részletes (és nem végleges) kifejtést az SFportalon olvashatjátok, de dióhéjban összefoglalom:

Eddig a legalább 500 papírpéldányban megjelent (Print-on-demand esetében eladott) kiadványok pályázhattak, elektronikusok nem. Ez mostantól megdőlt, jól követve, hogy az SF vonalon már három brigád is látványosan elindult az elektronikus kiadványok felé, és a többiek is a koncepcióikat fésülgetik a színrelépéshez. Mostantól formátumtól függetlenül lehet nevezni az irodalmi alkotásokat, azaz az is labdába rúghat, aki csak (vagy először) elektronikusan jelenteti meg a művét.

Ez elősorban is abszolút üdvözlendő és időszerű lépés volt. Másodsorban viszont nagyon szurkolok az Avanának azért, hogy jó jelölési rendszert hozzanak össze, hogy a jövő évi zsűrinek ne kelljen azon a salátahegyen átrágnia magát, amit tanult írótársam nem minden alap nélkül erre vetített. Mert egy jó könyvhöz nem példányszám kell, (n.b. hulladékból is is összejöhet a brutális pédányszám), hanem sok ember alapos munkája. Ha ilyenek kerülnek a majdani zsűri elé, akkor nagy baj már nem lesz.

(A pontosításért köszönet Merrasnak)

Mondhatnám ismét, hogy mily’ nehéz is a blogger sorsa, mégsem teszem, mert a cikkek megírásához való felkészülés, az eszközök után való rohangálás (telefon, e-mail, érte menés, visszavivés) közepette mégiscsak kellemes percek telnek el azáltal, hogy az újdonság felfedezését, remek eszközök használatának örömét tudom átélni. Voltak/vannak persze kivételek is, ezúttal azonban – remélem nem kivételesen – olyasmi történt, ami maximálisan megfelel a tökéletesség iránti vágy elvárásainak.

A Samsung Galaxy S II mellett egy majdnem hétköznapi méretű Faber Castell toll

Hála a Samsung termékek promóciós feladatait ellátó Eurolex Consultingnak, a Samsung okostelefonok zászlóshajója érkezett meg a „kikötőmbe” egy rövidke, csupán egyhetes tesztelésre.

A cél, amely szentesíti az eszközt

Az Android mint operációs rendszer roppant gyors térnyerése a mobil eszközökön indokolttá teszi az odafigyelést. Az hagyján, hogy a nagyobb kütyük, konkrétan a tabletek háza táján egyértelmű az olvasóeszközként való felhasználás, a mobiltelefonokon megjelenő, lassan kispárna méretű kijelzők elterjedése, megfejelve az egyre barátságosabb árakkal, szintén ésszerű alternatívát kínálhatnak az elektronikus olvasás szerelmeseinek. És nem feltétlen kivont karddal az e-papíros eszközökkel szemben, sokkal inkább a békés egymás mellett élés szellemében összefogva velük. Jelen teszt célja kettős, egyrészt kíváncsi voltam rá, hogy egy ilyen, lényegében a technológia csúcsán tanyázó eszköz milyen rugalmassággal használható olvasóeszközként (és nem utolsó sorban nevének megfelelően telefonként is) a mindennapokban, másrészt a Galaxy Tab teszt óta eltelt nagyjából fél év változásait lassan ideje összefoglalni, már ami a szoftverek frissítéseinek következményeit illeti.

Ó, igen, és hogy miért is kell szentesíteni a célt? Egyszerű: telefoncsere előtt állok, és nyilván „csak úgy” még az én két szép barna szememért sem adnának oda egy ilyen eszközt kipróbálásra.

Az eszköz, ami megfelelt

Megint abba a hibába estem, hogy a tökéletességre való törekvés jegyében tényleg a csúcsra törtem – és el is értem azt. Ahogy tette ezt a maga pályáján a Samsung Galaxy S II is, a korábban méltán elismertségnek örvendő előd nyomdokaiba lépő új típus.

