E-könyv olvasók

Kedves barátaim az Úrban,

zárjuk ezévi rendes szépségversenyünket. A közönségeredményeteket magatok is megtekinthetitek. Ha nem is szárnyalunk a kereskedelmi tévézés fizetős SMS gyűjtő magaslataiban, így is sikerült 360+ szavazatot kapnunk, amit én mindenképpen pozitívan értékelek. A közönségszavazatok nyertese az iPubs.hu.

Bónusztrekk: volt olyan műhely, konkrétan az egoramédia, amelyik sajnos a versenykezdésre nem készült el a pályamunkájával – hiába, az app-fejlesztés nem egy egyszerű műfaj – de a végére csak lerakta a maga tisztességes iparosmunkáját. Kitartásuk, és hogy nem fogta vissza őket a "pályánkívüliségük", mindenképpen tiszteletet érdemel.

Szakmai fronton már nem ennyire fényes a helyzet. Hiába na, ezt a szépségverseny-bizniszt még nekem is tanulnom kell, mielőtt Fásy Ádám nyomdokaiba léphetnék, kezdve azzal, hogy nem szervezünk ilyet a karácsonyra felkészülő szezonra, amikor gyakorlatilag mindenki negyvennyolc órát dolgozik naponta.

Tiszta szerencse, hogy a blognak azért van saját nyomdásszakmai reprezentánsa Professzore barátunk személyében, aki nem volt rest, és értő ítéletet mondott a pályázóinkról.

Könyvek és azok szépsége

A blog olvasói számára alighanem már ismert, hogy erős nyomdászszakmai kötődésem van. Mondhatni, nyomdász dinasztia sarja vagyok (több íziglen, nem utolsó sorban felettébb jelentős arányban képviseltetik magukat a könyvszakmához kötődő szakmák a családomban). Jó egy éve előadást is tartottam az e-könyvek és a tipográfia lehetséges kapcsolatáról (aki kéri, vagy kíváncsi rá, szívesen közkincsé teszem az előadás vázát adó prezentációt).
A szépségverseny kapcsán határozott kíváncsiság vette magát úrrá rajtam, amely mostanra megnyugtatóan alább hagyott. :-) Többé-kevésbé.
A nyilvánvaló és elvitathatatlan előnyök mellett szabad legyen felhívnom a tisztelt versenyzők, és természetesen a szakma többi szereplőjének figyelmét (úgy általában) néhány alaptételre. Kezdem a rosszakkal.

Amit nem így kellene...

Nem győzöm hangsúlyozni, attól, hogy valami elektronikus, még nem szükségszerű, hogy a papírhoz kapcsolódó szakértelem hiányozzon belőle. A pályaművek között (és most elsősorban a hivatásszerűen e-könyvgyártással foglalkozó kollégák munkáira gondolok) tetten érhető a gagyi és a gányolás, ismertebb nevén a kontármunka, avagy a szakbarbárság. Példaként tudom hozni a keret átméretezésével oldalarányt váltó borítót, az OCR típushibák kijavításának hiányát. Kevésbé szemet szúró ugyan, de mégis bántó az alapvető (ún. lipcsei) tipográfiai iránymutatások figyelmen kívül hagyása (például a kurzív verzális, magyarul csupa nagybetűs dőlt forma használatának kerülése).

Az epubban többek között az a jó, hogy fontokat lehet hozzá mellékelni. Eképp kicsit kevésbé elegáns sok címet kép formájában betenni (beleértve a szövegközti címeket is). Nyilván ésszerű kivételek vannak és lehetnek is (speciális grafikai megoldások esetén).

Bizonyára sokan emlékeztek arra a kellemes kis papír versus nem papír reklámra, akinek hallgatag főhőse, Emma küzd elkötelezett férje papírellenességével... Nos, attól, hogy valami elektronikus könyv, még nem szükségszerűen kell papírkönyvnek kinéznie. Az iPubs megoldása évtizedes, és véleményem szerint – a kétségtelenül elragadó szépséget félre téve – mára erősen túlhaladott.

És ami dícséretes

Az ekonyv.hu Így szerettek ők... című könyvének néhány megoldásán megakadt a szemem. Ilyen például a színes képaláírás, illetve a színek elegáns használata. Ez, ha nem is mestertipográfusi, de mindenképp átgondolt, szép megoldás.

Az eClassic könyvei nagyon közel állnak ahhoz, amire azt tudom mondani, hogy tökéletesek. Elérték azt a határmezsgyét, amelyről lelkiismeret-furdalás nélkül lehet állítani, hogy a nyomtatott könyv külalakját és funkcionalitását hozzák elektronikus könyv formájában. Sajnos néhány technikai korlátot (vö. epub2 vs epub3) nem sikerült legyőzni (természetesen), de amit kiadtak a kezükből, azon komoly szakmai elhivatottság látszik. Apró, picit fájó hiányosságokkal, amelyek kijavítása után egy értő profi szája elismerően mosolyra húzódna, és amelyek egy átlagos olvasó számára soha nem fognak szemet szúrni. Amit pedig az epub3-mal műveltek, az mesteriskola (programozástechnikai értelemben, tipográfiailag csak "szimplán" nagyon-nagyon jó).

Összefoglalásul

Az irány egyértelmű és örvendetes. A szakismeret hiánya ezzel együtt éppúgy tetten érhető, amint a lelkes elhivatottság apró hiányosságai is. Jó, hogy ezek így vannak, és jó, hogy végre a szakma gyártói oldala részéről is megjelent az az igényesség, amelyre itt évek óta próbáljuk felhívni a figyelmet. Mondhatjuk, itt a léc (eClassic), és a léc pokoli magasan van, nehéz lesz megugrani. Ugyanakkor az elfogadható szint sem elérhetetlen már, az elektropress könyvében nem találtam érdemi kivetnivalót, és néhány nyűansznyi változtatással az ekonyv.hu anyagai is – szakmai szemmel – hibamentesnek tekinthetők, főleg, hogy még jelen állapotukban is bőven a korrekt színvonalat (a papírkönyvek átlaga fölött!) hoznak.

