Ha lenne anonim betűfüggők szervezete, biztos ott lennék. Felállnék a sok ember előtt és azt mondanám, *** vagyok, és betűfüggő, hat éves korom óta. Mindig és mindent elolvasok, ha azt mások veszélyeztetése nélkül megtehetem. Olvastam cipőbekötés közben (anyám szerint), olvastam minden létező közlekedési eszközön (ha nem vezettem). Elolvasom, ami az ételek csomagolására van írva. A mélypont az volt, amikor egyszer betűket vettem észre a WC papíron (nem sikerült túl jól a papírpépesítés), és megpróbáltam kitalálni, miről szólt.

A könyvek a legjobbak persze. Hosszúak, érdekesek. Meg lehet bennük merítkezni. Minimális ráfordítással visznek el oda és akkorra, ahova akarom. És ha egyszer oda akarok eljutni, ahova még senki előttem, akkor majd írok én is egy könyvet. (Egyelőre ez a veszély azért nem fenyeget).

A könyveknek számomra éppen ezért nem a formátuma az érdekes, hanem hogy minél jobban szolgálják, minél kényelmesebbé tegyék ezt a fajta eszképizmust. A pillanat elhagyásának azonnali és tökéletes lehetőségét.

Több, mint tíz éve hordok magamnál valamilyen hosszú és sok szöveg megjelenítésére alkalmas eszközt. Egy Palm 3 volt az első ilyen szerkezet, az iSilo nevű alkalmazással. kőkemény 160x160 pixel, LCD. És azóta nincs nap és helyzet, hogy ne lenne kézközelben ilyesmi. Unalmas értekezlet? Várni kell a sorban a pénztárnál? Sok a reklám a film előtt a moziban? (Háttérvilágítás rulez :-) . Várakozni kell a színház előcsarnokában a szünetben, mert a női vécék áteresztőképessége a töredéke a férfiakénak? Olvasnék még egy kicsit, de tényleg csak egy kicsit elalvás előtt, lehetőleg lámpa nélkül?

Persze haladok a korral, előbb egy Koobe Junior, a játszótéri gyerekpásztorlások verhetetlen bajnoka, majd egy K3 tulajdonosaként már az eInk előnyeit habzsolom. Alap, hogy bármikor belefuthatok valami holt időbe, amikor várni kell. Ha van nálam olvasó, akkor nincs holt idő, mert lehet olvasni. Ezért mindig van nálam olvasó. Igen, a kádban is.

Egyszer otthon hagytam.

Amikor munkába menet tudatosult bennem, hogy az alapból 10+ kilós menetfelszerelésem 247 grammal kevesebb a szokásosnál, kicsiny híján erőt vett rajtam a pánik. Mi lesz velem most? Itt leszek bezárva ebbe a valóságba! Pedig nem is szeretem a horrort, ha nem legalább egy Stephen King írja, hanem a Véleményvezér.

Bátor voltam, nem fordultam vissza. Lesz ami lesz, ma csak azt olvasom (már a holt időkben persze), ami szembe jön.

Kellemetlen, és a szokásosnál hosszabb nap volt. Legalábbis érzésre. Kicsit olyan, mintha meztelen lennék. Pontosabban fölvértezetlen. Mert egy olvasóval el lehet szökni a kellemetlenségek elől. 

Sokban hasonlít a jól megválasztott droghasználatra. Igaz azt büntetik, és a fogyasztóknak sok más problámája lehet, míg olvasottnak lenni erény. Talán ezért is nem anonimok a betűfüggők.

Azóta mindenesetre sokkal alaposabban ellenőrzöm a felszerelésemet indulás előtt.