Mondá vala Pósalaky bácsi Móricz múlhatatlan érdemű regényében. Most rajtunk a sor, „fogyasztókon”, hogy megugorjuk a keresztény kultúrkör legjelentősebb ünnepéből a fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepévé átvedlett vesszőfutást. [Még ha nem is szükségszerűen abban az értelemben, ahogy ez a regényben elhangzik.] Az alábbi posztban, immár tradicionálisan, ismét górcső alá vesszük a magyarországi helyzetet, már ami az e-könyv-olvasást illeti.

Forrás: www.travelpics.fr

Eszközvásárlás

Örömmel tapasztaltuk, hogy az elmúlt 12 hónap több kellemes meglepetést és pár igazán pezsdítő újdonságot hozott, miközben rossz híreken annyira nem kellett szomorkodnunk (részletesen majd a december 31-i posztban). A legnagyobb fejlődés a dedikált olvasóeszközök terén volt tapasztalható. Az eszközök száma óvatos becsléssel is megduplázódott, az árolló is számottevően szélesebbre nyílt, a web útvesztőiből lassan-lassan a fogyasztói társadalom templomaiba szivárognak az elektronikus olvasás kultúrájának kultikus eszközei. E-könyv-olvasót (és nem e-book-readert, pláne nem e-könyv-readert) szinte minden nagyáruházban kapni, a számítás- és híradástechnikai szakboltok mellett a műszaki kis- és nagyáruházak polcain is egyre gyakrabban találkozunk nemcsak mondvacsinált, hanem valódi, e-papíros olvasóeszközökkel.

A vásárlási tanácsok az elmúlt hónapokban nem szorultak érdemi frissítésre, ezért csupán a választék bemutatásával és egy rövid aktualizáló szakasszal emlékezünk meg a kemény oldalról.

Nem mind arany, ami fénylik!

Az e-könyv-olvasó eszköz, mint olyan, céleszköz. Sok mindenre írják rá, meglovagolva a most tarajosodó hullámot, azonban ezek közül számos eszköz fog – nem kizárólag olcsósága vagy esetleg hitvány gyártási minősége miatt – inkább sok kellemetlen percet, emiatt csalódást okozni, mint az olvasás örömével megjutalmazni az új tulajdonost. A fent hivatkozott posztban leírtakon túl két fontos dolgot kell figyelembe venni, egyrészt azt, hogy az ideális e-könyv-olvasó berendezés nem TFT, hanem e-papíros kijelzővel van felszerelve. Ez biztosítja a hosszú akkuidőt, az optimális, könyvhöz hasonlatos olvasási élményt. Kivétel az „átmenetet” képező technológiák, például a SiPix vagy a PixelQi fantázianevű kijelzők. Ezek még a „jó” kategóriába tartoznak, azzal együtt is, hogy „szüleik” előnyeit nem hozzák maradéktalanul, ugyanakkor hátrányaikból örököltek egy keveset. A másik fontos szempont, hogy egy ideális e-könyv-olvasó berendezés elsősorban, még inkább kizárólag olvasásra jó. Ugyanakkor a sokfunkciós, pláne zene-, esetleg filmlejátszásra is alkalmas eszközök a klasszikus „négyévszakos” gumi mintájára igazán semmire sem alkalmasak. Az alacsonyabb árfekvésű, 20 ezer forint körüli, esetleg ennél is olcsóbb eszközök kifejezetten ezt a nem ajánlott kategóriát képviselik. Vásárlás előtt ezeket mindenképp alaposan vizsgálják meg testközelből, ne bízzanak sem az értékesítő, sem a jót akaró barát tanácsaiban, saját tartalommal, „kézzelfogható” tapasztalattal gazdagodva hozzanak döntést!

Választék

Az eszközválasztékkal kapcsolatban nehéz naprakész adatokkal szolgálni, ezért nem is törekszünk rá. A „neves” gyártók közül a Koobe, az Iriver, a PocketBook, az Icarus és az Onyx erős magyarországi képviselettel büszkélkedhet. Sem a támogatás, sem a kézzelfoghatóság tekintetében nincs okunk panaszra. A Sony sajnos hivatalosan nem képviselteti magát (ezért is csak ritkásan kapható az új T1 széria). Az olvasóeszközök koronázatlan királya(i), a Kindle-széria azonban – teljesen hivatalos formában – csak internetről, közvetlenül az amerikai forgalmazótól rendelhető, bár néhány élelmes magyar vállalkozás kisipari importmódszerekkel a hazai kiskereskedelmi forgalomban is elérhetővé teszi. Fontos tudni, hogy ezeknél a magyar jogszabályok által előírt jótállás csak felettébb nehezen érvényesíthető, tekintve, hogy az Amazon egyébként is inkább a csere egyszerűbb és ügyfélbarátabb megoldásához folyamodik, mint a szervizeléshez. Nem közvetlen (saját) rendelésnél ez kicsit körülményesebb lehet. A Kobo ígéretével ellentétben még nem ért ide (Németországban kapni legközelebb), a Barnes and Noble változatlanul csak az amerikai kontinensre szállítja a Nookokat, így aki ilyet szeretne, annak előbb meg kell keresnie az amerikai nagybácsi elérhetőségét. Az Irex időközben csődbe ment, a ’txtr Reader is a múlté már.