Gratulálok a versenyzőknek!

A szépségverseny szakmai díját ilyenformán az eClassic csapata nyerte. Nekik, csakúgy mint minden pályázónknak, innen is gratulálunk.

Hogyan tovább?

Először is, akinek felkeltették az érdeklődését a pályázó műhelyek, akár közvetlenül, akár rajtunk keresztül megtalálhatja őket. Mindenképpen lesz poszt az Elektropressről és a Webstart csoportról is, hasonlóan azokról az új játékosokról, akik vagy épp lecsúsztak a versenyről, vagy majd csak a következőn indulnának ;-).

És természetesen jár a híres blogpizza az iPubsnak, az eClassicnak, sőt mivel én nem bírok olyan szakmai kifinomultsággal mint Professzore barátom, az Elektropressnek is. Azaz nem megosztom a szakmai díjunkat (pedig erre egy pizza igencsak alkalmas ;-), hanem megduplázom. Ezt a pizzázást igyekszem január második felére (esetleg februárra) megszervezni.

Köszönöm a játékot.

Naszóval,

bár nagy volt itt a pezsgés novemberben, azért nem felejtettük ám el, hogy van itt nekünk egy kis szépségversenyünk, közönségszavazással és pizzadíjjal. Még nem járt le az idő a szavazásra (és a kommentelésre ;-), és ahogy hallottam, az emelt díjas SMS-ek (ami nekünk nincs) kikunyerálására ilyenkor szokták mindenféle versenyen kívüli, már befutott produkcióval lelkesíteni a közönséget.

Ezért aztán átbogarásztam az archívumomat, hogy milyen érdekesebb e-kiadványok jöttek már szemközt az elmúlt években. Csak hogy lássuk, mi mindenre képes ez a technológia.

Ki mondta, hogy a klasszikusokat nem lehet modernizálni? Érdemes megtekinteni ezt az öt nyelvű  La Divina Commediát Dantétól. Ugyan a használt nyelvek nagyobbik felét csak mérsékelten beszélem, de nagyon érdekes a több mint százharminc eredeti Doré metszet.

Mesék régi felfogásban. Ifj. Gál Mózes majdnem száz éve írta meg a Mildi meséit. A mi nagy szerencsénkre a Tarandus és a Digitalboks az újrakiadás mellett döntött, és Pap Kata illusztrációival meg is jelent. Csodaszép darab, nem mellesleg Professzore barátunk keze munkáját is lehet dicsérni.

Mesék új felfogásban. A mai gyerekeknek már nem csak a folyó szöveg és a szines képek jutnak, ha mesekönyvről van szó, a szerencsésebbek konkrétan belematathatnak  a történetbe. A Mesemasináról már volt szó blogban, és ha lassan is, de a Mesemasina-gyárban bukkannak fel új dolgok. Érdemes be be nézni, Németh Kriszta és Kálloy Molnár Péter hangja a legcsodálatosabb kiegészítése minden írott szövegnek. Kár, hogy kevés hangoskönyv készül velük.

Ha már paradigmaváltás, nem lehet említetlenül elmenni Máté Bence Láthatatlanul című könyve mellett, ami a GoodBook műhelyéből került ki, és úgy illeszti bele a legújabb technológiákat (HD videó pl.) az ezeréves paradigmába, hogy az még mindig könyv marad. 

Az idő meg az ő vasfoga. Nem válik minden arannyá, amihez az Amazon hozzányúl. Volt nekik egy koncepciójuk az újságnak, mint olyannak az újradefiniálására, ez volt a periodical formátum. Kellően izgalmas volt ez a maga idején, elfogadható hátrányokkal. Sajnos utoljára a K3-on nézett ki jól. A blog házi xml varázslója, Ignis készített olyan segédeszközt, amivel fehér ember is tudott ilyet gyártani. Én is elkövettem egyet, ez lett Baráth Kati novelláskönyve. Igazából ez az egyetlen olyan publikáció, aminek (a béta szakaszon sosem átjutó) formátuma fölött eljárt az idő. 

A szép (csúnya) jövő. Erre az anyagra csak nemrég bukkantam. Mivel alapban nem nagyon olvasok sem képregényt, sem tabletet, ezért először finoman szólva is szkeptikus voltam. Viszont "belemerülve" teljesen magával ragadott. Nagyon szépen rajzolt (néha finoman animált) képek, rendes színészek által felmondott narráció, a képregényekhez képest epikus mennyiségű (és szintén roppant látványosra konfigurált) háttérinformáció. Az augmentáltvalóság-kiegészítő meg egy izgalmas ajándék az anyag mellé. Mindenképpen megéri az árát.

A lista természetesen folytatható. Ha valaki találkozott még izgalmas anyagokkal, az ossza meg velünk nyugodtan a hozzászólások között. Előre is köszönjük a műfaj nevében.

Mindig jó új embereket köszöntani a blogon. Mostani írásunk elkövetője nem először alkotott már elgondolkodtatót, fogadjátok szeretettel Törpe minoritás provokációtól sem mentes eszmefuttatását a puha-DRM-ről. A cikk eredetije az eclassic blogján olvasható.

Dworkyll

Kemény adatok, puha kalózok

Hogy ne csak szakmázzunk, mindenki ismeri a mesét az okos lányról és az igazságos Mátyás királyról, amikor a király három kéréssel teszi próbára a lányt: jöjjön el hozzá vendégségbe, de se gyalog, se szekéren, se lovon ne jöjjön; öltözzön is fel, meg nem is, és végül hozzon ajándékot, meg nem is. A mese vége pedig az, hogy a lány bakkecskére ült, hálóból varrt ruhát öltött és egy szitával letakart galambot vitt ajándékba, ami az átadás pillanatában világgá röppent. Azaz pontosan teljesítette a feltételeket.

