Állandó rovatok

A RADAR az e-könyv olvasó blog "kis-színes" híreinek társasági gyűjtőposztja. Ha találtál valami témánkba vágót, firkáld ide. Ha izgalmas új könyvmegjelenésbe futottál, oszd meg velünk a KÖNYVRADARon. Köszönjük, a műfaj nevében.

Ha eladó készüléked van, vagy használt kütyüt keresel, a KERES-KÍNÁL rovatunkat ajánljuk figyelmedbe.

Ha valami nyomja a lelked, ha összemérnéd az érveidet másokéval, gyere a DÜHÖNGŐbe. Belépés csak gumicsontokkal.

A fölösleges konfliktusokat elkerülendő megköszönjük, hogy tiszteleben tartod az E-tikettünket.

Ha adakozni akarsz, itt megteheted:

Jelenleg 45.700 HUF-nál járunk. Amire használni fogjuk: blogtalálkozó, wiki, saját domain. Nagyjából ebben a sorrendben :-) Jelképes díjazások: a legjobban pörgő e-könyveknek (Nobel Pizza, 2012-ben három darab), a legszebb ekönyveket készítő műhelyeknek (Szépség Pizza,  2013-ban, három darab).

GYIK - Szerszámosláda

Aki még csak most kezd barátkozni a villanykönyvekkel, kezdje a tájékozódást a GYIK rovatban.

Vannak még:

Válassz és rendelj Kindle-t innen

Mobipocket (prc) gyártási okosságok (Kindle, Kindle for appok)

Epub (Koobe, Nook, iOS, Android) gyártási okosságok kezdőknek és haladóknak 

Kiváló szótárak mindenre, ami bírja.

Sok Kindle trükk.

Kiváló magyar metadata-kollektorok a Calibréhez

Eszközismertetők

Boltismertetők

 