A telefont kézbe véve három dolog tűnik fel: a súly, a vékonyság és a kijelző mérete. A súllyal ezúttal nincs baj, sőt: a készülék annyira könnyű, hogy szinte szürreális, ahogy mondani szokták, „tokkal-vonóval” is csupán 115 gramm (Kindle 3: 225 g), ami részben az anyagválasztásnak, részben a példás mérnöki munkának köszönhető. Számomra ideális, a fémes érzést kereső felhasználók számára kissé kiábrándító lehet (ők vegyenek pl. iPhone 4-et). A vastagság, pontosabban a vékonyság kérdése is érdekes: a telefon legvékonyabb részén alig 8, a legvastagabb helyen is (alul) 10 mm. A viszonylag nagy méret el is várja a vékonyságot, mert 12-13 mm-es vastagsággal a telefon közel lenne a kezelhetetlen mérethez egy átlagos vagy annál kisebb kezű ember számára. Végül a kijelző… Lepedő. Na jó, kispárna. 800 × 480 pixelnyi felbontás Super AMOLED Plus technológiával, 4,3 collos átlóval, 5:3-as oldalaránnyal (ez csak cseppet kevésbé széles, mint a 16:9). Az eredmény közel felfoghatatlanul éles, nagyon kontrasztos, talán icipicit túlszínezett kép. Tűző napsütésben is látható, olvasható, kezelhető, bár előfordulhat, hogy a tapizás/telefonálás okozta zsíros maszatokat néha-néha le kell törölni róla, ez viszont egy ilyen eszköznél egyébként is elkerülhetetlen, legalábbis az lesz a gondolatvezérelt telefonok elterjedéséig. Ja igen, gorilla glass, vagyis olyan speciális műanyag, amely elvileg ütés-, karc- és lövésálló (mármint egy légpuska lövedékét megfogja, az .500 Nitro Express nyilván átviszi), gyakorlatilag azért én tennék rá fóliát.

A kezelőszervek egyszerűek: egy bekapcsoló/képernyő-aktiváló gomb jobb oldalon, nagyjából ott, ahol jobb kézben tartva épp a hüvelykujj esik, egy hangerő gomb a bal oldalon, nagyjából ott, ahol jobb kézben tartva a mutató- és középsőujj esik. Egy mikro-USB töltőcsatlakozó alul, egy 3,5-es négyérintkezős jack a tetején. Bizonyára emlékeznek a nyájas Olvasók, hogy a Galaxy Tab viszonylatában két fájó kezelőszerveket érintő hátrányt véltem felfedezni: rossz helyen volt a bekapcsoló gomb, nemkülönben a fülhallgató-csatlakozó. Nos, a jelek szerint mindkét gondot sikerült kiküszöbölni a telefonnál. Persze van gyorsulásmérő, giroszkóp, digitális iránytű, GPS, előlapi kamera, közelségérzékelő, fényérzékelő, mikro-SD kártyahely, WiFi (3G megosztására is), Bluetooth v3.0, hátul egy 8 megapixeles kamera ledes vakuval és persze pompásan működik telefonként is.

Érdekes még a hátlap, amelyen néhány tesztelő már alaposan fennakadt: egy lehetetlenül vékony műanyag lap, amely ugyan tökéletesen illeszkedik, felületének köszönhetően remek tartást ad a telefonnak, de mégiscsak műanyag. Mondjuk én speciel szeretem a műanyagot.

Végül: szerintem szép. Nem annyira extravagáns mint a Sony Xperia Arc, viszont tényleg semmi kivetnivalót nem lelni rajta.

Belbecs

Android 2.3.3. Gingerbread, erre ráhúzva a Samsung egyébként nem sok truvájt hozó Touch Wiz felülete. Aki fogott már Androidot a kezébe, az nagyon gyorsan, aki nem, az csak simán gyorsan fog hozzászokni. A nyüansznyi zsenialitások közül engedtessék meg hármat kiemelnem. Az egyik a hangvezérlés, amely nem applikációfüggően, hanem globálisan a telefon gyakorlatilag bármelyik funkcióját képes irányítani (persze az Angry Birds-zel bajban lenne). A tanítása némileg időigényes, de ha megvan, pompásan működik pl. autós környezetben. A másik a telefonálási funkciók kifinomultsága: a telefon kezelőfelülete integrálva a névjegyalbummal rendkívül gyors és hatékony használatot tesz lehetővé, ennek egyik csúcspontja, amikor az sms-felületen az üzenetek felsorolásánál a feladó képétől indulva oldalra csúsztatjuk az ujjunkat, majd láss csodát, hívást kezdeményez! A harmadik pedig számomra óriási meglepetésként esett le egy metrón fogadott hívás során: aktív zajvédelem van rajta a tetejére integrált kis mikrofon segítségével, ráadásul mindkét irányban, vagyis nemcsak a Galaxy S II tulajdonosa fogja remekül hallani a beszélgetőpartnerét, hanem fordítva is. Komolyan nem értem, hogy ez miért nem alapértelmezett. (Még egy vonuló tűzoltófecskendő mellett kellene kipróbálni, az sokszor okoz gondot az utcán sétáló emberrel beszélgető, egyébként az otthon meghitt csöndjében ücsörgő telefonálónak).

