Szerkesztői előszó

Mindig jó érzés új hangokat üdvözölni a blogon. Fogadjátok sok szeretettel konyvKodR sorozatát. Olvtársunk még Max barátunkon is túltesz, amikor a csúcsokat ostromolja. És bár jól van ez így, remélem nem szorulunk ezzel holmi elitista elefántcsonttornyokba.

Barátunknak szavát vettem, hogy az "építő bírálat" témakörben nemcsak a bírálat, de az épülés is sorra kerül :) Addig is, itt az első írása, a mai magyar ekönyvgyártás minőségi kérdéseiről.

 

Dworkyll

Mottó:

„Bizony nagy a te romlásod, mint a tenger: kicsoda gyógyít meg téged?! A te prófétáid hazugságot és bolondságot hirdettek néked, és nem fedték fel a te álnokságodat, hogy elfordították volna fogságodat; hanem láttak tenéked hazug és megtévelyítő prófétálásokat. Összecsapják feletted kezöket minden járó-kelők; süvöltenek és csóválják fejöket Jeruzsálem leánya felett: Ez-é az a város, a melyről azt mondták: tökéletes szépség, az egész földnek öröme?”
(Jeremiás siralmai, 2:13–15)

1. Intro

Esettanulmány 1.1.

A 2014-es Könyvfesztiválon megjelent egy több szempontból is fontos mű. A szerző évek óta a Nobel-fogadóirodák egyik esélyese, a kiadó Magyarország top5 szépirodalmi kiadójának egyike, a szerkesztő a kortárs irodalmi élet markáns és meghatározó alakja. A kiadás előtt olvasónapló az egyik vezető irodalmi portálon, beharangozás mindenhol. A fesztiválon egy nagykövetség díszfogadása, szerzői est az egyik EUNIC-klaszter kulturális intézetben, kerekasztal-beszélgetés az Európai Bizottság képviseleténél, pódiumbeszélgetés hazánk egyik legnagyobbnak tartott írójával, könyvbemutató az vendégország standjánál, az író magyarországi körbeutaztatása több városban, tévé-, rádió-, irodalmi portálok és folyóiratok interjúi, recenziók, beszámolók, mélyelemzések, viták. Egyszóval: méltó csinnadratta. A könyv borítóját neves grafikus tervezte, a nyomdai eljárás szokatlan és drága, a tipográfia míves, a fűzött kötés elegáns.

Természetesen megjelent e-könyvben is.