Utolsó kommentek

Címkék

1150 (1) 214 (1) 3g (4) 4700 (1) 600 (1) a9 (1) adamobooks (2) adásvétel (1) ADE (1) adobe (8) ad astra (18) áfa (12) agave (30) ajándék (5) akció (12) aldiko (1) alex (1) alexandra (4) állás (1) amazon (67) android (11) angol-magyar (1) animus (1) antikvárium.hu (1) antireklám (1) apad (1) app (5) apple (17) archiválás (1) asus (1) athena (1) athenaeum (1) atlantis (2) aura (7) avana (1) azw (1) banks (1) Baráth Kati (2) barnes&noble (14) beagle (2) bebook (2) bebook2 (1) bejelentés (3) bemutató (8) biblieteka (2) bigyó (1) blog (1) blogbuli (2) blogtalálkozó (2) bme (1) bookandwalk (4) bookdesigner (2) bookeen (3) bookgem (4) bookline (9) bookmarklet (1) boox (4) budapest noir (1) büntetés (7) calibre (4) Canvas (1) céghírek (1) ces (1) cikkajánló (4) clara (3) cloud (3) co2co (1) coelho (1) cool er (2) crowdfunding (1) crunchpad (1) csőd (1) cybook (8) dedikálás (2) deltavision (1) dibook (16) digitalbooks (12) diploma (1) disney (1) diszlexia (1) doctorow (1) dr1000 (1) dr800 (2) dragomán (1) drm (36) e-könyv (1) e-könyvészet (8) e800 (1) ebooks in Hungary (1) eclassic (5) eclicto (2) édesvíz (3) edge (1) edition 2 (1) eebook platform (1) egyesülés (2) ekm (43) ekönyv-terjesztés (3) ekulturaTV (2) elméleti kérdések (89) ELTE (1) enciklopédia kiadó (1) entourage (1) epub (68) epubcheck (2) események (9) eslick (1) etikett (1) EU (4) e gyetem (4) e könyv (19) e könyvesbolt (40) e könyvtár (3) e könyv formázás (8) e papír (12) fapados (1) fapadoskönyv (9) felmérések (21) firmware (4) fizetés (1) flepia (1) flightcrew (1) fontok (8) forgatókönyv (1) forma (3) formátum (5) fórum (3) frankfurt (2) frissítés (3) fujitsu (1) fumax (2) GABO (3) galaktika (7) galaxytab (1) garancia (1) Gitden (1) gloHD (1) goldenblog (1) goodreader (2) google (5) Grecsó (1) gyakorlati kérdések (68) gyártástechnológia (32) H2O (4) hachette (1) hack (2) hanlin (3) hanvon (4) harlequin (3) hármas könyvelés (4) harry potter (2) hvg (1) ibooks (3) icarus (1) idaságok (1) idpf (2) indesign (1) infografika (2) ingyen (1) introverziók (24) ipad (18) ipad mini (1) ipaq (1) iphone (3) ipubs (7) irex (5) iriver (4) irodalom (2) ismeretterjesztés (4) ismertetők (1) itunes (1) japán (1) játék (2) java (1) javascript (1) javítás (2) jegyzetelés (3) jelenkor (1) jókívánság (2) jótékonyság (3) jumbo (1) karácsony (7) képek (1) képregény (2) keres (1) kickstarter (1) kiegészítő (9) kínál (1) kindle (67) kindlegen (2) kindle dx (6) kindle fire (3) kindle wifi (5) kisepika (2) kleinheincz (5) kloos (1) kobo (21) kölcsönzés (1) kondor (3) konteo (1) könyvajánló (6) könyvesbolt (1) könyvhét (19) könyvkiadás (119) könyvmolyképző (9) könyvtár (6) könyvterjesztés (3) koobe (36) kötelező olvasmányok (1) közlemény (2) közösség (27) kritika (1) lámpa (3) laputa (1) lendink (1) libri (8) líra (2) Lithium (1) lrf (1) lrx (1) ludas matyi (1) magvető (3) makró (2) marketing (2) marvin (2) média (4) mediamarkt (1) megvilágítás (1) mek (4) mese (3) mesemasina (2) metaadat (1) micropayment (1) microsoft (2) middleware (1) mintakönyv (1) mkke (3) mobi (3) mobipocket (20) moly.hu (2) móra (1) msi (1) mu (1) műfaj (1) multimédia (1) multimediaplaza (31) n516 (1) ncore (1) nds (1) neal stephenson (1) nekrológ (1) német-magyar (1) networkshop (3) nook (7) nook2 (3) novella (2) oasis (2) oaxis (1) office (2) oktatás (2) olvasási nehézségek (2) omikk (1) one (1) onyx (9) openinkpot (1) Oravecz Nóra (1) orosz-magyar (1) összeesküvés (1) oszk (3) palm (1) pályázat (10) paperwhite (12) paradigmaváltás (1) paypal (2) pda (3) pdf (11) PearlHD (1) pendrive (1) pizza (2) plastic logic (4) plugin (1) pocketbook (16) podcast (2) popper (1) portal press (2) pottermore (1) prc (15) pre (1) premier (2) publio (5) rádió (4) Rajaniemi (1) rakuten (1) reb (1) rejtő (1) reklám (58) reMarkable (3) reMarkable2 (3) rendelés (2) re poszt (12) riport (1) rss (2) rtf (1) samsung (2) scalzi (7) scida (1) scribd (1) scribe (1) Semmelweis (1) SendToKindle (2) sf (12) sfmag (4) sfportal (18) sigil (2) sipix (1) slideware (1) sony (22) spanyol-magyar (1) specifikáció (2) spiritualitás (1) spotify (1) stanza (8) stardict (2) story (1) streaming (1) syllabux (1) szakdolgozat (1) szellemhadtest (1) szerkesztés (2) szerviz (1) szerzői ellentételezés (3) szerzői jogok (1) szerzői kiadás (6) színes (4) szótár (3) tab (1) táblázatok (1) tablet (10) tankönyv (1) tarandus (4) tarda (1) teaser (1) telefon (1) telekom (1) teszt (66) textr (17) tft (7) tilos (5) tok (2) tor (2) történelem (2) touch (2) txtr (6) typotex (4) t com (14) ulpius (10) üzleti modell (1) vásárlás (11) vegyesfelvágott (14) vendégposzt (4) verseny (5) vízpart (2) vizplex (3) vodafone (3) voyage (4) w3c (1) warez (14) wayteq (1) webáruház (1) web tablet (3) wifi (3) wiki (1) wisereader (1) word (2) xhtml (2) xml (2) yotaphone (1) zinio (1) zsoldos-díj (1) Címkefelhő

Linkek - források

A barátaim, innen onnan

Re-poszt: Mátyás király és a puha DRM

2013.11.29. 21:41 Törpe minoritás

Mindig jó új embereket köszöntani a blogon. Mostani írásunk elkövetője nem először alkotott már elgondolkodtatót, fogadjátok szeretettel Törpe minoritás provokációtól sem mentes eszmefuttatását a puha-DRM-ről. A cikk eredetije az eclassic blogján olvasható.

Dworkyll

Mese a (rettegő) okos lányról

Kemény adatok, puha kalózok

Hogy ne csak szakmázzunk, mindenki ismeri a mesét az okos lányról és az igazságos Mátyás királyról, amikor a király három kéréssel teszi próbára a lányt: jöjjön el hozzá vendégségbe, de se gyalog, se szekéren, se lovon ne jöjjön; öltözzön is fel, meg nem is, és végül hozzon ajándékot, meg nem is. A mese vége pedig az, hogy a lány bakkecskére ült, hálóból varrt ruhát öltött és egy szitával letakart galambot vitt ajándékba, ami az átadás pillanatában világgá röppent. Azaz pontosan teljesítette a feltételeket.