Ennek örömére boldogan éltek, míg meg nem haltak. (És itt szögezzük is le, hogy a továbbiaknak már semmi köze sem lesz a történelmi Mátyáshoz.)

Pár dolog rögtön feltűnhet számunkra a meséből. Először is világos, hogy a lány nem lehetett más, mint jogász. Különben hogy jutna eszébe például hálóból ruhát varrni, csupán azért, hogy egy nyilvánvalóan értelmetlen kérésnek eleget tudjon tenni. De komoly kétségek merülhetnek fel a király mentális állapotával kapcsolatban is, hiszen a feltételrendszer, amelyet felállított – hogy úgy mondjuk – súlyos belső ellentmondásokkal terhelt. Bárhogy nézzük is, van valami alapvetően zavarba ejtő ebben a mesében, ahogy az egyik fél hülye kéréseket eszel ki, mire a másik még hülyébb megoldásokat kreál, és egyiküknek sem jut eszébe azt mondani: „Na álljunk csak meg egy pillanatra, ennek így semmi értelme!” Az egészben pedig talán az a legfurcsább, hogy ezt a mesét nem az elmebaj egy sajátos formájának játékos illusztrálására szokták idézni, hanem példaként a „kreatív gondolkodásra”.

Na, ugyanezt a zavart vagy valami hasonlót éreztük a minap, amikor kedvenc e-könyvészeti blogunkon egy frissen megnyílt e-könyváruház kapcsán a vásárlóktól kért, tehát nyilvántartott adatokról esett szó a kommentek között. (Zsupsz, fejest is ugrottunk a közepébe.)

Az említett új webshopon ugyanis ha az ember vásárolni szeretne, ki kell töltenie egy regisztrációs lapot, többek között olyan kérdésekkel, hogy mi a neme és a lakcíme? Nem nagy ügy, gondolnánk, végül is csak pár pluszkérdésről van szó, ami igazán szót sem érdemel. Az éppen ezt a szemléletet vitató hozzászólásunk azonban olyan „heves” és egybehangzó reakciót váltott ki, hogy érdemesnek tűnt alaposabban is végig gondolnunk a dolgot.

Mindenekelőtt azt, hogy az iménti adatok (lakcím és nem) megadása valóban a felhasználó kényelmét szolgálják-e, mondván: ennek alapján fog a későbbiekben célzott ajánlatokatkapni. (Szerintünk már a neve sem áll jól:)) Ez a bolt szempontjából ugyan érthető óhaj, de mi van, ha a vevő egyáltalán nem így gondolja, mert nem akar ajánlatokat kapni, és legkivált célzottat nem? A vásárló (mutatis mutandis) vásárolni szeretne, fizetni és elbúcsúzni. Lehet, nézelődik még, de egyvalamit bizonyosan nem szeretne, ha közben mindenféle szükségtelen adatot nyilvántartanának róla. Épp elég, hogy a tranzakció érdekében hajlandó megadni a bankkártyaszámát, nem? És ez koránt sem költői kérdés. Minekutána az e-könyvet nem postán csomagban kapja kézhez, hanem letölti a netről közvetlenül az után, hogy a pénzt leemelték a kártyájáról, részéről az ügylet be van fejezve, és nagyon szeretné, ha a bolt részéről is be lenne! Vagyis semmi szükség a lakcímére, sem pedig arra, hogy bármit is tudjanak a neméről. (Eltekintve persze a marketinges és a sales-es furmányos szempontjaitól.)

Hááát, ez a puha DRM ára, és ennyi adat még mindig win-win szituáció, egyébként sem kell paranoiásnak lenni – sorjáztak a válaszok, köztük olyan is, hogy ha becsületes úton jár a felhasználó, akkor mért fáj neki, ha felírják a lakcímét meg ezt-azt?

A végén kezdve: abba, hogy az adattudatosság mennyiben szokás és/vagy (túl)érzékenység kérdése, most ne menjünk bele, de az talán elfogadható érv, hogy ennek mértéke igencsak egyéni és eltérő fokú lehet az egyes embereknél, amit „illene” figyelembe venni.

Abba viszont igen, hogy alapvetően félreértés honol a win-win helyzetek jelentése és értelmezése körül. Például itt sem világos, hogy ki nyer, mit és mennyit, – ha egyáltalán – a puha DRM-ért adott többlet adatért. Talán a kiadó, mert így több könyvet tud eladni? (Lehet, bár ha ilyen egyszerű a hazai ekönyvpiac „megoldása”, nem világos miért is nem szárnyal?) Vagy több haszna marad, ha nem kell kemény DRM-re költeni? Vagy azért nyerő, mert így visszaszorul a kalózpéldányok száma? Esetleg az olvasó a nyertes, mert nem kell a kényelmetlen DRM-mel vesződnie? Netán éppen ettől lesz olcsóbb az e-könyv?

A kemény helyett puha DRM kétségtelenül olcsóbb. A kiadónak. Win. De hol van a különbség (tehát a másik win)? Az a szerzőnek megy? Netán, annyival több könyv fogy (így, hogy nincs kemény DRM), és a kiadó bevétele is annyival nő, hogy elgondolkozik többi könyve e-kiadásán is? Ennyi? Szóval, ez volna a win-win?

