Mottó:
„Gazdagságot zabált, most aztán kihányja, testéből az Isten újra kihajtja. Vipera mérge volt, mit magába szívott, és ami megöli, kígyó fullánkja lesz. Nem nézhet vidáman olajpatakokra, sem a tejjel-mézzel tele folyamokra. Visszaadja, amit nyert, nincsen örömére, s mit kufárkodva szerzett, annak sem örül. Mert romba döntötte a szegény kunyhóját, s bár nem ő építette, elvette a házat. Mivel sose tudott betelni a gyomra, nem mentheti meg semmiféle kincse.”
(Jób könyve, 20:15–20)
Elnézést kérek mindenkitől, továbbra is hosszan írok, mert nincs időm röviden összefoglalni.
„Én elmentem a vásárba fél pénzzel”
Könyvet a könyvesboltból, e-könyvet az e-könyvesboltból. Mivel e sorok írója enyhén szociopata, kimondottan szeret szinte mindent webshopban vásárolni, lehetőleg házhozszállítással. Az olvasás jó harminc éve napi létfeltétel, úgyhogy az e-könyvek számára a megvalósult Kánaán. Eddig meg azt hitte magáról, hogy a neten nem szörfözik, hanem navigál.
Böngészőteszt
Ma Magyarországon e-könyvet vásárolni élmény. Minden tekintetben. Mivel van már elég webáruház-tapasztalatunk, előre izzítsunk be legalább két böngészőt, az ördög nem alszik. Sőt, olyannyira ébren van, hogy két böngésző nem is lesz elég.
Öt nagy, két kisebb e-könyvesboltba regisztráltam, továbbá meglátogattam további négy webshoppal is rendelkező e-kiadót, és persze van jónéhány „futottak még…”, vagy „hú… ezt nézd, mi van itt!”-lelőhely is. (Ne is foglalkozzunk a már első blikkre zavaros vizekben halászó e-könyvterjesztőkkel, „kiadókkal”.)
Egyetlen egy olyan e-könyvesboltban jártam, ahol alapértelmezett böngészőmmel (és az összes továbbival) minden egyes zugot bejárhattam és a regisztrációtól kezdve a vásárlásig csak egy „kedves” akadályba ütköztem. Van azonban egy, amit négy (majd utólag öt böngészővel) meglátogattam, mert a végén már kíváncsivá tett, hogy vajon milyennek képzelhetik a honlap készítői az oldalt (vajon hol van igazából a menü, pontosan hová is tervezték a belépőformot, egyáltalán: hol van az oldal alja, széle). Van egy, ami indulása óta valami miatt olyan lassú, mintha állandó DoS támadás alatt lenne, így az ott-tartózkodás alatt felidézhetjük a régi szép modem-időket. És van egy minősített eset, ahol az ügyvezető vagy a webdizájner egyértelműen apple-fanatikus. Ez nem a megmosolyogtató kinézetből derül ki, hanem abból hogy a szerencsétlen oldal csak Safarival böngészhető rendesen. Jó, a többivel is elmegy, meg értem én a rajongást, de (1) innen is szólok hogy a szent alma honlapja bármilyen böngészővel és platformtól függetlenül tökéletesen látogatható; (2) egy nyilvánvaló vizuális almatérítéssel ÉS böngészőkényszerítéssel elég nehéz lesz széles közönséget megszólítani. Arra mindenképpen jó volt, hogy a pár mondattal korábban már említett, leprásként széteső webboltot iBöngészővel is megcsodáljam.
Egyezzünk ki egy soványka közepesben. A böngészőteszten egy versenyzőnk majdnem elbukott és egyikük majdnem jelesre vizsgázott. Különdíjunkat az a terjesztő kapja, aki teljesen meglepő módon vállalja a béta-állapotot a fejlécben. Pont tőle nem vártunk ilyen szerénységet.
A hordozható és elvileg kényelmes okostáblák tesztjét bátorság hiányában ezennel ráhagyom a szakbloggerekre és portálokra, akik remélhetőleg majd nem fizetett pr-cikk keretében végzik el az „objektív” terepkutatást.
Regisztráció
A következő eljárásnak vagyok híve: maximum két form, és instant beléptetés. A visszaigazolást, minden egyéb személyes adat kitöltését bízd rám. Majd egyszer, ha lesz kedvem és tényleg vásárolni akarok, akkor mindenképpen kitöltöm, nyugi. Ha már az ingyenes könyvek és/vagy az ízelítők, belapozók megtekintését is regisztrációhoz kötöd, legalább ne keserítsd meg az életem, én lennék a kedves szociopata vásárló.
