Intro

Mostanság, hogy az IT ipar egyre másra zúdítja a piacra a tabletek újabb generációit (twice as amazing, ahogy a jó munkásember mondani szokta), a mérsékelten tapasztalt újságírók rendre azt kezdik feszegetni, hogy a tableteké vagy a dedikált olvasóké a könyvjövő. Nézetem szerint ez így nem fog eldőlni, mert ez igazából nem eldöntendő kérdés, ha van rá pénz, akkor mindkettő jó dolog, és nem fölcserélhető.

Az iPad 2 megjelenésével az első generáció minimálkonfigjának az ára 100.000 Ft alá esett, miközben az olvasás szempontjából érdekes paraméterek, mint amilyen a kijelzőfelbontás, nem változott az új verzióban. A szerencsés történelmi feltételeknek hála, alkalmam volt "életvitelszerűen" meghajtani egyet ezekből a csodadeszkákból.

Kettősség

Azt kell mondjam, az iPad, ami azért lássuk be, a tabletek között a legkiforrottabbnak és legösszeszedettebbnek mondható, erősen küzd azzal, hogy van, amire nagyon jó, és van, amire nagyon nem, még akkor is, ha csak az olvasásorientált médiafogyasztást firtatjuk.

Egyrészt nagyon erős a hálóról összeszedett tartalmak visszaadásában, legyen szó akár csak sima böngészésről (Safari), vagy valamely médiaszolgáltató dedikált appjáról. Jellemzően a tartalomtulajdonosok kínosan ügyelnek, hogy ha már megjelennek iPaden, akkor azt szépen is tegyék. Kiváló, jól olvasható, újságszerű élménye van pl. a HVG, az ORIGO, vagy a NOL iPades kiadásának. Érdekes megoldás a Hírmátrix, szintén elérhető és jól használható. Jeles tulajdonságuk ezeknek a kiadványoknak, hogy keresztfinanszírozottak, azaz a felhasználó ingyen olvashatja őket, reklámból, vagy más forrásból élnek.

Kifejezetten izgalmas alkalmazás a Flipbook, ami híroldalakból (Wired, The Huffington Post pl.) és közösségi oldalakból (Facebook, Twitter) vág össze egy személyre szóló magazinszerűséget.

Azt hihetnénk, hogy itt van már a digitális kánaán. Hááát, mondjuk úgy, hogy jó felé megyünk, de még nem értük el. Amikor ugyanis magára a nettó olvasásra koncentrálunk, elkezdenek jönni a hibák.

• Maga a kijelző nem a legjobb erre. A TFT-val önmagával nagy bajom nincs, a mai napig használom a jó kis iPaq 214-esemet (a HP még az üzletágat is feladta :-(, nemhogy a gyártást), de az iPad kijelzője nem az igazi. Talán majd a retina display, de a lényegesen több pixel, ami ehhez az "alapterülethez" kell, erősebb videokontrollert kíván, az meg erősebb akkut. Úgyhogy az iPad2 kijelzője ugyanaz, mint az iPad-é. Ha jól érzem, nem céljuk a javítás, még egy darabig.
   
• A dedikált olvasó könyvappok nem az igaziak. Tavaly még hozsannáztam a B&N ereaderének, bár voltak hibái, de a fiúk előbb átmatricázták a csomagot Nook for Ipadra, aztán pár borzasztó customer review után egyszerűen törölték magukat az AppStore-ból.
  A Kindle For iPad még megvan, de Kindle élményről ne is álmodjunk, a szövegkép formázási lehetőségei (fontméret, sortáv, margó pl.) töredékei az eInkes vasnak. Hat fontméret, három színprofil, fényerő. Snitt. De van lap-pöndörítő lapozás, bár szerencsére kikapcsolható. Nincsenek viszont collectionök. Ez így maximum egy tartaléknak jó. Szerencsére az élsimítást értelmesen oldották meg.
   
• Az iOS bolondbiztosságának egyik sarokköve, hogy csak nagyon körmönfontan lehet adatot juttani az eszközre. Drótos (USB) kapcsolat csak az iTunes-on keresztül (ami valamiért a céges gépemen úgy dolgozik, mint egy reumás csiga). Egyébként meg mail, esetleg dropbox, vagy valami spéci szerveres-WiFis kombináció, ahogy azt a Stanzánál, vagy a Goodreadernél láttuk. Működik ez, de meglehetősen nehézkes.
  Ugyanilyen, hogy egy anyag csak egy alkalmazáshoz rendelhető, azaz nem lehet, hogy két különféle app is lássa ugyanazt a példányt.
   
