Azért is szeretem ezt a blogot csinálni, mert nem csak rám hat inspirálóan, hanem időről időre egy-egy rendszeres olvasón is erőt vesz a közlésvágy, és megosztja velünk a meglátásait.
Emlékeztek még Maxra? A most következő írást Tivadarunk követte el. Érdemes odafigyelni a véleményére, mert bizonyos szempontból ő az ideális vásárló. (Nem, nem azért, mert agyatlanul hagy százezreket mindenféle boltban). Ellenben ha a kínálati oldal meg tudná őt szólítani rendesen, nos akkor eggyel talán közelebb juthatnánk a könyves Kánaánhoz.
Dworkyll
Igazából zavar engem évek óta az a dolog, hogy miközben én is a magyar e-könyv piac fellendülését szeretném látni, be kell ismernem, hogy elenyésző számú e-könyvet vásároltam saját magam, konkrétan néhányat az Ad Astrától (kiváló könyvek, kiváló minőség), letöltöttem néhány ingyeneset, és szinte annyi. Ráadásul papírkönyvet is alig, még leginkább antikváriumból... miközben magam a nagy átlaghoz képest olvasott és művelt embernek gondolom (és csak az elmúlt pár évben, amióta van Kindlém, ténylegesen több száz könyvet olvastam).
A gát akkor szakadt át, amikor is édesapám hagyatékát, meg a saját könyvespolcot rendezgetve szembesültem a mintegy 200 darab filléres DVD-vel, amit részben neki, részben magamnak vettem, és hát legyünk őszinték, néhány tíz ritkaságon kívül jellemzően nem a filmművészet csúcsát képviselik. Mi a bánatért költöttem el láthatóan legalább 100 ezer forintot kétes értékű DVD-kre, miközben könyvekre nem?
Arra gondoltam, megpróbálok nyilvánosan gondolkozni, leírom az én szempontjaimat, az én helyzetemet, egyrészt hátha én okosabb leszek, másrészt hátha kialakul belőle valami érdemi vita. Nyilván lehet majd köpködni (bár hangsúlyozom, én sem vagyok különösebben büszke a helyzetre), de hátha a szakma képviselői kapnak ötleteket, hogy hogyan lehet a hozzám hasonlókat megfogni, mert egyébként szerintem lehet.
1. Háttér
Csak röviden: negyvenes férfi, felsőfokú végzettség, a legutóbbi táblázat szerint Mo-n éppenhogy a felső 10%-ba tartozó jövedelemmel, a magyar mellett még két nyelven beszélek és olvasok. Nagyon korán tanultam meg olvasni, a családban is volt sok könyv és gyerekkoromban szó szerint kiolvastam a helyi könyvtárat. De elég csóró családban nőttem fel, a smucigság és a kispályás gyűjtögetés/halmozás a véremben van, amit sok-sok munkával tudok csak valamennyire ellensúlyozni és leplezni.
A munkahelyemen gyakorlatilag ingyen kapom meg a szakkönyveket, az alábbiakban kizárólag szépirodalomról és szórakozásról beszélünk.
2. Legális olvasnivalók
TL,DR: igenis keresem a lehetőségeket, hogy legális módon olvassak.
Ez itt most nem "egy könyvtolvaj vallomásai", igenis keresem a legális lehetőségeket e-könyvek olvasására, még ha nem is éjt-nappallá téve. De például:
- Cory Doctorowtól nagyon szimpatikus, hogy ingyen elérhetővé tette a könyveit;
- az Amazonon igenis vannak használható könyvek 0 dollárért, akciósan, én többször is beleszaladtam ígéretesnek látszó könyvekbe, amik egyébként fizetősek, pl. egy sorozat első könyvét beetetésnek ingyen odaadják (ez pl. a múltkor ingyen volt). És olcsón is vannak könyvek, például vettem Sherlock Holmes összest angolul fillérekért;
- végigtesztelvén az androidos ekönyvolvasókat, némi félreértésből kifolyólag kipróbáltam a Wattpadet, igaz, nekem annyira nem jött be. Én végül kiakadtam attól, amikor rájöttem, hogy a könyv, amit olvasok, még MOST ÍRÓDIK (egyszer csak lejött hozzá még pár fejezet), de ezzel együtt, néhány jó könyv van fent;
- munkából kifolyólag el kellett olvasni jónéhány könyvet, amit mi adtunk ki;
- és hát ugye az ember elolvas rengeteg betűt nem könyvként is, például napi sajtó formájában (ha ez számít valakinek a statisztikájában, az Index negyedét-ötödét, a 444.hu úgy harmadát szoktam elolvasni, használom a Flipbookot és a cégnél, ahol dolgozom, rendszeresen szórjuk egymást külföldi sajtószemlével, ajánlott cikkekkel).