Persze fokozatok itt is vannak, azt azért nem gondoltam volna, hogy lesz olyan e-könyvesbolt, ahol a regisztráció leokézása előtti pillanatban kiderült, hogy az ászf kipipálása sehogy sem megy, kezdhetjük elölről az egészet egy másik böngészővel (3 különböző formot kell kitölteni, az isten szerelmére!) és van olyan is, ahol a regisztráció több mint negyedóra, az ötödik adatszolgáltatás után már attól féltem, hogy kérni fogják a vércsoportom is, majd az aktiválással (és az aktiválás visszaigazolásával) további fél óra ment el. Tudom, hogy kultúra meg irodalom meg minden, de Kafkát ennyire mégsem kéne utánozni.
edibooxplázawalking
A magyar e-könyforgalmazó oldalak kiválóan alkalmasak egy taxonómia – folkszonómia témában írandó szakdolgozathoz, sőt még egy mesterit is kinézek belőlük. (Van egy objektumunk, ennek vannak tulajdonságai amiket értékekkel jellemezni szeretnénk. Ennyi lenne, kéremszépen. Objektum [felhő], attribútum [szín] és érték [fehér]). Az oldalakon található könyvkategória-menükről néha olyan érzésem van, mintha egy eredetileg Ionesco által írt kisregényt Gombrowicz írt volna át drámává és Parti Nagy Lajos fordított volna le ballada-formában. (Életmód, Szakkönyv, Szépirodalom, Tudomány, Vallás, Kötelező olvasmány, Gasztró stb.) Főkategória, alkategória, relációk… Keverjük a zsánert a műfajjal, kutyuljuk a témát a tartalommal, mixeljük az írót az életművel sőt külön kategóriát teremtünk egy íróból… Jó, nem különösebben fontos, de mondjuk elindulok egy szálon mert gyanítom, hogy ott találom amit éppen keresek, aztán rábukkanok valami teljesen másra (ami amúgy felkelti az érdeklődésem), aztán teljesen máshol, számomra teljesen meglepő kategória alatt hirtelen előttem virít a keresett mű és szerző. Nem lehetne egy könyvtárost, vagy urambocsá’ egy 40 éve könyvesboltban dolgozó eladót megkérdezni, hogy valójában miképpen kellene/lehetne rendezgetni ezeket az izéket?
És beszélgessünk el a könyvfeltöltéssel megbízott szabadbölcsész gyakornokkal is. Csak azért, mert a könyv borítójáról egy sejtelmes tekintetű, nikábot viselő hölgy néz vissza ránk, attól még nem biztos hogy a Kézikönyvek → Vallás kategóriába kell tennünk, ugyanis az óvatlan kultúrantropológusunk valószínűsíthetően nem egy háremben játszódó szoftpornót akar olvasni. (Tegyük hozzá, hogy a print kiadók honlapján sokszor viccesebb a helyzet, ami azért elmond valamit a könyvkiadás -terjesztés mai helyzetéről).
Keresés. Két helyen is megoldották a âïşăçäè problémát! Beírom, hogy capek és kiadja hogy „Čapek”. Csoda! Nahát, itt tart már a technika. Mondom két helyen. Bocsánat másfél, az egyiken az ő-vel nem boldogultak. Szóval ha célzottan keresek valakit akkor nagy valószínűséggel megtalálom, de lehetőleg ne legyenek olyan extra-igényeim, hogy mondjuk ő betűs szerzőt vagy címet keresek. Mindenesetre vicces, hogy a magyar nyelv egy könyvesboltban problémát okoz.
Van, ahol a szerző, a kiadó, kiadás éve stb. adatbázisban van (tehát listázható, rendszerezhető), máshol meg nem. Egyelőre csak a kirakatot bámuljuk, de már elment a kedvünk a vásárlástól.
