Ezt olvassa ki valaki! Ugye nehéz?
Kis meglepetés volt, hogy Dworkyll olvtárs is megjelent az eKönyv Magyarország, a Magyar Telekom és a Bookline által szervezett 'txtr Reader össz-társadalmi tapizáson, ezzel viszont levette a vállamról azt a terhet, hogy érdemben beszéljek, sőt, értelmes kérdéseket tegyek fel a vállalatok képviselőinek. Övé hát a háttér, enyém a vas. És hogy miért is a furcsa cím, az kicsit később kiderül…
Kezdjük a formával!
Kicsi, de nem nagyon vethető össze semmivel, mert a formája minden eddigitől eltér (talán csak a DR800 hasonlított rá, míg el nem pusztult). Kifejezetten széles, majdhogynem négyzetes alapforma. Magasságra szakasztott Koobe Junior, szélességre viszont, nagy fájdalmamra, bukja az öltönyzseb-tesztet. Kellemes hatású műanyag ház (fehéres), kiváló minőségű kidolgozás, kicsit szokatlan fogást nyújtó, a hátoldalon fazettált kialakítás. Ráadásul mindemellé vastag (12 mm), és ami leginkább zavar: nehéz. Tokozhatóságra utaló fülek, nútok és egyebek nyomokban sincsenek. 
Megjelenés
A kijelző a szokásos 6 collos eInk Vizplex, ezen kívül csak az alacsony töltöttséget jelző vöröses LED világít a burkolat mögé rejtve a készülék tetején. Ennek más funkciója is lehet, de erről információt sem a készüléken lévő, sem a papíros dokumentációban nem találtam. Ránézésre is feltűnt, hogy ez biza nem Pearl, sőt, a hasonszőrű kijelzőkkel épített Koobe, Irex, Sony és Nook olvasókkal összevetve is határozottan sápatag benyomást keltett (és nem feltétlenül a világítás esetlensége miatt, Dwo Juniorja teljesen azonos körülmények között kontrasztosabb volt).
Kezelőszervek
Van egy darab bekapcsológomb a készülék tetején gumi borítás alatt. Véletlenül aligha nyomható be, cserébe viszont direkt is nehézkes. A további kezelőszervek két kis körből és egy nagyobb, kereszt alakú felületből állnak, mind kapacitív érintésérzékelés elvén működik. Ezek használata felettébb furcsa, azonban a német mérnöki tudomány rafináltságára utal az a zseniális megoldás, hogy minden érintés „vételét” egy apró rezgőmotor rövid beindulása jelzi. Akár az Androidos mobilok képernyős billentyűzetének „nyomkodása”. Ez a része példás, a kezelhetőség ezzel együtt nehézkes: még rövid gyakorlás után is esetlenül jártam-keltem a menüben, sokszor léptem be véletlenül egy-egy helyre, ami azért is visszás, mert a berendezés menüjének reakcióideje és az állományok betöltése is kifejezetten lomha. Az igazi nagy gondot itt is az jelenti (hasonlóan pl. a régi Koobe-khez), hogy nincs egyszerű mód a szövegbevitelre. Illetve konkrétan semmilyen módszer sincs rá. Erre kicsit később még visszatérek. Egy kézben fogva nem igazán kényelmes a lapozás, mert komplex mozdulat kell hozzá, ami pl. buszon olvasva minimum kockázatossá teszi a műveletet: könnyen kicsúszhat a kézből.
Gyakorlati tapasztalatok
Először a szürke betű tűnt fel. Azért nagyon, mert lapozáskor egyébként egy pillanatra kifejezetten sötét betűk jelennek meg, majd ezek halványulnak vissza. Emiatt az apróbb betűk egyáltalán nem, a nagyobbak is csak nehézkesen olvashatóak. Aztán az, ami a fenti videon is jól látszik: brutálisan lassú a menü, a dokumentumok kezelése.
Lapozásnál alapértelmezett a szellemkép-jelenség. Hosszas nyomkodással, pardon, simogatással aztán sikerült kideríteni, hogy csak minden 8-12 lapozás után csinál teljes képernyőfrissítést, addig a roppant (idő)takarékos módon csak kétszer, és nem háromszor írja át a kijelzőt: töröl, majd újraír (a betölt, töröl, újraír eljárás helyett). Képeknél nagyon zavaró, szövegnél nincs jelentősége, kivéve, hogy a könyvjelzőt, tartalomjegyzéket, betűméretváltást és teljes képernyős módot kínáló felugró menü egy világosabb szövegfoltot hagy maga után. Megvan ugyanakkor az előnye is: a lapozási sebesség példásan gyors, sőt, a leggyorsabbak között van: 10 oldal folyamatos lapozás mellett 10--11 másodperc között fut le, iránytól függetlenül, szöveges PDF-ben és ePub-ban is.
Fájó ugyanakkor, hogy az oldalszámra ugrás funkció nem létezik. Ha az ePub vagy PDF készítője nem helyezett el tartalomjegyzék-hivatkozásokat legalább a fejezetek kezdő oldalára, akkor kínosan nehéz a könyvben egy hosszabb részt átugrani vagy egy korábban olvasott részt megkeresni.
