Kedves barátaim az Úrban,
foglalkoztunk már ezen a blogon a papír vs elektronikus polémiával. A blog explicit célja, hogy legyenek digitális kiadványok, mert (szerintem) sok szempontból az a jövő. Nem célja, és ezt fontos sokszor leszögezni, hogy ne legyenek papírkönyvek. Ez nem cél. A papírféltők az elektronikus kiadványoktól féltik a papírkönyveket, és bár van igazságuk, a kapcsolat szerintem nem közvetlen. Amitől félniük kell, az a pénzhiány. A vásárlóké, meg az intézményfenntartóké. Érdemes megnézni az alábbi videót:
Van benne persze egy jó adag csúsztatás a tudományos ismeretterjesztés piacorientált világából. Sebezhetőnek állítja be a digitalizált kulturális javakat, és persze bizonyos szempontból azok is. De arról nem sokat beszél, hogy az analógok sem kevésbé sebezhetőek, illetve hogy ahogyan az analóg kultúrának megvannak az archiválási procedúrái, ugyanúgy a digitális archiválásnak is megvan a maga tudománya. Fiatalabb, ez igaz.
Kifejezetten izgalmas az a problémafelvetés, amely a vállalatokat kárhoztatja, amiért rátelepszenek az archiválásra, a tárolásra, és hogy önös érdekeiket szem előtt tartva osztják meg, vagy rejtik el a rájuk bízott információs javakat.
Csak egészen halkan kérdem, nem ugyanez ment a nagy digitális korszak előtt? Csak akkor nem (az amúgy számon kérhető, büntethető stb.) cégek látták el ezt a funkciót, hanem a sokkal nehezebben ellenőrizhető államok, uralkodók és más mecénások? Akik működtették pl. a könyvtárakat? Amelyek, ha indexre tettek valakit, akkor az nehezebben volt elérhető, mint manapság a warez? Amit nem akartak, az nem volt.
És persze az is igaz, hogy az anyagi világban manifesztálódott könyveknek van egyfajta másodlagos feladatuk. Kézzelfoghatóan kötnek bennünket a múltunkhoz, és persze az anyagi világhoz. Túlmutatnak önmagukon, az általuk hordozott információn.
Pár hete egy egész hagyatéknyi könyv átment a kezemen. Önmagukban értéktelenek voltak, megmondhatja bármelyik antikvárius. Irgalmatlan sok szemetet gyárt a könyvipar, bocs, és ez sem mai fejlemény. Másfelől viszont sokkal könnyebben felidézhető emlékek, érzések kapcsolódnak a papírkönyvekhez. És azoknak az értékét, bár szintén nehéz számszerűsíteni, már jóval magasabbra sorolnám, mint a borítóárat. Nehezebb volt pakolni azokat a könyveket, mint amennyit súlyuk indokolt volna.
Utolsó kommentek