E-könyv olvasók

A múlt héten előkerült megint az örök toposz, hogy az e-könyv majd jól megöli a papírt. Szerintem ez a téma végletesen szűklátókörű leegyszerűsítése, és nem is igazán konstruktív. Kezdve azzal, hogy ez így nem igaz, mert szerintem pl. nem holnap fogja kiszorítani a villany az analógot (bár szeretném ;-), és nem is teljesen.

A könyvkiadást szorongató rémek szerintem egészen máshonnan jönnek, és az e-könyvek egyszerűen jobb alternatívát jelentenek ezen a fronton. Nézzük ezt részletesen.

1. A hagyományos könyvek túl drágák lettek

Már nem úgy működünk, a válság óta meg főleg nem, hogy besétálunk egy könyvesboltba, és ami megtetszik, (amik megtetszenek (!)), az megvesszük. Nem nem. A konzervatívabbak átnézik az online boltok listáját, hogy hol kapnak jobb árat, "hol akciós", az adott cím, a "progresszívebbek" nem lacafacáznak, fejest ugranak az alternatív forrásokba, és azt nézik, honnan, milyen minőségben tudják azt letölteni, ingyen. Igen, ez így megy.

Kivétel persze van, a szélsőségesen leárazott, aluljárókban terjesztett zúzás előtti dolgok ötszáz forintja még befér az impulzusvásárlásba, meg az antikváriumok is, esetleg.

(a fotó innen származik)

2. Sok lehetőség van a tájékozódásra

Alapból jól választok, de egyszer-egyszer belefutottam már ordenáré könyvekbe, amikről sajnos csak a "pénztártól való távozás után" derült ki, hogy olvashatatlanok. Azóta csakis tiszta forrásból, de utánanézek, mire is készülök pénzt kiadni. Nem kizárólag, de Moly.hu, endless.hu, goodreads, és természetesen a Hármas Könyvelés. Legtöbbször gép előtt ülök, amikor meghozom a "beruházási döntést", és onnan azért ezerszer egyszerűbb, és a legtöbbször olcsóbb is belépni egy webshopba, mint lerombolni egy plázaboltba.

Tavaly, a könyfesztiválon hallottam egy előadáson, hogy a népek nem hajlandók, csak egy online könyvkereskedésnél rákeresni a megkívánt könyvre. Kinek a bookline, kinek az Alexandra ugye, csak semmi átkattintás. Kíváncsi vagyok, idén mit fognak ugyanerre mondani.

Lehet, hogy extrém madár vagyok, de én bizony megnézem a kiadói webboltokat is, előfordult már, hogy jobb kondíciókat találtam ott, pl. volt készlet, alacsonyabb volt az ár, volt személyes átvétel. 

3. Ár vs. gyorsaság

Ha már kialakult, hogy mit akarok olvasni, és honnan akarok hozzájutni, jöhet a versenyfutás a stopperrel, hogy hogyan jutok hozzá. Várni senki sem szeret. És itt jön képbe az Amazon és a Kindle. Azért (is) volt elsöprő sikerű ez a kombináció, mert még ha nem is mindig a Kindle edition a legkedvezőbb árú (bár akciók mindig vannak itt is), jellemzően a mass market paperback olcsóbb, (szállítás nélkül), viszont az elektronikus változat tényleg elérhető másodpercek alatt.

Összegezve

Nem a papírkiadás haldoklik a maga teljességében, hanem hogy - hasonlóan a zenepiachoz - erősen átrendeződőben vannak (a gyártási folyamatok mellett) a fogyasztási szokásaink, leginkább az árazás, a címszám, és a háttérinformációk elérhetősége okán. És ennek lesznek az áldozatai a belvárosi könyváruházak: kinek van ideje odamenni, pénze teljes áron vásárolni?

Talán nem véletlen, hogy még az átkosból örökölt nagykerek rendszeréből olyan szép szeletet tudott kihasítani magának a Bookline, és ha nem is az Amazon eleganciájával és hatékonyságával, de terjeszkedik szépen, lásd shopline.hu. Kicsit azért előremutatóbbnak gondolom ezt a stratégiát, mint az Alexandra nyitását a borok felé.

Ugyenezen logikát követve, - amit már bizonyítva láthatunk épp az Amazon által - az elektronikus könyvek nem okozói a klasszikus könyvesboltok hanyatlásának, azok hanyatlanának nélkülük is szépen, hanem egy lehetséges menekülés útvonal a könyvkészítéssel-könyvkiadással foglalkozóknak. Persze ameddig ilyen mostohán bánnak vele, nem csoda, hogy sok az anomália.

Azt se felejtsük el, hogy hátra van még a "kicsik harca a nagyokkal", amik  bizonyos szinteken azért most is folynak: független kiadók vs. nagy terjesztőláncok. Ebben az összecsapásban is érdekes szerepe lehet az elektonikus kiadásnak.

Ajánlott olvasmány (Komavary nyomán): http://www.stevenpressfield.com/2012/03/deja-vu-all-over-again/

Megszűnt az nem USA vevők büntetőárazása az Amazonnál, legalábbis a "kisregényeknél", (a.k.a. Kindle Singles). Ezek többsége ugyan non-fiction, de azért egy jó irányt jelent. Mintha a többi könyvnél is valami áresést vélnék fölfedezni, de nem vagyok benne biztos. A trend mindenesetre bíztató. Talán nem véletlen, hogy ameddig a keményfedeles és paperback eladások kicsit, a mass market paperback nagyot zuhannak az elmúlt években, az elektronikus változatok piaca, legalábbis odaát valami döbbenetes dinamikával  nő.

Az ártippért köszönet KTamásnak, a piaci trendről a Hármas Könyvelés tudósított.

Anno a fórumon Atyaman járta körbe először a Bookgem témát, amiből én is sürgősen beszereztem egyet. A dolog abszolút platform-semleges, rakható papírkönyv alá (szakácskönyv a konyhában pl.), remek a Kindle-höz, vagy bármilyen olvasóhoz, de a tabletek alá sem utolsó (főzés után iPad mozi a konyhában ;-).

Ami miatt viszont most ez előkerült, hogy régi barátunk, a Koobe.hu megoldotta a magyar képviseletet, így aki nem akar ebay-ezni, az nyugodtan bemehet némi készpénzzel a bemutatótermbe, vagy rendelheti az interneten, és máris meglepheti magát vagy szeretteit. Akár nőnapra is ;-)

Amúgy is érdemes Koobe-ékhez bekukucskálni, mert van sok újdonság. Van például Neoprene huzat e-könyv olvasókra és tabletekre, 500 forintokért, háborús esetre, vagy ameddig a végleges megjön/elkészül teljesen jó mondás. Miközben a régi klasszikus a Koobe Junior ára becsúszott 28.000 Ft alá (!!), sőt még fehér is akad, ha jó helyen keressük, érkeztek izgalmas új vasak is. A legérdekesebbnek talán az Onyx új érintős/Pearlös olvasója, az i62, és az új nagytáblások: az M90, és a Koobe Jumbo SIPIX utáni  kiadása. Ezekről igyekszünk majd részletesen is beszámolni.

Intro

Teljesen meghökkentő volt visszaolvasni, hogy akár egy-két éve is milyen technológiák voltak elérhetőek ebben a témakörben. Jelen írásnak az adja az aktualitását, hogy hónapok óta van szerencsém párhuzamosan használni két eszközt, amik igenis történelmet csináltak a saját ligájukban.

A kék sarokban mi más szerepelne, mint egy Kindle 3 WiFi, (Kindle Keyboard WiFi), sajnos már megszűnőben lévő termék. Elévülhetetlen érdeme, hogy ez volt az első eInkes olvasó, ami egyrészt döbbenetesen jó áron jött, másrészt parádés minőségű és funkcionalitású, ahhoz képest, hogy "csak" olvasni jó. Nagyon sok felhasználót nyert meg ez az eszköz a villanyon olvasásnak, nem véletlenül.