A tesztképek nézegetésekor először a grayscale dithering tűnt fel: példás ez is, a Sonykon (PRS-600) láttam utoljára ilyen jót. Ezt csak az rontja le, hogy a szellemkép sokszor belerondít az egyébként remek minőségű képekbe. Az ismert vonalas ábra kellemesen jelenik meg, de nem annyira tusrajz-szerű, mint volt a DR800-on például. Egyébként hozza az „átlagot”, nem számottevően rosszabb és nem jobb a mezőny többi tagjánál.
Betűméretváltás: három van, slussz. Ráadásul nagy a differencia közöttük.
Lapozás: az egyik legkomolyabb pozitívum, mint fentebb is írtam. Bizony borzasztó gyors, amint az látható is alább.
Forgatás: G-szenzor van, ami hol megy, hol nem, a menükre pl. egyáltalán nincs hatással, ePub és PDF esetén azonban egészen jó eredményt hoz. Ez esetben a lapozás nagy keresztje is 90 fokkal „elfordul”, ezzel elvben egyszerűsítve, gyakorlatilag kissé nehezebbé téve a lapozást: mivel így oldalvást, a hosszú irányban húzva egy teljes oldalt lapoz, lefelé, a rövidebb száron húzva pedig egy fél oldalt görget.
Annotálás nincs, keresés nincs, kijelölés nincs, oldalra ugrás nincs, pdf „pan and zoom” nincs, bolt van, úgyhogy folytatom azzal.
Bolt
Dwo részletesen beszámolt arról, hogy mi is várható a txtr.hu/ekonyv.hu jövőjét illetően, már amit sikerült kihúzni két riportalanyából. A bemutatóra érkezett számos tesztkészülék közül csupán egybe sikerült SIM kártyát rakni, úgyhogy csak ezen sikerült kicsit bóklászni (technikai okból csak a német) boltban. A verdikt előtt teszek egy kis kitérőt az elvi fejtegetések világába.
Ugye a nagyágyú modellje azon alapul, hogy az eszköz maga legyen a bolt, mindenféle támogatás vagy bármiféle nehézség nélkül bárki képes legyen közvetlenül tartalmat vásárolni és letölteni az olvasóeszközére. Ahogy az ismert ábra is mutatja, ez a modell felettébb sikeres. Az eKönyv Magyarország, illetve a német 'txtr is alapvetően ezt az elvet gondolta zászlajára tűzni, ami -- félretéve az árazás, a jogvédelem, a formátum és a tartalom bőségének korábban alaposan kivesézett kérdéseit -- kifejezetten dicsérendő elképzelés a részükről. Azonban van egy fájó pont, amire én hovatovább már a morfiumos kezelést is epekedve várnám: sehogy, mondom sehogy nem lehet szövegtöredékre, névre, de akár csak az ábécé egyetlen betűjére keresni. Innen a cím is: ábécé-sorrendben van a 'txtr Reader összes betűje.
A bolt így a következő lehetőségeket kínálja: tallózás cím szerint, tallózás szerző szerint, tallózás stílus szerint úgy 4-5 mélységig, ahol még mindig volt vagy 100-200 cím egy-egy kategóriában, végül tallózás a bestsellerek és az ajánlott könyvek között. Oké, tegyük fel, hogy hajlandóak vagyunk a 200 oldalas listát (4000 cím!) végiglapozni, csakhogy jön az, hogy az első pofon után a fal adja a másikat: a 3G kapcsolat bizony siralmasan lassú, nemhogy az EDGE, de még a GPRS adatforgalmi sebességét is alulmúlja. Ennek nyilván több oka lehet a béta-stádiumú firmware-től elkezdve a kiszolgáló szerver terhelésén át számtalan egyébig.
Sajnos azt kell írjam, a 'txtr Reader ebben a formában gyakorlatilag alkalmatlan a fent deklarált cél betöltésére: épeszű ember így biztosan nem fog könyvet vásárolni magának, vagyis az olvasó, akármennyire is dróttalan, akármennyire is ingyenes vele a letöltés (de a saját tartalmak továbbítása, szinkronizálása már nem!), semmiképp sem nélkülözheti egy számítógép támogatását.
Verdikt
Pro
- ePub támogatás olyan parserrel, ami megeszi Dwo kéthasábos táblázatait is,
- viszonylag kis méret, ezzel együtt 6 collos kijelző,
- teljesen magyar nyelvű szoftver, magyar bolt, magyar tartalom,
- kegyetlen gyors lapozás,
- kitűnő ötlet a rezgő visszajelzés,
- példás grayscale-dithering.