A paranoiához viszont nem tudunk hozzászólni. (Szokták mondani: ha nem is látja az ember, azért még üldözhetik, ugye. Másrészt meg, ha nem üldöznek, attól még nem biztos, hogy nem vagy paranoiás.:)) Nagy általánosságban mindenesetre kijelenthető, hogy az ember a weben jól teszi, ha a lehető legkevesebb adatot adja ki magáról. Ha pedig mégis kiad valamennyit, jól teszi, ha tisztában van vele, kinek és mi célból adja. Talán ezért volna megfontolásra érdemes a fentiek fényében, – gondoltuk – hogy ha már a vevő amúgy isbeléhelyezte bizalmát egy boltba, és megadta a bankkártyaszámát, akkor érthetetlen, miért nem azt használják puha DRM célokra is. Hiszen a tranzakció önmagát hitelesíti! Ha ugyanis hamis a kártyaszám, akkor a bank nem fizet, ergo a vevő sem tud majd könyvet letölteni. Ám ha a vásárlás sikerült, akkor mi gátolja meg a boltot abban, hogy mondjuk egy véletlenszám-generátor segítségével tetszőleges bonyolultságú azonosítót készítsen, – amit puha DRM-ként akárhová és akárhányszor elhelyezhet a könyvben – és egy listát vezetve nyilvántartsa, melyik azonosító melyik kártyaszámhoz tartozik? Így ha felkerülne a netre egy-egy példány, akkor csak elő kell keresi a listából. A többi már rutin, bírósági végzés, törvény, szigor, bármi, ami ilyenkor jönni szokott, hajnalban a vár fokán, felpofozni és kirúgni.

De hogy el ne unja magát az olvasó, jön a fordulat, a meglepetés, amiért – végülis – megíródott ez a poszt. Kiderült ugyanis, hogy a bankkártyaszámból generált megoldás nem megy, mert „banktitok”, PSZÁF(?) stb. És egyébként is, – jött a blogon a végső érv – „mindenütt így csinálják”.

(Ezt nagyon szeretjük egyébként bármilyen vitában, mert azt jelzi, hogy véget ért a racionalitás és helyébe a megszokás vagy a lustaság lép. Ilyenkor mindig kényszeresen kutatni kezdjük, vajon tényleg igaz-e, hogy nem érdemes – mert nem lehet – máshogy csinálni. Valami ilyesmit érezhet a homokszem is a zsebórában.)

Lássuk csak, tehát azért kell a vevő neve, lakcíme és az, hogy férfi-e vagy nő, mert puha a DRM az e-könyvön. Világos: itt ha valaki, aki velejéig jogkövető, megadja az összes adatát, amikor megvesz egy e-könyvet a saját bankkártyájával, akkor az adatai belekerülnek a könyvbe, kiadó, olvasó nyugodt, mert a könyv nem kerül(het) ki illegális fájlcserélőkre. Alapeset. Egyben ez az unalmasabb verziója is a mesének.

Ha viszont a könyv mégiscsak kikerül, akkor a kiadó – a kapott adatok nyomán – rárittyent, felszólítja, a vásárló szabadkozik és megpróbálja levetetni a torrentoldalakról a könyvet, – persze sikertelenül. Esetleg nem is érti hogyan kerülhetett oda! Na, ez már érdekesebb meseváltozat!

Különösen, mert úgy folytatódik, hogy készítettünk egy fiktív emilcímet, amivel regisztrálva – bankkártyás vásárlást követően – már le is töltöttünk az olvasónkra egy könyvet. Egy olyan e-könyvet tehát, ami egy nem létező ember nem létező címét használja puha DRM-ként. Win-win!

És már vissza is jutottunk az okos lány meséjéhez: van is DRM, meg nincs is! Hiszen, banktitok, ugye, meg PSZÁF(!), miszerint legyen is büntetés, meg ne is legyen. A mostani feltételek mellett pedig csak annyit lehetőség marad, mint az okos lánynak volt: megpróbálni úgy tenni, mintha lenne értelme a kéréseknek (feltételeknek), sőt megfelelően agyafúrt megoldásokkal még akár el is lehet kápráztatni az agyalágyult királyt. Ha jól csináljuk, dicséret is járhat érte!

Közben pedig megpróbálhatjuk elfeledni, hogy amíg a banktitokra(?) hivatkozva épp az egyetlen  ellenőrizhető adatot (a bankkártyaszámot) nem lehet használni egy hasonló eljárásban, addig a puha DRM nem több, mint merő illúzió, hogy ne mondjuk, jogászkodás.

A mostani, tövig píszí védelemmel ugyanis csak amatőröket és/vagy idiótákat lehet lebuktatni. Még arra sem kell venni a fáradságot, hogy kivakarjuk az azonosítót a könyvből, hiszen minek, ha egyszer úgyis hamisak! (Jut eszünkbe: lett valamilyen következménye a közelmúltban történt hasonló ügynek? Egyáltalán történt már bármilyen eljárás ilyen módon „védett” könyv feltöltése nyomán? Vagy titok? Netán éppen az a nagy titok, hogy valójában nincs is titok?)

„Na, álljunk csak meg egy pillanatra, ennek így semmi értelme!” – mondhatná újfent valamelyik fél a mesénkben. De nem mondja.

A puha DRM tehát, ebben a formájában nem létezik. Illetve van, de az csak egy fantom, egy eszme, amiről mesék szólnak a sosem létezett aranykort emlegetve. És csupán könyvészeti percek kérdése, hogy erre más is rájöjjön. És megint ott fog állni a fél könyves szakma, szomorúan sajnálkozva majd az e-könyves szcéna füstölgő romjai felett.

Most kéne jönnie a mese végkifejletének, ahol a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig ellenkezőleg. De nem tudunk ilyennel szolgálni. Csak avval, hogy a kemény DRM rossz. A puha meg jobb… lenne, ha működne. Meglehet, a bankkártyaszám is megoldás, csak egyetlen kiadó (eladó) sem vette még a fáradságot, hogy le illetve végigjátssza ezt a lehetőséget. Talán csak úgy gondoljuk, hogy sérti a banktitkot! És az is lehet, hogy tényleg sérti, amiért a jogszabályi környezet megváltoztatására lenne szükség, ki tudja. De biztos, hogy van megoldás, hiszen online cégek tömege boldogul szerte a világban! Ki se kell találni…

Itt a vége, fuss el véle! A király pedig rendületlenül újabb remek kéréseken töri a fejét. Az okos leány meg csak retteg, mit fog legközelebb kitalálni a vén bolond?