Ennek örömére boldogan éltek, míg meg nem haltak. (És itt szögezzük is le, hogy a továbbiaknak már semmi köze sem lesz a történelmi Mátyáshoz.)

Pár dolog rögtön feltűnhet számunkra a meséből. Először is világos, hogy a lány nem lehetett más, mint jogász. Különben hogy jutna eszébe például hálóból ruhát varrni, csupán azért, hogy egy nyilvánvalóan értelmetlen kérésnek eleget tudjon tenni. De komoly kétségek merülhetnek fel a király mentális állapotával kapcsolatban is, hiszen a feltételrendszer, amelyet felállított – hogy úgy mondjuk – súlyos belső ellentmondásokkal terhelt. Bárhogy nézzük is, van valami alapvetően zavarba ejtő ebben a mesében, ahogy az egyik fél hülye kéréseket eszel ki, mire a másik még hülyébb megoldásokat kreál, és egyiküknek sem jut eszébe azt mondani: „Na álljunk csak meg egy pillanatra, ennek így semmi értelme!” Az egészben pedig talán az a legfurcsább, hogy ezt a mesét nem az elmebaj egy sajátos formájának játékos illusztrálására szokták idézni, hanem példaként a „kreatív gondolkodásra”.

Na, ugyanezt a zavart vagy valami hasonlót éreztük a minap, amikor kedvenc e-könyvészeti blogunkon egy frissen megnyílt e-könyváruház kapcsán a vásárlóktól kért, tehát nyilvántartott adatokról esett szó a kommentek között. (Zsupsz, fejest is ugrottunk a közepébe.)

Az említett új webshopon ugyanis ha az ember vásárolni szeretne, ki kell töltenie egy regisztrációs lapot, többek között olyan kérdésekkel, hogy mi a neme és a lakcíme? Nem nagy ügy, gondolnánk, végül is csak pár pluszkérdésről van szó, ami igazán szót sem érdemel. Az éppen ezt a szemléletet vitató hozzászólásunk azonban olyan „heves” és egybehangzó reakciót váltott ki, hogy érdemesnek tűnt alaposabban is végig gondolnunk a dolgot.

Mindenekelőtt azt, hogy az iménti adatok (lakcím és nem) megadása valóban a felhasználó kényelmét szolgálják-e, mondván: ennek alapján fog a későbbiekben célzott ajánlatokatkapni. (Szerintünk már a neve sem áll jól:)) Ez a bolt szempontjából ugyan érthető óhaj, de mi van, ha a vevő egyáltalán nem így gondolja, mert nem akar ajánlatokat kapni, és legkivált célzottat nem? A vásárló (mutatis mutandis) vásárolni szeretne, fizetni és elbúcsúzni. Lehet, nézelődik még, de egyvalamit bizonyosan nem szeretne, ha közben mindenféle szükségtelen adatot nyilvántartanának róla. Épp elég, hogy a tranzakció érdekében hajlandó megadni a bankkártyaszámát, nem? És ez koránt sem költői kérdés. Minekutána az e-könyvet nem postán csomagban kapja kézhez, hanem letölti a netről közvetlenül az után, hogy a pénzt leemelték a kártyájáról, részéről az ügylet be van fejezve, és nagyon szeretné, ha a bolt részéről is be lenne! Vagyis semmi szükség a lakcímére, sem pedig arra, hogy bármit is tudjanak a neméről. (Eltekintve persze a marketinges és a sales-es furmányos szempontjaitól.)

Hááát, ez a puha DRM ára, és ennyi adat még mindig win-win szituáció, egyébként sem kell paranoiásnak lenni – sorjáztak a válaszok, köztük olyan is, hogy ha becsületes úton jár a felhasználó, akkor mért fáj neki, ha felírják a lakcímét meg ezt-azt?

A végén kezdve: abba, hogy az adattudatosság mennyiben szokás és/vagy (túl)érzékenység kérdése, most ne menjünk bele, de az talán elfogadható érv, hogy ennek mértéke igencsak egyéni és eltérő fokú lehet az egyes embereknél, amit „illene” figyelembe venni.