A piros sarokban pedig egy iPad 1, a minimálkonfiggal. 16GB memória, csak WiFi, 3G nélkül. Ez se mai csirke, a beszéljukmac megfelelő fórumain egész jó árú példányokra lehet bukkanni. Ha végre kijön az iPad3, gondolom ez a helyzet csak fokozódni fog.

Általánosságok

Ha szigorúan a specifikációkból indulunk ki, akkor könnyen futhatunk rossz vágányokra, illetve vonhatunk le hibás következtetéseket. Pl. mindkét eszközben van WiFi és böngésző. Akkor mindkettő alkalmas lenne böngészésre? Hát, a Kindle szerintem csak háborús esetben. Hasonlóan rossz következtetés, hogy mindkét eszköz hordozható. Specifikációszinten persze igen, de egy iPad egyszerűen túl nehéz ahhoz, hogy mindenhova magunkkal vigyük, míg egy Kindle esetén ez a probléma már a K3 esetében sem merült föl, a K4 meg ilyen szempontból maga a hordozhatósági nirvána.

Igaz viszont, hogy mindkettő nagyon alkalmas az olvasásra. Csak nem ugyanarra, és nem ugyanúgy.

A régi iskola

Azoknak, akik már ismerik, ez közhelyes, de  Kindle a hagyományos olvasást támogatja, a legmesszebbmenőkig: ha az anyag normálisan elő van készítve, és nincs benne sok lapképi csavar, akkor a hagyományos, belefeledkezős egykezes olvasás teljesen jól működik. Ez az olvasás inkább a rekreációra jó, a könyvvel mint kultúreszközzel gyakorlatilag csereszabatos, csak szerintem többet tud annál, viszont nem bontja meg a klasszikus lineáris olvasásélményt. Alap. Kellő mennyiségű külső fény kell hozzá, meg egy csipetnyi nyugi, és kész. 

Vannak kísérletek, pl. Szkifi  és Zlc poszt-forwarderei, vagy BigPapa Calibre-recipe-je, amelyek abba az irányba nyitnának, amik nem az előregyártott és optimalizált tartalmakat csatornáznak az olvasóra, általában valamilyen automata formázást alkalmazva, de ezek sajnos nem az igaziak. A céljuknak megfelelnek, sőt, inkább csak a tartalmi és a fogyasztási profil tűnik nekem kicsit idegennek. Példának okáért hetekig nem kapcsolom be a WiFit, aztán amikor mégis, tonnaszám dőlnek be a feltorlódott cikkek, amiket viszont elég nagy meló szétszortírozni. Azaz ezek a megoldások (van Chrome oldalforwardoló plugin is), inkább a kísérleti kategóriába tartoznak, és kicsit a fából vaskarika esetei. Pont a forwardolt cikkeknél és oldalaknál kezd el hiányozni, hogy továbbkattintsak, böngészni kezdjek háttéranyagok után, ne adj isten kommenteljek. És ez már fájdalmasan nehézkes a Kindle-n, erre nem az igazi.

Ugyancsak fontos megjegyezni, hogy bár specifikációszinten a Kindle alkalmas pdf visszaadásra, natívan is, azt azért látni kell, hogyha a pdf nem 800x600 pixelre volt optimalizálva, hanem mondjuk A4-re, akkor azt olvasgatni nem lesz komfortos. Az egyébként létező és működő zoom és pan&scan ellenére sem. Egy-egy lapra ránézni még elmegy valahogy, de folyamatosan olvasni olyan pdf-et, amit nagyítgatni kell, na az fájdalmas.

Ezzel együtt a Kindle - szerintem - ideális, és közel tökéletes a "hagyományos" olvasásra. Komolyan mondom, hogy a papírkönyv lapozási sebessége a legtöbbször elmarad a Kindle-től, és most már kifejezetten zavar, hogy meseolvasás közben megakadok, ha papírból olvasok a gyerkőnek. Az egyetlen, amivel botlásra tudtam bírni szegény olvasómat, az annotálás mértéktelen használata volt, na olyankor néha előkerült a homokóra.

Egész pályás letámadás

Az iPad, amiből, ha lehet hinni a pletykáknak, mindjárt itt a következő generáció, teljesen más közelítést alkalmaz. Először is megnyitja az összes szóba jöhető formátumot, prct, epubot és pdf-et. Nem egyenszilárdságú a dolog, az epubot pl. kifejezetten lassan kezeli (iBooks), cserébe fölülvágja a betűkészleteket a sajátjával. Ellenben a Goodreader valami parádésan használja a pdf-et. Nem csak hogy száguldozni lehet előre és hátra egy referenciakönyvben, de szénné annotálhatjuk, firkálhatjuk, stb., továbbá minden létező és létezhetetlen módon be lehet csempészni az alkalmazás alá az olvasnivalót, ami amúgy iOS esetén távolról sem triviális. Azaz ha pdf, akkor iPad. (Most még. Ha kijön az Amazon 10"-os tabletje, és innen is elérhető lesz, az pont ezen a területen nyithat új frontot)

Hosszasan, folyamatosan és elmélyülve nem olvasnám, leginkább az iBooks brutális élsimítása miatt. Ebben az eddigi két verzió gyakorlatilag megegyezett kijelzőminőségben, talán most az új deszka javít ezen.

Ellenben a csapongó, ide-oda száguldó, képmérettel játszadozó olvasásra teljesen alkalmas. És lássuk be, ez az olvasási minta nem más, mint a jó öreg böngészés. Wikipédia-kalandozásra, google-maps turkálásra, imdb-faggatásra teljesen komfortos. És van egy raklap magazin a National Geographictól a HVG-ig, ami kifejezetten igényesen, használhatóan van megcsinálva. Persze nincs öröm üröm nélkül, elég vérlázítónak tartom, hogy az amúgy ma is teljesen vállalható minőségű és teljesítményű hardverrel nem sikerült megoldani a flash megjelenítést. Ettől pedig hol szép lyukakat látunk a weboldalakon, néha pedig egyszerűen kifekszik a böngésző.

Összegezve, a professzionális (értsd: nagy sebességű, nagy dinamikájú, de nem feltétlenül elmélyült) olvasásra, a magazinfogyasztásra és a nettó böngészésre (valami kis interakcióval) az iPad teljesen alkalmas és komfortos.

Extra: vannak app jellegű könyvek, amik aztán a végletekig elmennek a tartalom tálalásában: pl. válaszható hogy férfi- vagy női hang olvassa föl. Ezeket pedig azok a kisgyerek is tudják borzasztóan élvezni, akik sem nyomtatott irodalommal, se számítógépekkel nem élnek még. 

Verdikt

Mindkét olvasóplatform nagyon jól fed le bizonyos olvasási igényeket és elvárásokat, de nem csereszabatosan. Ha erőltetjük, akkor persze rá lehet venni mindkettőt mindenre, de csak jelentős kompromisszumokkal. De miért is kéne csak az egyik mellett elköteleződni? Azért mert valaki könyveket olvas elsősorban, nem nézegethet szines magazinokat? Vagy fordítva?

Szerintem abszolút nem sznobság, ellenben teljesen védhető és támogatható, hogy mindkét típusú olvasóplatformból legyen a háztartásban: eInkes is és valamilyen jobb tablet is. Nem ugyanarra jók, nem ugyanarra valók. És szerintem sokkal hasznosabbak és értékesebbek, mint egy gigacsiga házimozi-rendszer, valami galaktikus plazmatévével. 

Bizonyára emlékeztek egy november elején írt beharangozóra, amelyben az akkor újnak számító kiadóról és friss e-könyveiről számoltam be. Azóta némi víz meg jég is lezajlott a Dunán, így egy hirtelen ötlettől vezérelve most megnéznék, hogy mennyire működik kis hazánkban az „instant get”: minden e-könyv árát lefelezték.