- és igen, nagyon keveset, de vásároltam pénzért e-bookot, jellemzően olyat, ahol valaki ismerős (pl. Dworkyll) nagyon-nagyon szavatolt a minőségért, ÉS mert éppen kicsit akcióztak is (mondjuk a Könyvfesztiválon).
3. Szürkezóna
TL,DR: szerintem a saját papírkönyvet megszerezni elektronikusan nem bűn, még akkor sem, ha megszabadulok utána (ingyen) a papírtól.
Az van, hogy ugyan a hatályos jogszabály másképp tudja, de én nem bírom bűncselekménynek érezni, ha van egy papírkönyvem – márpedig van, nem kevés –, és ezeknek megszerzem az elektronikus változatát akármilyen forrásból, horribile dictu saját magam szkennelem be. Így aztán tavaly sikerült végigolvasnom például Asimov összes robotos és alapítványos történetét, amelyek egyébként mind megvannak, de az egyszerűség kedvéért Kindlén, és senki meg nem magyarázza, hogy ezzel mekkora kárt okoztam... kinek is?
Ami már kicsit nehezebben igazolható álláspont, én sem vagyok túl büszke rá, de ettől még továbbra sem érzem bűncselekménynek, hogy miután megfulladtunk a könyvekben (nekem van sok és apukától maradt rám másik óriási adag), százegynéhány, talán kétszáz kötetet is bizony én megkerestem ilyen-olyan forrásokból, sőt, volt, amit magam szkenneltem be, és utána a könyveket elajándékoztam, elosztogattam, vagy éppen kiraktam a "hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet" polcra. Sok könyv – számomra – erősen véges értéket képviselt, mint mondjuk Bolesław Prus: A fáraó című könyve, vagy a Bőrharisnya (van család, akinek nem volt meg?), de mennie kellett kedvesebb daraboknak is, ami már egyszerűen nem fért el. Itt ugye attól húzósabb a történet, hogy már nincsenek meg a papírpéldányok, de az én kicsi lelkemben igenis ezek olyan könyvek, amiket egyszer már kifizettünk – és nem mellesleg csupa out of print könyv, amit amúgy se lehetne senkitől megvenni újonnan. Ja, és nem eladtam őket, nem mintha azon nagyot lehetett volna kaszálni.
Ebbe a csoportba raktam a MEK-et is – például hirtelen felindulásból olvastam sok Moldovát, amik fent vannak (de pl. az A fáraó is) –, nem tudom, a szerző lemondott-e, vagy egyáltalán lemondhatott-e a jogairól, de legyen ez a MEK baja, én olvasni akarok. És olvastam is onnan sokat.
De még egyszer: nagyon sok régi könyv van, amit szívesen elolvas az ember, vagy huszonöt év után szívesen elolvasna még egyszer, de nem kapható elektronikus formában, papírban meg nem akarja megvenni, mert nincs hely, hiába van 300 forintért az OLX-en.
4. Fehérgalléros bűnözés
TL,DR: sokkal kevesebbet loptam, mint gondoltam. Főleg magyart nem.
Én is ismerem a forrásokat, LM-et is és KK-t is, és bizony töltöttem le mind a kettőről könyvet. Viszont most, hogy utánaszámolgattam, kezd egészen megnyugodni a lelkiismeretem, sokkal rosszabbra számítottam. Legalábbis a honi kínálatot illetően. Mondok egy jellemző példát.
Belebotlottam Alastair Reynolds Jelenések tere c. könyvébe, hát ez remek, végre míves sci-fi, hol a többi rész?
Sehol.
Magyarul ugyanis a Revelation Space univerzum többi kötete soha nem jelent meg. Se a kísérő novellák.
(Az Amazonon a Revelation Space Kindle-változata 8.54 dollár – most, drága dollár mellett sincs 2400 forint. Jó minőségű antikvár könyvként papíron még sokkal olcsóbban is meg lehet szerezni. A magyar ár a Bookline-on most éppen 3400 forint.)