Építő javaslat
Elég sokszor és sok helyen hangoztattuk a metaadatok fontosságát. Egy lelkiismeretesen elkészített e-könyv OPF-ben találunk egy utf–8-kompatibilis metaadatsort – ami nem más, mint egy szabványos könyvkatalógus-cédula. Többek közt az epub metadata teszi a fájlt e-könyvvé. Ez ideális esetben tartalmazza a kiadvány impresszumában és kolofonjában található összes (vagy még annál is több) adatát. (Cím, eredeti cím, szerző, társzerző, fordító, szerkesztő, lektor, felelős szerkesztő, felelős kiadó, grafikus, fotós, illusztrátor, könyvkészítő, könyvdizájner, terjesztő, a mű születésének éve, a mű kiadásának éve, copyright claimant, copyright holder, fülszöveg, a mű nyelve, ország, stb., stb. Nem kell megijedni: [Dublin core] [MARK] )
Segítek: van olyan epub editor, ami az összest tartalmazza és kezelése viszonylag egyszerű [Sigil] és van olyan epub olvasó ami szintén ismeri az összest [Lucidor]. XML adatot szerveradatbázisba injekciózni nem egy nagy ördöngösség. Egyszer kell megcsinálni és kifizetni, és ha ügyesek vagyunk negyed-, féléves fejlesztői szupport mellett tökéletesre lehet csiszolni.
Ha ez megvan, és a kiadóktól / book producerektől megköveteljük a kiadvány-adatok alapos és helyes kitöltését (amit például a Lucidor/Lucifox oldalpanelén, Properties fül alatt azonnal ellenőrizhetünk), akkor feltöltés-/élesítéskor: (1) azonnal fent van a könyv teljes adatlapja; (2) hiányos/téves adatok esetén még validátorra sincs szükségünk, mert egy limit alatt azonnal visszadobja a fájlt és nem ismeri el e-könyvnek; (3) gyanús e-könyvek esetén kérdéseket tehetünk fel a beszállítónknak; (4) a digitális kötelespéldányunk megkönnyíti az OSZKDK munkatársainak életét, akik ezért imába foglalják a nevünk.
Ugyanakkor.
- Ha olvasó/vásárló vagyok és vettem egy gyönyörűen illusztrált e-könyvet, akkor a művész nevére klikkelve megtalálom az összes további, általa illusztrált e-könyvet. (És meg is veszem). Vagy olvastam egy borzalmas fordítást, ezért egy klikkes listázással máris tudom, hogy sajnos mit nem fogok olvasni;
- Ha kiadó vagyok, és éppen grafikust, korrektort, stb. keresek, akkor egy érdeklődésemet felkeltő borító alapján láthatom a cover artist, vagy a könyvszakmai szaki összes munkáját – és dönthetek. Netán e-könyvek felé éppen nyitó kiadó vagyok, így a bkp-k listázásával választhatok az Első rész, Esettanulmáy 1.2 „A” vagy „B” bkp-ja között;
- Ha forgalmazó vagyok, akkor az üzleti partnereimtől és saját bkp-imtől eleve elvárt minőségi termékekből a kezembe hull egy könyvről könyvre gyarapodó (e)könyvszakmai adatbázis, aminek jövőbeni méretarányos áráról és értékesítési lehetőségeiről hadd ne itt beszélgessünk.
Kedves disztribútorok, ha jól tudom, baráti verseny van :) {[(A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében kérem, írjon privát üzenetet. Szívesen segítünk.)]}
Vásárlás
Ha már biztosan tudjuk, hogy melyik webshop milyen böngészővel barátkozik, akkor minden a szokásos rendben lezajlik. Elsősorban azért, mert a netes pénzügyi tranzakciókat profik intézik és nem ők. Vagyis: termék(ek) kiválaszt, rendel, fizet. (Vagy: termék kiválaszt, jóváhagy, jóváhagy, rendel, jóváhagy, tovább, jóváhagy, fizet, jóváhagy, kosár ismételten ellenőriz, tovább, tovább, biztos fizet? TÉNYLEGRRRR&!@#?!#(°o°)#!!! OK. Pf… könyv a polcon.)
Visszatérek a böngészőteszten jeles vizsgázónkra. Itt azon túl, hogy van egy remek virtuális pénztárca lehetőség is, a vásárlás maga „egészen kellemes” kategória.
Lenne, ha nem a világ legperverzebb captchája őrködne az adatok felett. Szerencsére a session time hosszú. Ötször hibáztam. Én, a betűk barátja. Először a naivitás (kisbetű-nagybetű), másodszorra I-l, harmadszorra valószínűleg O-0, negyedszerre egyértelműen düh, ötödszörre vettem az akadályt – valószínűleg a bitek istene megkönyörült rajtam. Semmi bajom a Turing-teszttel, de lehetne egy picit könnyebb mint ez a mintás háttér – halvány groteszk betű + random piszokfolt kombináció?