Abba viszont igen, hogy alapvetően félreértés honol a win-win helyzetek jelentése és értelmezése körül. Például itt sem világos, hogy ki nyer, mit és mennyit, – ha egyáltalán – a puha DRM-ért adott többlet adatért. Talán a kiadó, mert így több könyvet tud eladni? (Lehet, bár ha ilyen egyszerű a hazai ekönyvpiac „megoldása”, nem világos miért is nem szárnyal?) Vagy több haszna marad, ha nem kell kemény DRM-re költeni? Vagy azért nyerő, mert így visszaszorul a kalózpéldányok száma? Esetleg az olvasó a nyertes, mert nem kell a kényelmetlen DRM-mel vesződnie? Netán éppen ettől lesz olcsóbb az e-könyv?

A kemény helyett puha DRM kétségtelenül olcsóbb. A kiadónak. Win. De hol van a különbség (tehát a másik win)? Az a szerzőnek megy? Netán, annyival több könyv fogy (így, hogy nincs kemény DRM), és a kiadó bevétele is annyival nő, hogy elgondolkozik többi könyve e-kiadásán is? Ennyi? Szóval, ez volna a win-win?

A paranoiához viszont nem tudunk hozzászólni. (Szokták mondani: ha nem is látja az ember, azért még üldözhetik, ugye. Másrészt meg, ha nem üldöznek, attól még nem biztos, hogy nem vagy paranoiás.:)) Nagy általánosságban mindenesetre kijelenthető, hogy az ember a weben jól teszi, ha a lehető legkevesebb adatot adja ki magáról. Ha pedig mégis kiad valamennyit, jól teszi, ha tisztában van vele, kinek és mi célból adja. Talán ezért volna megfontolásra érdemes a fentiek fényében, – gondoltuk – hogy ha már a vevő amúgy isbeléhelyezte bizalmát egy boltba, és megadta a bankkártyaszámát, akkor érthetetlen, miért nem azt használják puha DRM célokra is. Hiszen a tranzakció önmagát hitelesíti! Ha ugyanis hamis a kártyaszám, akkor a bank nem fizet, ergo a vevő sem tud majd könyvet letölteni. Ám ha a vásárlás sikerült, akkor mi gátolja meg a boltot abban, hogy mondjuk egy véletlenszám-generátor segítségével tetszőleges bonyolultságú azonosítót készítsen, – amit puha DRM-ként akárhová és akárhányszor elhelyezhet a könyvben – és egy listát vezetve nyilvántartsa, melyik azonosító melyik kártyaszámhoz tartozik? Így ha felkerülne a netre egy-egy példány, akkor csak elő kell keresi a listából. A többi már rutin, bírósági végzés, törvény, szigor, bármi, ami ilyenkor jönni szokott, hajnalban a vár fokán, felpofozni és kirúgni.

De hogy el ne unja magát az olvasó, jön a fordulat, a meglepetés, amiért – végülis – megíródott ez a poszt. Kiderült ugyanis, hogy a bankkártyaszámból generált megoldás nem megy, mert „banktitok”, PSZÁF(?) stb. És egyébként is, – jött a blogon a végső érv – „mindenütt így csinálják”.

(Ezt nagyon szeretjük egyébként bármilyen vitában, mert azt jelzi, hogy véget ért a racionalitás és helyébe a megszokás vagy a lustaság lép. Ilyenkor mindig kényszeresen kutatni kezdjük, vajon tényleg igaz-e, hogy nem érdemes – mert nem lehet – máshogy csinálni. Valami ilyesmit érezhet a homokszem is a zsebórában.)

Lássuk csak, tehát azért kell a vevő neve, lakcíme és az, hogy férfi-e vagy nő, mert puha a DRM az e-könyvön. Világos: itt ha valaki, aki velejéig jogkövető, megadja az összes adatát, amikor megvesz egy e-könyvet a saját bankkártyájával, akkor az adatai belekerülnek a könyvbe, kiadó, olvasó nyugodt, mert a könyv nem kerül(het) ki illegális fájlcserélőkre. Alapeset. Egyben ez az unalmasabb verziója is a mesének.

Ha viszont a könyv mégiscsak kikerül, akkor a kiadó – a kapott adatok nyomán – rárittyent, felszólítja, a vásárló szabadkozik és megpróbálja levetetni a torrentoldalakról a könyvet, – persze sikertelenül. Esetleg nem is érti hogyan kerülhetett oda! Na, ez már érdekesebb meseváltozat!

Különösen, mert úgy folytatódik, hogy készítettünk egy fiktív emilcímet, amivel regisztrálva – bankkártyás vásárlást követően – már le is töltöttünk az olvasónkra egy könyvet. Egy olyan e-könyvet tehát, ami egy nem létező ember nem létező címét használja puha DRM-ként. Win-win!