• a felhasznált betűtípus (a) drága kereskedelmi font, amelynek a licencjogát nagy valószínűséggel nem vette meg a kiadó (ne legyen igazam); (b) gyönyörű tipográfiai betűkészlet, amely azonban e-inken nemhogy ronda, hanem egyenesen olvashatatlan; (c) a gyártás során bent maradt egy szintén kereskedelmi font, ami sehol sincs használatban, ugyanakkor 830 kilobyte-al (a könyv valós méretének több mint felével) holtsúlyként csücsül a könyvben.
• az NCX végig nagybetűket használ, ugyanakkor ki van lapítva (nem mutatja a könyv struktúráját), hiányoznak alapvető szemantikai egységek (pl. jegyzetek, inline-toc stb.)
  a borító alacsonyfelbontású és méretű, a technológia és ekönyvolvasó eszközök által minimálisan megkövetelt feltételeknek nem felel meg.
• A címlapon feltüntetett szerző, cím, kiadó (3 sor!) összevissza van igazítva (balra, középre, behúzva[!]), a sormagasságot css helyett 21(!) üres sorral próbálja a BKP megoldani.
• az e-könyvben található egy engem, a vásárlót megszólító kiadói endorsment amit azonban sem az opf manifest, sem a spine nem tartalmaz (tehát láthatatlan és olvashatatlan) akkor bukkantam rá, miután felboncoltam a könyvet. Mit mondjak? Köszönöm.
• a könyvbe épített ttf fontokra az OPF manifest 'vnd-ms-opentype'-ként hivatkozik, vagyis a CR-engine-t és ADE-t használó e-könyvolvasók biztosan nem fogják megjeleníteni, úgyhogy ezennel is üdvözöljük az olvasót a fehér négyzetek világában.
• az OPF Dublin Core metaadatai hiányosak. Hiányzik: ISBN, a mű eredeti címe <source>, a szerkesztő neve (edt), a fordító neve (trl), a felelős kiadó neve (pbd), a grafikus neve (cov, vagy ill), a mű jogi állása (rights), a fülszöveg (description), a mű keletkezésének éve, az elektronikus könyv készítőjének neve (bkp).
• az OPF guide (a könyv szemantikai egységeinek leírása) (a) hiányos, (b) angol nyelvű, (c) annak ellenére, hogy mindössze három elemből áll, a sorrendje téves.
• az inline TOC tartalmaz egy olyan elemhivatkozást amelynek helye csak az NCX-ben és a guide-ban lehet, ott azonban semmiképp.
• az ekönyv két css-t tartalmaz, az egyik egyetlen fájl egyetlen tag-jének egyetlen osztályát látja el teljesen irreleváns stílussal. Minden értéke: 0.
• a css-ek amúgy automatikusan generáltak, éppen ezért (a) nagyon magas a redundancia (akár hatszor[!] is generálódott egy-egy osztály, amik ugyanolyan értékeket tartalmaznak – ez visszaköszön szemétként a html-ekben); (b) az osztályok elnevezése emberi (dizájner) ésszel nehezen értelmezhető, vagyis az utólagos layout igazítás lehetetlen; (c) a könyvet elolvasva három bekezdésosztály, egy címsorosztály és egy-egy címlap és impresszum osztály, és két valóban használt font (normál, dőlt) van a könyvben. Azaz a css maximum 8–10 class-ból és két id-ből elegánsan megoldható lenne. Ehhez képest van 34, amiről azt sem tudjuk mi micsoda.
• bármennyire is meglepő, a kenyérszöveg bekezdései balra zártak, annak ellenére, hogy a css-ben kétszer is szerepel utasítás sorkizárásra, csakhogy nem ott ahol kéne, ahol meg jó helyen vannak, ott meg felülírja a p(n) osztályt a t(n) oszály. Logikus, átgondolt.
• a művet hordozó fájlok: html-ek xhtml helyett. A html azonban permisszív formátum, éppen ezért a validatorok sem veszik annyira komolyan, a renderelés is megengedő, azonban a lezáratlan tag-ek, itt ott becsúszott szintaktikai hibák ott fognak virítani olvasás közben az olvasó szeme előtt. Ott is virítanak.
• maga a szöveg 13 darab html-be van szétdobva amelyek összmérete körülbelül 600Kb. Bőven elég lenne két darab, a majdnem száz Kb-nyi szeméttől egyébként megtisztított xhtml. A darabolás amúgy nemcsak egységeknél történt (tehát mondjuk egy fejezetnél), hanem csak úgy hirtelen, néha két bekezdés között is, miközben azt sem a fájlméret, sem a szemantikai egység sem indokolja. Csak úgy vannak. Legalább szép üres oldalakban gyönyörködhetünk két bekezdés között, meditálhatunk az eddig olvasottak felett.
• a kiadó által e-könyvgyártásra küldött szövegben bennmaradtak a feltételes elválasztójelek. A konverzió során ezek nem eltűntek, hanem sima elválasztójelekké transzformálódtak, így az olvasás során olyan kellemes élményekkel ta-lál-kozunk, amik megle-hetősen ront-ják a műélveze-tet.
• a könyv/fájl alvázszámának minősülő uuid elé került négy karakter, amiről érteni vélem, hogy a belső nyilvántartás egyik eleme lehet, talán még logikus is, de az UUID ennyire totális félreértelmezése meglehetősen bájos.
• Soft drm, vízjelek. A html-ekben elég okosan és szépen el vannak rejtve. Tetszetős, nem is zavaró, szóval pont jár a kiadónak. Egy helyen azonban – a könyv amúgy egyik releváns helyén –, egy olyan meggondolatlan és vicces megoldásba futunk bele, ami instant double facepalmot vált ki. Amit azonban végképp nem értek, hogy miért az epub testét tetoválják puha drm-el, az epub lelkét és szívét meg nem?