A kínálat
A számokat mindenki próbálja hozni, áru van (vagyogat), a gyarapodás mindenhol biztató, az árakba most ne menjünk bele, talán mégis lesz ebből valami.
Határozottan kellemes, hogy az e-könyvek saccra 90%-a megtalálható majd’ minden nagy boltban, az árak azonosak, tehát ha van egy kedvenc shopping centerem, akkor maradhatok egynél.
Vajon?
Öt nagy e-könyvesboltból vásároltam e-könyvet. Élni szoktam a rendszertelenül jelentkező promóciókkal, elég sok helyről kaptam ingyenes könyveket. Mindenhol vannak egyébként is ingyenes, saját gyártású e-könyvek.
Objektív teszt
Egyelőre nincs sem e-könyv-Nébih vagy -Ántsz, ám van két validátorunk, amivel minőségi ellenőrzést végezhetünk.
Öt e-könyvterjesztő 58 e-könyvét pakoltam be egy könyvtárba. Saját gyártású, kiadói, self-publishing könyveket, valamint belapozókat. Egyszerűen mindenhonnan merítettem, egyenlő mértékben. Feladat a gépnek: „Listázd az összes epub kiterjesztésű fájlt és ellenőrizd őket epubcheck-el és flightcrew-val:”
~> ls *.epub | xargs -I konyv epubcheck konyv
~> for i in `ls *.epub`; do flightcrew $i; done;
Flightcrew: „No problems found” — 8 könyv.
Epubcheck: „No errors or warnings detected” — 7 könyv.
A két validator más-más hibákra érzékeny, persze átfedés is van, az összes „hibátlan” könyv: 14. Akik gyengébbek matekból: 58 e-könyvből 44 hibás.
Ez bizony elkeserítő. Ismétlem: nem volt szándékos válogatás, nem hajtottam direkt rossz könyvekre, a letöltések után egyiket sem bolygattam, sőt meg se nyitottam őket. Növelhetnénk az ellenőrizendő könyvek számát százra, kétszázra, attól még tény marad: A magyarországi, legálisan terjesztett e-könyveknek még az egy negyede sem felel meg a minimális e-könyvipari követelményeknek. (Egy e-kiadással is foglalkozó haverom mondta, hogy amíg az ő olvasóján megjelenik a szöveg, addig őt ez nem érdekli. – Jól van – és tovább kortyoltuk söreinket.)
Csak egy terjesztőt találtam, ahol csak a betekintőkkel volt probléma.
Nem akarok ingyen reklámot senkinek (bár van aki megérdemelné), és senki jó hírnévhez való jogát nem akarom megsérteni (pedig nem ártana).
Néhány tipikus (tudom, unalmas) hiba:
- Hibás tömörítés a soft-drm után. (A mimetype tömörítése mindig 0! A kiterjesztés ellenére sem az operációs rendszerek, sem az olvasó-szoftverek nem fogják felismerni a fájlt. A helyes szerveroldali e-könyvgyártás: `zip -DX0 ekonyv.epub mimetype` majd: `zip -DrX9 ekonyv.epub META-INF/ OEBPS/` Még biztosabb: `zip -DrX9f ekonyv.epub OEBPS/`[**]) A fenti hiba az egyik legnagyobb e-könyvterjesztő ÖSSZES termékét érinti… Vagyis ha egy kiadó hibátlan e-könyve minden boltban rendben van, itt elromlik a vásárlói polcon.
- UUID ellentmondások. (1) Az NCX és az OPF uuid eltér; (2) Az uuid további karakterekkel bővül; (3) az uuid nem uuid hanem valami más, pl. isbn; (4) a teljes könyv és az ízelítő uuid-je azonos (?!). A fenti hibák ilyen-olyan formában az ÖSSZES terjesztőnél előfordulnak.
- Felesleges és/vagy sehol sem jelölt fájlok az e-könyvben.
- Html tag-ek, az opf metadata-ban.
- Ékezetes, sőt repülő ékezetes és/vagy hibás karakterkódolású fájlok az e-könyvben. Az alkalmazások, readerek több mint fele nem fogja megjeleníteni a könyvet.
- Túlságosan kisméretű és alacsonyfelbontású képek. Nem igazi hiba, csak ronda. És ha vetnénk rá egy pillantást, máris gyanakodhatunk, hogy a beszállítónk gyanús jogállású képeket használ fel.
- Túlságosan nagyméretű és magas felbontású képek. Tipikusan InDesign-exportból. Ez sem „hiba”, de akár 4–6 illusztráció képes iszonyúan felhizlalni a fájlt, valamint a régebbi e-könyvolvasók, a gyengébb vasak és az e-book appok zöme simán lefagy tőlük.