Közeledik a karácsony, meg egyébként is: adni jó. Fura dolog, de egyre több olyan ajándék van már a piacon, amit nem lehet konkrétan megfogni, vagy hogy stílszerű legyek: polcra rakni. Például lehet apunak (vagy anyunak ;-) venni ajándékba másfél óra tankvezetést. (Aki teheti, próbáljon ki bármilyen lánctalpast, utána bármikor ki tud röhögni bármilyen terepjárót. Komolyan.)

De hogy maradjunk a blogtematikánál, miért ne lehetne ajándék az e-könyv? Szerencsére ma már ez sem lehetetlen. Különféle verziók már korábban is voltak, leginkább a letöltőkártyák és a kuponok különféle változatai, ez gyakorlatilag bármelyik nagy ekönyv-áruháznál van. Viszont ezek igazából a könyvutalvány villanyos megfelelői, egy ilyen ajándékkal eláruljuk, hogy nem ismerjük a megajándékozott ízlését, egy ilyen ajándék nem elég személyes.

Szerencsére folyik a víz a Dunán, lehet már fizikai ekönyv-példányt is venni, mint arról már beszámoltunk. Ha van személyes kapcsolat a megajándékozottal, szerintem ez egy jó választás. Az e-könyvet viszont az Isten is arra teremtette, hogy olyan helyekre is elküldhessük, ahova nem vagy nehezen juthatunk el. Például a világ másik felébe szakadt barátainknak, akik ha haza is esnek az ünnepekre, jó eséllyel mérgezett egérként rohangálják majd körbe rég látott családtagjaikat, ellenben kifejezetten jól esne nekik egy kis "hazai" olvasnivaló, mondjuk a 27 órás repülőúton.

Ezekre a helyzetekre jó a Multimádiapláza új szolgáltatása, amivel a regisztrált felhasználók tudnak ajándékba e-könyvet is küldeni bárkinek, akinek email-címe van. A dolog viszonylag egyszerű, a vásárlás majdnem ugyanúgy történik, mint saját részre, csak a művelet végén a letöltőlinket nem a vásárló kapja meg, hanem a megajándékozott, akinek nem kell a boltba regisztrálnia, csak letölteni a számára küldött anyagot. Ez utóbbi bármilyen letölthető tartalom lehet, azaz hangoskönyv és zene is. A tartalom itt is vízjelezett, úgyhogy tessék szólni a megajándékozottnak, hogy ha regisztrációs adatai nincsenek is a példányban, hiszen az ajándék letöltése nem regisztrációhoz kötött, maga a példány felismerhető és követhető marad, nem illik nyilvános helyen elveszíteni. És a tranzakció ott marad a Sajátpolcon is, azaz jövőre tudni fogjuk, hogy kinek mit küldtünk, és nem fogja Róza mama megkapni ugyanazt az erotikus thrillert, mint az idén.

Az elsőség a hazaiak közül ilyenformán a Multimédiaplázáé, de ismerve a világot, a többiek is remélem, hamar felzárkóznak ehhez a trendhez. És jövőre talán már kívánságlista is lesz, ahol a megírhatom, mit szeretnék ajándékba kapni :-) Már a világbékén kívül.

Mozgalmas az őszünk, a két új áruház-bejelentés után itt a második kiadó az Agave után, akik eddig még nem exponálták magukat az e-könyv piacon, de az SFF vonaluk fejlesztése mellett szintén belevágnak a könyv-villanyosításba. Ez pedig a GABO, szintén a diBooknál. Ken Follettel már elstartoltak, de holnap ők is belépnek az "egynaposok" ligájába, egy Doctor Who történettel. 

Innen is gratulálunk :-)

Egy kedves és lelkes olvtársnak köszönhetően szemügyre vehettem az idei Paperwhite változatot. Óriási meglepetés: nagyon hasonlít a tavalyihoz ;-). Például belemegy annak a tokjába (szemben pl. a különféle iPafd generációkkal.)

Egyetlen lényeges különbség van (a firmware-en kívül) éspedig hogy javítottak a megvilágításon: érezhetően melegebb, és intenzívebb a fénye. Még egy furcsaságot tapasztaltunk, előrefelé egy picit lassabban lapoz, mint a PW I, hátrafelé viszont sokkal gyorsabban. Mindent összevetve kellemes, hasznáható. Ajánlott. Főleg, hogy lassan a JailBreak is elérhetővé válik.

A képekről. Három kombinációt lőttem. Az egyikben igyekeztem ugyanazt a tapasztalható világosságot elérni, ekkor a PW I-et fényesebbre kellett tekerjem. A másodiknál ugyanazt az értéket állítottam be (15) mindkettőre, a harmadiknál meg maximumra csavartam mindkettőt, ezt a telefonom fényképezője gonoszul korrigálta. Bocs.

Nakéremszépen,

írtunk mi már egyszer a fontok szépségeiről, meg az elméletekről, de az előző poszt hozzászólásai azt bizonyítják, hogy ez a meccs még nincs lefutva, és a tudatos vásárlók elvárják, hogy remekbe szabott fontok is legyenek a könyvekben.

Ezért aztán összekattintottam pár epubot, (a MEK Jókai életművéből kiemelve, utólag is köszönöm), csakis és kizárólag azért, hogy megpróbáljunk konszenzust találni, hogy milyen fontot (fontokat) látnátok szívesen egy átlagos folyószövegre épülő anyagban.

