Kedves Barátaim az Úrban, 

jó sokat hőbörögtem már azon, hogy milyen végtelenül és védhetetlenül ostoba is az EU ÁFA szabályozása, amely képes volt az alapján megkülönböztetni a kiszabandó ÁFÁ-t, hogy az adott elektronikus kiadványt letöltötték-e, avagy egy hordozón adták az olvasó kezébe. Az első esetben elektronikus szolgáltatást véltek ezek a drága jó emberek felfedezni, és kirótták a teljes ÁFÁ-t, míg a második esetben megengedték, hogy a nyomtatott könyvekhez hasonló, kedvezményes ÁFÁ-t alkalmazzanak. Csak halkan jegyzem meg, az eredmény ugyanaz: egy elektronikus állomány egy olvasóeszközön.

Néhány év alatt az EU gazdasági és pénzügyekért felelős tanácsa (ECOFIN) is eljutott erre a következtetésre, pontosabban engedett annak a nem gyenge lobbierőnek, amelyet német és francia játékosok (is) kifejtettek. Az október 2-ára keltezett döntésükben megengedik, hogy tagállamok alkalmazzák ugyanazt a kedvezményes ÁFÁ-t, amellyel a nyomtatott könyvpiacukat támogatják. (Hivatalos magyar nyelvű szöveg). Külön vicces, hogy az EU a saját költségvetési hatását zérónak kalkulálja ("A javaslat nincs kedvezőtlen hatással az Unió költségvetésére, mivel a tagállamokban alkalmazott héakulcsok nincsenek hatással a héaalapú saját források kiszámítására."), míg errefelé egy kis számolgatással én nagyságrendileg 100 millió forintot látok, amelyet a kormány egy év alatt az e-könyveket vásárló állampolgárok zsebében hagyhat.

Na és ki plankolta föl ezt a fejleményt, és számolt be gyakorlatilag a döntés napján a fejleményekről? Hát éppen a Brexit-tárgyalások hálójában vergődő Egyesült Királyság könyvkiadószövetsége, az ottani MKKE. Akik ugyanazzal a lendülettel már ugrottak is neki a saját törvényhozóiknak, hogy tessenek szívesek akkor ezt a módosítást azon nyomban beleépíteni a költségvetési elképzeléseikbe.

Hát ilyenek történnek a nagyvilágban. Kíváncsi vagyok, hogy mikorra fog ez begyűrűzni hozzánk.