És ez rendre megtörtént többször is, több szerzővel.
Akárhogy is, a lényeg, hogy miközben elvileg én is hozzáférek az 50 ezer címnyi illegális magyar kínálathoz, ténylegesen mondjuk az elmúlt 3 évben egészen biztosan max. kétszámjegyű, mondjuk durván 50 a "tiszta" esetek száma, amikor egy magyar könyvárusi forgalomban új példányként elérhető, magyar nyelvű könyvet nem vásároltam meg, hanem megúsztam illegális letöltéssel. Ez összeszorozva azért nem annyira kevés pénz, de az elmaradt haszon valójában a töredéke, soha nem vennék Frei Tamás-könyvet, max. 500 forintért repülőre vagy strandra.
5. Olvasási szokások
TL,DR: szeretem a gyűjteményeket és többet olvasok angolul, mint magyarul. Utálom a rossz minőséget.
A fentiekből kiderült, hogy igen, hajlamos vagyok rákattanni egy szerzőre, vagy "egyben letudni" az életművének a jelentős részét.
Mivel nagyon korán tanultam meg olvasni, nagyon gyorsan is megy.
Az angol nyelv abszolút nem gond, sőt, most utánaszámolva, az elmúlt években több könyvet olvastam angolul, mint magyarul.
Irodalmat sokat azóta olvasok megint, amióta van Kindle, de tényleg sokat (pl. metrón, ingázás közben). Utoljára az ezredforduló környékén költöttem lelkesen új papírkönyvekre, de egy ideje már egyszerűen már nem is fér hova.
A kalózpéldányok minősége nemhogy az LM-ről, hanem a KK-ról származó könyvek esetében is kérdéses - én bizony Kindlén úgy olvasok, hogy korrektúrázom is a könyveket, és még nem volt hibátlan könyv, az elvileg korrektúrázott könyveket tartalmazó "szakportálról" származók között sem, a realitás inkább a néhány (1-5) oldalankénti egy hiba. Viszont egyre ritkábban tudom rávenni magam, hogy a kigyűjtött hibákat ki is javítsam. Mostanra képeket tartalmazó PDF-hez hozzá se nyúlok.
6. És akkor... miért is sajnálom én mire is a pénzt?
TL,DR: nem akaródzik "prémium" díjat fizetni friss könyvekért, viszont komoly akciókkal könnyű elcsábítani. Nekem nem 0 és 1 forint közt van a lélektani határ, hanem feljebb.
A gyors olvasás miatt nekem egy könyv tényleg csak 1-2-3 óra, és ez is belejátszik, amiért nagyon nehezemre esik mondjuk 4500 forintot adni két óra szórakozásért. Akkor is, ha utána ottmarad a polcon. Nagyon tudok viszont kölcsönkérni másoktól könyvet pár órára... :-))
(Jól kell barátkozni, van ismerős, aki pl. az agavés könyvekre szakosodott.)
Nem, moziba se szívesen járok, bár ott nem a smucigság a fő érv, hanem hogy utálom a magyar szinkront és mostanában nincs felirat.
Minél tovább gondolkodom, oda lyukadok ki, hogy én nem vagyok hajlandó fizetni durva prémiumot csak azért, mert dolgok frissek. Soha nem vettem meg keménykötésben a Harry Potter-könyveket azonnal, újonnan, harminc fontért... Japánban ezeket később 100 yenért (250 forint) láttam viszont az antikváriumban. (Persze, hogy megvettem annyiért. Japánul.) Sokkal jobban érdekel viszont, hogy egy-egy jó szerzőtől legyen teljes a gyűjtemény.
Azt hiszem, engem sokkal inkább az olyan akciókkal lehet megfogni, mint amit a Steam művel a játékok kapcsán. Valami rejtélyes oknál fogva ott pont sikerült megállnom, de nem egy ismerősöm van, aki a sokadik "ennyi pénzért nem lehet otthagyni" csomagot veszi meg, van már vagy száz játéka, oszt játszik hárommal, hatvanat soha fel se telepített. Zenéből pedig a Spotify óta teljesen abbahagytam mindenféle letöltögetést – engem konkrétan az térített meg, hogy rákerestem egy madrigálra, és fent volt kb. harmincféle változatban.