További apróságokra már nem térek ki.
Slusszpoén. A mininovellának is beillő impresszum 2 (kettő) személyt is feltüntet, akik „közreműködtek” az e-könyv legyártásában.
Költői kérdés. Ha egy vezető kiadó így bánik az év egyik kiemelkedő elektronikus könyvével, milyen lehet a többi?

Esettanulmány 1.2

Az év elején elhunyt a kortárs irodalom egyik jelentős alakja, amúgy e sorok írójának is egyik kedvenc magyar szerzője. Piac van, úgyhogy egy pillanatra tekintsünk el a cash grab és hullarablás minősített esetétől, inkább örüljünk annak, hogy végre most már e-könyvben is olvashatóak művei. Vegyünk is meg mindjárt négy ebookot. Első könyv. Simán nyílik, szép, gondozott, elegáns, egyedi megoldások, meglepő módon találó betűkészlet, többszintes ncx, még guide is van, optimalizált képek, szóval kész öröm olvasni. Eszem ágában sincs felbontani, boncolgatni. Második könyv. Mi van? Az előzőtől eltérő címlap és impresszum, kolofon nincs (a másikban miért?) a már ezerszer átkozott Gentium, az agyonutált NAGYBETŰS és lapos ncx, hiányzó guide, kicsit akadozó lapozás. Harmadik könyv. Dettó. Negyedik könyv. Nahát, pont mint az első… Panaszra kifogásra semmi ok. A fene sem érti, boncolgassuk egy kicsit. Ismétlem: egy szerző, egy műfaj, egy kiadó, egy terjesztő.

Az már az impresszumokból is kiderült, hogy a négy e-könyvet két különböző BKP készítette. Kibontás után kiderült, hogy más-más eljárással. Az egyik nagy valószínűséggel Sigil-el készült, amin utólag még kézzel csiszoltak. A másikat egyértelműen Atlantisból generálták (ott van az htmlekben a shareware névjegye), és ahogy manapság már megszokhattunk: egyszer megnyitották és mentették Sigilben, hogy a belső struktúra a helyére ugorjon és hogy a beépített html-tidy kicsit rendberakja a fájlokat.

Tekintsünk el a nyilvánvaló eltérésektől (más betűtípus, más bekezdéskezelés stb.) Azonban akadjunk már fenn azon, hogy az amúgy szintén jelentős, és a papírkönyvek tipográfiájára kimondottan kényes, továbbá évek óta azonnal felismerhető layouttal dolgozó kiadó e-könyvei ennyire divergensek. Más a címlap, más az impresszum, más a tartalomjegyzék, az egyiknek van kolofonja a másiknak meg nincs. És akkor nézzük egy kicsit alaposabban.

• Borítók. A-ban: 150dpi, 800px magas. B-ben: 96dpi 820px magas.
• OPF DC-meta. A: 18 elem, B: 6 elem.
• OPF Guide. A: 7 elem (magyar), B: 1 elem (automatikusan generált, angol).
• NCX. A: 4 szint, normál typo; B: 0 szint, nagybetűs typo.
• NCX elnevezések. Impresszum: A = „Impresszum”, B = „COPYRIGHT” (??); Címlap: A = „Címlap” B=CÍMOLDAL” (??)
• Szövegfájlok száma. A: 6; B: több mint 100 (?!).
• CSS. A: egyedi, kiadónak tervezett; B: Generált.
• Mindfuck. A B-típusnak NINCS UUID-je, a BookId pedig az ISBN (???)

Maradjunk az A css-nél (a B-t az Esettanulmány 1.1-ből már ismerhetjük). Nos ennek a css-nek az elnevezése: kiadoneve.css (már ez egy elegáns húzás), az első sorában meg ez áll (/* XY kiado – keszitette ZW */). Ezen túl, minden class, id és tag szépen csoportokba van rendezve és alaposan ki van kommentelve, hogy Marci, Berci és Karcsi is tudja hogy mikor, mit, és hogyan kell használni (behúzások, színek, törések, képkezelés stb., stb.). Tehát egy komplett, kiadónak egyedileg tervezett stíluslapról van szó, a book designer névvel azonosítható.
Továbbá a szövegfájlok elnevezése hülyebiztos (borito.xhtml, cimlap.xhtml, impresszum.xhtml, kolofon.xhtml, toc.xhtml stb.).