A többi az Android marketről (amely immár itthonról is teljes értékű, fizetős szolgáltatásként elérhető) beszerezhető, letölthető stb. (Ajánlat játékra: Slice it!, Angry Birds, Air Control Lite; naptár: Jorte; ébresztő: Alarm Clock Xtreme Free).

Akkor hát olvassunk!

Ahogy a Galaxy Tab-cikkben írtam, a Samsung nagy hangsúlyt fektetett a szociális hálózatok támogatására, illetve az olvasás, valamint általában a multimédiás élmények új szintekre hozására. A Readers Hub szolgáltatáscsomag lényegében azonos a Galaxy Tab-ban meglévővel, a korábbi cikkben leírtak tehát éppúgy igazak itt is. Nézzük tovább a lehetőségeket a korábbi cikkre alapozva.

Közel 100 év differencia, mindkettő ugyanúgy olvasható. Beltéri (reggeli) indirekt fényben, a Galaxy automatikus fényerőbeállítással

A Samsung eBook alkalmazása már nem került fel az eszközre, sőt, a Samsung AppStore-jából sem letölthető, pedig igazán kellemes darab volt, talán az összes alkalmazás közül ez kínálta a legtöbb beállítási lehetőséget.

Kobo eBooks

A Readers Hub-ban található Kobo, illetve a Marketről letölthető Kobo között van érdemi különbség, ez azonban nem olyan lényeges dolgokban testesül meg, hogy teszem azt egyszerűen lehessen saját tartalommal etetni, hanem abban, hogy a felület az utóbbi esetben (Kobo saját olvasó) kicsit jobban ki van hegyezve a közösségi élményként való olvasásra. Ilyen például az, hogy az elolvasott könyvek számától, jellegétől függően plecsniket kapunk, amelyekkel a Facebook-oldalunkon büszkélkedhetünk. A közösségi integráció (idézetek, saját megjegyzések közzététele) egyébként újabban minden alkalmazásra, illetve a legtöbb dedikált eszközre is jellemző (lásd pl. Kindle, Nook). Tényleg jó az olvasást népszerűsíteni, pláne, ha jó könyvekről van szó.

Aldiko

Az Aldiko 2.0.1. verziója az aktuálisan letölthető. A korábbi változat minden előnyét megtartották: bár kizárólag az epub-ot támogatja (de azt akár ADE-vel támogatott kemény másolásvédelemmel is!), ezen túlmenően a felhasználóra bízza, hogy a formázást az eredeti (gyári) tartalom szerint vagy személyre szabva végezze. Így egy sallangoktól mentes, funkcionális olvasószoftvert kapunk, ami ráadásul különösebb nehézség nélkül teszi lehetővé saját tartalmak olvasását is. Az ingyenes és a fizetős változat közötti differencia hivatalos oldalról nem derül ki.

Amazon Kindle App

Mint eddig, semmi érdemi újdonság. A kizárólagos prc-támogatás természetesen alapértelmezett, az Amazon zárt rendszerétől mást elvárni elég nagy dőreség lenne. A könnyű kezelhetőséget és a beállítások széleskörűségét tekintve elmaradottabb, mint az Aldiko, többletként csupán a kiemelés, jegyzetelés lehetőségét nyújtja (az Aldiko csak megosztani tud, bár azt rengetegféle módon). Saját tartalommal kicsit körülményesen etethető, de egy egyszerű fájlkezelő alkalmazással ez megoldható.

FB Reader

A legutóbbi alkalommal elmulasztottam ennek a remek alkalmazásnak az alapos tesztelését. Ez a legismertebb olyan program, amely mindkét fő formátumot, a prc-t és az epub-ot is támogatja, bár ez utóbbi esetében a gyári formázásokat jórészt felülírja (pontosabban mi választhatunk betűméretet, betűtípust). Van progress bar, amelyen a fejezetek (címek) helyei látszanak, lehet keresni, van szótártámogatás, megosztás, és természetesen kezeli a könyvjelzőket is. Külön beállítható rajta számos lehetőség a háttérszíntől (sőt, tapétától!) elkezdve a hangerőgombbal való lapozás alternatíváiig. Saját tartalommal minden további nélkül feltölthető, bár ezzel (MEK-forrás) voltak összeomlási gondjaim. Ha valaki nem ragaszkodik kifejezetten az epub kifinomult megjelenítéséhez, akkor bátran ajánlom neki „mindentudó” olvasóként.

Továbbá

Természetesen az Android nagy előnye, hogy szabadon fejleszthető rá bármi, amire az ember csak vágyik, nyilván megfelelő hozzáértéssel. Akinek nem tetszettek az eddigi megoldások, csemegézzen bátran az itt elérhető több tucat olvasószoftver közül és tapasztalatait kedvére ossza meg vagy itt vagy a fórumon.

