Aki véletlenül kikapcsolt adblockerrel téved az oldalra, az utóbbi időben már láthatott érdekes dolgokat az oldaldobozok között. Ezidáig az Fapadoskönyvtől és az Ad Astrától kaptam widgeteket, ami egy kis ablakban pörgeti az aktuális kollekciójukat. És ez nem véletlen, viszont jó dolog. Ezért most arra kérlek, legalább a cikk olvasásának az idejére állítsd le az adblockot. Köszönöm :)

A decentralizmus dicsérete

A magyar könyvterjesztés finoman szólva is koncentrált. Van négy nagy kompánia, az Alexandra, a Libri, a Líra és a Bookline, akik mellett terjesztő nagyon nem tud labdába rúgni. A forgalom nagyon nagy részét ellenőrzik, a feltételeket diktálják. Ide tartozik a bizományosi rendszer (értsd a könyvek a könyvesboltban nem ám a könyvesbolté, hanem a kiadóké) a más ágazatokban elérhetetlennek látszó árrés és fizetési határidő. Szakblogokon olvasgatva bőven lehet erről információkat találni, kiadókkal beszélgetve meg különösen szaftos történetekbe is belefuthat az ember. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a nagykerek rendszere mennyire elszigeteli a kiadókat a "végfelhasználóktól", a kiadónak csak nagyon másodlagos információi lehetnek arról, hogy kik is az ő törzsvevői. A visszajelzés is zömében csak szakblogokon, és azok kommentjeiben történik.

Ezért aztán nem meglepő, hogy azok a kiadók, akik nem mentek csődbe, vagy nem vásárolták fel őket a nagyterjesztők, igyekeznek saját jelenlétüket is láthatóvá tenni. Saját weboldal ma már alap, a saját webáruháznak, facebook profilnak is annak kéne lennie. Ezekkel már csak egy kardinális probléma van. Akármilyen jól is vannak megcsinálva, bizony véges számú potenciális vásárlóhoz jutnak csak el.

Valamikor a nem túl távoli múltban, amikor még az "atombiztos" szó igencsak konkrét jelentéssel bírt, összeraktak egy bizonyos ARPANETet. Nagyon durván, ez egy igen jól kitalált koncepció volt arra, hogy hogyan működhet valami akkor is nagyon jól, ha nincs központja. Tanulságos, hogy a legendáriummal ellentétben az ARPANET fő célja nem az volt, hogy túléljen egy atomháborút, hanem hogy túlélje, ha egy megbízhatatlan minőségű központ (hálószem) valamilyen oknál fogva kiesik.

Ha a mostanság felettébb ellenséges környezetben lavírozó kis kiadók valami jót akarnak maguknak, akkor valami hasonló, decentralizált (értsd: kikerüljük a nagyterjesztőket) sémát is csinálnak.

A, mint affiliate

A dolog annyira kézenfekvő, hogy nem is értem, miért nem működik ez így már évek óta. A kiadó ellenőrizni szeretné az eladásokat, de növelnie kell a láthatóságát a virtuális térben. A dolog viszonylag egyszerűen kivitelezhető. Vesz vagy ír egy megfelelő plugint a boltszoftverébe, és partnereket keres (vagy a meglevő partnereivel szélesíti ki a kapcsolatát), akik valamilyen jutalékért kiraknak egy logót, bannert vagy widgetet az oldalukra, és szépen továbbküldik a lehetséges vevőt a forráshoz. Így gyakorlatilag fillérekből meg lehet sokszorozni a felületet, ráadásul, ha ügyesen építik a partnerbázist, akkor nagyon jól célozhatnak. Most megígérem, hogy a blogon nem lesz sem kebelnövesztő, sem last minute akció Hurghadába, e-könyvek annál inkább. (Kedves kiadók, keressetek nyugodtan, megtaláljuk a helyét a kis ablakotoknak, ami a boltotokra nyílik)

A dologból nyilván sosem lehet piros Ferrarit venni, sőt megélni sem. Ez nem is cél. Arra viszont jó lehet, hogy millió civil kezdeményezésnek, amik tényleg nagyon fontos küldetéseket teljesítenek magyar piacon, legyen egy kis mozgástere, presztizse, költésgvetése. Nagyon el tudok képzelni ilyen célzott "termékelhelyezéseket" a recenziós oldalakon és blogokon például. Mivel azoknak a legnagyobb értéke a saját nevük, talán nem fognak a mindennapi betevőért nagyon elmenni a kommercializmus felé, ellenben ha ajánlanak valamit, ott tud lenni a direkt link, amiért a kiadó nagyon is kézzelfoghatóan lehet hálás. 

Ráadásul a kiadónak megmarad a teljes ellenőrzés a rendszer fölött: a vevő hozzá jut el, és ha egy partner méltatlanná válna a bizalmra, végső megoldásként egyszerűen csak lekapcsolja a widget mögötti oldalrészt, ami ugye a saját szerverén fut.

Ha viszont kialakulna egy jól szövött hálózat, az biztonságot adhatna a kiadóknak, hogy kicsit bátrabban mehessenek bele például egy árrésről vagy egy fizetési feltételekről szóló vitába. És akkor talán a nagyterjesztők is összébb kapnák magukat, és jobban sáfárkodnának azokkal a pénzekkel, amiket a vevők és a kiadók között megtartanak. 

Nekünk olvasóknak meg itt maradhatna egy egészségesebb piac.