- Figyelmetlenül megírt CSS. (1) manapság már kínos, (2) csúnya végeredmény. [Segítek: http://jigsaw.w3.org/css-validator/ – megmutatja és elmagyarázza neked, hogy hol a bibi.]
- Hibás htm/xhtml-ek. Nem szemetesek (ezt hagyjuk) hibásak. Adott esetben egy fejezet félbeszakad, más esetben „eltűnik”, olykor látszik a szintaktika.
- A betekintők simán trimmeltek (ez nem csak technikai hibákat jelent, és részletesen is kitérünk rá).
A sort lehetne folytatni, de minek?
Közbevetés.
- Van egy terjesztő, ahol minden regisztrált felhasználó polcára automatikusan felkerül egy használati útmutató, amely egyrészt a honlap kezeléséről, másrészt magáról az E-KÖNYVEKRŐL szól kissé óvodás stílusban. A bevezetőjében van egy ilyen mondat „Az oldalunkon elérhető e-könyvek minden e-olvasó készüléket támogatnak, letölthetőek .mobi és .epub formátumban is”. Nos ennek az e-könyvnek a borítója egy teljesen más kiadó, teljesen más témájú könyvének, teljesen illegálisan használt borítója. Mindegy. Ugyancsak ebben a „Mi ilyeneket készítünk” e-könyvben a flightcrew 11, az epubcheck 314 (!), hibát talált. (KönyvKód® vásárló szeme még tucatnyit).
- Van egy másik bolt, ahol szintén elérhető egy saját gyártású (generált) e-könyv az e-könyvekről. Mondjam? Mondom. Gyártási hibás.
- Van egy harmadik e-könyváruház, ahol ugyancsak elérhető egy másik ebook témájú „e-könyv”. Szövegszerkesztőből fájlba nyomtatott pdf, kb. „My first portable document” szinten. Epub/mobi nincs, hisz’ minek az?
Önreflexió… valaki? — — — e-bookról szóló igazi e-könyv?… uttyan.
A gépi teszt után pedig vessünk egy pillantást a „jó” e-könyvekre.
Az én könyvem
Az Első rész Esettanulmány 1.3-ban már említettem az e-könyvben található kiadói levelet. Valamiért minden terjesztő úgy érzi, hogy meg kell szólítani a kedves vásárlót. Ezt teszi a könyv legelején, még a borító előtt, vagy a címlap, impresszum után stb. Pallasz Athéné szent nevére kérlek, hogy ne hízelegj, ne jogászkodj, ne fenyegess, ne ígérgess, ne dumálj mellé, hülyeségeket pedig végképp ne írj, mert nevetséges vagy. Nem érdekel, idegesít, unom, olvasni akarok. Egyezünk ki egy Ex Librisben, jó? „Ez a könyv Iksz Ipszilon tulajdona”. Hat szó. Mellesleg szép hagyomány. Esetleg tedd oda a logódat (diszkréten!).
(Ha mégis a jogaimra akarsz emlékeztetni, vagy rám akarsz sózni valamit, akkor azt tedd a végére. A kolofon után. Gondolom ismered a születési adataim, ha már elkérted. Nos, ha mindenképpen hűségedről akarsz biztosítani, akkor küldj egy könyvet, vagy könyvre váltható e-kupont a szülinapomra. Köszöntem. Maradok hűséges vásárlód, stb.)
(• - • - •)
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ismertessem az egyik terjesztő egyenesen elképesztő megoldását. Az e-könyv legelején ez áll: „Az e-könyv kizárólagos tulajdonosa: Vásárló Neve (azonosítószám) | Köszönjük a vásárlást és kellemes olvasást kívánunk! | ……….hu e-könyv áruház”. Továbbá az opf-ben így és ez áll a jogokat tisztázni hivatott rubrikában „ennek a példánynak jogos tulajdonosa: Vásárló Neve”. A nyelvtannáculást hagyjuk, végül is csak pár sort kéne leírni helyesen. Az itt megvásárolható e-könyveknek elég sok esetben nincs sem impresszuma, se kolofonja, se isbn-je. Oké… Jogász látta ezt? Partnerkiadó, -szerző látta ezt? Piaci versenytárs látta ezt?