Olvashatóság általában

4,3 coll (majdnem 110 mm), nem 6 (152 mm), pláne nem 10 coll (254 mm). A méret itt éppúgy jelent korlátot, mint előnyt. Korlátot a választható betűméret tekintetében (vagy nagyon kevés szöveg van a kijelzőn vagy nagyon apró a betű), előnyt az egyszerű hordozhatóság, könnyű kezelhetőség, vagyis az egykezes használat tekintetében. A kijelző beltéri körülmények között – persze a sokszor hangsúlyozott jó beállítás mellett – tökéletesen olvasható, vakító (nyári) napsütésben látható, olvasható, és mivel számottevően kisebb, mint a Tab 7 collos kijelzője, a benne tükröződő fejünk pont akkora méretű homogén hátteret ad, ami szinte az egész kijelzőt betölti (a Tab esetén ezt felettébb nehéz volt optimális helyzetbe hozni). Akár mögöttünk van a nap (szinte a szemünkbe tükröződik a kijelzőről), akár szemben (szinte a szemünkbe süt), elfogadható, nyilván kompromisszumos olvasási élményt nyújt.

Tomboló ellenfényben. A délelőtti szokásos ISO 100, 1/250 mp f/8 fényben készült felvétel (ez a napsütésre javasolt kiindulási beállítás fényképezőgépeken) jól mutatja a teljes fényerős megjelenítés majdhogynem tökéletes olvashatóságát úgy is, hogy a fényképezőgépem és borotválatlan arcom tükröződik a kijelzőben. A fénykép csal, a szem pedig ügyes, a valóságban ennél is jobb egy kicsivel

Bajaim

Nem tudom levetkezni maximalizmusra való törekvésemet, ahogy azt az enyhén pikírt hangnemet sem, amely nem engedi elhallgattatni a gonosz kis ördögöt a fejemben, amely folyton hibákat és kivetnivalókat keres. 7 nap aktív használat után egyetlen számottevő hibával találkoztam: brutálisan gyorsan merül az akkumulátor. Ha csak a telefon van bekapcsolva automatikus háttérvilágítás mellett, és a készülék a szokásos BMV-n tapizós, aktívan telefonálós, sms-ezős, netezős használatban van, akkor a reggel 8-9 körüli indulás és a 17-18 óra körüli megérkezés közötti szűk 10 órában bizony riasztási határig (15%) merül az akksi, és ez esetben már hiába a háttérvilágítás csökkentése, a WiFi, a GPS kikapcsolása (ha egyáltalán be volt), illetve a Google és egyéb szinkronizálások letiltása, a vég erősen közeleg. Beltéri fényviszonyok között olvasva rajta szerintem nagyjából 6-7 óra lehet az üzemideje (nem volt időm és alkalmam letesztelni). A 4,3 coll és a duplamagos processzor itt bosszulja meg magát (igaz, a közel 3 éves HTC Touch Pro is hasonló készenléti időket produkál nagyjából azonos kapacitású akkumulátorral, jóval kisebb kijelzővel, jóval gyengébb processzorral, azonos használati szokások mellett).

Nagyon nagy bajom még, hogy vissza kellett vigyem.

Ezen a kevésbé jól sikerült felvételen gondoltam bemutatni, hogy teljes napsütésben, a kijelző árnyékolása nélkül mennyit lehet látni. A szem alkalmazkodóképességének hála (amely dinamikáját tekintve számottevően nagyobb, mint bármelyik konzumer CMOS vagy CCD érzékelő) az olvashatóság ennél azért jó egy fokkal jobb (mármint a szöveget valóban el lehet olvasni, és nem silabizálni kell). Ez itt a határ, a teljesen hátulról jövő fényben (a nap a fényképezőgép mellé tükröződött vissza a kijelzőről) elvétve olvas ép idegrendszerrel megáldott ember, de szükséghelyzetben mégis jól jöhet, hogy nem lehetetlen feladatra vállalkozunk egy ilyen helyzetben