És már vissza is jutottunk az okos lány meséjéhez: van is DRM, meg nincs is! Hiszen, banktitok, ugye, meg PSZÁF(!), miszerint legyen is büntetés, meg ne is legyen. A mostani feltételek mellett pedig csak annyit lehetőség marad, mint az okos lánynak volt: megpróbálni úgy tenni, mintha lenne értelme a kéréseknek (feltételeknek), sőt megfelelően agyafúrt megoldásokkal még akár el is lehet kápráztatni az agyalágyult királyt. Ha jól csináljuk, dicséret is járhat érte!

Közben pedig megpróbálhatjuk elfeledni, hogy amíg a banktitokra(?) hivatkozva épp az egyetlen  ellenőrizhető adatot (a bankkártyaszámot) nem lehet használni egy hasonló eljárásban, addig a puha DRM nem több, mint merő illúzió, hogy ne mondjuk, jogászkodás.

A mostani, tövig píszí védelemmel ugyanis csak amatőröket és/vagy idiótákat lehet lebuktatni. Még arra sem kell venni a fáradságot, hogy kivakarjuk az azonosítót a könyvből, hiszen minek, ha egyszer úgyis hamisak! (Jut eszünkbe: lett valamilyen következménye a közelmúltban történt hasonló ügynek? Egyáltalán történt már bármilyen eljárás ilyen módon „védett” könyv feltöltése nyomán? Vagy titok? Netán éppen az a nagy titok, hogy valójában nincs is titok?)

„Na, álljunk csak meg egy pillanatra, ennek így semmi értelme!” – mondhatná újfent valamelyik fél a mesénkben. De nem mondja.

A puha DRM tehát, ebben a formájában nem létezik. Illetve van, de az csak egy fantom, egy eszme, amiről mesék szólnak a sosem létezett aranykort emlegetve. És csupán könyvészeti percek kérdése, hogy erre más is rájöjjön. És megint ott fog állni a fél könyves szakma, szomorúan sajnálkozva majd az e-könyves szcéna füstölgő romjai felett.



Most kéne jönnie a mese végkifejletének, ahol a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig ellenkezőleg. De nem tudunk ilyennel szolgálni. Csak avval, hogy a kemény DRM rossz. A puha meg jobb… lenne, ha működne. Meglehet, a bankkártyaszám is megoldás, csak egyetlen kiadó (eladó) sem vette még a fáradságot, hogy le illetve végigjátssza ezt a lehetőséget. Talán csak úgy gondoljuk, hogy sérti a banktitkot! És az is lehet, hogy tényleg sérti, amiért a jogszabályi környezet megváltoztatására lenne szükség, ki tudja. De biztos, hogy van megoldás, hiszen online cégek tömege boldogul szerte a világban! Ki se kell találni…

Itt a vége, fuss el véle! A király pedig rendületlenül újabb remek kéréseken töri a fejét. Az okos leány meg csak retteg, mit fog legközelebb kitalálni a vén bolond?

23 komment

Címkék: drm elméleti kérdések

A bejegyzés trackback címe:

https://ekonyvolvaso.blog.hu/api/trackback/id/tr465648669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szedlák Ádám · http://worldshots.hu 2013.11.29. 22:30:15

Kicsit úgy érzem, hogy ismétlem néha magam, de legyen meg itt is: a DRM definíció szerint értelmetlen. A végén a felhasználónál köt ki a titkosított szöveg elolvasásához szükséges összes adat. A puha DRM-ből pedig az M betű hibázik, nincs ott semmi manázsolva.

De tényleg régen vitatkoztunk kreatív öncsalásokról, itt az idő. :)

Dworkyll · http://ekonyvolvaso.blog.hu/ 2013.11.30. 00:08:50

@Kelt: Vitatkozzunk :-) Szerintem van ott manázsolva szépen, csak nem technológiai hanem pszichológiai szinten.

A dolog nagyon hasonlít a menetlevélhez vagy az adóbevalláshoz. A papír mindent elbír, akkorát hazudhatsz rajta, amekkora az arcodon elfér. Sokan ezt is teszik, és nyilván a töredéke bukik le. Azaz nincs technikai megoldás ami automatikus lebukáshoz vezet, sőt még az ellenőrzéshez is alig. A többség mégsem csal akkorát, amekkorát a a technológia engedne, mert - tegyük fel - úgy okoskodik, hogy bár "nehezen vagyok megbuktatható, de ha mégis, akkor az _nagyon kellemetlen_ is lehet".

Ugyanez az elv érvényes szerintem a puha DRM-re. Nem a technológiával véd, hanem a pszichológiával (és talán egy kicsit a morállal).