Hahó mindenki! Van egy terjesztő, ahol nincs copyright, sőt az e-könyvek feletti kizárólagos rendelkezésre jogosító teljes magánjogi hatalmat a kezedbe adja! Akárcsak George Romero Élőhalottak éjszakáját a film eredeti forgalmazója. Az olvasók nevében köszönjük, hogy a fogalmatlan terjesztő miatt minden e-könyv közkincsé tétetett! Mit mondjak, valóban innovatív. A birtok tényleges állapot, a tulajdon pedig az a jog, amelynél fogva valaki a dolog felett szabadon rendelkezhetik, s abból minden mást kizárhat.
A könyvet megoszthatom bárkivel? Simán! A könyvet meghirdethetem online-vásártéren? Simán! A könyvet felpakolhatom fizetős tárhelyre? Simán! A szerző megkérdezése nélkül (téged le se…) készíthetek belőle print-kiadványt? Simán! Ha egy e-könyv n+ „kizárólagos” tulajdonban van, akkor az… közkincs? Simán! Az e-versenytársaid és a könyvszakma kinyírhat öt perc alatt? Simán! Az EGYE alapító tagjai joggal mondhatják rólad, hogy semmi keresnivalód a magyar e-könyvpiacon? Simán!
A jóhiszemű kalmár
Beszéljünk a magyar e-könyvterjesztés legszebb vonásáról. Ez pedig nem más, mint a végtelen nyitottság és teljes bizalom a beszállítók felé. „E-könyved van? Hoci nekem, segítek eladni!” Hála ennek a magatartásnak egyre több fájl közül tudunk válogatni. Csakhogy.
- Ismétlés. Az e-könyvek jelentős részében kereskedelmi, sőt olykor nagyon drága fontkészlet van. Bizonyos terjesztők saját gyártású e-könyveiben is, nemcsak a partnerek termékeiben. (A problémát a Fontoskodás fejezet alább bővebben taglalja.) Összességében több ezer fájlt kell átnézni még ma. Ki fogja a fontcserét megoldani: az elkövető kiadó, vagy a jóhiszemű terjesztő? Ki fogja állni / bukni a költségeket?
- Borító. Hosszabban. A terjesztői gyanútlanság és vakság példája. Van egy felfutófélben levő e-kiadó. Minden terjesztőnél megvásárolható egy olyan e-könyve, ami egy a 80-as években szebb napokat látott, ma már alapítványi szinten vegetáló kiadó borítóját használja. Abban teljesen biztos vagyok, hogy a mű jogai rendben vannak. A borító azonban… hát hogy is mondjam… szürke. Ha egy könyv megért mondjuk 25–30 év alatt 5 kiadást, akkor az e-kiadó felhasználhatja a 6. elektronikus kiadáshoz a mára már alig létező (vagy már megszűnt) kiadó borítóját? Csak kérdem. Egy könyvborító lehet árva mű? Mikortól használható fel szabadon? Ha egy végnapjait élő kiadó annó megbízott (és kifizetett) egy ma is élő grafikust a coverart elkészítésével, akkor az adott kiadvány digitalizálása és másodkiadása során a borítót archiválási célból lehet/szabad/kell digitalizálni vagy kereskedelmi forgalomba is hozható? (Arról nem is beszélve, hogy az n-edik elektronikus kiadás ismételten lektorált és szerkesztett, tehát szövegszinten sem azonos a digitalizált forrással, ergo a régi borító eleve filológiai nonszensz.) Termékforgalmazóként senkit sem zavar, hogy adott termék(ek) bizonyos elemeinek jogállása vélhetően nem tiszta?
- A borítókon túl vannak tisztázatlan jogállású könyvek is. Még csak keresni sem kell nagyon. Ordít róluk, hogy a © nem terjed ki az e-kiadás-/forgalmazásra. Néha az az érzésem, hogy a terjesztők simán, bemondásra elhiszik, hogy az e-könyv jogi szempontból rendben van. Persze, nem illik üzleti titkokat firtatni, üzleti partnert vegzálni, csakhát közben harcolunk a kalózkodás ellen, a jogkövető kultúrafogyasztásra hívjuk fel folyton a figyelmet, így ennek tükrében a helyzet visszás. Ezen a területen jelentős eltérések vannak, mindenesetre örvendetes látni, hogy bizonyos könyváruházak milyen bátran és nyíltan állnak ki az abszurd és fojtogató szerzői jogi törvény ellen…
- A MEK-es források. Huh, inkább ne is menjünk bele. A közkincsekkel semmi, de tényleg semmi baj. Ha terjesztőként e-könyvesítjük, majd fillérekért/ingyér’ adjuk őket (és növeljük az állományt) – üsse kavics, köszönjük, valóban segít néhány emberen. De mi van az élő, a nem elég régen holt, a csóró és elfeledett, vagy a határon túli szerzőkkel? Tudom, hogy vannak kiadók és terjesztők akiknek szerződése, megállapodása van az OSZK/MEK-kel. És van akinek nincs. És hát közintézménytől nyúlni engedélyezett de jogvédett kultúrkincset… muhaha. Azt azért kérhetem az olvasók nevében, hogy ebben az esetben legalább azokat a borzalmas MEK-állományokat egy kicsit rendbe tegyék? Ha már.
