Az örvendetes és szerencsére töretlen hazai bővülés a tartalomszolgáltatók oldalán igazán szívmelengető. Nem mehetünk el ugyanakkor csukott szemmel a tartalomra éhes új eszközök mellett sem. Íme tehát három újdonság, a szokásosan élénkülő karácsony előtti piacról.

Sony PRS-T1

A Sony volt az első, aki e-papíros e-könyv-olvasó eszközt fejlesztett (akkor a PHILIPS-szel közösen), bár annak a japán piacon súlyos és keserű bukás volt a sorsa. Az Amazon Kindle térnyerésével azonban ők is visszatértek a hadszíntérre, és részben újító, részben a fő sodorba illeszkedő fejlesztésekkel igyekeznek helytállni (ők gyártottak kvázi-háttérvilágításos vagy a szokásostól drasztikusan eltérő oldalarányú kijelzőt). A most bejelentett PRS-T1 az előző PRS-sorozat alapos átdolgozása. A változások három fő pontban merülnek ki:

• műanyag ház az eddigi fém helyett,
• beépített wifi-elérés (ilyen eddig csak a Daily Editionben volt),
• dual-touch érintésérzékeny kijelző.

A változások „magyarra fordítva” nagyjából annyit jelentenek, hogy egyszerűbb lesz tartalmat vásárolni az eszközre, egyszerűbb lesz a betűméret megváltoztatása (pinch-zoom), és hamarabb lesz a kopott festés miatt kicserélve a készülék.

Az előzetesen bejelentett ár 165 dollár, ez a 6 collos mezőnyben, e-ink Pearl kijelzővel, érintésérzékenységgel és a baráti 168 grammos tömeggel, SD-kártyahellyel éppen az ésszerűség határán van.

Iriver Story HD

Az Iriver új zászlóshajója két komoly újdonsággal büszkélkedhet, a maga nemében mindkettő nagyobb jelentőségű, mint a Sony fent említett fejlesztései. Az egyik a kijelző felbontása, amely az eddig megszokott 600×800 pixel helyett 768×1024 pixel lett. A puszta „megapixelverseny” alapelvén túl érdemes egy kicsit ránézni a dolgok valódi jelentésére.

Egy 6 collos e-ink kijelző kb. 90×120 mm hasznos felülettel rendelkezik, amely magasságában 4,72 collnak felel meg. Ezen oszlik el normál esetben 800 pixel, amely így nagyjából 169,5 ppi (pixel per inch) effektív felbontást jelent. Ugyanez az Iriver nagyobb felbontású kijelzőjével 217 ppi, ami szűk 30 százalékkal jobb érték. Egy átlagos könyv elvi felbontása nagyjából 300 ppi (azért csak elvi, mert ott a felbontás nem értelmezhető), az e feletti értékeket az emberi szem már nem képes minőségi javulásnak érzékelni (több múlik a papír és a nyomás minőségén, mint a felbontáson). Az Iriver újításával tehát egy lépést tettünk a még papírszerűbb kijelzés felé.

A hivatalos specifikációkból azonban nem derül ki, hogy a kijelzőt ki gyártja (e-ink vagy sem), ahogy az sem, hogy a kontrasztja hogy viszonyul a most referenciának tekinthető e-ink Pearl kijelzőkéhez (ami annál is inkább lényeges, mert a kontraszt a felbontásnál fontosabb a jó olvashatóság elvárásrendszerében). A MobileRead Wiki táblázatában viszont az látszik, hogy a kijelzőt az LG gyártja (újdonság), és technológiájában az e-ink Pearlnek felel meg (meglepő és üdvözítő egyszerre).

A másik újdonság a Google eBooks teljes integrálása az eszközbe. Tehát regisztráció után wifin keresztül lehet könyveket vásárolni a Google eBookstore-ból. Feltéve, hogy az olvasóeszköz és az olvasó is az Egyesült Államokban van, illetve ott él. Ez utóbbiban az a fura, hogy az eszköz hivatalosan Európában jelenik meg először. Árat sajnos nem találtam.

Kobo Touch

A Kobo idehaza kevésbé ismert, nem utolsó sorban azért, mert hivatalosan senki sem forgalmazza. Ezt a vállalatot is jellemzi egyfajta úttörő szellem, amelynek egyik jeles megnyilvánulása a közösségi oldalakon való jelentős részvétel, mégpedig elsősorban az olvasóközönség tekintetében. Az olvasást díjakkal „jutalmazza”, amelyekkel az olvasást szerető ember büszkélkedhet Facebook vagy Twitter oldalán. Van, akinek ez igen fontos szempont.

Az újdonságnak számító eszközben nagy truváj nincs, azon kívül, hogy — leszámítva a steppelt paplanhoz hasonlító hátoldalt — az eddigi legletisztultabb formavilággal rendelkezik. Belbecs tekintetében hozza a most elvárhatót: wifi, SD-kártyahely, érintésérzékenység, Pearl kijelző, továbbá nem utolsó sorban epub és mobi támogatás együtt. És tud még valamit, amit eddig rajta kívül csak az Amazon tudott: teljes szinkront az összes kapcsolt eszköz között, függetlenül attól, hogy személyi számítógépen, iPhone-on vagy egy Androidos telefonon futó alkalmazásról van szó.

Mindezt az Egyesült Államokban 130 dollárért.

Verdikt?!

Felmerül a kérdés, hogy a fenti, nem éppen vadonat új készülékek befolyásolják, illetve egyáltalán befolyásolhatják-e érdemben az e-könyv-olvasók hazai piacát. Ha feltesszük azt, hogy idehaza elsődlegesen az ár a döntő szempont, akkor a Kindle WiFi keresztfinanszírozással minimalizált ára változatlanul verhetetlen. Sajnos tapasztalatból tudjuk azt is, hogy a külhoni árakhoz képest a magyar kereskedők által kínált termékek sokszor kétségbeejtően drágák, hiába van szó ugyanazon készülékekről. Sok változást tehát nem fognak hozni, legfeljebb a kínálatot szélesítik. A tartalomkínálati oldalon várható fejlődés azonban talán egy kicsit jobban fog kedvezni a tisztán vagy vegyesen (de úgy is inkább részrehajlóan) epub-párti eszközöknek. E tekintetben a Kobo kétségtelen előnyben van a kettős támogatással (és az elgondolkodtató árral). Volt itt ugye egy kezdeményezés, hogy „hazai” eszköz, hazai bolt, hazai tartalom az eszközben lévő bolton keresztül, aztán a keresleti oldal szépen lassan a másvilágra küldte, véleményem szerint nem kis mértékben a szűkös (és drága) választék és az elavult (és drága) eszköz miatt. Ilyesmit simán meg lehetne csinálni például a Kobo-val (nagy tételben aligha lehet drágább 100 USD-nél, ami itthon vámmal, áfával, minden rossebbel terhelve 45-50 ezer forint közötti áron a polcokra kerülhet).

Ha a fenti Kobo-val kapcsolatos eszmefuttatásomat egy szépreményű (új?) vállalkozás megvalósítaná, nagy eséllyel vennék egyet. Sőt.