Arturo 2013.11.30. 00:10:52

Szerintem felejtsd el ezt a bankkártyaszámos ötletedet. :)

1. A magyar webshopok többsége soha nem látja a vásárlók kártyaszámát. A fizetés a partner bank oldalán történik, amiről a kereskedő csak annyi adatot kap vissza, hogy sikeres volt-e a tranzakció vagy nem.

2. Engem személy szerint nagyon zavarna, ha a kártyám adatait tárolnák ilyen-olyan cégek. Ha nem megfelelő az oldal védelme és az adatokat ellopják, elég szép pénzeket le tudnak nyúlni a számláról.

Komavary · http://orokorom.freeblog.hu 2013.11.30. 04:39:57

@Dworkyll: Van (ex)keményvédelmes könyvem, van puhavédelmes könyvem és van védelem nélküli könyvem. Mindegyiket adtam már kölcsön. Nem érzem úgy, hogy a háromféle könyv háromféli pszichológiai vagy morális státuszt követel.

Dworkyll · http://ekonyvolvaso.blog.hu/ 2013.11.30. 07:15:15

@Komavary: A kölcsönadás az egy dolog. Föltölteni egy (publikus) megosztóoldalra meg egy másik. A könyvipar, ahogy azt már sokszor mondtuk, le van maradva a zenétől és a filmtől. Például abban is, hogy filmes megosztóügyből már legalább három jutott el a bírósági szakaszig, könyvesből meg még csak egy, talán azért is, mert a könyvesek nagyjából annyira értenek a büntetőjoghoz, mint az informatikához: kevéssé. A kulcsszó a volumen.
Ha lesz volumen, és a kalózellenes tevékenység eredményének lesz látszatja, akkor lesznek majd ügyek is. A mostaniak is úgy lettek, hogy volt volumen.

Csak egy kis szines: kering most a hálón egy infó, ingyen lehet regelni az nCore-ra. Vajon ki gyűjti az oldal túloldalán az email címeket? ;-) és mit fog vele csinálni?

Szedlák Ádám · http://worldshots.hu 2013.11.30. 11:22:27

@Dworkyll:

Arról az Ncore-ról beszélük, ami egy viszonylag nagy, és a jelek alapján jogászokkal jól ellátott piaci szereplő érdekszférájába tartozik?

Úgy általában nem érzem azt, hogy ez a hidegháborús logika működne.

RolRol · http://blog.bookandwalk.hu 2013.11.30. 13:12:02

@Kelt: Azért az NCore és a filmes szakma között van egy szép le nem írt, de betartott megállapodás. Mozi sugárzási szakaszban nem kerülnek ki filmek. Hasonló nagyon hasznos lenne a könyvszakmának is, mert a megjelenést követő néhány hét alatt lezajlik a tranzakciók jelentős száma, így a későbbi letöltések kevesebb problémát okoznak már.

RolRol · http://blog.bookandwalk.hu 2013.11.30. 13:14:16

@Arturo: Teljesen igazad van. A magyar terjesztők még akkor sem tárolhatnák le a bankkártya adatokat, ha akarnák, ugyanis szó szerint nem is adják őket ki a bankok. Még ha oda is adnák őket a bankok más jogi környezetben, akkor sem biztos, hogy maga a terjesztő képes olyan szintű biztonsági hátteret kiépíteni, hogy vállalja a bankkártya információk kiszivárgásának teljes problematikáját.

Samott 2013.11.30. 15:49:13

@Dworkyll: "A kölcsönadás az egy dolog. Föltölteni egy (publikus) megosztóoldalra meg egy másik." - majd feltolti az, akinek kolcsonadtad, vagy az, akinek o adta tovabb. Ez az egesz DRM temakor egy felesleges marhasag (csak azt szivatja, aki fizetett a tartalomert). Tenyleg latszik, hogy a konyvesek piszkosul le vannak maradva.

anarchoid · http://www.stormriders.hu 2013.11.30. 16:46:40

Ez ekonyvekkel nincsen semmi gond , tokeletesen mukodik a rendszer (mas orszagokban) ne keressetek a megoldast, nemletezik - az orszaggal van a gond. Ezt nemtudjak meggyogyitani a kiadok(se). Napirendre kellene terni a dolog folott... Persze aki szerelmes a sajat szavaiba az irkalgasson csak ilyen es hasonlo bejegyzeseket ;) (bocs Dworkyll)

Kis orszag - kis penz , "...kis foci..." , "...Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk..."

Törpe minoritás 2013.11.30. 16:57:44

@Kelt: "a DRM definíció szerint értelmetlen. A végén a felhasználónál köt ki a titkosított szöveg elolvasásához szükséges összes adat."