Verdikt

Nyilvánvaló, hogy a dedikált eszközön való e-olvasás előnyei, lehetőségei jóval közelebb állnak a hagyományos könyvek élményéhez. Ezzel együtt mindazok, akiknek ezek a szempontok (napfényben való olvashatóság, rendkívül hosszú akkuidő, papírszerű megjelenítés, könyvméret stb.) kevésbé fontosak olyanokkal szemben, mint a többcélú felhasználhatóság vagy a tökéletes személyre szabhatóság, bőségesen megfelelhet a Samsung Galaxy S II olvasóeszközként. Meg telefonként, játékgépként, (mivel nem teszteltem, csak elvileg) multimédiás eszközként, ad-hoc kameraként vagy fényképezőgépként, internetes eszközként és általános levelezőként. Az ára? Mint minden újdonságnak és egyébként a piac felső szegmensében lévő technológiának, nem olcsó. 140-150 ezer forint körül van, bolttól függően, vagyis alig kevesebb, mint az iPhone 4 alapára. A nagy bíbornál akár 0 forintért elvihető, ha valaki hajlandó cégként aláírni kétszer két évet (előfizetés plusz díjcsomag), az ésszerű határ szerintem a 2 év hűség az előfizetésre 34 241 forint egyszeri költséggel plusz a részletfizetés 12 × 6250 forinttal. 2-3 év múlva ígyis-úgyis elavul (és várhatóan nagyjából tönkre is megy).

A felső szegmensből természetesen el lehet indulni lefelé. A kétmagos processzor helyett a sima, a 4,3 collos helyett a kicsit kisebb kijelző az árat is alaposan amortizálja, az Android pedig a 2.2 Froyoval is nagyjából korszerűnek, de mindenképp használhatónak tekinthető, pláne, ha valaki a telefon funkciókon kívül megelégszik csak az olvasással és pár egyszerűbb (nem 3D-s, nem csilivili) szoftver futtatásával (az Angry Birds ment a Galaxy Tab-on is). Szerencsére a választás lehetősége megvan.

Azért én az S II-t választanám. :-)

Sokszor felmerül a kérdés az olvasókban és a vásárlókban, meg persze az érdeklődőkben is, hogy az elektronikus könyvek világában, egy Kindle WiFi-vel a drót egyik végin és egy Microsoft Word-del a másikon, vajon mi szükség is van kiadókra.

Nokéremszépen. A könyvkiadás nem olyan, mint a bundáskenyér-sütés, hogy anyu vagy apu csinálta és utána a lurkó jó tizenévesen megcsinálja magának, mert bőven elégszer látta. Az Amazon tavaly bevezetett új üzleti modellje, tudniillik hogy a szerzők bizonyos feltételek teljesülése esetén az eladási ár 70 százalékát kapják meg cserébe a bolti megjelenésért az Amazon által lenyúlt 30 százalék ellenében, úgy fest, gyönyörű példát hozott arra, miért is van szükség a kiadóknál felhalmozott know-how-ra. Többek között.

Forrás: dunaujvaros.olx.hu

Az Index Reuters-re, mint forrásra hivatkozó cikke kivonatosan ugyan, de jól foglalja össze azt az új jelenséget, amely éppen erősen megkeseríti Bezos úr és csapata mindennapjait. A dolog lényege, hogy az új szabályozást kihasználva számos élelmes ember kezdett nagyipari könyvgyártásba, vagy saját kútfőből kézzel, vagy máshonnan összeollózva (esetleg ellopva), sőt, kifinomult technológiákkal, akár szoftveresen is. Az Amazon virtuális könyvespolcát elárasztó spamből persze sokan vásárolnak, ezzel a „szerző” bevételeit növelve és saját magukat a rossz minőségű tartalom miatt erősen elkedvetlenítve.

A dolog nem új keletű, bő fél éve tart a folyamat, amely mostanra odáig jutott, hogy az Amazon is alaposan elkezdett figyelni a beérkező tartalmakra. De nem csak ők, a jelenség a másik nagyot, a Barnes and Noble-t is érinti, és nem mentesülnek a problémák alól a kis forgalmazók sem.

Namost ez eddig a tengerentúl. Vagyunk itt mi, kis–szép hazánkban és epekedve várjuk végre a magyar nyelvű tartalmat. Ezt az erős igényt kielégíthetné egy olyan rendszer is, amely rövidre zárja az utat a felhasználók Kindle-je (vagy hasonló cucca) és a tisztelt szerző között egy félig vagy teljesen automatizált rendszerrel. Ennek két egyenes ági következménye lenne: az olcsó e-könyvek miatt a nagy kiadók nem tudnának értékesíteni (nem tudnak elég költséghatékonyak lenni, ezért magasabb áron adnák – igaz, a minőségi – tartalmat), másfelől pedig rengeteg magát írónak tartó ember dobná a piacra sokszor kétségbeejtően alacsony színvonalú műveit. Az eredmény egy katyvasz lenne – pont úgy, ahogy az Amazonnál is – amely az igényes felhasználók helyzetét nehezítené meg alaposan: nem tudja, hogy melyik jó könyv és melyik rossz. Vagyis melyiket érdemes megvennie és melyiket nem. Az ár kérdésére még kicsit visszatérve: a dömpingirodalom mondjuk 300 forintos árával kellene versenyre keljen a minőségi irodalom 1000-1500 forintos ára.