Namost, az alapelgondolás jó, megpróbálok erősen hatni rájuk is, meg a forgalmazó(ik)ra is, hogy az Adobe-féle rémálom DRM-et mellőzzék, továbbá ha egy mód van rá, legyen prc is. Merthogy készen van, „tudom”.

Szerintem vásároljatok. ;-)

"Első" (tetszőleges troll egy tetszőleges Tékozló Homár  poszt alatt)

Intro

A félreértések elkerülése végett nem óhajtom vindikálni a nagyságot, amivel államunk és pártjaink vezetői értékelik a mögöttünk és az előttünk álló évet, de talán nem haszontalan összefoglalni, mi is történt a magyar e-könyv piacon, és hogy mire számítok az idén. Az építő észrevételeket előre is köszönöm.

Csak az érdekesség kedvéért, volt már hasonló tematikájú poszt 2010-ben és 2011-ben is :-), érdemes őket újraolvasni, a technológiaközeli összefoglalóért pedig tessék átfutni Professzore szilveszteri posztját.

2011

Kezdjük az eredményekkel. Nézetem szerint a legfontosabb áttörés az volt, hogy a gyakorlatban is kiderült, a kemény DRM használata gyakorlatilag egyenlő az öngyilkossággal. Elméletileg korábban is ezt állítottuk, de most számokkal is igazolhatóvá vált. És az antitézis is megáll: a puha DRM-mel operáló boltok sem az eszetlen másolókat etetik. Ennek megfelelően, a 2010-es Galaktikás/SFportalos trendet folytatva akik komolyan gondolták elengedték, vagy föl sem vették a kemény DRM-et. A zászlóshajó a Multimédiapláza, de jön mögötte a Fapadoskönyv, az AdamoBooks és a Typotex is. Akik nem álltak be ebbe a sorba, pl. az ekönyv.hu azok megnézhették az eladási adataikat.

A második, hasonló jelentőségű áttörés a mobi/prc formátumnak (amit errefelé csak "puhán" lehet védeni) a térnyerése. Ebben is a két SF forgalmazó járt az élen, őket követték a többiek. Ez a vonal nem annyira magától értetődő, mint kemény DRM elhagyása, ezért nem is olyan sebességű, de mindenképpen ebbe az irányba fejlődünk. Ami főleg annak a ténynek a fényében örvendetes, hogy az év végi felmérésünk fényében 10 villanyon olvasó felhasználóból 8 Kindle-t használ. És jobb, ha az eszközükre optimalizált tartalmat vásárolhatnak, mintha otthon kéne az epubot valahogy átfordítani.

Azt is az eredmények közé sorolom, hogy egyre több kiadó kezdett el közeledni az elektronikus kiadás felé. Jöttek abszolút szakmán belüliek, mint pl. az Agave, de kívüliek is, mint a Tarandus. Végre elindult a polc.hu a Sanoma szineiben. És számos olyan társaság és kiadó volt, aki legalább elindult egy-két alkalmi kiadvánnyal, vagy célzott megkereséssel ebbe az irányba, remélem az ő anyagaik is hamarosan elérhetőek lesznek a nagyközönség számára.

A harmadik nagy eredmény, hogy civil szféra ereje megőrzése mellett újabb és újabb területekre tűzi ki az zászlót. Blogunk is ennek a megtestesülése, de már a Kindlevarázs is a születésnapját ünnepelhette, kedvenc műsorunk pedig továbbra is a Hármas könyvelés.

Végül pedig a "kis szinesek" rovatban mindenképp megemlíteném Merrast, és az ő mozgósított (szintén civil többségű) SF rajongókörét, ami egy fölöttébb bulváros FB-kampány során nyert el egy egész milliót, amivel az Amazon-felhőbe akar magyar szerzőket juttatni.

Amik nem jöttek be. Az év nem jól kezdődött, mert a nem papíralapú könyvek kedvezményes ÁFÁja nem bírt "átgyűrűzni" az e-könyvekre, sőt idén januártól tovább emelkedett. De ennél sokkal fájdalmasabb volt, hogy 2011 sem a tartalomáttörés éve volt. Külföldi eredetű, pláne premier címet csak mutatóba sikerült szerezni. Az olvasóeszközök expanzióját, aminek az élén a Kindle száguldott, a tartalombővülés abszolút nem tudta követni. Ami azért fájdalmas a legális szereplők számára, mert az új vasak nem maradtak parlagon, az "alternatív" csatornák (ahogy már évek óta) ontották a premier anyagokat, Fejőstől, Freitől kezdve a Trónok harcáig. De ennek nem így kéne lennie. A jövő olvasói most szocializálódnak. És ha hozzászoknak a vitatható minőségű és jogállású, viszont ingyenes tartalomhoz, akkor csak nagy befektetéssel lehet őket visszacsábítani a legális forrásokhoz.

A kettes számú csattanás, hogy nem bírt sem igazán domináns játékos, sem igazán domináns koalíció megjelenni a magyar piacon. Sajnos ez nem volt meglepetés. Azok, akik már megjelentek, a saját webáruházaikat építgetik, akik meg csak készülődnek, azoknak eszük ágában sincs betársulni valaki mellé, hanem szintén valami saját megoldás összerakása jár a fejükben. Ez így nem lesz jó. Az olvasók nem fogják végigkajtatni a hálót, hogy eldugott webshopok és miniportálok még eldugottabb sarkaiból túrják elő az olvasnivalóikat, Merras keresője pedig nem fogja sokkal egyszerűbbé tenni az életet.

Kis betli, de fájdalmas, hogy a 2010-ben irányt mutató Galaktika és SFportal nem őrizte meg a lendületét, a stílus követőit csak az SFmag ingyenes novellái (és a belőlük készül antológia) vigasztalhatta.

2012

Nem jól kezdődik.  Karácsony előtt egy nappal pártunk és kormányunk gyorsan államosította a mobilfizetést. (Izgalmas kommentárok és vita itt.) Ez azért érdekes, mert

1. pont az elektronikus fizetés magas tranzakciós költsége (jellemzően 100-200 HUF) szintén erős féke az e-könyvpiac terjedésének, és
2. az elektronikus fizetés önmagában is jó üzlet, ennek a hátán be lehetett volna csempészni az egész ügyet  mondjuk egy mobilszolgáltató portfóliójába

Hát ennek, a szektorsemleges (nemzeti) nagybefektetőnek mint tartalomkoncentrátorként való megjelenése, nagyjából meszeltek. (Bár rám cáfolna a valóság).

Aztán január elsején az amúgy is fájdalmas 25%-os ÁFA tovább emelkedett. Ez sem az áttörés felé mutat.

Továbbra sem látszik az a megállapodás, vagy viselkedésminta, amelyik arra mutatna, hogy 2012-ben legális, külföldi eredetű bestsellerek töltenék meg a virtuális könyvesboltokat. Optimista szerzőtársam kevés, én sok évre tippelek, mire valami meghatározó multi, mondjuk az Amazon fölfedezi magának ezt a kis piacocskát, és rendbe szedi, ad peram et saccum.

De nem minden tehén fekete. A tavalyi évnek szerintem vannak nyertesei, akik kifejezetten jó pozícióból vághatnak neki az évnek. Az egyik a Fapadosköny.hu, aki a nagy versenyben ott húzott el, hogy igen ügyes, és mostanra már jelentős kapacitású gyártósort ("csövet") hozott létre, a (hazai) jogok letárgyalásától, a digitalizáláson-korrektúrázáson keresztül az újratördelésig, műszaki szerkesztésig. A társaság gazdasági alapját ugyan a print-on-demand adja, de ugyanezért nincs is kitéve az e-könyvpiac turbulenciáinak, a gyártósor ugyanakkor egyre nagyobb hatékonysággal képes a tartalmat tisztán elektronikus formátumokba is önteni. Jelenleg ugyan még csak epubot szolgáltatnak ezen a fronton, de a mobi/prc gyártás sem várat már sokat magára. És azt se felejtsük el, hogy világuralomra törnek, nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokat választó barátaink már az Apple könyvesboltjából is vehetnek tőlük kiadványokat, ha - még - nem is túl sokat.