Ez nem szükségképpen van így, ez csak a jelenlegi helyzet.
De ha a felhasználó adatai mondjuk szteganográfiai módszerrel a könyv borítóképébe van "égetve" (és nem mellékeli a kulcsot a kiadó, de mért is tenné), akkor bizony csonkítás nélkül nem lehet eltávolítani a vízjelet.űA probléma momentán nem az, hogy nem tudnánk rendesen vízjelet elhelyezni egy e-könyvben, hanem hogy nincs _mit_ elhelyezni!

Törpe minoritás 2013.11.30. 17:02:31

@Arturo: "Szerintem felejtsd el ezt a bankkártyaszámos ötletedet."

Márpedig - egyelőre - a bankkártyaszám momentán az egyetlen olyan adat, ami ellenőrzött és hamisíthatatlan.
Akkor erre kellene kitalálni valamilyen megoldást.
Azt értem, hogy nem adnád ki egy könyvesboltnak szívesen, rendben.
De egy olyan rendszer elképzelhető lenne, hogy (idézem egy barátunk levelét, akivel meditáltunk erről a kérdésről):
"Technikailag lehetne egy olyan megoldás, hogy a fizetés a webshop és a bank között egy provider közbeiktatásával történik, aki egy zárt rendszert üzemeltet és amellett, hogy loggolja a tranzakciókat, közben kommunikál minden féllel. Itt a user által a provider felületén megadott bankkártyaszámot "elhashelik" és a webshop már ezt az X jegyű secure id-t használja az azonosításra a név mellé. Ennyit a banktitokról. Persze még így is ki lehet törölni a könyvből az egész azonosítót, azaz ezzel sincs megvédve a könyv, de eggyel több a semminél."

Arturo 2013.12.01. 00:40:44

@Törpe minoritás: Abba most ne menjünk bele, hogy még egy szolgáltató bevonása a folyamatba mennyivel bonyolítaná és drágítaná a vásárlást. A tippem, hogy kb. annyival, mint a kemény DRM.
Ennél fontosabb, hogy nem látom hasznát.
Teljesen mindegy, hogy az egyszeri vásárló valós vagy valótlan adatokat adott meg a regisztrációnál. Az email címe valószínűleg él, hiszen regisztrálni csak így tud. Erre a címre megkapja a figyelmeztető levelet, ha netán kikerül a netre az általa vásárolt könyv.
Ha súlyosabb lenne a dolog, akkor pedig mindegy, hogy a rendőrség a banki tranzakció kódjával, vagy a bankkártyaszámmal kéri ki a vásárló adatait a banktól.

nemtomki 2013.12.01. 03:25:00

@Arturo: te nem ismered az ingyenes emailszolgáltatókat, meg az eldobható emailcímeket?

amúgy meg minden bankkártyás tranzakciónak van egy azonosítója. ez a kereskedő számára nem ismert?

Arturo 2013.12.01. 09:37:37

@nemtomki: 1. Ismerem, de ez kevésbé lényeges. Nem attól függ, hogy valaki megkap-e egy levelet, hogy a kártyaszám vagy a vezetéknév van beégetve a könyvbe.
2. Ismert. Pont erről írtam.

Szedlák Ádám · http://worldshots.hu 2013.12.01. 11:29:58

@Törpe minoritás:

Igen, a szteganó az iszonyatosan érdekes dolog, nagyon szeretem. Persze a borító kicserélése ellen nem véd, ami az olvasó számára még messze nem a könyv megcsonkítása. De nem csak a képbe lehet rejtett infót rakni.

Azért tűnik mégis akadémikusnak a vita, mert amúgy nem látszik annak az esélye, hogy a kicsi, épülő magyar könyvpiacon bárki jogi eljárást indítana egy hülyeséget csináló felhasználó ellen.

De ezért meg az egész téma gumicsont. Legalább addig sem beszélünk arról, hogy mikor lesz metrós óriásplakáton az e-könyv.

gh14 2013.12.01. 19:40:55

Most ez a poszt a vásárlók vagy a kiadók/könyvkereskedők szempontjából íródott?
Vásárlóként nem értem mi a baj azzal, hogy megadom a címem? Sokkal aggályosabbnak gondolom, hogy cég a bankkártya számommal machináljon bármit is. Ez inkább elrettent a vásárlástól. Ha valakit annyira zavar megad egy kamu címet, és ennyi.
Kiadói/könyvkereskedői szempontból nyilván pont ezért a bankkártya szám biztosabb lenne.

Tehát mos akkor vásárlóként hőbörgünk, hogy minek a cím, vagy kiadóként, hogy ez kevésbé elrettentő?
Mert az első hülyeség. A másodikon lehet vitatkozni.