Fontos feltétel, hogy kérdéses font legyen unicode (és tartalmazza a szóba jöhető trükkösebb karaktereket is, a magyar ékezeteken túl), továbbá legyen ingyenes, és kereskedelmi tartalomba beágyazható.

A minta-epubokat itt találjátok.

Szavazni meg itt lehet:

Persze egyéb font-tippeket is szívesen veszünk.

<<< Szemérmetlen Önfényezés Alert >>>

Amikor 2009-ben elkövettem az első blogposztomat, az lebegett a szemem előtt, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor e-könyvet választani papír helyett kb. annyira lesz érdekes kérdés, mint választani a folyékony vagy szilárd szappanok közül. Amikor a tartalom lesz a lényeg, és nem a formátum. Amikor az elektronikusan olvasókat nem fogják mindenféle kellemetlen mellékhatások sújtani, pl. hogy "kénytelenek" kalózkodni, hogy kemény DRM-et próbálnak drága pénzért rájuk sózni, hogy zömében rétegigényt esetleg papíron már régen kifutott címeket próbálnak meg kisérletező (és maximális biztonságra törekvő) kiadók elrőfölni. Azaz legyen az elektronikus változat legalább annyira legitim és elérhető, mint a papír. Minden tekintetben.

A digitális kánaán még nincs itt, az e-könyv ÁFÁja még mindig 27%, és kedvenc pártunk és kormányunk nem azon dolgozik, hogy az elektronikus fizetés olcsóbb és egyszerűbb legyen.

De oda azért eljutottunk, hogy ma már nem ritkaság, ha valami egyszerre jelenik meg papíron és elektronikusan. Először a zsánerboltok, és a magyar tartalmak (egy része)  jutott el ide. És az együttes indulás inkább a kivétel volt, mint a norma. Talán még mindig az. De ma valami akkor is átszakadt.

Ma megjelent egy könyv. Egy nagyon nagyon kellemes, olvasmányos sci-fi. Azért is áll igen közel a szivemhez, mert én fordítottam. Sokat beszélgettem róla a barátaimmal és ismerőseimmel, hogy miért szeretem, miért gondolom kellemes olvasmánynak. Kíváncsian várom, hogyan fog rá a Moly népe reagálni. És most először nem kell a kezemet széttárva pingvinezni, amikor megkérdezik, hogy lesz-e belőle "hivatalos" (értsd: boltban megvehető) elektronikus változat! Mert van. Itt ni. Egy napon jelent meg a papírváltozattal. Friss, ropogós, versenyképes, fősodorbéli. És nem kivétel, mert gyakorlatilag az összes karácsony előtti könyv az Agavétól kijött, vagy ki fog jönnni villanyon. Akiknek ezúton is köszönöm, nemcsak a lehetőséget, hanem hogy végre megtették ezt a "hitbéli ugrást". Nagyon remélem, hogy az Agave nem fogja ezt megbánni, a többiek meg követik a példájukat. (És akkor nagyjából be is lehetene zárni ezt a blogot, mielőtt ellaposodna vagy önismétlővé válna, én meg elmehetnék review-kat írni fémbögrékről.)

Kánaánnak ezt még korai lenne nevezni.

Maradjunk a nirvánánál.

Nekem már itt van a karácsony, az Agave az eddigi kísérletek után most rendesen odatette magát, és oly sok kör után ráállt az elektronikus kiadásra is. Innentől kezdve már nem rajtuk múlik, ha valamelyik könyvük nem jön ki elektronikusan. Az ő szándékuk és képességeik megvannak, innentől a többi szereplőn múlik, pl. írón, jogtulajdonoson, meg a rendelkezésre álló erőforrásokon.

Az írás eredetije az agaveblogon olvasható.

Én meg remélem, hogy tényleg áttörnek az e-könyvek, és hamarosan más, eddig még elektronikusan inakítv kiadó új villanycímeiről is hozsannázhatok.

Biztos láttátok már sokan, hogy november 13-a óta több könyvünk elektronikus változata is megvásárolható a DiBook oldalán. Ezzel kapcsolatban szeretnénk elmondani a jövőbeli terveinket, és az e-könyvek megjelenéseinek a menetrendjét.

A legfontosabb: az a tervünk, hogy a lehető legtöbb kiadványunkból legyen idővel e-könyv. Ez azonban nem megy azonnal, több okból kifolyólag:

1) Ahogy a rendes nyomtatott könyveknek, úgy az e-könyveknek is rendezni kell a kiadási jogait, ez pedig hol könnyebb, hol nehézkesebb folyamat. Emiatt fordul például most elő, hogy bizonyos sorozatokból még nem kapható minden rész elektronikus változatban (pl. Vének háborúja, Hyperion Cantos). Ezeken, ahogy minden máson is, dolgozunk. Nem tudjuk megmondani, hogy mikor leszünk meg velük, mert elsősorban nem tőlünk függ, de amint fejlemény van, a Facebook-oldalunkon értesülni fogtok róla. Emiatt meg szeretnénk kérni titeket, hogy ezekkel kapcsolatban ne kérdezzetek, mert nincs annál rosszabb, amikor egy hét alatt felteszitek húszan ugyanazt a kérdést Facebookon, mi pedig akármennyire szeretnénk, de egyszerűen nem tudunk válaszolni.

2) Az e-könyvek előállítása is egy időigényes folyamat. Folyamatosan csináljuk őket, de például most, a karácsonyi szezonban nem tudunk csak és kizárólag ezekkel foglalkozni, másra is időt kell szánnunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne készülne majd el minden.

3) Úgy tervezzük, hogy mostantól az új könyveinkből automatikusan fognak készülni e-könyvek is. Vagy a megjelenés napján, vagy nagyon kevéssel utána. Persze elképzelhető, hogy valami miatt ez nem fog megtörténni, vagy többet kell majd várni az elektronikus verzióra, ennek az oka főleg az 1) pontban vázoltak miatt lehet. De ettől független az a célunk, hogy a nyomtatott változat mellett vásárlási lehetőséget nyújtsunk azoknak is, akik a digitális formátumot preferálják.

