Nem akármilyen lehetőséggel kínált meg bennünket az élet, olyan paradigmaváltást láthatunk közelről a villanykönyvek mentén, amilyet meglehetősen ritkán rak elénk a történelem.

A réges régen, (de nem egy távoli galaxisban) a szellemi javak másolása és továbbítása vagy lehetetlen volt (barlangrajzok vagy katedrálisok pl), vagy rettenetesen költséges és körülményes. Lásd pl. papírusztekercsek és kódexek, az ő rabszolga jellegű másolóikkal. Ennek a kornak is megvoltak a maga előállítási és birtoklási sémái, a szellemi javakhoz tartozó értékrendek. A birtoklók voltak elsősorban "nevesítve", és a mecénások. Az eredeti művészek kiléte vagy érdekes volt, vagy nem.

Ez a korszak nagyjából a könyvnyomtatás feltalálásától és elterjedésétől kezdett hanyatlani, bár a maga teljességében talán csak piacképes rögzített-zene és a tökéletes képredukciós eljárások térnyerésével ért véget. Rétegszinten persze van élet a tömegmédián kívül, de az már nem meghatározó, nem ez a fősodor.

A paradigmának, ami leváltotta, a legfontosabb jegye ebben a vonatkozási rendszerben az volt, hogy a másolatkészítés (pontosabban a nagy tömegben másolható termékek) és azok továbbításának költsége radikálisan lecsökkent. Ebből a szempontból a könyvnyomtatás felfedezése kifejezetten "rendszerváltónak" értékelhető. A szellemi javak robbanásszerűen eljutottak oda, ahová addig esély sem volt. El tudom képzelni a korabeli kódexkönyvtárak felügyelőit, miképpen élték azt meg, hogy könyvek juthattak polgárok és parasztok kezébe. Hogy a szent könyvek mellett megjelennek a szent könyveket megkérdőjelező írások, sőt el is jutottak sok kézbe, hogy profán (szórakoztató) tartalmak is megjelenhetnek és terjedhetnek ebben a formában stb. Viszont, az előző érához hasonlóan, ez a paradigma is nagyban épít a kézzelfogható termékekre. Ettől viszont relatíve egyszerű ellenőrzés alatt tartani a tartalmat és annak terjedését, illetve nem okoz komoly fennakadást a rendszerben, ha a tartalom tulajdonviszonya megváltozik (pl elajándékozzák, vagy továbbértékesítésre kerül).

Az eredmény közismert, ez van most. Legalábbis még egy darabig. Kialakult a ma ismert munkamegosztás, az alkotó, a kiadó, a terjesztő, a végfelhasználó szerepei, eltérő feladatokkal, kockázatokkal és költségekkel. És a szellemi javak tömegtermékekké válnak, az előző korhoz képest magától értetődővé válik a fogyasztásuk, egy átlátható díjazás fejében. Ezt a rendszert alapvetően a végfelhasználók finanszírozzák.

A technológiai fejlődés az utóbbi évtizedekben újabb paradigmaváltásnak kezdte lerakni az alapjait. Nevezetesen, hogy a másolás (⇒digitalizálás) és továbbítás (⇒nagy sávszélességű internet) költsége gyakorlatilag elhanyagolhatóra csökken, és hogy a szellemi termékek fizikai előállítása olyan olcsóvá válik, hogy nem kell a méretgazdaságossággal szükségszerűen törődni. Nyomtathatok otthon könyvet, írhatok CD-t vagy DVD-t. Ha kicsit igényesebb vagyok akkor elballagok egy digitális nyomdába egy egypéldányos könyvért vagy óriásposzterért. Márpedig ha költség nélkül másolok és osztogatok, és még a kézzelfogható termékhez sem vagyok kötve, mert már digitalizálták, mi lesz akkor az ancien régime-mel, az elmúlt rendszer haszonélvezőivel?

Az első körben természetesen megpróbálják kriminalizálni az új technológiák fejlesztőit, szerencsére csak mérsékelt sikerrel. A második kanyarban - és itt érjük utol a címet - megpróbálnak mindenféle huncut megoldásokat csempészni ezekbe az új technológiákba, hogy valamiképpen visszakalapálják azt a  II. Paradigma korszakába, leginkább hogy megőrizzék privilágizált helyzetüket. Emlékszünk még a DVD CCS körüli hisztire?

Ezzel azonban legalább két kardinális probléma van. Az egyik, hogy a technológiák előzménynélkülisége okán ezek az "idővisszaforgató" kísérletek (a DRM maga) elég sokszor mellékhatásokkal járnak, aminek legtöbbször a végfelhasználó (a rendszer alapvető finanszírozója) issza meg a levét. Pl. jogvédett e-könyvet nem lehet sem eladni, sem továbbajándékozni. Egynémely CD-t nem játszott le számítógép, online autentikált tartalmak a terjesztő csődje után elvesztek a "vásárlóik" számára. Nem minden alap nélkül mondják hogy a DRM Digitális Restrikció Management. Ilyenkor van ideje ideje elvonulni bíróságokra, (na nem civileknek, akiknek nem lehet elég erőforrásuk ilyen keresztes háborúkra, hanem a technológia fejlesztőinek) hogy kiderüljön, a videomagnó, vagy az mp3 lejátszó nem illegális, a felvételt akadályozó "broadcast flag" viszont az. (A torrentmeccs meg még nincs lefutva.) Az is érdekes, hogy pl. épp a DVD-kre nem átallanak a jogtulajdonosok félrevezető figyelmeztetéseket rakni, kicsit több dolgot szabad a lemezekkel csinálni ugyanis. És ha már a lemezeknél tartunk, a mellékhatás-rekordot alighanem a Sony tartja a jó kis rootkit alapú védelmével.