A minőségbiztosításhoz kapcsolódó know-how tipikusan a kiadóknál van meg (szerkesztők, korrektorok, lektorok stb.), és bár ez költségesebb megoldás, egyelőre az egyetlen, amelyik működőképesnek, működtethetőnek látszik. Alternatíva persze van, a Reuters cikkében is felvetik a közösségben rejlő erő lehetőségeit: ha valaki a közösségi oldalakat kihasználva aktívan szűri a tartalmat, nagyobb eséllyel jut igényes olvasmányhoz, mintha ezt nem tenné meg. Itthon ilyen pl. a moly.hu. Vagy: társadalmi munka. De itt ismét akadályba ütközünk: vajon ki az a hozzáértő, aki a szaktudását ingyen felajánlja, hogy könyvek armadáját ellenőrizze, osztályozza, minősítse, esetleg a szerkesztéséről, javításáról gondoskodjon. Oké, van ilyen működő modell, mégha nem is kifejezetten szerkesztési feladatokat lát el (már amennyiben már megjelent művek manufakturális digitalizálását végzi), és a legkevésbé sem szolgálja a szerzők első/másodlagos érdekeit (már amennyiben azon túl, hogy szeretnék, hogy sokan olvassák őket, valamiből kenyeret, tejet, lakbért és ruházkodást is fizetni szeretnének). Ja, és a legkevésbé sem tekinthető jogkövetőnek.

Hogy szükség van-e a kiadókra? A fentiek alapján egyelőre igen, ha nem is feltétlen azon a módon, ahogy sokuk ezt a fejébe vette. Az bizonyos, hogy tartalomszolgáltatásra, és lehetőleg minőségire szükség van. Persze, lehet jönni azzal, hogy „á, úgysem kell a rendes formázás, meg a nyelvhelyesség, meg és a helyesírási hibátlanság”, csakhogy sok ember – és az igazi papírkönyvbarátok túlnyomó többsége is ilyen – ezeket nemcsak hogy alapértelmezettnek veszi, hanem elvárja. És bizony keményen felháborodnak, ha egy könyvet néhány tucat oldal elolvasása után undorral félredobni kényszerülnek, mert vagy hitvány módon van megírva, vagy ronda és emiatt nehezen olvasható, vagy szimplán olvashatatlan a rengeteg hiba miatt.

Arany középút kellene, de hogy ez mi, arra csak sejtéseink vannak…

Szerintetek?

Nakéremszépen,

kicsit sem véletlen, hogy mostanság olyan sokat szerepel a Multimédiapláza a blogon, mert végtelen örömünkre sorban döntögetik a tabukat. Először az Adobe másolásvédelmét kukázták ki, (a féláras akció sajnos elég rövid volt, és nem fog hamar újra bekövetkezni) mostanra pedig konvertálták az összes letölthető címüket Kindle által olvasható formátumra. Nem is akárhogyan, minden errefelé elérhető lehetőséget kihasználták, pl. működik a fejezetenkénti lapozás is (legalábbis az általam tesztként letöltött kópiában). Az igazán kemények akár magán az olvasón böngészve vásárolhatnak a webáruházból, gép nélkül.

Remélem minden forgalmazó követni tudja ezeket a trendeket :-), mert ezek nem viccelnek. Ezek tényleg a jövőt építik.

Intro

Nem tudok elég hálás lenni a civil társadalomnak, a barátságos civileknek, akik alig vagy sehogyan nem ismernek, de mégis  időről időre rendelkezésre bocsátanak olyan vasakat, amiket nemhogy az országban, de még Európában is ritkán látni. Pedig, mint az alább következő méltatásból kiderül, időnként érdemes kicsit tágítani a horizontot.

Lehet egy collal több?

Történt pedig, hogy volt valaki, akit nem győzött meg a Kindle körül (szerintem méltán) kialakult lelkesedés, és valami jobbat, nagyobbat akart. A nagy szerencséjére van az Amazonon kívül játékos, aki ha már az áruházi részleggel nem tud pariban lenni, legalább a hardversoron megpróbál ráígérni az ügyeletes szupersztárra. Ez pedig a Sony.  (Ismerjük már őket, a blogtalálkozó óta tudjuk, hogy tulajdonosaikban, főleg a hölgyekben, hajlamosak erős addikciót kiváltani ;-)

A Sony igyekezett megtartani mindent, amit a Kindle-ben szeretünk, és megfejelték azzal, amit a Kindle-ből hiányolunk. Nézzük ezeket részletesen.