Használtcikkpiac

Bizony, kezd ez is aktuálissá válni. A blog hasábjain is, de a kapcsolódó fórumban is van adok-veszek rovat, amit megfelelő eszközökért érdemes kutatni. Az online aukciós házak is kínálnak ilyen eszközöket szép számmal, sajnos sokszor – „jó” magyar szokás szerint – sokkal drágábban, mint az reális lenne (kedvencem az a használt Kindle WiFi volt, amely 68 ezer forintért volt fent a Vaterán akkor, amikor közvetlenül rendelve nagyjából 38-39 ezer forintért a vásárlónál volt a vadonatúj darab.

Az e-ink technológia viszonylag új, ezért hosszútávú minőségtartásáról nincsenek megbízható adatok. Mindazonáltal tény, hogy az első generációs, lassan 4 éves Kindle-ök még vígan működnek. A kijelző és a hardver (processzor) itt tehát nem szűk keresztmetszet. Fentiek alapján elmondható, hogy ha egy eszköz külsőre egyben van, bekapcsolva pedig működik (és a működés az összes gomb teljes funkcionalitására vonatkozik), bátran megvehető, a meghibásodás valószínűsége nem nagyobb, mintha a készülék újkorától a mi birtokunkban lett volna.

Tartalompiac

Az eszközök térhódítása mellett végre szemmel látható fejlődés tapasztalható a tartalomszolgáltatók oldalán is. Szerencsére. Sorra jelennek meg az új boltok, a régiek egyike-másika pedig elindult abba az irányba, amelynek végén mi, a blog szerzői a kánaánt véljük felderengeni. Tej és méz persze nem lesz, azonban formátum- és platformfüggetlen tartalom (vagyis mobi/prc és epub egyidőben), továbbá egyre puhuló tartalomvédelem viszont igen. Az újonnan piacra lépő vállalkozások egy jelentős része már nem is bíbelődik ezzel, anyagi kereteiken belül igyekeznek a legnagyobb számú és a lehető legjobb minőségű tartalmat piacra dobni. Az egyetlen, de egyre inkább csökkenő gond az ár kérdése. A 2500-2900 forintos (szépirodalomi) e-könyvek vására szerencsére leáldozóban van, a 2000 forint alatti, kortárs minőségi irodalomé viszont hovatovább futótűzként terjed.

Persze osztatlan örömre nincs okunk. A választék változatlanul nagyon szűkös, mind a magyar, mind a nemzetközi kortárs irodalom sikercímei hiányoznak (ennek több oka is van, amely nem e cikk témája). A fejlődés lassú, de biztató (remélhetőleg átütő lesz a Multimédiapláza kezdeményezése). A vásárlás változatlanul nehézkes, az Amazon-féle egyszerűség (bolt az eszközben) eddig egyetlen helyen sem hozott átütő sikert, azzal együtt, hogy bolti alkalmazások (elsősorban iPhone és Android rendszerekre) már vannak, illetve néhány cég saját platformmal jelentkezett. Ez a hiányosság belátható időn belül nem lesz megoldva: ehhez egy központosított vagy kvázi-központosított forgalmazási rendszeren kívül a piacot kiszolgálni hivatott gyártók/forgalmazók határozott összefogására lenne szükség, amelyre eddig még csak kósza kezdeményezéseket láttunk. Hogy melyik modell lesz a nyerő, egyelőre nehéz megmondani, ötleteink persze nekünk is vannak, kár, hogy sokan egyáltalán nem, vagy csak nagyon ímmel-ámmal hallgatnak ránk. (Pedig az ötleteink jelentős részének gyakorlati működőképességéről, vagyis jövedelmezőségéről már vannak pozitív gyakorlati tapasztalatok.)

Persze könyvet nemcsak vásárolni lehet, hanem másolni is. Ez esetben sajnos oda a kényelem, oda a gyorsaság és oda a biztos minőséghez kötődő jó érzés (vagyis a kétely hiánya, hogy vajon oldalanként, bekezdésenként vagy soronként találunk-e a könyvben olvashatatlan szavakat). Sajnos azt kell írjam (így, egy év után is), hogy a magyar e-könyv-robbanás legnagyobb kerékkötői (részben vagy egészben, ez tulajdonképpen lényegtelen) maguk a tartalomszolgáltatók, a kiadási jogok gazdái.