A másik nyertes a Multimédiapláza. Azt látni kell, hogy a Kossuth Kiadó,  mint szakmai és pénzügyi hátország nélkül a MMP sem lenne sehol. Így viszont van egy nagyon jó kis alap, amire lehet építkezni. Az előrejelzések szerint a Multimédiapláza az idén már nem fog akkora sebességgel terjeszkedni, mint 2011-ben, (amikor a címszám-növekedés gerincét azért a Fapadoskönyv adta), viszont próbálják a tavalyi év végén fölvett jó szokásukat folyatatni, hogy egy-két igazán húzós címet (külföldieket is!) a papírral együtt hoznak ki az e-piacra. Ezekről az akciókról igyekszünk majd idejekorán beszámolni.

A Fapadoskönyv és a Multimédiapláza is jelezte, hogy a korábbi, alapvetően antikvár jellegű tartalmak mellett egyre többen találják meg őket olyan anyagok elektronikus megjelentetési igényeivel, amik már kortárs forrásból jönnek, és ha rétegpiacokra is készülnek, pont megfelelnek az alacsony forrásigényű elektronikus megjelenésre. Azaz az éltesebb olvasmányok után a rétegirodalmak is megindultak ez e-kiadás felé.

Az ezüst is szépen csillog (olvasóként meg külön szeretem a versenyt), mára a középmezőny is egyre jobban kivehető. A DigitalBooks is gurított egy látványosat, a Tarandus vagy az AdamoBooks sem ül a babérjain, szóval "valami megmozdult", várjuk szeretettel a továbblépést.

A blog bronzérmét meg innen küldöm minden olyan kiadónak, aki összerakta, vagy összerakatta magának az első elektronikus publikációját. Nagyon remélem, hogy ezeket sok másik fogja követni, és eljutnak valamelyik "szaküzletbe" is.

Vannak még 2011-ről áthúzódó, idén termőre forduló hajtások. Merras "magyar sci-fit az Amazonra" hadművelete remélem, hamarosan felgyorsul (mihelyt átrágták magukat a lehetséges műveken). És ott voltak még a Kossuth és a Könyvmolyképző pályázatai, amik merőben eltérő közelítéssel, de mégiscsak arra vállalkoztak, hogy friss írásokat, új szerzőket hozzanak be az olvasóközönség látóterébe. Ezekből, legalábbis a kiírók vállalása szerint, kéne kiesnie elektronikus kiadványoknak is.

Verdikt

Az bizonyos, hogy az elektronikus kiadás még nem tartja el önmagát, és egy-két évig még nem is fogja. Nincs meg a szükséges mennyiség, se címszámban, sem eladott példányban. De ha a kiadói munkát át lehetne szervezni a "cső" modell mentén, akkor amikor a hiányszó mozaikok a helyükre kerülnek (külföldi jogok, koncentrált eladói oldalak, full extrás webáruházak, megfelelő ÁFA és fizetési kondíciók pl.) akkor végtelenül kis költséggel lehetne rámozdulni a manapság még csak villanyzsiványok lelkes civilek művelte "digitális ugarra".

Tavaly május vége óta várat magára ez a cikk. Akkor jelent meg ugyanis a Barnes and Noble új e-papíros e-könyv-olvasója, a Nook Simple Touch. A gyorscikk végén azt írtam, hogy nekem nem kéne, a véleményem azóta sem változott, ugyanakkor pár fontos dolgot érdemes a „köz” tudomására hozni avégett, hogy korrekt tájékoztatás alapján tudjon dönteni. Nézzük hát sorra, nem bő lére eresztve, de a teljességre törekedve.

Sir Bedevere

Kezdjük a „nehezével”! Az első meglépendő feladat az eszköz beszerzése. A B&N hozzáállása az elmúlt időszakban nem változott, bár vannak arra mutató madárcsiripelések, hogy talán-talán terjeszkedni fognak. (Az infóért köszönet Komavary olvtársnak!) Eképp az Amazon viszonylatában megszokott kártyás rendelés, UPS-es szállítás és vámügyintézés, majd a szállítólevél aláírása itt nem fog működni. Úgy legalábbis, ahogy az Amazonnál működik, semmiképp. Három kitaposott út közül választhatunk, attól függően, hogy kicsit, közepesen vagy nagyon bátrak vagyunk.

(fotó: B&N)

A legegyszerűbb a hazai használtcikkpiacot böngészni. A Vatera aktuális kínálatában (február 3-án este) konkrétan két tétel is szerepel, mindkettő holland árverés, fix áras 32, illetve 42 ezer forintért. Az eszköz eredeti 99 dolláros (uszkve 22 eze forintos) árából kiindulva egyik sem kevés, de mindkettőnek valahogy ide kellett jutnia, ami magában 20-30 dollár (4-6 ezer forint). Mivel új készülékekről van szó, legfeljebb a garancia érvényesítésével lehet gondunk.

Kissé bonyolultabb út, és nem a magyar, hanem a világszéles „vatera”, az e-bay kínálatában kell böngésznünk. A helyzet itt azért jobb, a leütési árak 90 és 100 dollár között alakulnak, a választék bőséges, a nagy kérdés csak az, hogy ki és milyen áron hajlandó Magyarországra postázni. Nem tartom kizártnak, hogy különösebb nehézség nélkül „be lehet érni” 30 ezer forint alá.

Máshogy bonyolult egy Amerikába szakadt hazánkfiát keresni, és megkérni, saját kontójára, saját címére rendelje meg az eszközt, aztán valahogy – posta, személyes stb. – hozza vagy küldje haza.

(fotó: B&N)

Namost. Az utolsó két tételt elvileg vám és áfa terheli, amelyből az utolsó biztosan 27 százalék, az előbbi, ha nem tévedek, 3,5. E kettő szorzata (1,27 × 1,035), vagyis 31,445 százalék extra költség terhel(het)i az Egyesült Államokból származó terméket. Privát forgalomban is. Azért a feltételes mód, mert a vámkiszabás ad hoc jellegű: hol van, hol nincs.

Ha valaki poggyászban hozza, akkor előtte dobja ki a dobozt, a papírokat adja fel magának postán, és vegye használatba magát az eszközt, így vámmentesen behozhatja (azon túl, hogy egyébként 175 EUR összértékig egyébként is behozhat dolgokat vámmentesen).

Juhé, megvan az eszköz!

Sir Robin

Nézzük a külcsínt. Szerintem, konkrétan, baromi ronda. A tudatos tervezés azért fellelhető rajta, így példásan jó az anyagválasztás (úgy a hátlap, mint az előlap), egészen korrekt a fogása (különösen a hátlapé, amelyet már az elődnél is nagyon dicsértem), de itt nagyjából vége is az említésre méltó előnyöknek.

Az előoldalon található négy lapozó gomb a témával foglalkozó fórumok egyöntetű véleménye szerint katasztrofális. Ezt a nézetet maximálisan osztom, sem a nyomásérzet, sem a gomb elhelyezkedése, vagyis semmi sem nem olyan, mint amilyennek egy jó lapozó gombnak lennie kellene.

A bekapcsoló gomb a hátlap tetejének közepén van (idétlen helyen, de úgyis ritkán használja az ember), az előoldali „egygombos” vezérlés meg... Elmegy. A gomb egyébként a Nook már ismert U-emblémája és az alapmenü aktiválására szolgál.