A legelső, ami szembeszökik, az a kijelző. Egy collal, nagyobb mint a Kindle, és arányaiban is más, mert 600x1024 pixel vár bennünket. De ami a legnagyobb dolog, hogy Pearl és érintőkijelző. Azaz végre sikerült egy gyors és kontrasztos felületen megoldani az érintésvezérlést, a "penabled" technológia hátrányai nélkül. Abből pedig számos dolog következik:

• lehet pl. rajzolni, érintéssel kiemelni, és érintéssel szót kijelölni a szótár számára
• nem kell hardveres billentyűzet, a kevés gépelnivaló, ami az olvasás mellé kell, megoldható "rajzolt" keyboarddal. Emiatt elvileg lehetne magyar is, de magyar layout sajnos még nincs
• "simogatva" lehet lapozni (ennek még az irányát is lehet konfigurálni), de pinch zoom még nincs
• Az érintésvezérlés jellegét tekintve rezisztívnek tűnik, pontos, működik stylussal (alapfelszerelés) és ujjal is, de a rezisztív réteg gyakorlatilag nem befolyásolja a kijelző minőségét, mert nincs is. Az érintőképernyő infraérzékelőkkel működik (Értsd: van olyan jó, mint a K3) (Kösz Atyaman, a linket is ;-)

Jelentős előrelépés még a memóriakezelés. Alapból 2 GB került az olvasóba, de SDHC kártyával és Memory Stickkel is lehet bővíteni. Az alap memóriából nagyjából fél gigát visz el a rendszer. Maga a "vas" fémhatású műanyagból van, ezért igen könnyű. Vannak azért gombok, a szokásos ki/bekapcson és hangerőszabályzón kívül néhány softkey, egy WiFi kapcsoló és egy reset-gomb.

OS

A felhasználói felület különleges és látványos. Sonyék persze nem erőltették az ékezetes népek elkápráztatását, ezért aztán a gyakorló PRS felhasználók jobban teszik, ha utána néznek boroda (porkupan) úr russzifikációs csomagjainak, ugyanis annak használatával már rendszerszinten felbukkanak a jó magyar karakterek, a könyvcímekben pl. A rendszerben teljesen meglepő dolgokat is lehet állítgatni, ilyen a kontraszt (ezt még érteni vélem)  és a fényerő. Ez utóbbi ugye, lévén nem háttérvilágított kijelzőről beszélünk, nettó matek a szürkeárnyalatokkal. Az olvasáshoz teljesen fölösleges, a képnézegetéshez esetleg jó lehet.

Vannak kis minialkalmazások, pl jegyzeteléshez-firkáláshoz, de ezek elég fapadosak, aki ilyentől jön lázba, az ne eInken keresse, ha jót akar.

Az anyagokat föltenni először nem volt triviális, bár egy Calibre (amit eredetileg a gyári Sony software lecserélésre írtak), simán manageli. Aki nem akar a Calibrével sem mókázni, az menjen egy sima állománykezelővel a \database\media\books alkönyvtárba, és másolja oda a könyveit. Azok hasonlóan kezelődnek, mint a Kindle-nél, lehet itt alkönyvtárazni, de a felületen a metaadatok (szerző - cím) alapján lesznek összerendezve, illetve collectionöket kell építeni.

Ugyanezért, amikor leválasztjuk az olvasót a gépről, van egy kis homokórázás, ahogy újraépül a metaadat-bázis.

Epub, csúcsra járatva

A Sonytól nem meglepő, hogy egy módosított Adobe parsert hasznát epub olvasására, (ezért szentségeltek a korai felhasználók, mert a módosítás nem tudta visszaadni a sorkizárást). Mostanra viszont beérett a dolog, mert az epub parser mindent, de tényleg mindent tud, amit a Kindle prc olvasója, meg még néhány extrát. Azaz:

• látszanak a beágyazott fontok
• látszanak a sorformázások (a sorkizárás is)
• látszanak a táblázatok
• tud akár két hasábot is, a fektetett lapképnél
• a lapszámokat nem a lapszélre írja, mint az összes Adobe parser, hanem szép kultúráltan a lap alján
• van sok integrált szótár (és picit egyszerűbb rábökni a keresett szóra, mint odagombolkozni), bár a nagygabe féle angol magyart még nem láttam rajta
• az annotáció valami parádés, van
  • kiemelés (highlight)
  • belefirkálás (notes)
  • könyvjelző (bookmark)
  • mindezeket lehet listázni
  • és radírozni
• elvileg még van valamilyen page sync szolgáltatás, de ezt nem tudtam ellenőrizni

Nincs ingyen ebéd

Sajnos a nirvánának ára van. Momentán 300 dollár, és a cikk írásakor még készlet sincs. A 950-est alapvetően az USA piacra szánták, mire idér, vámmal ÁFÁval túl van a 90.000 forinton. Az USA kötődés igaz a boltkapcsolatra is, a Sony Store se szereti a nem US polgárokat. A magyar karakterekkel, a fontbeágyazással illetve a russzifikáció után nincs nagy gond, csak a bevitelnél, a magyar layout ugyanis nincs még kidolgozva, az angolban és a cirillben meg kevés az ékezetes latin karakter.