A DVD-k kapcsán nekem az látszik, hogy van két határ, az 500 és az 1000 forint. 500 forint alatt egyszerűen nem igazán gondolkodtam, ha kicsit is jónak látszott, megvettem (elsősorban apámnak) a filmet, 1000 alatt meg olyat, amiről én gondoltam, hogy jó, vagy nekem fontos. Furcsa módon nálam úgy tűnik, nem az "ingyen" és az "akármilyen kevés, de fizetni kell érte" között van a lélektani határ, hanem 1000 forintnál, az 1001 már drágának tűnt.
(Éreztem, hogy most ronda öngólt rúgok magamnak, hogy fogalmam sincs az aktuális kínálatról, ezért elmentem az ekonyv.hu-ra és tényleg több mint 2700 cím van 1000 forint alatt, és majdnem 800 cím 500 forint alatt. De jobban megnézve mondjuk a 350 forintos címeket, az egyik izgalmasnak látszó sci-fi 56(!) oldal, a másik nagy része meg rengeteg Jókai Mór... szerintem nemcsak bennem van a hiba, de rendben, megígérem, átnézem a kínálatot.)
Szóval vissza az akciókra, csináljon akárki akármit, én nem fogok kiadni 5-6-10 ezer forintot egy új DVD-ért, nekem nem sürgős. Akinek fontos, vegye meg a díszdobozos kiadást. Ugyanígy nem fogok sokezer forintot adni egy tucatkrimiért, nekem mondjuk ér 500 forintot nyáron a strandon. Különösen nem, hogy mini kiadóként tisztában vagyok a terjesztők árrésével, és egész egyszerűen olvasóként nem vagyok hajlandó egy fillérrel sem támogatni pl. az Alexandrát.
Szóval könyvekre vissza, nekem nem kellenek aranyért az újdonságok, adjanak nekem mondjuk 15 Asimov-könyvet három áráért jó minőségben (kb. ez az arány a steames csomagoknál), és már veszem is őket, a franc akar bosszankodni a kijavítatlan OCR-hibákon. Rám még a torrentfelmérős okosságok se igazak, én nem az új cuccokat keresem, hanem a jókat, rendezői gyűjteményeket, adott szerző/sorozat összes, és hasonlók. És igen, bőszít a kalózpéldányok minősége, háromjegyű pénzt/példány viszont tényleg szívesen adok jó minőségért. De nem többet. Vagy legalábbis nem sokkal.
Rozgonyi Tivadar
Kaland, játék, kockázat
Lássuk be, a legtöbb történet, amely bonyolultabb egy mesénél azért több szálon fut. A megjelenítés technológiája, nyomtatott és összefűzött lapok adták a történetek szekvenciáját, az írók pedig kifejezetten dramaturgiai eszközként használhatták az egyes szálak váltogatását, a nézőpontok, a térbeli és időbeli pontok váltásait. Amióta azonban van hipertext, a technológiai lehetősége megvan annak, hogy ne a fizikai lapok egymásutánisága döntsön a sorrendről, hanem mondjuk az olvasó. A hipertext maga nem is paradigmaváltás, hanem új paradigma, a linearitás meghaladása. Van, ahol azonnal "beütött", megint csak az ismeretterjesztésben: wikipédia, programok súgószövegei stb, a szépirodalomban inkább csak kísérleteznek vele. (Bölcsészmérnökök, szóljatok hozzá, jól! ;-) Ilyen kísérletező 
És, hinnétek vagy sem, kedvenc hardvernepperünk, a 
Ezen a magyar piacon is zajlik egyfajta evolúció, ennek az egyik eredménye a Libri-Bookline fúzió. Ettől a szakmán belül kissé félnek, hogy mondjuk az Alexandra bedőlésével itt lesz nekünk egy szép nagy terjesztői monopólium (egészen addig, amíg egy másik kvázi-monopólium le nem söpri, mint ahogy a Facebook lenullázta az iwiwet). Cserébe viszont vannak arra forrásai, hogy egy kicsit keresse a vásárlók kegyeit. A kedvezményekről lehetne beszélgetni, de az hosszú lenne, és egy kicsit profilidegen.
Olyat már láttunk, hogy valaki késlelteti egy kicsit a premier e-címeit (Agave pl.) vagy igyekszik azonnal kihozni (Magvető, Ad Astra pl. [ők most is jönnek ki egy 
Utolsó kommentek