4) A könyveink epub, vagy mobi formátumban vásárolhatóak meg.

Jelenleg az ezen a linken található címeink vásárolhatóak meg e-könyvben. Várhatóan a jövő héten fel fog kerülni még jó pár könyv - hírt adunk róla, amint megtörtént. Egyelőre ennyit látunk és tudunk, a továbbiakban mindenről értesítünk titeket a Facebook-oldalunkon.

Kedves barátaim az Úrban,

bár teljesen úgy néz ki, de amit látunk az még nem a tuti, a DiBook.hu még nem indult el rendesen. Amit látunk az praktikusan egy nyilvános tesztüzem. Leginkább azért mondom ezt, mert pont azok a tényezők, amik megkülönböztetnék a meglevő ekönyves boltokól, na azok még kevéssé látszanak. Pedig lesznek ;-)

Úgyhogy még egy kis türelmet kérnek, és persze ha valami javítanivalót találtok, azt nyugodtan jelezhetitek, akár itt, akár közvetlenül. Annyit már megígértem az illetékeseknek, hogy erről az építően kritikus attitűdről a rendes nyitás után sem fogunk leszokni. És persze lesz róluk bemutató is.

Sziasztok,

ma van a Dotcommerce Day, egy csomó webshopban egynapos kedvezményekkel. A Multimédiapláza viszonylag ritkán gurít, de akkor nagyot, erre a napra (a vásárlók számára) eltörölte az ÁFÁ-t :-) ezért a bruttó árból 22%-os kedvezménnyel lehet vásárolni. Persze nem ők az egyetlenek, érdemes ellátogatni az esemény hivatalos oldalára. Nincs már olyan messze a karácsony ;-) 

Akinek még van tipje jó boltokra, az ne habozzon megosztani a többiekkel. Előre is köszönjük.

Előbeszéd

Be kell valljam, 2013 számomra a fordulat éve. Eddig a civilek haladtak elöl ebben az egész e-könyv mozgalomban, és próbálták rávenni a profikat, a kiadókat, és a kiadványtervezőket, hogy "legyen már valami". Például ezt a szépségversenyt is egy civil szervezi egy civil fórumon. De elnézve a pályázók dolgait egészen nyilvánvaló, ez a dolog mostanra túlnőtt a civileken (hála istennek, teszem hozzá gyorsan, ez volt a cél egész végig) és megérkezni látszik, oda ahová való, a profik kezébe.

Az ekönyvek lehetnek lelkes mozgalmárok szívügyei, de a maximumot, ami bennük van, és ami abszolút versenyképessé és valós alternatívává teszi azokat a papírszférával, azt a profik tudják kihozni belőlük.

Lássuk akkor a pályázókat, és az ő dolgaikat

Mivel a pizzát a győztes alkotók kapják, ezért a linkek a pályázók anyagait mutató folderekre mutatnak.

Első versenyzőnk Leon, aki teljesen civil, ennek megfelelően a saját Kindle3-jára optimalizált anyagokat. A csomagjában egy, a szellemi jogokat mélységesen tiszteletben tartó képregényt és egy sima olvasmányt találtok. Mindkettő nézhető, de nem olvasható, mert a képek kitakartak, az olvasnivaló pedig kódolt  ;-)

Leon csomagja

Második versenyzőnk, az IPUBS.HU. Csomagjuk szöveg- és gyártásorientált, benne van ugyanaz az anyag Atlantissal és SIGIL-lel is feldolgozva. Tényleg akkora gond, ha Atlantissal készül valami?

Az Ipubs csomagja

Harmadik versenyzőnk az Ekönyv.hu. Ők a reinkarnációjuk óta nem annyira látványosan, de annál elszántabban dolgoznak azon, hogy az e-könyv ugyanolyan magától értetődően elérhető termék legyen, mint a papír. A versenycsomagban ízelítőt adnak a legújabb, izgalmas címeikből, és hogy többet is tudnak, mint egyforma sorokat egymás alá róni.

Az ekönyv.hu csomagja.

Negyedik versenyzőnk egy roppant lelkes startup Pécsről, a Webstar Csoport. Ők az "alkalmazásdúsított könyv csak iPadre" kategóriában indulnak, ezért a könyveiket egyből az iTunesról lehet letölteni. Cserében "full extrás", hangja van és mozog. Egy díjat már nyertek, de ahhoz szerintem nem járt pizza. Róluk még nem volt poszt, de tervben van.

A Webstart Csoport könyve, Nagyfelbontású oldalképek

Az ötödik csapatról viszont már volt szó a blogon, ők az eClassic.hu. Ők már nem lacafacáznak, minden formátumot tudnak, sőt. A nagy fraktálkönyvből elkészítették az epub3 szabványú változatot, az csak az erre képes platformokon (pl. Chrome+Readium plugin, iBooks) csillog a maga teljes fényében. Képletek, ahogy azoknak ki kell nézniük. A mobik teljes élvezetéhez pedig érdemes bekapcsolni a beépített fontok megjelenítését.

Az eClassic.hu csomagja

És végül, de nem utolsósorban következzék egy szintén a blogon először emlegetett brigád, az ElektroPress. Szintén a csúcsra törnek, és bár képesek mobit is gyártani, most csak epubbal indulnak, egy szakácskönyvvel és egy útinaplóval. Nézze meg mindenki, mire képes egy kellően képzett brigád ezzel a formátummal. Szinesben.

Az ElektroPress csomagja.

Ezúton is szeretném megköszönni minden egyes pályázónak a jelentkezést, már most roppant tanulságos dolgokat tettek le az asztalra.