Tehát.

1. Az teljesen érthető, hogy egy kiadó számos e-könyvén más-más BKP dolgozik. Egy ember biztos nem is tudná tartani az iramot (főleg ha jól dolgozik).
2. Azonban ha már van egy kidolgozott ebook dizájn (css) és struktúra, továbbá egy komplett metaadatsor, valamint kész nevezéktan, illetve minta, akkor hogy a fenébe nem tudja a valószínűleg egy csapatban dolgozó kolléga átvenni és használni? Különösen annak fényében, hogy láthatóan az Atlantisz-gányt megpusziltatta Sigilllel. (Csak hogy a laikusok is értsék: egy epub teljes belső struktúrájának klónozása kevesebb mint egy perc; a konkrét tartalom lecserélése talán egy perc; az ncx és toc kiigazítása maximum két perc; a vonatkozó metaadatok helyes kitöltése módszertől függően maximum másfél- két perc.). Valójában mindig a szöveg előállítása vesz el lényegesen mérhető időt (viszonylag tiszta xhtml-t kell előállítani valamilyen szövegfájlból), az utolsó simítások (különösen egy kiadón belül) munkaidőben mérve jelentéktelenek. Az igazán apró, de annál lényegesebb dolgok.

Slusszpoén. A kiadónak több könyve is érdekelne és a szerző még egy további könyve megvásárolható elektronikusan. Meg is venném. Történetesen pont ehhez nincs ingyenes ízelítő, így fogalmam sincs hogy az A vagy B típusú. Zsákbamacskát sajnos nem veszek. Sorry, marad a papír.

Esettanulmány 1.3

Van egy meglehetősen különutas zsánerkiadó, aki egyetlen nagy e-könyvterjesztővel sem áll kapcsolatban (multimediaplaza, ekonyv.hu, b&w stb.) csak saját webshopban forgalmaz. Zsánerkiadóként meglehetősen népszerű és ismert, országos hálózata is van, és ha ismereteim nem tévesek akkor a szekér jól fut.

Egyetlen kiadványa sem érdekelne, azonban valamiért ők adják ki egy másik kedvenc szerzőmet. Meg is vásároltam mindjárt három kötetét, annak ellenére, hogy a magyarországi átlagos e-könyv áraknál lényegesen drágábbak. Mindegy. Ebook a kütyün, olvasnám. A borító valami miatt borzalmasan torz. Nem érdekes, lapozzunk, címoldal. Fontkészlet: Gentium. Sóhaj, nem leszünk barátok. Lapozzunk. A kiadó megszólít és szép levelet ír, egyrészt gratulál a vásárláshoz, közben tájékoztat a jogaimról, kb. beging for sex stílusban esdekel további vásárlásért, ismerteti kiadói filozófiáját, bla-bla marketingdumál, majd elbúcsúzik. Négy oldalon keresztül. Kösz, valóban műélvezeti állapotba ringatott. Lapozzunk, végre szöveg. Elég gyorsan eljutok az első dőlt betűkkel szedett részig. Az utolsó dőltbetűs szó tapad következő normál szedésűhöz. Bosszantó. Majdismét. Tovább olvasomés ismét. Előre lapozok hát ez végigígy van. Remek. Zavar, de üsse kavics, műélvezet van folyamatban. Eljutok egy kiskapitálissal szedett szövegrészhez. Ugyanez. Hm. Előrelapozok. Hát ez is végig így van. A könyv pár száz oldal. Dőlt és kiskapitális szedés szinte minden oldalon. Sóhaj. Hát ezt bizony rendbe kell tenni ha falkaparás helyett valóban műélvezni szeretnék (a fontcsere amúgy is esedékes). Mindegy, soroljuk egy kissé hátrább, inkább olvassunk el a következő könyvet, hisz nem sorozatról van szó, a kötetek önállóan fogyaszthatók. Ugyanez. Sóhaj. Harmadik könyv. Ugyanez.

Na jó. Írhatnék a kiadónak, kérhetnék új, javított könyve(ke)t, de egyrészt ünnepi időszak van, másrészt ki tudja mennyi idő alatt javítják én meg ha már most nem olvashatom, azért szeretném minél hamarabb elkezdeni (rajongó lennék, vagy mi a fene).