Verdikt és utózöngék

Az árától és az elérhetőségétől (amiből persze a felhasználói tábor mérete is következik) eltekintve abszolút szerethető és vállalható olvasó. A nagy áttörés pedig legalább kételemű. Jó látni, hogy van már olyan vas ami meglépi, sőt átugorja a Kindle által lerakott mércét, úgy hogy közben két paradigmát is vált: epub és érintőképernyő. Van egy olyan érzésem, hogyha az Amazon fejleszteni akarja az eInk vonalát, a misztikus Amazon Tablet mellett, akkor valami hasonló irányba kell tapogatóznia, mint amit a PRS-950-es csinál. Kérdés persze, hogy mennyire akar követő lenni egy olyan piacon, ahol kifejezetten trendcsináló. A másik, hogy megéri-e ebbe az irányba fejleszteni, mert a 300 dolláros ár messze a kritikus 100-150 dolláros tartomány fölött van.

Addig pedig csöndesen irígylem azokat, akiknek ilyenje van :-)

Újra fejet kell hajtanunk a civil kurázsi előtt, ugyanis varics olvtárs annak rendje és módja szerint megtanította magyarul ezt a nagy népszerűségnek örvendő eszközt. A Kindle 3-nak a magyar szövegek visszaadásával eddig sem volt gondja, de az itt leírt lépéseket követve a felület kezeléséhez sem kell már nyelvtudás. Igencsak hasznos, ha egy ilyen, egyébként igen felhasználóbarát eszközt ajándékozunk az angol nyelvben nem annyira jártas családtagjainknak.

Kicsivel részletesebb leírás itt. A pirospont jár még Atyamannek és a Kindlevarázs blognak a tesztelésért, nekem meg egy fekete, amiért csak most posztolok. Mea culpa.

Köszönjük a műfaj nevében :-)

Van egy túlélőművész punk-polihisztor, Najmányi László, aki egy ideje ismét hazánkban él és alkot. Volt már könyve papíron (Theremin), és hamarosan megjelenik a Lovagok az éjszakából című munkája, ez utóbbi egyelőre csak elektronikusan.  A könyv jó és izgalmas (olvastam), az viszont még izgalmasabb, hogy a szerző maga fogja azt bemutatni, élőben, június 15-én szerdán, a Fogasházban.  (további részletek az eseményről itt)

A kiadó, (az Enciklopédia Kiadó) sajnos még nem nyitotta meg  elektronikus termeit (ahol az ismertetett kiadványokat megvehetnénk), de reméljük ez hamarosan változni fog.

Kedves olvtársak, mint azt jól látjátok, elkezdődött a blog migrációja a portálra. Fogalmam sincs még, hogy hogyan fog a dolog elsülni, ezért egy darabig mindkét blogon meglesz minden cikk. Ötleteket és más okosságokat is szivesen várok.

És mivel a fecskék többesszám, itt van még egy durranás a hétvégéről: igazi külföldi eredetű, prémium anyag a magyar ekönyv-piacon: Frank Schätzingtől a Limit. Vannak még problémák, az ár, a DRM, a zéró marketing (értsd egy jó tipp után is komoly guglizás kell, hogy megtaláljuk az anyagot), de lassan ott tartunk mint a magyar foci Irapuato óta folyamatosan: valami elkezdődött :-)

A egyéves (!!) Multimédiapláza a születésnapja, valamint a Könyvhét tiszteletére egy igen ütős kis akcióval készül: június 3. 0:00-tól június 5. 24:00-ig minden anyaguk, ami letölthető, de nem zene, féláron lesz kapható. Azaz egy limitált, és jó eséllyel nem ismétlődő ideig féláron lesznek

• az e-könyvek (amikről leugrott az Adobe DRM, viszont szinesek lettek a borítóik )
• a hangoskönyvek (Sinkó László for prezident :-)
• a térképek
• a multimédiás tartalmak

Szóval olvtársak, érdemes előre átböngészni a címeket, regisztrálni, felhúzni a vekkert, és imádkozni, hogy ne rogyjanak meg a szerverek meg a routerek a rohamtól :-)

Aki pedig, khmm, szeretne bűnbocsánatot nyerni holmi túlzásba vitt warezolásért, és megvenné/kifizetné az eredetit, az ennél jobb áron nem teheti. Ha értitek, mire gondolok.