A kijelző nekem az eddigi Pearl-tapasztalatok alapján kicsit haloványnak tűnik. Nem annyira éles és mély a feketéje, mint a K3-nak volt (ami azóta is kvázi-referencia), de mindenképp jobb, mint a Vizplex. Mivel az érintőképernyő infrás technológiát használ, ez lényegében nem ront a kijelző minőségén.

Elegáns viszont a töltést visszajelző apró LED a készülék alján.

Sir Lancelot

Belbecs... Két véglet, de komolyan. És nem is értem. De komolyan.

Egyrészt megdöbbentően, elképesztően, felfoghatatlanul gyors a lapozás. Ahogy a billentyűt nyomkorászom, úgy lapoz előre-hátra, villogtatja fel az oldalt, már amennyire a Pearl engedi (és engedi!), másodpercenként 3-4-szer (vagy még többször, nem mértem). A gyors lapozás alatt egyáltalán nem frissíti a kijelzőt, csak az épp aktuális változásokra rak rá egy váltást, ezért a megjelenő oldalakról csak benyomás szerezhető, olvashatónak nem olvasható). A gyorsabb lapozás megmutatkozik olvasásnál is, nem a szokásos kb. 0,6-0,8 mp-es „reakcióideje” van, hanem bőven fél másodperc alatti. Ja, és a gombot hosszan lenyomva 10 laponként ugrik. Pozitív, nagyon pozitív. (A video eredeti sebességű.)

Aztán, van másik véglet is. Nézzünk egy hétköznapi példát. A készüléken 1974 fantasztikus könyv. Olvassuk épp az egyiket. Aztán hazafelé menet a buszon megmutatnánk az ismerősünknek a legújabb szerzeményünkben kuksoló gyönyörűséges képet. Menübe ki, új könyvet megkeres, képet megmutat, menübe vissza... Ö... Ööööööö... Oké. Mit is olvastam legutóbb? Ö... Hogy írják a szerzőt? A cím melyik részében nincs magyar ékezetes karakter...? Ö... Hogy is lehet keresni? Nnnnnnnnnna. Valamelyik agysérült a B&N fejlesztőgárdájában úgy gondolta, hogy a Nook olvasói egyszerre úgyis csak egy könyvet olvasnak, nem 3-at, pláne nem 10-et, így bőven elég csak az egyetlen legutoljára olvasott könyv borítóját kirakni a nyitóoldalra. Ezen kívül a legutóbb feltöltött 3 könyv címét és szerzőjét, továbbá az éppen aktuális ajánlatként szereplő 5 könyvet. Másképpen: nincs mód arra, hogy az utoljára olvasott 3-4-5-10 könyv között kedvünkre lépegessünk ide-oda, mert minden alkalommal, amikor egy új könyvet megnyitunk, az előzők mibenléte homályba vész, és kizárólag kereséssel keríthető elő újra. Hogy ez mit jelent? Értelmetlen közös használatú olvasónak megvenni, mert kizárólag egymás szívatására jó, hatékony használatra semmiképp. Negatív. Nagyon.

A katasztrofális alapképernyő (fotó: Professzore)

A menü és a keresés gyors, az utolsó 10 keresési találatot kiírja a keresési mezőbe. Kitűnően kezeli az epub beépített formázásait, de ezeket felül is lehet írni (fonttípus, fontméret, margó stb.), ha szükségét érezzük. Megbirkózik a pdf-ekkel (pan/zoom van, áttördelés van, de sajnos a sorvégeket megtartja, így ennek sok értelme nincsen).

Az érintőkijelző teszi a dolgát, egyszerű, jó, gyors stb.

És... No igen. Jailbreak/root... Az eszköz Android alapon fut, vagyis rövid küzdelem árán felhúzható rá egy egyébként minimális vizet zavaró teljes értékű androidos felület, mondjuk a Go Launcher, ezáltal úgy használható, mint bármelyik hasonló eszköz (tablet, telefon stb.). Innentől felejtős a gyári olvasóhoz való kötöttség (a Coolreader gyakorlatilag bármit megjelenít), egyszerű lesz a fájlok kezelése, lehet böngészni rendesen, e-mailezni (aki akar) stb. stb. stb. Hogy érdemes-e?! Feltétlenül! A garanciával itthonról sokat úgysem fogunk tudni kezdeni, és ahogy néhány olvasónk találóan megjegyezte: ezen az áron még ha kettőt vesz, akkor is olcsóbb, mint egy Koobe vagy Pocketbook. És ami igaz, az igaz. Jobb ezeknél. És nem csak egy hajszállal.

Vándorsólyom kisasszony. A valóságban siralmasabb a kép minősége (Pearl viszonylatban különösen).
A root egyetlen látható nyoma: a jobb szélen lévő kis nyilacska (fotó: Professzore)

További bajom a grayscale dithering [ejtsd: didöring] gyengesége: a képeket tényleg 16 szürkeárnyalattal jeleníti meg, kísérletet sem tesz rá, hogy a köztes árnyalatokat a szomszédos árnyalatok váltogatásával hozza létre (mint ahogy teszi ezt pl. a Sony vagy a Kindle). Az egyébként is picit halovány kijelzőn ezzel a képek lényegében élvezhetetlenek lesznek, lásd az alábbi mintákon.

(fotók: glezmen)

Artúr Király

Konklúziók sorrendileg:

• baromi gyors lapozás,
• rootolva korlátlan formátumtámogatás,
• kicsi és könnyű, remek fogással és nagyon jó anyagválasztással,
• működő wifi,
• olcsó: Kindle-árban van (sőt),
• nem írtam fent, de fontos: mikroSD kártyával bővíthető,
• nem meggyőző Pearl-kijelző,
• gyalázatos kezdőképernyő,
• nem működik benne üzembiztosan a bolt, bár az Android felületről a Kindle Store elvileg (!!) elérhető,
• az eszközön a legutóbbi firmware-rel sem lehet fájlokat törölni (számítógép kell hozzá).

A fenti benyomások és a rövid tesztelés során azt tapasztaltam, hogy a kijelző minősége és a roppant szubjektív külalak miatt nem befutó nálam, egyébként nemhogy meggondolandó, de rootolva sok szempontból ésszerűbb beruházás, mint egy Kindle.

Nem rootolva meg határeset. Aki nem akarja kihasználni a Kindle Store kínálatában rejlő lehetőségeket (vagyis jószerével magyarul, saját maga által előállított vagy magyar boltban vásárolt epub-tartalmat olvas, így összességében kevés érv szól a Kindle mellett), annak érdemes lehet élni a lehetőséggel.

Nekem változatlanul nem kellene, de ettől még jó olvasó. Nagyon. A magyar kínálaton messze túl. A Nook az.

A blog olvasóközönsége nevében is köszönöm glezmen nickű olvasónknak, hogy lehetővé tette a cikk megírását azáltal, hogy kölcsön adta az eszközét!

Új időknek új dalai szólnak, a méltán népszerű Kindle WiFi (újabban Kindle Keyboard WiFi) már csak viszonteladóktól kapható, tőlük is csak használtan illetve újracsomagolva (refurbished). Aki arra a generációra vágyik (én megértem) annak már csak a Kindle Keyboard 3G maradt. Jó hír is van azért: immáron szállítják Magyarországra is a Kinde Touch WiFis - 3G nélküli - modelljét. (a tippért köszönet KTamásnak)

Úgy fest, a magyar e-könyv piac élcsapata a Vándorsólyom kisasszony után újabb címet indít egyszerre papíron és elektronikusan. Börcsök Mária Kettészakadt Magyarország címmel írt egy olvasmányos értekezést, ami a viselt dolgainkról szól az államalapítástól a XIX. század végéig, leginkább azon gondolat mentén, hogy a nemzeti egység leginkább az utólagos értékelésekben bukkant fel, nem akkor és ott, ahol bizony komoly fordulatok mentek végbe a történelmünkben. A terjedelem nem nagy, a szövegminőség gimnazisták számára is fogyasztható. Direkt aktuálpolitikai utalásokat nem fedeztem föl, az áthallásokért meg nem a szerzőt kell hibáztatni.