A fájl megnyit. Az, hogy Atlantisszal készült már meg sem lep, de az, hogy utána Calibréval mentek át rajta már igen. Az Atlantis szemetet megduplázza a Calibre mocsok. Legalább tudom, hogy milyen reguláris kifejezéseket kell lefuttatnom, hogy bizonyos tag-ek mögé szóközöket tegyek. A többi szokásos (az előbbi két esettanulmány összes diszkrét bája, csak duplázva).
Mellékesen említem, hogy a desktop olvasóba épített epubchek azonnal hibát jelez, a szerkesztőbe épített flightcrew szintén.
Azt még érteni vélem, hogy az e-könyvbe pakolt kiadói levelet, a puha drm-et és a vásárlási időbélyeget valamivel elő kell állítani. De pont egy szerveren csücsülő Calibre teszi ezt? (Mondjuk egy jóval biztonságosabb és tisztább php-szkript és on the fly zip helyett.)

Közbevetés. A Calibre az ultimate végfelhasználói e-book szoftver (egyszerre könyvtár, olvasó és konverter) amit magam is használok, de most komolyan: egy jogokra láthatóan kényes kiadó a könyvkalózok kedvenc szoftverével állít elő e-könyvet? Amely az Atalantis által minimálisan generált metaadatokat is törli, ugyanakkor beírja önmagát book producernek? Mit keres egy hivatalos, magyar kereskedelmi forgalomban lévő e-könyvben a nemzetközi könyv-warez szcéna legendás (és általam igen tisztelt) alakjának, Kovid Goyalnak a neve?? Fogjatok le, mert meghalok a röhögéstől. Még egy gondolat (bár talán nem itt a helye). A Calibre egy brutál konverter, amit elsősorban azért készítettek, hogy számtalan formátumú inputból még számosabb outputot generáljon szabadon felhasználható ÉS warez könyvekből. Magáncélra, warezcélra – nézzük csak meg az irchighway több százezer e-könyvét és keressünk olyat, ami nem Calibréval készült. Egy kicsit sem snassz?

Egyéb hibákra ki sem térek. Mindenesetre a már-már megszokottakon túl, mindháromban vannak egyenesen bizarr „megoldások”.

Három könyv alapján nem biztos, hogy szabad általánosítani, de gyanítom hogy az összes könyv ilyen (az biztos, hogy így készült), vagyis az e-könyvről való leszoktatásra kimondottan alkalmasak. Vagy az is lehet, hogy a kiadó felvirágzó a diy-mozgalom szellemében a világon elsőként bevezette az IKEA-bookot, ahol a boldog vásárló a meglévő elemekből maga rakja össze a végterméket.

Egy szó mint száz, több mint fél napom ráment a három e-könyv rendbetételére, hogy végre rátérhessek a valódi műélvezetre. Talán jobban jártam volna, ha szépen leveszem a polcról az amúgy papírban is megvásárolt könyvet, beszkenneltetem az unatkozó anyósommal, ocr-ezem, lefuttatom az ocr-hibajavítót és összedobom magamnak a sajátfelhasználású e-könyvet.
Slusszpoén. A háromból az egyik kötet annyira nem is tetszett (pedig megdolgoztam érte).

Esettanulmány 1.4

Mint BKP/BKD jelenleg öt kiadónak közvetlenül, és az egyik nagy e-könyvterjesztőn keresztül még többnek készítek elektronikus könyveket. Az Ünnepi Könyvhét kiváló alkalomnak tűnt, hogy egyrészt néhány partnerrel személyesen is találkozzam, ha már dolgozom nekik és fizetnek is érte.