Utószó, avagy a műszaki tudományok útvesztőiben

A zárszó előtt fontosnak gondolok megosztani pár vásárlást támogató javaslatot, már ami a specifikációkat, műszaki tartalmat illeti. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb általános érvényű tanácsom, hogy kizárólag a tudásra, specifikációkra szorítkozva senki se válasszon eszközt, ezt mindenképp egészítse ki személyes megtapasztalással (boltban, ismerősnél)! Most nézzük, mit tudhat egy e-könyv-olvasó eszköz, és ez mit jelent a gyakorlatban.

Kijelző: a mostani legjobb e-papíros technológia az e-ink Pearl. Kontrasztban és oldalfrissítésben is veri a korábbi Vizplex fantázianevű modellt, ráadásul a jelek szerint valamivel olcsóbb is (másképpen a Pearl kijelzős eszközök nem drágábbak a Vizplex kijelzősöknél).

mp3 lejátszás: szerintem felesleges funkció, az akku lemerüléséért alaposan felel, ha e nélkül 1 hónapot bír a készülék, folyamatos zenelejátszással 4-6 óra alatt lemerül.

videomegjelenítés: csak tft-s berendezésnél van, ami egyrészt kevésbé jó olvasóeszköznek (lásd korábban), másrészt a zenelejátszáshoz hasonlatosan gyorsan meríti az akkut.

Érintés/nyomásérzékenység. Négy formája ismert, a rezisztív (nyomni kell), a kapacitív (elég simogatni), az induktív (toll kell hozzá) és az infravörös (ezt is elég simogatni). A rezisztív működik kézzel, tollal, kesztyűben, bármiben. Hátránya, hogy rontja a kijelző kontrasztját és rendszerint csillog(óbb, mint ugyanaz a kijelző érintésérzékenység nélkül). A kapacitív nagyon kényelmes, nem igényel nyomást, ellenben sem tollal, sem kesztyűben nem működik (a bőr elektromos vezetőképességét, elektropotenciálját használja). Cserébe a technológia kivitelezhető úgy is, hogy a kijelző ne csillogjon, így ne rontsa a megjelenítés minőségét. Az induktív rendszerű kizárólag tollal működik (Wacom-érintőképernyő), a kijelzés minőségét nem befolyásolja, viszont drága. Az infravörös technológia az optikai egerekhez hasonló elven működik, kielégítő pontosságú, a kijelzés minőségét nem befolyásolja, viszont a technológia miatt a kijelző kávája viszonylag mély, ezért árnyékot vethet, nem utolsó sorban pedig sokat fogyaszt. Az új Kindle Touch és a Sony-k jellemzően ezt alkalmazzák. Elvileg működik kesztyűben is.

Memóriakártya: elvben szükségtelen kiegészítő, felettébb ritka az a könyvtár, ami nem fér el a berendezés saját 2-4 GB-os memóriájában.

Processzor: bár elvileg nincs rá komoly szükség, ugyanakkor különösen a keresésnél, illetve nagyobb pdf-fájlok megjelenítésénél hasznos, ha erős. Kétmagost ne várjunk, de 400 MHz alatt azért kompromisszumos.

Kiegészítők: Egy jó tok elengedhetetlen, hogy védje a készüléket (a sérülések java kijelzőtörés), mindegy, hogy a gyártók saját tokjait vagy utángyártottakat választunk. Az olvasási szokások függvényében a felcsiptethető lámpa praktikus kiegészítő lehet. Akinek borzasztó nagy könyvtára van, memóriakártyával bővíthet (már ha lehet, ugye). Viszont egy dolognak nem látom értelmét, és ez a hálózati töltő: a berendezések nagyon alacsony fogyasztása miatt elég őket 3-4 hetente egy PC-re dugni a gyári USB-kábellel, és ez bőven elég ahhoz, hogy jól működjenek (bár kivételek azért vannak). (Gukkernek köszönöm az ötleteket!)

Tanács

Érdemes-e most e-könyv-olvasó eszközt vásárolni? Azzal a feltétellel, hogy valaki alaposan utánajárt e blog elolvasásra ajánlott szakaszaiban, és megértette, hogy mit akar – magának vagy szerettének ajándékba –, a válasz határozott igen. Lesz-e rajta mit olvasnia? Ha boltban vagy könyvtárakban már talált magának tetszőt, akkor biztosan, ha még nem, akkor az internet szürkébb zugaiban járatos ismeretség kihasználásával és kis barkácsolással majd lesz, aztán idővel majd a tartalompiac „utoléri”. Lesz-e olyan kényelem, mint az USA lakosainak a Kindle-lel? Egyelőre nem – bár ehhez az eszköz és szórványosan a tartalom is meglenne, az elhatározás, az összefogás és a tőke egyelőre hiányzik. Pedig ez egy egészen jó kis kánaán lenne...

És még egy: ha másnak veszik, bátran kérdezzék meg, hogy milyet vegyenek! Abból baj nem lehet. ;-)