• Az tehát, hogy pl. valamilyen szinten dolgozzunk egy anyaggal (pl. annotáljuk, vagy szerkesszük) és azt a munka közben platformok között szinkronizáljuk, finoman szólva is kalandos.
   

Goodreader

Ezt az alkalmazást már sztároltam egyszer, de nem lehet eléggé. PDF megjelenítésére alapmű. Nem hinném, hogy a fejlesztői olvasták volna a blogot, de mostanra már nagyon kifinomult annotálórendszert sikerült belevarázsolni az alkalmazásba. Nemcsak hogy össze-vissza lehet firkálni, gépelni és cetlizni egy adott pdf-et, de a bejegyzéseket vissza lehet "lapítani" (flatten) a dokumentumba, és onnantól a "szerkesztett" anyag lesz a "hivatalos". Továbbítható, más altal is megnézhető. Be lehet állítani egy állandó lapszélvágást (constant crop), hogy akit zavar a széles margó, az sose lássa viszont.

Ugyancsak új fejlemény, hogy a végtelenségig polírozták a side-loading módszereket, minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon lehet olvasnivalót managelni, a dropboxtól a WebDAV-ig. Van titkosítás, folderezés és backup. Az ingyenes appok, amikből azért van jó pár, meg sem közelítik ezt a funkciógazdagságot.

Innentől, ha valaki úrrá lesz az adatkapcsolati nehézségeken, pl. ugyanarra a wifire tudja kapcsolni a kütyüt, mint a rendes, dolgozós gépét (nagyvállalati környezetben ez távolról sem magától értetődő), az gondolkozhat azon, hogy nyomtatás helyet pdf-exportokkal oldja meg a nyomtatós/firkálós/cetlizős feladatait. Arról nem is beszélve, hogy ha nem ragaszkodunk a nyomtatáshoz, akkor kiváló egyéb jegyzetelős (füzetkiváltós) alkalmazások is vannak a piacon, mint pl. a Penultimate.

Innen osztanék ki egy piros és egy feketepontot a Kulcs-Softnak. A pirospont jár azért, hogy belevágtak az Ingyen Könyv nevű alkalmazás fejlesztésébe, és a macfertőződött technokraták kezébe visszaadták a régi könyveiket. Akik újra olvasni kezdtek.

Ugyanakkor egy feketepont is jár, mert már az alkalmazás is elég prebéta minőségű (stabil, de funkciószegény), ellenben a szöveggondozás az egyenlő a nullával. Oké, ajándék rakétának ne nézzük a kipufogóját, de így, a minőségbiztosítás legapróbb jele nélkül kijönni szerintem hosszú távon inkább árt, mint segít az elektronikus olvasás ügyének.

Tessék szépen megnézni a MeseMasinát, így kell kinéznie egy iPadre optimalizált tartalomnak. (Mondjuk náluk meg ezt a csoda-alkalmazást nem tudom hova tenni ;-)

Verdikt

Tablet vagy eInk, ez itt a kérdés. A halmazok szerintem csak részben fedik át egymást. Ameddig az eInk az ötödébe kerül, de ötször olyan jó, addig nem kérdés, hogy olvasásra, elsősorban rekreációs, szövegcentrikus olvasásra ez kell. Pont. Az iPad, (és ahogy fejlődnek, az Androidos deszkák) a magazinszerű, gyors olvasgatásra, böngészésre, (Youtube, wiki), az elektronikus közösségi jelenlétre, és nem mellesleg a professzionális dokumentumhasználatra jobbak. Ennek megfelelően lényegesen drágábbak, illetve ha tisztán az olvasást nézzük, több kompromisszummal járnak. Viszont ameddig van Amazon, addig nem lesznek veszélyesek az eInkre, kb. ugyanazért, amiért a szines képesújságok sem szorították ki a klasszikus könyveket. Mondjuk kicsit nyugodtabban aludnék, ha a könyvkiadók megtalálnák végre a helyüket és a használható üzleti modelleket az eInk eszközök mentén.