Első kiadó – bizonyos, most nem részletezett okokból maga is e-könyves úttörő. Az ügyvezetővel beszélgetünk az e-könyvekről. Első kérdésem mindjárt az, hogy meg van-e elégedve a kész e-könyvekkel. Hát… az az igazság, hogy egyiket sem látta, de ha van nálam e-könyvolvasó szívesen megnézi őket. Okké… Kiderült, hogy a felelős szerkesztőnek van egy Kindle-je, a kiadó tipográfusának van egy ipadje, és ők elvileg megnéztek néhányat, de desktop olvasóról nem hallottak de meg vannak győződve arról, hogy kiváló munkát végeztem. Ekkora bizalom láttán annyira meghatódom, hogy már-már a sírás kerülget. Beszélek egy kicsit a felhasznált fontokról a licencekről, ez még érdekli, minden egyes döntésemre üveges szemmel rábólint. Folytatnám a képek felbontásával, az e-könyvek lehetőségeivel, a javítások lehetőségével, verziókövetéssel, a elektronikus recenziós példányokkal, a szakkönyveik oldalszámának kódolásával… Láthatóan untatja, nem is folytatom, beszéljünk inkább irodalomról, könyvekről, író-költő haverokról, családról, hagyjuk ezt a tech-buzulást. Végülis igaza van.

Második kiadó – a kiadót vezető kritikus-szerkesztő, a kortárs magyar irodalmi élet egyik megkerülhetetlen nagyágyúja, az egyik fontos irodalmi társaság elnöke. A kiadó – hallgatván az idők szavára – könyveit elektronikusan is megjelenteti. Szerencsére éppen nyugalmas a könyvheti forgatag, a standnál ott van mindenki (felelős szerki, marketinges, stb.). Egyrészt gratulálok az egyik kötethez, szerintem az év egyik legjobbja. Szokásos kérdés: mit szóltok az e-könyvhöz? (Történetesen egy olyanról van szó ami nagyon egyedi kódolást, és meglehetősen sok pepecselést igényelt.) Totális pofáraesés. A kiadó egyetlen munkatársa sem olvasott, nyitott meg, látott működő e-könyvet! Nem saját kiadásút, semmilyent. Senkinek sincs e-könyv-olvasója sem tabletje, sőt még egy readert sem telepített senki, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülés előtt, legalább egyszer rápillantsanak saját kiadványaikra. Az összes eddig megjelent e-könyvük a book producerekre és a terjesztőre van bízva, akár Lorem ipsum is lehetne az összesben. Amúgy már-már gyermeki ujjongással forgatják, nyomogatják, ízlelgetik az e-könyvet és el vannak ragadtatva. ([{Ami nem csoda, minden szerénytelenség nélkül mondom: az év egyik legfájintosabb ebookja :D }])

2014. Az Ünnepi Könyvhét felejthetetlen pillanatai.

Összegzés

Tehát van egy több évtizedes múltra visszatekintő kiadónk, saját e-könyv részleggel, gyártósorral és olyan e-könyveket tesz az olvasói elé ami saját márkanevének a megcsúfolása. Van egy jobb sorsra érdemes kiadónk, amelynek e-könyvei a tökéletestől a gagyiig terjednek, attól függően, hogy ki gyártja őket. Van egy meglehetősen ismert, stabil olvasóközönséggel és országos hálózattal rendelkező kiadónk, amelyik az eleve rosszul készített e-könyveit vitatható szoftverrel az olvashatatlanságig tovább rontja. Van két kiadónk, akiket látható módon csak az érdekel, hogy legyen e-könyv portfólió is. Hogy az e-könyv micsoda, eszik-e vagy isszák, egyáltalán mire való, nos ez a mellékes vagy teljesen érdektelen kategória részükről.

A fenti kiadói magatartásminták nem egyedi esetek, ha jól érzékelem ez inkább az általános attitűd. Az e-könyvek iránti igazi érdeklődés, és odafordulás lényegesen ritkább (szerencsére erre is van példa). A fájlokat szinte senki sem ellenőrzi, irányelv vagy gyártási koncepció nincs, a workflow láthatóan olcsó és gagyi, minimális alapismeretek hiányoznak.

 Kedves, magyarországi hivatalos e-könyveket vásárló olvtársak!

Ti mind egy-egy mostohagyereket fogtok a kezetekben. Fogadjátok őket derűvel, nézzétek el hibáikat, senki sem akarta, hogy szegények a világra jöjjenek.

 A Szörnyszülöttek és szörnyhalottak következő részében szétnézünk az e-könyvterjesztők portáján.

A fenti posztsorozatot mintegy vitaindítónak szánom elsősorban az e-könyv piac aktív szereplőinek.