A könyv mély értékelését meg is hagynám az avatott ítészeknek és könyvesbloggereknek, szerencsére van belőlük elég. Ami miatt a megjelenés ide (is) kívánkozik, az az a tény, hogy - remélem követhető példaként - megint gyakorlatilag egyidőben jelenik meg elektronikusan és papíron. Megint van egy kis médiahátszél, a Klubrádió egyik szombat délelőtti betelefonálós kultúrajánlójában csapágyasra hajtották az alközpontot a bejövő hívások, és a Libri előrendelési toplistáján ennek megfelelően az élre is ugrott. Öröm az ürömben, hogy a papírkönyv (amiket, a félreértések elkerülése véget mondom, továbbra is szeretek) a nyitási akciónak és az 5%-os ÁFÁnak köszönhetően megint elég közel került árban a villanyverzióhoz. A megjelenéskor 1900 forintokért vihető a papírváltozat, az elektronikus 1500. Ami inkább csak a papír 2400-as listaárához mérve versenyképes, ha a Kossuth helyéban vagyok, legalább a nyitásra, ezer alá toltam volna, ha már a papírt sikerült kétezer alá gyűrni..

Amennyit a verébtwitterelésből ki lehetett hámozni, ez idén az első, de nem az utolsó többformátumú megjelenés a Kossuth Kiadó háza táján. Maradjanak velünk :)

Nos, vége van. 2012. január 7-én éjfélkor lezártuk az egy hónapon át tartó szondázásunkat, amelynek elsődleges célja az e-könyv-vásárlási szokások, az e-könyv-forgalmazók ismertségének és nem utolsó sorban az olvasóeszközök elterjedtségének felmérése volt. Nyilvánvaló, hogy egy többé-kevésbé zárt közösségben hirdetett akció eredményeképp a felmérés nem lesz elfogulatlan, reprezentatív meg pláne. Sajnos nem hasítottunk akkorát, mint egy évvel ezelőtt, így csak 563 válasz érkezett. Hogy ez jó-e, nem tudom, de mindenesetre örülök neki.

Mivel a felmérés többé-kevésbé lineáris szerkezetű volt, a kérdőív pontjai szerint haladok, bár az eredeti tagolást, ahol ezt a kérdések jellege szükségessé teszi, összefogom egy egységgé.

Mindenkinek hálásan köszönjük, hogy időt és energiát szánt a teszt kitöltésére, többen egész kis regényt írtak a szabad formátumú részbe, hogy ezzel is segítsék a magyar e-könyv-kultúra fejlődését, szárba szökkenését.

Még sehol sem járunk a múlt héten bejelentett Amazon-nirvánában, amikor a fényes felhasználói felületek és az edukált fogyasztók nagy barátja, az Apple is fellőtte a maga rakétáját az elektronikus publikációk egére. Egy szeletére legalábbis.

Egy hónapja már azon törték a fejüket az érdeklődők, hogy mit is fog a kompánia bejelenteni a mai sajtóeseményen, ami távol a CEStől, Kaliforniától, New Yorkban, a Guggenheim múzeumban került megrendezésre. A legnagyobb mondás a képességeiben az epub3-ra, és a KF8-ra kísértetiesen hasonlító új almás ekönyv-platform, az iBooks 2 volt. Gonosz leszek: az iBooks 1 elég sok sebből vérzik, rá is fért némi turbózás.

Az első hullám a "szokásos", bár a célpont most kifejezetten a tankönyvek világa, amibe az aktuális trendek szerint kerülhet immár fű, fa, virág, képen, hangban, videón, vagy 3D modellben. Mivel elsősorban oktatási célú a platform, ezért van annotálás erősen (őőő, hol láttam már ilyet?), widgetek, kvíz-modulok. Ha itt megálltak volna, akkor azért még nem járna pirospont. Ezt így nem találtam meg expliciten, de majdnem biztos vagyok benne, hogy ezek az újfajta publikációk bizony epub3 formátumúak.

De nem érték be ennyivel, sőt. A legfontosabb, és ebből minden versenytárs tanulhatna, hogy kiadtak egy ingyenes tartalomgeneráló szoftvercsomagot, az iBooks Authort, amivel az összes jegyzethegesztő oktató összekattintgathatja a saját anyagaiból, előadásvázlataiból, prezentációiból stb. a publikációkat, jegyzeteket. Kicsit azért ütősebb, mint a Kindlegen spártai, parancssoros interfésze. Fontos megjegyezni, hogy ez alapvetően a K-12 számára készült, a tizennyolc év alattiak a megcélzott olvasóközönség. Az ingyenesség alap (lásd Mobipocket Creator), de sajnos egyelőre csak OSX-re létezik. Viszont eszi a az Office for Mac fájljait.

És persze nincsen iPad iTunes nélkül, itt a frissített és szintén ingyenes iTunes U, ami kifejezetten az oktatási tartalmak csatornája, az Authorral összerakott (és vélhetőleg az Apple által minőségbiztosított) anyagok (praktikusan komplett kurzusok) egy kedves 70/30-as jövedelemmegosztás után már meg is vásárolhatóak a diákok által. (Ha tanár lennék, tuti figyelném, ki vette meg vagy töltötte le a jegyzetem).

És persze az Apple nem bízza a véletlenre, hogy kik szolgáltatják a tartalmat. Az iTunes U már most is tele van egy raklap amerikai egyetem kurzusaival, az iBooks tankönyv-részlegét pedig szépen erősíti többek között a Pearson, a McGraw-Hill és a Houghton Mifflin Harcourt.

Ez így azért nagyon nagyon ki van találva. Vannak becslések, amelyek szerint 1.5 millió iPad ketyeg csak az oktatásban, és tények, mely szerint a 18 év alattiak oktatásába több iPadet adtak el 2011 második negyedévében, mint Macet. Milyen lesz így a szép új világ? Okosodásra (suli mellett-helyett ;-) iPad, rekreációs tartalomfogyasztásra meg Kindle? Ez a két gigász, komolyan mondom, ügyesen kerülgeti egymást.

Írások még a bejelentésről: Appleblog, Techline, Endgadget, Endgadget

 Kedves barátaim,

ameddig a szakma szerencsétlenkedett az epub körül (szabványossága ellenére  sincs két platform, ami ugyanazt a publikációt ugyanúgy adná vissza, nincs teljes generáló eszközkészlet stb.) addig az Amazonnál sem pihentek. A mai bejelentéssel már régóta fenyegetőztek, és most itt van, mától elérhető az új formátum, a KF8, hozzá a szokásos parancssoros konverter, a Kindlegen, egy frissített previewer, meg valamennyi dokumentáció. Sajnos nagyon hiányzik egy olyan jó kis keretprogram, mint amilyen a Mobipocket Publisher, de ez nem is nagyon fog változni, az Amazon a saját publikáló platformját erőlteti. Öröm az ürömben, hogy a Kindlegen bemenetének használhatunk epubot, ha az jól össze van rakva, akkor a kf8 fájlok is használhatóak lesznek. 

A legfontosabb újítás, hogy kompromisszumokkal ugyan, de működik a HTML5 és a CSS3, azaz sokkal összetettebb szövegképeket lehet kialakítani. "Normál" irodalomhoz a mobi is elég, de szakkönyvekhez, gyerekkönyvekhez már jól jöhetnek az összetett táblázatok, a fontbeágyazás, a felugró ablakok és más szövegképi nyalánkságok.

Az új formátummal egyelőre csak a Kindle Fire él, de az Amazon tervei szerint az eInkes szériákra is portolni fogják.