Komavary · http://orokorom.freeblog.hu 2013.12.02. 07:15:35

@guti.haz14: én a minek a nem témán hőbörögtem vásárlóként. A címnél még lehet jönni számlával, stb. de a nemre egyetlen válasz van: "Mer' csak, és X kiadó könyveit csak mi áruljuk, úgyhogy úgysem tehetsz mást.".

tetsuo_ · http://www.ekonyv.hu/ 2013.12.02. 10:00:57

@Kelt: (Jártál már a Délinél mostanában? Ott pl. most metrós city lighton van ekönyv. Nem tudom, ezt érted-e óriásplakát alatt, de szerintem haladás. És ez jó pár helyen megtalálható még a városban. Ez most Telekom, de tavaly meg a Bookline-nak volt ekönyves city light kampánya, igaz, az kifejezetten olvasóra, ez meg most tartalomra megy.)

Törpe minoritás 2013.12.02. 19:16:16

Ahogy én ezt most látom, a fő baj, hogy nincs eldöntve, mire is akarjuk használni a puha DRM-et. A lehetőségek:
1. Pellengérnek (ha feltöltöd a könyvet, mindenki olvashatja, hogy milyen hülye vagy, nagy ritkán el is járnak veled szemben jogilag)
2. Táltos Tücsöknek (Tképpen nincs semmi jogi következmény, de arra bazírozunk, hogy szégyelled, ha tolvajnak néznek)
3. Parkolóórának (Ha feltöltöd jó esélyed van rá, hogy elkapnak és nagy összegre megbüntetnek)

Szerintem a harmadiknak lenne értelme, de akkor meg rosszak az eszközök hozzá.
Leginkább a parkolás analógiájával tudnám megvilágítani (mint minden hasonlat, persze ez is sántít néha kicsit):
A kemény DRM, az mondjuk a parkolóház. Befizetsz, őrzik, csak messze van, kényelmetlen, a portán le kell adnod a kocsikulcsot és este korán bezár.
A puha meg a parkolóórás, parkolóőrös parkolás a belvárosban. Ekkor több lehetőséged van:
1. Veszel parkolójegyet. Ez az az eset, mikor valaki szépen szabályosan vesz egy könyvet és nem adja tovább.
2. Nem veszel, és bízol benne, hogy nem jön arra az őr, míg beugrasz a boltba. Ez az az eset, mikor feltöltöd a könyvet és reménykedsz, hogy nem veszik észre. Vagy nem törődnek vele. Vagy azt gondolod, ki tudod dumálni, hogy csak kölcsönadtad, vagy konvertáltad egy weboldalon.
3. Nem veszel, de felraksz egy hamis rendszámot. Ez az az eset, (kb.) amit mi csináltunk.

A mostani helyzet a egy negyedik eset. A kiadóknak ugyanis szemlátomást nincsenek "parkolóőreik", illetve ha vannak is, nincsenek jogosítványaik. Nem kérdezhetik le rendszám alapján a tényleges tulajt (még azt sem tudhatják, nem hamis-e a rendszám), illetve csak az alvázszám van meg nekik, de azt meg nem tudják megnézni, mert zárva a motorháztető.

És akkor a a parkolásnál maradva: ha á parkolócégek meg tudták teremteni a jogi lehetőségeit annak, hogy rendszám alapján pénzbírságot szabjanak ki egy bliccelőre központi gépkocsinyilvántartás alapján, akkor a kiadóknak mért nincs lehetősége arra, hogy banki tranzakció alapján - ha bizonyítható a könyv megosztókon történő megjelenése - visszakeressék a vásárlót?
Onnantól az e-könyvbiznisz is működhetne úgy: ha valakit elkapnak, akkor mondjuk a feltöltött könyv 20-szorosát kell fizetni bírságként. Ekkor a vásárló is felmérné a kockázatot, aztán vagy megpróbálná kivakarni az azonosítót, vagy hagyná az egészet a fenébe.

Természetesen mindig lesznek kalózok, ahogy hamis rokkantkártyák is lesznek, meg ahogy a kemény DRM-et is leszedik.
De most nincs következmény, hát nincs visszatartó erő sem.
Szerintem.

ehran 2013.12.04. 12:19:22

@RolRol: Korrekt szürkezónás könyvműhelynél működik a fél-egy éves moratórium a kikerülést illetően!

ehran 2013.12.04. 12:26:57

@Kelt: Buszos "óriásplakát" ér? Bár csak féleredmény, mert nem egy konkrét könyvet reklámoznak, hanem a tcom txtr-s hirdetése.

Szedlák Ádám · http://worldshots.hu 2013.12.04. 14:09:28

@ehran és @tetsuo_

Ér, hogyne érne. Sőt azóta nekem is szembejött, örülök is neki.
süti beállítások módosítása