Kontra
- kétségbeejtően alacsony kontrasztú kijelző,
- szellemkép,
- esetlen kezelőfelület,
- használhatatlan bolti alkalmazás az eszközön,
- nehéz,
- csak ePub-ot és pdf-et támogat, utóbbit nem lehet áttördelni, nagyítani (a MobilRead Wikije ugyan html-t, rtf-et és PowerPoint-ot is ír, a gyári specifikáció viszont csak MS Office dokumentumok „via txtr.com” konverzióját említi).
- kevés választható betűméret,
- teljesen „fapados” funkciók (másképpen funkciótlanság),
- nincs élsimítás-beállítási lehetőség,
- siralmasan lassú adatletöltés, lassú menükezelés,
- a saját tartalom on-line feltöltése díjköteles ('txtr Pro előfizetés kell hozzá).
Javítandók a hardver változatlanul hagyása mellett
- a kijelző „feketéjének” feketeségét kellene fokozni, vagyis sötétebb betűkkellenek,
- legalább 5-6 választható betűméret (a jelenlegi legnagyobbtól a legkisebb felé, és ez utóbbin is túl, kb. 10 pontos betűnek megfelelő méretig),
- valamilyen módon kell bele szövegbevitel, különben a bolti alkalmazás értelmetlen,
- jó lenne funkció az élsimítás változtatására.
Nehéz azt mondani, hogy kéne vagy sem, mert ez az az eszköz, amit a leginkább vártam, ezzel együtt sokkal inkább csalódás volt, mint első látásra szerelem. A firmware alapos átdolgozásával használhatóvá lehetne tenni arra a célra, amire kitalálták/szánják, ezzel a kis méretet preferáló felhasználók számára ésszerű megoldást jelenthet a hasonló tulajdonságokkal (részben) felvértezett Koob3 V60, illetve az Onyx Boox 60 WiFi-s változatával szemben, épp a teljes dróttalanság lehetősége miatt. Feltéve persze, ha utóbbiakba a szoftver kibővítésével boltot, illetve Adobe ADE DRM-et értelmező elemeket tennének. Sajnos azt kell mondjam, hogy már most elavultnak tekinthető a készülék, igen hosszú fejlesztési fázisának jelen állapotában még bőven van mit heggeszteni rajta ahhoz, hogy csak a szoftveres hibákat kijavítsák, és akkor nem beszéltünk a hardver adta korlátokról (elsősorban a súlyról és a kezelőszervekről).
Zárszóként
Ulrik Deichsel a riportban határozottan kifejtette, hogy nyitottak más lehetőségekre is. A 'txtr alapvetően nyílt platformot kínál, épp ezért már van iPhone-os és Androidos alkalmazásuk is, továbbá nyitottak bármilyen, egyébként Adobe autentikációt fogadni képes eszközre. Nem jó ezt írni, ugyanakkor kár ferdíteni a tényeket: a saját olvasóeszközhöz való ilyen karakán ragaszkodás ebben a piaci környezetben elég bugyuta ötlet. Jogos a magyar piachoz tartalom és kiszolgálás tekintetében hozzáigazított eszköz iránti igény, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nagyon erősen árérzékeny piacról van szó, ahol a legkevésbé sem az egyediség, a különleges műszaki megoldások iránti olthatatlan vágy az elsődleges. Márpedig a 'txtr Reader pontosan ezt szolgálja ki: más, mint a többi, jó németesen szól oda mindenki másnak, hogy „eh, én a német ipar és mérnöki találékonyság remeke vagyok”. Persze, csak kár, hogy nem az van a hátuljára írva, hogy E 65 AMG, mert ez esetben messzemenően indokolt lenne a nagyképűség. (Fricska a dologban, hogy szegény német barátaink otthon jóval drágábban juthatnak hozzá ehhez a nagyobb vashoz, mint mi a Kárpát utcában vagy a Hunyadi János úton.) Ha feltételezzük a vásárlók részéről a racionális döntés képességét, akkor a versenytársakkal szemben alig néhány érv szól a 'txtr Reader mellett. Ha emellé odavesszük azt is, hogy a döntésben érzelmi oldal is van, és erre számottevő befolyása van a 89 990 forintos árnak, akkor azt mondom: mindent le kell söpörni az asztalról és keresni nagyon gyorsan valamit, ami megoldást nyújthat. Segítek:
És hogy egy elvitathatatlan, nagyon fontos pozitívumot kiemeljek a végére: az egész társaság hozzáállása kivételesen és szívmelengetően pozitív abban a tekintetben, hogy megvan bennük az alázat saját hiányosságaik és tudatlanságuk kezelésére, másképpen: hallgatnak ránk, vásárlókra, olvasókra (szakértőkre?), mi több, törekszenek is a hallottak -- számukra ésszerű keretek közötti -- átültetésére a gyakorlatba. Ha ez a párbeszéd a gyártó/forgalmazó és a vásárló között a jövőben is megmarad, sőt, elmélyül, kétségkívül a mostaninál sokkal jobb világ jön!
Utoszó: komoly frusztráció árán sikerült elérnem, hogy a cikkben csupán
egyetlen utalás szóljon az Amazonról és a Kindle-ről… Büszke vagyok magamra! :-)
Utolsó kommentek