Talán közhelyszámba megy, hogy az e-könyvnek olcsóbbnak kell  lennie, mint a papírnak. Van egy ilyen közhiedelem, hogy mivel nincs egy anyagi manifesztáció a kezünkben, csak valami virtuális bithalmaz, amit ráadásul gyakorlatilag költség nélkül tárolhatunk és másolhatunk, akkor annak az előállítási költsége is a nullához illenék konvergálnia.

Már ez a percepció is erősen hibás alapokra épül: nagyon nagyon sok pénzt érnek hasonló "testetlen" dolgok, mint például a szoftverek. Nyilván nem tökéletes a párhuzam, egy szoftvert a legtöbb esetben direkt jövedelmtermelésre használnak, de azért láttunk már olyat is, hogy kifejezetten szabadidő-eltöltésre készített szoftver hozott dollárszázmilliókat. A szoftveriparban elég sokan dolgoznak, és ők képben vannak, hogy a jó kód előállítása finoman szólva is is eszköz- de főleg munkaigényes, következésképpen nem lehet olcsó, kivéve ha irgalmatlan nagy eladási számokat produkálnak: azaz ha az egységköltség lehet alacsony. Egy másik párhuzam lehet mondjuk a színház és a mozi, a "termék" ott nemcsak megfoghatatlan, de még "egyszer használatos is", az árak pedig vidáman a könyveké fölött vannak.

A könyvszakma, legalábbis Magyarországon sajnos nagyon távol ragadt ettől a helyzettől. Először is a példányszámok estek vissza nagyon, komolyan kepesztenie kell egy címnek, hogy a nullszaldót érő 1000-2000 példányos lécet átvigye. A megjelent címek nagyobbik része nem is viszi át: nagyon leegyszerűsítve a képletet tíz megjelent könyvet három sikeres tart el, ha a költségeket a címekre vetítjük, akkor tízből hét veszteséges.

A második, és ez már nem magyar sajátosság, hogy az e-könyveket mindenki alacsonyabb költségűnek véli (némi alappal persze) mint a nyomtatottat. És azzal a lendülettel be is jelentkezik erre az árelőnyre. Nézzük tételesen:

• Szerző és/vagy jogtulajdonos: egy papírkönyv forgalomarányos jogdíja (royalty) durván 6-12%, de lehet alkudni. Ugyanez elektronikus példányokra 25-50%!! Nyilván az utóbbit a bestsellerírók és jogkezelőik próbálják elkérni, de a magyar viszonyok között ezt lehetetlen kigazdálkodni, ergo az ilyen ligában próbálkozó címek sosem fognak megjelenni legálisan. (Kis könnyítés, hogy a papírkönyvek royaltyját előre szokás fizetni, az elektronikust utólag, ha amúgy papírjogot is vettek).
• Pártunk és kormányunk: a papírkönyv ÁFÁ-ja 5%, az elektronikusé 27%. Pártunk és kormányunk mentségére legyen szólva, ez egy páneurópai hülyeség. Mi meg ugye nem vagyunk annyira tökösek, mint a luxemburgiak vagy a franciák, pedig mennyivel nagyobbat nyerhetnénk. Már százalékban.
• Az olvasók maguk: mennyire tipikus fordulat, hogy valaki kijelenti, hogy ő bizony nem ad többet e-könyvért, mint 500-1000, esetleg 2000 forintokat, ha ugyan hajlandó egyáltalán fizetni, és nem az nCore-ról vagy valami más warezhelyről pakolja tele az olvasóját. Hiszen az neki jár.
• A kiadók. Nekik is létszükséglet a költség- és profitviszonyaikon javítani, ha életben akarnak maradni, tőlük sajnálom legkevésbé a virtuális könyvek jelentette költségmegtakarítást.

Érdemes egy kicsit belenézni, hogy miből is áll össze a manapság (sajnos) már nem is annyira istentől elrugaszkodott 3000 Ft környéki borítóár. Nagyon nem fejteném ezt ki, Professzore olvtárs megtette ezt anno. A lényeg, hogy maga a nyomtatási költség (gondolom a technológia fejlődés és a kőkemény piaci verseny hatására) meglepően visszaesett: egy átlagos méretű és példányszámű puhafedeles könyv 100-200 forintért nyomtatható, 300 forint környékén meg már keménytáblás is gyártatható. Nyilván ezek nem abszolút számok, erősen függ ez az aktuális példényszámtól, a mérettől, az alkamazott technológiáktól, papírminőségtől stb., de a nagyságrendre azért lehet belőlük következtetni. Ezzel szemben a nagykereskedelmi árrés (aminek számos anomáliájáról olvashattunk már mondjuk itt és itt pl.) na az szépen 50% fölé kúszott. 50%!! Kénytelen vagyok megint az informatikából példálózni, a PC világban a 10%-os árrésért is összeteszik a forgalmazók a kezüket, és a legtöbbször csak akkor vesznek készletre valamit, ha azt el is adták. Na igen, videokártyát nem impulzusvásárlók vesznek ;-)

A szöveg előkészítésének a költsége: jogvásárlás, fordítás, szerkesztés, korrektúra, műszaki szerkesztés gyakorlatilag független a formátumtól, talán csak a műszaki szerkesztés lehet olcsóbb az elektronikus kiadásoknál, lévén nem kell laponként megtervezni a lapképet.

Azaz van még mit fogni a magyar könyvárakon, de az nem annyira a nyomtatási költség további csökkentésével (logisztikával, raktározással most nem számoltam, ahogyan szerver- és sávszélességbérléssel sem), hanem sokkal inkább a nagykereskedelmi rendszer átalakításával.

Ez a nagy osztozkodósdi pedig már nem sokáig lesz érdekes. Csak azért akartam rávilágítani, hogy kiderüljön, senki sem vindikálhatja magának az költségcsökkenés jelentette árelőnyt teljesen, azon bizony még osztozni kell a többi piaci szereplővel. Idővel remélem ez persze majd szépen belesimul a klasszikus könyvpiaci sémákba: a jogtulajdonosok most már csomagban árulják a nyomtatott és az elektronikus jogokat, az EU-ban reszelgetik az ÁFA szabályokat (ez utóbbiból azért kinéz egy kis balhé, amikor 2015-től felugrik az Amazon meg az iTunes ÁFÁja 27%-ra). És végül az elektronikus formátum is beleolvad a mindennapi könyvkiadásba és könyvterjesztésbe: megtalálja a helyét az egyes formátumok között: ajándékba keménytáblást veszünk, gyerekeknek szineset, sok képpel és érdekes tipográfiával, szórakoztató irodalmat, saját célra, meg megjelenés után tíz másodperccel meg elektronikust.