A szavazás és az ő menete

Aki névtelen kíván maradni, annak elegendő a mellékelt pollon szavaznia. Az ő szavazatát ezen a szép pollon vesszük számításba, és a legtöbb szavazatot gyűjtő kapja a közönségdíj-pizzát.

Szeretnék egy értékesebb pizzát is kiosztani, ez a szakmai díj. Erre az egykérdéses google formon lehet szavazni. Itt kérnék nevet, képviselt szervezetet, ha van, és elérhetőséget. Ez már ilyenformán szűrve lesz, pl. Ferenc pápa a Vatikánból nem szavazhat, legfeljebb twitteren.

A kis csúszásra való tekintettel a szavazást december 10-én zárjuk.

Ez pedig itt a szakmai szavazatok helye.

Kedves olvtársak, 

beérkeztek a pályaművek, és leginkább csak rám várnak, hogy jól közzétegyem őket. Amikor meghirdettem ezt a rettenesen komoly/komolytalan (nem kívánt rész törlendő) versengést, akkor még nem számoltam azzal, hogy ebben a szűk hónapban is nagyon sok minden fog történni, amiből nekem is esett le nem annyira kevés meló. A munka jó hír, az egyik új bolt már megnyílt, a másik meg hamarosan, és ez utóbbiba még igen sok, elektronikusan még nem megjelent cím is lesz, szóval volt pörgés itt a hó végén rendesen.

De nem csak én dolgoztam, hanem a szépreményű pályázóink is. Olyan süti anyagok is estek be, hogy meg rántottát lehetbne csinálni a gépemen, holnap meg is kell kérdezzem hogy ezek tényleg publikusak? 

A versenyzőkről

A mainstream szépségversenyekkel ellentétben senki nem küldött bikinis fotót, és a világbéke sem került emlegetésre. Stylistok helyett pedig stylesheetekkel birkózhattak a játékosok. De nem adták fel.

Érkezett pályázat teljesen civiltől, aki titkosításban és képregényben erős, ezért az ő munkássága aztán biztos nem fogja az ASVA, ArtisJus és hasonló brigádok szemét szúrni.

További kellemes fejlemény volt, hogy megismerkedtem nagyon profi műhelyekkel, akik ugyan még e-könyvekből (sajnos) nem tudnak megélni, de jól be tudták illeszteni a meglevő portfóliójukba az igényes e-könyv-gyártást. Róluk már vagy volt szó, vagy majd hamarosan lesz. Nem tudom eléggé fényezni őket.

És persze vannak a nagyok, akik ha akarnak, tudnak nagyon kifinomultak is lenni, de mernek kérdezni is, akár tőlünk, civilektől is.

Egy szó mint száz,

maradjanak velünk, hamarosan jövünk a részletekkel. Ha valakinek van kedvenc tippje filemegosztásra, (tíz-húsz megás epubok is akadnak), meg valami jó poll-makerre, az ne habozzon hozzászólni. Most éppen egy Google Drive alkönyvtár-megosztásban vagy valami dropbox-linksorozatban töröm a fejem, de nincs sok rutinom ezügyben.

Előre is köszönöm, a műfaj nevében :-)

Az, hogy egy e-köny alapjában véve kézzel nem megfogható (csak bináris állapotok sorozata egy tetszőleges tárolóban, vagy átviteli csatornán), jár kellemes és kellemetlen mellékhatásokkal. A kellemeseket nagyjából egymilliószor fényeztük már itt a blogon, de érdemes szót ejteni a kellemetlenekről is, hátha van rájuk, legalább részben, megoldás.

A kellemetlenségek egy része egyszerű percepciós csalódás, egy könyvet kézbe fogni jó dolog. Kézbe adni, mondjuk karácsonykor, meg még jobb. Ez azért e-könyvvel nem olyan magától értetődő. De vannak izgalmas próbálkozások :-)

Aki az ipubs.hu-nál most legalább 3990 forintért vásárol, az egy ilyen telefonkártyaforma pendrájvon is kérheti az anyagot. Kézzel foghatóan. Csomagolhatóan. Szép szalaggal átköthetően :)

Az isten is e-könyv-ajándékozásra teremtette, egy szép borítékba belefér, fogható, küldhető, mégsem foglal sok helyet.

Cserébe a könyvelőknek is kellemes perceket okozhat, mert egy pendrive postán továbbítása aligha sorolható az elektronikus szolgáltatások ÁFA-körébe, ugye, viszont örömest sarcolhatja meg az ArtisJus.

Na de majd most, hogy elvileg csökkenhet az e-könyvek ÁFÁja, és Barroso pajtáséknak is van egy-két érdekes kezdeményezése a tárgykörben... ;-) Oké, ez utóbbira a tegnapi Európa Tanács jegyzőkönyv szerint még lehet, hogy egy kicsit várni kell, mert csomagban kezelik a kérdést:

In its ongoing VAT review, the Commission will also address issues which are specific to the digital economy, such as differentiated tax rates for digital and physical products. The European Council welcomes the Commission's initiative to set up an expert group on taxation of the digital economy. The European Council will return to taxation-related issues at its December 2013 meeting.

Addig is, lapozgassunk pendrájvot ;-)

... Szépségverseny!

Kedves barátaim az Úrban, már több kollektíva is jelezte a részvételét. Akikkel korábban nem találkoztam, azokkal igyekszem gyorsan összebarátkozni, nagyon ígéretes csapatok bukkantak fel a radaron, lesz is róluk ismertetőposzt, hamarosan.

A profik mellett egy civil olvtárs pályaműve is befutott már. És ahogy látszik, a zsűrinek nehéz dolga lesz, mert van aki csak-iPados full extrás animált epubbal indul, van aki csak prc-vel. (Az igazi nagymenők persze mindkettőt tudják ;-)

Szóval had dörögjenek azok a virtuális nyomdagépek, és küldjetek pályamunkákat jól :-)