Ízelítők, betekintők, belapozók
Határozottan kedvelem a kóstolókat. Tényleg segít a döntésben. Az, hogy egy kiadó a saját honlapján, vagy irodalmi portálon, -blogon milyen formában ad erre lehetőséget itt most mellékes. E-könyvesboltban azonban e-könyvet akarok vásárolni és nemcsak a szövegre vagyok kíváncsi hanem a fájlra is. Hogy néz ki az olvasómon, elfogadható-e a beépített font, egyáltalán működik-e, és ilyen apróságok. Hogy derül ki mindez egy pop-up szövegablakból, egy flash-alapú szövegmegjelenítőből, vagy, csúcsok csúcsa: egy felháborítóan ronda, szabadon letölthető pdf-ből? (Ha már pdf. Legalább azt meg lehetne oldani hogy e-könyvolvasón IS jól olvasható legyen az a néhány oldal?) Ott tartunk, hogy a szövegbe beolvashatunk, de a megvásárolandó e-könyv még mindig zsákbamacska. Az e-könyv ízelítője legyen szintén e-könyv és ne valamilyen bugyuta szövegfájl.
További tendencia, hogy szinte mindig csak a könyvek elejét olvashatjuk, csupán elvétve találkozunk olyan betekintőkkel amelyekből kiviláglik egyfajta kiadói koncepció, vagy ténylegesen bele-beleolvashatunk érdekesebb részekbe, urambocsá további információk vannak a szerzőről, műről… Szerencsére vannak fehér hollók, nem ártana tanulni, ellesni néhány vásárlócsalogató trükköt. Persze értem, és jogos: egy ilyen belapozó elkészítése bizony munkás, illetve kérdés, hogy ez a forgalmazó vagy a kiadó dolga (költsége)?
Szóval vannak ingyenes e-könyvrészletek. Ideális esetben e-könyv-formátumban. Itt két iskola van:
- A bkp, a kiadó vagy a terjesztő legyárt egy ilyet. Szuper, nincs is mit tárgyalni, így kell ezt.
- A terjesztő fogja a kész ebookot és egy adott pont után nyesi a szöveget.
Mivel ez a dolog engem személyesen is érint, menjünk bele részletesebben. Ha egy e-könyv vonatkozó fájljaiból lazán kivágjuk a szöveg 90%-át, akkor a következő történik (tudom, már unalmas):
- hibás NCX (mert ahhoz történetesen nem nyúltunk! :D );
- hibás vagy hiányzó in-line toc hivatkozások;
- felesleges elemek az OPF manifest-ben és guide-ban;
- belső linkek, jegyzetek esetén törött hivatkozások;
- képek illusztrációk esetén értelmét vesztett, bennmaradt állományok;
Vagyis ízelítő e-könyvecskénk egy selejt, működésképtelen, olykor megnyithatatlan.
Leginkább akkor zavar ez, amikor az általam készített e-könyvekkel történik mindez, és nem mellesleg az eredeti megbízónak gyártottam részletet is. Miért nem lehet azt felhasználni? Ott áll abban a nyavalyás webáruházi fájlban hogy az e-könyvet készítette: KönyvKódR. Köszönöm, tényleg sokat nő a renomém, amikor egy rontott fájlban ott virít a nevem. Továbbá ott virít az eredeti megbízó cég neve is, így a hitelrontás máris duplázódik.
Tényleg kíváncsi vagyok:
Egy ilyen terjesztői gyakorlat egyetlen partnernek sem szúrja a szemét?
Nincs egy nyavalyás informatikus munkatárs, ismerős aki rámutatna a problémára?
Senkit sem zavar, hogy hibaüzenet fogadja a kíváncsi lapozgatót?