Kíváncsi vagyok, hogy összekapja-e magát végre az epub világ, mert amit eddig leraktak az asztalra, az elég hervasztó. Viszont egy jó kis csomag-generáló, ami a Mobipocket Creatorhoz hasonlóan segítene összerakni a publikációs csomagot (tartalomjegyzék, guide elementek, metaadatok, stb.) a Kindlegen számára, na az nagyon kéne ehhez a kf8 formátumhoz is.

Update - 2012.09.24

(ignis)

Kijöttek az új frissitések az eszközökre: Kindle Keyboard (aka kindle 3) a 3.4-es verziótól, a Kindle Touch pedig a 5.1-es verziótól támogatja.

Ami kérdés, hogy benne maradt-e a periodical formátum támogatás. (vagy ha valaki összerakott egy jó saját periodical formátumot és megosztaná, ne kíméljen)

Nokéremszépen,

rajongásunk tárgya, az Agave Könyvek végre átlépte a Rubicont, és előrukkolt az első villanyosított kiadványaival. Amit a kiadványokról tudni lehet:

• Amikor papíron megjelentek, akkor igencsak húzócímnek számítottak, legalábbis a Budapest Noir és a Fekete Zongora. A Trenka könyv meg először 1990-ben jelent meg, akkor sajnos nem volt alkalmam elolvasni. De van róla sok sok pozitív méltatás.
• A mostani változatban firssített, újrafésült szövegek vannak. Sok-sok extrával, ahol volt értelme képekkel, novellákkal, illetve előzetesekkel a következő részből. Azaz a szövegtest lényegesen nagyobb a papírkiadásnál, minimum két novellával, minden címnél.
• Az ár szerintem egy picit húzós, inkább a ma papírkönyv-áraira reflektál, nem az olvasói elvárásokra. De így is a lélektani 2000 forint alatt maradt. Egy picivel. 
  És persze Scalzi óta tudjuk, hogy e-könyv áron nem illik veszekedni. (Atyaman kommentje nyomán)
• Az áruház még nem az Amazon.hu, sokkal inkább egy kémlelőjárat egy ismeretlen területre. De legalább nincs kemény DRM, van viszont epub és prc is. (És a prc-t nem robot generálta, hanem az is a forrásból volt optimalizálva)

Innen is sok sikert kívánunk az Agavének, (főleg annak fényében, hogy milyen kiváló címekről csiripelnek a madaraink 2012-re), és reménykedünk, hogy ez a kísérlet jól sikerül, több cím és több szerző is megjelenik az e-piacon.

Gondoltam, hogy csinálok egy posztot idén is arról, hogy az elmúlt évben (2011-ben) mégis mi történt a magyar e-könyv-piacon. A blogposztokat végignézve aztán egy kicsit elvette a kedvem, hogy alapvetően nem sok minden. Úgy sorba venni, mint tavaly, felettébb nehéz, de inkább lehetetlen.

A tételes felsorolás helyett inkább összeállítottam egy cikk-készletet, 2011. fontosabb vagy tartalmában az olvasóközönség számára érdekes témáiból.

Dworkyll cikke a kiadók e-könyv-kiadáshoz való hozzáállásáról jól tükrözte a magyar és nemzetközi viszonyok erős visszásságait. A február óta eltelt közel egy év sem hozott érdemi változást, ugyanakkor kétségtelenül vannak már életképesnek tűnő, lassan szárba szökő próbálkozások. Aki nem érti, miért nem olvashat Dan Brownt, Umberto Ecót vagy Salman Rushdie-t magyarul (és legálisan), annak feltétlen érdemes elolvasnia.

Komoly vita alakult ki 2011-ben az e-könyvek, illetve más elektronikusan szolgáltatott tartalmak (zene, hangoskönyv, film stb.) áfa-tartalmával kapcsolatban. A helyzet azóta sem megoldott (nálunk, bezzeg a belgáknál!). A témáról érdemes elolvasni a R-ÁFÁzás című cikket, és különösen az alatta született kommenteket.

Volt blogbuli is (igaz, sajnos azóta sem). Több olyan kezdeményezésről is tudunk – már a sajátunkon túl –, amely az elektronikus olvasás barátai és a tartalomszolgáltatók közötti feneketlen mélység áthidalását célozza. Hogy ennek aztán milyen gyakorlati eredménye lesz, még nem tudjuk, de igyekszünk kihasználni minden lehetőséget. Sok fog múlni rajta.

Rendre felmerül a kérdés, megéri-e e-könyv-olvasó eszközt vásárolni. Hosszasan gondolkodtam rajta, hogy közzé tegyem-e azt az összeesküvés-elméletet, amelynek alapját az „általános” iskolai kötelező olvasmányok megtérülésre vonatkozó hatása adja. Elgondolkodtató még úgy is, hogy azóta az Amazon – sokunk bánatára – bedobta az áfa+vám-törülközőt és inkább előre beszedi tőlünk ezek vélelmezett összegét.

A köznapi értelemben vett nép sok tagja erős ellenérzéssel viseltet az internetes, és különösen a tengerentúlról való rendelés, illetve ennek lehetséges káros következményeivel szemben. A félelmek és kételyek eloszlatására jó alap az Amazon zseniális ügyfélkiszolgálásáról szóló két cikk (első és második).

Nagyon nagyot ütött a hír, bár érdemi hatása sajnos nem lett a fogyasztásra vonatkozóan, hogy a Multimédiapláza május közepén „kigyomlálta” a rendszeréből az Adobe védelmi rendszerét.

Aztán az év közepi uborkaszezonban kiderült, hogy óriási üzlet az e-könyv. A gond az, hogy pont nem annak, aki tesz is érte, sőt, épp ellenkezőleg.

Nyilván ez az év sem múlhatott el új eszközök megjelenése nélkül. A legnagyobbat durrantották, ugyanakkor sok szempontból talán a legkevésbé lett átütő hatásuk az Amazon berendezéseinek (szeptember): beharangozó és elvi elemzés. Ami lényeges volt itt, az inkább a felhő és az Amazon Prime előfizetés.

Volt még Nook2 (erről részletes teszt akkor lesz, amikor egy hálánkkal övezett olvasónk tesztelésre kölcsön adja a sajátját).

Lettek új Pocketbook készülékek: Pro sorozat és Basic.

És néhány további újdonság is.

Persze több másikról (Onyx, Koobe), illetve néhány versenyző (nem meglepő) kimúlásáról (pl. ’txtr Reader) nem ejtettünk szót. Nem tudom eldönteni, hogy ez hiba volt-e vagy sem.

Verdikt

Készült ugye egy felmérés még 2010-ben, ennek eredményeiből kerek perec kiderül, hogy rengeteg ember vásárolna könyvet, feltéve, hogy az nem drm-védett és nem kerül többe átlag 820 forintnál. A gyakorlat viszont nagyon mást mutat. Még a „hard-core” e-könyv-vásárlók sem költötték el átlagban a minimálbér összegének egy tizedét sem a magyar könyvesboltokban 2010-ben. Ennek számos oka lehet, amelyet igyekszünk a most futó felmérésben kideríteni.

Szomorú azt mondani, hogy 2011. nemhogy a nagy e-könyv-áttörés éve nem volt, de a fejlődés is csak nagyítóval látszik.

A jövő

Egy dolog az, hogy mit várhatunk, és egy másik, hogy mi lesz a következő 12 hónap fő fejlődési iránya.