A másik kardinális probléma, hogy semmilyen, kellően nagy példányszámot megért formátum "jogvédelme" nem állta az idők próbáját. Érdemes megnézni DVD Jon egyéb munkásságát, vagy hogy hogyan vonulnak vissza a DRM arénából a CD ipar dinoszauruszai, vagy éppen iTunes Store. Nem, nem a törések miatt. Hanem mert a jogszerű felhasználást is gátolja a DRM és szembemegy a többséggel.

Apple's iTunes store will start to sell DRM-free 256 kbit/s (up from 128 kbit/s) AAC encoded music from EMI for a premium price (this has since reverted to the standard price). In March 2007, Musicload.de, one of Europe's largest online music retailers, announced their position strongly against DRM. In an open letter, Musicload stated that three out of every four calls to their customer support phone service are as a result of consumer frustration with DRM. (http://en.wikipedia.org/wiki/Digital_rights_management#Internet_music)

 

 

...in a Norwegian court that found Apple guilty of breaching contract law with its Fairplay DRM system. In a decision backed by Germany and France, Apple was ordered to either ditch its "anti-consumer" DRM or open it up to competitors by October 1 or appear in court....

 

...It will be much harder for record labels to insist that DRM is the only way now that the man responsible for the biggest online music store in the world has contradicted them.

The clock is ticking on DRM. (Innen)

 

Arról meg most nem nyilatkoznék mennyi szellemi termék lelhető föl tökéletesen ingyen, elhanyagolható mértékű erőfeszítéssel a megfelelő csatornákban. A  magáncélú letöltés pedig még legális, legalábbis errefelé.

Mi hát a DRM ebben a paradigmaváltásban? A II. Paradigma utóvédharca, vagy pedig a III. Paradigmát lehetővé tevő technológiai szükségszerűség? Nézetem szerint a DRM egy átmeneti tünet, a múlófélben lévő II. Paradigma "haláltánca". Az, hogy a könyvkiadók évekkel, ha nem évtizedekkel vannak elmaradva a zene- és a filmipar mögött, annak számos egyéb és fontos ok mellett az is forrása, hogy széttagoltan de mereven ragaszkodnak a DRM elképzeléseikhez.

Pedig annyi negatív és pozitív példa is van előttük.

In 2008 the DRM scheme backfired and a large number of users decided not to pay for the game, seeking a pirated version instead. The most prominent cases involving the DRM technology SecuROM include Spore, BioShock, Mass Effect and Gears Of War. The backlash against SecuROM was a significant factor in Spore becoming the most pirated game in 2008. (http://en.wikipedia.org/wiki/Digital_rights_management#Computer_games)

De ne ugorjunk túl messzire, csak mondjuk kb 10 évet vissza az időben. Az internettóból index lesz, amikor a nyomtatott sajtó még próbálja a saját előfizetős-restriktív logikáját erőltetni az internetre, de (a mi szerencsénkre) nem megy. És az index kitalálja a saját új paradigmáját, amiben a végfelhasználó "reklámfogyasztással" fizet a tartalomért. És a jelek szerint ez olyannyira működőképes, hogy még terjeszkedni is lehet vele.

Mármost érdemes egy e-könyv kiadónak DRM-mel vergődnie? Az e-könyv eleve gödörből indul, az elsöprő többség még a papíralapú olvasást részesíti előnyben. Ha mindenféle DRM csapdát kéne kerülgetni, én sem tennék másként.

Azt tudom javasolni, hogy a kiadók a DRM körüli technológiai trükkök helyett (amik törésében azért vannak hagyományok) egy értelmes üzleti modell kidolgozásába invesztáljanak. Ebben bőven van helye a végfelhasználói ellentételezésnek (kis kutatásom szerint a leendő vásárlók fele elfogadhatónak tart egy 500 és 1000 forint körüli összeget, és mindössze az erős tizedük gondolja hogy másnak kéne finanszíroznia az e-kiadást. Még az is lehet, hogy más források is kellenek. Előkerülhetnek régi-új szerepek, a szponzorok, vagy a civilek pl. A jogtulajdonosoknak ez elsőre nyilván csípni fogja a szemét, de hosszú távon vagy megtanulnak együtt élni ezzel a világgal, vagy keresnek egy új szerepet benne. Amúgy sem lenne baj, hogy ebben a költségcsökkentett III. Paradigmában a közös jogkezelők teret veszítenének az eredeti alkotók rovására. Elég biztos vagyok benne, hogy sokan szivesebben áldoznának olyan szellemi termékre, amik ellentételezése jórészt  annak előállítóihoz, alkotóihoz kerül, mintsem önjelölt, magukat "hivatal-monopóliummá" lobbizott szerveződésekhez.

További érdekes olvasnivalók:

Az ASVA fő teoretikusának véleménye a szerzői jogi törvény változtatásáról itt.

Bodó Balázs, a Sobri Jóska Digital írójának válasza az ASVA véleményére.

Ez pedig egy izgalmas fejtegetés arról, hogy miért száll ki az Apple (iTunes) a DRM-ből.

Azbeszt kiváló (és plasztikus) blogbejegyzése.