Magánkiadás, self-publishing, vanity press & Co
Minden e-könyvterjesztő ajánlatában/kínálatában szerepel. Jelenleg mindenhol automatikus, kéziratfájl-konverziós a folyamat, a végeredmény pusztán műszaki szempontból nézve: átverés. Az e-könyvforgalmazói magánkiadások 90%-a az e-könyvek legalja és ez nem a szövegek irodalmi értékére, vagy a szerzők személyére vonatkozik. Szövegfájl → Export + valami (pl. Calibre). Ennyi, vagy még ennyi sem. Részletesebb elemzések a következő rész(ek)ben. Tudom, hogy udvariatlan dolog beleugatni, de jobb lenne leszállni erről a vonatról és a szerzőket a magánkiadásra szakosodott kis kiadókhoz irányítani. Ott legalább átnyálazzák a szöveget és egy átlagos minőségű (néha csúcsrajáratott, mert ilyen is van) e-könyvet készítenek.
Elnézést, van egy olyan dolog amit úgy hívnak, hogy könyvszakma. Olyan amilyen, de még Magyarországon is létezik. És mind a szűk, mind a tág értelemben vett szakma par exellence maga is „olvasó”. Bár már a múlt század hetvenes éveitől a számítógépek tudnak verset generálni, Papp Tibor esetében a számítógép társszerző, és valószínűsíthetően a nem is olyan távoli jövőben lesz regényíró gépünk is, a jelenlegi szkriptek, szervereken csücsülő konverterek nem tudnak kéziratból e-könyvet készíteni. És ha a szakmát nem lehet átverni, az önjelölt messiásokat, irodalmi babérokra áhítozó betűvetőket pusztán vak tyúk is talál szemet elvre alapozva nem kéne átverni (meg az olvasókat sem)..
Fontoskodás
Ezt elmondtuk nyilvánosan, egyesületi szinten is megtárgyaltuk, és már konkrét esetekről is tudunk. Ennek ellenére nem történt érdemi lépés és az e-könyvek növekedésével arányosan virtuskodik minden kiadó és terjesztő. Még egyszer és utoljára:
Egy 3–6 euróért árusított fájlba nem építünk be egy 300–500 eurós, szoftvernek minősülő állományt, különösen annak tudatában, hogy az adott licencet egy Business Software Alliance-tag szoftvermultinak kéne pengetni.
Az e-könyvek száma világszerte növekszik. A Linotype GmbH-t valószínűleg nem fogja érdekelni, ha egy kereskedelmi e-könyvbe véletlenül beépítünk egy nem licencelt fontot; ha szeme elé kerül, talán-talán megelégszik egy legal notice-al. No de száz e-könyv esetén?
Az Aldus Nova (amúgy gyönyörűen mutat e-inken) epub licence bruttó 752 euró és minden egyes e-kiadványra külön meg kell vásárolni. Száz e-könyvre forintosítva ez már kb. 23 millió forint. Egy ekkora anyagi károkozásért egy jó ügyvédi iroda a gatyát is lepereli bárkiről. Tegyük fel, hogy egy e-könyv-luddita, vagy egy jószimatú „jogvédő” olvassa ezeket a sorokat…
Egy kis kiadót simán tönkretehet egy nevetséges betűlicenc-per, a forgalmazók a jogtalan terjesztés miatt leengedhetik a redőnyt. Néhány hülye betű miatt. Kell ez nekünk?
Vegyük már komolyan; mivel anyagi haszonszerzés is megvalósul, a bűncselekmény valószínűleg súlyosabb, mint egy szimpla önkéntes torrent-megosztás.
( A fontokkal kapcsolatos egyéb esztétikai, megjelenítési problémákra a következő részben térünk ki még részletesebben.)
• • •
Sajnos nem tudom a fentieket vidámkodva összegezni. A jelenlegi magyar e-könyvállomány az elégségesnél is kevesebb, sokkal, sokkal több e-könyvre, fejlesztésre, oktatásra lenne szükség minden irányban. A terjesztőknek kulcsfontosságú szerepe lenne az egészben, mégis kínlódnak, tanácstalanok és kissé kelekótyák. Kezd eluralkodni egy olcsón-gyorsan-sokat szemlélet, ami már most árt az „ügynek”. Már ha van egyáltalán e-könyv ügy.
Olvassatok minden nap.
E-könyvet.
1. There needs to be a "mimetype" file in the root folder.
2. Its content needs to be *exactly* the ASCII string "application/epub+zip".
3. It needs to be the first file in the epub zip archive.
4. It needs to be uncompressed.
Utolsó kommentek