A tartalomszolgáltatás minőségi és mennyiségi bővülése mellett végre üdvözítő lenne az e-könyvekre is kiterjeszteni az 5%-os, alacsonyabb áfa-kulcsot. Ígéretes és kívánatos lenne a Multimédiapláza rendszeréhez hasonló szolgáltatások bevezetése: nincs kemény drm, a vásárlás után a vásárló dönthet, hogy epub vagy prc formátumban, esetleg mindkettőben akarja-e letölteni a tartalmat. Remélhetőleg elkezdenek nagy tömegben megjelenni külföldi szerzők művei is, és elkezd bővülni a kortárs magyar irodalom választéka is (az Ulpius Ház például már lényegében készen van a boltjával). És reményeim szerint végre-valahára megszűnik az az elv is, hogy mindenki teljesen saját rendszert, teljesen saját technológiával akar felállítani, majd ebbe központosítani az egész magyar forgalmazást. Ez eddig sem az e-Könyv Magyarországnak (bookline.hu + libri.hu), sem a Sanomának (polc.hu), sem a Kossuth Kiadói Csoportnak (multimediaplaza.hu), sem a többi, náluk számottevően kisebb vállalkozásnak nem sikerült.

Technológiai téren az e-ink Pearl elterjedése, illetve további fejlődése nyithat új utakat (lásd pl. a Bookeen Odyssey olvasó gyors megjelenítőjét). Már-már ott tartunk, hogy a jelenlegi fő célt (kifogástalan olvashatóság, egyszerű kezelhetőség, kis súly, hosszú akkuélettartam, elfogadható ár) megtartva nem nagyon van hová fejleszteni ezeket az eszközöket, ezért most következhet az, ami a mobiltelefóniában a 2000-es évek elején megtörtént: jelentős árcsökkenés, illetve a vásárlói igények szegmentált kiszolgálása (például Amazon Kindle-termékvonal).

A jelek szerint 2012. nem lesz különösebben könnyed év, sőt. Bízom benne, hogy a nehézségekkel együtt végre érdemi bővülést fog bekövetkezni a tartalmak piacán, és nem feltétlenül azáltal, hogy az Amazon már-már karnyújtásnyira lévő gőzmozdonya ide is megérkezik, majd nyomban térdre kényszerít mindenkit, aki még úgy-ahogy talpon van. Megjegyzem, hogy bár kis piac vagyunk, a piacon elterjedt olvasók zöme (bő 80%-a) Amazon Kindle, így aki nem áll be az Amazon diktálta protokoll esernyője alá, az vagy nagyon erős kell legyen, vagy kíméletlenül belebukik az e-könyves üzletelésbe.

Végül egy kis statisztika a blogról.

A Google Analytics elemzése alapján 2010. december 31-e és 2011. december 30-a között eltelt 365 napban a blog teljes forgalma 248054 látogatás volt, ezzel 956784 egyedi oldalmegtekintést regisztráltunk. Ez átlag napi 680 látogató és 2621 oldalmegtekintés. Üröm az örömben, hogy 2010-hez képest nem volt számottevő a növekedés, akkor 200602 egyedi látogatást (25%-os fejlődés) és 645762 oldalmegtekintést (48%-os fejlődés) regisztráltunk.

A legnépszerűbb oldalak (a nyitóoldal 316254 oldalmegtekintése után) a hozzászólásokat gyűjtő oldal (/comments) volt, majd ezt követte a Kindle WiFi-t (most Kindle Keyboard-ot) bemutató még 2010-ben datált cikk, 32290 látogatóval, majd a Kindle szótárral való felvértezésének módszertanát taglaló cikk 30546, végül a Kindle közösségi megoldásokat bemutató cikk 25050 oldalmegtekintéssel. Az első tíz helyezett között nincs olyan, amely ne a Kindle-lel foglalkozna.

A 2011-ben datált cikkek közül a legtöbb látogatót a Kindle rendelését taglaló aktualizált cikk vonzotta, összesen 11606 találattal a 8. a listán. Ezt követi az új eszközöket bemutató cikk 7596 találattal, ami a 14. helyre volt elég, végül az Amazon ügyfélszolgálatát méltató cikk 7396 találattal a 15. helyre ért be. Ez utóbbi a megjelenése napján az Index címlapjára került ajánlóként.

Lett fórumunk (sajnos gyengélkedik), lett a blognak tükrözése (nem igazi sajnos).

Sikerekben gazdag, boldog, vidám új esztendőt kívánnak
az ekonyvolvaso.blog.hu szerzői!

Kedves Olvasóink!

Sok vád ért minket az utóbbi időben, hogy az oldal erősen a Kindle-tulajdonosok befolyása alá került, és miért is van az, hogy az Amazon kütyüjén túl nem látunk. Nos, látunk mi, csak az a helyzet, hogy… Szóval bárhogy is vizsgálódunk, a Kindle aktuális sorozatánál (Keyboard, Wifi, Touch, [Fire]) a zseniális és nagylelkű áfa + vám kedvezmény eltörlése után sem nagyon van jobb ár/érték arányú berendezés, feltéve persze, hogy bizonyos megszorításokkal képes a felhasználó együttélni és/vagy ki tudja használni az Amazon boltjában rejlő lehetőségeket.

Viszont való igaz, hogy a világ nem a K-nál kezdődik és az e-nél végződik. Épp ezért kérjük mindazon keves Olvasóinkat, akik elhivatottságot éreznek magukban a Blog virtuális ablakának szélesebbre tárásában, ajánlják fel szeretett berendezésüket blogunk íróinak néhány napos tesztelésre. Mindezzel elérve, hogy tényleg ne csak a Kindle, mint egyeduralkodó eszköz szerepeljen a rivaldafényben, hanem a hozzá lassan-lassan méltóvá váló többi prémium készülék is. A PocketBook, a Koobe, az Onyx gyártmányait ismerjük, javukat be is mutattuk, az Iriverről is vannak fogalmaink, bár azt túlzás állítani, hogy a forgalmazók az előzékenységükről lennének híresek. Azonban bajban vagyunk az olyan „extravagáns” darabokkal, amelyekről egyelőre semmilyen mértékadó magyar forrás nem írt részletes tesztet. Arra kérjük tehát a „bátor” jelentkezőket, hogyha birtokukban van az alábbi eszközök valamelyike, bocsássák azt rendelkezésünkre a köz javára! Persze idővel vissza is kapják, talán még jobb állapotban is, mint előtte. ;-) Amit tehát keresünk:

• Sony PRS-T1
• Kobo Touch
• Bookeen Odyssey
• B&N Nook Simple Touch (Készen van)
  

Köszönjük szépen előre is!

Hármas Könyvelés menni éter (és sör)

Kedvenc podcastom, a Hármas Könyvelés teljes legénysége és leánysága becsatlakozik a kedvenc rádióm, a Tilos Rádió tematikus Sci-Fi napjába. Érdemes a programból szemezgetni mást is.

Becsületes útikönyv

Sperla Ervin nem várta meg, hogy a jól szervezett e-könyv piac kiépüljön, hanem - nyilván nem mentesen a bejárt egzotikus vidékek szellemiségétől - fellőtte képes beszámolóját a hálóra. A Jalan jalan című könyvet, Csilláéhoz hasonlóan, becsületkassza alapon lehet kifizetni. Különlegesség, hogy papír változat egy darabig még nem lesz, viszont egy kiegészítő galéria van a könyv mellé. 

A Hármas Könyvelés is ajánlotta már ;-)

Typotex: pdf kemény DRM nélkül!

Egy régi tartozást kezdek el törleszteni. A Typotex, (a.k.a Interkönyv) az elsők között volt a magyarországi elektronikus kiadók között, bizonyos témakban pedig azóta sincs párjuk/versenytársuk. Ilyen például, hogy lehet könyvet venni darabokban, illetve hogy külön szerepel az elektronikus tranzakció díja az árlistán. 

Három dolog miatt voltak a radarom alatt: 1. elsősorban szakkönyvekkel foglalkoznak, 2. ebből kifolyólag a fő elektronikus formátumuk a PDF, és 3. meglehetősen elszántnak látszottak, már ami a kemény DRM-et illeti.

Örömmel jelenthetem, hogy október 26. óta már "csak" vízjelekkel ékes, de kemény DRM-et nem tartalmazó állományokat árulnak a webáruházukban.

Érdekes megoldásaikról és tapasztalataikról lesz még poszt.